Népújság, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-18 / 195. szám
i960, augusztus 18., csütörtök NfiPOJSÁG s Szegedi szabadtéri játékok: 1960 Ez a tanácsháza, a Széchenyi tér egyik legszebb épülete. Megvallom őszintén, először jártám Szegeden, s nem a kanyargó Tisza, nem a paprika, s még csak nem is a jóízű halászlé vonzóit e város falai közé. A szegedi szabadtéri játékok híre volt csalogatóm. Mindig nagyszerű dolog idegen városokban járni, még nem látott tájakban gyönyörködni. Ha summázni akarnám véleményemet, valahogy így festene: Hangulatos, szép város ez a Szeged, szinte vetekszik hírével. A szegediek valami megmagyarázhatatlan kedvességgel a „napfény városának” nevezik. Kiszámították ugyanis, hogy évente kétezerötven óra napfényt élvez e Tisza-parti város, amelynek ugyanúgy megvannak a maga történelmi emlékei, mint a mi vidékünknek, a Mátra és a Bükk városainak. 1441-ben a tatárok dúlják föl, majd 1679-ben a Tisza vize dönti romba a várós nagy részét. Aztán újjáépül a város, s gyarapszik, fejlődik napjainkban is. Járom az utcákat, parkokat, utazom a csilingelő villamoson, megcsodálom a szép szobrokat, épületeket, s beszélgetek a szegedi emberekkel: múltról, jelenről. Igaz, csak minden harmadik ember volt szegedi azok közül, akiket megszólítottam, akiktől érdeklődni akartam a vasárnap délutáni órákban. A város utcáit főleg a „vidékiek”, az „idegenek” járták. Egymás után futottak be a különvonatok, autóbuszok, s a kora esti órákban már alig lehetett férni az utcán. Szeged jól felkészült a vendégsereg fogadására. A cukrászdák teraszai és a sok-sok büfé, szinte zavartalanul bonyolítják le a vasárnapi csúcsforgalmat. És a Tisza! Szóljunk néhány szót róla is, hiszen oly méltóságteljesen tartja hátán az élénk színekre festett csónakházakat, viszi könnyedén habjain a csónakázók és vitorlázók vidám seregét. Lassan beesteledik. A Dóm téren több mint hétezer ember várja a nagy élményt ígérő bemutatót: Madách Ember tragédiáját. Eljöttek néhányan a párt és a kormány vezetői közül is: Dobi István, Marosán György, Nagy Dániel, Trautmann Rezső és Aczél György elvtársak. És pontban nyolc órakor megszólaltak a harsonák, felgyűltök a reflektorok s megkezdődött a várva várt bemutató. Mit mondjon e sorok írója, hogyan vesse papírra a néhány óra élményét. Nem alkalmas e hely a kritika számára. Néhány gondolat csupán. Nagyszerű volt. Igen, nagyszerű volt hallani a Madách irta gondolatokat, kétségeket, az ember küzdelmét. És nagyszerű volt látni egy nagy művész újszerű rendezését. Major Tamás a teljes Ma- dách-i szöveget vitte színpadra, hűen a Madách-i gondolathoz, de mégis hozzátéve a maga életfelfogását, művészetét. A párizsi, a londoni szín, a falanszter-jelenet, a vetített- képes háttér — felejthetetlen élményt jelentettek. Érdekes és újszerű volt — a régi rendezésektől eltérően — az Űr színre- vitele is. Felejthetetlen élményt jelentettek a kiváló színészi alakítások is. Nagyszerű volt látni azt a több mint hétezer embert, akik feszült figyelemmel nézték a színpadi történetet, akiknek nagy része sok száz kilométert utazott ezért az egy előadásért. A szegedi szabadtéri játékoknak hagyománya van. Megrendezték azt a múltban is, de mennyire más a mai ünnepség-sorozat, s mennyire más ennek közönsége. Beszéltem miskolci munkásokkal, környékbeli tsz-parasztokkal, pesti diákokkal, s mind, valamennyien elragadtatással beszéltek a nagyszerű élményről, a szegedi szabadtéri játékok előadásairól ... Az Ür már rég elmondta végső biztatását, már kialudjak a reflektorok is, átöltöztek a szereplők, s a több száz főnyi statisztéria, de az utcákon még mindig sétáltak az emberek, beszélgettek, vitatkoztak: Szegedről, a szabadtéri játékok felejthetetlen előadásairól. És amikor visszafelé indultak a vonatok, autóbuszok, sokan búcsúztak, valahogy így: viszontlátásra, Szeged! A következő esztendőben ismét eljövünk. így búcsúzik e riport szerzője is: Márkusz László Madách Imre Az ember tragédiájának főszerepeit Básthy Lajos, Lukács Margit és Ungváry László alakították. Mindhárman művészetük legjavát adták a szegedi szabadtéri színpadon. A három főszereplőn kívül kiemelkedő alakítást nyújtott Bessenyei Ferenc, Pécsi Sándor, Kállai Ferenc, Ladányi Ferenc és Rajz János is. E felvétel a paradicsomi képet mutatja. A képen Ádám, Éva és Lucifer. A Tisza-hidról szép kilátás nyílik a városra. A délelőtti órákban nagy a forgalom a város utcáin. A Tisza, amely kettészeli a várost, a túlsó parton pedig a már nagy ütemben épülő Űj -Szeged. Nagy sikert aratott Farkas Ferenc Csínom Palkó című daljátéka is. A daljáték előadását is több ezer ember nézte meg, lelkes tapssal jutalmazta a színészek játékát. Különösen Házi Erzsébet és Sárái János aratott nagy sikert, de dicséret illeti a zenekart — a tánckart is — Farkas Ferenc zenéjének szép tolmácsolásáért. Az előadás nagyszerűen érvényesült a tér jó akusztikai körülményei között. A Széchenyi téren láttuk ezt a szép teraszt. Kevés pénz, sok kedvesség és ötlet van benne, s ehhez hasonló több is van a városban. Két sugárút találkozásánál épült ez a szép épület.
