Népújság, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-07 / 211. szám

VTLÄG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A hatvaniak önkiszolgáló holtjában Több nőt i vezetésbe Ebbon az évben is lesz ismeretterjesztő Mozi Egerben Egy mellőzhetetlen meg- < jegyzés az ünnepélyes tan- S évnyitókról szóló tudósító- 1 sok mellé... J Eger három középiskolá- > jónak tanévnyitó ünnepsé- j gén voltam jelen. „Hivatal- { óól" vettem részt ezeken a i külsőségeiben, tartalmaiban ] szinte egyforma ünnepsége- j ken. Ugyanakkor örömmel ? és szívesen vettem részt, s j azzal a különös izgalommal í bennem, mintha magam is 1 először léptem volna át az I iskolák küszöbét. Szépek és l kedvesek voltak ezek az ün- t népségek, de... De hiá- I nyosságai is voltak... Nem 1 találkoztam a tanévnyitó- 1 kon egyetlen iskolában t sem, a felsőbb szervek kép- < viselőivel — gondolok itt a | városi tanácsra, a KISZ-re! J — akik üdvözölték volna a í diákságot az 1960—61-es j tanév kezdetén. Illett volna, hogy kép- ? viseltessék magukat... 1 (pataky) J Alkotmányunk kimondja és biztosítja a nők egyenjo­gúságát. Ezen a téren mér- (öldes léptekkel haladtunk előre felszabadulásunk óta, azonban még mindig van bőven tennivaló. Eredmé­nyeink akkor szembetűnők inkább, ha meggondoljuk, hogy tizenöt évvel ezelőtt a női dolgozót „félszámos­nak” tartották és fele mun­kabért kapta csak, mint a férfi, még akkor is, ha munkája azéval egyenérté­kű volt. Vagy ki látott Hor- thyék Magyarországában női bírót, igazgatót, de akár osztályvezetőt is? Kétségtelen tény, hogy innen már messzire jutot­tunk, de még mindig van tennivaló. Mert jóllehet, alapjaiban véve már apró­pénzre váltottuk alkotmá­nyunknak ezt a cikkelyét, hiszen az élet minden mun­katerülete, lehetősége nyit­va áll a nők előtt, és soha ennyi dolgozó, kereső nő nem élt ebben az ország­ban, mint éppen napjaink­ban, mégis számos vezető, sok helyen még mindig hú­zódozik attól, hogy nőket | helyezzenek vezető beosz­tásba, állásba. Talán vala­mi ki nem mondott bizal­matlanság húzódik meg e ; tény mögött, vagy éppen olyanféle hamis „megfonto­lás”, hogy a „nő”, az mégis­csak „nő”, aztán ha ő, ha a I gyerek beteg, otthon marad, I hónapokig tart a szülési sza­badsága, szóval nem élhet | szívvel-lélekkel munkájá­nak. Talán bizonyítani sem kell, hogy mindez hamis né­zet, a dolgok egyoldalú be­állítása és erre cáfolatul ép­pen a mindennapi élet szol­gál millió példájával. Néz­zünk csak szét megyénkben. Mert ha nem is nagy szám­mal — lehetnének sokkal többen is —, de találunk női tanácselnököket, titkárokat, pártvezetőket, orvosokat, mérnököket, főkönyvelőket és igazgatókat, akik munká­jukat legalább olyan becsü­lettel, hozzáértéssel végzik, mint a férfiak, s akik egy­ben kiváló családanyák is, ellátják asszonyi teendői­ket, gyermekeket hoznak a világra és ugyanakkor ön­tudatosan, dicséretre méltó módon állnak helyt azon a poszton, ahová az élet mun­kába állította őket. • Vannak, akik mindezek láttán így vélekednek: jó, jó! Elismerem a női egyen­jogúságot, be is állítom az arra alkalmas nőket vezetői munkakörbe, de ha ugyan­arra a posztra megfelelő férfi van, akkor mégiscsak azt választom. Ez megint csak hamis álláspont, s lé­nyegében a női egyenjogú­ság megsértése, semmibe vevése. Most, amikor még olyan problémáink vannak, hogy kevés a női vezető, akkor inkább fordítva kel­lene lenni és a két jelentke­ző közül éppen a nőt válasz­tani akkor, ha mindkettő egyenlő értékkel, szakkép­zettséggel, hivatásszeretettel rendelkezik. Több nőt a vezetésbe! Le­gyen ez cél az arra illeté­kesek előtt. Hogy a dolgozó nők ne csak az élet alacso­nyabb rangú posztjait hó­dítsák meg, hanem akár a legmagasabbakat is, ha ép­pen arra érdemesek. Ez a női egyenjogúság, az alkot­mány valóraváltása. Az Ismeretterjesztő Mozi ebben az évben is megkezdi működését. Előreláthatóan ok­tóber első hetében tartja első előadását a TIT és a Városi Művelődési Ház irányítása alatt. Az elmúlt évben igen ko­moly eredményeket ért el, heti két alkalommal tartott elő­adást. A múlt évihez hasonló­an, ebben az évben is heti két alkalommal vetít majd. Prog­ramjában szerepelnek magy-.r és a budapesti követségek ál­tal rendelkezésükre bocsátott ismeretterjesztő filmek. Ezek­re az előadásokra a TIT ismét ad ki bérleteket, s az előadá­sok előtt rövid bevezető elő­adást mond egy-egy TIT-elő- adó. Vass József: jegyzetsorok AZ NDK-ROL. ★ ASSZONYOKNAK _ . ★ Császár István: A mezőgazdasági gépek JAVÍTÓI KÖZÖTT ★ RÓMAI OLIMPIÁRÓL j JELENTJÜK Hatvan egyik legnépszerűbb üzlete ez a kis önkiszolgáló bolt. Naponta öt-hatszáz- szór indulwk el vándorútra a kosarak, hogy elnyeljenek mindent, amire a vevőknek szük­ségük van. Megtalálható itt a vásárlók minden rétege, férfiak, nők, kisfiúk és diáklányok egyaránt. Hz amerikai kémszolgálat két ügynökei menedékjogot kért a Szovjetunióban Sajtóértekezlet Moszkvában MOSZKVA (TASZSZ): Bernan Mitchell és William Martin, az Egyesült Államok titkos „nemzetbiztonsági ügy­nökségének” két tagja elhatá­rozta, hogy szakít az Egyesüli Államokkal, és politikai mene­dékjogot kért a szovjet kor­mánytól. A szovjet kormány teljesítette kérésüket és meg­adta nekik a szovjet állampol­gárságot:' Mitchell és Martin kedden Moszkvában sajtóértekezleten ismertette a szovjet és a kül­földi újságírók előtt azokat az okokat, amelyek az Egyesült Államok elhagyására késztet­ték őket. Az újságírók székházában megtartott sajtóértekezletet Mihail Harlamov, a szovjet külügyminisztérium sajtóosz­tályának vezetője nyitotta meg, majd átadta a szót Mitchellnek és Martinnak. Mitchell felolvasott egy an­gol nyelvű nyilatkozatot, amelyet ő és Martin a Mary- land-államban levő Lorel vá­rosbeli State Bank Of Lorel 174. számú Safe-jében hagyott hátra. Ez a nyilatkozat kifejti azokat az okokat, amelyeknek alapján Mitchell és Martin el­határozta, hogy szakít az Egyesült Államokkal. A nyilat­kozat fotokópiás másolatát magukkal hozták, amikor jú­nius végén elhagyták az Egyesült Államokat. A nyilatkozatban elmond­ták, hogy 1957 nyarán kezdtek dolgozni a „nemzetbiztonsági ügynökségben” és csakhamar meggyőződtek róla. hogy „az Egyesült Államok kor­mánya tudatosan hazug és félrevezető nyilatkozatokat tesz saját politikájának igazolására és más álla­mok cselekedeteinek elíté­lésére.” „Az Egyesült Államok kor­mánya titokban pénzzel és fegyverrel igyekszik megdön- teni a kormányokat, ha arra a feltételezésre jut, hogy ezek a kormányok nem barátai.” Az ilyen cselekmények meg­győzték Mitchellt és Martint, hogy t az Egyesült Bllamok kormánya nem válogatós az eszközökben, jóllehet a Szovjetúnió kormá­nyát vádolja ezzel. Az amerikai „nemzetbizton­sági ügynökség” volt két al­kalmazottja a továbbiakban megállapítja, hogy az „U—2” mirV.ájú amerikai repülőgép esete nem játszott közre abban az elhatározásukban, hogy el­hagyják az Egyesült Államo­kat, „mert ők már több mint két évvel ezelőtt elhatárolták ezt”. A csalódáson és az amerikai kormány biaonyos cselekedetei okozta aggodalmakon kívül még más motívumok is arra késztették őket, hogy a Szov­jetunióba utazzanak. „Vélemé­nyünk szerint, társadalmi vo­natkozásban jobban fogjuk érezni magunkat itt és jobban dolgozhatunk majd szakmánk­nak megfelelően” — mondja a nyilatkozat. — „Reméljük, hogy a Szovjetunióban tudo­mányos területen dolgozha­tunk és tudományos kutatáso­kat végezhetünk anélkül, hogy attól kellene félnünk, ezzel másoknak gazdasági kárt oko­zunk”. Mitchell és Martin megjegy­zi, hogy egyes amerikaiak, akik a kommunizmus ellenségei, preventív háborút hirdet­nek a Szovjetunió ellen. Egy ilyen háború „a leg­jobb esetben a civilizáció temetőjének császáraivá tenné ezeket az embere­ket”. Az amerikai „nemzetbizton­sági ügynökség” két volt al­kalmazottja a továbbiakban hangsúlyozza, hogy az Egye­sült Államokban hagyott nyi­latkozatukat „a szovjet kor­mánnyal való tanácskozás nél­kül” tették. William Martin ezután sa­ját maga és Bernon Mitchell nevében nyilatkozott a sajtó­nak. Közölte, hogy az amerikai hatóságok nem hozták nyilvá­nosságra az Egyesült Államok­ban hagyott nyilatkozatukat, jóllehet ők ezt kívánatosnak tartották volna. „Mi ezt csak azzal magyarázhatjuk, hogy az Eisenhower — Nixon-kormány nem kívánja, hogy politikájá­nak bizonyos vonatkozásait az amerikai nép megismerje.” Martin és Mitchell a követ­kezőképpen magyarázta annak okát, hogy annyira helytelení­ti az amerikai politikát. Hazug nyilatkozatok, félrevezetés „Rendkívül aggaszt bennün­ket az Egyesült Államok poli­tikája, amelynek alapján fel­derítés céljából szándékosan megsértik más országok' légi­terét. Aggodalmat keltett ben­nünk az is, hogy az Egyesült Államok kormánya hazug nyir latkozatokat tett e határsérté­sekre vonatkozólag, azért: hogy félrevezesse a közvéleményt.” Felháborította őket az a tény is, hogy az amerikai kormány rendszeresen fogja és megfejti saját szövetségeseinek titkos rádióközleményeit. Nem értet­tek egyet azzal sem, hogy az amerikai kormány odáig ment, hogy szövetségeseinek alkal­mazottai közül toboroz ügynö­köket. Martin és Mitchell rámutat, milyen esztelenség lenne egy preventív háború a Szovjet unió ellem, majd idézi Tho­mas Power tábornoknak, az amerikai stratégiai légi had­erők parancsnokának és Barry Goldwater szenátornak, továb­bá Nixon alelnöknek a nyilat­kozatait, amelyekben igazolni próbálták a Szovjetunió légi­terébe való szándékos behato­lások politikáját. „A Szovjetuniót körülvevő katonai támaszpontok gyűrűje szemlátomást arra hivatott, hogy megmutassa: az ameri­kai kormány úgy véli, ered­ményesen tud harcolni a kom­munizmus eszméi ellen kato­nai eszközökkel — jelenti ki Martin és Mitchell. A két volt ügynök elmond­ta, hogy amerikai repülőgépek nemcsak az utóbbi négy évben végeztek felderítő repüléseket a kommunista országok határai mentén, és területe fölött, hanem az 1952-től 1954-ig terjedő időszakban is, „amikor mi az amerikai hadi- tengerészet rádió-hírvevő állo­másán szolgáltunk Japánban, Kamiseában, Jokohama köze­lében.” Mielőtt az amerikai katonai repülőgépek a kínai és távol­keleti szovjet határok mentén útjukra indultak, Kamiseába, és más rádió-vevő állomásokra (Folytatása a 2. oldalon) Nagyon ma- ', gasan van az a >cukorka, ez a ; kisfiú alig éri [’el. Minden tu- ;dását és egé'Z ;teste magassá- Igát bele kell >adni, hogy le ! tudjon venni ; egy műanyag- '■ zacskó cukor­kát a polcról. A végén mégis- \csak sikerrel íjárt a kedvelt \csemege a ko- > sárba került. (Foto: Márkusz) *AAAAAAAAAAAAAAAAA/\A/V\AAA/WVAA/VV\AAAAAAA/s/\AAAA/V\/VNA/'v*^/VN/V^/V\/ Vezető óvónők megyei értekezlete Kedden délelőtt a megye vezető óvónői részére értekez­let volt a megyei tanács nagy­tanácstermében. Az értekezlet foglalkozott az óvónők felada­taival, amelyeket az iskolare­formmal kapcsolatos követel­mények jelentenek az óvodák munkájában. Az előadó beszá­molója az elmúlt év tapaszta­latait és a következő év gazda­sági, személyi és tárgyi felté­teleit fejtegette. Különös hang­súllyal foglalkozott az érte­kezlet azzal a fontos munká­val, amelyet az óvodás korú gyermekek világnézeti alapjai­nak megteremtése jelent. Az Évnyitó a marxista-leninista esti egyetemen A nyári szünet után a marxista—leninista esti egye­temen tegnap délután tartot­ták a második évfolyam hall­gatói számára az ünnepélyes évnyitót. Az ünnepségen az iskola új igazgatója üdvözölte a hallga­tókat, majd az osztályfőnökök ismertették az előadások me­netét. értekezletre későbbi számunk­ba visszatérünk. AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XI. évfolyam, 211. szám Ára 50 fillér 1960. szeptember 7., szerda

Next

/
Oldalképek
Tartalom