Népújság, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-04 / 234. szám
4 NEPÜJSAO 1960. október 4., kedd # Menetrend nélkül... ? Jó dolog a helyi járat Egerben. Felül az ember a buszra, a Gárdonyi Géza Színház előtt, s néhány perc múlva leszállhat otthonának közelében a Ráckapu téren, a Baktat úton, vagy éppen a Makiári út végén. Félóra, vagy egy órai fáradságos sétát takarít meg ezzel, s az így visszanyert időt más, hasznos dologra töltheti. Visszafelé is igénybe veheti ezt a kedvezményt, ha a belvárosban kíván vásárolni, vagy szórakozni. Tehetné... Tehetné, ha a busz-járat irányítói közölnék *zt a város külterületén lakókkal. így csak reménykedve várnak a jelzett megállóknál, s bosszankodnak, ha az orruk előtt ment el a busz, vagy hiábavaló várakozással kell eltölteniök idejüket. (P- e.) — ÜJ HELYISÉGBE költözött a Fővárosi Idegenforgalmi Hivatal. A Lánchíd pesti hídfőjénél (V., Roosevelt tér 5—6.) a korszerűen berendezett iroda várja Budapest vendégeit. Tel.: 380— 581., 180—609. Színházjegy: 181—109. Szobaszolgálat: 180—301., 381—106. Információ: 383—061. — GYORS ÜTEMBEN halad s vetőszántás megyénk valamennyi termelőszövetkezetében. Az erki Üj Barázda Termelőszövetkezetben 820 ka- tasztrális hold vetés alá készítik a talajt. A Hevesi Gépállomás az őszi munkák gyors lebonyolításához 11 erőgépet biztosít a szövetkezetnek. — NAGY SEGÍTSÉGET nyújtottak az aratás idején az erdőtelki Aranykalász Termelőszövetkezetnek a KISZ fiataljai. A szövetkezet vezetősége televíziót ajándékoz a lelkes fiataloknak, akik egyébként az őszi felkészülés során is kiemelkedő munkát végeznek a szövetkezetben. — 320 KATASZTRÁLIS HOLD búzát vetnek a tarna- mérai Béke Termelőszövetkezet •tagjai. A szövetkezetiek magyar búza mellett kísérletképpen elvetnek 30 katasztrá- lis hold szovjet búzát is, valamint 20 katasztrális hold rozsot, 40 hold őszi árpát és 30 hold őszi keverék takarmányt. — J0L-GAZDÄLKODNAK a besenyőtelki Szabad Föld Termelőszövetkezet tagjai. A jó gazdálkodás eredményeként több alkalommal tudtak fizetni előleget, egy ledolgozott munkaegységre 30 forin- tott kapott egy-egy szövetkezeti tag. Az aratás befejezése ntán a szövetkezet vezetősége munkaegységenként 5 kiló búzát és négy kiló árpát is kiosztott tagjainak. — HÁROM ÉVE kezdték meg Bz egri vár területén levő gótikus püspöki palota feltárását és helyreállítását. E palota gótikus folyosóját még ebben az esztendőben teljesen rendbehozzák és a tetőszerkezet is elkészül a régi formájában. — Mátrában, az ország legmagasabban fekvő tavánál, a Sástónál, táborozóhelyet építenek. A faházakból álló tábort úgy rendezik be, hogy télen is használhatók legyenek. — A HATÁRBAN levő kutak és utak javítására, a Dobó tér további parkosítására még ebben az évben, a módosított községfejlesztési tervek költségeiből 20 ezer forintot fordít az egri városi tanács. — MEGJELENT a Pedagógus Szakszervezet ismertetőfüzete az Eötvös-alapról, amely tájékoztatja a pedagógusokat arról, mire használják fel az alapra befizetett összegeket. — ÉPÍTIK a Gyöngyösoroszi Ércbánya új karbid-raktárát. Az épület külső vakolásával már végeztek, s most a belső vakoláson, a tetőszerkezeten dolgoznak á munkások. Az új raktárépületet hamarosan átadják rendeltetésének. — „TISZTA UDVAR — RENDES HÁZ” mozgalom keretében Heves megyében 814 ház kapta meg a bizottságok által odaítélt táblát. Vita az iskolareformról Eletközelségben A SAJTÓ és a rádió széles körökben ismertté tette a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány által kiküldött iskolai reformbizottság téziseit iskolarendszerünk továbbfejlesztéséről. Ma már nem csupán a legközelebbről érintett pedagógusok és szülők ismerik, tárgyalják ezeket a téziseket, hanem olyan személyek is, akik talán nincsenek olyan közvetlen kapcsolatban az iskolával, de egyrészt érdeklődnek ifjúságunk élete iránt, másrészt belátják, hogy munkájuk folytatóinak, a jövő nemzedéknek fejlődése elsőrendűen fontos, egész népünk sorsa szempontjából is. Iskolarendszerünk megreformálásának szükségszerűségét indokolttá teszi népünk jelentősen megváltozott élete. Az üj ország, az új társadalom új embertípust kíván. Ennek kikovácsolásához új iskolarendszerre van szükség, olyanra, amelyik képes megadni az ifjúság széleskörű műveltségét, méghozzá olyan módon, hogy azt a mindennapi gyakorlatban fel is tudja használni. Az élet és az iskola szoros kapcsolatának követelménye nem újkeletű a nevelés történetében. Minket is buzdítottak hajdan azzal az ősi közmondással: „Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk.” A valóságban azonban vajmi kevéssé érvényesültek a haladó pedagógia azon művelőinek elvei, akik a holt, 1’ art pour 1’ art ismeretnyújtás helyett közhasznú, a jövendő életben hasznosítható ismeretek, készségek fejlesztését kívánták megvalósítani. Ko- mensky, Apáczai és a többi haladó tudós mellett százak és ezrek a gyakorlati pedagógia úttörői közül, igyekeztek az életet bevinni a középkori skolasztika ködében tévelygő iskolába, természetes, az osztálytársadalmak uralkodó köreinek érdekeivel nem egyeztek meg az ilyen törekvések. A FELSZABADULÄS megnyitotta az utat az egészséges fejlődés előtt. A pedagógusok jelentős többsége nagy örömmel fogadta azokat a bátorításokat, amiket illetékes fórumoktól kaptak az ilyen irányú kezdeményezésekre. A legkisebb falusi és tanyai iskolákból is ezrével jelentkeztek továbbképzésre, hogy az új — magasabb követelményeknek megfelelhessenek. Egymás után szervezték a szakköröket, majd — amikor erre lehetőség nyílt — vezették be a politechnikai oktatást, a gyakorlati foglalkozásokat. Dolgozó népünk, — szülők és mások is — nagy megértéssel és örömmel vették tudomásul ezt a jelentős lépést, és tehetségükhöz, képességeikhez mérten, siettek az iskola segítségére. Nem egy helyen maguk a szülők rendeztek be műhelyt, ahol sok esetben egy-egy szakmunkás édesapa, vagy édesanya a munkában, oktatásban is a pedagógus munkatársává lett. Se szeri, se száma azoknak az iskoláknak, amelyeknek tanulói egy üzem, vagy termelőszövetkezet életébe kapcsolódtak be. Középiskoláink egy részénél ma már bőséges tárházát találjuk az 5+1 rendszer tapasztalatainak, amit mind a pedagógusok, mind az érdekelt üzemek, vállalatok dolgozói nagyszerű kezdeményezésnek tartanak. így vált valóra az, amiről legjobbjaink is legfeljebb csak álmodni mertek: leomlott az a kínai fal, ami nem is olyan régen olyan mereven elválasztotta az iskolát az élettől. Az iskola kiment a munkahelyekre, a tanulók közvetlen részesei lettek a termelő munkának, és így amellett, hogy jövendő életük szempontjából hasznos ismeretekre, készségekre tesznek szert, megízlelik a munka örömét, megtanulják a munka és a munkás megbecsülését. AZ ISKOLA és az élet kapcsolatának ilyen szerves megteremtése már az eddigiekben is éreztette hatását, s a jövőben ez csak tovább fokozódik. Tanuló ifjúságunkról elmondhatjuk, hogy a közösségben, a közösségért végzett munka magasabbra emelte szocialista öntudatát. A munkapadnál, vagy a pultnál állva, a tsz-ben dolgozva, megtanulja tisztelni a nagyobb tudású, jó példát mutató fenőtteket. Az első sikeres munkadarab, amit saját kezével készített, olyan tiszta örömet fakaszt lelkében, aminek ízét — míg él sem felejti el. A FENTEBB elmondottakból természetesen nem következik az, hogy az iskola és az élet közötti kapcsolat kizárólag a politechnikai képzés — vagy ahogy egyre közismertebb