Népújság, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-18 / 246. szám
I960. október 18., kedd NÉPÚJSÁG jy*y?prrrerannaaOOOOOOOOOOaOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOŰOOOOOOOOOOOt»OOOOOOQOOOCXX»OOOOOQOOfr30000^^ 000cc00uoc0sx>00000000(x50000000000000e0000000000000000c A NAPÓKBAN ÉRKEZEtT meg Gyöngyösorosziba Nyu- gat-Németors2ágból a nehéz- szuszpenziós olódúsító gépi berendezéseinek nagy része. Ezen tény és a gyöngyösófószi bánya területén ma is folyó építkezések kapcsán feltehetjük a kérdést, milyennek tartják ennek a bányának jövőjét azok, akik ezt a jövőt részben irányítják. A jelenről Csak annyit, hogy az alatt az öt év alatt, ami az ércelőmú üzembehelyezése óta telt el, az üzem termelése 211 százalékkal nőtt, a termelékenység ugyanilyen arányban emelkedett. A báhyaüzem és ércelőüzem műszaki színvonala jó, mert a bánya a legkorszerűbb fejtésmódokkal dolgozik, kielégítő teljesítményekkel. Az órcelőüzemben elért fémkihozatalok az érc minőségét figyelembe véve, a szocialista tábor viszonylatában is a jobbak közé tartoznak. A most érkezett nehézszusz- penziós berendezés az üzem kapacitását újabb 80, majd a következő 5 éves tervben további 20 százalékkal növeli, tehát ösz- szesen 100 százalékos fejlesztésnek a kezdete. A bányatermelés fokozására a mátrake- resztesi részen új aknát mélyítünk, villamosítjuk a szállítást és gépesítjük a rakodást. Nem feledkezünk meg az egyéb munkákról sem, mert általánosítani kívánjuk* a korszerű biztosítást, mint amilyen a fő- tecsavarozás, torkrétozás, be- tontámok használata és falazás. Ezzel az intézkedéssel feleslegessé kívánjuk tenni a fenntartási munka nagy részét. A csapolás megkönnyítésére korszerű csapológurító kiképzést tervezünk. A bányában tovább fokozzuk a szilikózis elleni küzdelmet, ameny- nyiben minden munkahelyet ellátunk permetező és ködképző berendezéssel. A LEGJELENTŐSEBB technológiaiváltozás azércelőműnél lesz. A bányában a leggondosabb munka mellett is sok meddő keveredik az érc közé és maga a telér is az érczsinórok mellett sok meddőt tartalmaz. A meddőnek jelenleg egy kis hányadát tudjuk kézierővel kiválogatni. A jövőben ezt a munkát a most érkezett gépi berendezés tökéletesebben Végzi el. Előbb ólortiszínpor, majd finomra őrölt ferroszilícium segítségével Olyan sűrű, néhéz iszapot hozunk létré, amibe, ha belekeverjük az aprított ércet, annák a könnyebb, meddő része az iszap tetejére úszik, úgy, mint ahogyan a víz tetején úszik a fadarab. Ezzel a berendezéssé! a bányából kikerülő érc 4Ó százalékát eltávolíthatjuk és így azt ném kell őrölni, flotálni, annyival többet szállíthat majd a bánya. Ezek az intézkedések egyma- gukbárt is sokát javítják a termelékenységet, és az önköltséget. De ezeken túlmenően, ha versenyképesek akarunk maradni a kapitalista Országok üzemeivel, műszaki színvonalunkat, technológiánkat még tovább kell fejleszteni. A bányában gépesíteni kell még a rakodást, tömedékelést, biztosítást és az ércelőüzem ben automatizálni kell az ércadagolást, az érc őrlését, a zagysűrűség szabályozását és vegyszeradagolást. Ez sok új gépet és még több finom műszert jelent. A gépek, műszerek kezelésére megfelelő műszaki színvonalon gondolkozó szakemberek kellenek. Mi a gépekkel együtt a könyvet is beterveztük dolgozóink kezébe. Azt a könyvet, műszaki szakirodalmat, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a korszerűbb technikát elsajátítsák. A munkaeszközöket, a gépet ápolni kell, amit csak akkor tudunk elvégezni, ha tudjuk, hogy az a gép hogyan dolgozik, tudjuk, hogy a gép miben segít nekünk és ezt a segítséget értékeljük is. Ehhez mind több és több tudás, egyéb alapfogalmak ismerete szükséges. NEMRÉG látogatta meg bányáinkat a francia atomerő bizottság egy teljesen gépesített és automatizált bányájának és ércelőkészító művének ijzemvezetője. Az illető pár éve dolgozik az uránbányászatban, ahová a saar- vídéki szénbányászattól menekült át, amikor a szóntúlter- melés következtében ott leépítések kezdődtek. Elmondta, hogy ma már az uránércbáKorszerü csatorna épfiit Egereseit! ben Egercsehi bányatelepen, a bányától kezdődően 1600 méter hosszú csatornát épített a Borsod megyei Mélyépítő Vállalat. A Mélyépítő Vállalat munkásai a korszerű csatorna építésénél kiváló munkát végeztek, különösen a Domoszlói- brigád. Az új létesítmény nagy jelentőségű, mert mentesíti a bányát az esetleges árvíztől. nyászat sem biztos munkahely, mért egyes bányáknál sók eladatlan termék halmozódott fel, tehát a túltermelés jelei már itt is mutatkoznék. A francia bányászok és velük együtt sok nyugati bányász mégint választót előtt áll, hogy milyen új szakmát tanuljon, ha egyáltalán kap valahol állást. Elbeszélésére jóleső érzéssel vázoltuk a ml bányáink jövőjét, ahol a munkás biztos abban, hogy a termelés nőni fog és a gépesítés, automatizálás nem azt fogja eredményezni, hogy a munkások százait bocsátjuk el, hanem munkaerőhiányunkat pótolja, újabb munkaerőigény nélkül biztosítja a termelést és a fejlődésünkhöz szükséges termelékenység növekedését. Ugyanakkor az üzemek dolgozóinak a „többet ésszel, mint erővel” elv alapján időben is és munkaerő kifejtésben is mind kevesebbet kell dolgozniok. Mindezekhez a szocialista üzem csak azt kéri munkásaitól, hogy tanuljanak. Nem kenyérféltésből, mint amire a francia és a többi nyugati munkás kényszerül, hanem azért, mert szellemi felkészültségével méltó akar maradni áz üzem növekvő technikai színvonalához. Kun Béla, főmérnök. (Folytatás az 1. oldalról) NEW YOKE: Ez a felvétel még Hruscsov elvtárs amerikai tartózkodása alkalmával készült, éppen arról a jelenetről, amikor kipróbálja az ajándékba kapott indián békepipát. Mellette Gromiko és Menysikov. NIGERIA: Csak helyeselni tudom, hogy széles körben vitázunk, s ezek után természetesen, azt is helyeslem, hogy az ország dolgozó tömegei előtt vitatják meg: jó film-e, vagy sem a Szerelmem, Hirosima. Pontosabban kiváló, egyedülálló, merőben újat adó, megdöbbentő, , lenyűgöző, vagy éppen mind- emezeknek ellentéte. Kellő érdeklődéssel és szurkolással olvastam a vita cikkeit, lelkesen drukkoltam a filmnek is, a vitázó feleknek is, mondhatom, néha egészen kitűnően szórakoztam, talán jobban is, m.infhn Inttsim. nnl/nn ezt a lenyűgöző, illetőleg nem lenyűgöző filmet. Félreértés ne essék, nem azért nem i attam, mert én egy lusta, a kultúra iránt érdektelen elme vagyok. Nem láttam, mert nem láthattam, s velem együtt nem láthatta még senki, aki nem a fővárosban lakik... mert eddig még csak Pesten mutatták be. Különben a vita nagyon érdekes és érdemes. Kár, hogy fogalmam sincs: voltaképpen miről vitáznak a vitázók? Javaslom: legközelebb már csak vita legyen, film még Pesten se. Az az igazi! (—ó) Képünkön az október 1-én függetlenné vált Nigéria Államszövetség vezetőit mutatjuk be. Balról jobbra: Abubaker Tafawa Balewa miniszterelnök, Ahmadu Bello (Sardauna). az északi körzet főnöke és dr. Nnamdi Azikiwe, a parlament felsőházának elnöke. SZOVJETUNIÓ: — Nem írtam alá elsőnek a belépési nyilatkozatot. Ügy is mondhatnám, hogy nehezen léptem be a szövetkezetbe. Így kezdődött a beszélgetés Ötvös Károly tsz-brigádveze- Zetővel Átányban. A közvetlen, őszinte vallomásnak csak ezután jött a magyarázata: — Ne higgye senki, hogy azért, mert féltem a közöstől. De nem akartam, hogy azt mondják: megint én kezdem. Hadd lássák azok, akiik ellenem szóltak, hogy mások is gondolkoznak itt a községben, mások is jónak tartják a szövetkezetét. Mert sokan azt mondták, amikor először került szóba az elmúlt évben a tsz ügye, hogy én csak ne beszéljek, egyszer már belevittem sok embert a közös gazdálkodásba, még 1951-ben. Igaz. de milyen csoport volt az? Egyes típusú, annak voltam vezetőféléje, de nem sokáig, mert 1953-ban szétszaladt mindenki. Pedig nem volt rossz az sem akkoriban. Én magam, ha már évekkel ezelőtt szóba jött volna, újra csak a tsz-t választom, az első próbálkozás tapasztalatai alapján. — De még tavaly sem volt könnyű mindenkivel megértetni, milyen sokat jelenthet a tsz. Mégis sikerült, mert nemcsak Ötvös Károly gondolkozott Átányban arról, hogy fordítani kellene a földművelő emberek sorsán, hanem nagyon sokan. S ezek meggyőzték a hitetlenkedőket, tétovázókat. A. faluba vezető út melletti névtábla alá felkerült egy másik is, ezzel a felírassál: Termelőszövetkezeti község. 1959-ben: egyéni gazda 1960-ban: is.% brigád vesető Aki szeret dolgozni, eddig nem bánta meg. — Miért kellene megbánni? Mit csináltam volna én, vagy bárki más továbbra is egyedül? Azt, amit sok ezer parasztember még velünk együtt addig, amíg valamelyik közös gazdaság tagja nem lett Egyforma volt a sorsunk. Gyerekkorunktól nyúztuk magunkat a földön — már akinek volt egy kicsi —, s mégsem mentünk semmire. Ugyanolyan summások voltunk, mint a földnélküliek, csak éppen a magunk néhány holdján. De a mi földünk éppoly keveset adott nekünk, mint az egykori uraságoké, az azokat megművelő nincsteleneknek. Nem bírtunk előbbre lépni... — Sokat gondolkoztam én is, mások is az elmúlt években. Így történt hát hogy az elmúlt őszön az átányi emberek többsége belépett a Dózsa Tsz-be. Senki sem vesztett vele. Legfeljebb a küszködését, bajlódását. Az meg senkinek; sem hiányzik. Az első év eredményeiről, a jövedelemről jön szó. Ötvös Károly a vállát vonja. — Akárki kérdezné, mit kaptam eddig előlegként., csak azt tudnám mondani: fogalmam sincs. A feleségem számon tartja, de én nem. Nem is értem rá ezzel törődni. Tavaly, a belépéskor egyszerű tagnak vettek fel. de februárban előléptettek brigádvezetőnek, ötven embert bíztak rám, meg a növénytermesztés nagy részét. S ez, ami most a miénk, már nem 9 hold, mint az enyém volt. Több gondja, baja van vele az embernek... Mert ezeknek a gondoknak legalább van eredményük. Akik a munkaegység-előlegek ügyét intézik, be nem csapnak. az biztos, mert végül magukat csapnák be, ha minket akarnának. Ettől nyugodtan végezhetjük munkánkat, amiből van mindig elég. Fiatal és nagy, szinte az egész községet magába foglaló termelőszövetkezet. Nem úgy megy minden, mint a jól olajozott gép. Csikorognak, akadoznak a fogaskerekek,' de nem állnak meg mégsem. Sok ember segíti haladásukat, nagy igyekezettel. Gyorsan akartak végezni minden munkával, de még mindig van sok, amivel elmaradtak. Csépelni kell a vörösherét, letörni a 267 hold kukoricát, elvégezni a cukorrépa szedését, befejezni a félig kész vetést, a tarlóhere kaszálását, amelyek mind elmaradtak az elmúlt napok nagy esőzései miatt. Kell, nagyon gyorsan kell dolgozni most a Dózsában mindenkinek, mert szükség van a jövedelemre, hogy valóra válhassanak a tervek. Főként az építkezéssel kapcsolatosak. — Ez a legnagyobb gondunk most — folytatja szavait ötvös Károly. — A vetéssel, betakarítással megbirkózunk, s gyorsan is, ha legalább a kukoricaszár vágásához kapnánk egy gépet a gépállomástól. Az állatokkal azonban nem tudunk mit kezdeni istállók, ólak nélkül. Hatvanhét szarvasmarhánk van. Nem volt istállójuk. Nemrégiben azonban kaptunk szerfát, juhhodály építéséhez. Nem azt csináltunk belőle, hanem istállót a marháknak. Erre volt nagyobb, égetőbb szükség. Bár ebben is csak 55 tehenet tudtunk elhelyezni, a többinek, s a 290 juhnak, a lovaknak, a kilenc csikónak most sincs helye. A sertések elhelyezése terén állunk még a legjobban. Persze, itt is csak részben. Egy százférőhelyes hizlaldát most adtunk át, a kocák viszont a szalmákazlak oldalába vájt vackokban fialnak, mert a fiaztató legfeljebb egy hónap múlva -készül el. Ilyen gondjaink vannak... Ilyenek az egyéves termelő- szövetkezet problémái. A laikusnak, annak az embernek, aki nem ismeri az átányi Dózsa Tsz tagjait, talán rövid időn belül megoldhatatlannak tűnnek. De ezek az emberek azért társultak, hogy segítsenek magukon, véget vetve az eddigi küszködésnek. S komolyan gondolták a dolgot, mint Ötvös Károly is, aki nemcsak a rábízott növények gondozásával törődik, hanem az egész termelőszövetkezet sorsával. Mindennel, ami az egész közösségé, — az övé is. Weidinger László Az első tanítási nap a Népek Barátsága egyetemén Moszkvában. A képen orosz nyelvóra nigériai diákok számára. USA: Az amerikai Náci Párt washingtoni gyűléséről készült ez a felvétel. A tagokon barna ing és horogkeresztes karszalag. Vezérük, Lincoln Rockwell, éppen beszédet mond. A dobogót rögtönzött kerítés és a párt tagjai őrzik. Elgondolkoztató kép.., A gyöngyösereszi ércbányászat jövője Külföldi híradó
