Népújság, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-25 / 252. szám

1960. október 25., kedd

NEPÜJSAG

3

Látogatás a megye legnagyobb termelőszövetkezetében

Nyughatatlanok az emberek itt Tiszanánán. A Petőfi Tsz udvarán akkora a sár, hogy alig látni a szekerek küllőit, a lovak meg cuppogva dagasztják a kerekek által felvágott masszát. Olyan sok volt az elmúlt időszakban errefelé is az eső — de azért mindenki indul már ki a földekre végezni a még befejezetlen munkákkal.

A nagy irodában, ahol a könyvelők dolgoznak, kellemes meleget áraszt a cserépkályha. A szomszédos helyiségben, az elnöki irodában azonban lényegesen hidegebb van. Igaz, miért kellene ide befűteni, amikor az elnök, elnökhelyettes is jóformán minden idejét kinn tölti a gazdaságban. Intézkednek, tanácsot adnak, ellenőriznek, mikor mit kell reggeltől estig.

S még akkor sem tudnak mindent végigjárni, olyan nagy ez a gazdaság. Másfél évvel ezelőtt fejlődött ekkorára, úgyhogy a 182 tag helyett ma 893-at számlálnak, s

1700 hóid helyett 7480 holdon dolgoznak

a tsz tagjai.Tóth József tsz-el- nökkel és Kasza Menyhért elnökhelyettessel most az elmúlt egy esztendőről beszélgetünk. Ilyenkor, október táján történt ugyanis a nagy változás s az egy évvel későbbi látogatásnak szinte más témája nem is lehet. Először a most időszerű őszi munkákról esik szó.

— Most a hosszú ideje tartó rossz időjárás miatt mindenki igyekszik a perceket is kihasználni, mert sok munkával elmaradtunk — mondja az elnök. — Az 530 hold közös kukorica termésének betakarítása folyamatban van. Nagy munka ez, s ugyancsak sok embert kíván. Ugyancsak nagy erővel Végeznénk a vetést is, ha az idő engedné. 1580 holdnyí őszi búzavetésünkből ugyanis eddig még mindössze 450 holdon került a mag a földbe, s most is csak három saját, három gépállomási gép és hat lófogat tud dolgozni. Többi őszi növényünk azonban a terv szerint földbekerült. Kétszáz hold őszi árpánk, hatvan hold takarmánykeverékünk, ötvennyolc hold káposztarepcénk már ki is kelt, sőt a káposztarepcét már kaszálni is lehetne. Ami a búzát illeti, azzal — reméljük — november 7-ig légkésőbb ugyancsak végzünk.

Százholdak, ezerholdak.

Csak ilyenekről van szó beszélgetés közben.

ben eltolódott, mégpedig így: a növénytermesztés 72 százalékot, az állattenyésztés pedig 28 százalékot ad. Ezen szeretnénk változtatni már 1961- ben, úgy, hogy az állattenyésztés már legalább 35—40 százalékát adja a jövedelemnek.

Hogyan lehetséges ezt megvalósítani? Erre a válasz csak annyi: tervszerűséggel, amely már ezt az évet is jellemezte Tiszanánán. Másként nem lehet fejleszteni 1961-ben, csak ha már 1960-ban készülünk erre — vallották a Petőfi Tsz tagjai, s ennek alapján igyekeztek gondoskodni például az állatok számára több és több férőhelyről.

— Egy évvel ezelőtt már volt egy háromszáz férőhelyes juhhodályunk — emlékezik az elnök —, ehhez ebben az esztendőben építettünk még egyet, s folyik már a harmadik építése is. Ez már kilencszáz juh- nak ad szállást, de még mindig kevés, úgyhogy jövőre egy negyediket is kell építenünk, mert a juhállományt'legalább 1500-ra szeretnénk szaporítani.

Már a terveknél vagyunk. Amelyek ugyan még csak előzetesek, mert a tervkészítés-hivatalosan még nem kezdődött el, de máris reális alappal rendelkeznek. Ennek az elő- tervezgetésnek egy a fő célja: fejlődni, erősen, megtorpanás nélkül, úgy, ahogy az elvárható a megye legnagyobb tsz- étől. De ha a tervekről van szó, mindig előkerül mostani év is, szinte összehasonlítási alapként, bemutatva, mi volt eddig, s mi várható jövőben a tiszanánai Petőfi Tsz-ben. Ilyen dolgok:

A juhhodályok mellett ez évben öt húszférőhelyes ser- tésfiaztató, 100 férőhelyes növendékistálló, harmincvagonos magtár, 10 hold termését befogadó dohánypajta épült, illetve az ötödik sertésfiaztató e hó végére lesz készen. A jövőre vonatkozóan ismét

csak százakban beszélnek itt«

Ez az igazi nagyüzemi gazdálkodás

S itt Tiszanánán már ez természetes és az is, hogy a növénytermeléssel- két üzemegység foglalkozik, összesen kilenc brigáddal. Egy-egy brigádnak 60—70 tagja van, tehát azok száma, akik csak a szántóföldeken dolgoznak, meghaladja a félezret. S az állattenyésztés? A tsz vezetői erről az üzemágról így beszélnek:

— Egy állattenyésztő brigádunk van, amelynek létszáma huszonöt. Ez a brigád gondozza a 630 szarvasmarhát, az 1124 sertést, a 208 lovat, a 985 juhot.

Megint csak százak és százak. Sok száz jószág és számukkal mindezek ellenére egyáltalán nincsenek megelégedve a tsz-ben.

— Több kellene, még több — mondja Kasza Menyhért elnökhelyettes, s Tóth József mindjárt meg is magyarázza, miért:

— Az elmúlt esztendőig, amíg sor nem került a nagy felfejlődésre, a növénytermesztés az egész évi jövedelem 51 százalékát, az állattenyésztés pedig 49 százalékát ftdta. Ez az arány ebben az év— Ügy gondoljuk, hogy szükségünk lesz egy új, 100 férőhelyes növendékistállóra, egy 240 férőhelyes sertéshizlaldára, egy 100 férőhelyes tenyésztehén- istállóra, főként a szaporulat elhelyezésének megoldására — sorolja Tóth József tsz-elnök. — Szarvasmarhánál ugyanis 260—280-as évi szaporulatra számíthatunk, sertéseknél meg 800—1000 darabra. Ez utóbbinál főként azért, mert ebben az évben Lengyelországból nyolcvan darabos fehér hússer tés-törzset vásároltunk, amelynek minden egyede igen jó szaporodási készségű.

A továbbiakban kitűnt, hogy a régi jó hagyományt a Petőfi Tsz továbbra is ápolni akarja. Tiszanána ugyanis régi állat- tenyésztő község, híre, neve volt széles körben, s lesz is a jövő évben ismét, jobban, mint eddig. Törzskönyvezett állományok kialakításával, s a hizlalás fellendítésével. Sertések tekintetében eddig sem álltak ugyan rosszul, mert erre az évre 706-ra kötöttek hiz- lalási szerződést, de ahogy nemrégen utána számoltak, az eddig leadottakkal, s a most hízó 235-tel együtt ez a szám 765 lesz. Jövőre viszont azokat a selejtmarhákat is hízásra állítják, amelyeket a felfejlesztés időszakában vettek át az újonnan belépett tagoktól, s hozzákezdenek a baromfineveléshez is.

— Eddig Tiszanánáról leginkább csak a háztáji gazdaságokból került baromfi a piacra — mondja Kasza elvtárs.

Most viszont, mert minden bizonnyal jó bevételi forrás lesz rövidesen, mi is elkezdjük a kacsa- és csirketenyésztést.

Háromezer férőhelyes baromfi- ólat építünk,

ötszáz anyalibát, 200 pulykát vásárolunk, s csirkéből is több

ezret akarunk felnevelni jövőre.

A sok jószágnak, aprónak, nagynak egyaránt, azonban sok táplálékra van szüksége.-r- E téren sem lesz baj — vallják egyöntetűen a tsz vezetői. — Minden növénytermesztési munkánkat időben el tudjuk végezni, mert az első időszak munkaerő gondjai is mindinkább megoldódnak. Már most, az őszi munkák idején egyre többen kapcsolódtak be azok közül, akik ugyan aláírták a belépési nyilatkozatot annak idején, de az első hónapokban idegenkedtek a közös munkától.

— Persze az sem közömbös — veszi át a szót az elnökhelyettes —, hogy nem hivatalos közlések alapján ugyan, de olyan híreket kaptunk, hogy egyike leszünk azoknak a közös gazdaságoknak, amelyek szántóföldi munkáját 1961. január 1-től teljesen gépesítik. Akkor aztán igazán jó munkát lehet végezni itt Tiszanánán, a Petőfiben.

Weidinger László

v

Uj úton halad az iskolai oktatás az Albán Népköztársaságban

A z Albán Munkáspárt Központi Bizottságának és az Albán Népköztársaság Minisztertanácsának irányelvei az iskola és az élet kapcsolatáról és a közoktatási rendszer további fejlesztéséről új szakaszt jelentenek az albán iskolák életében, és az ország előrehaladása előtt álló perspektívákat tükrözik.

Az oktatási rendszer újjászervezése, az oktatás és a termelőmunka összekapcsolása, az áttérés a hétosztályos kötelező oktatásról a nyolcosztályosra, az alsófokú szakmai iskolák széleskörű hálózatának megteremtése, a középfokú és különösen az alsófokú oktatás nagyarányú fellendülése, a dolgozók továbbtanulásának megszervezése a termelő munkából való kiesés nélkül, a felsőoktatási hálózat kibővítése, mind olyan feladatok, melyeket csak egy szocialista országban lehet megvalósítani, ahol új perspektívák állnak a fejlődés előtt. És ezek a körülmények teljes mértékben megvannak az Albán Népköztársaságban. A felszabadulás utáni időszakban Európa legelmaradottabb országából, amely tudatlanságban és nyomorban sínylődött és ahol még mindig fél-feudális viszonyok uralkodtak, Albánia agrár-ipari országgá változott, ahol otthonra talált a népművelés és a kultúra, s

Dohánygyári sikerok

A Hl. negyedévben is eredményesen dolgozott az Egri Dohánygyár. Szivarkából 100,9 százalékra, a szivarból 105,1 százalékra teljesítettük termelési tervünket. A Csongor szivarból 600 000 darabbal gyártottunk többet a tervezettnél. Ezt a tekintélyes mennyiséget a munka helyes és jó megszervezésével, a gépek jobb kihasználásával tudtuk elérni. Ebben az évben a III. negyedben gyártottuk a legtöbb szivart. Cigarettából is sokkal többet gyártottunk, mint az előző negyedekben.

A gyár a legfontosabb mutatószámait, így például az egy munkásra jutó termelési értéket 103,2 százalékra, az egy ledolgozott órára jutót pedig 103,1 százalékban teljesítette.

Bérgazdálkodásunk is kielégítő volt, a tervezett bérnél többet nem használtunk fel, annak ellenére, hogy a termelés emelkedett. Az újítás megvalósítására fordított költségek gazdasági eredménye a IV. negyedévben fog mutatkozni.

Az átlagkereset is emelkedett a munkásoknál is és az alkalmazottak csoportjában is.

A III. negyedévben a versenyvállalás teljesítése is az ütemnek megfelelően halad. Az éves vállalásunk 657 000 forint, amelyet a melléktermék csökkentéséből, valamint az egyéb anyagok megtakarításából kívánunk teljesíteni. Az I—III. negyedévre eső felajánlásunk 466 000 forint, a teljesítés 543 000 forint, tehát a vállalásunkat túlteljesítettük. Az anyagmegtakarítás, másrészt az önköltség kedvező alakulása, arra enged következtetni, hogy lesz nyereség- részesedés a dohánygyár szorgalmas, becsületes dolgozóinak.

Licska Péterné

amelynek gazdag távlatai vannak.

Az új Albániában a közoktatás terén elért sikerek igen sokoldalúak. Az 1946-ban végrehajtott oktatási reform megjelölte a további utat. Ez a reform, amely mélységesen demokratikus, népi és szocialista, véget vetett a régi oktatási rendszernek és lefektette az új iskola alapjait. Következésképpen az egész oktatási rendszer demokratizálódott, az iskolákban eltörölték a tandíjakat, bevezették a mindenki számára kötelező elemi iskolai oktatást és az iskolák világi jelleget öltöttek. Ettől kezdve a nép fiai és leányai előtt nyitva álltak az iskolák kapui. A tandíjak eltörlése, az ingyenes oktatás bevezetése, az állam által nyújtott ösztöndíjak lehetővé tették a dolgozók gyermekei számára, hogy élhessenek ezekkel az adottságokkal. Hogy erről meggyőző képet kapjunk, elég annyit megemlíteni, hogy a növendékek 80 százaléka részesül ösztöndíjban.

A z oktatási rendszer újjá^ szervezése és a népi uralom által egymás után hozott rendeletek nagyarányú fejlődés útját nyitották meg a közoktatás előtt. 1946-ban mindenki számára kötelezővé vált az elemi iskolai oktatásban való részvétel. Ezt a feladatot rekord idő alatt, már 1951-ben teljesítették. 1957-ben már a hétosztályos iskola lett kötelező. 1960—61-ben az általános iskolákból kikerülő tanulók 66 százaléka tanul tovább a hét- osztályos iskolákban. 63 iskolát magában foglaló hálózat épül ki a középfokú, általános és a szakoktatás terén. Létrejött az első egyetem és több más felsőfokú oktatási intézmény. Megszületett a különböző fokú iskolák egész hálózata, ahol a felnőtt dolgozók a munkából való kiesés nélkül folytathatják tanulmányaikat, valamint a szakemberek képzésével foglalkozó munkaerőtartalékok iskolái. Mindezeket a sikereket egy olyan ország érte el, ahol a felszabdulás előtt a gyermekeknek mindössze egyharmadrésze járhatott iskolába, ahol csupán 11 középfokú iskola állt az általános és szakmai oktatás rendelkezésére, ahol 18 személy közül csak egy járhatott iskolába. 1960—61- ben körülbelül 300 ezer gyermek jár iskolába, ami azt jelenti, hogy minden ötödik személy tanul. Így ezen a téren