magyar nevén nevezik: a gyakorlati foglalkozások területére korlátozódik. Az egyes szaktárgyak tanítási anyaga már ma is az új tanterv szerint új — egyelőre kísérleti — tankönyvekből történik. Ennek során a tanulók mindazt az alapvetően fontos ismeret- anyagot elsajátítják, amit életkori sajátságaikat figyelembe véve tudniok kell a mindennapi élet szempontjából. Megismerkednek a korszerű tudomány és technika vívmányaival. és alapot szereznek arra, hogy akár magasabbfokú iskolában szervezetten, akár önképzés formájában további ismeretekre tegyenek szert. Persze, ez nem jelent szűkkeblű prakticizmust, hiszen nemcsak az általános irányú (általános iskola, általános gimnázium), de a szakiskolákban is bőséges kerülete van mindannak az anyagnak, amivel egy művelt embernek rendelkeznie kell. A fő hangsúly azonban azokon a tantárgyakon van, amelyek a mindennapi élet gyakorlata szempontjából elengedhetetlenek. Az iskolarendszerünk továbbfejlesztéséről kibocsátott téziseket igen nagyjelentőségűnek tartom, s ezek akkor fogják valóban a szükséges reformot eredményezni, ha egész társadalmunk gondosan tanulmányozza. megvitatja, javaslataival segíti a tökéletesítést — és mindenekelőtt teljes súlyával átérzi a mélységes felelősséget ifjúságunk iránt. Halasy László I960. OKTOBER 4., KEDD*: FERENC 135 évvel ezelőtt, 1825-ben e napon született XÁNTUS JANOS utazó és természettudós. A szabadságharcban való részvétele miatt hazájából szöknie kellett és sok viszontagság után az Egyesült Államokba került. melynek területén különféle expedíciókban vett részt. Magas állami megbízatását otthagyva, 1864-ben hazatért, majd innen kelet-ázsiai kutatókörútra utazott. Gyűjteményei, útleírásai a magyar muzeológia és néprajzkutatás fontos dokumentumai. Regényes életrajzát Német Imre: ,,A Bíbor Tenger partján’* címmel írta meg. xAntus János 75 évvel ezelőtt, 1885-ben az orosz munkásmozgalom egyik fellegvárában, az ivanovo-vozsnyeszenszki papírgyárban nagy sztrájk kezdődött Érdekes jubileum AZ ELSŐ TULIPÁNHAGYMÁK 400 évvel ezelőtt. 1560-ban kerültek a török szultán udvarából Európába és ma már a tulipán- hagymák Hollandia fontos exportcikkét kepezik. A ,,tulipánjubileumon” az országban nagy ünnepségeket rendeztek. Hatezer éves óceánt találtak egy norvég tó alatt Dr. Kaare Stroem, az oslói egyetem tanára, Dél-Norvégiá- ban, Oslótól vagy 120 mérföld- nyire, 60 méterrel a tengerszint felett, édesvizű tavat fedezett fel, melynek 132 méternyi édesvize alatt sós tengervizet talált. Dr. Stroem elmondotta, hogy a Tokke tó atmosz- férás nyomása alatt évezredek \óta közel 7,5 millió köbméter sós tengervíz húzódik meg, amely egy ősi óceán maradványa. Elmondotta, hogy az édesvizű tóban 132 méter mélységig van élet, azon alul az ősi óceán erősen sós vizében azonban semmiféle élőlény nem marad meg. Komplett vacsora — automatából A Bécsi Fogyasztási Szövetkezet a feledékeny, illetve kevés idővel rendelkező háziasz- szonyok kisegítésére a belvárosi egyik forgalmas pontján automatát állított fel, amely a megfelelő érmék bedobása ellenében higiénikusan csomagolt, teljes vacsorát szolgáltat ki. Mozik EGRI VÖRÖS CSILLAG Az Eiffel-torony árnyékában EGRI BRODY Elloptak egy villamost GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Diadalmas olimpia GYÖNGYÖSI PUSKIN Kenyér, szerelem és . . HATVANI VÖRÖS CSILLAG Különleges megbízatás HATVANI KOSSUTH Apák és fiúk HEVES Cabiria éjszakái FÜZESABONY Ilyen nagy szerelem PÉTERVÁSÁRA Utolsó visszatérés Egerben délután 3 órakor: ŰRI MURI (Arany-bérlet) Mátravidéki Erőműben este 7 ó: BEKOPOG A SZERELEM >AVAVvVWVV\ ! Dr. FARKAS ANDRÁS: Egy hét Itáliában i. Séták a történelmi Rómában Az utazó, ha hazatér