Népújság, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-11 / 215. szám
1960. szeptember 11., vasárnap NÉPÚJSÁG Emberek a harántvágatban... A lejtősaknán „vonatokban”, összekapcsolt hosszú csillesze- relvényekben érkezik a szén a drótkötélpályához. Naponta 900—1000 csille „utazik” így a lejtaknán... Kevés, nagyon kevés ez a 900—1000 csille az Egercsehi bányaüzem termelését tekintve. De az idős, öreg lejtakna nem bírja a fokozottabb szállítási ütemet. A bánya fővágataiban, az ereszkékben a szén továbbítását Végtelen kötelekkel bonyolítják le,— mozdonyszállítás másfél kilométeres szakaszon van. Ez a végtelenköteles szállítási mód még a kézi fejtés és rakodás mellett is elégtelen, korszerűtlen, hiszen egyetlen hiba is (például karambol, kötélszakadás, stb.) órákra béníthatja meg a munkát. Ott- j áriunkkor mesélték a bányászok: mindennapos dolog szinte, hogy a vágányokról leesik, vagy a lejtősön visszaszalad a csille, s csak ezek az esetek több órás termeléskiesést jelentenek. És ezek még a jobbik esetekhez tartoznak. Mert könnyen előfordulhat az is, hogy a lejtaknán visszafutó csille hosszú szakaszon berabolja a vágatot. Akkor a vágatokban megáll minden, s a frontok is kénytelenek leállni a szeneléssel, A frontok leállása pedig nagy veszélyt jelentene Egercsehi termelésére nézve, mert ismert dolog, hogy az üzem három frontja a termelés jelentős hányadát — kb. 80 százalékát — adják. Nagyon fontos tehát a szállítás kérdésének megoldása az Egercsehi bányaüzemben... Ezen dolgoznak, fáradoznak most az Aknamélyítő Tröszt bányászai a harántvágatban; Korszerű szállítóvágat — ezt a szerepet tölti majd be a harántvágat, ha a munkálatokkal elkészülnek az aknamélyítők. 'Felsővezetékes villamosmozdony vontatja itt a szénnel, meddővel telt csilléket. A vágat falazásával nemsokára végeznek — a tervek szerint szeptember 15-re. Három brigád, 24 ember — műszakonként 8 bányász — végzi a vágatfalazást. Komoly, sokrétű munka ez. Három fő folyamata van: a koronakitörés, az oldalbővítés, és falazás, az ellen- ív-kitörés és falazás. A teljes kitörés nagysága 5 méter 60 centi, ötsarkú, 40 centiméter hosszú idom téglával falaznak; „csikó-tégla” — így nevezték el az idomokat a bányászol. A „Ez lesz a bánya lelke...” — mutat körbe Fürjes Gusztáv, az Aknamélyítő Tröszt aknásza. A képen mellette: Gerencsér Kálmán, az Egercsehi bányaüzem fiatal aknásza. csikó-téglák beépítése után a vágat magassága 4 méter és 80 centiméter. Az idén május 10- én kezdték meg a harántvágat falazását az Aknamélyítő Tröszt munkásai. — Szeptember 15-re 160 méteres szakaszon végzünk a falazással — mondja Fürjes Gusztáv elvtárs, az Akamélyí- tő Tröszt egyik aknásza. — Az I-es aknától visszafele 90 méteres szakaszon a vágat falazása már régebben elkészült. Más munkák is folynak a harántvágatban... A síneket fektetik. Hosszú szakaszon dupla vágánysort építenek. Ezen fut majd a villamosmozdony vontatásé csillesor. Egy- egy szerelvényben 20—40 csille. Pontosan megadott irányban fektetik le a síneket; először csak az egyik sínszálat, s ezután a másikat, úgy, hogy közben a nyomtávot állandóan ellenőrzik. Áramvezetés céljából a síneket még a rájuk hegesztett drótsarukkal is összekötik. Sokminden másra is ügyelni kell a sineket fektető munkásoknak, például a talp- hágásra, még pontosabban a vágatszint előírt emelkedésének, vagy esésének pontos betartására, a kanyarívek egyenletességére. A pályán 25 méternél kisebb sugarú kanyar nem nagyon lehet, s az jó, ha az emelkedés sem haladja meg méterenként a 30 millimétjprt. Pontos, - figyelmes, precíz munkát követel a vágányfektetés a harántvágatban az emberektől. Körvágatban fut a pálya az I-es aknához. — Ez lesz a lelke a bányának — magyarázta Fürjes elvtárs. — Percenként két csille szén jut fel az I-es függőaknán a felszínre, az akna bírni fogja a nagyobb termelvé- nyek kiszállítását. A szállítás folyamatos lesz. Ontja a bánya a szenet. A negyedik negyedévben már felemelt terveket kell teljesíteni az Egercsehi bányaüzemnek, új frontokat készítenek elő a lefejtéshez. Az emelkedett teljesítményekhez azonban több csillére lesz szükség: a mostani csillepark kicsi. (Igaz, hogy másfél hónapja 10,0 sok útjának rövidülését jelenti — kell a több csille. Ezt követeli a korszerű szállítási mód. Még ebben az évben működésbe helyezik az I-es aknát Egercsehiben: a vezérlécet már beszerelték, és leeresztették a páncélkábelt is... A harántvágatban serényen, szorgalmasan dolgoznak az Aknamélyítő Tröszt munkásai. Munkások, bányászok, olyanok, akik "ívükkel, eszükkel akarják: többet termeljen a bánya. Olyanok, mint Ficzere István bácsi, aki már 28 éve dolgozik az aknamélyítőknél, aki maga is szénben dolgozott, s még alig volt 12 éves és már a bánya levegőjét „szívta”. Ilyen bányászok dolgoznak a harántvágatban. Ók formálják, alakítják a bánya „lelkét”. Nemsokára befejezik itt a munkákat, s első útjára indulhat a villamosmozdony. Utolsó napjait éli tehát az öreg, meggyengült lejtősakna. Csillék futnak fel raHa, csillék hosszú szerelvénye. De ha az — Oda, kicsit arrébb üssed azt a deszkát! — magyarázza Göböly Szilveszter, az Aknamélyítő Tröszt csapatvezető vájára, Ipacs Kálmán vájárnak, aki az oldalkitörést zsaluzza, a falazás megkezdése előtt. j — Ma nyerünk — j mondom ilyenkor, | amikor Békekölcsönt j húznak. — Már megint idegesítesz — mondja olyankor a hölgy, akit idegesíteni mellém rendelt az anyakönyvvezető. És nem nyerünk. — Ma nyerünk — mondtam ma, s úgy éreztem, hogy nyernem kell, nem is a pénz, nem is a hírnév, de az otthoni győzelem miatt. Hogy soha többé ne mondhassa hitves- és élettársam, — már megint idegesítesz, hogyha mégis mondja, rávághassam: igen, idegesítelek, s múltkor, amikor azt a rét nyerted, i-kt.t nem voltál Pedig azt is soltam. És ekkor megadőan és bűnbocsána ért esedezve, lehajtja fejét, s halkan rebcer majd: — Igazad volt. neked mindig igazad volt édesfiam! Mondom, cs»k ezért akarok mc nyerni... Halló! OTP! Halló, Sorsolási Bizottság1 Egy megtépázott tekintélyű férj esdekol önöknél... (gy. • ó; iJf ^Metö.z^elkeietgi^ Cserelátogatások, hasznos tapasztalatok átadása Heves oerie termeifiszövetkezeleiben darab új csillét kaptak.) A trösztnek kell segítenie azon, hogy a bánya ürescsille-állo- mánya bővüljön. A „hazafelé” haladó frontfejtések a szállítáI-es aknán felfut az első teli csille, a lejtaknán megáll az élet. A lejtakna „nyugdíjba kerül...” Pataky Dezső Heves megyében a közös gazdálkodást nagymértékben segíti, hogy a termelőszövetkezetek egy-egy tájjellegű növényféleség termelésének fokozásánál, vagy az állattenyésztés kialakításánál mindig figyelembe veszik, hogy hasonló adottsággal . rendelkező területeken hogyan értek el jobb eredményeket. A gazdálkodás fejlesztése érdekében tapasztalatcserék útján sok hasznos módszert vesznek át egymástól a termelőszövetkezetek. A cserelátogatások területén most új módszereket alkalmaznak. Eddig ugyanis legtöbbször csak a termelőszövetkezet elnöke és főagronó- musa látogatott más gazdasáHz egészségügy hű katonája a gyermekápolóképzősök ballagásán. Sok mindent hallottam a tanulásukról, a két év igazi diákos izgalmairól, nem utolsósorban ellátottságukról. Milyen természetes ma már, hogy a végzettek elhelyezéséről gondoskodnak, s nincs gond, nincs felhő a választott életcél felett. És jól van ez így. Nagyon jó, hogy ha ezek a mai védőnők visszagondolnak tanuló idejükre, sok kedves, mosolygós emléket eleveníthetnek fel. — 1939-ben, első állomásom, Pusztakengyel — folytatja. — Az uradalmi cselédség közömbössége sokszor ■ megríkatott. Férjem, akit ott ismertem meg, velem együtt küzdött — vándortanító volt. Együtt próbáltuk elmagyarázni azt, hogy a gyermekre vigyázni kell. Pusztába kiáltok voltunk. Még csak meggyőzni sem tudtuk ezeket az embereket, akiknek oly mindegy volt, miért és hányán húzzák az igát. Megtörtént, hogy mire az első lakott helyről télvíz idején, gyalog meghoztam a gyógyszert, meghalt a beteg gyerek. Aztán a Jászságban töltöttem tizennyolc esztendőt. Nagyon rossz volt, amikor kezdtem, de ott virradt ránk a hajnal, és megindult az új élet, amiben már aggódó édesanyák hozták hozzánk gyermekeiket, menteni, felnevelni. Itt már engem is megbecsültek, tanácstag lettem, járási vöröskeresztes titkár, egészségügyi állandó bizottság elnöke,' a gimnázium szülői munkaközösségének elnöki tiszte, mind az enyém volt. Szívesen csináltam. Szívesen, mert egy védőnő akkor tudja legjobban teljesíteni hivatását, ha a falu egészség- ügyi szemévé válik, ha mindent meglát, ami a betegségek, a bajok elkerüléséhez szükséges. És most már itt vagyok egy éve. Erről már kevesebbet beszél Földi Gyuláné. Pedig harcban áll ő még mindig sok mindennel és sok mindenkivel. Nem frázis az, hogy az egészségügy dolgozói — harcosok. Azok bizony! Mert még mindig sok mindent nem tudnak, vagy nem tartanak elég fontosnak ahhoz, hogy a kényelmes lakásokban, a jó keresetek mellett egészségesen éljenek. Itt, Pe- töfibányán 1400 gyerek van, aki még nem töltötte be a tizennegyedik életévét. S jóllehet, nem minden gyermek tartozik a védőnőhöz, mégis komoly gondja van rájuk. A terhes anyák és csecsemők állandó látogatása mellett mindenféle betegségben szenvedő felnőtteket látogat. A rossz szociális körülményeket, az emberi hanyagságot és nemtörődömséget gyomlálva, azon igyekszik, hogy a körzete minden tagja egészséges legyen. Munkájának meg is van az eredménye, mert az elmúlt esztendőben olyan minimális volt a csecsemőhalálozás, hogy szinte a nullát súrolta. S ha már egészséges gyermekek élnek a telepen, továbbra is gondjukat viselni — nagyon szép feladat. Talán ha valaki elolvassa ezt a portrét, támad olyan gondolata, hogy miért kell már életében emléket állítani valakinek, aki nem tesz mást, mint ami a kötelessége. Ez igaz. De az is igaz, hogy a kötelesség teljesítése nem mindig eredményez kiváló munkát. Mert ez a pálya is egyike azoknak, amelyen nem lehet soha eleget végezni. Itt nem elég a tudás, riem elég a „jó” munka, ide nagyon sok lelkiismeretesség kell még! És Földi Gyuláné lelkiismeretessége nem áll meg a kiszabott munkánál, hanem igyekszik úgy élni, hogy megbecsült tagja legyen annak a közösségnek, amelybe életútja vezette. Ádám Éva gokba. Idén azt a alkalmazzák, hogy tar’s ’rule jelentős része ellát -gat aás, közös gazdaságba •-> o* ízletesen tanúim ányo.: ák «bb eredményt elért termelésimódszereket. Nem őriben a nagyrédei Szőlőskert Terrr.p'ő- szövetkezet asszonyai 1 te - tak el több Tisza men tsz ahol a baromfinevel.'' reg;, üzemi módszereit tanulmányozták, hogy annak. alsp.ó n saját gazdaságukban hasznosítsák a tapasztalatok? ’ temberben újabb tíz tor * > szövetkezet szervez cser: -izgatást. Elsősorban k •> munkaszervezést in nyozzák, több termelői >< at- kezet pedig az állatter.yésr.té.st elsősorban a baromfinevelést sertéstenyésztést fejleszti tovább a hasznos tapasztalatok útján. A kölcsönör látosr.'áso- kat a patronáló üzemek gépkocsikkal is segítik. (ka) ★ Őszre készül i az et* eresek’ : Nemrég alakult s v.«ehs Alkotmány Term"! szóV» (.kezet, de a szövetkezet vezetői e tagsága máris hozzáláttak munkához, a közös gazdasí kialakításának, létrehozásán« megszervezéséhez. A napok! gyűlést tartott a termek v- vetkezet vezetősége, s mr- : gyalta az elkövetk ző ga/’ ! gi év beindulási tervét. A gyűlésen többek közr ,t kid ózták már az őszi vetésterv.:! is 100 katasztrális holdon v.tnek majd búzát, zabbal 45, tavaszi árpával pedig 35 katasztralis hold szántót vetnek be. A tervek most készültek de a szövetkezetiek a gépállomás segítségével már m ig is kezdték a talaj előkészítőd, hogy az első közös vetésüket ősszel minél hamarább, ideje ben megkezdhessék, illetve el végezzék. Az első közös tervben ■ '- csali a vetéssel fogla: stak szövetkezet vezetői, hárem felismerve az állattenyésztés fon tosságát, a közös állatállomány kialakítására, fejlesztésére if törekednek. Az állattenyésztésben legnagyobb fontosságot a sertéstörzsállomárr lét.r< kp zásának tulajdonították, ezé- a napokban 10 anya! :át rer. deltek a járási tanács mezt. gazdasági osztályától, a má közös érdekeket szem eí tartó fiatal szövetkezet tagjei — A falu egészség- ügyi szeme vagyunk — mondotta beszélgetés közben Földi Gyuláné, petőfibányai védőnő. Hosszú, finom ujjaival lapozgat „ a kimutatások, naplók | között. Keresi, hogy l miről, melyik mun- kájáról is beszéljen? I S az asszony, aki I már 26 esztendeje tö- l rődik mindennel, ott, | ahova hivatása vezé- = nyelte, beszélni kezd. | — 1913-ban, Prázs- márban születtem. A = háború idejére nem | emlékszem, hiszen a = gyermek feledékeny, Is ha pajtásaival játsz- | hat, nem fogja fel a i körülötte dúló bor- I zalmakat. Akkor sza- i kadt rám először az | égető fájdalom, ami- l kor 10 éves korom- | ban édesapám kopor- \ sóját kísértük a te- \ metőbe. Aztán? ... | Nehéz évek, küzdés a I létért. Álmok... Or- I vos akartam lenni. | De mire eljutottam az | érettségiig, már lát- = tam, anyám minden § erőfeszítése sem lesz ?elég ahhoz, hogy to- 1 vább tanulhassak. Je- ! lentkeztem védőnője- I lőttnek, azt hittem, ? egy esztendőre. Négy | és fél lett belőle. El- 5 ső évben egy fillér l nélkül dolgoztam. Fi- § zetést csak a második l évben kaptam, havi 120 pengőt... “ A visszaemlékezés f csendjét nem akarom l zavarni. 0 a múltban -jár, én a jelent mé- ■ rém. Nemrég voltam színe volt, olyan egészséges. Gyötört a lelkiismeret is, hogy örültem a betegségének, de aztán eszembe jutott a slusszkulcs. Kérdezem, hova lehetett? Hát erre nevet a bajsza alatt, benyúl a nyakába és kihúz egy láncot, rajta a kulcs! Én olyan méregbe gurultam, hogy otthagytam az ennivalót, kosarastul együtt, még ki se csomagoltam neki, hazajöttem! Nem, én ezt nem bírom ki! Ez a kocsi elvette tőlem ezt az embert. Hát legyen vele boldog! Ha neki többet ér, mint én? — Hogy mondhat ilyet? — En? Hát nem derül ki ebből is? Megmondtam neki, vagy az autó, vagy én. — Es ő, mit mondott? — Hogy válasszak! En válasszak! Mert ő az autót nem adja. Mondja, hát nem borzasztó? Mikor az ember már nyugodtan várhatná az öregséget, egyszer csak vége a boldogságnak... Egy autó miatt... C írt. En alig tudtam visz*“* szafojtani a nevetésemet. Olyan jó érzés volt, hogy ezt az asszonyt mindezek után látom sírni. Egy autó miatt és nem másért! Ott helyben nem tudtam megvigasztalni. Ha azóta nem békült volna meg, most kérem: szeresse azt a csinos, drapp színű Skoda-Spar- takot, szeresse a gazdáját is, akinek élete, beteljesült álma berreg abban a motorban. Nemcsak saját magának, hanem Hallgató néninek is álmodta azt az autót nézzem meg legalább a ga- , srázst, mert az udvaron csinált egy bódét. Én mondom magának, hogy a közelébe se mentem! Tőlem aztán dédelgetheti : a kocsiját... P gészen tűzbe jött, alig ' őszülő barnás haja alól kipiroslott a homloka, arca, telt, kerek nyaka, de piros volt még a karja is, kicsit kifulladt, majd lecsillapodva folytatta. ! — Ne szóljon meg érte, de én megörültem, hogy beteg ' lett. Kórházba kellett mennie , kivizsgálásra... Legalább most nem bosszankodom emiatt az autó miatt. Ha hazajön, majd pihen, nem mászkálhat vele mindennap, mivel az orvos azt mondta, hogy nyugalom kell neki. Így gondoltam. Még a garázst is megnéztem, hogy meg tudjam majd mondani neki; nincs semmi, baj. rajta a lakat. Már szépen elterveztem, hogy ezután csak akkor autózunk, ha a gyerekekhez megyünk, és hétköznap is néha, de nem mindennap ... Aztán megnéztem a vázát. Azt ott, a vitrinen. Ott szokta tartani a slusszkulcsot. Nem volt benn! Először megijedtem, aztán gyanút fogtam. Szerda volt akkor is, rétest sütöttem, mert azt szereti, hozattam vörös bort, szóval minden jóval megpakoltam, buszra ültem és bementem a kórházba. Nézze, az ember harminc év után elgyöngül, ha beteg az ura. Én is úgy voltam, hiába nem akartam, sírni kellett ... Mert olyan szép piros