felülmúlta a szomszédos or* szágokat, sőt számos fejlett kapitalista országot is. A régi gyérszámú, hiányos középiskolák helyett ma 500 hétéves iskola működik az országban.

Az egyetemi hallgatók száma ma négyszer magasabb, mint 1938-ban az összes közép- iskolások száma. Ezek az eredmények élő tanúbizonyságai annak, hogy mennyire népi jellegű az iskola az Albán Népköztársaságban.

A felszabadulás óta kb.

15 000 középkáder és 3500 felsőfokú képesítéssel rendelkező káder került ki a különböző oktatási intézményekből. Az iskola így jelentős mértékben hozzájárult az új, népi értelmiség kialakításához.

Három évvel ezelőtt az iskola azt a feladatot kapta, hogy szorosabb kapcsolatot teremtsen az elmélet és a gyakorlat között, hogy fokozatosan bevezesse a politechnikai oktatást és a munka szeretetére nevelje az ifjúságot. Az első lépések ezen a téren már megtörténtek. A fizikai munka oktatását bevezették az általános iskolába, a hétéves iskolában pedig fa- és fémmegmunkálással végeznek gyakorlati munkát. A közép- és főiskolások maguk is részt vesznek az iskola és a diákotthon szolgálatainak ellátásában és különböző társadalmi munkákban. A kísérleti középiskolákban bevezették a technikai tárgyak oktatását, valamint a tanulóknak a gyakorlati munkában való részvételét. A közép- és felsőfokú szakmai iskolákra vonatkozólag még több rendeletet hoztak. A tanulók, a munkások oldalán, közvetlenül részt vesznek a tanulmányaiknak megfelelő munkában.

T eientős változások men- J nek majd végbe az élet valamennyi területén. Gazdasági vonalon ebben az időszakban Albánia agrár-ipari országból ipari-agrár országgá alakult át, politikai síkon az új szakasz a demokrácia további megerősödését és. fejlődését jelenti, a nevelő, kulturális és oktató munka területén pedig a dolgozó tömegek szocialista öntudatának megerősítését. Az oktatásügynek és az iskolának meg kell felelniük ezeknek az új átalakulás során felmerülő követelményeknek.

VALAMIKOR, húsz esztendeje is van már annak, hogy a Parádsasvári Üveggyárban Bánhalmi Endre megalakította az énekkart. Az akkori fiatalok lelkesen fogadták a kezdeményezést és évekig énekeltek. Aztán több esetben leállt a gyár, akkor szünetelt az énekkar munkája is.

Bánhalmi Endre több évi távoliét után az elmúlt esztendőben visszajött az üveggyárba dolgozni, újra összeszedte a régieket és megindultak az énekkari próbák. Ez az újjászervezés már nem ment úgy. mint a húsz év előtti. Erről beszélgettünk H a v e r 1 a Mihálynéval és Fény esi Jó- zsefnéval, akik már a legelső énekkarnak is tagjai voltak.

— Nem olyanok már a mai

fiatalok, mint mi voltunk! — jegyzi meg Haverláné. —

Nincs bennük az énekkari

munka után annyi lelkesedés, mint mi bennünk volt. Vagy nem szeretnek énekelni, vagy nagyon elfoglaltak, vagy fölöslegesnek tartják. Nem tudom.

— Az viszont igaz, hogy egykét új tag kivételével mind a régiek, az őszidő fejűek vagyunk együtt — erősíti Fényesiné.

— PEDIG OLYAN szép dolog az, amikor egy mű kész, tudjuk a szólamokat, és akkor felcsendül az egész kórus!

— Nem gondolom, hogy a "iatalok felelőtlenségéből, inkább szétszórtságából ered a közömbösség ez iránt, a mi kis Ealunkban annyira fontos közügy iránt — védi meg a pa- -ádsasvári fiatalokat Haverlá- aé, mintegy megcáfolva önmagát;

— Mert a mi időnkben r.em i/olt mozi, nem volt televízió, aem volt annyi szórakozási le- íetőség, és szívesen jöttünk

ÉNEKKARI GONDOK

Parádsíisváron

ték, mégis egyre jobban elválik ennek a mondásnak az igazsága. A művészeti csoportok akkor érnek művészekké a maguk nemének, ha a közönség tetszésnyilvánításából, későbbi véleményéből leszűrik a tapasztalatokat, az igényeket, s ezzel lendítenek a munkájukon.

— Valami kellene — folytatja a töprengést Fényesiné — ami lendületet adna az énekkarnak és közénk hozná a fiatalokat. Hogy mi lenne ez? Nem tudjuk, csak valaminek a hiányát érezzük.

— Ha többen vagyunk, jobb a hangulat is és szívesebben megyünk a próbákra. A karnagyunkban minden tudás és minden akarat megvan ahhoz, • hogy ebből az énekkarból olyat formáljon, amelyik megállja a helyét a nagyobb énekkarok között is.

Eddig a beszélgetés. A kis mátrai falura leszállt a ködös október végi este. Fényesiné, aki csak egy percre ugrott át Haverláékhoz, annyira belefeledkezett a megindult beszélgetésbe, hogy ijedten vette észre az idő múlását. De mégsem sajnálja az eltelt időt, mert az énekkar ügye neki személy szerint is szívügye. A két asz- szony egymás szájából kap- j kodta a szavakat, egymással versengve lelkesedtek, és azért is szívesen beszélgettek, : mert arra gondoltak, hátha a ; sajtó segít az ő nagy gondjukban: felnyitni a fiatalok szemét.

Tessék! Itt az egész beszélgetés az énekkar belső nehézségeiről. S ha a parádsasvári fiatalok olvassák, talán, megmozdul bennük valami, és elhiszik a két régi énekkari tagnak, hogy nem minden a „házhoz szállított” szórakozás és művészet, meid világhírű énekkari műveket életre kelteni — valóságos, alkotó művészetet jelent. S ha nem kapcsolódnak be, mint utánpótlás az énekkar münkájába, akkor az ő szégyenük lesz annak idején a kiöregedett dalárda feloszlása.

MÉG EGY DOLOGRÓL nem

szabad megfeledkezni. Nevezetesen arról, hogy a járási és megyei népművelés felelőseinek segítőkészséggel kell a kis énekkar mellé állniok, és nem szabad megengedni olyat, hogy az énekkar hosszú készülődés után lemaradjon a szereplésről. Segíteni kell nekik abban is, hogy megtalálják azt a lehetőséget, amelynek megvalósításával a fiatalokat be tudják vonni a munkába, megteremthetik az utánpótlást. Ebben az évben is egyre közeledig a seregszemle, amelyre alapos munkával kell felkészülni, hiszen a színvonal emelkedik, s nem mindegy, mit és hogyan énekelnek. S ha 10— 12 ember jelenik meg a próbákon, akkor nem haladnak előre! Ezekben a problémákban kell segíteni a parádsasvári énekkarnak, és ha a nehézségeket kiküszöbölik, sálelkese- dés megmarad, akkor remény van arra, hogy az elkövetkező szereplések sikereket hoznak Parádsasvárnak!

(Adám)

össze az énekkari próbákon.

— Azért mégsem helyes, hogy nem jönnek, nem helyes, hogy akik végre eljönnek, megúnják. Nem helyes, mert énekkar csak kell, és ha a mi hangunk már elöregszik, akkor ki veszi át a helyünket? — teszi fel a nagy kérdést Fényesiné.

— Kellene talán valami, ami kedvet, lendületet ad a fiataloknak! De egyelőre csak olyan példa van előttünk, hogy heteken keresztül, sőt egész télen át készültünk a palócnapokra. mert mi is szerepeltünk volna.

— Igen, volna! — veszi át hirtelen Fényesiné a szót, és látszik rajta, hogy ezt nagyon ő szeretné mondani —, mert mi egész nap vártunk, vártunk a szereplésünkre, végül közölték velünk, hogy nem szerepelünk, mert már nincs idő rá. Hát így nem nagyon lehet lelkesedni!

— Egyetlen hangversenyt se tudtunk még rendezni, nem volt rá alkalmunk. Nem volt egyrészt azért, mert a próbákra nagyon hiányosan járnak az énekkari tagok és nem tudjuk a meglevő repertoárt bővíteni. Másrészt azért nem, mert nincs olyan alkalom, a társadalmi ünnepeinket kivéve, amikor szerepelhetnénk.

— Mert ha szeretünk is énekelni, azért minden művészet dobogót és nyilvánosságot kíván!

ÉRDEKES, ezt a megállapítást már nagyon sokan — egymástól függetlenül — megtet-