Népújság, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-19 / 273. szám

1960. november 19., szombat NÉPOJSAG n A Vasöntöde szikraesője A gyengéd őszi fényben lélegző Makiári hóstya házai fölé kúpoló-kemencék tornyaival könyököl a Vasöntöde. A ke­mencék adagoló nyílásából évtizedek óta kusza, bodortalan, zilált sörényű füstcsomók szállnak a kéklő égbe. Szén és forro vas, korom, s az olvadt anyagból szabadult gázok kevert sza­gát teregeti a szél errefelé, a meghervadt szőlők tőkéire, s a szántások egymásra boruló barázdáira. A leszálló, lámpagyújtogató esetében — amikor villanysze- mét hunyorgatja a város — a gyár ormán felizzik az ötágú csillag. Az utcákon már didereg a fény, s a házak közé szorí­tott, macskaköves utcák szögletén is fogyatkoznak az árnyak. A városra lassan borongás novemberi köd telepszik. Hat óra felé jár az órák percmutatója. Itt még javában folyik az ön­tés. A nagytemplom toronyórájának harangjátéka halk nesz­ként jut csak ide. A műhelyekben dolgozó, az öntő tégelyek fogóira hajló emberek nem is hallják ezt a hangot a csöröm­pölő üstök, zuhanó vasdarabok, a kúpoló síró-sípoló zajától. Nem is érnek rá, hogy a neszekre füleljenek. Megfeszített gigászi munka folyik itt a vassal, a vasért. A műhelycsarnok nyitott, de mégsem jut ide be az őszi éjszakák, ködpárás reg­gelek dideregtető lehelete. Az olvasztókemencék tövében for­ró nyár van, verejtékeztetö hőség. Nagyszerű eredmények születtek itt, a. két apró épületnyi „gyárban”, ötven százalék­kal csökkent a selejt. Hogyan történt ez? Hess János, fiatal, 29 éves kohómérnök, korán ébred reg­gelente. Gyorsan beharapja reggelijét. Sietnie kell. Most kezdik begyújtani a kemencét. Sietnie kell, mert a Gólya ut­cai lakóteleptől messze esik az öntöde. Félórai út gyalog. És Hess János a Gólya utca és az öntöde közötti utat gya og te­szi meg, minden áldott nap. Ritkán ül buszra. Leszalad a lépcsőkön, s a sarokról még visszapillant a sokablakú tömbre. Aztán nemsokára ott áll az öntők, olvasztárok kö­zött. Ellenőrzi az adagok, a berakásra váró elegymennyisé- geket. Harmadik- hónapja, hogy ezt teszi. Mikor a selejt alakulásáról kérdezem, adatokat sorol: ja­nuárban 12,98, februárban 13,6, márciusban 11,9. áprilisban 12,8 júniusban 13,8 százalék volt a selejt. És a továbbiakban? — Tessék, nézze — és elérő­be tartja a teleírt papírlapokat. — Augusztusban 6,68, szeptem­berben 7,5, októberben 6,5 szá­zalék volt a selejtünk. Jelen­leg 3,5 százalék körül állunk. Mí okozhatja a selejtese­és kész volt a selejt. Az öntött darabot újra a kemencébe kel­lett adagolni. — Nagyban hozzájárult a selejtmennyiség csökkentésé­hez az, hogy a formázásnál bevezettük a selejtprémium és büntetési rendszert. Régebben sok munkást büntettünk azért, mert sok selejtet csinált. Ma ez már ritkán fordul elő — ma­gyarázza Hess elvtárs, és sorol­ja a legjobban dolgozó, a leg­kevesebb selejtet készítő for­mázok nevét: Horanek István, Gyenes Mihály és Szűcs László Horanek István formázót a neorealista filmek díszleteihez hasonlatos műhelyben talál­juk, egy motorház felsőrészét készíti a formázó szekrényben. Kezében ügyesen, gyorsan mo­zog az apró lemezkanál, mely- lyel a felesleges homokot távo­lítja el a forma különböző pont­jairól. Középmagas, élénk, csillogó szemű fiatalember. 34 éves. Nyolcadik esztendeje dolgozik a öntödében, hét éve, hogy formát készít az öntetek­hez. Azelőtt alkalmi napszá­mos volt, most szakmájának tapasztalt mestere, kiváló dol­gozói címre terjesztették elő. A munkások szavaiból las­san kihámozódik, megtisztul a gondolat: mi volt az oka a nagy mennyiségű selejtnek, mik voltak a bajok eredői... A Vasöntödében hosszú éveken át csak platnigyártás folyt s az egyszerű munkafolyamat be- idegződött az emberekbe. Ta­valy októberben a Hajtómű­gyár vette kezelésébe az öntö­dét s alkatrészek, hajtóműhá­zak. szivattyúk gyártására tért át az üzem. A komoly gépönt­vények készítéséhez nem áll­tak rendelkezésre megfelelő berendezések, s a munkások gyakorlottsága is sok kívánni­valót hagyott maga után. De baj volt a vezetéssel is. Az üzem élén olyan vezetők váltották egymást, akikben megvolt ugyan a jószándék, de hiányzott a magasabbfokú szakmai és elméleti ismeret. Egy ilyen fontos üzem élén pe­dig nem elegendő a jószándék, ha nincs mögötte kellő szak­mai és elméleti alapozottság. Három hónapja új vezető ke­rült az öntöde élére. Hess Já­nos kohómérnök személyében. Hess János vasöntősegédből lett mérnök. A diploma meg­szerzése után a Ganz-MÁVAG öntödéjében dolgozott. innen jött Egerbe. A változás, amely három hónap alatt bekövetke­zett, máris lemérhető a selejt­mennyiség csökkenésének szá­zalékaiban. Lassan-lassan ki- kovácsolódik az a vezetőkol­lektíva, amelynek irányítása alatt a vasöntöde termelésének felfutása biztosítva lesz a má­sodik és az elkövetkező ötéves tervek ideje alatt. A második ötéves terv végére 1200 tonna tiszta öntvényt kell gyártania az üzemnek. Addig korszerű­sítik az üzemet: kicserélik a primitív, visszamaradott be­rendezéseket, új kúpolót építe­nek, új műhelycsarnokkal és gépesítik a nagyobb szériák gyártását a formázásnál. Ezek a munkásjövő tényei az Egri Vasöntödében. Körüljártuk a nem nagy ki­terjedésű üzemet... Aztán már csak a csapolásra várunk. Az olvasztó csarnokban zümmög­ve mozdulnak a daruk. Bein­dítják a kúpoló-kemence leve­gőt fúvó motorját is. Várako­zásteli pillanatok ezek. — Most! — hallatszik a kiál­tás. És Fullajtár Lajos bácsi, csa­poló olvasztár kezébe veszi a kalapácsot, a szúró stangát és áttöri a csapolónyílás agyag­gátját. Papp János norma-tech­nológussal távolabbról figyel­jük a látványos tűziparádét. Üres — 40—60 kilós űrméretű — tégelyekbe fo’yik a vas. S ezer, meg ezer parányi olvadt csepp szökken a levegőbe. Szikrázó csillageső hull lábunk elé és elfullad a nedves ho­mokban. Rotyog, fortyog a híg vas a tégelyekben. Aztán, mi­kor megtelik a „vödör”, a kü­lönböző szennyeződéseket, a salakot letisztítják tetejéről — mert ebből csak selejt lenne, hibás öntvény. Hat ember áll a tégelyt tartó vasrudak mellé, s viszik a fémet az öntőfor­mákhoz, amelyekben értelmes formát nyer az anyag. A ke­mence emeleti adagolónyílásán át újabb és újabb adagok — nyersvas, törött gépalkatré­szek, mészkő, ferroszilicium és ferromangán — zuhannak az olvasztótérbe. Folyamatosan olvad az anyag — ötpercenként csapolnak. És egymásután telí­tődnek vassal az edények, egyre sűrűbben fordulnak az emberek a kúpoló és a formák között. Szinte állandó a szik­rázó csillagkoszorúk villanása. Mintha az ember feje fölé akarna csillagkoronát fonni a vas. A vas, melyet naponta megzaboláz, formákba kény­szerít — a hulló szikra-zápo­rokban is — a lehetetlent nem ismerő emberi akarat. Pataky Dezső Ez aztán az újdonság! Nyugat-Némelországban megjelent Hitler Adolf új könyve. — Bocsánat — szól közbe az olvasó —, miféle új könyvről lehet szó, hiszen a megszál­lott Führer már több mint 15 esztendeje halott. Az NSZK-ban most ki­nyomatták Hitler eddig ki­adatlan könyvét. A könyv a nemzeti szocializmus külpoli­tikájáról szól. A 324 gépelt oldal térjedelmű kézirat 1928- ban készült el, s hosszú éve­kig a müncheni náci párt­kiadó páncélszekrényében hevert, mivel a Führer isme­retlen okokból úgy döntött, hogy művét nem adja ki. 1945 májusában a kiadóválla­lat egyik alkalmazottja a kéziratot átadta a német irat­tárakat lefoglaló amerikai tisztnek, aki a kéziratot Washingtonba küldte. S lám, valaki éppen most találta alkalmasnak a pilla­natot a Führer művének ki­adására. Gerhard Weinberg amerikai professzor Nyugat- Németországira vitte a kéz­iratot, s szeptemberben, „Hit­ler második könyve” címen megjelent. A bonni köztársaságban gondolkodás nélkül kiadták az „újdonságot”, sőt, még a könyvvásáron is kiállították. Eredményes kiállítás Egy norvég város külterüle­tén a közelmúltban műszaki kiállítást rendeztek, amelynek során bemutatták a legújabb típusú fúrógépeket. Az egyik fúrógép bemutatásakor hatal­mas kőolajsugár tört fel a földből. A geológusok ennek nyomán azonnal hozzáláttak a kutatáshoz és kiderítették, hogy a norvég föld mélyében gazdag olajtartalékok rejlenek. dést? — Ha jó a vas. előfordul, hogy rossz a formakészítés. Ha jó a forma, még mindig lehet, hogy rossz a homok, vagy nem szárad ki egészen a forma. Most már sikerült elérnünk, hogy a kemence teljesen kiszá­rítja a formákat. — Nagyon sok múlik az ön­tésen is — kapcsolódik a beszél­getésbe Kriston András meós. —. Különösen az átöntésnél kell vigyázni. Az átöntés azért szükséges, mert ahogy szárad, szikkad a vas, úgy zsugorodik. Az utánöntés egyenletessé teszi a vas zsugorodását. — Kevesebb most már a rö­vid öntés is. A gyakorlatlan segédmunkásoknál gyakran előfordult, hogy nem tudták „megsaccolni” mennyi vasat öntsenek a formákba. Rend­szerint kevesebbet öntöttek, — Mi a titka a formázás­nak? — Nyugodtság. — Ez a tö­mör, egyszavú válasz. Ha az ember ideges és kapkodó, csak selejtet csinál. Akár az öntés­nél. Mert Horanek István öntő is. Kevés, elenyésző hibával dolgozik. Hogyan teszi? — So­kat köszönhetünk a mérnök elv­társnak, mindig segít, meg­mondja, mit, hogyan csinál­junk. Leiszner Sándor, az öntödei párttagok csoportvezetője. Öt­venöt éves. Magkészítő. — A nevelőmunka a legfon­tosabb — mondja —, az em­berek felvilágosítása, látókö­rük szélesítése. Csak világos­fejű emberekkel lehet igazán jól termelni, akik a technoló­giai szabályokat betartják. Ezen a téren egyre kevesebb a baj nálunk. 4% illetékesek figyelmébe Az ígéret útja? Négy-öt hónapja, hogy az Egri Városi Tanács útkarban­tartó részlegének munkásai a Petőfi utca felső szakaszán, az apácák hajdani szőlőbirtoka helyén terjeszkedő új város­negyed útját elkészítették, örültek az új házak lakói, hogy nem kell bokáig érő sárban járniok. És örültek az utca vé­gén levő Szociális Otthon öreg­jei és vezetői. Gondolták, ez­után semmi akadálya nem lesz annak, hogy a mentőautó az épületet megközelíthesse a jó úton, ha egy-egy súlyosabb be­teget kórházba kell szállítani. Az öröm azonban nem tar­tott sokáig: az itt székelő ÉPFU-telep kocsijai tönkre- gázolták a lelkiismeretlenül el­készített utat; az esőzések, a földtömeg megcsúszása követ­keztében az úttest összeszaka­dozott olyannyira, hogy a he­pehupás, összegázolt úton je­lenleg közlekedni lehetetlen. Űjra a régi állapotok uralkod­nak az utcában. A Szociális Otthon szamaraskocsija kény­telen a Szépasszonyvölgy utca felé közlekedni, s az utca lakói pedig a Bethlen utcán át tud­nak munkába járni. A Petőfi utca földútjának megjavítására ezreket költött a városi tanács, de ez az összeg ablakon kidobott pénz csupán, semmi látszata, eredménye nincs. Az utca állapota ma is olyan, mint régebben volt A rossz, tönkrement út kija­vítására sok ígéretet kaptak a panasztevő munkáscsaládok. Az ígéret már annyi, hogy az utcát már nem is Petőfi, ha­nem „ígéretek” útjának neve­zik egymás közt az emberek. És kíváncsian, sőt sóvárogva várják, hogy mikor kerül sor az ígéretek valóra váltására. (— kyd) SZOMORÚ ÉVFORDULÓ köszöntött ránk az idén ősszel. Most van kétszázötven éve an­nak, hogy Rákóczi Ferenc di­csőséges szabadságharca vég- 6Ő hónapjaiban elbukott a fe­jedelem egyik fontos védbás- tyája: 1710 december elején Eger városa és vára is a csá­száriak kezére került. Az ellenség főereje 1710. ok­tóber ■ 24-én érkezett a vár alá. Az Eger városi sereg — amo­lyan tessék-lássék csatározás után — még aznap feladta a küzdelmet: átpártolt a laban­cok oldalára. A védtelenül maradt polgárság ezek után ellenállás nélkül hódolt be a császári csapatoknak. Eger elestét követően mind gyorsabban halványult Ma­gyarországon a szabadság ad­dig ragyogó csillaga, hogy vé­gül 1711. május 1-én, a nagy- majtényi síkon, Károlyt Sán­dor áruló módon letétesse a kuruc fegyvereket a császári csapatok előtt. NEM LEHET CÉLUNK, hogy a Rákóczi-szabadság- harc bukásának okait elemez­zük. ' Kétségtelen, hogy a Ma­gyarországon immár közel két évszázada tartó háborúskodás erősen meggyengítette a nem­zet erejét, a megfogyott, le­szegényedett — és sajnos ma­gára hagyott — magyar nép minden vitézsége, hősi küz­delme már nem volt elegendő a harcok folytatására. Ezen Két régi túlmenően a háború utolsó éveiben fellépő pestisjárvány is nagyban hozzájárult az ellen­állás megszűnéséhez. A pestis 1708-ban kezdett városunkban mutatkozni. Gyorsan terjedhetett, mert az év végén már, aki csak tehet­te — még a megyei tisztvise­lők is — elmenekültek más, meg nem fertőzött vidékre. Erről emlékezik meg az egy­korú feljegyzés: „... most az Isten látogatássá, a’Pestis mi- at Törvényes processusoknak ki szolgáltatási suspendáltat- nak...” — vagyis a hivatalos eljárásokat is felfüggesztették. A következő évben, 1709- ben még csak súlyosbodhatott a helyzet. És 1710-ben, amikor „az leg­nagyobb mértékben mutatván magát az pestis Egerben” — ebben az évben alapította meg Telekesy István püspök, a fe­jedelem „atyai barátja” az el­ső egri gyógyszertárat, hogy ezzel is elősegíthesse a pusztí­tó járvány leküzdését. A Telekesy által erre a cél­ra adományozott 2000 rajnai egri patika (rhénes) forintból rendezték be azután a patikát — igaz, hogy némi késéssel — 1713­ban. A gyógyszertár első helye az akkori jezsuita épületben — a mai Gárdonyi Géza Gim­názium keleti oldalán — volt, és kezelését ugyancsak jezsui­ták látták el. A patika sze­mélyzete egy vezető páterből, egy-két segédből és esetleg egy gyakornokból állott. Még a segédek fizetését is ismer­jük: az illető évi 80 forintot és 12 veder bort kapott műkö­déséért ... A GYÓGYSZERTÁR 1773-ig — a rend eltörlésének az idő­pontjáig — maradt a jezsui­ták birtokában. A következő években a gyógyszertárnak több bérlője, majd tulajdono­sa volt, míg végre 1795-ben a régebbi helytörténeti írásaink­ból már ismert Spetz József patikus vette meg. Ez a Spetz József 1802-ben megvásárolta a mai Szakszervezeti Székház helyén állott akkori épületet is, és a patikát még ebben az évben oda költöztette át. In­nen 1900-ban került át a Szé­története chenyi utca 14. szám alá, az akkori Hartl-ház északnyugati sarkára, ahol ma is működik. A gyógyszertár meglevő szép berendezése még a XVIII. század első felében — lehet hogy már 1713-ban, vagy utá­na legfeljebb néhány évvel — készült. A kézi-fafaragásos bú­torzat a barokk-korszak egyik jellegzetes és értékes emléke nemcsak a gyógyszertárnak, de városunknak is. A lendüle­tes vonalú faragások, aranyo­zott díszítések az akkori helyi bútorművesség, sőt művészet magas fejlettségét bizonyítják. Valamikor külön értéket je­lentettek az eredeti holicsi, Telekesy püspök címerével el­látott patikaedények, ezek azonban sajnos szétszóródtak az ország különböző helyeire. (Az egyik ilyen fajansz edény­nyel pl. nemrégen — megle­petésemre — a sárospataki múzeumban találkoztam!) 4r A RÉGI ..JEZSUITA” pati­kán túl még egy érdekes, régi gyógyszertára van Egernek: az I. 6Z. KórHaz, az egykori irgalmas rendi „ispita” ha­sonló rendeltetésű intézmé­nye. Ez 1727 után létesült, amikor az irgalmasok első kórházát és rendházát is fel­építették. Az itteni patika szerényebb létesítmény volt, mint az előbb említett jezsuitáké, vevőköre is a szegényebb lakosság so­raiból került ki. Az egykorú ismertetések szerint itt a XIX. század második negyedéig az orvosságot egy, az utcára nyíló ablakon adták csak ki, míg azután az 1840-es évek elején — amikor a klasszicista kápol­na is épült — ajtót nyitottalt az utca felé. Ezekben az évek­ben készülhetett a gyógyszer- tár ma is meglevő bútorzata, amelynek stílusa már termé­szetesen nem barokk, hanem az akkori jellegzetes „bieder­meier” felfogást tükrözi. Ér­dekesek a kissé primitív, de ügyes kézre valló falfestmé­nyek is, amelyek az 1840-es években uralkodó romantikus felfogásnak megfelelően, táj­képeket, várromokat ábrázol­nak. A két érdekes történelú gyógyszertár művészeti érté­ket is jelentő régi berendezé­sét, mint műemlékjellegű lé­tesítményeket tartjuk nyilván Hevesy Sándor Tanuló emberek Busa Józsefné érdeklődve fi­gyeli a geológiai előadást. Menyhárt István brigádvezető figyelmesen nézi a sejt kereszt- metszetét. Lőrincz Istvánnénak tetszik, amit a község kialakulásáról hall. Deák Domonkos a hallgatók soraiból. Srajbej Jánosné sem gondolta volna, hogy tanulni fog, de szí­vesen halad ő is a fiatalokkal.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom