Népújság, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-06 / 210. szám

1960. szeptember 6., kedd NÉPÜJSAG s Nem örömteli szavak a Gárdonyi-ház védelmében A NÉPÚJSÁG augusztus 24-i számában riport jelent meg „Nem örömteli látogatás az egrj Gárdonyi Géza Emlék­múzeumban’1 címmel, amely­nek alapgondolatával és egyes megállapításaival kapcsolatban szükséges nyilatkozni. Kétségtelen, hogy az épület külseje is, belseje is siralmas állapotban, van. annak ellené­re, hogy 1952-ben tatarozták elég nagy költséggel. A víz el­vezetése a2 épület mögötti te­raszról. nincs megoldva, ezért az esővíz rendszeresen a falak tövében gyűlik össze. A viz ezután részben felszívódik a falba, ennek eredménye a fa­lak és az épület levegőjének nyirkossága — részben a talaj­ban szivárog szét, amelyen az épület süllyedni kezd és rajta repedések keletkeznek. A nagy telek és a rajta álló épületek Eper város tulajdonát képezik, a Dobó Ist­ván Vármúzeum csak a há2 berendezésére ügyel és a láto­gatók számára nyilvántartásá­ról gondoskodik. Irattárunk több levelet tartalmaz, ame­lyek felhívják a város figyel­mét a fent leírtakra, eddig azonban nem sikerült a szük­séges összeget biztosíttatni, ígéretünk van arra. hogy a vá­rosi tanács jövő évi. költség- vetése lehetőséget nyújt a Gár­donyi Emlékmúzeum legfonto­sabb karbantartási munkái­nak elvégzésére. A Gárdonyi-ház berendezése nem tan igényt a „kiállítás" megnevezésre. Köztudomású, hogy a Gárdonyi-házat a há­ború alatt feldúlták, berende­zése azonban legnagyobbrészt — ha sérülten is —. de megma­radt 1952-ben Kárpáthy Aurél és Táq>ay-Szab6 Gabriella mu­zeológusok vállalták az emlék­múzeum újjárendezését, amelynek során a sérült búto­rokat kijavíttatták, a három szobát pedig - az eredeti álla­pot rekonstrukciójaként — be­rendezték. Semmiképpen sem az volt a munka célja, hogy Gárdonyi emlékkiállítást ren­dezzenek, mert akkor el kel-, lett volna távolítani a régi be­rendezés tekintélyes részét és. tárlók, paravánok, fényképek,; grafikák segítségével .collett volna bemutatni az írót kor­társai között, irodalomtörténe­ti értékeléssel. De szerencsére, nem semmisült meg a könyv­tár, megmaradtak a bútorok, de még a hangszerek egyrésze is. TALÁN FELESLEGES arról vitázni, hogy melyik a gazda­gabb, melyik az inkább él­ményt ígérő megoldás, hiszen a semmi és a valami értéke fe­lett sem lehet vita. A Gárdo­nyi-ház a maga eredeti beren­dezésével; az író sokirányú ér­deklődését tükröző könyvtárá­val évente a látogatók ezreinek ad maradandó élményt, amely­ről a vendégkönyv beírásai is tanúskodnak. Gárdonyi dolgo­zószobái tehát ránkmaradtak és ennek örülni kell az utó­doknak. de különösen nekünk, egrieknek, meg kell becsül­nünk ezt a kulturális és műve­lődéstörténeti értéket. A továb­bi tökéletesítése lehet már az író megismertetésének, ha va­lóban kiállítást rendezünk Gárdonyi irodalmi működésé­ről, valamennyi művének és megmaradt kéziratainak ^ be­mutatásával. Ez a kiállítás azonban ne úgy szülessék meg, hogy megszüntetjük az alkotás eredeti környezetét, hanem va­lami más épületet keressünk erre a célra, például az író má­sik lakóházát - az emlékmú­zeum mellett, ennek azonban ilyen felhasználása egyelőre nem lehetséges. (Ez volna az igazi perspektíva, telkén pedig füvészkertet létesíteni a Bükk, vagy a Bükkalja jellegzetes növényzetével.) Lehet, hogy akadnak egye­sek, akik éberen kritizáló szemmel az emlékmúzeumban azt a nagy felfedezést teszik, hogy Gárdonyi csak dilettáns festő volt. Tényleg, nem alko­tott maradandót a művészete'.-! minden ágában, de az igazság az, hogy Gárdonyit nem is a zenei, vagy a képzőművészeti munkássága miatt tiszteli a? utókor. A legtöbb embernek van kedvenc időtöltése, amely pihenteti a munka után. Per­sze nem mindenki fest, vagy komponál ilyenkor! Így kerül­tek a „dilettáns” festmények Gárdonyi bútoraira, vagy a palatáblákra, de semmiképpen sem azzal a céllal, hogy ezek valaha is „kiállításra” fognak kerülni. Az író visszavonult ember volt, vendégeket is rit­kán fogadott és valószínű, hogy az ilyen és hasonló szemléletű riportok hatására most vala­mennyi festményét megsemmi­sítené. vagy esetlég gondolna valamit. Szerencsére nem min­den látogató kritizál így. van­nak akik Gárdonyi Gézában nem a festőt, hanem az Egri csillagok, vagy Az én falum íróját nézik is keresik. A CIMBALOM, a pianínó és a bútorok tehát nem kiál­lítási tárgyak, hanem a régi enteriőr tartozékai. így a he- gedűtökok is. Ezeket kétféle­képpen lehet kitenni a pianí- nóra: kinyitva, vagy lezárva. Ha lezárva tesszük ki. jogosan vetik fel a kérdést: miért nem nyitják ki azokat a hegedűto- kokat? - és óvatlan pillanat­ban feszegetni kezdik fedelü­két. (Eleinte így is volt.) Ha viszont kinyitjuk őket. azt mondják: „mi szükség van az üres hegedűtokok mutogatásá­ra?’“ — A nép szava szent, most tehát újra egy „csukott korszak:” következik. (Remél­jük. hogy a következő riporter nem fogja kifogásolni.) Gárdonyi titkos naplójának fedelén egy csomó különös írásjel között ez a latínbetűs felírat áll: Tibetan grammar, ami angolul van és annyit je­lent, hogy tibeti nyelvtan. Persze, nem tibeti nyelvtan, mégcsak nem is tibeti írás, ha­nem az író saját elképzelése szerint összeállított írásjelek­kel rótt szöveg, amelyet soká­ig nem tudtak megfejteni. 1953-ban az Eötvös Loránd Tu­dományegyetem Irodalomtöté- neti Tanszéke kölcsönkérte a naplót a múzeumtól, amelyet három év múlva juttattak vissza. Erre a három évre estki László Elek (helyesen: László János) több „évtizedes” munká­ja, amely a megfejtést ered­ményezte. Ha valaki elolvassa ezt, a titkos napló megfejtéséi, nyilvánosságra hozó tanul­mányt és ugyanakkor egy ki­csit is becsüli Gárdonyit, úgy nem ajánlja a múzeum veze­tőségének, hogy a megfejtés eredményét pont az író dolgo­zószobájában ismertesse. A ta­nulmány szerzője olyan követ­keztetéseket von le, amelyek — akár egyetértünk vele, akár nem — az író megbecsülését, emlékének tiszteletét egyálta- lát nem segítik elő. a tanul­mány megjelenésekor fontoló­ra vettük annak ismertetését, de úgy láttuk, hogy visszatet­sző lenne az író egyéniségének ez a beállítása néhány méterre attól az asztaltól, ahol műveit írta. Az emlékmúzeumnak egyéb­ként — mint erről már volt szó — nem is az a célja, hogy értékelje Gárdonyit. A rende­zők megelégedtek a bejáratnál elhelyezett életrajzzal (amit sajnos nem mindenki vesz ész­re) és itt-ott egy-egy rövid uta­lással. Ha fejlesztünk valamit, az mindig az enteriőr-jelleg megtartásával történik. így már az utóbbi esztendőkben függönyöket tettünk az abla­kokra, gyakorlati okokból pe­dig védőszőnyegeket helyez­tünk el. Most készült el egy matrac az ágyra, amelynek fel­szerelése megsemmisült és fé­lig kész a könyvtár szerzői- é3 tárgymutatója. VÉGÜL: A JÓ Ötleteket mindig szívesen és köszönettel vesszük, így egy-egy kézirat elhelyezése az íróasztalokra valóban közelebb visz bennün­ket ahhoz, hogy az író ottho­nát még teljesebben, még való­szert) bben tudjuk a látogatók előtt bemutatni. Bakó Ferenc, a Dobó István Vármúzeum igazgatója. Bensőséges keretek kősóit ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját a Gyöngyösi Férfi- és Nőiszabó Kiss Nagy és emlékezetes ünnep­sége volt az elmúlt hét szom­batján a gyöngyösi Férfi- és Nőiszabó Ktsz-nek — tízéves jubileumát tartotta. Tíz esz­tendő telt el az első lépések óta, amikor sokan hitetlenked­ve, ta máskod va figyelték a néhány szabókisiparos össze­fogását, — viszik-e valamire, vagy sem. Vitték! A családta­gokkal együtt majd félezer ember gyűlt össze a KIOSZ nagytermében, hogy bensősé­ges, szinte családi ünnepség keretében emlékezzenek meg arról a tíz esztendőről, amely nem volt mentes a nehézsé­gektől, de az emlékezetes munkasikerektől sem. A zsúfolásig megtelt terem­ben felállított elnöki asztalnál ott foglaltak helyet a meghí­vottak, a párt-, az állami és társadalmi szervek képviselői, köztük Erdős József, az OKISZ elnöke, Karnis Pál, a KISZÖV megyei elnöke, és többen az alapító tagok közül. Részt vett az ünnepségen a ha­zánkban tartózkodó finn kül­döttség is: Aili Sílskonen asz- S2ony, finn parlamenti képvi­selőnő, valamint Christina Porkkala asszony, a Finn Or­szágos Béketanács titkára. Jfé Vereb László, az ünnepség elnökének megnyitó szavai után Krispán József, a szövet­kezet elnöke emelkedett szó­lásra, hogy beszámoljon az elmúlt tíz esztendő eredmé­nyeiről és azokról a feladatok­ról, amelyek a szövetkezet va­lamennyi dolgozói előtt áll­nak. Bevezetőben elmondotta, hogy tizenhét gyöngyösi szabó fogott össze a szövetkezet megalakítására, s ezt az össze­fogást nemcsak éber szemmel figyelte, de hathatósan segí­tette is a párt. Az összefogás­nak, az elszántságnak, a párt­ós állami szervek hathatós tá­mogatásának .volt köszönhető, hogy a kezdeti nagyon nehéz szövetkezet dolgozói. A nagy tapssal fogadott be­számoló után került sor az alapító tagok, valamint a szö­vetkezet legjobb dolgozói meg- jutalmazására. Tizenhét alapító tag, többek között Kiss And­rás, Vincze Tamásné. Polgár Miklós, Dienes Béla kapott ki­tüntető oklevelet és ezer forint pénzjutalmat. Rajtuk kívül még számos szövetkezeti dol­gozó kapott oklevelet, vagy pénzjutalmat a munkaverseny­ben elért kiváló eredményeiért. Ezután került sor a zászlóava­tásra. A szövetkezet gyönyörű zászlajára Erdős Józsefné zászlóanya helyezte fel a zöld babérkoszorút, s ezután sor­ban a párt, az állami, a tömeg­szervezet képviselői, valamint a testvérszövetkezetek és vál­lalatok meghívottal verték be a zászlószöget a gyöngyösi Fér­fi- és Nőiszabó Szövetkezet most avatott zászlajának nye­lére. Kedves színfoltja volt az ün­nepségnek az is. amikor pergő dobbal, virágcsokorral az úttö­rők vonultak be és köszöntöt­ték a jubiláló szövetkezet dol­gozóit. Felszólalt és meleg szavak­kal köszöntötte az ünneplőket Aill Sílskonen asszony is, akit a szövetkezet vezetősége ked­ves ajándékkal lepett meg, me­lyet a finn parlamenti képvi­selőnő hasonló módon viszon- zott. Az ünnepség első része után a műsor kulturális részére ke­rült sor, amelyet a szövetkeze­ti énekkar nyitott meg, Roít Imre vezetésével és aratott megérdemelt sikert. Felléptek még a műsorban Balia Éva konferanszié, a TV munkatár­sa, L ehoczky Éva, Mucsi Sándor, Varasdi Balogh Lajos, a Blaha Lujza Színház művé­szei, valamint Kovács Rezső, aki József Attila és Földeák János verseiből szavalt, vala­mint Dobrovka József, fiatal, Gyöngyösről elszármazott zon­goraművész. A kultúrműsor után ünnepi vacsora, majd hajnalig tartó vidám mulatság zárta a feled­hetetlen napot. Itt kell meg­említeni Bódi Ferenc főköny­velőt, akinek elvitathatatlan érdemei voltak az ünnepség szervezésében és példás lebo­nyolításában. Az ünnepi órának vége. Üjabb tíz esztendő dolgos napjai várnak a szövetkezet dolgozóira, akik minden bi­zonnyal az eddiginél is sikere­sebb munkával bizonyítják be, hogy valóban méltók és hűek lesznek a felavatott zászlóhoz. (gyurkó) kórház művelődési termében vándorgyűlést tart. A gyűlés megnyitó beszédét dr. Osváth Gábor kórházigaz­gató főorvos mondja, majd dr. Bukovinszky László és dr. La­katos István, dr. Szendi Ba­lázs orvosok tartanak előadást, az előadást hozzászólások kö­vetik. a tsz-tagok hozzákészültek. Jó munkájuknak meg is lesz az eredménye: a tíz katasztrális hold területről 200 mázsa ter­mést várnak. erőmű gépeit. A tervezők azon­ban igen nehéz probléma előtt álltak: hogyan építsenek olyan talajra, amelyet örökös fagy bénít? Ha a föld víz alá kerül, megolvad és a gát tönkreme­het. A leningrádi vizierőműveket tervező intézet mérnökei ere­deti módszert dolgoztak ki a probléma megoldására. Rend­kívül erős, vízhatlan vásznat helyeznek a gát testébe, s ez nem ereszti át a vizet a fa­gyott földhöz. így az erőmű teljesen szilárd lesz. Az örök fagy vidékén épülő vízierőmű terv-vázlatai már elkészültek. Az erőmű 1963- ban fog áramot adni. Mellette város épül, kényelmes házak­kal, különféle kulturális és szolgáltató intézményekkel. Orvosi vándorgyűlés Egerben Az Orvos-Egészségügyi Dol­gozók Szakszervezete nőgyó­gyász csoportja és az észak­magyarországi nőgyógyász szakcsoport szeptember 23-án, az egri megyei kórház alapítá­sának 10 éves jubileuma al­kalmából Egerben, a megyei i m A cukorrépaszedósli A káli Március 15-e Terme­lőszövetkezet tíz katasztrális holdon termel cukorrépát. A szedést ugyan még csak a hó­nap végén kezdik meg, de mar Erőmű az örök Jakutföld természeti kin­csekben rendkívül gazdag. A köztársaság több vidékén gaz­dag gyémántlelőhelyeket fe­deztek fel. A földben rejlő kincsek kiaknázásának foko­zásához azonban bőséges villa- mosenergia-forrás szükséges. Jakutföldnek nyugati részé­ben nincs megfelelő fűtőanyag hőerőművek üzemeltetéséhez, a fűtőanyag odaszállílása pe­dig nagyon költséges lenne. A szakemberek ezért elhatároz­ták, hogy vízierőművet építe­nek a tajgán keresztül höm­pölygő Viljuj folyón. A folyó torkolatától ezer kilométerre fekvő lakatlan vidéken talál­ták meg a legalkalmasabb he­lyet az erőmű számára. Itt 700 méter hosszú gáttal fogják el­zárni a Viljujt és a lezuhanó víz ereje fogja működtetni az lépéseket a gyorsabb ütemű fejlődés válthatta fel. — Elismeréssel kell adózni akkori tagjainknak — mondot­ta a szövetkezet elnöke —, mert, akik most jönnek a szö­vetkezetbe, nem szívesen csi­nálnák azt a munkát, hogy vattás télikabátokat lábbalhaj- tós gépeken tűzték, a szabá­szat kézíűllóval dolgozott, meg­lehetősen kezdetleges, primi­tív formában. Mégis az első év öt hónapjának eredménye az volt, hogy ez a kis szövetkezet 63 000 forint tiszta nyereséggel zárta a csonka gazdasági évet. Nem kis mértékben ennek kö­szönhető — folytatta —, hogy a munkánkat figyelemmel kí­sérő, kívülálló kisiparosok és szakmunkások közül 25-en kér­ték felvételüket a szövetkezet­be. Krispán elvtárs ezután be­számolójában évről évre nyo­mon követte, felidézte azokat az eseményeket, amelyek min­tegy fémjelezték a szövetkezet munkáját, s amelyek nehézsé­geikkel együtt is, mind egysé­gesebbé és mind gazdagabbá kovácsolta a férfi- és nőiszabő szövetkezetei Büszkén számolt be arról is, hogy 1956-ban, az ellenforradalom viharában, a tagság hű maradt cselekedeté­hez, a lenini szövetkezeti gon­dolathoz. — A szövetkezetből egyetlen tag sem lépett ki, nem vett részt senki sztrájkokban, sőt, a tagság jelentős része minden fenyegetés ellenére, lehúzott redőnyök mellett is dolgozott. 1957-ben, 1958-ban, 1959-ben szövetkezetünk soha nem lá­tott ütemben fejlődött, de dol­gozott is, mert látta és tudta a tagság, hogy árualapra van szüksége az országnak, hogy győzzön az infláció veszélye fölött. A továbbiakban a szövetke­zet jelenlegi helyzetéről, majd a feladatokról szólt, s elmon­dotta, hogy fejleszteni és erősí­teni akarják a szervezeti életet, korszerűsíteni a termelést. — még jobban kiszolgálni a dol­gozók igényeit. A gyöngyösi Köztársaság téren olyan új, méretes szabóság létesül, amely vetekszik bármely fővá­rosi szabóság üzletével, fejlő­dik a második ötéves tervben — egy főre számítva 40 száza­lékkal — a termelés is. új. mo­dem gépeket kapnak, áttérnek a szalagrendsaares munkára. Befejezésül arról beszélt a szövetkezet elnöke, hogy az ünnepség keretében felavatás­ra kerülő zászlóhoz, a zászló kifejezte gondolathoz marad­janak továbbra is hűségesek a Gondolatok a munkáról Ji/tunka nélkül nincs jólét, jólét nélkül -Ikl nincs megelégedés, megelégedés nélkül nincs boldogság. A munka tehát a bol­dogság forrása. * A munka megtermékenyíti gondolatainkat, megacélozza erőinket, megnemesíti érzésein­ket, megtisztítja örömeinket. A munka tehát megszépíti az életünket. * A másokért végzett áldozatos munka a szépség fényével világít bennünk. Gazdaggá tesz, amely többet ér minden kincsnél, mert emberszíveket ad érte viszonzásul. * A munka a tiszta örömök útjára visz. Min­den árnyékot áttör a fényével és az alkotás örömét adja nekünk. * Az élet nagysága nem a mindig nagyobb állás felé való törtetésben van, hanem a mun­kában való elmélyülésben, amelyet végeznünk kell hazánkért, népünkért, annak boldog jö­vendőjéért. * A szív érzéséből születik meg a jóság, a jóságból az erő, amely tenni, cselekedni akar és cselekszik is, hogy új élet fakadjon, szebb, mint a régi, jobb, mint a múlt. Az örök fejlő­dés útja ez, amely előre néz, tanul, dolgozik, megfogja a munkát, hogy szebb legyen a jö­vő, boldogabb legyen az élet. * A mindennapok apró munkáinak becsüle­tes, lelkiismeretes elvégzése, a mások munká­jának a megbecsülése, az emberi közösség iránt érzett nagy felelősség a biztosíték arra, hogy a kis eredmények meghozzák a nagy dolgok megvalósulását. * A durvaság, a más becsületébe váló bele- gázolás, a lekicsinylés, a modortalanság, em­bertársunk érzésvilágának a kigúnyolása, pel­lengérre állítása bűn társadalmunkkal szem­ben, mert nem előbbre viszi a munkát, hanem hátráltatja. * Miért nehezítjük meg egymás munkáját, mikor könnyebbé is tudnánk tenni?... Csak a rosszindulatot kellene kiölni szívünkből.., Hórvölgyi István A pletyka margójára "pmberi gyarlóság, hogy olyan köny­J J nyen suttogunk, beszélünk mások gyarlóságairól. Hibája lehet mindenkinek, sőt, van is, így önmagunkat sem tarthatjuk kivételnek. Ezt tudva, látva, mások felé is másképp tekintünk, nem elnézőbbek leszünk, hanem megértőbbek. Nagy különbség ez. Az elnézés gyöngeség, kicsit cinkosság, sokszor jóváhagyás, a meg­értésben már segíteni akarás is van. S ez az igazi emberi, mert ez néz előre, ez nevel, ez épít, ez mutatja meg a szívet, amely szerete- tével gyógyítani, nem pedig mérgezni akar. Nem beszélhetünk azonban megértésről, ha em­bertársunk hibáit csemegének tekintjük, azok­ról suttogunk, beszélgetünk, s így adjuk to­vább másoknak. Felelőtlen dolog ez és em­bertelen. A kicsi hibából nagy lesz, a nagy még nagyobbra nő, mint az öklömnyi hócso­mó, amely lavinává óriásodik a lejtőn lefelé. Ki tudná ezt már megállítani... A megértés hallgat, gondolkodik, érez, azután cselekszik. Hallgat, mert tudja, mit jelent a pletyka szárnyára kerülni; gondol­kodik, keresi, kutatja az okokat, amelyek elindítói lehettek az elkövetett hibának. S mi­közben elemzi azokat, súlyúkat méri, önkén­telenül is önmagába néz, ahonnan riadtan to­lul fel a kérdés: „Hasonló helyzetben én mit tettem volna? ..Nagy dolog ez, mert önma­gunk hibáinak tükrében nem mint csemegét nézzük embertársunk tettét, hanem sebet lá­tunk benne, amelyet gyógyítanunk emberi kö­telesség. Ez már a szív munkája, amely érzé­seibe befogja az észt, és cselekszik. Talán a szeretet szavával megérteti a gyarlóság súlyát és következményeit, talán az elindító okokat próbálja megszüntetni, de az is lehet, hogy különleges eszközökhöz nyúl, csakhogy em­bertársa tettét jóra fordítsa. Mások felé azon­ban mindenképpen hallgat, mert tudja, hogy csak ezzel járhatja a segítés, a gyógyítás útját. Van egy játék, a gyermekek nagyon szere­tik. Valaki a szomszédja fülébe súg valamit, az tovább adja a következőnek, az utolsó az­tán hangosan kimondja a szöveget. Van aztán kacagás, kirobbanó jókedv, amikor megtud­ják, hogy mennyire más lett, mennyire elfer­dült az elindított szöveg. Ez csak játék; de a suttogás, a beszéd, amely hibáinkat, gyengesé­geinket, botlásainkat hátunk mögött tovább adja, megmérgezi a társadalmi együttélést, mert hiányzik belőle az embereket átfogó leg­erősebb kapocs, a szeretet. Ezért embertelen...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom