Népújság, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-22 / 275. szám

1W0. november 22.. kedd NÉPÚJSÁG Őszi csúcsforgalom - némi akadályokkal A gyermeknek vau igaza. em tudom, mi van a ” L ' gyerekkel. Olyan en­gedelmes, szófogadó volt min­dig, az utóbbi időben pedig vi­tatkozik, nem ad igazat. Alig ismerünk rá. Előfordult, hogy nekem, az apjának szemembe mondta: nem úgy van, ahogy mondom. Nem tudom, mit ver­nek ennek a kölyöknek a fejébe az iskolában, de az mégiscsak felháborító, hogy egy tizenhét­éves gyerek így viselkedjék. Tehetetlenek vágyunk, nem tudjuk, mi lesz a gyerekből.” Ezek a keserűen panaszos szavak B. I. szájából hangzot­tak el. B. I.-nek, aki nemrég még egyénileg gazdálkodó pa­rasztember volt és most terme­lőszövetkezeti tag, tehát gond- ja-baja vaui csemetéjével, a ti­zenhét éves, technikumba járó Pistával. Dehát melyik szülő­nek nincs baja gyermekével — mondhatná bárki. Ez igaz is, de amilyen ez a gond, probléma, nem mindennapi. Nem min­dennapi. de azzá válhat, sőt bátran kimondhatjuk: előbb- utóbb azzá is válik. Mert miről van szó? A tizen­hét éves gyermek vitába szállt apjával, aki pedig annak ide­jén egyike volt annak a né­hány parasztgyermeknek a fa­luban, aki elvégezte a négy polgárit. Vitába száll és el­lentmond. Például a történel­met Illetően. Pista, az apjá­val szemben állítja, hogy a 48- as szabadságharc igazi hőse Petőfi, Kossuth, Táncsics volt, és nem Görgey, hogy István király nem azért került a ma­gyar történelemben olyan helyre, mint ahol van, mert meg­kereszteltette a magyarokat, hanem élsősorban azért, mert államot alapított; hogy Károly király sem lett volna jobb ki­rály, mint Ferenc József és so­rolhatnám még. Azt hiszem, ebből is érthető, mi a vita alapja Pista és az apja között. A vita oka: a kétféle, a kettős nevelés. Ahogy B. I.-t nevelték és ahogy most ő akarja nevelni gyermekét és ahogyan ma Pis­tát oktatják, nevelik az is­kolában. C mivel B. I. tanácsot kért ^ tőlem, szívesen teszek ennek eleget ezen a helyen is, mert kétségtelen a kettős ne­velés hátránya, s ezért nyil­vánvaló, hogy ezt meg akar­juk, mert meg kell szüntetni és helyette egységes, szocialis­ta nevelést akarunk megvaló­sítani. A kettős nevelés nem most került először szóba, an­nak hátrányairól már évek óta beszélünk, de mostanában, amikor az iskolareform vitái folynak, még több szó esik ró­la. Ez érthető is, hiszen a re­form azt a célt szolgálja, hogy felkészítse a tanulót a szocia­lista életre és ez azt is jelenti, hogy minden akadályt el kell hárítanunk, amely e cél meg­valósítását nehezíti, hátrál­tatja. B. Pista „lázadása” abból kö­vetkezik, hogy másképpen ta­nul bizonyos kérdéseket a gimnáziumban, mint ahogy apja nyilatkozik erről odahaza. És Pista az iskolának ad iga­zat, én pedig Pistának. Neki is akarok segíteni, amikor szót emelek az ő igaza mellett. Pis­ta apja végigélte a két világhá­ború közti időszakot, akkor járt iskolába, leventébe, és bi­zony az akkori világszemlélet­ből több, kevesebb ráragadt. Meg kell ezt mondani, bár el­ismerjük, hogy B. I. ma már a legtöbb dologban szocialista nézeteket vall, de nem kopott még le róla teljesen a múlt szelleme. Néhány példát erre. B. I. vallja, hogy az emberi akarat, tehetség, szorgalom a forrása a földi javaknak, hogy nem imádkozni kell a jó ter­mésért, hanem meg kell jól dolgozni a földet, de azért az Isten létezését is elismeri. Pis­ta a gimnáziumban az anyag keletkezéséről, az ember szár­mazásáról marxista magyaráza­tot hall, ha pedig hazamegy vasárnaponként, a szülők templomba küldik. Mit tesz ilyenkor Pista, vagy a többi, Pistához hasonló fiatal? Kétel* kedik. Egyik az iskolának, # másik a szülőnek nem hisz. • ml lesz a következmény? Az, hogy nem fejlődik szilárd jel­leművé, határozott emberré, nem Igazodik, mert nem tud úgy eligazodni az életben, mint azok a társai, akik egy­séges. szocialista nevelésben részesüknek. A következtetés kézenfekvő: gyermeke ellen vét az a szülő, aki a kor nevelési elveivel el­lentétesen hat., vagy próbál hatni gyermekeire. Nagyot vét, mert gyermeke a kettős neve­lés hatására nem tud határo­zottan elgondolkodni az élet­ben, nem tud szocialista em­berhez méltóan élni. Hogyan tudjon az ilyen a közösségi életbe kellően beilleszkedni, hogyan tudjon magában ebben a társadalomban kellő megbe­csülést szerezni? B. I. azt mondja, ő szocialista embert akar nevelni a fiából, de hát hogyan, ha akarva, akaratlanul gyerekébe a régi világszemléletét igyekszik be­oltani úgy, hogy megköveteli: a gyermeke feltétel nélkül ne­ki adjon igazat. A z nyilvánvaló, hogy min­^ denütt egyfajta nevelés lesz majd úrrá és ez szocialista szellemű nevelés lesz. A B. I-k előbb-utóbb belátják tévedésü­ket. De az nem mindegy, hogy mikor. Az iskola, a szülő, a gyermek, az egész ország ér­deke,, hogy ez mielőbb bekö­vetkezzék. S ha az iskola, a szülő, a gyermek összefog, ak­kor jól megalapozott tudású, szocialista világszemlélettel felvértezett ifjúság lépi át az iskola küszöbét és hasznosan tevékenykedik a társadalom éq a maga javára. Tudom, B. I. is ezt akarja. — P — Újdonságok a KERAVILL-boitokban A kereskedelem és az ipar az idén az év utolsó negyed­évében több új típusú rádiót, televíziót, lemezjátszót és mag­netofont hozott forgalomba. A Telefongyár új lemezjátszóval egybeépitett rádiót készített: a T—422/G—t és T—422/rn típu­sú magnetofonos, nagy világ­vevőt. A székesfehérvári gyár­tól is már megérkeztek a KERAVILL-boHokba a VT— 236/G típusú, lemezjátszós rá­diókészülékek. Karácsony előtt ismét kapható lesz a boltokban a közkedvelt T—528/MG típusú zenegép. A régóta ígért székes- fehérvári gyártmányú, ultra- rövidhullámos középszuper ké­szülék, a Daxli, szintén megér­kezett a boltokba. A kereske­delem tájékoztatása szerint az utolsó évnegyedben körülbelül hetvenezer rádiókészüléket hoznak forgalomba. Karácsony előtt új típusú le­mezjátszó készüléket is forga­lomba hoznak a KERAVILL- boltok. A következő hetekben már kapható lesz a Crystalton, négysebességes, nyomógombos készülék. Az áruházak novem­ber végén kezdik árusítani a magyar ipar új termékét, az állványos lemezjátszó készülé­ket. Még novemberben megér­kezik az üzletekbe a Budapesti Rádiótechnikai Gyár M—4. tí­pusú, háromsebességes új mag­netofonja. A belkereskedelem tájékoztatása szerint a negye­dik negyedévben az 1959-es év végi készletnek körülbelül öt­ven százalékkal több televízió­val rendelkeznek a szaküzle­tek. (MTI) felújítják India halásxflottá ját Az indiai kormány az éhség elleni harc jegyében többek között, azt a célt tűzte ki, hogy az eddigi évi egymillió tonnás halászzsákmány helyett négy­millió tonnára emeli a halá­szok teljesítményét. A cél ér­dekében viszont az eddigi esz­közök nem kielégítőek. A terv ezért előirányozza, hogy ki­selejtezzék a régi, jóformán vízözön-elötti módon készült bárkákat és hazai anyagból olyan új halászhajókat építse­nek, amelyekkel valóban emel­ni lehet a halászat termelését. A terv megvalósításában Peter Gurtner, svájci hajóépítő mérnöknek nagy szerepe van. A svájci mérnök az indiai Cochin kikötőben négyhónapos hajóépítő tanfolyamot vezet, amelyben új. parti halászatra alkalmas hajótípusok tervezé­sére tanítja az indiaiakat — Hova szállítják az ex­portképes hízómarhákat? — Általában Olaszországba, s Németországba. Az olaszok a kisebbeket, a németek a na­gyobbakat válogatják ki, leg­többször itt a helyszínen. Ezen a héten ezenkívül görög ke­reskedelmi szakemberek meg­rendelése alapján ezúttal Gö­rögországba indítunk egy szál­lítmányt. — Es a sertések? — Sertést az ebben az év­ben újra hozzánk csatolt al- bert-majori üzemegységben tenyésztünk és hizlalunk. Ez az üzemegység el is tudja lát­ni a reá váró feladatot, még­pedig úgy, hogy december 15- ig a 31 vagonos tervezett álla­mi leadás helyett harmincnégy és fél vagonnyi sertést ad a kereskedelemnek. Ezek a szá­mok azonban így magukban nem sokat mondanak. Sokkal többet jelent maga az a tény, hogy nálunk minden három hold földre egy számosállat jut. A gazdaságban tehát, több mint ezerötszáz számosállatot tartunk nyilván, — S akkor még nem beszél­tünk a juh- és baromfitenyé­szetről. E kettő közül ugyan az utóbbi jelentősebb szá­munkra, mert ennek fejleszté­sét tervezzük a jövőre. Né­hány év után ugyanis ismét lehetőséget kaptunk saját ..él­tetésre, amelyhez egy kétezres törzsállomány biztosítja a to­jásokat. így jövőre a dormándi üzemegységben a többi között már hétezer tojó tyúkot kívá­nunk elhelyezni. — Nem volt egyszerű mun­ka eljutni idáig — mondta—-, de most mór megint csak elő­re nézünk. Az év végén meg­lesz a hárommillió forint nye­reség, éppúgy, mint az elmúlt évben. Gazdaságunk dolgozói mindent elkövetnek majd. hogy az idei eredményevet a jövőben még fokozni tudjuk Weidinger László pedig az ikersorok közötti kis távólságra permetezve azokat. Ennek kettős haszna van. Az egyik az, hogy épp a kukori­catöveknél nem lesz gyomos a föld, a másik pedig az, hogy három holdnyi kukoricára ele­gendő az a vegyszer, amely ré­gi módszer alkalmazásával egy holdon elfogyott. Az ikersorok közötti nagy távolságot pedig ilyenformán könnyen meg le­het tisztítani a gyomtól. — Miért fordítanak ilyen rendkívüli nagy gondot a mi­nél nagyobb kukoricatermésre ebben a gazdaságban? — Állatállományunk miatt — hangzott a válasz —, mert bár „fő profilként” szerepel nálunk a vetőmagtermesztés, nem sokkal kisebb jelentősé­gű az állattenyésztés, s főként a hizlalás sem. Erre a legjel­lemzőbb szám az, hogy naponta 130 mázsa abraktakarmányt használunk fel állataink etetéséhez, s ennek jelentős része kukorica. Ezért van nagy szükség a jó termés­re. — Százharminc mázsa ab­raktakarmány nagy mennyi­ség. Hány állatot etetnek ez­zel? — Vegyük számba először a szarvasmarhákat — javasolta az igazgató. — Először is: te­nyészállataink száma három- százhetven. Ezeken kívül pe­dig annyi szarvasmarhát hiz­lalunk, hogy eleget tudjunk tenni 11 vagonos leadási kö­telezettségünknek. Ezt a terv­számot azonban ebben az esz­tendőben túlszárnyaljuk az ev végére mintegy 16 vagonnyi marhát adunk át, nyolcvan, nyolcvanöt százalékban ext­rém minőségben. — Más munkákban hátráltat­ta a gazdaság dolgozóit a rossz időjárás? — Olyanokban is, amelyeket rendes körülmények között er­re az időre már el is felejtet­tünk — adja meg a választ a gazdaság igazgatója. — Így hát­ra van még harminc hold lu­cernánk, tíz hold cukorrépánk és hárotnszázhúsz hold kukori­cánk betakarítása. Nem kerül­ne nagy erőfeszítésbe végezni velük. Mert a kukoricába pél­dául be tudnánk állítani két sa­ját csőtörő gépet, amely min­dennap nagy területen takarí­taná be a termést — csak az időjárás engedné végre beállni a táblákba. — A termésbecsléseket már elvégeztük, s ezek nagyon megnyugtatóak. Kétszáz hol­don hibrid vetőmagot állítunk elő. Ez átlagosan 26 mázsa má­jusi morzsoltalak megfelelő mennyiségű termést ad egy holdról. De volt olyan táblánk is, amelyen májusi morzsoltra átszámítva 37,80 mázsa kukoricánk termett holdanként. A kukoricatermesztésnél eb­ben az évben új módszereket is kipróbáltunk s úgy értük el, hogy a leggyengébb átlagunk meghaladta a 16 mázsát. Fő­ként a vegyszeres gyomirtás­sal foglalkoztunk. Kétszáz hol­don alkalmaztuk a vegyszere­ket, mégpedig tapasztalataink alapján úgy, hogy a vetéssel együtt permeteztük azokat a földre, mert így találtuk leg­hatásosabbnak. Az ikersoros vetésekkel kapcsolatban is van azonban néhány jól hasznosít­ható tapasztalatunk. Itt is ki­válóan lehet alkalmazni a gyomirtó végi'szereket, még­az első tizenöt mázsán felüli eredmény a búzatermésnél, s . már ez az első sem akármilyen, mert jóval túlugrotta a 15-ös számot — Mi a „titka” ennek a ter­mésnek? — Ha ilyesmiről beszélünk, akkor csak egyről lehet szó: a szakszerű munkáról. A jó ta­: lajelőkészítésről. a műtrágyá­zásról, amelyből nálunk hol­danként két és félmázsa került a földre —, egyszóval mindazok­ról az eljárásokról, amelyek ré­vén sikerült elérnünk, hogy a , talajerő évről évre fokozato- ' san növekszik. Meg még vala- ' miről. A vetések időbeni elvég­zéséről. Erről sem szabad meg­feledkezni. Mi például évek óta úgy irányítjuk a munkát, hogy legkésőbb október 20-ra végezzünk minden őszi vetés­sel. — Ez az idei erősen csapadé­kos őszön is sikerült? — Sajnos, nem teljes egészé­ben. Ebben az évben, éppúgy, 1 mint ezt megelőzően, kilenc- száznegyven hold őszi búza ve- ' lését terveztük. A különbség csupán annyi, hogy ez már nem ' mind Bánkúti 1201-es fajta ■ lesz, hanem 490 hold Bánkúti, 100 hold olasz és 350 hold szov­1 jet búza. E két utóbbi ugyan : igényesebb, mint a magyar őszi ' búza. bővebb termést adó, s ezért mindinkább keresett vetőmag. Ebből a tervezett ve- t tésból még mindössze tizenki- 1 lene holdon nem került a föld- t be a mag. Ha azonban hozzá­- számítjuk a később vállalt ■ újabb száz holdnyi terven fe­- lüli vetést is, 119 holdnyi ve ■ tésünk van hátra. Nem lenne r több, mint másfél napi munka hiszen gépünk van e'egendő, : de a föld nem alkalmas a sok eső után még most sem a ve- t tésre. A nagyüzemi gazdálkodás fölényét fényesen igazolják a Füzesabonyi Állami Gazdaság eredményei A Füzesabonyi Állami Gaz­daságban az igazgatóval, Sza­lag György elvtárssal, beszél­gettünk hosszú ideig. Adatokat, számokat, eredményeket mon­dott, nem mindegyiket fejből, mert hát ki is tudná egy hat­ezerkétszáz holdas gazdaság minden adatát a fejében tarta­ni. Egy díszes kötésű évköny­vet vett elő, amelv a gazdaság múlt évi eredményeit tartal­mazta, ezek szolgáltak támpon­tul a mostani esztendőben el­ért sikerek kiszámításához. Nem véletlenül írtam így: sikereit. Mert valóban azokról beszélhetünk; szinte kizáróla­gosan. ha ennek a gazdaságnak a munkáját tekintjük. Először a „fő profilról”, a ve­tőmagtermesztésről beszélget­tünk. — Ezerkilencszáznegyvenki- lencben alakult ez a gazdaság — mondta az igazgató —. azóta foglalkozunk sok más mellett e’sősorban a vetőmagtermesz­téssel. Őszi búzát, tavaszi árpát, s lucernát termesztünk szántóterületünk nagy részén. Búzából eddig a Bánkúti 1201- es fájta termett földjeinken, s a megye termelőszövetkezeteit, valamint néhány állami gazda­ságot láttunk el vele. Ugyan­csak a megye számára termel­tük a tavaszi árpát is. — e kél kalászost összesen kilencszáz- negyven holdon. Lucernát 720 holdon vetettünk, s háromszáz hold terméséből fogtunk vető­magnak valót. — A terméseredmények? — Búzából 16,80 mázsa voll az átlagunk, tavaszi árpából 15.90 mázsa — hangzott a kicsi' büszke válasz, még ezzel a tol dóssal: — Pedig búzánkat kö rülbelül felerészben a dormán di üzemegység földjein termel tűk. amelyről tudni kell, hog3 erősen szikfoltos talajú. A gazdaság igazgatójára* valóban jogos volt büszkesége mert a tizenegy év alatt ez vol vagonért — államunknak va­lutával kell fizetnie. A káli 6örkirendeltség va­sárnap nem rakodik. Inkább fizeti a íekbért hétfő reggelig. Arra hivatkoznak, hogy nincs túlóra, s vasárnapi pótdíj ke­ret. De a vasút sem nyúlhat hozzá a vagonokhoz, mert azokban vámárú van. A TU- ZEP BELSPED-rakodómun- kásokkal megoldotta a kér­dést, a sörösöknél is meg kel­lene találni a megoldás útját. A Bélapátfalvi Cement- és Mészmú havi tervadatbejelen- tese a tényleges szükséglétnek megfelelő, kellő időben rende­li meg a szállításokhoz szük­séges kocsikat, ezzel szemben a Mátrai Ásványbánya Vál­lalat felnémeti üzemének adat- bejelentéseit gyakran változ­tatják, a tervtől eltérő szállítá­sokat nehezen tudják irányvo­nat képzésére felhasználni. Az Sszakmagyarországi Fűrész­üzem Felnémet vasútállomá­son az éjszakai rakodást nem szervezte meg. Ennek követ­keztében a 16 óra után beér­kező rönkszállítmányok más­nap reggelig a vagonokban vesztegelnek. Panasz merült fel arra is, hogy a Selypi Cu­korgyárban megengedhetetle­nül hosszú a rakodási idő, a Talajerőgazdálkodási Vállalat Eger és Füzesabony állomáson nem használja ki kellőképpen a kocsikat. Pontos megfigyelések és statisztikai adatok bizonyítják, hogy a kocsikihasználásnak csak néhány százalékos növe­lése megyénkben több száz va­gon rendelkezésre bocsátását eredményezné a fuvaroztató vállalatok részére. Hamarabb rendeltetési helyére érne a szállítmány, kevesebb lenne az áruromlás. A vállalatok szállítási meg­bízottjai, a vasút dolgozói még sokat tehetnek az őszi forga­lom sikeres lebonyolításáért. Közös összefogásra, a rendele­tek pontos betartására van szükség. Ehhez nem kell fel­sőbb rendelkezés, újabb be­ruházás és pénz, tehát csak „rajtunk” múlik, hogyan old­juk meg a feladatot Dr. Fazekas László hanem a fuvaroztatók maga­tartásától is függ. Mit kell ten­ni a vállalatoknak, a fuvaroz­tató üzemeknek a megnöveke­dett szállítási feladatok sike­res megoldására? A termelési és értékesítési tervek alapján reálisan, pontosan állítsák ősz- sze a szállítók havi fuvaroz- tatási tervüket és ennek meg­felelően adják le kocsimeg­rendeléseiket. A tapasztalatok azt bizonyítják, ha lazák, fe­lületesek a havi fuvaroztátási tervek és a kocsimegrendelé­sekre épülő berakási tervek, akkor rendszerint ólyán a tel­jesítés is. Elengedhetetlenül fontos, hogy kellő időben és a tényleges szállításoknak meg­felelően adják meg a tervadat- bejelentéseket. A túltervezés­sel feleslegesen járműparkot foglalnak le más áruk elől, alátervezéssel pedig terven fe­lüli szállításokat okoznak. Ha későn adják meg a kocsiren­deléseket, akkor a vasút nem tudja tervszerűen szétosztani az üres kocsikat, a fuvaroztató felek részére nem tudja idejé­ben kiállítani a vagonokat. A meghatározott időn túl beadott kocsimegrendelések a tervek átdolgozását okozzák és min­denképpen megnehezítik a tervszerű, zökkenőmentes ko­csiellátást. Evek óta probléma, hogy az áruforgalom nem egyenletes, a termelőszövetkezetek és vál­lalatok a hét elején lényegesen kevesebb árut raknak be, mint a hét közepén, vasárnapon­ként általában kevés helyen igényelnek vagont. A berakási egyenetlenség természetesen a kirakodásnál is egyenetlensé­get okoz. Vasárnap kihaszná­latlanul hevernek a vagonok, ezzel szemben a hét második felében nem tud elegendő va­gont kiállítani a vasút. A kerecsendi Aranykalász Tsz részére október 23-án kül­földi kocsiban műtrágya érke­zett Hat óra alatt kellett vol­na kipakolni. De csak más­nap 19 órakor adták vissza a vagont. Persze, fekbért kellett, fizetni. De ezzel nem iehet el- lintézni a dolgot. Hiszen majd­nem négyszeres időre foglalták le az állomáson a vagont, nyil­ván másutt nagyon várták már azt, másrészt a külföldi urvendetos jelenseg, hogy népgazdaságunk minden ágá­ban megnövekedett a termelés és ennek nyomán az előző esz­tendőket meghaladó feladatok hárulnak a vasútra, különö­sen ősszel. Lassan közmondás­sá válik, hogy a vasútnál évek óta csúcsforgalom van, de azért október, november hó­napok túltesznek a többin és minden esztendő csúcsforgal­ma túlhaladja az előző eszten­deit. Kétségtelen, a megnöveke­dett szállítási feladatok vég­rehajtásához az elmúlt eszten­dőben és az idézi is jelentős mértékben bővült a jármű­park, de ez nem tudott lépest tartani a szállítási igényekkel. Éppen ’ezért joggal elvárjuk a fuvaroztató felektől és a vasút dolgozóitól, hogy szoros, ész­szerű együttműködéssel, a sza­bályok éwendelkezések pon­tos betartásával, a leggazdasá­gosabban használják ki a ren­delkezésre álló vagonokat és szállítási lehetőségeket. Mit tehetnek a vasút és a fuvaroztatók megbízottai? A vasúti szállítási folyamatnak több olyan fázisa van, ahol a fuvaroztató felek tervszerű, és helyes közreműködése előse­gítheti a forgalom zökkenő- mentes lebonyolítását. Ha köl­csönös együttműködéssel és megértéssel lerövidítik a ko­csifordulót, akkor a rendelke­zésre álló kocsiparkkal is job­ban le tudják bonyolítani az őszi csúcsforgalmat. Ez nem­csak a szállítók, nemcsak a vasút, hanem egész népgazda­ságunk érdeke. A vasút dolgozói vállaták, hogy a terv túlteljesítéséből keletkező árutöbbletet az őszi csúcsforgalom ideje alatt is el­szállítják, az ipari üzemeknek eljuttatják a nyersanyagot, a mezőgazdaságnak a gépeket, a cukorgyáraknak a répát. A teherforgalom csúcsidőszaka alatt a vasút dolgozói biztosí­tani akarják a személyszállító vonatok menetrendszerűségét. A napokban említette a közle­kedés- és postaügyi miniszter, hogy a menetrendszerűség, a pontosság a vasút vastörvénye. Közlekedési, főleg a teher­szállítási problémák további megoldása nemcsak a vasúttól,

Next

/
Oldalképek
Tartalom