Népújság, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-10 / 265. szám

4 NÉPÚJSÁG 1960. november 10,, csütörtök Csakugyan megérkezett! Annyiszor köszöntöttük, üd­vözöltük már az idén, annyi­szor sóhajtottunk már lemon­dóan közeledtének első hűvö­sebb- szelére. csöpögő esőjére, hogy: megint öregebbek let­tünk egy évvel, megint elsu­hant fejünk felett egy rövid nyár s eddig mindig becsa­pott. Ha hetekig esett is az eső, . fúlt o, hajat borzoló, s a há­tat borzongató hideg szél, mégsem mondhattuk, hogy ez már az igazi, hamisítatlan ősz. Mert időközönként újra mele­get árasztott a napfény, lekí­vánkozott a felöltő, s ha ez volt is a csalóka, visszatérő szeszé­lyes idő. inkább a másikról hittük szívesebben, hogy még korán kopogtat. De most már itt van végér­vényesen, visszavonhatatlanul. Senki és semmi nem tudja el­űzni... Mert kezdetének csal­hatatlan bizonyságaként meg­jelent a plakát a hirdetőosz­lopokon: „Tánciskola kezdő­dik..." (w) — MA ESTE a karácsondi kultúrotthonban „Van-e élet a földön?” címmel László Ferenc általános iskolai ta­nár tart előadást a fiatalok­nak.- A PÉTERVÁSÁRI JÁRÁ­SI TANÁCS ma Bodony köz­ségben tartja végrehajtó bi­zottsági ülését, amelyen érté­kelik a helyi tanács végrehajtó bizottságának tömegszervezési munkáját, a lakosság kulturá­lis fejlődésének helyzetét és a termelőszövetkezet munkáját. — NOVEMBER 11-ÉN este fél 8-kor dr. Lelley János, a Kompolti Kísérleti Intézet igazgatója tart előadást az egri TIT-klubban, a Fleisch- mann emlékesten.- A TERV SZERINT 1200 holdon vetnek őszi búzát eb­ben az évben a nagyfügedi Dó­zsa Tsz tagjai. Bár időben hoz­zákezdtek ehhez a munkához, a rossz időjárás miatt mind­eddig nem tudtak végezni vele. Pedig most már csak legfel­jebb kétnapi jó időre lenne szükségük ahhoz, hogy jelent­hetnék: a tervezett vetésterü­leten mindenütt földbe került a búza magja. — A HEVESI JÁRÁSBAN megkezdődtek a Hazafias Népfront előadásai, így meg­tartották az első előadáso­kat Tarnazsadány, Heves valamint Tenk községek­ben. Ezeken az előadáso­kon nemcsak a tanácstagok, hanem sok kívülálló érdeklő­dő is részt vett.- KORÁN BEFEJEZTÉK a burgonya és a cukorrépa sze­dését ezen az őszön a boldogi Béke Tsz tagjai. Különösen a cukorrépa szedésével igyekez­tek a cukorgyárral kötött szál­lítási szerződés maradéktalan teljesítése miatt úgy, hogy en­nek helyén már zöldül a jövő évi kenyérgabona-vetés. — MA DÉLELŐTT 9 óra­kor az I. számú pártszerve­zet kultúrotthonában, Eger­ben, a KIOSZ megyei titkár­sága megyei választmányi ér­tekezletet tart, melyen a ki­váló munkát végzetteket megjutalmazza a vezetőség. SSiBÍtf ■ ■ ■ ■ ■ o » ■ ■■•<{: mmímmá EGRI VÖRÖS CSILLAG Ballada a katonáról EGRI BRODY Nincs előadás GYÖNGYÖSI PUSKIN Spessarti fogadó GYÖNGYÖSI SZABADSÁG A próba folytatódik HATVANI VÖRÖS CSILLAG Nincs előadás HATVANI KOSSUTH Légy boldog, Irina HEVES Nincs előadás PETERVASÁRA Nincs előadás FÜZESABONY Mozart műsora Egerben este 7 órakor; Szemtől szembe í Kisfa ludy-bérle t) Gondolatok egy operaelőadáson- - - - -rji. 19*0. NOVEMBER 10.,- tZSNVEV--Vsz0B0s CSÜTÖRTÖK: FOK f A f. n ..-----1 andras 355 évvel ezelőtt, 1605-ben szü­letett SZEMJON GYEZSNYEV . ~ orosz tengerész, aki hajókörútja során Szibéria és egyben Ázsia legkeletibb részére, a Csiicsk- félszigeten a róla elnevezett pontig jutott el. A Gyeze- nyev-fokon 1956 óta emlékmű hirdeti e terület 1648-ban történt felfedezését. Gyezsnyev 1672-ben halt meg. 65 évvel ezelőtt, 1895. novem­ber 10-én halt meg GUSTAV LANGENSCHEIDT német könyvkereskedő és nyelvész, az ő rendszerezése szerint, sok­féle nyelven kiadott szótárak ma is korszerűek. 15 évvel ezelőtt, 1£45. november 10-én alakult meg a DEMOK­RATIKUS YTLAGIFJÜSAGI szövetség. Gyezsnyev-fok a felfedezője arc­képével. lönyFcjpolt Egy pályázati felhívás olvasása közben Örömmel olvastam a Népúj­ságban, a megyei pedagógus szakszervezet felhívását, amely­ben a szakszervezet a pedagó­gusokat kulturális életünkről szóló tanulmányok írására ké­ri. Örömmel olvastam, mert ez a felhívás közvetlenül a peda­gógusokhoz szól, akik a ha­zánkban végbement kulturális forradalomból tetemesen ki­vették részüket. Helyesnek tartjuk, hogy olyan témák ki­dolgozását kéri a felhívás, me­lyek eddig történetírásunkban eléggé háttérbe szorultak, mert a művelődéstörténetet, a kul­túrtörténetet valahogy nem szokták a történelem vastag­betűs lapjaira írni; napjaink, a közelmúlt eseményei pedig egyes kutatók szemében nem számítottak történelemnek. Akik már végeztek helytör­téneti kutatásokat, tapasztal­hatták, hogy a dolgozat meg­írása a problémák tömegét ve­ti fel, főleg a gyűjtött anyag feldolgozásának módszerét il­letően. Írás közben mindig gon­dolnunk kell arra a fontos kö­vetelményre, hogy nem elég az adatokat csak szimplán össze­gyűjteni, a gyűjtött anyagosak akkor „szólal meg”, ha azt he­lyes világnézeti alapon állva, dolgozzuk fel. A feldolgo­zás módszertani fogásai sem születnek az emberrel együtt, azokat meg kell tanul­ni. el kell sajátítani. Bizonyos támogatást kaphatunk ilyen te­kintetben a helytörténeti kuta­tás módszertani kérdéseivel foglalkozó szakmunkákból (például dr. Szántó Imre, A helytörténeti kutatások ered­ményeinek felhasználása az oktató-nevelő munkában. Bp. 1956, illetve a könyv főiskolai jegyzetnek átdolgozott formá­ja stb). Nagy haszonnal forgathatók a fiatal magyar helytörténeti kutatás eredményeit összefog­laló helyismereti tanulmányok (bő a választék, a kis brossú- ráktól egészen a több száz ol­dalas kandidátusi disszertáció­kig). A pályázati felhívás megvál­tozott életünk bemutatását te­szi a pályázók feladatává. Az elmúlt 15 év hatalmas fejlődést eredményezett. népünk műve­lődése történetében, a kulturá­lis élet minden területén, de úgy gondolom, hogy a fejlődés legnagyobb léptekkel iskolai életünkben haladt előre. Es azt hiszem, ez a fejlődés a legfon­tosabb népünk élete, fejlődése szempontjából is. Ugyanis na­gyon sok függ attól, hogy a fiatalok mit kapnak az iskolá­tól: üres tarisznyával, üres fej­jel kerülnek ki az iskolából, vagy korszerű ismeretekkel és helyes világnézeti felfogással felvértezve. Ebből következik az, hogy kívánatos lenne, ha a pályázók jelentékeny része fog­lalkozna saját iskolája fejlődé­sével. A tanulmányokban be lehetne mutatni az iskolák fej­lődését dologiakban, személyi állományban és természetesen az oktató-nevelő munka tar­talmi kérdéseit illetően is. Szükség volna erre azért is, mert az iskolatörténettel fog­lalkozó irodalmunk eléggé sze­gényes (legalább is megyei vi­szonylatban). Igen hasznos lenne bemu­tatni az általános iskolából ki­kerülő fiatalok további életút­ját is. Például: egy faluból a felszabadulás óta hány ifjú ke­rült felsőiskolába, MÜM-inté- zetbe, stb. Hasznos lenne fel­dolgozni az ifjúsági szerveze­tek munkáját, amelyet ezek a tömegszervezetek a város, a fa­lu fiatalsága körében végeztek a felszabadulástól napjainkig, a termelőszövetkezetek, a pa­rasztságunk fejlődése, s még megannyi hasznos téma „kínál­kozik” feldolgozásra. Okos dolognak tartjuk, hogy a díjakat külföldi, illetve bel­földi utazások jelentik, hisz azok, akik saját „házuktáját” kiválóan megismerték, s tudo­mányos feldolgozást készítettek szűkebb hazájukról, megér­demlik, hogy új tájakat, ide­gen országokat ismerjenek meg. Szecskó Károly. Verpelét. f oa tfitu. A szocialista »yerinekközösség kialakítása Tankönyvkiadó I960 „A Gorkij-telep közössége szocialista közösség volt, ren­delkezett annak minden lénye­ges jegyével. Növendékeinek termelés szervezetében elfog­lalt helye összhangban volt a szocialista termelési viszonyok­kal, intézményrendszere meg­felelt a szocialista demokrácia követelményeinek, s a telepe­sek gyakorlatilag részt vettek a szocializmus építésében, a dolgozóknak a burzsoá elemek elleni osztályharcában, önma­gukban is hatalmas hatóerők voltak ezek, alapvető biztosíté­kai a kommunista világnézet és magatartás formálásának.” Így jellemzi összefoglaló mó­don a szerző a nagy szovjet pedagógus, Makarenko irányí­tásával, pedagógiai elmélete és módszere alapján kialakított gyermekközösséget. A szerző a szocialista gyer­mekközösség kialakulásának főbb fejlődéstörvényeit kutat­ja, illetőleg összegezi és rend­szerezi. E feladatot elsősorban Makarenko halhatatlan Peda­gógiai Hőskölteményének (is­mertebb címén: Az új ember kovácsa) gondos elemzése alap­ján végzi el. A szerző vitába száll azok­kal, akik a Gorkij-telepen el­ért pedagógiai eredményeket lebecsülik, s tagadják általá­nosan példamutató jellegüket. De nem ad igazat azoknak sem, akik Makarenko elméle­tének és módszerének minden részletét, minden körülmények között követendőnek tekintik. Az első felfogás hívei tulajdon­képpen azt tagadják, hogy Ma­karenko gyakorlati és elméleti tevékenysége fordulatot jelent a nevelés történetében. (Maka­renko életműve természetesen nem volt előzmény nélküli.) A másik felfogás hívei viszont mechanikusan értelmezik Ma­karenko pedagógiáját. Makarenko annak a pedagó­giának első nagyhatású klasz- szikusa, amelyre a szocialista társadalom felépítése közben és a felépítés után égetően szükség van. Ez a szocialista pedagógia nem individualista, hanem közösségi pedagógia, nem az arisztokratikus kisebb­ség, hanem a néptömegek pe­dagógiája; a harmonikus, sok­oldalúan képzett ember eszmé­nye vezeti, ennek értelmében összekapcsolja a szellemi kép­zést és nevelést a gyakorlati, ? termelő munkában való aktívat' és rendszeres részvétellel, to­vábbá arra törekszik, hogy a felnövekvő nemzedék olyan kö­zösségeket alkosson, amelyek­ben a pedagógus vezetésével maga az ifjúság szerven és igazgatja saját életét. A szerző nyomatékosan hangsúlyozza, hogy ezeket a feladatokat csak akkor lehet maradéktalanul megoldani, ha kiszélesedik a szocialista nevelés intézmény- rendszere: iskola — internátus — termelőüzem. Ez utóbbinak azonban nem egyszerűen csak termelőmunkát kell lehetővé tenni, hanem elsősorban a ter­melés szocialista viszonyainak a kialakítását kell biztosítani, mivel nem minden fizikai munkának van nevelő hatása. meg a kívánt Mihalik László A tudományok tudományával Ismerkednek a szilvásváradiak EBBEN A KIS BÜKKI falu­ban olyan csend fogadja az ér­kezőt, mintha már mindenki aludna. A tanácsháza ablaka azonban messze kivilágít a sá­ros, ködös novemberi estébe. S egyszercsak megelevenedik a környék. Jönnek innen is, on­nan is, nők és férfiak, fiata­labbak és idősek. A községi tanács feldíszített terme egyetemi előadóterem­mé alakult át ezen az estén. A falon felirat köszönti a sza­badegyetem hallgatóit, kik alig hogy levetették munkaruháju­kat, máris átöltöztek és jegy­zetfüzettel kezükben indultak el a szabadegyetem megnyitó­jára. Jöttek az állami gazda­ságból, a mészműből az üdü­lőből .. s a tíztanerős iskolá­ból csak négy pedagógus ma­radt otthon, de eljöttek a he­lyi párt- és tanácsi vezetők, az erdészek és ki győzné tovább sorolni. Felvetődik a kérdés: hol is kezdődött el, hogyan in­dult meg? AZ ELMÚLT ÉVBEN az eg­ri szabadegyetem filozófiai ta­gozatán találkoztunk Szedlák Szilárd, szilvásváradi elvtárs­sal, ki a legszorgalmasabb hal­gatók közé tartozott, pedig nem volt könnyű dolga... Szinte ahány előadás volt a szabad- egyetem filozófiai tagozatán, annyi éjszakát kellett átvir­rasztania az állomás váróter­mében, mert vissza már nem volt közlekedési eszköz. Ez a tudásszomj, ez az áldozatvál­lalás ma még nem mondható általánosnak, de tény az, hogy egyre nagyobb lesz azoknak a száma, kik a nemesebb szóra­kozást, a tanulást, a művelő­dést választják. Elérkezett az új oktatási év. A TIT megyei titkárságára egy névsort küldtek be Szilvásvá­radról. A névsorban azok sze­repeltek, akik beiratkoztak a szabadegyetem filozófiai tago­zatára. Ilyen még nem volt megyénkben, de talán országo­san is elismerésre méltó tett! Szilvásváradon, az alig néhány száz lelkes községben szabad- egyetemet szerveztek — és te­gyük hozzá — a hallgatók szá­ma csaknem kétszerese az el­múlt évi egri filozófiai tagozat­nak. PAPP LAJOS elvtárs, köz­ségi párttitkár nyitotta meg a szabadegyetemet és köszöntöt­te a hallgatókat. Köszönetét mondott bevezetőben a Tudo­mányos Ismeretterjesztő Tár­sulat megyei titkárságának, hogy lehetőséget adott arra, hogy a szabadegyetem filozó­fiai tagozata Szilvásváradon is megindulhatott. — Arról azon­ban kevés szó esett, hogy a he­lyi párt- és tanács vezetők fá­radságot nem ismerő munká­val nagy-nagy lelkesedéssel szervezték meg a szabadegye­temet. A titkár elvtárs utalt arra, hogy ez a szabadegyetem is közelebb viszi a falut a vá­roshoz, hisz a városival azo­nos tematikával indul és az előadók is ugyanazok lesznek, akik Egerben adnak elő. Majd beszélt az MSZMP VII. kong­resszusáról, mely feladatul tűz­te ki a szocializmus építésé­nek meggyorsítását; a kulturá­lis forradalomról, melynek fő­feladata a szocialista tudat ki­alakítása; a természet- és tár­sadalomtudományok feladatá­ról. Kiemelte Papp elvtárs, hogy a társadalomtudományok — és így a filozófia — feladata is, hogy a tudatunkban még meglevő, múltból ránk maradt káros örökségtől megszabadít­son bennünket. Papp elvtárs után Himmer József elvtárs üdvözölte a meg­jelenteket az MSZMP járási vb. nevében, beszélt a szabad- egyetem jelentőségéről, végül Himmer elvtórs is sok sikert kívánt a szabadegyetem hallga­tóinak. Dr. Földi Pál elvtárs, a marxista esti egyetem vezető­je, a TIT filozófiai szakosztá­lyának elnöke tartott bevezető előadást a filozófia fogalmá­ról. Telnek a jegyzetfüzetek ... Nem hiába nevezték a „tudo­mányok tudományának” a filo­zófiát, bizony, nem könnyen emészthető tudomány! Az elő­adás után mégis kevés kérdés hangzik fel. Nem csoda! Most találkoztak először az előadó­val, de a filozófiával is. BEFEJEZŐDÖTT az első szabadegyetemi előadás Szil­vásváradon ... S miután a zárszó is elhangzott, akkor kezdődött el a vita, a beszélge­tés, s folytatódott a késő esti órákig. NAGY ANDOR hogy „történik 1213-ban'1. még­is fogcsikorgatva vette tudomá­sul a bécsi udvar, hogy a ..re­bellis magyarok” között újra támadt egy nagy ember, aki­nek erkölcsi bátorsága, alko­tó ereje, felszínre hozta az el­nyomatásból, a véres erőszak­ból eredő lázongásokat. Hiába nyúl Erkel a régi magyar múlt­ba témáért, minden rezdülésé­ből érezni lehet a forrongó kor hangulatát. Hiába magasodik a : királyné gőgös alakja az urak elé, a mögötte húzódó nyomor, s görnyedt Tiborc szavaiban ott rezeg a kimondott és ki nem mondott átok azok ellen, akik lehulló morzsára, lopásra kényszerítik a jobbágyot. Mindezt a gondolatot meg- . valósítva láttuk, hallottuk a Csokonai Színház operatár­sulatának előadásában ezen az estén. A nézőtér fojtott csendjéből érezhető volt a drá­mával való együtthaladás, mely elsősorban Litván Gábor­nak, a fiatal, tehetséges kar­mesternek köszönhető, aki mindvégig kezében tartotta a zenekar és az énekesek együtt­működését. A kifejező erejű erkeli zene nem sikkadt el az áriák puszta kíséretében, ha­nem elemi erővel, másutt fi' nőm árnyalataival egyéni hangján, a zene mindent kife­jező nyelvén szólalt^ meg. Mindezt úgy tette Litván Gá­bor. mint egy láthatatlan erő, aki nem a széles mozdulatok fi­gyelmet elvonó karmesteri fo­gásaival, hanem a zenében éléssel, a mű átélésével vezé­nyelt. Vámos László rendezése ösz- szefogta a cselekményt, s így egészében véve komoly zenei élményt nyújtott az operát kedvelő egri közönségnek. Cs. Adam Éva nek, hogy megsüssék a ma­guk kis pecsenyéjét a szenve­délyek lángoló tüzénél. A hát­térből sugalmazó Biberachot ebben az elképzelésben jelení­tette meg Halmi László, akinél külön kiemelést érdemel a szép szövegmondás, aminek kiváló érthetősége még élveze­tesebbé tette az opera hallga­tását. Megrázó élmény látni és hallani a magyar hont féltő magyar nemeseket, akiknek komor lelkét egyetlen vágy he­víti: megmenteni II. Endre ma­gyar király országát, megmen­teni az elzülléstől. a kifosztás­tól. régi fényét visszaállítani, s lerázni az idegen zsarnoksá­got. Gertrudisban nem a nőt, nem is a királynét látják, ha­nem az ország királya távollé­tében garázdálkodó idegent. Ám a magyar lovagiasság nem az orgyilkosság mellett dönt. s az urak döbbennek meg leg­jobban azon. hogy Bánk bán, az ország nagyura gyilkossá lett. Csak akkor komorulnak el, s fogják fel egészen a tragé­diát, mikor a két ártatlan holt­test megjelenik a királyi rava­tal lábainál. Az indulatok for­gatagában sem a librettó, sem a zeneszerző nem feledke­zik meg arról, hogy élesen ha­tárt vonjon a gyilkosság, s a nemzet akarata között. Bánk bán azzal, hogy megöli a ki­rálynét — országos és szemé­lyes érdekeit egyként látva —, nem marad meg az ország nagyurai között, hanem mint összetört ember, akire szinte visszaütött saját bűne — visz- szavonul. A DRÁMÁBAN-] 25 pozitív és negatív tábor harca éles, a jellemek tiszták, a cse­lekmény nem is következhet másként. Ám hiába írta oda annakidején Erkel Ferenc, EBBEN AZ ÉVBEN kuií?"°' _____________________ sebb je lentőségű minden opera, me­lyet Erkel Ferenc alkotott Erkel-esztendő van, s a gyulai születésű mester emlékezetére az ország minden részében megszólalnak a „Cselszövő”, a „Hazám, hazám". a „Bordái” halhatatlan csengésű dallamai. A debreceni Csokonai Színház is műsorára tűzte a „Bánk bán”-t, így jutott el Egerbe no­vember 8-án. egy nappal a száz­ötven éves évforduló után. Ma a „Bánk bán”-t áltálában Tiborc méltatásával szokás kezdeni. Hogy miért? Talán azért, mert ma értjük meg leg­jobban, mit jelentett az elnyo­matásban, szegénységben és mérhetetlen nyomorúságok kö­zött élő. fenyegetően nagy lét­számú magyar jobbágyság kép­viselőjét színpadra vinni. Ám ez a tény nem nyomhat­ja el Bánk bán erőteljesen for­mált. szilárd jellemű egyénisé­gét, akit az egyéni sérelem, és a nép ellen elkövetett vétek is­merete visz a végzetes cselek­vés felé. Szellő Lajos mély át­élése. a hangszínében rejlő ezernyi árnyalata, a nem utol­sósorban kimagaslóan szép te­norja kirobbanó sikerrel szó­laltatta meg Magyarország szenvedő, töprengő, majd porig lesújtott nagyurát. BALOGH ÉVA Melindáját _________________ erős drá­mái játák, komoly színészi alakítás jellemezte. A bajkeverő Biberachnak fontos szerepe van a gaztettek sugalmazásában és kivitelében, ám a librettó is és a zenei meg­formálás is hangot ad annak, hogy nem egy ilyen epizódfigu­ra a bajok és a szembenállás igazi okozója, hanem maga az idegen udvar, amely erkölcste­len, tivornyázó életével csak arra ad módot a jellemtelenek-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom