Népújság, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-09 / 264. szám

1*969, november 9., szerda

3

NÉPÚJSÁG

'

Az ifjúságról szólva

AZ IFJÚSÁG ESZMEI és

politikai nevelése ma mar az egész társadalom összefogását igényli, örvendetes, hogy a hatvani járás községeiben is tapasztalható a politikai és társadalmi szervek, a szülők és dolgozók hasznos összefogása s az eredmények sem maradnak el. Korántsem szabad azonban elbizakodnünk, mert a számadatok elárulják, hogy még nincsen minden rendjén, még többet kell tennünk fiataljainkért.

Rózsaszentmártonban mintegy 1000 ifjú közül 462 él szervezeti életet s habár a bányaüzem kedvezőleg hat a fiatalok nevelésére, a KlSZ-taglét- szám arra vall, még van min fáradozni. Ecséd községben az 1500 fiatal közül 450 él szervezeti életet, Boldogon a KISZ- szervezet 55 tagot számlál, Pe- tőfibányán az ifjúság mintegy 80 százaléka tartozik szervezetekhez. Apc, Zagyvaszántó és Selyp községek területén 1200 fiatalt tartanak nyilván, közülük 313 a KISZ-ben, 392 az úttörőszervezetben, 186 a sportkörökben, míg az egyéb szervezetekben 120 fiatal nevelése van szervezetileg biztosítva. Az iskolából kikerülő fiatalok miiltegy 50—6Ó százaléka lép beaKISZ-be. Ezek a számadatok azt mutatják, hogy fokozottabb gonddal kell fiataljaink körében a szervezeti élet előnyeit propagálni.

örömmel állapíthatjuk meg, hogy járásunk fiataljai ott voltak és ott vannák ma is mindenütt, ahol valami nagyszerűt, társadalomformálót kellett vagy kell alkotni. Szervezettségükkel, műveltségük fokozásával még többre lesznek képesek, mint a múltban. A politikai és társadalmi szervek vezetői számos fiatalt vontak be a termelőszövetkezetek szervezésébe és a megerősödésüket célzó munkákba. Számos fiatal hallgatója van az ezüstkalászos gazdata Főfolyamoknak,

szervezés alatt állnak a munkásakadémiák.

A MATRAVIDÉKI Erőművet olyan üzemként emlegethetjük, amely a szocializmus építésének minden területén magas fokot ért már el. A vezetők lelkiismeretes munkája megteremti a fiatalok számára a tanulás, a munka és a hasznos szórakozás minden lehetőségét. Jó a munkakedv, magas a tanulmányi színvonal, eredményes a termelés.

Különösen figyelmet érdemel az a változás, ami a termelőszövetkezeti . községekben tapasztalható. Szinte ugrásszeOSZI SZÉL FÜTYÜL az egri dombokon, fodrozza a tócsák piszkosszürke vizét, harapja a feneketlen sár tetejét. Az olaj- szivattyúk mintha fejüket csóválnák a hiábavaló erőlködésen, egyenletes ütemmel, lassan, de állandóan szívják a föld kincsét, az olajat.

Az országúiról éles csikorgással, mély, tompa dobogással oriástestű Sztalinyec fordul rá a földútra. Felbúg a motor, a lánctalpak mélyen elülnek a sárban. De a gép fúrja magát előre, a terep minden nehézségét legyőzi a modern technika.

Demjénről naponta 46 ember jár át, nagyrészt gyalog.

— Nappal még csak istenes, mert a sarat, esőt megszoktuk már, de az éjszakai műszak... — aztán a munkás csak legyint. Arcán elkeseredés haragja vonaglik, majd azt a fásultság sóhaja oldja fel.

Szénbányáinkba ma már nem is „fakaruszon”, hanem kényelmes autóbuszokon szállítják a munkásokat, a Mátra-, vidéki Erőműnél, a Bervában és a gyöngyösi MÁV Kitérő- gyártó Üzemi Vállalatnál ebédlő, fürdő, könyvtár áll a dolgozók rendelkezésére, üzemeinkben ezeken felül számtalan intézkedést tettek az utóbbi esztendőben, hogy kényelmesebb. kúlturáltabb legyen a munkások élete. Az eger—demjéni dombok között több mint három esztendeje dolgoznak az emberek. Még mindig az olajkutatás „hőskorát” élik, vagy másutt kell keresni a bajok és panaszok okát?

EGÉR KÖRNYÉKÉN már

rendszeres, üzemszerű olajbányászat folyik, A kutak hozarűen változott meg a munka és az élet szervezettségével a szülők felelősségérzete is gyermekeik nevelése, jövője iránt. Boldogon már szinte ismeretlen az igazolatlan mulasztás és a tanulóifjúság nevelése a tanítási idő után is helyes mederben folytatódik a legtöbb szülői házban. S mint Kerek- haraszton is, az idősebbek szívesen adják át tapasztalataikat az új generációnak.

De ne hallgassuk el a hibákat sem. Nem szégyen az igazat megvallani, csak' így lehet segíteni. Több községben tapasztalható, így különösen Boldogon, Heréden, Horton és Rózsaszentmártonban, hogy fiataljaink gyakran látogatják az italboltokat és szabad idejük nagyobb részét ott töltik. Természetesen ez a kisebbség, de rajtuk is segítenünk kell, mert rossz példájuk káros befolyással lehet társaikra. Az italfogyasztás káros következményei eddig, sajnos, nem is maradták el. A hatvani járásbíróság számos fiatal ügyében hozott ítéletet az italfogyasztás hatása alatt elkövetett bűncselekmények elbírálása során. Boldogon. és Heréden nincs kultúr- ház, még klubszoba sem, így az ifjúság szervezeti élete és nevelése nincs kellőképpen biztosítva. Nagykökényesen arról panaszkodnak, hogy a férfiak a nők vállaira hárítják a nevelés minden problémáját, mondva, hogy az a nő dolga. Heréden egyes szülők nemtörődömsége, felelőtlensége kedvezőtlenül hat az ifjúság nevelésére.

EZEKEN A HIBAKON lehet

és kell is változtatnunk, még akkór is, ha anyagi áldozatokat is követel. Azokban a községekben, ahol még nem épülhetett fel a mai magyar falu szükségszerű igényeinek kielégítésére a kultúrház, addig is klubszobákat kell biztosítani az ifjúság részére. Lényegesen meg kell javítani az ifjúság politikai szervezését, elsősorban a KISZ által. Szorosabbra kell fűzni az iskola és a szülők kapcsolatát. A szülők politikai nevelése nem lehet másodlagos, mert jórészt rajtuk keresztül lehet biztosítani az ifjúság helyes fejlődését. Az italboltok vezetői a rendeletek betartásával ne szolgálják ki szeszes itallal a 18 éven aluliakat — a KISZ-tagok pedig politikai felvilágosító munkájukkal elérhetik, hogy a fiatalokat visszatartsák a káros italfogyasztástól.

Helyes tenne, ha a községek KISZ-vezetőségei megfelelő formában gondoskodnának a rendezvények és mulatságok ellenőrzéséről, ez az ellenőrzés a fiatalok magaviseletére irányulna, s kellő időben, kellő eréllyel, jó szóval és szeretettel azokat is helyes útra lehetne téríteni, akik ma még rossz példát mutatnak. A társadalmi szervezetek, idősebb dolgozók példamutatása, segítése a már említetteken kívül ugyancsak azt biztosítja majd, hogy a -fiatalság eszmei és politikai nevelése a jövőben még inkább társadalmi feladat lesz a hatvani járásban is.

Dr. Rőczey Ödön

Nyugati országokba szállítanak népművészeti termékeket a Heves megyei háziipari szövetkezetek

Heves megye termelőszövetkezeti falvaiban nagymértékben fejlődnek a háziipari szövetkezetek. Heves községben, ahol 1951-ben alakult a háziipari szövetkezet, az azóta készített népművészeti termékek világhírességre tettek szert. Idén már hat helyen működik a megyében háziipari szövetkezet, a Hevesi Háziipari Szövetkezet részlegeiként. Valameny- nyi részleg a környék jellegének megfelelően kialakult nép- művészeti termékeket készíti: Hevesen és Mátraderecskén népművészeti szoknyákat, függönyöket, ágyvetőket, Tama- őrsön világhírű szőnyegeket készítenek.

Még az idén újabb részlegek

alakulnak a Mátra alján: Recsken és Bodonyban, ahol népművészeti „palóc”-babák készítésével foglalkoznak. A saját konstrukciójú szövőszékkekkel dolgozó és eredeti nép- művészeti motívumok készítésével foglalkozó szövetkezetek népművészeti termékei nagy elismerésre tettek szert külföldön is. Párizsban, Szófiában, például hevesi népművészeti függönyöket vásároltak éttermek díszítésére. Hollandiába 7000 élőkét szállítottak az idén.

A második félévben többek között az Egyesült Államok és Belgium részére szállítanak mintapéldányokat, ahonnan jelentős megrendelést kaptak. * (k. a.)

A Bélapátfalvi Cementgyár be fejeste hároméves termelési tervét

A hároméves térvben kemény feladatok teljesítése várt az építőanyagiparra: fokozni kellett cementtermelésünket. Üzemünk dolgozói tudásuk legjavát adták a munkához, hogy ezeket a terveket teljesíteni tudjuk. Hároméves termelési tervünket a fontosabb termék- féleségekből már teljesítettük: klinkerégetési tervünkét október 27-én, cementőrlési és cementszállítási tervünket október 13—16-án befejeztük. Első osztályú mészégetési tervünket október 27-ig 12 461 tonnával teljesítettük túl.

Üzemünkben jelenleg a nagyjavítás előkészületei folynak, s ezzel egy időben még termelésünk is zavartalan. A, nagyjavítással termelőegységeinket már a második ötéves terv feladatainak* megoldására készítjük elő. De nagyban gátolja a jövő évre való felkészülést, a javítások sikeres befejezését az a tény, hogy' egyes üzemek, vállalatok nem tartják be a szállítások határidejét. Például a Gumiabroncs és a Műszaki Gumiértékesítő Vállalattól rendeltünk 698 folyóméter, 500 milliméteres széles gumiszalagot a klinkerszállítashoz, hogy az üzemben levő nagyfokú szennyeződést ezáltal is csökkenteni tudjuk. A vállalat 698 folyóméter helyett' csak 80 folyómétert igazolt vissza. 1961 első negyedévére még október 10-én rendeltünk 21 350 kg különböző méretű acélanyagokat az ÉM Vas és Szerelvény AnyageUátó Vállalattól, és visszaigazoltak 4 900 kg-ot; a hátralevő mennyiség leszállítását nem vállalták.

Barta Károly

Lőrinci lakosok félesztendős kérelme

Kezemben az írás. Nézem, forgatom. Fél esztendővel ezelőtt, pontosan 1960. május 4- én írta Lőrinciben Kocza András, Vörösmajori utca 21. szám alatti lakos, a maga és 16 társa nevében. Azt kérték a községi tanácstól, hegy a kisvasúti oldalon épült házakba is vezessek be a villanyt.

Tizenhét házról, családos emberekről van szó. A kicsikhez éjszaka is felkelnek, az iskolások napnyugta után is tanulnának, de nincs villany, itt még petróleumlámpa pislákol.

Jogos a kérés? Bizonyára, így gondolta azt a községi tanács is, mert másnap továbbította az írást az Aramszol-' gáltató Vállalat hatvani üzemvezetőjének. A villany- szerelők kétszer, háromszor kint is voltak a faluban, mértek, rajzoltak, cl is végeznék a munkát, de a hálózatfejlesztéshez oszlop kellene. Azt nem tudnak keríteni, így a lőrinciek máig is hiába várják jogos kérésük teljesítését.

Valóban nem lehet segíteni, nincs oszlop sehol a megyében? — faggatom az Áramszolgáltató Vállalat üzemvezetőjét.

— Lenne, de azt nem adják.

— Nem? Ki nem adja és miért — kérdezgetem tovább.

Hat-nyolc éve közös szérűket kellett építenünk majdnem, minden faluban. Az oszlopok és a vezetékek néhol még megvannak, de Lőrinciben sem használják. A termelőszövetkezetekhez igazodnak a tanyaközpontok, a vil- lanycséplésre berendezett közös szérűk meg elhagyottan állnak.

Megérdeklődtük: Lőrinciben 15, Túrán 14, Jobbágyiban pedig 26 darab oszlop áll vezetékkel együtt árván és kihasználatlanul. Kinek a tulajdona? Azt már nehezebb lenne megállapítani. A tanács, a gépállomás, vagy az Áramszolgáltató Vállalat a gazda? Ki rendelkezhet ezekkel? Hány fölösleges szérű és „elhagyott” villanyoszlop van. az országban? Jó lenne pontosan utána nézni!

Egy biztos. Pár év múlva clkorhadnak a „gazdátlan” fe- nyőoszlopok még akkor jfs, ha legfeljebb a madarak pihennek rajtuk. Megyénk több községében a termelőszövetkezetek építkezéseinél, azok villamosításánál felhasználták a fölöslegessé vált közös szérűk anyagát. A megyei tanács termelőszövetkezeti csoportja adta ehhez az engedélyeket. Igaz, a hatvani Béke Termelőszövetkezetet is villamosítani kellene, ahhoz mindössze nyolc oszlop kell, meg nem is kevés pénz, de az egyelőre nincs. Lőrinciben viszont az oszlopok helyben varinak. Máris nagy szükség lenne azokra, 17 család jogos kérelmének teljesítése függ a megértő intézkedésektől.

Hogyan, mint lehet a kérést teljesíteni? A megyei tanácsra, az áramszolgáltatóra, meg a községi tanácsra tartozik. Minden esetre megemlítjük, hogV Túrán közös akarattal és kölcsönös megegyezéssel bővitették a villanyhálózatot és 70 lakóházat kapcsoltak be. Ügy gondoljuk, hogy Lőrinciben is lehetne segíteni. Közös megegyezéssel keressék a megoldást az illetékesek. Határozottan és gyorsan intézkedjenek, hogy Lőrinciben 17 család otthonában mielőbb klgyú- ladjon a villanyfény.

> F. L.

Otthont kell biztosítani Tiszanánán is a. kulturális terveknek

Már az elmúlt esztendőben is megmutatkozott, hogy a tisza- r.ániak szívesen vesznek részt a község kulturális munkájának fellendítésében. Erre az évre itt is az jellemző, mint a megye más községeiben, hogy a kulturális munkatervet közösen állították össze a különböző tömegszervezetek és a KISZ- szervezetek éppen azért, hogy egyes rendezvények és elgondolások ne ütközzenek, ne legyen „rendezvény-versengés”, amely semmi esetre sem viszi

OLAJBÁNYÁSZOK

ma a negyedik helyen áll az országban. A kutatások előbb nyugati irányban jelölték a lelőhely centrumát, később kelet felé, Eger, sőt Andomak- tálya, irányába telepítették a kutakat. A húsz—huszonkét személyes munkásszállót és egy-két kisebb helyiséget a dombok háta mögött, Demjén közelében építették. Végleges centrumot nem mernek kijelölni, mert a korábbi kutatások után egyre biztatóbbak az újabb készletbecslések. Mindez indokolja, sőt szükségessé teszi, hogy ne alkalomszerű idénymunkának tekintsék • itt a termelést, hanem olyan munkahelynek, ahol az emberek szociális—egészségügyi ellátásáról gondoskodni a vállalat elsőrendű kötelessége.

Milyen a munkafegyelem? Az utolsó igazolatlan hiányzás június 13-án volt.

— Nem a babonás 13-as szám okota, hanem a demjéni búcsú. Három ember részegen jött munkába. Természetesen hazaküldtük őket. Három igazolatlan mulasztás. Pedig ez prémiumkizárással jár; De azóta sem fordult elő hasonló eset — magyarázza Böjti Illés üzemvezető.

