Népújság, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-15 / 218. szám

I960, szeptember 15., csütörtök N ÉP 0 J S AG 5 Meghódított sziget Azt írja az egyik ! nyugatnémet újság ; cikkírója, hogy Ma­gyarországon üre­sek a bölcsődék. Meg azt is, hogy plakátok hívják, fel az embe­reket, hogy az éjsza­ka eleget tettek-e böl­csőde-töltési köteles­ségüknek. És még ilyen marhaságot nem hallottam azok közül a sok ostoba hallani kellők közül, amelyet úton útfélen, hullámhosszokon és újsághasábokon el­követnek a toll tisz­teletlen forgatói. Mert ebben, legalábbis, há­rom nagy félkegyel- műség van, s ez még enyhe kifejezés: 1. Hol van Magyaror­szágon üres bölcsőde, sőt... 2. Hol vannak azok a bizonyos pla­kátok ... 3. ! Ezt szé­gyellem leírni, de mu­száj ... hol kell vala­kit ebben az ország­ban biztatni? Hisz Ámor évi ter­vét egyetlen hónap alatt teljesíti ebben az országban. Nyugat-Németor- szágba már nem is megy, a tisztelt új­ságíró urat meg sem látogatja. Minek? Hisz ott már a plakát sem segít, legfeljebb az idegorvos. (—ó) Betonba öntött álmok A nyár lassan utolsó lélegzeteit szedi, s a parkokban a szél már földre pergette az első őszi leveleket is. A Bükk ormairól a völgyekbe, a városba osont az ősz lehe­leté, s néha-néha már a vékonyszálú őszi esők is per­meteznek ... És még mindenfelé lázasan folynak az építkezések... Tegnap olvastam az újságban egy néhány- sores hírt: ... javul Gyöngyös város lakáshelyzete. A város déli részén épülő új lakótelepen még az idén 100 lakás kulcsát adják át a boldog tulajdonosoknak... Üj lakótelep épült Egerben is, a Gólya utcában... És szerte az országban, mindenütt dolgoznak a kőművesek. Ez a legjellemzőbb a mi korunkra: építkezünk! Betonba önt­jük álmainkat, vágyainkat, betonba öntjük terveinket! Alumínium és mész, gömbvas és fenyőfa, csillárüveg és sóder: minden anyag behívót kapott, minden anyag megmozdult és hatalmas mennyiségekben épületekké rendeződik. Az országutakon súlyos terhekkel: építőanya­gokkal vonalnak a gépkocsik; cementet cipelnek a vago­nok, meg fát, pirosra égetett téglákat — egy-egy palota­nyit egy-egy szerelvény. KI tudná megszámolni, hány vagon gurul ki a Bélapátfalvi Cementgyár kapuján —■ egy-egy lakásnyi építőanyaggal. re Az építés általános mozgósításában élünk mindany- nyian: a statisztikák, terebélyesedő, teljesedő életünk eredményeinek számosziopai az utcákon, a sínpárokon menetelnek a szocializmus mutatószámai felé. Gőz, vil­lanyáram, benzin, dinamit és paxit — minden a hatalmas építkezést szolgálja. Elgondolkoztató, bogy az építés, a legszebb ember! cselekvésforma — önmaga ellentétéből kölcsönzi műsza­vait, szakmai kifejezéseit. Mert építésről beszélünk — és a pusztítás szavait mondjuk: „front”, „arcvonal”, „min­den erő mozgósítása”, „döntő ütközet”, stb. Ezt mondjuk és ezt írjuk. Sőt: azt Is írjuk: építkezési csata! A meg­határozásban, a fogalomban érezhető ellentmondás él — tudjuk ezt mind. S a két fogalom hasonlatossága a Ieg- robbanóbb ellentétben van ... Mert nézz meg egy házat, figyeld csak: a félig fölépített, az épülő ház, sötétlö üre­geivel, meztelenségével, egyenetlen külső formájával, fe- detlenségével olyan, mint egy — romház. Hasonlít egy már egyszer fölépített, s ágyúval, bombával megcsonkí­tott, kettészelt házhoz. Ugyanúgy „nem ház” az egyik* mint a másik, egyformán meztelen és pőre mind a kettő. Csakhogy az egyik befejezésen innen — a másik a befe­jezésen túl: nem ház! Az egyik ház előtt a jövő, — a másik ház mögött a kuporgó múlt, a rosszemlékű tegna­pok... Félemeletig fölépített ház az egyik, — félemeletig lerombolt ház a másik. Az egyik csak volt ház, —- a másik csak lesz ház! Az egyiket növekedésében lát­juk, — a másikat megsemmisülésében. Építkezési csata... — mondjuk és a rombolás mű­szava bontakozik a szánkon. Mert a rombolás — az építés fordítottja. Kérdés: mi volt előbb, a rombolás-e, avagy az épí­tés? Természetesen az építés! Csak ezután jött a rombo­lás. A rombolás után pedig mindig újból és újból az épí­tés következett és következik. Az emberiség mindig töb­bet épített, mint rombolt. Hiszen, ha ellenkezője lenne igaz, a földön szanaszét csak romvárosok lennének, a nem volna az a sokmilliós lakás, épület, fény. Az építés mindig legyőzte a rombolást. Tanulság kell, hogy legyen ez mindazoknak is, akik az ember ősi rombolási ösztönére hivatkoznak, a háború létjogosultságának — (a halál létjogosultságának!) — iga­zolására. Igen, az ember építő ösztöne mindig erősebb volt. S ennek az erősebb erőnek vagyunk mi tudatos örökösei, folytatói. Ezért is vagyunk milliárdnyian — erősebbek... Alumínium és mész, cement és üveg menetel az országutakon. Totális mozgósítását éli az anyag az épí­tésben. Küzdelem folyik a világ porondján: a rombolás­sal mérkőzik az építés. S a mi harcunk: a rombolásnak megállítása, a fegyver és könny nélküli világ meg­teremtése. Ezt a harcot sikerrel kell megvívnunk, hogy ne legyen romhalmaz a lakótömbök helyén, bogy ne dönthessék össze épületeinket. Ha sikerrel zárul a harc — és biztosan sikerrel zárul! —, az építések boldog kor­szaka jön a földre. Akkor építünk, még többet építünk. Szüntelen építünk!!! • Pataky Dezső Egri apróságok Az augusztus 20-i egri nagygyű­lésen történt. Marosán elvtárs há­ziasán, ne kigyúr közibe, szívvel-lé- lekkel tartotta meg kötetlen for­májú előadását. Az egyik paraszt- ember az előadást hallgatva, mel­lettem állva, megjegyezte: — Asszem Marosán elvtárs job­ban kifárad ebben a nagy beszéd­be, mintha nálunk kaszálna a Petőfiben . .. * Mint mindig, most is zsúfo­lásig megtelt az l-e$ jelzésű autóbusz. Az ülőkalauz fenn­hangon rászólt a lépcsőn csün­gő utasokra: — Lépjünk feljebb, kérem, a lépcsőről, csukjuk be az ajtót, mert bejön a por... * Evés közben jön meg az étvágy! — tartja a közmondás. Nos, ennek tudatában, cseppet sem csodálkoz­hatunk azon, hogy egyes üzemi ét­kezdékben az ebéd elfogyasztása után a dolgozók ékesebbek, mint az ebéd elfogyasztása előtt. (A dol­gozók étvágya kifogástalan, csu­pán az éttárgyuk kifogásolható.) * Kín-rímnek is beillik annak a reklámfelhívásnak sorvégi „összecsengése”, amely az Ál­lami Áruház kirakatában ol­vasható: . „2X2 mindig négy, Ruhát, tanszert mindig nálunk végyP’ * A közönségszervező a következő