Népújság, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-09 / 187. szám

1960. augusztus 9., kedd NÉPÚJSÁG 8 Gondolatok a Pedagógusok Szakszervezetéről Megsárgult, öreg jegyző­könyv fekszik előttem. Kelte­zése 1919. március 31-ét mutat. A jegyzőkönyvet a Magyaror­szági Tanítók Szakszervezete Káli Csoportjának alakuló ülé­séről készítették, amely ülésen részt vettek Bodony, Domosz- 16, Vécs, Nagyútpuszta, Párád, Kápolna, Puszta-Kőkút Tárná bőd, Feldebrő, Aldebrő, Mátra- bállá, Karácsond, Puszta-Tenk, Kál, Verpelét tanítói. Néhány mondatot csupán a kézzel írott, de igen emlékeze­tes jegyzőkönyvből: — „1919 végre valahára meg­hozta a magyar tanítóknak is a felszabadulás napját. Megbe­csült emberek leszünk, hiszen a Tanácsköztársaság az összes nevelési és oktatási intézmé­nyeket köztulajdonba vette, az­az államosította, hogy az isko­lák ezután valóban az életre, a munkára neveljék a magyar gyermekeket. Ezért határozott úgy államunk, hogy kiveszi a papok kezéből az iskolát és teljes felelősséggel reánk, taní­tókra bízza... — Eredményeink, eddig elért sikereink jó részben a Magyar Szakszervezetekből indult ki, ezért közös akarattal elhatá­rozzuk, hogy ezennel megala­kítjuk a Tanítók Szakszerveze­tének káli csoportját.” Íme, egy dokumentum, amely a Pedagógus Szakszer­vezet múltjára vet egy fénysu­garat. És azóta óriási utat tet­tek meg szakszervezeteink. Ez az út nem volt mindig könnyű, zökkenőmentes, de egyenes út volt, amelyen a magyar ta­nítók végül is győzelmesen ju­tottak el céljaikhoz. A Pedagó­gusok Szakszervezetéről szólva nyugodt lelkiismerettel el­mondhatjuk, hogy a magyar tanítók, nevelők még a legne­hezebb években is bátor szóval követelték jogaikat, még ak­kor is, amikor Horthy csend­őrei figyelték, árgus szemmel lesték azokat a „néptanítókat”, akik „vörös érzelműek” voltak. És vajon most, másfél évti­zeddel a felszabadulás után, betölti-e ez a szakszervezet hi­vatását, méltó utóda-e annak a nagyszerű és lelkes mozgalom­nak, amely 1919-ben bontott zászlót? Ellenségeink gyakran han­goztatják, hogy a mi szakszer­vezeteink nem is igazi szak- szervezetek, mert nincs meg a sztrájkjoguk. Nos, ki ellen sztrájkolna a magyar munkás, pedagógus? Talán szülőanyja, a dolgozó nép ellen, amelynek hatalma végre biztosította tel­jes jogait? Az ellen sztrájkol­na, harcolna-e a magyar taní­tó, vagy tanár, hogy államosí­tották az iskolákat, hogy beve­zették a nyolc általános isko­lát, vagy azért-e, mert soha annyi modern, jól felszerelt is­kola nem épült ebben az or­szágban, mint éppen az elmúlt 15 év alatt? Sokat emlegetik azt, hogy a szakszervezet: „ér­dekképviselet”. — Igen, ezzel egyetértünk és valljuk, hogy a szakszervezet érdekképviselet is. A szakszervezet erről sem feledkezett meg az idők folya­mán és népi államunkkal kö­zös egyetértésben, több ízben rendezték már a pedagógusok munkabérét. Az elmúlt évek tapasztalatai mutatják, hogy gazdasági erőnkhöz képest, a kormány a szakszervezet ja­vaslatára mindig az elsők kö­zött tartja szem előtt a peda­gógusok életszínvonalának emelését. Igen. Harcolnak ma is a ma­gyar tanítók, tanárok. Harcol­nak azért, hogy tanítványaik­ból igazi szocialista embereket neveljenek, azért, hogy minél kedvezőbb, jobb feltételek mellett oldhassák meg felada­taikat, azért, hogy szebbek, gazdagabbak legyenek a ma­gyar iskolák. Ma már minden tantestület­ben, minden intézményben te­kintélyének megfelelő szava van a szakszervezetnek és be­leszólása minden olyan kérdés­be, amely a pedagógusokat érdekli. Vessünk talán most egyet­len pillantást arra, hogy a pe­dagógusok Heves megyei szak- szervezete hogyan oldotta meg az idén az üdültetés problé­máját. Egy ismerősöm mesél­te, aki nemrég tért vissza or­szágjáró körútjáról: — bará­tom, akármerre menjen is az ember, mindenütt találkozhat Heves megyei nevelőkkel. — Kétségtelen tény, hogy megyénk pedagógusai az idén az ország legkülönbözőbb vidé­keire elkerültek, pihenni, nya­ralni. A különböző üdülési for mákban 141 felnőtt, 75 gyerek vett részt, örvendetes jelenség, hogy egyre több lehetőség nyí­lik arra is, hogy a pedagógusok családosán vegyenek részt a nyaralásokon. És most néhány nevet, ahol a nyarat töltötték, vagy töltik a megye pedagógu­sai: Budapest, Hévíz, Balaton- füred, Siófok, Balatonalmádi, Pécs, Lillafüred, nem is szólva a megye üdülőiről. Mindezeket összegezve, nyu­godt lelkiismerettel elmond­hatjuk, hogy a Pedagógusok Szakszervezete betölti hivatá­sát és mindent megtesz azért, hogy tagjai a nyári szünidő alatt valóban pihenhessenek az ország legszebb üdülőiben. Számos pedagógus tudna be­szélni arról is, hogy a szakszer­vezet elintézte ügyes-bajos dolgát, vagy éppen adta visz- sza intézkedéseivel munkaked­vét, szolgáltatott neki igazsá­got. És most, amikor visszate­szem fiókomba a megsárgult, öreg jegyzőkönyvet, úgy ér­zem, hogy az a zászló, amelyet annak idején többek között a káli tanítók is magasra emel­tek, ma már egyre nagyobb becsületnek és tiszteletnek ör­vend pedagógusaink körében. Szalay István Mennyi gyémánt van a Földön? A Brüsszeli Földrajzi Társa­ság az első világháború után Földünk egész gyémántkészle­tét 40 000 kilóra becsülte. Mi­után égy karát egyötöd gramm, tehát ez kb kétszázmillió karát volna. Azóta újabb gyémántlelőhe­lyeket találtak, a fenti szám tehát már korántsem fedi a valóságot. De aki manapság gyémántot talál, az ne remény­kedjék benne, hogy rövid úton meggazdagszik. A legnagyobb gyémántlelőhelyek ugyanis Dél-Afríkában vannak, hatal­mas vállalatok kezében. Ezek a vállalatok mindenáron tartani akarják a gyémánt világpiaci árát és nem tűrik, hogy rajtuk kívül más is foglalkozzék gyé­mántkitermeléssel. Ez az oka. amiért a dél-af­rikai Alexander-Bai nevű nagy kiterjedésű partvidék villany­drótokkal van elkerítve és kü­lön rendőrség őrködik. hogy senki se közelíthesse meg. Az elhagyott partvidéken ugyanis egy Hendrik Merens nevű sze­rencselovag egy napon hihetet­len mennyiségű gyémántot ta­lált a dünák homokjában. A hajózhatatlan Orange-fo- lyó torkolatvidékén jóformán csak le kellene hajolni az ér­tékes kövekért. Mihelyt azon­ban Merens a mesés vagyono­kat ígérő felfedezését Johan­nesburgban bejelentette, a nagy gyémántbányák tulajdo­nosai azonnal működésbe lép­tek. Megfelelő nyomatékkai közölték Merensszel, hogy a fantasztikus kincsek helyett elégedjék meg az egymillió aranyfrankról szóló csekkel. En­nek ellenében le kellett mon­dania az összehasonlíthatatla­nul nagyobb értékű kincs ki­aknázásáról. Szeptember 2-án megnyitja kapuját az új egri általános iskola Kik tanulhatnak a IV-es számú iskolában? Az építés munkája örvende­tesen meggyorsult, az utóbbi időkben igén nagy előrehala­dás mutatkozott, így szeptem­ber 2-án megkezdik a tanítást a Bartók Béla téren készülő uj épületben, az egri IV-es számú általános iskolában. A „róssztemplom” mellett épülő új általános iskola tan­termei, valamint a közpónti napközi konyha helyiségei el­készültek. Lényegében felépült az iskola, és már főként az épület pucolási, valamint fel- szerelési munkáit végzik. Sok­fajta mesterember dolgozik most az iskola épületén, az aj­tókat, ablakokat szerelik, a lépcsők betonozását végzik, festenek, mázolnak. A több millió forintos költ­séggel épülő új iskola szep­tember 2-re teljes egészében elkészül, azaz a tanítás hala- dégtálanul megkezdődhet, mert a műszaki átadásra e hónap végén sor kerül. Vass István, építési műveze- zető tájékoztatása szerint ta­lán a tornaterem építésének munkái egy héttel később fe­jeződnek be, mint az épület többi része, az is lehet, hogy az udvar, a kert és a sportpá­lya rendezése is folytatódik még szeptember elején, sőt Vilt TibOr szobrászművész öt- venkétalakos homlokzati dom­borművét is csak októberben tudják befejezni, a Képzőmű­vészeti alap kivitelező iparvál­lalatának szobrászai... Min­denesetre a tanítás szeptember 2-án megkezdődik és zavarta­lanul folytatódik majd. Ha a tantermek tisztítási munkáit elvégzik, sor kerül a bebútorozásra. A berendezés már meg is érkezett. Sokakat foglalkoztat Eger városban az a kérdés, hogy kik Bányászbarátság Egy éve kezdődött. Az eper- csehi bányában alakult egy szocialista munkabrigád. Ez a brigád céljául tűzte ki, hogy kapcsolatot teremt egy hasonló szovjet szénbányával. Szándé­kukról beszámoltak az üzem vezetőinek, akik kérelmükhöz hozzájárultak és a brigád meg­bízottja levelet intézett a szov­jet nagykövetséghez, akik to­vábbították egy szovjet szén­bányához. A kiválasztott bá­nya a Rostovogul „Kombinát Nyenvelojantracit” Szoko- lovszkája üzeme lett. Pár hó­nap múlva megérkezett a szov­jet bányászok baráti hangú le­vele, amelyet o nagykövetség képviselői személyesen adtak át az egercsehi bányászoknak. A levélben megírják, hogy „a szovjet elvtársak nagy öröm­mel üdvözlik a magyar bányá­szok kezdeményezését”. Ezek után saját bányájuk életéről és munkájáról írtak. — „A mi bányászcsaládunk olyan államilag is nagy fontos­ságú feladatot tűzött maga elé, hogy iniciátor lesz abban, hogy átvigye a bányát a dotáció nél­küli gazdálkodásra, hogy bá­nyánk teljesen nyereséges üze­mévé váljék a Szovjet Köztár­saságnak. A Magyar Népköz- társaság és a Szovjetunió bá­nyászainak célja a kommuniz­mus mielőbbi elérése az egész világon.” A levél befejeződik, de a-ba­rátság nem. Kiterjed majd idővel a két üzem páros verse­nyére, tapasztalatcseréjére, amit az egercsehi műszaki ve­zetők és a szovjet műszaki ve­zetők az egercsehi szocialista munkabrigád az ottani kom­munista munkabrigáddal akar megvalósítani. A barátság megerősítésére meghívták a szovjet bányászok küldöttségét a X. magyar bá­nyásznapra Egercsehibe. Dénes G. József szocialista munka- brigádja már leadta a bányász­napi munkafelajánlását, illetve felújította a régit, hogy száz százalékon alul nem teljesítik tervüket. Sok sikert kívánunk és jó szórakozást a X. magyar bányásznapon. (Illés) járhatnak az új egri iskolába, és hogy kik tanítanak a jövő­ben itt. Az Egri Városi Ta­nács művelődési csoportjánál Ligetvári József számadó igaz­gatótól a következő felvilágo­sítást kaptuk ezzel kapcsolat­ban: — A IV-es számú üj általá­nos iskola nevelőit kinevez­tük, mintegy 23-an tanítanak majd a „négyesben”, főként azok a nevelők, akik a Gárdo­nyi Gimnáziumban működő, most felszámolt általános isko­lában tanítottak. A nyolctantermes új iskola 537 tanuló befogadására képes. A tanulók egy része azokból ‘evődik össze, akik korábban a Gárdonyi Géza Gimnázium­ban működő általános iskolá­ba jártak. — Külön hangsúlyoznom kell — mondotta Ligetvári Jó­zsef —, hogy mindenkit átve­szünk a Gárdonyi Általános Iskolából, azonban, akik nem akarnak a „IV-esbe” átkerülni, azok természetesen folytathat­ják a tanulást az általuk kivá­lasztott másik iskolában is. Egy új rendelkezés értelmében minden általános iskolai tanu­lót oda íratnak be szülei, aho­vá akarják, csupán az iskolá­tól függ az, hogy a tanulót tud­ja-e fogadni, vagy nem. Ez ál­talában attól függ, hogy az is­kolához tartozó körzet tanulói betöltik-e egészében a rendel­kezésre álló létszámot, vagy sem. Még néhány hét és várja di­ákjait az új egri iskola. K. J. A tűzoltók színházi évadnyitója Az egri Gárdonyi Géza Szín­házban vendégszerepeit a na­pokban a tűzoltóság együttese. Az évadnyitó kitűnően sikerült, a bemutató előadás nem tar­tott tovább félóránál, azaz, hogy az ügyelő csengetésétől számított huszonnyolcadik percben az utolsó szereplő is a színpadon volt. A fináléban felléptek az egri tűzoltókon kí­vül a füzesabonyi és a mező­kövesdi együttesek is. Lukács Béla tűzoltó alhad­nagy rendezte a műsort és el kell ismerni, fiatal kora elle­nére igen nagy hozzáértéssel, mondhatnám rutinnal tartotta kezében az egyes szereplők já­tékát, sőt állandóan a színen lévén, valósággal irányította a tűzoltók ' színházi vendégsze­replését. A műsor tartalmáról röviden szólva mindenekelőtt megkell említeni, hogy a bemutató szín­vonalát feltétlenül emelte a sok-sok próba, amely megelőz­te a szombati premiert. A tar­talom egyébként a következő: Reggel nyolc órakor megszó­lal a riasztócsengő, a tűzoltó­ság egri alosztály-parancsnok­ságán. A riadótól számított negyvennegyedik másodperc­ben elhagyja az első tűzoltó­autó a laktanya épületét és idegtépő szirénázással végig­vágtatott a városon. Alig több mint két perc alatt — a riasz­tástól számítva — megkezdték a feltételezett tűz oltását. A tűz fészke a színház alagsorá­ban volt, s a lángok átterjed­itek már a színpadra is. A színpadi kellékek kitűnőek: természetesen hatnak. Reme­kül működik a ködgyertya és a színes füstöt árasztó vegyszer is. ; A műsor rendezője: Lukács Béla néhány pillanatig tartó helyszíni szemléje után értesí­ti az egri alosztály-parancs­nokságot. Üjabb tűzoltóautó szirénázik végig a városon. Ugyanekkor értesítik a füzes­abonyi és mezőkövesdi tűzoltó­ság együttesét. A műsorba feltétlenül színt visz, hogy a rőt füstben gázálarcos tűzoltók rohannak és pillanatok alatt többfelöl sugarak irányuln&k a tűzfé­szekre. Az első riasztástól számított tizenhetedik percben érkeztek meg a füzesabonyiak, míg Me­zőkövesd tűzoltói a 25 kilomé­teres távolságot 28 perc alatt tették meg. Útközben sorom­pót kaptak s ez az akadály fel­tétlenül izgalmasabbá tette a műsort, de mégsem kölcsön­zött valamiféle .,ponyvaízt” a tűzoltóság szombat reggeli színházi vendégszereplésének. A fináléban tizenöt sugár vett részt. A gyérszámú közönség igen nagy tetszésnyilvánítással adó­zott a tűzoltóság bemutatkozá­sának. A látvány egyébként, amelyben részük lehetett, va­lóban pompás, hisz a színpa- lot és nézőteret elválasztó né­zőtér helyén ez alkalommal óbb centiméter széles vízfüg- ?öny volt, s a közönség a víz- iátyolon keresztül tekinthette neg az előadást. (szántót J Az egyes turnusokban vagy ] csak lányok, vagy csak fiúk. érkeznek. — Van-e közöttük sok olyan,; aki sír? — kérdem. — Akad! — mondja nevetve! a vezető tanár. — De hamar! megnyugszanak, mert a sok! pajtás összeszokik, hamar ki-; találják azokat a csínyeket,) amiket a világ minden táján j kitalálnak a gyerekek, a har-; madik hét végén aztán a leg- j több még szeretne maradni, j Nehéz a dolgunk, ha Heves ! megyei gyerekek vannak itt, j mert akkor a szülők inváziója! néha még a rendet is megbont- j ja. Éppen azt nem tudjuk ] ilyenkor biztosítani a gyermek-; nek. ami a legfontosabb — a; nyugalmat. Meg kellene érteni. az édesanyáknak, édesapáknak ■ azt. hogy szemünk fényénél! jobban vigyázunk a gyerekek- j re, hiszen ez nem hivatal, nem! papírra írt kötelesség, hanem ■ hivatás és szülői kötelesség a = a mi számunkra. A három hét ■ éppen azért kell a beutalt] gyermeknek, hogy nyugalom- i ban és rendszeres életmódban ] jöjjön helyre egészsége, s ha ■ folyton kikérik a gyereket ide- ] oda vinni a szülők, akkor ke- vés eredménye lesz annak, ■ hogy nálunk üdültek. i IGAZA VAN Devánszky ; Antalnak. Itt nyugodt bizton­ságban van a gyerek, nemcsak foglalkoznak vele, nemcsak vi­gyáznak a testi épségére, ha­nem féltő gonddal óvják min­dentől, mert tudják: egészséges gyermek egészséges gyermek­kora az a biztos talaj, amely­ből a tettrekész ember felnö­vekszik. (Csépényné) • Egészséges gyermek — vidám gyermekkor badságukat, ilyenkor pihen­nek. A nevelőknek azonban komoly panaszuk van. És ez nemcsak az ő panaszuk, hanem 70—80 ember panasza, akik eb­ben az üdülőben dolgoznak. Az, hogy nincs semmi szórako­zásuk. Nincs, mert a gyerme­keket nem lehet magukra hagyni, nem lehet beballagni a legközelebbi helyre, ahol mozi, vagy színházi előadás van. Az pedig, hogy Parádsasváron. egy hegyi üdülőben vannak ezek az emberek, nem jelenti azt, hogy a kultúra minden területéről ki legyenek rekesztve. Az üdülő gondnoka szerint megvan a pénz egy televízió készülék­re, amit valamiféle adminiszt­rációs aggályok miatt nem tud­nak megvásárolni. Pedig ép­pen az ilyen helyen van óriási jelentősége annak, hogy egyet­len készülék helyébe viszi nyolcvan embernek a kultúrát, a szórakozást. A gazdasági hivatalban meg­tudtuk azt is, hogy a gyerekek napi ötszöri étkezésében két­szer biztosan, de sok esetben háromszor is szerepel a hús. A távozók nyolcvan százaléka hízik, néhány gyerek van csak olyan, akiket egy kicsit vissza­vet a hegyi levegő, hogy aztán otthon annál jobban megjöjjön az étvágyuk. A konyhán hen­tes és cukrász, szakács és sok személyzet dolgozik azon, hogy a gyerekek megemlegessék azt a három hetet, amit itt töltöt­tek. Aki pedagógus, vagy jártas az iskolai dolgokban, az jól tudja, milyen munkát jelent háromhetenként tantárgyfel­osztást csinálni és hol VIII. osztályos magyart, hol első­osztályos számtant tanítani. De az itteni pedagógusok sze­retettel és örömmel teszik ezt, mert tudják, hogy rajtuk sok múlik, egészségesen és vidá­man kell elbocsátani három- hetenént 150 gyereket. — Nem maradnak vissza a tanulásban? És általában mi­lyen értéke van ennek az itt fo­lyó napi háromórás tanítás­nak? — Ez a három óra úgy ér­tendő — válaszol a vezető ta­nár —, hogy mi nem tanítunk éneket. raj20t, testnevelést, oroszt, így aztán a többi tárgy­nak pontosan annyi óraszáma van, mint az iskolában. Az a három óra aztán teljesértékű, mert itt jobban biztosítani tud­juk a tanulás, a felkészülés, a segítés lehetőségét, mint sok gyereknek az otthona. Meg­esett. nemegyszer, hogy gyenge tanuló itt egészen jó eredményt ért el, mert otthon sok testvér, vagy rossz lakásviszonyok mi­att nem tudott a gyerek úgy felkészülni a napi munkájával, mint itt. A GYEREKEK májusban el­mennek. Itt nincs vizsga, min­denki ott vizsgázik, ahol tulaj­donképpen iskolába jár. Ilyen­kor veszik ki a nevelők a sza­; AZ INTÉZET vezető tanára, Devánszky Antal a kalauzom. ! Lelkesen magyaráz, minden zugot megmutat, árad belőle az igazi pedagógus, akinek örül I a szíve, lelke, ha olyan körül­ményeket tud maga körül, ahol nyugodtan lehet dolgozni. • Beszélgetünk a rendes évi munkáról. Mert most is hangos ugyan a gyerekektől a tájék, de ez nyári üdülés, ahol nincs 1 tanítás és nincs sok minden, ami a téli, illetve iskolaév-ben itt-tartózkodó gyerekeknek van. éppen beutalásuk okai ■ miatt. — Az iskolaévben általában olyan gyerekek vannak nálunk, — mondja Devánszky elvtárs —, akikre ráfér az üdülés, nem , lenne jó, ha ezzel megvárnák az iskolaév végét. így aztán nagyon fontos az. hogy ittlétük alatt el ne maradjanak az isko­lai anyaggal, mert ellenkező esetben talán még nagyobb megerőltetésnek lennének ki­téve. Általában 150 gyereket utalnak be egy turnusba, öt pedagógus végzi az oktató-ne­velő munkát. — Milyen az osztálymegosz- ' lás? — Vagy négy alsó. vagy négy felső osztály a tanítandó gyer­mekanyag. Soha nem tudjuk előre, kik jönnek, mindig a megérkezésük napján osztjuk fel az osztályokat, a tantárgy- felosztást is általában három­; hetenként vagyunk kénytele­nek megcsinálni. PARADSASVART már nem­csak az országban, de külföl­dön is ismerik finom metszésű üvegholmijáról, amelyeknek idős mesterei régen ápolják a mesterség hírnevét. Ám Parád­sasváron, a híres Károlyi gró­fok kastélyéban is van valami, ami. ha nem is szerez hímevet senkinek, de legalább olyan fontos a mi életünkben, mint az üveg. a pohár, amelyből iszunk. Gyermekeink egészsé­génél van-e fontosabb? Aligha! Ebben a híres kastélyban rendezte be a szakszervezet azt a gyermeküdülőt, ahol nem beteg gyermekek üdülnek ugyan, de mégis azokat utalják ide be, akik testileg fejletlenek, vagy vérszegénységet állapított meg az orvos, vagy étvágyta­lan, esetleg szívzavarok mutat­koznak nála. Egyszóval: azok a gyerekek töltenek itt az isko­lai év folyamán három-három hetet, akiket valami zavar ab­ban, hogy rendszeres tanulá­suk biztosítva legyen. Itt. eb­ben az üdülőben aztán gondos orvosi felügyelet, a javító ét­kezés rendszeres élet, a ma­gaslati levegő és a tanárok, gondozónők szeretetteljes gon­doskodása ezeket a gyerekeket visszavezeti az egészséges élet­be. Milyen az épület? Hatalmas. Amilyen egy gazdag Károlyi grófnak csak lehetett. Tornyos és padlásszobás, nagylépcsős és oszlopos, árkádos, összekötő folyosőin szabadon szaladgál a mátrai szél. És ebben a kas­télyban évek óta élnek a gye­rekek, mit sem tudva már ar­ról. milyen is lehetett az, ami­kor egy család bitorolta azt a kastélyt, ahol ők százötvenen békésen elférnek. És még mennyi hely marad!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom