Népújság, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-13 / 216. szám

4 NÉPÚJSÁG 1960. szeptember 13., kedd Beszedett szám A közelmúltban Hevesre, a hevesi járás termelőszövetke­zeteihez látogatott a Kossuth Könyvkiadó mozgó árusító, könyvesboltja. Mezőgazdasági szakirodalom mellett szép számmal vittek magukkal szépirodalmi műveket, külföl­di és hazai klasszikusok halha­tatlan írásait, költők verses kö­teteit. a műveltség egy kis csokrát nyújtották a járás föld­del bánó dolgozóinak. A járás termelőszövetkezetei örömmel fogadták ezt a kis csokrot, s a kultúrhelyiség rádiója, lemez­játszója. de már legtöbb helyen a szövetkezet televíziója mellé új állványt helyeznek el. a könyvespolcot, ahol a kis házi könyvtárukat, könyveiket he­lyezik el. Százhúszezer forint értékben vásároltak könyveket a járás termelőszövetkezetei Ez a szám beszédesen bizonyít­ja a szövetkezetiek tudásszom­ját. az új, a több iránti törek­vésüket. (p. e.) — A HELYIIPARI és Vá­rosgazdálkodási Dolgozók Szakszervezetének megyei bizottsága szeptember 16-án nagyatatíva-értekezletet tart az egri szakszervezeti szék­házban, ahol megtárgyalják a II* * kongresszus óta végzett munkát és a szakszervezetek III. kongresszusa előtt álló feladatokat. A főreferátumot Seprényi Sándor elvtárs, a HVDSZ főtitkára tartja.- A KÖVETKEZŐ héten megkezdik a kukorica törését a tenki Béke Termelőszövetke­zet tagjai. A szövetkezet 260 katasztrális hold kukoricájáról 21 mázsás átlagtermés betaka­rítására számít. A szép termés elhelyezését is biztosították már a szövetkezetiek. — GYORS ÜTEMBEN ha lad a recski 3. számú Kőbá­nya Vállalat sodronykötél­pályájának nagyjavítása és újrafestése. A kőbányát a tö­rőüzemmel összekötő sod­ronykötél-pályán sokszor százméteres szakadékok fö­lött dolgoznak a festők, sze­relők, hogy biztonságosan közlekedjenek a csillék, fo­lyamatos legyen a termelés.- SAJÁT ERŐBŐL bővítik 20 férőhelyes sertésfiaztatóju- kat a boconádi Búzakalász Termelőszövetkezetben. A har­minc férőhelyre tervezett épü­letben helyet biztosítanak a következő évben gyarapodó anyakocáknak is. — AZ ATKÄRI tangazda­ságnál gazdasági épületeken dolgoznak a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat munkásai. Az új épületeket a tervek szerint még a hideg idő beállta előtt átadják ren­deltetésének.- MENTŐÁLLOMÁS épül Egercsehiben, ezzel egy idő­ben beindul a mentőtanfolyam is, harminc fővel. A tanfolya­mat Varga Lajos főmérnök ve­zeti, a hallgatók november ele­jén vizsgáznak a tanultakból. I ■ T em. MII Veszettség miatt körözték Egy fiatal norvég mérnök óriási megdöbbenéssel tapasz­talta, hogy Velence föpostáján a tisztviselő várakozásra szólí­totta fel, majd értesítette a rendőrséget. Két rendőr bekí­sérte a norvég turistát az őr­szobára, ahol legnagyobb meg­könnyebbülésére közölték ve­le, hogy nem akarják letartóz­tatni — csak kórházba szállít­ják. .4 kórházban azonnal ve­szettség elleni oltást kapott. A bonyolult történet magya­rázata a következő: Coldbjor- sen mérnök néhány nappal ko­rábban Sevillában egy kutyát mentett ki egy kútból, s a ku­tya megharapta. Sebét bekö­tözték és a mérnök tovább uta­zott Velencébe. Közben kide­rült, hogy a kutyán, amely még két embert harapott meg, a veszettség jelei mutatkoztak. Ekkor kétségbeesetten kutatni kedtek a norvég turista után, aki, szei encsére, meghagyta cí­mét a sevillai szálloda portá­sánál. Ámbár nem mutatkoz­tak rajta a megbetegedés jelei, az óvatosság kedvéért — mi­után hollétét kinyomozták, őt is beoltották veszettség ellen. A szülői felelősségről A gyermek öröm és gond, boldogság és aggódás egyszer­re. Ezt mindenki tudja, aki­nek volt, vagy van gyermeke. Életünk egyik fő célját az ké­pezi, hogy gyermekeinket tisz­tességben felneveljük, lássuk boldogságukat és örüljünk a szülő örömével sikereiknek Mert ugye milyen boldogok azok a szülők, akik elmondhat­ják: van egy tanár-,t vagy egy vasesztergályos fiam. Igazán derék, becsületes ember, sze­reti mindenki, szépen keresi, és most várják az első babát. Ez már lényegében a beteljesült szülői öröm, amely értelmet ad az életnek, megszépíti, aranyszálakkal fűzi át az öreg napokat. Ismerek hetvenéves bácsit, akinek tizennégy éves fiát most vették fel a Vasút­ipari Technikumba, és aki így búcsúzott a középiskolába in­duló gyermekétől: —Addig nem halok meg, fi­am, amíg el nem végzed az is­kolát! — Igen. A gyermek, a vágyak éltetnek, értelmet ad­nak az életnek, s messzebbre tolják a halált. Sajnos azonban, találkozni lehet olyan szülőkkel is. akik sírva panaszkodnak, ha gyer­meküket hozza szóba valaki. Nem vádolják, talán nem is okolják, de fáj, sajog a szívük, egy elhibázott, vagy éppen elrontott élet, ifjú élet láttán És lehet kifogás ilyenkor szám­talan: hogy rossz barátok, az ital. kártya, züllött társaság, de mindez semmit sem se­gít, és a kérdés éles felkiáltó jelként tovább is megmarad, vádol: — Mit tett a szülő? Mit tett és mit tehetett volna? És ha ezekre a kérdésekre nincs elégséges felelet, akkor örökös bánat költözik az örömök he­lyére, s nincs igazi szülői bol­dogság. Elhibázottnak, elron­tottalak mutatkozik a szülői élet, hiszen folytatásában nincs, vagy csak kevésbé van köszönet. így megfogalmazva a kér­dést, egy kicsit prédikálásnak tűnik, pedig az élet ez, a való, hétköznapi élet. amelyet ma­gunk is élünk. Vannak „jó” gyerekek, rendes emberek és boldog szülők, vannak „rossz” gyermekek és boldogtalan anyák, édesapák. És bármint latolgatjuk is a dolgokat, egyet nem lehet elsemmizni, a „szü­lői felelősséget”, amelynek ér­zése, vagy nem érzése feltét­lenül kihat a gyermek későb­bi életére. Vagy talán nem hallottunk még vádló gyerme­kekről, akik a törvény szigo­rával lesújtó bírósági döntés után ezt kérdezték, követel­ték: miért nem állított meg a bűn útján az apám? Miért en­gedték? És ilyenkor a könnyek mór nem jelentenek megköny- j nyebbülést. Szerencsére sokkal, nagyon sokka] többen vannak a „jó” gyermekek és a lelkiismeretes szülők, akik törődnek övéik­kel, jövőjükkel, sorsukkal, és nem dobják nyakukba már tizennégy éves korban a gyep­lőt. És ez is a jellemző, a jó, a tisztességes, a becsületes szülő és gyermek. De van amolyan is, s ha azt akarjuk, hogy egy­re kevesebb legyen, akkor ten­ni is kell róla. Törődni kell a gyermekek­kel nemcsak akkor, amikor még aprók, de később is. — s akkor talán még sokkal in­kább. A szülői szeretet mellett éreztetni kell a szülői szigort is. okos, bölcs megfontolással vezetni, tudatosan segíteni, irányítani kell, az ifjú életeket a boldogság felé Ezt teszik az is­kolák. az ifjúsági szervezetek is, de ez mind kevés akkor, ha nem párosulnak a szülői ház szándékaival, törekvései­vel. Együtt, közösen, s akkor egyre több lesz az olyan szülő, akiknek életét, öregsé­gét boldoggá teszik gyermeke­ik. A gyermekek, akik vérünk­ből, húsunkból valók, s akik­nek emberréformálásáért ma­gunk is mindent megtettünk, úgy, ahogyan diktálta azt a „szülői felelősség”. Szalay István tanévnyitó az egri ú| Bartók Béla tér: általános iskolában Nagy anyagi áldozattal épült fel a modem, emeletes iskola Egerben, a Bartók Béla téren. Az iskola műszaki átadása né­hány technikai dolog miatt ké­sett, de vasárnap végre itt is megtartották a tanévnyitót, A sok kisgyerek várakozással te­kintett szét a gyönyörű iskolá­ban, és bizonyára sok elhatá­rozás született a kis szívekben: „Na, erre vigyázni fogunk!” Erre kérte őket a többi kö­zött Juhász Károlyné igaz­gatónő is megnyitó beszédé­ben. Három nagyon komoly feltételt állított az ünneplő gyerekek elé, amely a követ­kező időkben jellemezni fogja majd az iskola munkáját: Benzin helyett narancslé New York Manhattan kerü­letében különös kísérleteket végeztek. Egy angol gépkocsi, amelyet benzin helyett desz­tillált narancslé hajtott, simán bekapcsolódott a forgalomba és óránként 30 kilométeres át­lagsebességet ért el. Sem a motoron, sem a porlasztón nem kellett semmit sem vál­toztatni. A kísérlethez öt gal­lon, újszerű „üzemanyagot” használtak fel, amely kétezer darab narancsból készült. A narancsléhez mindössze bizo­nyos vegyszert kevertek, amely megakadályozza a motor kopo­gását. Az egyetlen bökkenő, hogy a narancslé önköltsége igen magas. — Legyetek fegyelmezettek, tanuljatok jól, és ne hiányoz­zatok az iskolából! — mondot­ta az igazgatónő. Beszéde további részében szólt az iskolareform gyakorla­ti, máris nyilvánvaló eredmé­nyeiről, és kérte a szülőket, hogy ha kevesebb is az otthoni munka a gyermekek részére, de lelkiismeretesen igyekezze­nek felkészíteni a gyereket az iskolába. Igen lényeges volt megnyitó beszédének az a ré­sze, amely azzal foglalkozott, hogy legyen a szülői ház és az iskola között még szorosabb a kapcsolat, hogy a gyermek egységes nevelését biztosítani tudják. Néhány gyakorlati megbe­szélés követte az ünnepélyt, majd elszéledtek a gyerekek, hogy most már ők is, mint a többiek, táskával és teljes tud- niakarással kezdjék a tanulást. (á) 255 évvel ezelőtt, 1703. szep­tember 13-án halt meg THÖ­KÖLY IMRE szabadsághűs. A Wesselényi-léle összeesküvés miatt menekülnie kellett Er­délybe. ahol sereget szervezett és elfoglalta Felső-Mágyaror- szág bányavárosait. A meghó­dított területen a protestánsok ottani elnyomása miatt a kato­likus templomokat és iskolákat lefoglaltatta. Seregei Pozsonyig nyomultak előre, amikor az or­szág királyává kiáltották ki. Politikája, amely a török és I. Lápot császár közti ellentéteken alapult, végülis bukásához vezetett és a karlócai béke a száműze­tését mondta ki. 15 évvel ezelőtt. 1945-ben hal, meg JOHAN HUIZINGA holland történetíró. Nevezetes Rotterdami Erasmusról írt tanulmánya. A holnap árnyékában mi, Európaiak, A középkor alkonya című mun­kái magyarul is megjelentek. A Hitler-fasiszták internálták. 90 évvel ezelőtt. 1870-ben e napon született VEDRES MÁRK szobrászművész. 205 évvel ezelőtt. 1735-ben e napon született OLIVER EVANS amerikai feltaláló, a gőzgép egyik szerkesztője. THÖKÖLY IMRE (.HemuJtaUuk- ^zlnhzeiiiktí A rendező EOR1 VÖRÖS CSILLAG Fapados szerelem EGRI BRÖDY A Fekete-tenger lánya EGRI KERTMOZI Gábor diáit GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Hüvelyk Matyi GYÖNGYÖSI PUSKIN Egy tiszta szerelem története HATVANI VÖRÖS CSILLAG Spessarti fogadó HATVANI KOSSUTH Sabella nagymama HEVES Játék az ördöggel FÜZESABONY III. Richárd PÉTERVASARA Nincs kegyelem Horváth Jenő rendező a színház új tagja, azok közül való, akiknek tehetsége korán, még a pályájuk kezdetén meg­csillan és azon mód, termé­szetszerűen érvényesül. 1944-ben vé­gezte a főisko­lát, s 1945-ben Debrecenben, a Csokonai Színház társu­latánál kez­dett, majd Mis­kolc, Pécs, Sze­ged nagytekin­télyű színhá­zai után, ismét visszatért Deb­recenbe, ahol az államosított színház első rendező-igaz­gatója volt. Debrecenből Budapestre ment és az Út­törő Színház­hoz szerződött, ugyanekkor vendégrendezőként a többi nagy fővárosi színház színpa­dán is megfordult, Budapest után Győr és Szeged színházai következtek, s így most legvé­gül Eger. Horváth Jenő művészi fel­fogását illetően a legújabb kor irányzatának követője. Stílu­sát a modern, dinamikus játék jellemzi. Legemlékezetesebb sikerét is e stílus jegyében aratta. Mint elmondotta, az 1956-os buda­pesti országos fesztiválon a szegedi szín­ház társulata Sardou Tisz­tességtudó ut­calány és Me- rimée A mű­vésznő hintója című darabo­kat mutatta be. A fesztivá­lon a legjobb rendezés díját a szegedi elő­adások, rende­zőjének, Hor­váth Jenőnek ítélték oda. Egerben az Úri murival mutatkozik be. Érdekes, hogy 1948-ban Deb­recenben ugyancsak az Úri mu­rival nyitották meg az államo­sított Csokonai Színházat. Akkor is megnyitó volt, akkor is Horváth Jenő ren­dezte a darabot és siker volt. ; : IS I. Szülőfalumról, Mátraballá- ról írtam hasonló tanulmányt, amelyet két kiadótól vissza­kaptam, annak ellenére, hogy a lektorok figyelemre méltó vállalkozásnak ítélték munká­mat. Nehezen derült ki: vona­kodásuk oka, az, hogy ebben a faluban még nincs termelőszö­vetkezet, s a lakosság ennek ellenére, főleg a bánya- és ipa­ri munka jövedelméből, na­gyon jól él. Szemrehányást kaptam, hogy az általam be­mutatott állapotok, a falu né­pének gyarapodása szinte fö­löslegessé teszi a szövetkezeti mozgalom fejlesztését. Miért van szükség az olyan falvakban is a szövetkezetre, ahol a lakosság egy része az iparból jelentős jövedelemhez jut, s ahol már korábban is gazdagok voltak a parasztok? Erre a kérdésre kerestem fele­letet Atkáron, valamint arra, mit hoz az egész falut egyesítő közös gazdaság a község népé­nek az első esztendőben. Mi történik a belépési nyilatkozat aláírása után? Mi a helyzet a nehéz esztendőben? Az itt tapasztalt eredmé­nyekről és hiányosságokról egyformán őszintén számolok be. Ügy gondolom, ez a kis összegezés ma elsősorban a po­zitív vonásokkal okoz szenzá­ciót, néhány év múlva viszont, mint a kezdetleges állapotok rajzát kezelik majd. Az egyes problémák megol­dására, elsősorban a helybeli tanácsi és szövetkezeti veze­tők, valamint a pedagógusok javaslatai alapján indítványt is kívánok tenni. SOLYMÁR JÓZSEF: A nehéz esztendő Részlet egy nagyobb tanulmányból E művelődésrajzhoz az ada tokát 1960. nyarán g'yűjtötterr Fontosnak tartom az időponto pontosan megjelölni, mert ; nyáreleji napokban lényegesei más helyzetet találtam, min januárban, amikor az előtanul mányokat végeztem. Nem frá zis, hogy a falu arculata, a la kosság véleménye alapvet« dolgokban gyakran hetek aiat változik. Ez a helyzet a tér melőszövetkezetbe lépéssé nem zárult le, sőt az életmód s a vélemények alakulása ez után, ha lehet, még gyorsabl ütemben következik be. A jelenlegi helyzet hitelei rögzítése mellett e fejlődés áb rázolását tartottam legfonto­sabb feladatomnak. Adatok a falu múltjáról Atkár, a Mátra déli lejtője alatt, Gyöngyös várostól kilenc kilométerre fekszik, meleg és termékeny, itt-ott kissé homo­kos területen, a budapest— miskolci műúttól délre. A 2300- as lélekszámú, 5640 katasztrá- lis hold földterületű falu a tá- gabb értelemben vett palóc­föld utolsó állomása. A határ déli részén már jásztanyái: vannak, s ezek lakói rokoni ás gazdasági kapcsolataik szerint, egyaránt a termelőszövetkezeti átalakulás megkezdéséig csak­- nem teljes egészében Jászárok­■ szálláshoz tartoztak. Benn a t faluban viszont az idősebb asz- i szonyok ma is a fül alatt ka- i rikára formázott foncsikban : viselik a hajukat. Az itt-otí ■ még fellelhető népviseleti da­• rabok, szokások és hagyomá­• nyok a Gyöngyös vidéki pa- > lócfalvakéval azonosak. ‘ A felszabadulás előtt Atká­ron rendkívül nagyok voltak az osztálykülönbségek. Az 5640 • holdas határ majd’ háromne­gyed része nyolc-tizenkét bir­tokos kezén volt. Dr. Dőry Gyulának 1050, Fodor József­nek 800, Zaleczki Jenőnek 300, Győrfi Kálmánnak 500, Fáy Zoltánnak 290 holdas birtoka volt. A Tahi, a Kürthy, a Gosz- tonfji és egyéb uraságok 50— 200 hold földet, s többnyire egy-egy kisebb kúriát mond­hattak magukénak. A bankte­lepen 300 holdon százhúsz cen­timéter sortávolságra telepí­tett rizlinget és más értékes bor-, valamint csemegeszőlőket egy részvénytársaság, amely szőlőoltványszaporítással is foglalkozott. A felvégen 40—50 gazdag parasztcsalád lakott. Ezek a családok, amellett, hogy 20— 40 hold földet birtokoltak, me- gyeszerte híres marhakereske­dők voltak. Tízesével, húszasá­val adták-vették a vásáron a szarvasmarhát. Eszak-Magyar­- országon az atkáriak mellet í csupán a tarnabodiak voltai- még ilyen híres marhakupe­- cok. Egyes fondorlataik ma i: i közszájon forognak. „Ha üre: t volt a tehén, hogy vemhesnek ■ látszódjék, megetették cirok­• maggal, s aztán vigyázni kel­- lett, hogy az áldomás alatt ne­hogy megelljen”. A kupecvér elvétve még • mindig kiütközik. J. S-t s I Gyöngyösi Járásbíróság 1956­■ ban szarvasmarhákkal valc ■ üzérkedés bűntette miatt egy- i évi börtönbüntetésre ítélte. A börtönből szabadulva ismét 12 , vemhes tehenet vett a vásárö- i kon és azokat rövid tartási idő után, jelentős nyereséggel ■ továbbadta. Mint visszaeső üzérkedőt, 1960-ban egy év és négy hónapra ítélte a járásbí­róság. A felvégen lakó kupecgazdák gyűlölségben éltek az alvég! közép- és kisparasztokkal. A felvéget az alvégtől a katoli­kus templom választotta el. Mindkét falurésznek külön kocsmája volt. A község szegénysége nagy­részt a Csányi útból nyíló Po­tya-sorokon lakott. Azért, hogy az olcsó munkaerő minél na­gyobb számban megtelepedjen, az uraságok a 30-as években parcellázást hajtottak végre ezen a területen. A kapott ház­helyet száz, utólag ledolgozott gyalognapszámmal kellett meg­váltani. Mivel készpénzt nerr kellett fizetni, azért kapta a három utca a Potya-sor nevet A felszabadulás előtt leki­csinylés és gúny volt e megha­tározásban, ma viszont mái csak tréfálkozáskor jön elő Reggel hat órakor a termelő­szövetkezeti teherautóra várva gyakran elhangzik a tréfás be­mutatkozás: „X. Y. vagyok, a Potya-sorról”. Erre valame­lyik tanyai ember ráfeleli: „Z vagyok a Hugyókából.” Annak idején a napszámosok mindké-: kocsmába bemehettek, de asz­talhoz csak akkor ülhettek le, ha a gazdák nem tartózkodtak bent. Az atkári szegénység jó hat­van esztendővel ezelőtt kapott rá a rendszeres pesti munkára. Jenes Gergely, aki „nagyon jó­képű, magas, barna legény volt”, szegődött el elsőnek a fővároshoz, de aztán látva, hogy milyen jó dolgosak, válo­gatás nélkül felvették az atká- riakat. Csak nyárra nem volt szabad hazajönni, mert, aki otthagyta az állást, azt a kö­vetkező őszön nem vették fel. A fővárosnál „szemetesko­csisok” voltak az atkáriak. Ha­vonta egyszer mehettek haza. Vasárnap is kellett csinálni legalább egy fuvart és ott kel­lett tartózkodni a jószág mel­lett. Ha az asszony feljött, ak­kor ő is ott aludt a ló faránál. A köztisztasági vállalathoz egyébként mind a mai napig hűségesek maradtak. Jelenleg száztízen dolgoznak KUKA- sofőrként és kísérőként. (Folytatjuk.) t .4 Nemzetközi Lj ságit PRÁGA (CTK): A Nemzet­közi Újságíró Szervezet azzal i felhívással fordult az összes újságírókhoz és újságíró-szer­vezetekhez, hogy szeptember­ben együttesen ünnepeljék meg az újságírók nemzetközi •ó Szervezet felhívása szolidaritási napját. Ez a nap — a fasiszták által 1943-ban meggyilkolt Julius Fucik cseh­szlovák újságíró halálának év­fordulója —, a becsület és az áldozatkészség jelképévé lett az újságírók számára. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom