Népújság, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-30 / 257. szám
A NÉPÚJSÁG IRODALMI MELLÉKLETE A MEGYEI IRODALMI KÖR KIADÁSIBAN MIHAIL LEVITYIN: Gogol: Ne a, tükröt szidd, ha a képed görbe. Nem tehetek róla: Rabotya- gov (Munkahalogató) a nevein. Pedig pontos, rendes ember vagyok mindig és mindenütt. Rendszerint 8-kor kelek és azonnal összeszidom a feleségemet. Csodálatos ugyanis, mennyire nincs neki gyakorlati érzéke. Pontosan az ellentétem. Még mindig nem ismeri szokásaimat. Mert ma is mi történt. Azt kérdem tőle: — Szivikém, becsomagoltad már a reggelimet? — Miért csomagoltam volna be? — válaszolja. Időd még van, ülj az asztalhoz és reggelizz itthon. Erre engem majd elöntött a düh. De uralkodtam magamon, és mint mindig, nyűgöd tarrúgy szóltam: — Hiszen tudod, szivikém, hogy csak vasárnap szoktam itthon reggelizni, és akkor nincs soha étvágyam! Es bármilyen furcsa is, de ez tényleg így van. Hosszú éveken át megszoktam, hogy belépek hivatali szobámba és elég csak megpillantanom az ajtóm felírását: „Újítási osztály” és az asztalt, amelyen ott hevernek egyforma kötegek- ben az elintézendő ügyiratok, már a vajaskenyeremet tartalmazó kis csomag után nyúlok és pontosan úgy, ahogy ezt Pavlov tanítja, már meg is indul számban a nyálképződés folyamata ... Emellett nem sietek az evéssel és ilyenkor nincs olyan erő a világon, amely elragadhatna engem kedvenc foglalkozásom mellől. Ma is úgy volt, mint rendesen. Alighogy elkezdődött a munkanap, én már asztalomnál ültem és falatoztam. Minden a megszokott kerékvágásban haladt, ha nem számítom azt a két látogatót, akik igyekeztek megtudni tőlem, hogy mi lett a fél évvel ezelőtt' hozzám benyújtott értékes újí-, tási javaslataik sorsa, de ami-1 kor észrevették, hogy tele van a szám, és tisztán technikai okokból képtelen vagyok válaszolni a kérdésekre, kénytelenek voltak elhagyni a szobámat és azt mondták, hogy majd visszanéznek. Lehet, hogy később visszatértek, de én a reggeli végeztével elmentem a hivatali párt- szervezetbe, hogy befizessem tagsági díjamat. Az igazat megvallva, én gyakori vendég vagyok a hivatali pártszervezetben. Az is igaz, hogy egy-egy ilyen látogatás legalább két órámba kerül, de hiszen az időmmel nem tartozom senkinek elszámolni. Rengeteg a problémám! Egyik helyen a nyári beutalásokat kell megtárgyalnom, a másik helyen a folyóiratelőfizetéseket, és még egy szót sem szóltam a hátralevő többi ügyről. Kilépve a hivatali pártszervezetből, eszembe jutott, hogy tegnap nem értem rá megbo- ho tv álkozni! Hogy ne kelljen drága időmet eltékozolni, és ne kelljen ezért a szobámba menni, egyenesen a borbélyhoz indultam. Végigfutva a folyosón, már messziről észrevettem, az újítók nagy csoportját, akik mind rám vártak, de lévén udvarias és rendszerető ember, úgy gondoltam, hogy nem jelenhetek meg az üzem legjobb emberei előtt borostás arccal. Mert bármennyire is becsülnek, gyaK- ran megesik, hogy egyik vagy másik dolgozó külsejéről ítélve alkotnak véleményt maguknak az emberek a vállalat rendjéről is. Es milyen rend lehet annál a vállalatnál, amelynek egyik vezető mérnöke nem borotválkozik rendszeresen? Kiderült azonban, hogy nem olyan könnyű megborotválkozni. Benéztem három borbélyhoz is, mindenütt tele volt. Szinte csodálatos, az ember azt hinné, hogy hétköznap, munkaidő van és mégis annyi a nép, mint vasárnap. Ellenőrizni kellene: kik is látogatják hétköznap ennyien a borbélyt? Lehetetlen, hogy valameny- nyien szabad foglalkozásúak lennének! Ez semmi esetre sem lehet! Sehogy sem ment ki az a gondolat a fejemből, míg két és fél órán át a sorsomra vártam. Végül mégis rám került a sor és beültem a fotelbe. — „Nos —gondoltam most már minden rendben van, a nyirat- kozás és borotválkozás 40 percnél tovább nem tarthat, és ha nem sietek, lassan, bandukolva megyek, körülbelül egy óra múlva mégis hozzáfoghatok már a munkámhoz.” De alighogy mindezt végiggondoltam, a borbély egy Kis csomagot vett elő az asztalfiókjából, kibontotta, és ahelyett, hogy engem megnyírt volna, elkezdte enni a vajaskenyerét. Elképzelhetik felháborodásomat! Az ördög vitte volna el! Mintha otthon nem érne rá falatozni. Hát ez, kérem, ragyogó példája a munkafegyelem megsértésének! Már-már arra gondoltam, megleckéztetem ezt a naplopót, de uralkodtam magamon. Hátha megsértődik? Erdemes-e feldühíteni egy borbélyt, amikor az embert nyírja? Végül is a borbély megette a vajaskenyeret és hozzálátott a nyíráshoz. Egyelőre minden simán ment. de mikor a borotválkozáshoz ért, újra kezdődött a disznó- ság. A borbély beszappanozott, majd elment valahová. Így ültem beszappanozva, mintegy 20 percig. Később megtudtam, hogy a menyasszonyának telefonált és hosszan megpróbálta rávenni, hogy menjen ki vele a futballmeccsre! Hogy tetszik önöknek az effajta dolgozó? Beszélgetést folytatni a menyasszonnyal akkor, amikor a kliens beszappanozva ül! Szép kis rend ez! Borotválkozás után odahívtam a főnököt és botrányt csaptam. Ami a munkanap jobb kihasználását és a munkafegyelmet illeti, alaposan beolvastam neki. A főnökkel való beszélgetésre és a panaszom beírására ráment jó másfél óra. De hát én nem vagyok kispolgár, akit nem „érdekelnek a társadalom bajai és ha rendetlenséget látok, nem sajnálom az időt, hogy a végére járjak a rendetlenségnek. A főnök hosszan bocsánatot kért és megígérte, hogy szigorú intézkedéshez nyúl. Nos, jó. Majd meglátjuk! Négy óra felé visszamentem a hivatalba és már-már hozzá akartam fogni a munkához, de a borbélynál történtek annyira lehangoltak, hogy még egy félóráig nem tudtam magamhoz térni. Es amikor kissé magamhoz tértem, és beszélni akartam az újítókkal, hívatott az üzem igazgatója. — Nos, kedves Rabotyagov elvtárs — szólt hozzám az igazgató — holnaptól kezdve elbocsátjuk állásából. — De ugyan miért? — kérdeztem. — Azért, mert elszabotálja a munkások újítási javaslatait és mert rendszeresen megsérti a munkafegyelmet. ... Hát ennyi az egész. Másnap reggel először reggeliztem otthon, és meg kell mondanom, teljesen étvágytalanul. Oroszból fordította: dr. Bihari József. RAKOVSZRY JÓZSEF: Szüret Párás hegyoldal, szürke dombtetők, Víg ének, pattogó tüzek. Pálinkáznak a présházak előtt. Jó kedve van mindenkinek. Legényvállakhoz simul a puttony. Tőkék közé guggol a lány. S valakire míg rágondol titkon, Szedi a szőlőt szaporán. Megjött a csősz is: — Jó reggelt! — köszön S az if jakkal bolondozik, Mondván: — szüret után csütörtökön Férjhez viszik a Kiss Rozit. A borház elől rászól a gazda: — Gyüjjék csak kend, az angyalát! — Jó kisüstire becsalogatja, S megtölt neki egy kupicát. Immár a földnek esurran a vére, Hordóba tér a legjava- ízes falatot készít ebédre A gazda szorgos asszonya. Száz móka röppen száz soron végig. A nap már jó magasan áll. Friss gulyásillat terjeng az égig, És harangszóra csörög a kanál. PANTYI GYÖRGY: Ő»si gondolat Ázott földeken baktat a lábam, s a táj egy tarka szín-aréna már, mélyszántott földbe magokat szórnak, és búcsút int sok fáradt fecskepár. Fázós szellő paskolja az arcom, kócos hajamba markol, s megy tovább fagyot lehelve: őszi hervadást, felszisszentve a szürke csend-homályt. Együttlétünk (akár az évszakok) mint színes, hulló levél, úgy pereg és fájósán sóhajtjuk vissza már az elmúlt nyári búcsúperceket... MOLNÁR JENŐ: Lekvárfözés Áldott, boldog ősz! Üstökben fortyog már a szelíd dombok ezernyi jó íze. Micsoda sürgés! Fő a szilvalekvár! Koporsót kíván, ki nem jön el ide. Ni: még a gazda is a tűzhöz téved! Pedig a főzés csak asszonyi munka... Pipát fog, mintha ez lenne a lényeg, parazsat tömköd a kurta csibukba. De azért megáll s a füst mögül nézi, hogy jár a kanál az asszony kezében. A gyermekhad már a nyelvén érzi a lekvárt, mit kap majd kóstolóképpen. Itt strázsál mind, bár az égi mezőn csillagot terel a vén pásztor, a hold. lomha álmosság most egy szemre sem jön, a csodás íz szívük mélyéig hatolt. Illatot, zsivajt nyel az őszi este, elhamvad a tűz, csak a kanál zörög, ürül az üst, finom lekvárral telve, sorakoznak már a mázas köcsögök. FORGÁCS KÁROLY: Épülő új házak előtt i Kábítsatok el, friss színek, üdén csobogó szín-patak, romokon épült új falak, omlásból fakadt szép sziget;. piros cserepek, lágy palák, záporban csörgő csatorna, ragyogjátok rá homlokomra derült idők új dallamát; nyílt utcán átfutó szelek, görbe utakról szabadultán, söpörjétek el az elmúltban égig növő sok szemetet! Üj házak, utcák, új faluk egyre nyílnak, egyre nőnek , Nyissatok a jövendőnek nem csikorduló, új kaput! KEMÉNY ERZSÉBET: Vihar a Tiszán A Tisza partján ma megint megálltam. Kerestem újra tiszta fényeit; aranypáráit a lángverte víznek, melyből a szívem szépséget merít. Kerestem, felém remegő testét, tétován lengő hullám öbleit: fénypalái habcsókolta síkját s az árnyat, mit a lomb a csöndre hint. Kerestem, de'nem találtam meg már: gyötrőn zajlik a víz most odalent; fölötte felhőt hajszol az orkán: hozzám az öröm tört hajója leng. Hiába akarnék simulni ölébe, riaszt a szenny, mit a vihar kavart; állok szomorúan, szomjazva a fényre: szépségért sikolt alattam a part. Mégis az emlék úrrá lesz rajtam... Zokogó vággyal merülnék bele; de visszahúz és kínnal visszaránt a tisztaság keserű szerelme. ANTALFY ISTVÁN: Halpaprikás A csillagok már lassan készülődtek, de jött egy felhő, s elborult az ég. Az erdő lombja hirtelen sötét lett, és oly közel került a messzeség. Az ablakon bekukucskált az este, s a felhők sírni kezdtek hirtelen, ömlött a dús eső, ázott a kert kinn, s benn villanyfény ömlött szét mindenen. A sarokban pufókan állt a búbos, figyelt: kik-mik lennénk, honnan vagyunk? Van-e a piros boros pohár mellett egymásnak egy-két jó szót mondanunk? S hogy víg szavunk csengett a kis szobában, — míg kinn a zápor verte a falat —, az öreg búbos nyugovóra készült, s újra megteltek a kis poharak. Szó szó után, kacaj kacajra csengett, s hiába robbant villám-villanás, fogyott az óriási tál öléből, az illatozó, jó halpaprikás... í|llll*llllllliln|1lll!«.llll|lHHllililllilil«n iifiiii.«u|:iiiiiiiiiii!iii.i;;ii iiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiliiiiiiiiiiiiiiliiiiiliiliiiiiiiilillliiiiiiiliiliiXiliilillliliiliiliiiiiliiliiliiliiluliiü'iiJ.iiMiuiuiiiiiiiHtüaiiiiiiiiiii«' i í Szepasszonyvőlgy Kishonty Jenó rajza | FARKAS ANDRÁS: Őszi anakreon í Párázó légiesség [ Tekint rám mozdulatlan, ■ Épp szólítom: Nevess még! — [ S e mustos pillanatban! — i — De mintha már keresnék, | Úgy válik nyugtalanná, ! Mint kárhozott kegyesség, I Mikor bűnét tagadná. j Felhők szoknyája lebben. ! A gyolcsok fodra látszik, í Fény fáj sok őszi sebben, ; Zöld s tarka még a pázsit, I De már a fűre cseppen j A fák szelíd esője, I A bokrok álma rebben, ■ S majd kezdünk félni tőle. ÍS akárhogy összefognánk, ! Már mondjuk egyre: mindegy; ; Nincs már hangos tivornyánk, j Se mély, tüzes tekintet, ; S habár még összeforrnánk, : Az ábrándkergetésben. \ Szívem szól vissza hozzánk: I Lekéstem már, lekéstem? ; 1960.