kirándulásáról, összegezi élményeit, tapasztalatait. Megkérdezi, mi az, amit kapott és mi az, amit még kaphatott volna. Ezt a számadást én is vég- hezvittem, amikor az olimpia befejezésekor Rómából hazajöttem. A Rómában eltöltött hét gazdag élményanyagot ajándékozott nekem. Már az első két nap után úgy éreztem, hogy az agyam megtelt a benyomások és a meglepetések tömegével és már nem vagyok képes felfogni és elraktározni újabb látnivalókat. Mint a fényképezőgép dolgozott szemem, fülem a magnetofonhoz hasonlóan rögzítette a külső világ zenéjét és zaját, a szívem csordultig szaladt a két és félezeréves város, a házak, az obeliszkek, a rengeteg művészi alkotás formáival. Tivoli szökőkútjaival, Nápoly napsütésének szelíd aranyával szeptemberben, Pompeji komor hallgatásával, Anzio tengerparti pálmáival, a tenger kék hullámaival Terracina alatt; mégis úgy gondolom, hogy a valóság eleven tükörképe sem ez, sem az, hanem az ott eltöltött napok mozgásának képsora. Róma legnagyobb repülőterére érkeztünk meg. Az olimpia és az idegenforgalom miatt rengeteg gép áll indulásra készen a világ nünden égtája felé. Innen autóbuszunk a Via Appia Nuován át vitt a városba, régiségek és modem, nyolctízemeletes bérházak között. Csak ámulhat a mai ember azon az épületkolosszuson, amit a vízvezetékek miatt épített az ókori Róma. Amit ma a föld alatt, ólomcsöveken old meg a XX. század, azt a császári Róma gigantikus falak tetején vezette: a vizet az akkori világvárosnak. E téglaépítmények részleteiben ma is szilárdan ellenállnak az időnek. A forgalom óriási, ezért autóbuszunk lassan haladt, mig a Termini-pályaudvar mögött a Via Magentába fordult, szállodánk elé. Az Albergo Miláni másodrendű, de tiszta szálloda. A Termini-pályaudvar a római forgalom központja. Hatalmas előcsarnokában a Porta Serviana kétezeréves faltöredékét „benne felejtették” és a betonépület harmonikusan elfér a sok időt látott kövek mellett Városnézésünk első pillanataiban kinyílt bennünk a kíváncsi éhség ablaka: látni, nézni, megérezni akartuk a formák lelkét, a romokét is, amelyek egy elhullt világbirodalomról, lezajlott évszázadokról, azok embereiről tetteiről, harcairól, győzelmeiről vallottak. Szemünket először a hatalmas épületek vonzották. Barátunk, dr. Sárossy György orvos és Zsabka Endre, a másik egri vándor velem együtt megállt a Colosseum előtt, a késő délutáni órán és hármunk közül senkinek sem volt mondanivalója. A nagyszerű rom, magasságával és mélységével némaságba merevített mindhármunkat. Hosszú órán át jártuk a gigantikus épület folyosóit, széles, ezer kamrát rejtő zugait, fordulóit, pincékkel, folyosókkal tarkított játékterét figyeltük, ahol tenger vér folyt, tenger szépség közepette őrjöngött a tömeg a látványok hatása alatt. Most nyugalmasak voltak ezek a romok, sárgás-zöldes reflektorfény viágí- totta meg a kitűnő arányokat. Két egri barátom csak akkor szólalt meg fényképezés közben, amikor valami kitűnő részletet fedezett fel egyik, vagy a másik épületen és azt akarta, hogy mindketten megörökítsék. Nekem technikai feladat híjján az álmodozás jutott: végiggondolni régi-régi olvasmányaim alapján, mi történhetett itt, a hatalmas kőtömbök között anno... X. Idősödvén az ember, böl- cselkedő hajlamúvá válik, de itt amúgyis azzá kellett lennem. Néztem a Circus Maximus maradványait. Már csak néhány tégla és kő áll belőle. A nagy épület, ahol századokig véres komédiákat rendeztek Róma urai, most csendesen feküdt a mediterrán éjszakában, mint tisztes halott. Nem harsogták már a római proletárok: panem et circenses! — a játékmesterek raffinált ügyeskedése sem hozott új színt az estébe: éjszaka, történelmi éjszaka takarta a Circus kihűlt tetemét, amelyen most dudva nő és érdektelenség. A Forum Romanum templomjai és épületmaradványai — többszöri látogatás után is — hatottak ránk. AVesta*temp- lom, Titus diadalíve, Septimi- us Severusé, távolabb Cons- tantinusé és az oszlopok, az épületek szigorúan zárt arányai megejtették szemünket és képzeletünket. Szinte elképzelhetetlennek tartottuk ott, a helyszínen is, hogy egy ilyen kicsiny piacon elfért az a politikai élet, amely Rómát századokra az ókori világ középpontjává emelte. Micsoda viharok dúltak itt a szenátus ülésein, a consulok, triumvirek és a hadvezérek között — Sulla, Caesar, Augustus. Nevek csak már, de a romok még mindig beszélnek. Az ókori Róma mellett, a dombokon és azok hajlataiban a középkorból kilépő és a ri- nascimento művészi magaslataira felröppent Rómát láttuk és élveztük nagy figyelemmel. A Tiberisen túl és innen az egykori nagyságok híres és művészi palotái. A tereket külön „eszelték ki” a művészek ezekhez a házakhoz és a terek közepére nemcsak díszítésnek, de lényeges mondanivalónak odaállították — ahol csak lehetett — Róma szökőkútjail. Gazdag ez a város forrásokban és művészekben egyformán. A Farnese-palota előtt Bernini szökőkútja muzsikál — vizének suttogásával és formáinak szépségével, s amikor a palotát közelebbről szemügyre vettük, a stílus finomságai, az arányok iskolás felmérésre késztettek bennünket. A Palazzo Venezia verseng él meny szerűségben a többi palotával. S aki még egyszer Rómát látni akarja — a babonás hit szerint —, annak nemcsak meg kell néznie a Fontana di Trevit, Bernininek ezt a másik szökőkútra álmodott szobor- csoportozatát és az azok között szökellő vízsugarakat, de pénzt is kell a hatalmas kagylóba dobnia, háttal a forrásnak. Túl a babonán, az egykori pápa rendelése szerint készült szobrok és szökőkutak már a buja renascimento tanúi a mai ember számára. Szokatlan sétát jelentett számunkra a Trinita de Monti előtti lépcső. Felette emelkedik a kéttornyú templom, amely egykedvűen figyelte a mi jelenlétünkben is azokat, akik a lépcső kövein üldögéltek, vagy a szökőkutat bámulták révele- gen. Innen egy kőhajításnyi a Borghese-park és a Borghese- villa. Mintha a mi budapesti Margitszigetünket helyezték volna ide, intim sétányokat fák szegélyeznek, a fák közén márványfejek bólintanak a járóke- lök felé. Fiatal szerelmeseket láttunk egybekaroíva, fiatal . , mamákat gyerekkocsival, lo- + bogóhajú vitatkozókat és kör- :jr szakállas ifjú arszlánokat. Es . mindenütt idegenek, akik fény- „f képeznek, mert ebből a római harmóniából valamit maguk-, kai akarnak vinni. , Sok templomot — köztük á Szent Péter bazilikát is — megnéztük. A Bazilika arró! tanúskodott előttünk is, hogy a pápák évszázadokon át urá' tudtak lenni a félkontinensnek, lelki és világi hatalomban egyaránt. Innen származhatott az a törekvésük, hogy mindenben önmagukat és egymást akar- *■ ták felülmúlni Róma püspökei. A Bazilikában márvány és márvány, óriási arányok mindenütt, amikben, ha a részletek szépségét kutatjuk, tál csalódunk, de az egész összl tása lenyom. Michelangelo k polája alatt eltörpültünk, márványbavésett Pietája n visszaadta önbizalmunkat. a egyik mellékoltár fölött áll a szobor: az Anya siratja ó ben tartott halott Fiát. A Capitoliumról az éjszr ai Róma panorámáját élveztük A, szél már indult a távolabbi negyek felől és elvegyült az íste hallott nápolyi dalok zamaté-, val, amikor néztük a kivilágí-. tott Rómát: a dombok alva cipelték házaikat és előttem úgy tűnt, mintha a klasszikus hét domb és a hunyászkodó lankák a múlt évezredek alatt nyögnének. A szépség és a történelem terheit éreztük ebben a panorámában. Körülöttünk öthat nyelven beszéltek és duruzsoltak. Mert a szerelem a Capitoliumon is otthonos.