Tehát az olajbányászok, kútkezelők, csőszerelők, és gépészek, a mostoha munkakörülmények ellenére, gyalog is pontosan megjelennek a munkahelyen.

A LEGUTÓBBI szakszervezeti taggyűlésen a munkások kérték, hogy a Kerecsend—Demjén —Egerszalók—Eger és az olajkutak között műszakonként autóbuszjáratokat indítsanak, mert az őszi sárban, téli ködben és hóban gyalog nem járhatnak ki az emberek. A bérletet megváltják a dolgozók, de adjon a vállalat is hozzájárulást. A másik kérés is szerény és könnyen megvalósítható. Építsenek egy helyiséget, ahol az ebédet megmelegíthetik és szétoszthatják.

— Eddig hol ebédeltek?

— A szabad ég alatt. Ha nagyon esett, aki tehette, behúzódott a gépházba. Tudjuk, hogy ez szabálytalan, tiltják is, mert veszélyezteti az üzembiztonságot, meg az emberek testi épségét, de mit csináljunk? — és kezét tanácstalanul tárja szét a szakszervezeti bizalmi.

A mezőkövesdi munkásoknak sem rózsás a helyzete. Hetenként. egyszer járnak haza; De a munkásszállás jó mesz- Sze esik a munkahelytől. Át kellene telepíteni ide, ^merre most dolgozunk — mondogatják, nem hangoskodva és követelésként, inkább szerény szóval, megfontoltan;

Az egriek kerékpárral járnak ki. De nincs egy helyiség, egy kis száraz hely, ahová szerény' kis járművüket betehetnék. Hol tartják a szakmai oktatásokat és az üzemi értekezleteket? Amíg jó idő volt, a szabadban. A legtöbben álltak, nyolc órai munkaidő után. Senki sem csodálkozhat, az emberek alig várták, hogy vége legyen a gyűlésnek. Műszak után nyakig koszosak, olajosak a munkások. Fürdő van

ugyan a munkásszálláson, — ide három-négy kilométerre. De itt, az országút közelében is nagyon kellene.

— Sajnos, ivóvizünk sincs — szól közbe valaki. — A csorda- kútról hordjuk még mindig. Igazán szerencse, hogy komolyabb betegség még nem fordult elő.

— Valóban, így van ez? — kérdem a műszaki vezetőktől. Néma bólintás a válasz.

Több mint hatkilométeres mezőben dolgoznak az emberek, négy körzetben. Kútkezelők, csőszerelők, műszakiak, •gépészek, villanyszerelők, irodisták és Sztalinyec-vezetők vegyesen. Különös és nehéz szakma. A vállalat telephelye a Dunától keletre, közel az ország fele. Évenként két-há-j rom helyen nyitnak új telepet. A < csupasz földön, a legtöbbször lakóhelytől távol, út- talan utak mögött kell munka- területet kialakítani, szállásról, étkeztetésről gondoskodni.

DE EGER—DEMJÉN KÖZÖTT nem lehetne az „olajosokon” segíteni? Nem okőz vajon feszültséget a telepített ipar szociális ellátottsága és az olajbányászok mostoha munkakörülménye? Nem vágynak el innen a munkások?

Bizony, a legtöbben fáradtan érnek ki a munkahelyre. Órákat gyalogolnak műszak előtt és után. De becsülettel végzik a munkát. Persze, sokan gondolkodnak már azon, hogy jobb munkahely után nézzenek. Tehát nemcsak emberség, nemcsak szociális követelélőbbre az ügyet. Így az egységes munkatervet minden igényt figyelembe véve állították össze, s ha végrehajtásában is meglesz ez az egység, akkor feltétlen eredményes lesz a ma még hóit betűként fekvő terv.

A kultúrotthon igazgatója Szokodi Ferenc, annyira ismeri a munkatervet, hogy gondolkodás nélkül sorolja azokat a pontokat, amelyek jelentőségüknél fogva kiemelkednek a munkatervből. Elsőnek említi.

mény, hogy panaszukon segítsenek, hanem közvetlenül ösz- szefügg az a termelőmunkával, tgy semmiesetre sem marad hat.

A vállalat központja nemrég Mezőkeresztesről Szolnokra költözött. Az üzemvezetőségnek több önállóságot biztosítottak. Élnek vele? Nem nagyon. Egy hónap telt el a szakszervezeti tanácskozás óta, de ennyi idő alatt még addig sem jutottak, hogy összeírták volna, melyik községből műszakonként hány ember jár a kutakhoz dolgozni. Hogyan lehetne ésszerűen, a szállítási lehetőségeknek megfelelően átcsoportosítani az embereket, tud-e gépkocsit adni a MÄV- AUT, .mennyiért, köteles-e a vállalat hozzájárulni a munkásszállításhoz? Ez még mind vitatott és elintézetlen kérdés az olajkutak környékén. A raktárakat Át kellene helyezni a mostani szálláshoz, akkor egy-két helyiség felszabadulna az egri oldalon. A vállalat központjában szűrőberendezést terveztek. 850 méterről hoznák, és egy 60 köbméteres tartály- lyal oldanák meg a vízellátást. Sürgősen öltözőt, mosdót kel-' lene építeni a mostani központban. Valamit terveznek a szolnoki központban, talán pénz is lesz rá.

MIKOR ÉS HOGYAN? Erre az egri olajkutaknál senki sem tudott kielégítő választ adni. A dolgozókkal együtt mi is a Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalattól várjuk a választ. Itt emberi problémákról, nagyrészt megoldható és jogos igényekről van szó.

Dr. Fazekas László

hogy a régi, híres dalárdát újraszervezték. Már csak aj. őszi betakarítás elvégzéséig várnak, aztán megkezdik a rendszeres próbákat, mert vissza akarják szerezni a régi dicsőséget, s már a seregszemlén fel kívánnak lépni. Ez valóban jelentős dolog, mert a termelőszövetkezeti tagokból szervezett énekkar, túl a művészi munkán, közelebb hozza egymáshoz az embereket is:

A színjátszók is régi hagyományokon állnak, sok siker van mögöttük. Felújítják Kisfaludy Csalódások című vígjátékát, amely első bemutatójakor nagyon megtetszett a tisza- nánaiaknak. Tanulják már a Bob herceget, tervbe vették Fehér Klára Nem vagyunk angyalok és Móricz A pacsirta című darabjainak betanulását is.

Nagy probléma Tiszanánán a kultúrterem. Ami van, az süllyesztett nézőterü mozihelyiség, amelynek csak az öltözőjében lehet próbálni, összejövetelt rendezni. Megpróbálkoztak már azzal, hogy a tsz kultúrhelyiségekben jöttek ösz- sze, de azok nagyon kiesnek a nagy kiterjedésű alföldi falu középpontjától, s a zimankós téli estéken nem szívesen gyalogolnak a fiatalok 3—4 kilométert. Talán helyes lenne, ha felderítenék a társadalmi munka lehetőségeit, és saját erejükből kezdeményeznének valamit. Számtalan példa van már arra, hogy nagyon kevés állami pénzzel, sok társadalmi munkával a fiatalok megteremtették maguknak a lehetőséget ahhoz, hogy kultúrházat építsenek maguknak., Lehetetlen, hogy *Tiszanánán nem akadna ilyen lehetőség, csak össze kell hívni a fiatalokat, majd ők kitalálják és remélhetőleg, hozzá is fognak.

Csak egy kicsit gondolkozni, találgatni kell, s ha megvan az ötlet, terjesszék a tanács elé. majd ők segítenek. De arra várni, hogy az állam minél hamarabb építsen egy művelődési házat? Ez könnyű megoldás.

A jó kulturális munkaterv végrehajtásának otthont kell biztosítani. Ahogy összefogtak a terv elkészítésében, a terv, végrehajtásának munkáiban, úgy fogjanak össze az otthon megteremtéséért is!

A. t.

t