szövegű felhívást függesztette ki az üzemi faliújságra: — Megvette már jutányos áru templom-bérletét ? — Ha nem, váltsa meg még a mai napon! A bérlet kedvezmé­nyes, hat egyenlő részletben fizet­hető be. Cím: Eger, Thália-temp- lom (Gárdonyi Géza Színház). A hirdetés páratlan eredménnyel járt. (Simon) Emeletes áruház nyilt Abasáron A napokban nyitotta meg kapuit Abasáron az emeletes, külsejében is igen tetszetős földművesszövetkezeti áruház. Az abasáriak nagy örömmel fogadták az áruház megnyitá­sát és már a legelső napokban sokan keresték fel az üzletet, hogy ott vásároljanak. Az áru­ház különböző osztályain készruhákban, méterárukban, cipőkben, vas-műszaki tár­gyakban, üveg-, porcelán-, mű­anyagárukban válogathatnak a dolgozók. ír Őszi munkák Boldogon A talaj előkészítés után hoz­záfogtak az őszi árpa vetésé­hez a boldogi Béke Tsz-ben, amit rövid időn belül be is fe­jeztek. Most cserélik a magot a szomszédos tsz-efckel és ké­szítik elő a vetéshez az őszi búzát. Ezek mellett nem ha­nyagolják el a többi adódó munkát sem. A hét végén megkezdik a kukoricatörést, 150 hold cukorrépaterületről pedig már két hete szedik a répát és szállítják a Hatvani Cukorgyárnak. Az utazók és a lakosság legnagyobb örömére: Új út építését tervezik Máiraballa és Recsk között... nek az útnak a korszerűsítése,| újjáépítése, ezért, ha még mii-; Hóikban nem is lehet kifejezni,! de óriási összegeket költenek? majd rá, hogy végre portala-f nított burkolattal ellátott or-l szágút kösse össze a községe-; két. ; A tájékoztatás szerint ez év; júniusában indult az előkészí-| tő munka és szeptemberre el-; készült a tanulmányi terv,; amelyet a helyszínen bíráltak? el. Sok érdekes megoldást mu-i tat a terv, sok módosítást, át-? építést igényel az új út építé-i se. A mátraderecskei iskola; előtt is szélesíteni kell az út-; felületet, valószínűleg le kell; bontani a jelenlegi recski ta-] nácsházát, hogy a balesetmen-i tes közlekedést biztosítani le-| hessen. Házakat bontanak el,j vagy tolnak hátra három-négy; méterrel. ; A TANULMÁNYI TERV el-’ készülte után hozzákezdtek a' végleges terv kidolgozásához,; amelyben felhasználják a he-] lyi tapasztalatokat és figye-l lembe veszik a gazdaságosabb] lehetőségeket. ] A végleges tervet a jövő év, márciusára készítik el az; UVATERV mérnökei és a jó-] váhagyás után megindul aj munka, hogy új, modern űtj csatlakozzék az eger—salgótar-j jáni műúthoz Mátraballa ha-i tárában. | íelyzet ne következzék be, az lletékesek munkához láttak. \ recskiek is érdeklődéssel lézték azt az embert, aki a ta- lácsháza elé ült és a kezében evő papírra időnként jegy­zett valamit. Másnap már Mátraderecskén látták az ide­gent. Feltűnt egyszer-kétszer, aztán már megszokták, kezd­ők ismerni munkáját, ami abból állt, hogy bizonyos idő­közönként jegyeznie kellett az »lőtte elhaladó járművek szá­mát. — Valóban, először valami­lyen bogarásznak tartottak - mondja mosolyogva Baka Ál bért, a „különös idegen”, ak az UVATERV irányító és tervező mérnöke. — Néha egész sereglet vett körül, nézték, figyelték a mun kamat, s ilyenkor mindig akad kíváncsiskodó ember, kérdez­tek, én válaszoltam. Közmeg elégedést váltottak ki a vála szaim. Mindenki így beszélt: végre már valaki gondolt erri az útépítésre is! — Országos viszonylatban el ső helyen szerepelhetne ez z környék a közúti forgalon nagysága miatt. Percenkén több mint száz jármű halad el előttem a recski tanácsház; előtt, nagy részük Mátrába! 1; irányába fordult. Ez. országa rekord! — Nagyon időszerű már en MINT EMBER TESTÉT az 1 erek, úgy hálózzák be me- i gyénket is a szürke hátú utak, j falvakat, városokat kötnek ősz- i sze, kultúrát, életet teremte- i nek. 1 De sokszor ezek az összekö- ; tő kapcsok, a közlekedési utak ] olyan rossz, elhanyagolt álla- í pótban vannak, mintha a vi- ; lágháború forgalma zajlott vol- 1 na le rajtuk a közelmúltban. ; — Éjszaka biztos fédertörés 1 a ballai úton menni. < — Inkább kerülnék húsz ki- i lométert, csak a mátraballai utat kihagyjam — így véleked- ] nek a Recsket Mátraballával i összekötő országúiról a moto­rosok, gépkocsivezetők. ; S aki kételkedik benne, ne sajnálja a fáradságot: utazzék egyszer Mátraballán át Parád- fürdőre, ha minden különö­sebb karambol, motorjavítás ] nélkül megússza, bátran neki­vághat akár a karakumi siva- , tagnak is. 1 Mély gödrök, éles fordulók, beláthatatlan vasúti átjárók te­szik „élvezetessé” az utazást, nem mintha ezen a szakaszon nem lenne útőr, aki időnként egy-két lapát útszéli port, föl- ■ det lök a kátyúkba, bár ez [édeskevés. Az út állapota nap­ról napra romlik, a végén mint i [„műemléket” le kell zárni a [forgalom előtt. : DE HOGY EZ AZ érdekes két, akik között már van gim­nazista és minden bizonnyal lesz egyetemista, — öröme egy a hetven családéval, s bánata is, gondja is. Szó sincs holmi kül­detésről, — eszébe sem jut ilyen megfogalmazás, csak dolgozik, tanít, nevel, része­ként újat formáló életünknek, és részeseként is ennek az élet­nek. — Igen, könyvtárunk is van — mondja szerénykedve. Most 32 kötet van benne, ha elol­vassák mind, akkor újból cse­réljük. Nagyon szeretik ám itt a könyveket, ha hiszi, ha nem. Különösen a történelmi regé­nyeket. Miért ne hinném? Miért ne hinném, hogy hidat vertünk mi már minden szigetre, s ezeken a hidakon át sűrű, tö­mött sorokban menetel a szo­cializmus eszméjének győzhe­tetlen hadserege. S ez a had­sereg nem rest meghódítani hetven családot is, nem rest elfoglalni egy tanyaközpontot is, amelyet a hatalmas táblák úgy ölelnek körül, — mint a múltban. Mert akkor is hatal­mas táblák, urasági táblák vol­tak. De akkor fojtogattak, gyilkoltak, most gazdagítanak, simogatnak a táblák — az akol- hátiak szövetkezeti földje ez itt és ! — mése is mind. József Attilát és fizikát, tör­ténelmet és földrajzot tanul­nak az iskolában, Kongóról es az ENSZ ülésszakáról váltanak szót az emberek, miközben azt latolgatják, mit vessenek jö­vőre, hogy még többet arathas­sanak. Terveznek, álmodoz­nak, s ezek az álmok nem a nyomor vackán szövődnek, hogy még keserűbb legyen utána az ébredés. Félretoltuk az istent, s elő­bukkant háta mögül Akolhát is. Félretoltuk, erélyes és ha­tározott kézzel mindent, ami a múltat, az avíttat jelenti és ki­bukkant mögüle a felszabadult ember, aki éljen tanyán, vagy városon, nagyszerű tettekre, alkotásokra képes. ★ „Magyar Alföld, gond a dombja...” — irta József At­tila. De rögtön hozzátette, akkor tette hozzá: „... de hánykolódnak benne szögletes kövek...” A forradalom, a felszabadulás hánykolódó kö­vei ma végtelen, ha nem is si­ma, de nagyszerű távolba ve­zető úttá ötvöződtek, amely összeköti a tanyát a várossal, a mát a holnappal, amelyen lehet és kell is haladni előre, mindig csak előre. Akolháton is! Gyurkó Géza pasz Margit, a kéttanerős is­kola vezetője. Még villany sincs! Benézek az osztályba, ahon­nan az imént jött ki a tanító­nő, hogy szót váltson velem. Megmondom őszintén, előíté­lettel. s elkészülve egy tanyai iskola tantermének minden si­várságára. falakkal, gyerekek­kel együtt. A padok modemek, a gyerekek tiszták, jó néhá- nyukon zipzáras kardigán, tiszták, jól öltözöttek, mindnek cipő a lábán, előttük kék pa­pírba gondosan bekötött köny­vek. A tanítónő látja vizslasze­mem és kicsit sértődötten jegy­zi meg: — Nincs nekem egyetlen me­zítlábasom se... De hiányzó sincs. Csak, aki beteg... Tud­ja, — fűzi tovább most már a kis szobájában, az íróasztalnál ülve cserélgetve a szót —. most más a helyzet. A szülők szö­vetkezetben dolgoznak, nincs szükségük; hogy segítssn a gye­rek a munkában, hát jönnek és tanulnak. Két ími-olvasni nem tudó lakik most csak Akolhát-pusz- tán, mindkettő öreg. Azért mégis történt valami itt az elmúlt években. Valami? Mennyi minden. Villany nincs, — ma még. Jövőre lesz, a ta­nyán, amely az isten háta mö­gött van. Es kultúrház is, most épül, összefogással, szövetkeze­ti segítséggel, s ott mozi is lesz, mozi a tanyán. Minek a ’el- kendezés, hisz évek óta rádió is van itt, minden házban és világvevő. Telepes rádió, amely elhozza a világot az új házak egész sorába, amelyek itt épültek az elmúlt évek alatt, elhozza a tudást, a műveltsé­get,' a szórakozást. Mikor, mit. Át a Tiszán úgy vezetett az, út, ha só kellett, vagy cukor, bár­milyen kevés. Most üzlet van itt, fűszer és csemege és ter­mészetesen italbolt is. Az már. nálunk, úgy látszik, együtt jár a kultúrával. És kijár az or­vos, meg a tanács Pélyről us előadások vannak és színdara­bokat tanulnak, — sok ilyen „és” van még, amelyet oly örömmel jegyzett fel a kis köz­ség most^i krónikása. — Nagyon jó és nagyon dol­gos emberek laknak ám itt — büszkélkedik a tanítónő, aki Szolnokra jár színházba és nyáron Tapolcán volt üdülni, akinek annyi a dolga, hogy igazán nem ér rá unatkozni, még kevésbé azon töprengeni, hogy jó-e a tanyán dolgozni, vagy sem. Itt van már lassan egy évtizede, neveli a gyereke­„Magyar Alföld, gond a dombja.. Ez már itt az Alföld, még ha a Tisza szeszélyes kanyargás­sal el is metszi az ősi síkság e kis csücskét, alföld ez, ahol nyáridon megjelenik a délibáb és lágy remegéssel fest csalóka képeket a végtelenbenyúló ég kárpitjára. Akolhát. Messze nyúló pusz­taság közepén fák védte kis sziget, tanyaközpont, ahol most vagy hetven család él, a legközelebbi lakott település­től is kilométerekre, a régi gát 1 és a Tisza-kanyar ölébe zárva, —■ él, de hogyan? Ma hogyan? i Mert a múlt: sötétségben is fe- : kete pont. Fényes napvilágnál is szellemi sötétség, már hábo- rogni is alig tudó nyomor, amely felett nemcsak az ura­ság bitorolta hatalmát, de bo- ; szorkányok és vajákosok, év­százados babonák, és rémme­sék, tüdőbaj és korai csecsemő- ' halál is. 1908-ban egytantermes isko- . la épült itt. Rá harminc évre ] már saját temetője is volt , Akolhátnak. Az előbbi jó volt arra, hogy Návai földesúrék 1 elmondhassák, hogy mindent 1 megtettek a „kiművelt ember- ; fők sokaságáért”, az utóbbira : egyszerűen szükség volt. Még ( holtan se mozduljanak ki a nyomornak eme szigetéről. Természetes, hogy kötelező 1 volt az elemi népoktatás, ter­mészetes, hogy jártak is az . akolhátiak saját tanyai iskolá- 1 jukba, — amikor tudtak. Rendszerint csak egy-két évig tudtak. így aztán a felszaba- 1 dulás úgy érte ezt a pusztát, 1 hogy hivatalosan 60 százaléka, * gyakorlatilag még annál is lé­nyegesen több volt az anal- . fabéta. Ide még haldokolni . sem járt a szél, elhalt az szé- ’ pen másutt. •— Ki a miniszterelnök? — ! t-érdezték már jóval a felsza- . bádulás után az egyik „ta- 1 nyasítól”; — Horthy, az volt... De, 1 hogy most kicsoda, én bizony nem tudom... 1 Itt nem lehetett mindjárt ! vetni, hogy termést hozzon az élet, itt először le kellett csa­polni azt a rettenetes mocsárt, amelyet óvó kézzel táplált és ] ápolt az elmúlt kor minden év­tizede, s évtizedének minden ! rendű és rangú hatalmassága. Itt először hidat kellett verni ’ erre a szigetre, hogy egyálta- ' Ián eljuthasson a nemes gon­dolat, hogy elérhessen ide a szellemnyitogató új. Ha má- ! sutt évtizedeket kellett behoz- J ni rövid néhány esztendő alatt, I akkor Akolháton néhány év- századat. A törvény itt csak fe- [ lületi kezelést jelenthetett a • garázdaságért, lopásért, vere- j kedésért, vajákösságért és aj többiért, amely még 1945 után is jellemzője és kísérője volt ( az itteni életnek. I A valóban népi íróknak meg ? kellene már egyszer írni egy - Ilyen, valóban istenhátamögöt- . ti tanya, emberi település hi- * tes és hiteles történetét. Meg-1 rázó, megdöbbentő és felemelő^ mű lenne a javából; • Tanyán élni, a rettenetes el-; maradottságban — ungorko- dott velem a gondolat, amikor | az autó, a modern kor egyik hűséges kifejezője az ősztől • még ma is járhatatlan föld-. úton huppogott Akolhát felé. | A kép idilli. Romantikus regé-, nyék tájle'rásai jutottak; eszembe, anvnt a szeptemberi bágyadtan s 1 cg alatt feltűnt; a tanyaközpont, kicsit didergő- ’ sen fejére húzott zöld lombok-; kai. • Mikor lesz itt kultúra? - for- ; gattam tovább a gondolatot és. nem látó szemmel figyeltem,; amint az úttól nem messze Ze-; tor szántott, serényen forgatva- a földet, ágyat vetve a holnapi ? kenyérnek. Sziget sz. még mindig, egy ] darab kanra. váturn a múltból, j kicsit za• okhely: jertek, | és nézié í. volt a ferenc-; józsefi, a fi Magyaror- j szag. És _>z ne % volt a prospék- ■ tusokon. , . ; itt még ma sam lehet élni!; ★ — Nem. villany nincs... Elhi- • heti, nem könnyű 19-es üvegű, petróleumlámpa mellett dől- ] goznj esténként — mondja Ko-;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom