Népújság, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-23 / 225. szám

I960, szeptember 23., péntek NÉPÚJSÁG hmerd meg hazádat 'DEBRECEN Tárossá alakulásának hatszázadik évfordulójára készül DEBRECENT MÉLTÁN so­rolhatjuk a nagy történelmi múlttal rendelkező városok közé. Várossá alakulásában és fej­lődésében nagy szerepet ját­szott szerencsés fekvése. Így az a tény, hogy Debrecen a „népek országútja” . volt, itt haladt át az észak—déli és nyu­gat—keleti kereskedelmi útvo­nal. A város lakói, a történelmi fejlődés során mindenkor a szabadság és a haladás zászló­vivői ..voltak. A város dolgozói rokonszenves, ízes magyarság­gal beszélő, a haladás szolgála­tában álló és munkálkodó em­berek. A háború előtti Debrecent „paraszt” vagy „cívis” város­nak . nevezték Miskolc, Győr, Pécs és más ipari jellegű váro­sokkal szemben. A mai Debre­cen igazi „nagy” vidéki város. És ezt nemcsak a százharminc- ezret számláló lakosság létszá­ma adja, nem is a mindenkor rendelkezésre álló sok-sok száz hol dny i terjeszkedési lehető­ség, hanem a lakosságnak és a város vezetőinek a „nagy”, a „több” és „szebb” utáni vágya és törekvése. ÁLTÁLÁBAN SZERTE az országban minden .várok' egyre szebb és szebb lesz. Debrecen­ben, ahol a háború alatt a vá­ros egy harmada, a Nagyállo­más, a Petőfi tér és a Járás- bíróság’környéke elpusztult, a háború után vontatottan indult újjáépítést, ma már egy olyan gyors ütemű és örömteli fejlő­dés ' Váltotta’ fel, amely szinte nem is évenként, de havonta lemérhető. Debrecen minden­ben a fejlődő nagyváros képét mutatja, 4 A város iparosodását az egy­re szaporodó ipari üzemek egész sora szemlélteti. Ma már a Bőrgyár, Cipőgyár, Dohány­gyár, Hajdúsági Gyógyszer- gyjtE...(Peniqillin), Hűtöház (mi- relite-készítmé'nyek), Hajlííóft Bútorgyár, Kefegyár, Légszesz­gyár; Yagdff^ySt;,^5rÖtKőcsá,p-" ágygyár, sok ezer munkáskezet foglalkoztat. Ezenkívül az épí- tovpllalatok, a középüzemek és szövetkezetek sokasága teszi Debrecent fejlődő ipari vá­rossá. Mint iskolaváros, Debrecen ugyancsak hosszú, évszázados múltra tekinthet vissza. Az 1500-as években a mai kollé­gium helyén a dominikánusok rendháza állott, á reformáció idfyép a rendházból iskola lett. 1538 a kollégium alapítási éve. Az, épület többször tűzvész martaléka lett. Mai, kétemele­tes kiképzését 1802—1816-ban nyerte. Itt tanult Csokonai Vi­téz Mihály, Kölcsey Ferenc, Arany János, Móricz Zsig- mond, Medgyessy Ferenc. Fel­becsülhetetlen kulturális kin­cset őriz a kollégium több mint háromszázezer kötetnyi könyv­tára, ahol Arany János Buda halálának»- eredeti kéziratától kezdve, számos ősnyomtatvány és könyvritkaság megtalálható. A számom iskolán kívül az Atommag Kutató Intézet, a Kossuth Lajos Tudományegye­tem, Orvostudományi Egyetem és a Mezőgazdaság Akadémia jelentik Debrecenben a ma­gyar Athént. Mint fejlődésben levő város, az érkező idegent elsősorban a város tisztasága lepi meg, majd utána nyomban az állomástól a szélesen, virágpompában díszlő Vöröshadsereg útja. De mindenütt a városban, a leg­kisebb hely, talpalatnyi terület sincs kihasználatlanul. A Pé- terfia és a Simonyi út árnyas fái, virágszőnyegei felüdítik a látogatót. A Nagyerdő lakott területéi,Ja fühdők, az egyete­mek, a-stadion, az állatkert és a Vigadó, Vidámpark, vagy a magános, villaépületek kornyé­kén csodálatosan szép, gondo­zott virágos kertek.. A Nagy­erdő, mintegy kétezer holdnyi terület, amely kapcsolódik a gúthi erdőség hatezer holdnyi területével. ’ KULTURÁLIS vonatkozás­ban az említett kollégiumi könyvtáron kívül a legnagyobb értéket a Déri .Múzeum kép­viseli, ahol a magyar festészet galériájában ott található min­den neves festőművészünk egy-egy alkotása. A múzeum különösen nagyra becsült érté­kei közül is • kiemelkedik a maga nefnében páratlan: Mun­kácsy Mihály Ecce homo című alkotása. Debrecen fürdőit egész télen át látogatják a gyógyulást ke­reső idegenek. Nyáron át na­ponta 15—18 ezer ember keresi fel a debreceni..strandfürdőket. A város hivatalósands ,-,gyógy- :ftífdő,f-; hcíjíffek 'van'- nyilvánít­va. Debrecen vezető helyet fog­lal el a vidéki városok között a színházkultúrában. A roman­tikus stílusú épület — a Csoko­nai Színház — homlokzatát Vö­rösmarty, Petőfi, Kazinczy, Csokonai, Kölcsey és Kisfalu­dy szobrai díszítik. Városnéző sétánk végeztével felkerestük Bartha Károly ta­nácselnök-helyettes elvtársat, aki érdeklődésünkre elmondta, hogy ez évben bővítették a ter­málfürdőket és a Nagyerdőn egy új fürdőt és Vidámparkot adtak át a közönség használa­tára. Ugyancsak az idén épí­tettek három szökőkutat, a köztereken új szobrokat he­lyeztek el és a parkosítást to­vább folytatták a kollégium környékén és más területeken. Átadtak a forgalomnak egy hatvan ágyas turistaszállót és megkezdték egy gyógyüdülő építését. A Nagyerdőn még egy száz ágyas üdülő létesül a Haj- dú-Bihar megyei mezőgazdasá­gi termelőszövetkezetek kezde­ményezésére. Jövőre nagy terveink van­nak — mondja Bartha Károly elvtárs. — 1961-ben ünnepeljük Debrecen várossá alakulásá­nak hatszázadik évfordulóját. Ez alkalomra különösen széppé akarjuk tenni városunkat. Nem kevesebb, mint százötvenezer rózsát fogunk telepíteni. De sok-sok egyéb tervünk is van. A debreceniek nagyon szeretik városukat,' így társadalmi ösz- szefogással sikerül a tanács kezdeményezéseit megvalósí­tani. Tavaly adtuk át az Állat- kertet, amely szintén társadal­mi összefogásnak az eredmé­nye. Debrecen Lublin városá­val munkaközösséget vállalt és városunk szebbé tételéhez terv­dokumentációkat kapunk Lub­lin városától — fejezte be is­mertetőjét Bartha Károly elv­társ. • JÖVŐRE KÉSZÜL Debrecen a hatszáz éves jubileum meg­ünneplésére — mondotta Bar­tha Károly tanácselnök-helyet­tes elvtőjjLy .és. napon bemutatják a,város mai életét. ’v;aiV Érré a napra „Debrecenbe kéne menni”. Megérné! Okos Miklós Kulönbosö tanfolyamok indulnak a tfts-ek réa*ére A múlt,-évben igen jól mű­ködtek különböző helyen a ba­romfitenyésztő tanfolyamok. Eredménye az, hogy .a barom­figondozást szakképzett dolgo­zók végzik a tsz-ekben, ami nagyobb jövedelmet is jelent. Ezt. a tanfolyamot az idén is beindítják. Ezenkívül külön állattenyésztési tanfolyam in7 dúl tsz-vezetők részére, ami­nek már kidolgozták az anya­gát. Gondoskodnak arról is, hogy minden termelőszövetke­zetnek legyen szakképzett könyvelője. A hevesi járásban már csak hat tsz vari könyvelő nélkül. Uj módszerekkel fokozzák 1 a mezőgazdasági szakemberképzést Heves termelőszövetkezeti rnegyében szokatlanul fellen­dült a tariulás iránti érdeklő­dés. A különböző szervezett ■oktatási formák'mellett szám­talan lehetőség biztosítja a fa­lu lakosságának művelődését. A megye termelőszövetkezeti átalakulása ez év elején már fokozta a tanulás iránti érdek­lődést, és mintegy 120 000 em­ber tanult a megye falvaiban. Az idei tél folyamán mintegy 200 000 falusi dolgozó oktatását tervezik. Több ezren vesznek részt Ezüstkalászos tanfolya­mon és a termelőszövetkezeti gazdálkodást ismertető külön­böző tanfolyamokon. Üj módszerekkel szélesítik a szakemberképzést: a mezőgaz­dasági továbbképző tanfolya­mok anyagából — magántanu­lás jelleggel — több termelő- szövetkezetben szerveznek esti foglalkozásokat, elsősorban idősebb termelőszövetkezeti ta­gok számára, a korszerű mező- gazdasági ismeretek elsajátítá­sára. Az állami gazdaságok gépparkjainak segítségével mintegy tíz helyen vezetnek be kísérletképpen ilyen szak­tanfolyamot- Több községben létesítenek parasztakadémiát. Nagyrédén a gyöngyösi me­zőgazdasági technikum külön osztályt nyit a termelőszövet­kezetben, mintegy 40 fő részvé­telével! Tovább folytatják a megyében a termelőszövetke­zet női tagjai számára jól be­vált baromfigondozó tanfolya­mokat. Űj termelőszövetkezeti községekben mindenhol szer­veznek foglalkozásokat a mun­kaegység-számításról. A me­gyei tanács művelődési osztá­lya és a TIT mintegy 3000 is­meretterjesztő előadást tart a tél folyamán a megye falvai­ban. (ka) Színészek és tsz-tagok találkozója Pélyen Az elmúlt szombaton Pély községben színházi bemutató­val egybekötött színész—pa­raszt találkozót szervezett az egri Gárdonyi Géza Színház. A szervezés jó is lett volna, ha a 32-es Autóközlekedési Válla­lat bele nem szól a dologba. De beleszólt. Így aztán a zsúfolt külön­járat már el- ■ indult, amikor a művészek szívszorongva néztek vissza a még mindie izzadtam dü­hösen és ide­gesen kapko­dó, pakoló mű­szakiakra. — Hajaj, mi­kor lesz ebből előadás! —je­gyezte meg valaki a be­avatottak kö­zül. És igaza lett. A 32-es AKÖV teherkocsijá­nak kétórás késése miatt este 7 óra he­lyett este fél-9 órakor kezdő­dött és tartott ... éjjel fél 1-ig. Kertész Imre Jenő Bekopog a szerelem című zenés vígjátékát láthatták a pélyiek. Az előadás sók tap­sot kapott. A négyórás premier után át­vonultak a ' mácsháza üléster­mébe, ahová a fuIajdonképpe- ni találkozóra jöttek össze. Az éjszakai csendben meg­jelentek a virágcsokros terme­lőszövetkezeti tagok és meleg szeretettel, barátsággal ölel- jték magukhoz a művészeket, és együtt hallgatták SzöllA* s i Gyula igazgató rövid be- szódét, amelyben elmondotta, hogy ez a találkozó nem egyet­len találkozást, nem egy fel­lángolást jelent, hanem tar­tós y igot azokkal az em— h vekkel píp ■ újat építik Egészségünkre! Kiss József, isz-lag . Vatgá Edit művésznővel koccint. (Foto: Kiss Béla) és Horváth és akik az újat ábrázolják mű­vészetükkel. Majd F é k é t é Alajos, a színház szakszerve­zeti bizottsága nevében emték- ■ könyvet ajándékozott a\ ter­melőszövetkezetnek. L a j k ó Lajos, az Arany­kalász Tsz elnöke ígéretét' tett arra, hogy a maguk részéről á barátságot ápolni fogják, és baráti látogatást tesznek majd Egerben a színészeknél. Ádám Éva,, Kik laknak a faluvégen ? SÍKOK. Az "ősz Annióf‘ színé­vel fágyogjé be a falut, á pi­ros ' cserepes házakat. A' 'dom­bok, hegyoldalak lankáin pi- roslik a csipkebogyó és méz­édesre zsendül a most még oly fanyar kökény. Fenn a hegytetőn, múlt idők nagy hí­rét hirdeti a siroki vár, amely­nek romjai között már csak bőregerek és baglyok tanyáz­nak. Hajdanán é vár jelentet­te az életet, a kenyeret, örö­met és sanyarúságot a környék pórnépének, akik, mint valami isteni trónusra, csak félve te­kintettek föl a sziklaszirtek mögé bújt várra. A természet formálta szikla­figurák meséi, mondái még ma is élnek egy-egy öreg aja­a helyeken, ahol most a fiatal, új -épületek sorakoznak, még szántottak, vetettek,.,. *. híre- hamva se volt a falunak. , . Aztán szóba kerül több: min­den, az ő életük is. Kétezret - keres ő maga átlagosan,, ezret a felesége, aki a Mátravidéki Fémművekben dolgozik. — SOKAT spóroltunk, amíg felépült a ház — magyarázza Kiss István. ■—■ Ötéves kislá­nyunk is van, akire a, nagy­mamák vigyáznák, amíg • mi munkában vagyunk. — Bútor, motorkerékpár, rádiónk is van már —, meséli a fiatal házigazda, aztán arról kerül szó, hogy az ő szülei is . szegény emberek voltak, s bi­zony úgy kerültek össze fele­ségével, hogy jóformán min-, denről maguknak kellett gon­doskodniuk:. — Sqkat dolgozunk, de leg­alább tudjuk miért — móhdja ki az igaza; Kiss István és lát­szik az arcán, hogy érzi; van értelme ennek az életnek, a munkának, t fáradozásnak. A falu közepén. Recsk ira-. nyába is mutat az útjelző táb­la. Errefelé éppúgy, mint a másik faluszélén, új házak — s tegyük hozzá bátran — szebbnél szebb házak sorakoz-' nak. A legutolsó még éppen- hogy tető alatt áll s most; né­hány hét múlva fejezik be raj­ta a munkát a ktsz dolgozói. A gazda, az új gazda itt Ónodi Pál, a termelőszövetkezet tag-' ja, akinek régi vágya, "álma teljesül akkor, amikor majd­beköltözhet a városba is nyu­godtan beillő épületbe-. Két szoba, konyha, veranda, pince,' mellékhelyiségekből állaz épü­let és mire elkészül, éppen olyan csinos és szép lesz majd, mint a többi szomszédai, ame­lyek az idén vagy tavaly épül­tek itt a faluvégen..' . -i SOKAT változik mostantájt a falu képe, két-három eszten­dő alatt is, s lassan-lassan a- régi faluból egy új, külsejében is egészen megváltozott kép tárul az emberek szemé elé. A. legszebb házak a faluszélre kerülnek s a zsúpfedelek is örökre eltűnnek a piros csere­pek közül... Szalay István káir, áklkhoss'zó 'téli •1 iestéken- kukörlcaf osztáskor, néha-néha cliftöndának -egy^-egy -■történem tét a rég letűnt időkről. Az „életet”- most nem a vár jelenti Sírokban sem, mert az élet már ott . formálódik, iga­zodik a munkások, parasztok, bányászok házaiban, a gyár emeletes épületeiben, az üzem­ben és a földeken. Öreg emberrel találkozom az egyik udvaron. Békésen ül­dögél, pipázgat s közben nézi, figyeli a fiatalabbak munká­ját. Nem beszél; csak keveset szól, gondolkodik, szemlélődik ebben az újfajta . világban, amiből sokat megért, sokat nem, s csak annyit lát, hogy esztendőről esztendőre alakul, változik a hajdan parányi, he­gyi falucska képe. I — Tíz évvel ezelőtt még j négyszáz méterrel feljebb volt í itt is az utolsó ház — mutat a í bácsi a távolba, majd gyer- I mekkoráról beszél, az akkori I faluról. í IGEN. Sírok sem volt kivé- I tel a többi magyar falutól, és litt iS az volt hajdanán a szo- | kás, hogy a 'faluvégen a szal- | mazsúpos házikókban a falu ■ szegényei laktak, akik gondol- | ni se mertek arra, hogy vala- i ha is beljebb kerülhetnek a | község központjába. Az alvé- i gén laktak a legszegényebbek, ; a cselédség, a nincstelenek, ; akik örök gyűlölettel voltak a I feívégesiek iránt s így hosszú- | hosszú évszázadokon át nézett i egymással farkasszemet a falu. | A siroki alvég utolsó házán \ rajta a tábla és a házszárii: \ Petőfi út 88. Üj épület, kívül- . ről még hiányzik a vakolás, I de belülről már helyén van I minden. Fiatal ember a gazda, j Kiss István bányász, aki nem- \ rég érkezett haza a műszakból jaz autóbusszal. Kedvesen fo- |gad, beszélgetünk. Amikor al­lmondom neki jövetelem célját, [ elmosolyodik. ; — No, most meg lehet nézni la faluvégét — mutat át szom- iszédai felé. | — Éppen fordítva ván most, ! mint volt azelőtt. Akkor a • legszegényebb viskók álltak a : végeken, most a legszebb, leg- ; modernebb házak, az új épüle­■ tek Néhány esztendeje ezeken hall, csak arra eszmél, hogy; valami ott sündörög a lába körül, már-már rá akar ordí­tani, hogy „csiba te, Betyár!”! és belerúgni, amikor onnan, a' föld felől csilingelő hang ka-! carászik fel hozzá: — Medfottalat... medfotta­lat; Nadapa ... adj bóbitás! dalambot... mami mondta... i Meleg a kis legény keze, ahogy ott kotorászik a csontos, inas lábszáron, s ez a meleg felfut a vénember szivéig. Gyorsabb mozgásra serkenti a vért, csodálatosképpen fürgévé válik egyszerre az öreg. Leha­jol, magához öleli a gyereket, s tapos vele befelé a házba. A két másikat nem is látja, csak sejti, hol vannak, hanem azért odaszól nekik, kicsit még ne- heztelően, de már engedéke­nyebben, mint annakelőtt: — Hát gyertek no, hiszen még hó talál esni az éjszaka. C TOPOGNAK BE A ^ HAZBA, óvatosan, hal­kan, a Betyár nyüszítésétől kí­sérve. Azután becsukódik az ajtó, a kutya félrefordított fej­jel bámul utánuk. Kicsit még várakozik, hátha... hátha visz- szajönnek, de hát azoknak eszük ágában sincs. A szél pe­dig dühében neki-nekiront a kis, szalmatetős faluvégi ház­nak, rázza, zörgeti az ablakot, reggelre pedig beszórja fehé­ren csillogó hóval az egész fa­lut — az egész világot. Ügy, ahogy nagyapó meg-! mondta. hogy a következő percben még nagyobb feketeség támadjon a szívében, mint az éjszaka. Nem, az anyja ereje kevés, hogy az apja szíve meglágyul­jon, Borzalmas volt az arca, amikor meglátta Pistát a gye­rekkel. Most mi lesz velük, hová menjenek, istenem, iste­nem ... Az öreg becsukta a konyha­ajtót, kijött egész a tornác ele­jébe. Lába alatt megcsörren­tek a lámpa darabjai. Indula- . tosan felmordult: — No, mit tátjátok a száto­kat. Le is út, fel is út. Nem kell nekem a Vendelék véré­ből egy makulányi sem. Taka­rodjatok! S te is, te lány. Edd meg, amit főztél. A porontyod, a porontyod ..: Elhallgatott köhögve, fuldo­kolva. A düh megzavarta a fe­jét, szívét, s nagy indulatában belerúgott a Betyárba. A ku­tya ijesztően felvonított. A fiatal apa kezében megmoz­dult a gyerek. Fázott. Felsírt, s apró kezeivel könnyeit töröl- getve, belekérdezett az éjsza­kába: — Idszanám, a nadapához menünk? Vígy a nadapához, a Betárhoz, a ... A vénembert szívenütötte a • gyerek hangja. Hirtelen igen hidegnek érezte ezt a késő őszi éjt, s még hidegebbnek az öregségét. Es reménytelennek. Mintha senkije se lenne ezen a világon, oly egyedül remeg ott, a tornác elején. Rettenetes ez az érzés, se nem lát, se nem Pista jön fel a tornácra, mint akit vártak, a nagy fáradtság­tól eltorzult arccal, de azért mosolyog. Kicsit szánalmas a mosoly, de‘ mosoly, félénk, bo­csánatot kérői nyújtjá előre a gyereket, s- úgy motyogja: —AZ unokája, apámuram, a maga nevére tettük, János lett a legény. — Az unokám — hördül mé­lyet az öreg —, az unokám, te semmirekellő, te cudar, te leánybolondító, hát ezért vit­ted .el, hogy világ csúfjára gyére vissza ... te ... te..; Felháborodása oly nagy, hogy reszkető kezéből kihull a lámpa'. VákSötét lesz, a szél bezuhan a nyitott' konyha- ajtón, s a függönyt lengeti. A szobából apró csosszanásokkal siet kifelé az öregasszony, bő alsószoknyája fehéren virít fel a tornácon. Kéndőféleséget fog össze a vállán. — János, te, megfázol, te vénember,: mit kacajtasz itt és kivel? Duruzsolva ütődik emberé­nek, de nem. lát semmit,. csak a Betyár meleg szőrét érzi csontos lábszárán. Hanem az öreg durván, ráripakodik, s űzi, hájszolja vissza, befelé: — Feküdj le, ne lófrálj? mintha ,r megkergültél' Volna. Nincs semmi baj, rosszat ál­modtam,.hát kigyüttem szét­nézni. No,"eredj, -eredj, siess ... A< FIATALASSZONYBAN felbuzog a remény, de csak egy villanásnyi időre, nyitott ajtóban, ősz, ritkás ha­ja borzasán lóg a szemébe, csak húzogatja az orrát, szag­lász ki a fekete éjbe. Nem lát. még senkit, a kezében tartott lámpa ejvakftja, dühösen njor- dul:. — Hé, ki az az istentelen, ilyenkor, éjjel? .. . A fiatalasszony elmozdul az ablak- alól, s odatoppan az öreg elé. Két fekete, égő csil­lagszemével, amely már köny- nyektől' terhes, ránéz az apjá­ra. . Nem szól semmit, csupán kezeit szorítja keblére és néz; néz... A vénembert meghökkenti a látvány. Hát ez- á Margit? Az a virágszál, amit úgy nevelt, oiyah féltve, mint a gróf tuli­pánjait a kertész. Még attól is szélídebben bántak vele, óvták a fúvó széltől és most... csu­pa csont, meg bőr, meg ron­gyosság, foltos kendő. Ezt tette hát vele az a drágalátos ura, a Pista, hogy a férgek ... ■Valami nagy, mélységesen nagy szánalom zertdül meg a vénember szívében. Az ajka is beléreszket, ahogy suttogva móhdjá’: — 'Hát, gyere .., gyere bé, édes lányom, ott benn majd ... ÚS ODATOPOG EGÉSZEN " mellé, karolná, át, mint valamikor régen, mint tulipán korában, de ahogy oldalt for­dul;1 méglátja az! embert, a Pistát,-ölében a szendergő gye­rekkel: — Ezeket.., ezeket..;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom