Népújság, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-05 / 262. szám

2 NÉPÚJSÁG 1960. november 5., siómba! A szocializmusért dolgozni kell A második ötéves tervben kemény, de reális — a lehetőségekre alapozott — fel­adatok megoldása vár iparunk­ra. Már az első tervévben, 1961-ben a termelés növekedé­sének legalább kétharmad ré­szét a munkatermelékenység emelésével kell elérnünk, s csak egyharmad részét a lét­szám növelésével. A termelékenység növelésé­nek lehetőségei még nem min­denütt ismertek, az erőtartalé­kok feltárása lassan halad. De az ismert lehetőségeket sem használják ki egész sor üzem­ben. Laza a munkafegyelem. Nem használják ki a munka­idő minden percét, a termelő­műszakokban igen nagyok a legkülönbözőbb eredetű vesz­teségidők. Az ipar termelését irányító felsőbb szervek több vállalatnál és üzemben „mun­kanap fényképezést” csináltak — többek között a Gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyárban. A termelést vizsgáló bizottság az iránt tájékozódott: hogyan használják ki a munkaidő 480 percét a dolgozók. Olyan dol­gokra derült fény, amely csep­pet sem örvendetes: a nyolc órából átlagosan két, két és fél órát nem dolgoznak a munká­sok. A 480 perces műszakból csak 293 percet dolgoznak a munkagépek. Persze ez idő alatt a gép „gazdája” sem vé­gez produktív munkát. Bányaüzemeinknél is hason­ló tünetekkel találkozunk... A többség erejét megfeszítve, be­csülettel dolgozik, derekasan helyt áll a termelésben. De vannak, akik kihasználva a munka szervezetlenségét, a ter­melést gátló kisebb-na&yobb hibákból származó zavart, nem termelnek. Jelentős hányadát képezik a veszteségidőnek az igazolatlan hiányzások. Hónapról hónapra több száz munkás munkanap­ja esik ki emiatt a termelés­ből. A legtöbb kimaradás fize­Az amerikai elnökválasztási kampány finisében Cffászelem Részlet John Reed Tíz nap, amely megremegtette a világot című regényéből tési nap után van. Egyesek fel­öntenek a garatra, aztán egy­szerűen nem mennek műszak­ba. „Szabadságot” íratnak, mondván, hogy szabadság mindenkinek jár. Ki a felelős azért, hogy üze­meinkben ilyen és ehhez ha­sonló fegyelmezetlenségek elő­fordulnak? Elsősorban azok, akik sza­bad teret engednek a fegyel- mezetlenkedőknek. Az olyan művezető, aki a „jó szívére” hallgat és nem akar „bajt okoz­ni”. Az olyan vezetők libera­lizmusa, akik szemet hánynak a munkafegyelmi vétségek fö­lött. Egyesek a laza munkafe­gyelmet valamiféle vívmány­nak tekintik. Nálunk a szocia­lizmust építjük, nem állítunk hajcsárokat az emberek háta mögé, mondják. Az igazság az, hogy nálunk a szocializmus építése folyik, de az nem je­lenti azt, hogy a vezetőknek ^kötelessége” elnézni a lusta­ságot, a tétlenséget. A kapita­lizmusban a munkás nem ré­szesül a munka gyümölcséből, de nálunk a megtermelt javak a munkásoké is. a dolgozó em­bereké! — Nálunk a munká­sok maguknak dolgoznak. Eb­ből következik aztán az a so­kat mondott igazság, hogy ha jobban kívánunk élni, többet, jobbat, gazdaságosabban kell termelni a munkaidőn belül. A becsületes, jó munkások — a dolgozók többsége — így gondolkodnak: „A szocializmu­sért dolgozni kell. Lelkiisme­retesebben, jobban, gazdaságo­sabban. Ezért van a munkafe­gyelem. Ha azt mindenki be­tartja, nincs semmi hiba. A termelésben mindenkinek kö­telezettségei vannak, s min­denkitől egyformán megköve­teljük, hogy kötelezettségeit betartsa. Vannak emberek, akik elfeledkeznek magukról, elfeledkeznek arról, hogy kö­telességeik vannak. Ezeket az embereket észre kell téríte­nünk. Ha ezt nem tesszük, magunknak és az országnak okozunk kárt.” Nyílt, világos és tiszta be­IV; Pulkovónál kettéágazott az út, és itt megálltunk egy nagy tömeg közepén. Három irány­ból sereglettek ide az embe­rek, régi barátok találkoztak össze, s izgatottan és boldogan számoltak be egymásnak az ütközetről. Az útkeresztező­déssel szemközti házsoron go­lyók nyomai látszottak, és a föld mérföldnyi körzetben sár­rá volt taposva. Ádáz harc folyt itt... A közelben gazdát­lan kozáklovak kóboroltak éhesen, mert a mezőn már rég nem volt fű. Szemben velünk egy vörös- gárdista próbált éppen felül­ni az egyikre, de a ló, a kö- rülállók nagy derültsége köze­pette újra, meg újra levetette a hátáról. A balfelől húzódó út, ame­lyen a kozákok visszavonultak, egy kis domb tetején levő ki­látóhoz vezetett, ahonnan ki­látás nyílt az óriási síkságra. A síkság szürkén terült el alattunk, mint szélcsendben a tenger, s egén felhők tornyo­sultak. A főváros pedig ontot­ta magából az embereket, s elárasztotta velük az utakat. Messze felettünk, balra, Krasz- noje Szelő kis dombja látszott — itt volt a cári gárdisták nyári táborának gyakorlóte­re, meg a cári tehenészet. A közelben semmi sem szakította meg a síkság egyhangúságát, csak néhány kolostor, egy-egy gyár és néhány nagy épület, amelyeket elhanyagolt kertek vettek körül — menhelyek, meg árvaházak, y „Itt — szólalt meg hirtelen a sofőr, amikor egy kopár dombra kapaszkodott fel az autó —, itt halt meg Vera Szlutszkaja. Igen, a bolsevik duma-tag. Ma, kora reggel tör­tént. Zalkinddal és még vala­kivel ült egy autóban. Fegy­verszünet volt, és a lövészár­kokhoz igyekeztek. Nevetve beszélgettek, amikor a pán­célvonatról, melyen maga Ke- renszkij is utazott, valaki ész­revette az autót és elsütött egy ágyút. A gránát megölte Vera Szlutszkaját...” Így értünk be Carszkojéba. A város tele volt a proletár csapatok diadalittas hőseivel. A palotában, ahol most a szov­jet székelt >— lázas munka folyt. Az udvaron vörösgárdis­ták, matrózok tolongtak, a ka­pukban őrök álltak, futárok, biztosok szakadatlánul jöttek, mentek. A szovjet üléstermé­ben szamovár gőzölgött, körü­lötte munkások, katonák, mat­rózok és tisztek álltak, teát it­tak és beszélgettek. Az egyik sarokban két gyakorlatlan ke­zű munkás egy sokszorosító­gépet próbált működésbe hoz­ni. A középső asztalnál Diben- ko hatalmas alakját pillantot­tam meg, aki egy térkép fölé hajolva, kék és piros ceruzával jelölte meg a csapatok állása­it. Másik kezében az elmarad­hatatlan óriási acél-revolver. Aztán egy írógéphez ült és egy ujjal pötyögtetett rajta: időn­ként megállt, kezébe vette a revolvert, s játszott vele. A fal mellett egy hordágyon fiatal munkás feküdt. Két vö­rösgárdista hajolt föléje, de a többiek nem sokat törődtek vele. Tüdőlövést kapott. A seb­ből minden szívdobbanásra friss vér szivárgott ruháján; Szeme csukva, fiatal, szakál­las arca zöldesfehér. Csak gyengén és lassan lélegzett, s minden lélegzetvételnél ezt sóhajtotta: „Mir bugyet! Mir bugyet!” (Béke lesz! Béke lesz!) Amikor beléptünk, Dibenko felpillantott. „Ó” — mondotta Baklanov felé fordulva, „Baj- társ, menjen el, kérem, a fő­hadiszállásra és vegye át a parancsnoki tisztet. Várjon, ki­állítom a megbízólevelet.” Le­ült az írógép mellé és lassan pötyögtetve a betűket, megírta a levelet. Carszkoje Szelő új parancs­nokával együtt a Katalin-palo- ta felé tartottam. Baklanov — fontosságának teljes tudatában nagyon izgatott volt. A már is­mert fehér díszteremben né­hány vörösgárdista kíváncsian nézegetett körül, míg öreg ba­rátom, az ezredes, bajúszát ha- rapdálva az ablaknál állt. Ügy üdvözölt, mint egy rég nem látott testvér. Az ajtó kö­zelében levő asztalnál a fran­cia besszarábiai ült. A bolse­vikok azt a parancsot adták neki, hogy maradjon itt és folytassa a munkáját. „Mit tehettem?” — motyog­ta. „A magamfajta emberek az egyik oldalon sem tudnak küz­deni az olyan háborúban, amilyen ez, ösztönös ellenségei vagyunk a csőcselék diktatúrá­jának ... Csak azt sajnálom, hogy olyan távol vagyok anyámtól, Besszarábiától!” Baklanov átvette hivatalát a parancsnoktól. „Itt vannak az íróasztal kulcsai” — mondta az ezredes idegesen. „Hol a pénz” — kérdezte durván egy vörösgárdista. Az ezredes meglepettnek látszott „Pénz? Ó, a kasszára gondol. Itt van — mondotta —, éppen így találtam három nappal ez­előtt, amikor birtokomba vet­tem”. „A kulcs?” Az ezredes a vállát vonogatta. „Nincs kul­csom”. A vörösgárdista gúnyosan nevetett. „Nagyon érdekes” — mondotta. „Nyissuk ki a kasszát” — mondta Baklanov. „Kerítsetek egy fejszét. Itt van egy ameri­kai elvtárs. ö fel fogja törni a kasszát, és leírja, hogy mit ta­lált benne”. Kezembe vettem a fejszét. A kassza üres volt. „Tartóztassuk le” — mondta a vörösgárdista dühösen. „Ke- renszkij embere. Ellopta a pénzt, és odaadta Kerenszkij- nek”. Baklanov nem akarta. „Nem” .— mondta. „A kornyi- lovista tette, aki előtte volt itt. Ö nem bűnös.” „Az ördögbe!” — kiáltotta a vörösgárdista. „Kerenszkij em­bere volt, higgyétek el. Ha ön nem tartóztatja le, majd letar­tóztatjuk mi, elvisszük Pet- rográdba és bezárjuk a Péter- Pál erődbe, mert odavaló!” Er­re a másik vörösgárdista bele- egyezően dörmögött valamit. Az ezredes könyörgő tekinte­tet vetett ránk, amikor elve­zették ... A szovjetpalota előtt álló te­herautó a frontra indult Vagy féltucat vörösgárdista, néhány matróz és egy-két katona ka­paszkodott fel rá. Parancsno­kuk egy tagbaszakadt munkás volt. Intettek, jöjjek velük. A vörösgárdisták a főhadiszállás­ról gránátokat hoztak, bedob­ták őket az autóba. Dróttal, kö­telekkel egy ágyút is kapcsol­tak a kocsihoz. Elindultunk. A sofőr maxi­mális sebességgel hajtott. Az ágyú hol az egyik, hol a má­sik kerékhez ütődött. A kézi­gránátok lábainkon át ide-oda gurultak, és odaütődtek az autó oldalához. Egy nagydarab vörösgárdis­ta, Vlagyimir Nyikolajevics, Amerikáról kérdezgetett. „Mi­ért lépett be Amerika a hábo­rúba? Az amerikai munkások el akarják-e kergetni a kapita­listákat? Hogy áll most a Mooney-ügy? Kiadják-e Berk- mant San Franciscónak?” Nem volt könnyű dolog felelni a nagy lármában, motorbúgás­ban feltett kérdésekre, miköz­ben egymásba kapaszkodtunk és táncoltunk az ide-oda guru­ló gránátok között. Időnként egy-egy járőr meg akarta állítani a kocsit. Kato­nák állták el az utat. „Sztoj! Sztoj” — kiáltották felemelt puskával. Nem törődtünk velük. „Az ördög vigyen el benneteket!” — kiáltották a vörösgárdisták. „Nem állunk mi meg senkinek a kedvéért sem! Vörösgárdis­ták vagyunk!” És tovább szá­guldottunk, miközben Vlagyi­mir Nyikolajevics ordítva fej­tegette nekem nézeteit a Pana­ma-csatorna internacionalizá- lásáról és más hasonló kérdé­sekről. öt mérföldnyi út után meg­pillantottunk egy matrózcsapa­tot és lassítottunk. „Testvérek, hol a front?” A csapat elején haladó mat­róz megállt és megvakarta a feje búbját. „Ma reggel félórá­nyira volt innen. De most iga­zán nem tudjuk. Kerestük, ke­restük, de nem találtuk”. tFelkapaszkodtunk a teher­autóra, és folytattuk utunkat. Vagy egy mérföld után Vlagyi­mir Nyikolajevics fülét hegyez­ve odakiáltott a sofőrnek, hogy álljon meg. (Folytatjuk) lesz szüksége arra, hogy kém­repüléseket hajtson végre. CHICAGO. Az atomtudósok bulletinjében Kennedy vála­szolt több kérdésre, amelyet neki és Nixon alelnöknek tet­tek £el. Kennedy hangoztatta: „Minden területen, ahol az Egyesült Államok és a Szovjet­unió érdekei lehetővé teszik az eredményes együttműködést, fejleszteni kell a kapcsolatokat. (MTI) kai hadgyakorlat támaszponton nek részt, amelyek a száraz­földi erők taktikai mozdulatait támogatják. A hadgyakorlat erőfitogtató és Kuba elleni provokációs jellegét mi sem mutatja jobban, hogy a táma­dók szerepét betöltő több száz főnyi egység a hadgyakor’at terve szerint elfoglalja a tá­maszpont több pontját a kubai felségterület határán: mintha a támadás Kuba felől érte vol­na az amerikaiakat. Ugyanakkor Raul Roa kubai külügyminiszter New Yorkban kijelentette, logikusnak lát­szik, hogy az Egyesült Államok a pénteki elnökválasztások előtt incidenst akar teremteni a guantanamói támaszpont kö­rül, hogy így Nixon javára bil­lentse a szavazás mérlegét. Koul Roa hangsúlyozta, hogy Kuba nem készül támadásra, külfigyi bizottsága ány „atomütőerő“ ilatát le ennek az, hogy a szenátus külügyi bizottsága 27 szavazat­tal null ellenében, tizenegy tartózkodással elvetette a kor­mány javaslatát. Ferhat Abbasz nyilatkozata TUNISZ (MTI): Ferhat Abbasz. az algériai ideiglenes kormány miniszterelnöke, nyi­latkozott az Aktuelt és a stock­holmi Tudningen című dán, il­letve svéd lapnak. A minisz­terelnök kifejtette, hogy De Gaulle elutasító magatartása miatt o francia kormánnyal való tárgyalások többé nem jöhetnek számításba. Ügy véli — mondotta —, hogy az algériai háború hosszúra nyúlik. Algéria jövőjéről szólva Abbasz kijelentette: „olyan köztársaságot akarunk terem­teni, amelyben valamennyi al­gériai állampolgár szabad és egyenlő A miniszterelnök azt mon­dotta, úgy gondolja, megvaló­sítható Burgibának A'géria és Tunézia egyesítéséről szóló terve. Az első lépés lenne az észak-afrikai közösség megte­remtéséhez, de természetesen e'őször véget kell vetni a há­borúnak. Az elgériai ideiglenes kor­mány miniszterelnöke befeje­zésül hangoztatta, kész New Yorkba utazni, hogy az ENSZ közbelépését kérje az algériai háború befejezése végett. (MTI) Nukleáris fegyverkészlet Cipruson LONDON (TASZSZ): Cipru­si lapjelentés szerint „Az angol katonai hatóságok nukleáris fegyverraktárakat létesítenek Ciprus területén”. Az Akroti- riban levő légitámaszponton fö’d alatti raktárakat építenek, ahonnan az atombombákat ál­landó raktárakba fogják átszál­lítani. Az állandó raktárak kö­rül széles csatornákat ásnak. (MTI) Időjárásjelentés Várható időjárás szombat estig: Enyhe idő, változó felhőzet, legfel­jebb néhány helyen, holnap több­felé kisebb eső. Mérsékelt, időn­ként déli. délnyugati szél. helyen­ként reggeli és délelőtti köd. Vár­ható legmagasabb nappali hőmér­séklet 15—19. legalacsonyabb éjsza­kai hőmérséklet 4—9 fok között. 4MTD széd ez. De meg kell mondani azt is, hogy a munkafegyelem megszilárdításához, a munka jobb megszervezésére van szükség. Anyagra várás, szer­számfelvételezés címén sokszor értékes perceket, negyedórá­kat veszítenek el a termelés­ből. Sok helyütt már felmér­ték ezeket a hiányosságokat, s ésszerűbb megoldásokkal, át­csoportosításokkal igyekeznek segíteni a nehézségek áthida­lásában. A munkások tudják, hogy a lelkiismeretes, fegyelmezett, pontos munka és az életszín­vonal nagyonis együvé tarto­zik, szétválasztani e kettőt nem lehet. A 480 perces munkaidő teljes kihasználása minden munkásnak egyéni érdeke — azért is, mert munkájukkal növelhetik a vállalati többlet- nyereséget, amely a nyereség- részesedés alapját képezi, és ugyan ki az, aki ebből a szét­osztásra kerülő értékekből ré­szesülni nem akarna? Tehát a munkaidő kihasználása a mun­kás egyéni érdeke, de a népgaz­daság érdeke is azt diktálja: használjuk ki a munkaidőt száz százalékosan. Ezért is je­lentős és követésre méltó pél­da az Egri Lakatosárugyárban a pántműhely munkáskollektí­vájának vállalása! A pántmű­hely dolgozói a felszabadulási munkaverseny utolsó negyed­évének versenyidőszakában vállalták: az egy főre jutó ha­vi 169 ledolgozott óra számát 175 ledolgozott órára emelik. Ezt úgy kívánják elérni, hogy kilépőket nem kémek a gyár területéről, minden apró-cseprő ügy elintézése végett, nem ké- rezkednek el a munkából, a fi­zetés nélküli szabadságot ke­rülik, s a fizetéses szabadságo­lást is a beütemezett tervek szerint veszik igénybe. A mun­kaidő száz százalékos kihasz­nálására munkakezdés előtt 5 perccel már minden dolgozó gépe mellett áll, hogy pontosan elkezdhesse a munkát, az anyagokat, a szerszámokat fel­vételezik, hogy a termelés me­netét semmi sem zavarhassa meg. Az Apci Fémtermia Válla­latnál is — az évi tervek dön­tő szakaszában — hatékony szervezési és műszaki intézke­désekkel igyekeznek megszün­tetni a termelésben mutatkozó minden nehézséget, problémát, amely a folyamatos munka menetét eddig többször hátrál­tatta. A pártszervezet és a szakszervezet taggyűléseken tárgyalt ezekről a kérdésekről. Határozat született, hogy in­tézkedési terveket dolgoznak ki a munkaidő teljesebb ki­használására, a termelékeny­ség emelésére, a fokozottabb anyagtakarékosság terveinek megvalósítására. É1 s egyre több üzem mun­■*-J káskollektívájától ér­kezik híradás arról, hogy lépé­seket tesznek a gazdaságos ter­melés, a fegyelem megszilárdí­tására, a munkaszervezés meg­javítására. A munkások felis­merték, hogy határozottsággal és következetességgel kell fel­lépni a lazaságok ellen. A dol­gozók széles tömege helyesli és üdvözli a rendcsinálást. He­lyesli és követeli, mert min­denki tisztában van azzal, hogy a felelőtlenség, a fejet­lenség, kapkodás és zűrzavar, ami a termelésben sok helyütt tapasztalható, az ő kárukra is megy. Pártonkívüliek és párt­tagok, kommunista és nem kommunista munkások fára­doznak üzemeinkben azon, hogy a hibákat felderítve, a termelést megtisztítsák min­den zavaró tényezőtől, hogy érvényt szerezzenek a munka- fegyelemnek a termelés min­den területén. Mindenki meg­érti és tudja, hogy a népgazda­ság és az egyén érdekei össze­tartoznak. Pataby Dezső NEW YORK (MTI): Az el­nökválasztási kampány utolsó napjaihoz közeledik és a két jelölt egymás nyomában járt az elektort szavazatok utáni haj­szájában. Nixon alelnök csü­törtökön a New York-i nagy­gyűlés után délnek vette útját a dél-karolinai Columbia váro­sába, majd a texasi San Anto­nio és Houston városába láto­gatott el. Kennedy, aki a köz- társaságiak New York-i gyűlé­se idején Kaliforniában, Nixon államában próbálta maga mel­lé állítani a szavazókat, Arizo­nán és Üj-Mexikón keresztül ugyancsak a fontos texasi terü­letek meghódítására indult. A választási kampány harmadik főszereplője, az utóbbi napok­ban rendkívül tevékennyé vált Eisenhower elnök, az Ohio ál­lambeli Clevelandba és Pittsburghba indult, hogy meg­próbálja Nixon mellé állítani a két kulcsfontosságú állam 57 elektorát. Kennedy Oklahoma-Cityben Raul Reá nyilatkozó PRÁGA (MTI): A Rudé Prá- vó New York-i tudósítójának beszélgetését közli dr. Raul Roa kubai külügyminiszterrel. Raul Roa kijelentette, Kubát komolyan fenyegeti az invázió veszélye. A támadás előkészü­letei egy éve folynak. A főha­diszállás Guatemalában van. A guatemalai partokon tizen­három szállítóhajó áll készen­létben. A kalandorokat Guate­malában, New Yorkban és Flo­ridában toborozzák Batista volt katonái és más elemek, többek között a háború után Németországból elmenekült fa­siszták közül. Az akciót az UDA kémszervezete és az Uni­mondott beszédében kijelentet­te, úgy gondolom, tájékozot­tabb vezetésre van szüksé­günk, amely kevésbé önelégül­ten tekint a jövőbe és ítéletei­ben józanabb. Oly vezetésre van szükségünk, amely hajlan­dó szembenézni a tényekkel”. Nixon Houstonban mondott beszédében ismét azzal dicse­kedett, hogy az Egyesült Álla­mok „látványos áttörést” fog elérni a kémkedésben, s nem Provokatív amer a guantanamói HAVANNA (MTI): Mint a TASZSZ, az UPI amerikai hír- ügynökség guantanamói tudó­sítására hivatkozva közli, pén­teken, helyi idő szerint 7 óra 30 perckor nagyszabású ame­rikai provokációs hadgyakor­lat kezdődik a guantanamói tá­maszponton. A hadgyakorlato­kon tankok, sugárhajtású va­dászgépek és bombázók vesz­íti a Rudé Právóban ted Ruit Company pénzeli. A kubai nép felkészült a véde­lemre. A kormány bízik a nép­ben és a nép bízik a forradal­mi kormányban. A kubai nép­nek erőt ad az a tudat, hogy mellette vannak mindazok, akik az imperializmus és a gyarmatosítás ellen küzdenek. (MTI) A francia szenátus leszavazta a korra javai PÁRIZS (MTI): A francia szenátusban szomorú sors vár a Debré-kormány „atomütő- erő” törvényjavaslatára. Elője-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom