Népújság, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-19 / 196. szám

1960. augusztus 19., péntek NEPÜJSAG 3 Lakótelepi látogatás A FINOMSZERELVÉNY- GYAR Felnémet melletti lakó­telepet ötösnek nevezik. Hogy miért? Ennek ki­derítése nem vár az oknyo­mozó történelemre: szájhagyo­mány szerint valamikor a „ré­gi időben” csupán öt épület, öt lakóház emelkedett a tele­pen. És innen nyerte nevét. A lakótelepet tíz évvel ez­előtt kezdték építeni és első lakói még 1951-ben költöztek be a korszerű, egészséges és kényelmes lakásokba. Mintegy hatszázan élnek je­lenleg a csaknem százötven egy-, két- és háromszobás la­kásban, amelyek elosztása a lehető legigazságosabban tör­tént: sok családtag — nagyobb lakás. Van vegyesboltjuk és heten­te két alkalommal itt a fod­rász, csak szerdán szünnapos a kantin, minden délután fél há­romtól fél négyig rendel az or­vos, ötven gyereket gondoznak a bölcsődében és az óvodában. A majdnem óránként közle­kedő busszal mentem ki a la­kótelepre, s előttem szállt le egy mustárszín inges férfi. Egyik kezében papírcsomagot szorongatott, másikban pedig dinnyét egyensúlyozott. Tőle érdeklődtem, s készsé­gesen adott felvilágosítást. Sőt, még invitált is, látogassam meg őket, ott kényelmesebben beszélgethetünk. És valóban. Kellemes, barátságos Király Lászlóék otthona. Kétszoba, összkomfort. A bútorok újsze­rűén hatnak, ám a vendég mégsem érzi azt a ridegséget, amely általában az újdonatúj berendezésből szokott sugároz­ni. PÁRNÁK ÉS HORGOLT te­rítőcskék, de minden a kellő helyen, s semmi sem több a szükségesnél... — Mint az ujjam, úgy kerül­tünk össze. Aztán minden év­ben vettünk egy garnitúra bú­tort. Elsőnek persze a kony­hát... — mosolyog. — A kez­det volt nálunk is a legnehe­zebb. Hamar jöttek a gyerekek is. A nagyobb ötéves, a kisebb három lesz... Király László lakatosként kezdte a munkát az üzemben, majd szakvizsgát tett. — Tanfolyamon vettem részt az üzemben és kitanultam a hegesztést, meg az automata­beállítást ... — Szabad idejét mivel tölti? Milyen szórakozási lehetősé­gek kínálkoznak? Cigarettával kínál, tán vá­ratlan volt a kérdés, s így akar néhány pillanatnyi gondolko­dási időt nyerni. Csak amikor már rágyújtottunk, válaszol: — Sokat nem mondhatok. Mehetünk a Berva klubjába, televíziót nézni. Játékterem is van, meg két nagy könyvtár. A műszaki könyvtárnak ma­gam is olvasója voltam, amíg a vizsgára készültem ... — És itt, a telepen mivel le­het szórakozni? — Mozi van és kantin. He­tente két alkalommal vetíte­nek, a kantinba rexezni járnak a férfiak... — Itt nincs könyvtár? — Nincs, hiszen mindenki a gyár dolgozója, s az ottani nagy könyvtárból hozhat köny­vet. És igaz. még ismerkedési estéket szoktak rendezni. Meg lassanként kialakulnak a társaságok, összejárunk egy­mással römizni... Vagy pedig Egerbe megyünk színházi elő­adásra, esetleg táncolni. — Mikor voltak benn utol­jára? — Régen. Még a tavasszal. — Miért? — A GYEREKEK MIATT. Megszűnt a pótmama-szolgá­lat és így kire hagyhatnánk a kicsiket? Pedig jó a buszjárat, ez nem lenne akadály. — Es a klubban, mikor vol­tak? — Régen ott is. Nézze, mi nagyon jól érezzük magunkat itthon. Szeretek itt élni. Szere­tem a csendet, a nyugalmat, jó a levegő, rendesek a szom­szédok: barátaim. Nem Vágya­kozunk sehová. Azért persze Királyék is na­ponként beutaznak Egerbe. Aznap például filmért ment be. Megvonja a vállát Király László: — Mert itt azt sem lehet kapni... Érdeklődtem a vegyesbolt vezetőjétől. Ilyen válaszokat kaptam a kérdésekre: — Ha az itteniek friss kenyé­rért Egerbe mennek, akkor mást is megvásárolhatnak a városban. Zöldségfélét nem érdemes tartani, hisz valóságos kis piacokat rendeznek a kör­nyékbeli falusiak itt a bolt előtt mindennap, s a tsz is a közelben van. Az ő árujuk úgyis frissebb, mint amit mi adhatnánk. Jégszekrényünk van, csak jeget nem kapunk. A felvágott ezért kevés. Ha többet rendelnék, a nyakamon romlana. Ezt pedig senki sem kívánhatja... — Es más áruk? — A korszerű kereskedelem irányzata az, hogy minden bol­tot szakosítani kell. A mienk­ből kizárólag élelmiszerüzlet lesz. Esetleg még kevés pipe­recikket tartunk. Valóban korszerű kereske­delmi irányzat a boltok szako­sítása. De mehet ez a kereske­delem „alapvető irányzatának” rovására? Majd ha itt is lesz több bolt, akkor szakosíthat­nak, akkor érdemes, értelmes lesz a szakosítás. De addig? Addig en­nek az egyetlen boltnak kelle­ne szolgálnia mindennel...! Az egyik lakó engem fagga­tott: mondanám meg. miért éppen ide építették a telepet? ERRE A — KÖRNYEZŐ te­repből alig-alig kiemelkedő — fennsíkra. A terület kopár, nyáron meleg, télen túlontúl hideg vidék. Csak a távolban Zöldell valami: erdő, meg lige­tes rész, nyáron szinte tüzel minden, míg télen szabadon fütyül a jeges szél... Csemetéket ültettek a tele­pen, néhány év múlva sudár fákká növekednek, de most még nincs árnyuk csenevész lombjaiknak. A telep kertésze egyébként pompás munkát végzett: az épületek közötti tisztásokat parkosította, több ezer vörös virág virít a zöld fűszőnyegben. A virágágyak mértani rend­jében itt is, ott is a sétányok... Szép ez a lakótelep. Csak a házak színei lehetné­nek üdébbek, s nem ilyen vi­gasztalan szürkék... A lakók zöme több éve él a telepen. Kevés az új, mint pél­dául Burnóczky Lajosék, akik alig néhány hónapja költöztek ide. Burnóczkyné — szőke fia­talasszony — a városba készü­lődött, tán bevásárolni, vagy valami más elintézni való miatt, a busz indulásáig azon-, ban szívesen válaszolgatott: = — Férjem a miskolci egye-| temen volt tanársegéd helyezték az üzembe, most| üzemvezető... — Hogyan érzik magukat a| telepen? — Miskolc után itt? — saj-; nálkozva nevet. — Persze, unalmas? — De nemcsak a szórakozási! lehetőség hiánya miatt. Mis-; kolcon én is dolgoztam. Benn| az egyetemen. Két gyerekünk^ van, tehát otthon is akadt; munka. Most nyaralnak a gye-| rekek, s még nem is helyez-| kedtem el, ráadásul ismeret-| lenül csöppentem ide... így; bizony — unalmas. — Színházba, moziba nem; járnak? | — Mikor? Férjem reggel öt­kor megy el, késő este jár ha­za, előfordul, hogy éjszaka, mire hazatér... Színház és mozi? — Könyv? — Tanulok most. Mopedet akarok vezetni és ehhez kell a KRESZ-vizsga... Már ötven oldalt tudok belőle... — teszi hozzá büszkélkedve. — Gépkocsit mikor vesznek? — Előbb televíziót szeret­nénk, annak nagyobb szüksé­gét érezzük. És azután jöhet majd az autó is. Mert televí­zió nélkül képtelenség itt él­ni... Es tudja, nem gondoltak az iskoláskorú gyerekekre sem. Nincs napközi otthon. Igazán nem tudom, mi lesz, ha már dolgozom. Hol hagyom a gye­rekeket? — Bánja, hogy idehelyezték a férjét? — Azt nem mondhatnám. Csak idő kell még, amíg meg­szokom a telepet, s főleg ah­hoz kell sok idő, míg megsze­retem majd. Még nincs társa­ságunk, az itteniek valahogy zárkózottak. Nincs tehát más, mint az olvasás... Es valóban így igaz. SZINTE KIZÁRÓLAG ez az egyetlen lehetőség marad: ol­vasni. S élnek is ezzel az itte­niek. Szorgalmas olvasók. Hogy mennyire, annak legjobb megmondhatója az üzemi könyvtáros... Hát így van. ^ Ez az, ami a lakótelep láto­gatójának szemébe tűnik. Nos, nagy vonalakban ilyen az élet az ötösön: a Finomszerel- vénygyár Felnémet melletti lakótelepén... Szántó István Hozzászólás egy cikkhez és egy kérés a városi tanácstól A Heves megyei Népújság augusztus 10-i számában meg­jelent, a Heves megyei Képző­művészek győri sikerével fog­lalkozó cikk csak jóleső érzés­sel tölthet el minden képzőmű­vészt. A cikkben említés van az újonnan felavatott „Győri mű- csarnok”-ról. Méltatja a cikk írója az ilyen kezdeményezést, mint az első vidéki „műcsar- nok”-jellegű létesítmény szük­ségességét. Ennek kapcsán felvetődik a kérdés: csekély befektetéssel nem kaphatna-e városunk is egy ilyen létesítményt és így egy régi kívánság nyerne meg­oldást. Eger megyeszékhely, amely igényelne egy ilyen ál­talánosan használható kiállító termet, amelyben be lehetne mutatni a különböző művészi alkotásokat. Ügy gondolom, hogy ezt a kérést most lehetne a legjobban megoldani, mivel az általános városrendezés és szépítés keretében mód nyílna egy, a belváros területén levő megfelelő méretű terem kiállí­tóhelyiséggé való átalakításá­ra. Így otthonra találnának azok a képzőművészeti alkotá­sok is, amelyek napról napra születnek az élet szocialista át­alakulásának tükrében. Balogh László rwwwwwi „A múltban elköve­tett német hibák ■. — ezt a megfogalma­zást volt szíves hasz­nálni Georg Schröder, ama bizonyos cikké­ben, amelyben Ade­nauer feladatairól szólt és az angol kül­politika megnyeré­sét volt szándékában elérni. Ez a Schröder, aki lehet kiváló sti­liszta, de okvetlenül feledékeny ember, nem átallja elköve­tett hibáknak titulál­ni mindazt a rémsé­get és szennyet, amelyet a Pentagon ezerkarú istenei sem tudnak lemosni a ho­rogkeresztes sasról. Hibának nevezni a ■ gázkamrákat, meg­gyilkolt milliókat és a háborúban elesett — de ugyancsak meggyil­kolt —■ tízmilliókat, Oradourt és Lidicét, a kifosztott országokat, a tengerré dagadt könnyeket, a romba- dQt városokat, a nyo­morékokat és árvá­kat, a lehóhérolt ál­dozatokat és az élet- benmaradt hóhérokat. Ez Georg Schröder- nek és társainak hi­ba. Ez nem hiba, ez már bűn. S hiába ír hibáról, bűnre, iszo­nyatos bűnre gondol mindenki. Mert az emberek általában nem stiliszták, de emlékeznek. (gy... 6) 4 mátrai Sás-tónál Egy évvel ezelőtt született a gondolat: tisztítsák ki a Sás-tót a fiatalok összefogásával, legyen az a fiatalok üdülő­helye. Az elhatározást tett követte, s ma már szépítik az üze­mek, vállalatok fiataljai a tó környékét. Látogatásunkkor a gyöngyösi Vas- és Fémipari Vállalat fiataljait találtuk mun­kában. Munkára! Elhangzik a vezényszó s ki csákánnyal, ki bal­tával szépíti a tó környékét. Kemény munkára van szükség, hiszen 11 000 négyzetméter területet kell rendbehozni. A kemény munka után jólesik egy frissítő is. Seprényi Gyuláné gondoskodik erről a brigádban. Este a jól végzett munka után összeül a csoport és vidám nótázással töltik a még hátralevő kis időt. Aztán hazamen­nek, hogy másnap újra felkerekedjenek és kijöjjenek a Sás­tóhoz, amit maguknak szépítenek. (Kiss Béla felvételei) zett az ipariskolával, befejezte a KISZ-akadémiát és most ké­szül a közgazdasági technikum harmadik osztályába. Ezekután nem véletlen, hogy két hónappal ezelőtt komoly feladatot bíztak rá. Megválasztották a KISZ- alapszervezet titkárának. KISZ-titkár lett, a fiatalok vezetője. S néha bizony még szokatlan, hogy ő, a 19 éves fiatal irányítja az idősebbeket, de hogy jól csinálja, arra csak két számot kell említeni, nem is beszélve a szervezeti élet fellendüléséről. Amikor titkár lett, csak 26 fiatal társa őrizte zsebében a vörös tagsági könyvet, most pedig 63. Egyszerű munkás. Tanul, ké­pezi magát, s távolabbi tervei között szerepel, hogy egyetem­re jelentkezik, Vagy ha ez nem sikerül, beiratkozik az építő­ipari technikumba. A munkásszállóban együtt van az idősebb kommunisták­kal, akik segítik, ha valami­lyen problémája akad. SZORGALMAS, példamu­tató KISZ-titkárról akartam írni. Munkatársai ilyennek is­merik Fodor Endrét! Kovács Jánoa emberré avatják és kezébe ad­ják a szakmunkás bizonyít­ványt. Megbecsülik a vállalatnál, értékelik munkáját és a szülői házban nagyott nő az Endre gyerek értéke. — Ember lesz ebből — hüm- menti el magát az apa, miköz­ben a gyerek első keresetét számolja le az asztalra. — Ügy fog az esze, akár a beretva — tódítja meg a gon­dolatot egy kijelentéssel. S ilyenkor biztosan eszébe jut az a nap, amikor kissé megalkudva, szakmát tanulni küldték a fiút, pedig még bír­ták volna erőből, különösen akkor, ha a nagyobbik is segí­tette volna őket. Dehát hiába! A sorsára, szárnyára bocsá­tott Endre megtalálta helyét a városban. Az 1958-as évben három iskolát is végzett egy­szerre. Tanulta az ipart, a köz- gazdasági technikum esti tago­zatára járt és minden KISZ- akadémiai előadáson ott látták a főiskolán a többiek között. NAGY SZORGALMA és akarata győzött, sikeresen vég­A 19 éves KISZ-titkár homályosult el a tekintete, amikor ilyen választ kapott. Ügy érezte, egy világ omlik össze benne, az iskoláról, a kollégákról és a bátyja elbe­széléseiből megismert kalan­dokról, diákcsínyekről alkotott álomvilága szertefoszlott. S amikor a bátyja elutazott, sehogy sem tudott magára erőltetni mosolyt, s alig nyúj­totta kézfogásra kamaszosan nagyra nyúlt kezét. A megmásíthatatlan családi határozat Egerbe irányította ipari tanulónak, a Tanácsi Építőipari Vállalathoz. Kőművestanuló lett, három évig. a bátyját azóta ide­oda dobálták a kalandor sze­lek, míg végül Londonban egy vegyi gyárban kötött ki. El­hagyta hazáját, ahol annyit áldoztak érte és az aggódó anyai szív kísérte minden lé­pését. Endre szorgalmasan végezte munkáját. Az iparisk^líöin egymásután kapta a kitünte­téseket kiváló tanulmányi eredményeiért. 1958 szeptemberében szak­ÉVEKKEL EZELŐTT tör­tént Egerszóláton, ahol a Mát­ra hullámzó hegyvonulatának már csak hajlott hátú dombjai uralkodnak a község felett. Egy kis falusi házban kezdő­dött a történet. A Fodor-család nagyobbik fia látogatott haza a városból, vasalt nadrágban, és városias kiejtéssel köszöntve a szülői házba. Ilyenkor a szülői szere­tet körülövezte, csak az ámuló percek szünetében jutott idő a kisebbik gyerekre, Endrére, aki nagy, ámuló szemeivel szinte itta magába a bátyjától hallottakat. . — Na, mi lesz veled, ember­ke — valahogy így kérdezte, igen, körülbelül így emlékszik vissza a második Fodor-gyerek. Csillogó szemében kiült a válasz. — Tanulni szeretnék, mint te! Technikumba menni. — Elég egy tanult ember is a családban, az ipari szakma való neked — döntötte el öcs- csének sorsát a mérnöknek készülő Fodor-fiú. A szülők is beleegyezően bó­lintottak, az egyszerű emberek béketűrésével egyeztek bele a parancsolatszerű kinyilatkoz­tatásba. Csak az akaratos Endrének Bz ausztráliai alvilág „iótékonycélú“ bállá elmondotta, hogy a bálon meg-\ jelenteknek több mint fele; rendőrileg nyilvántartott bá-| nöző volt. Az 500 vendég kő-; zött azonban jócskán akadt hi-; vatlan detektív is. A bál egyikJ fénypontja volt az ünnepi be-; széd, amellyel az egyik ven-\ dég az utóbbi években agyon-- lőtt kollégák emlékének áldo-l zott i A napokban Sidneyben ha­talmas táncmulatságot rende­zett az ausztráliai főváros alvi­lága. A bálból származó bevé­telt egy ismert ausztráliai gengszeter ügyvédi költségei­nek fedezésére fordítják. A gengszter gyilkosság vádjával kerül a bíróság elé. A Sidney rendőrség szóvivője

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom