Népújság, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-14 / 192. szám

1960. augusztus 14., vasárnap NfiPOJSÄG 3 Becsülettel végzik munkájukat a hatvani járás kiszistái AZ ELMÚLT EGY" esztendő alatt sokat erősödtek, számban is gyarapodtak megyénk KISZ- szervezetei. Ezt a megállapí­tást száz és száz példával le­hetne igazolni, olyanokkal, amelyeket a fiatalok dolgos, munkás hétköznapjai szültek. Egyet a sok közül. És hogy ez az egy ne tűnjön kivételnek, ezért egy egész járás, a hatva­ni járás KISZ-szervezeteinek életét hozzuk példának a be­vezető mondat állítására. Sebestyén János járási KISZ- titkárral, és'Mag József politi kai munkatárssal beszélgetünk a fiatalok életéről, munkájá­ról. Elmondják, hogy amíg egy évvel ezelőtt 1300 KISZ-tag volt a járásban, addig most 2044-et vesznek számba a nyil­vántartások. De ezen a szám­beli változáson belül is érde­mes megemlíteni Heves megye Sztálinvárosának, Petőfibányá- nak példáját, ahol egyetlen esztendő alatt kerekeit három­szorosára nőtt a KISZ-tagok létszáma. Ez lenne a számbeli fejlődés, amely számunkra, a szervezet számára rendkívül sokat je­lent, de még nem minden. És ehhez a mindenhez tartozik még az, hogy a járás KISZ- szervezeteiben az elmúlt esz­tendő alatt komoly nevelő-po­litikai munka folyt és a fiata­lok igen derekasan vették ki részüket a közhasznú társadal­mi munkából, a termelőszövet­kezetek megsegítéséből. A járás KISZ-vezetőivel folytatott közös beszélgetés ar­ra is rámutatott, hogy ugyan­csak az utóbbi egy esztendő alatt megszilárdult a vezetés az alapszervezetekben. A hatvani járás valamennyi KISZ-titkára végzett hathetes iskolát, illetve részt vett a nyár folyamán a Síkfőkúton megrendezett veze­tőképző táborozáson. Mindezen túlmenően arról is szó van, hogy a vezetőségi tagok is egy­re képzettebbek, "fejlettebbek, és tudatosan oldják meg a reá­juk váró feladatokat. Ez irány­ban az idei nyár újból jelentős eredményeket hozott, hiszen csupán ebből a járásból 180 KISZ-vezető vett részt a veze­tőképző táborozáson. A MUNKARA NEVELÉS, a kollektív szellem kialakítása terén szintén jó példát mutat­tak a hatvani járás fiataljai a tavasz és a nyár folyamán. Fia­talos lendülettel végeztek el minden olyan munkát, amelyet magukra vállaltak. A Mátravi- déki Erőmű kiszistái például a tavasz és nyár folyamán nem kevesebb mint 2729 óra köz­hasznú társadalmi munkát vé­geztek, többek között aratást, növényápolást, sőt építkezést is a csányi, illetve a herédi ter­melőszövetkezetekben. Közismert dolog, hogy az idei rendkívül változékony és csapadékos időjárás megnehe­zítette a termelőszövetkezetek­ben a munkát. A gondokat azonban itt, a hatvani járás­ban is igen jelentős mértékben könnyítette az, hogy a kisze- sek, a járás fiataljai kapcsolódtak bele az aratásba és segítettek a termelőszövet­kezeteknek. A járási KISZ-tit- kár elvtárs által rendelkezésre bocsátott adatok szerint a hat­vani járásban a nyár folyamán a kiszisták 1150 hold területen végeztek aratást, 136 holdon pedig növényápolást. E téren is kimagasló eredményeket értek el az Apci Fémtermia Vállalat fiataljai, akik igen komoly se­gítséget nyújtottak a boldogi termelőszövetkezetnek. A vál­lalat húsz kiszistája az emlí­tett termelőszövetkezetben 40 hold kézi aratást, húsz holdon csomózást és kilenc holdnyi kapálást végzett el a szövetke­zet tagjainak megelégedésére. A JÁRÁSI VERSENYBEN a társadalmi munkák terén az ecsédi KISZ-szervezet lett a győztes, s így méltán nyerte el a járási KISZ-bizottság legtel­jesebb elismerését és dicsére­tét. Elmondhatjuk tehát nyugodt lelkiismerettel, hogy a nyár folyamán a hatvani járás fia­taljai, kiszistái jó munkát vé­geztek, politikailag, öntudatuk­ban sokat fejlődtek és minde­nekelőtt bebizonyították, hogy nemcsak szórakozni tudnak, de dolgozni is, amikor ennek van ideje. De a-hatvani járás KISZ- szervezetei most éppúgy, mint megyénk más szervezetei, az elkövetkezendő időben a KISZ kongresszusára fordítják a fi­gyelmet, illetve a közvetlenül soron következő nagy munká­ra, nevezetesen a KlSZ-vezető- ségek újjáválasztására. Igen nagy horderejű feladat az, hogy a legjobb, legtehetsége­sebb káderek kerüljenek a KISZ-szervezetek élére, akik tovább tudják vezetni a fiata­lokat a már megkezdett úton. Amint arról a járási vezetők tájékoztattak, a napokban tar­tották meg a járási KISZ-bi- zottsági ülést is, amelyen öt­venöt ifjúsági vezető tárgyalta meg a soron következő felada­tokat, a kongresszusra való fel­készülés problémáit. A vezető­ség konkrét, sokrétű, mindenre kiterjedő intézkedési tervet dolgozott ki, amely a munkák vezérfonalát képezi. Élénk, fejlődő és egészséges ifjúsági élet bontakozott ki megyénkben, amely az utóbbi esztendő alatt még inkább erő­södött. Olyan kiváló ifjúsági vezetők kerültek az élre, mint Pádár Béla, Mák László csányi KISZ-titkárok, vagy mint Ku- nyó Vilmos, Péter Mária apci ifjúsági vezetők, akik szíwel- lélekkel dolgoznak a szervezeti élet felvirágoztatásán. A TAPASZTALATOK bir­tokában elmondhatjuk, hogy az általános iskolából kikerült, felnövekvő ifjúságunk jó ke­zekben van és közülük egyre többen tömörülnek a KISZ zászlaja alá. Szalay István Milyen a strandolok ellátása Egerben? AZOKON a vasárnapokon, amikor melegen tűz a Nap, gyakori a négy-ötezres látoga­tó az egri strandon. Hatalmas ez a tömeg, és meg kell hagy­ni, nehéz feladat ennyi embert kedvére kielégíteni. A strand szép, a víz jó. Csakhogy ez nem minden. ötezer ember, akiknek ka­binra van szükségük, ötezer ember, akik nem csupán fü­rödni akarnak, hanem inni is. És enni. Olcsón, jót és sokat, ötezer pihenő, szórakozó ember, aki kellemes körülmé­nyek között kívánja tölteni napját, ezrek, akik talán csak egyetlen napra jöttek Egerbe és ennek a napnak is nagyobb részét a strandon töltik. De az itt szerzett tapasztalataik sze­rint emlékeznek vissza váro­sunkra, az itteni ellátásra és eszerint ítélik meg: érdemes volt-e Egerbe jönni kirándu­lásra, s megéri-e máskor is...? Tehát a többi között ezért is lényeges, hogy — az eddiginél is nagyobb — figyelmet for­dítsunk arra, milyen az egri strand vendégeinek ellátása. Vegyük sorra. Elsőnek a strand kisvendég­lőjét kell említeni, hisz ez bo­nyolítja le a legnagyobb for­galmat. A hétköznapi átlag: ötszáz ebéd. Vasárnap minden elfogy. Bármennyit készítenek. Per­sze az is igaz, hogy a konyha kapacitása »nincs arányban a sok strandolóval. FAGYLALTOT 70 kiló körül Marlene Berlinben Az újfasiszták akciója a nagy német színésznő ellen Amikor bejelentették, hogy Marlene Dietrich három évti­zedes távoliét után ellátogatott Nyugat-Németországba, a ná­cik megsértődtek, mert Marle­ne a nácizmus elől menekülve hagyta el hazáját és nem akar többé visszatérni oda. A náci sajtó napokig csak úgy ontotta magából a legsértőbb kifejezé­seket. Már attól lehetett tarta­ni, hogy a nácizmus hívei tett­legesen számolnak le vele. A Die Welt New Yorkba küldte munkatársát, hogy látogassa meg Marlene-t, még mielőtt Németországba indul. Ekkor született az az interjú, amely talán egyik legszebb lapja a nagy művésznő életrajzának. Csakazértis ... Marlene New Yorkban egy halom, Németországból szár­mazó levelet és táviratot muta­tott Joachim Bessernek, a Die Welt munkatársának. Sok le­velet kapott, amelyben a né­metek azt írják, hogy lelkesen várják, de sok olyat is, amely tele van szidalommal, sértés­sel és fenyegetéssel. Kijelen­tette, szégyelli, hogy ez a sok sértés anyanyelvén íródott le. Most már csak azért is elmegy Németországba: „Gyűlölöm Hitlert, gyűlölöm még mindig, lelkesen j de ez nem jelenti azt, hogy a R iberaygua, ez a könnyen kiejthető nevű andorai pénz­ügyminiszter — meg­szökött. Még 1958- ban és nem egyedül. Kénytelen volt vele szökni az a 84 millió frank is, amely meg­unván, hogy az ál- ) lamkasszában pihen­jen, csatlakozott Ri- berayguához. Azóta két év telt el, a pénz sorsáról mit sem tu­dunk, csak a pénz­ügyminiszteréről, aki barátjának, a kor­mány elnökének hí­vására visszatért az országba és egyből el­megyógyintézetbe zárták. Állítólag, már akkor se volt normá­lis, amikor megszö­kött. A probléma most csak az, vajon azért nem beszámítható, mert az államkasszá­ból lopott, vagy mert 84 milliót lopott, avagy egyszerűen csak azért, mert meg­szökött, — ez itt a nagy kérdés. Illető­leg, van még egy, s ez a legnagyobb: vajon nem azért került-e az andorai pénzügymi­niszter az elmegyógy­intézetbe, mert — csak 84 milliót lopott. Utóvégre az egész ál­lamkasszát a hóna alá tehette volna. (-6) német népet is gyűlölöm.” Mint ismeretes, Marlene Dietrich karrierje a felejthe­tetlen „Kék angyal” című filmmel kezdődött, Akkori partnere, Emil Janings, csatla­kozott a nácizmushoz, Marlene Dietrich azonban Sternberg rendezővel együtt Hollywood­ba költözött. Németországban dühöngött a fasizmus és ő még­is honvágyat érzett. 1943-ban égy német hajón Németország­ba indult. A hajón hallotta először a „Führer” beszédét. „Mindjárt tudtam, hogy Né­metországra szörnyű korszak vár és igaz az, amit Ameriká­ban hallottam. Leszálltam a hajóról és többé már nem kí­vántam Németországba láto­gatni.” Nem ismerem Ribbentroppot Maga Hitler tett lépéseket arra, hogy hazatérésre bírja. Két ízben is valóságos vagyon­nal kecsegtette és megígérte neki, hogy a legnagyobb né­met színésznővé teszi. Egy­szer magát Ribbentropp kül­ügyminisztert küldte le hozzá. „Csak annyit üzentem, hogy von Ribbentropp urat nem is­merem és nem akarok talál­kozni ismeretlen emberekkel.” Ilyen előzmények után érke­zett Marlene Dietrich Német­országba. Magától értetődik, hogy a berlini rendőrség elő­vigyázatossági intézkedéseket tett. A Titania Színház körül ott sürögtek-forogtak a nácik és még feliratok is jelentek meg: „Marlene, menj vissza”. Incidensre mégsem került sor. Marlene hívei megvették a drá­ga, százmárkás jegyeket és megtöltötték a nagy termet. Marlene -Dietrich diadalt ara­tott Németországban, de az el­lene folyó kampány mégis egy aggasztó jelenségről, — az új­jáéledő nácizmusról beszél. mérnek ki, csaknem három­ezer gombócot. És nagy a tej­ivó forgalma is: százötven liter tej, ezerötszáz péksütemény, a nyolcszáz perecen kívül, a har­minc kiló nápolyi és keksz még hétköznan is elfogy. Pedig ilyenkor lényegesen keveseb­ben vannak a strandon, mint munkaszünetes napokon. Állandóan tömeg áll az aján­dékbolt előtt. Mindent meg­vesznek, amit csak kapni. Ez persze két tényt bizonyít: nagy a forgalom, másik pedig, feles­leges árut nem tartanak raktá­ron. Van borbély, és a vendéglőn kívül még két helyen mérnek italt, működik a strandcikk­kölcsönző és néha a hangszóró is szolgáltat zenét... Ez van. És ez így felsorolva soknak tűnik és jónak: 'átszatra jó a strand vendégeinek ellátása. De ez csupán látszat... Ilyenkor nyáron másutt is és így természetesen Egerben is felszolgálóhiány van. A strand felszolgálóit nem akarom meg­sérteni, de mégis hadd mond­jam meg, gyakorlatlanok, szembetűnően .újoncok a szak­mában és ez már — hogy úgy mondjam — önmagában is kellemetlen. De ehhez még ud­variatlanság is hozzájárul. Valóban udvariatlanok és ezt talán felesleges is példával illusztrálni, de gyakorlatlansá­gukra hadd mondjak egy pél­dát: a vendév káposztasalátát rendelt a sült mellé és a saláta helyett e»v nagy tányér kelká­poszta-főzeléket hoztak... A STRAND kisvendéglőjé­nek is ki kellene alakítania a kisegítő pincérgárdáját. Évről évre, a strandszezonban, ugyanazokat kellene alkalmaz­ni és nem mindig újakat. Hisz amikorra megismerkednek munkájukkal, mire belejön­nének a szakma „fortélyaiba”, már le is jár a szerződésük. Igaz ugyan, hogy a vendég­lőn kívül még két helyen mér­nek italt, de mindkettő szem­látomást amolyan ideiglenes büfé. És ezek előtt is hosszú sor kíevózik forgalmasabb na­pokon; Tehát még ez a kettő is kevés. És ráadásul kultúrá­latlanok, távolról sem von­zóak; Sokan keresik fel a tejivót, éppen ezért nagyobb gondot kellene fordítani az ottani árukra, ne legyen többé pa« nasz a tejfölre, meg a többire; A strand kisvendéglője és a két büfé az Egri Vendéglátó­ipari Vállalathoz tartozik, s a vállalat terveket készített az étterem fejlesztésére. Pillanat­nyilag olyanok a kilátások, hogy csupán a távoli jövőben, tehát 1965-ben épül fel az új étterem, amely a mostani pénztáraktól egészen a jelen­legi vendéglőig terjeszkedik majd, s mintegy ezerötszáz ember befogására lesz alkal­mas. Az elképzelések szerint az utcáról is lesz bejárata és az esti órákban a város lakói is felkereshetik, nem csupán a strand vendégei. A büfékre az étterem létesítésétől nem lesz szükség, ezért nem akarnak már pénzt költeni ezek korsze­rűsítésére, bővítésére. A strandon azonban egyéb baj is akad. Még mindig kevés a kabin. Sokkal több kellene; És nem lenne megoldás, ha fiókokat, vagy szekrénykéket, tehát amolyan közös öltözőket létesítenének. A strand fejlesztésének ter­vét elkészítették már, s ebben igen lényeges helyet foglal el a kabinhiány megszüntetése. Emeletes kabinépületet létesí­tenek, négyszáz kabinnal. De csupán 1961 december végére készül el, még altkor is, ha minden a legjobb úton halad. EZENKÍVÜL a Népkert fe­lől is lesz majd bejáró, hogy feszámolják a csúcsforgalmi időben a torlódást, sőt, négy­öt esztendő múlva tovább ter­jeszkedik a strand: a Hadnagy utca felé, és két újabb meden­cét is építenek majd; Am mindez csak évek múl­tán valósul meg. És addig, te­hát még jövőre sem lesz elég kabin, kicsi az étterem, kevés a büfé. Pedig az idegenforgalmunk­ról van szó, arról, hogy leront­juk Eger nagynehezen meg­szerzett jóhírét. Valóságos el­lenpropagandát fejtünk ki a jelenlegi strandunkkal. Hiszen a strandon tapasztalható hely­zet felér annyival, mintha a különböző városokban hatal­mas transzparenseket helyez­nénk el ezzel a felirattal: Ha jól akarja érezni magát, — ne jöjjön Egerbe!... Szántó István Dolgosók iskolája nyílik as egri IX-es ssámú Általános Iskolában Szeptemberben megnyílik a dolgozók iskolája a VII. és VIII. osztályos tanulók számá­ra az egri IX-es számú Általá­nos Iskolában. Elegendő je­lentkező esetén a 60—61-es tanévben indul V. és VI. osz­tályos évfolyam is. Az érdek­lődőknek jelentkezni lehet minden kedden és pénteken; déli 12 óráig az iskolában. Harminckét évig munkás volt — tíz éve tanácstag ERŐS AKARAT. . f a szó jel­lemzi legjobban Sztankovics Istvánt, Hatvan város tanácsá­nak VB-titkárát. Csendes, halk beszédű, szerény ember. Ez jel­lemző a munkájára is. Ez a reggeltől estig munkálkodó férfi ritkán tartja fontosnak, hogy saját személyére szót vesztegessen. Nagy nyugalom­mal, szinte szótlanul, szinte ti­tokban tud nagy dolgokat vég­hez vinni. Mert emberekkel bánni, orvosolni vélt vagy jo­gos sérelmeiket, segíteni gond­jaik terhén — nem kis dolog. Ez nagy-nagy szeretetet, meg­értést, önfeláldozó fáradozást követel... Ismerek embereket, akik a munka hevében veszek­szenek, vagy túlságosan érzé­kenyen reagálnak a személyü­ket ért megjegyzésre, mert úgy érzik, nem becsülik, vagy ér­demtelenül becsülik őket. Az­tán jönnek a kijózanodás per­cei, s marad a megbánás, a ke­serű szájíz... És vannak em berek, akik nem sokat adnak i világ zajos elismerésére, akii csak a munka örömét kérik i világtól, s a célt látják csak semmi egyebet. Ilyen embe Sztankovics István. A tenni alcarás örömét keresi. MUNKÁS. \^ÍVVTtlÍltke dolgozók alkalmazottja, a vég rehajtó bizottság titkára, öt el nöke és négy elnökhelyettes volt a tíz év alatt Hatvan vá ros tanácsának. Elnökök, el nökhelyettesek változtak — i mindig maradt. S volt idő, mi kor egyedül intézte a váró ügyeit. Elnök és elnökhelyette nélkül. 57 éves. Harminckét észtén dón át dolgozott fizikai mun kán. 1918-ban állt az asztalos iparba — tanoncnak. 1919-bei már az ifjúmunkások jegyzöji volt. Aztán Budapestre került Szervezett munkás lett, tévé kényén részt vett a munkás mozgalomban: szakszervezet bizalmi volt a famunkásoknál 1936-ban visszakerült falujába Hevesre. Közben technológiái tanult Pesten, — műbútorasz­talos lett. 1940-ig dolgozott c szakmában. Egészsége megrom­lott, beteg lett. Kétszer műtöt­ték gyomorral. Mint szellemi ínségmunkás nyert alkalma­zást Hevesen, a községi elöljá­róságnál. Később kinevezték dijnoknak. Díjnok — a kézbe­sítő után ez volt a legmaga­sabb beosztás.- 7g45 a felszabadulás ______' • ‘ emberi rangra em elte Sztankovics Istvánt. Irodatisztnek nevezték ki. Be­lépett a kommunista pártba. 1948-ban a párt utasítására ! Csány községbe ment — fő­; jegyzőnek. Két évig volt fő­jegyző. Aztán 1950-ben — ugyancsak a párt utasítására —, Hatvanba tette át működé­- se terét. Azóta a végrehajtó • bizottság titkára. • Tíz év nem nagy idő egy ember életében. Egy város tör­ténetében még inkább elenyé­sző. De ha feljegyezzük, hogy ez idő alatt több mint kétszáz- milliós beruházással építettek Hatvan területén gyárakat, üzemeket, iskolákat, kollégiu­mot, napközi otthonokat, óvo­dákat, lakásokat, karcsú, ízlé­ses vonalú emeletes lakótöm­böket, akkor ez a tíz év is cm- beröltőnyi történelemmé sűrű­södik. S külön érdeme Sztan­kovics elvtársnak, hogy ezek­ben az intézményekben, létesit- íményekben az ő két kezének munkája, az ő fáradozása is benne van. Az ő terveit, vá­gyait öntötték betonba, amikor hat hét alatt felépült a száz­férőhelyes fiúkollégium, társa­dalmi munkában. 320 diák dol­gozott éjjel-nappal az állvá­nyokon, hordták a maltert, a cementet, a téglát. — „Regényt tudnék irrst ét­ről a tíz esztendőről^ mond­ja mosolyogva Sztankovics elv­társ. Regényt, igen. Monumentá­lis eposzt, hétköznapjaink lírai szépüléséről, epikai nagyszerűt ségéről. És az emberről, az em­berekről. Akik éjjél-nappal áll­ványok mellett dolgoztak, fun­damentumot ástak, járdát fek­tettek, fákat ültettek, azért, hogy széppé tegyék városukat, Hatvant. Szép és csodálatos re­gény kerekedne a tíz év esemé­nyeiből — ha megíródnának á lapok. Ám a szerző személye a háttérben maradna. Pedig a dolgok, a véghez vitt munkák jó részét ő csinálta, ő: Sztan­kovics István, a négygyerme­kes, szegény hevesi ács fia. TANÁCSTITKÁR. I*ír — ■ tíz éve. Ezen a poszton is olyan lelkiismeretesen igyekszik ele­get tenni feladatának, mint asztalos szerszámai mellett. Ezért szeretik a hatvani embe­rek. Ezért keresik naponta — ki tudná megmondani hányán! — gondjaikkal, panaszaikkal, elintézésre váró ügyeikkel, emberi problémákkal. Az első pillanatban talán jelentékte­leneknek tűnnek ezek. És na­gyon sok probléma a hétköz­napok sokaságából, forgatagá­ból vetődik felszínre. Ö segít mindegyiken, örömmel, hozzá­értéssel. Pataky Dezső t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom