Népújság, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-02 / 181. szám
10M. augusztus 2., kedd népújság 8 Nem gyilkos gyilkosok Most nem is az a döntő, hogy igaz-e! Egyik községünkben —> így mondják a helybeliek — azért lett öngyilkos egy fiatalember, mert apjától nem kapta meg a megígért Pannónia motorkerékpárt. Nem fontos, hogy igaz-e, de az a tény, hogy így is lehet magyarázni egy öngyilkosságot, hogy egyáltalán ez a lehetőség is eszébe jut egy közösségnek, nemcsak elgondolkodtató, de egyben aggasztó is. „Kárász József, 85 éves bajai lakos felakasztotta magát. A szerencsétlen öregember kereset nélkül, nagy szegénységben tengette életét..Ezen a héten 13 öngyilkos volt Budapesten, öttel több, mint az elmúlt héten” — írja 1932 nyarán az Az Est című lap. ön- gyilkosság, halálba menekülés a nyomor, a kilátástalan élet élői, „fáradt Brutusok kardjukba dőlnek és lefekszenek” — ahogy Juhász Gyula írja. ... és 1960 nyarán öngyilkos lesz egy fiatalember — állítólag —, mért nem kapta meg a beígért Pannónia motorkerékpárt. S a falu nem véletlenül magyarázza így, mert ez is lehetséges, mert ez egyáltalán nem lehetetlen és mert volt már erre példa, ha nem is éppen motorkerékpár, de más miatt. Nem, semmiképpen sem szabad ebből valamiféle oktalan általánosítást levonni, de semmiképpen sem szabad egy kézlegyintéssel elintézni. A közelmúltban óvódai záróünnepély volt az egyik egri óvodában. A záróünnepélyre vagy tízen is, az öt-hatéves gyerekek közül taxival érkeztek, s talán csak egy volt közöttük, az is fiú, aki ném volt a szó legteljesebb értelmében is elegáns. A szülők, s ebből az apák sem voltak kivételek, úgy vonultatták fel gyermekeiket, mint valami divatbemutatón a manekeneket, nem mulasztották el hangsúlyozni, hogy mennyibe került a kis lány három színpadi ruhája és azt sem: megadunk mindent, ami a gyerekeknek kell. Ismertem olyan fiatalembert, aki mert nem bukott el a harmadik gimnáziumban, az apjától motorkerékpárt kapott, s olyat is, akit tizenötödik születésnapján Panni-robOgóval tiszteltek meg, mindenre kész szülei. S a szülők egyike sem volt multimilliomos, sőt zömében egyszerű munkás, vagy paraszt! Sok minden érthető ebből, a múlt is, a jelen is. Az apa, akinek egyetlen szórakozása gyerekkorában a mozi előtt való ácsorgás volt, akinek még álmai is messze szegényesebbek voltak, mint a mai józan realitás, az anya, aki csak képen látott eleganciát és jó ruhát, de magán soha, most nem fukarkodik: legyen meg neki mindaz, ami nekem nem adatott meg. Jó ez, szép ez és érthető is. Nemcsak jelszó nálunk: legnagyobb kincsünk a gyermek —, de e jelszóhoz, a jelszó tartalmának megvalósításához megvan a gazdasági, társadalmi alap is. Ez a fény! De a fény mögött meg kell látni, nem vakulhatunk el any- nyira, az árnyékot is, hog” talán kissé túlzásba visszük, hogy talán kissé túlontúl is elkényeztetjük gyermekeinket. Számukra minden természetes, a kenyértől a ruháig, a szórakozástól az iskoláig, s a kétségbeesés határán járnak, ha nem sikerül az egyetemi, vagy a főiskolai felvétel. S lassan már a szülők számára is minden természetes lesz, szinte szolgai alázattal elégítik ki lányaik, fiaik vágyait és együtt szégyenkeznek legénykorú fiaikkal, ha az nem tart lépést a férfidivat korántsem józan ízlésű fejlődésével. Hát aranytálcán kell mindent kapnia a mi gyerekeinknek? Csak azért, mert a gyermekem! Hát semmi „edzés”, hogy megtanulja i lemondást, az önfegyelmet és az önállóságot? S egyáltalán lehet ezt igazi szülői szeretetnek, nevelésnek nevezni, amikor csak nyúlni kell az érett gyümölcsért, anélkül, hogy legalább egy kapavágást tenne ebben a gyümölcsösben? Az embert még a szocializmusban is érheti megpróbáltatás, mint ahogyan éri is. De hogyan állnak helyt majd azok, akiket elkényeztették, akiknek minden gondolatát lesték és kielégítették a szülők, csakhogy jobb legyen neki, mint amilyen nekik volt? Szeretni tudni kell, aki rosszul szerét, az néha többet árt, mint a gyűlölet. Nincs arra paragrafus, a törvények nem ismerik az olyan Megyénk egyik legjelentősebb gabonatermelő járásában, a hevesi járásban nyolcvan cséplőgép csépeli a kitűnő termést. Az esős időjárás miatt késlekedett ez a munka, több termelőszövetkezetben a múlt hét végén beindult cséplőgépek leálltak, s a napokban, legtöbb helyen pénteken kezdték meg ismét a munkát. A járásban mégis van olyan termelőszövetkezet, mint a komlói Haladás és a hevesi Egyetértés, ahol már befejezték a cséplést. Gyors munkájuk titka csupán az, hogy a hordást, azonnal az A Szilágyi Erzsébet Leánygimnázium igazgatósága közli, bogy a gimnázium levelező tagozatára, valamennyi évfolyamon, jelentkezni lehet. Az első osztályba való felvétel feltétele: legalább a tizenötödik életév betöltése, az általános iskola nyolcadik osztályának elvégzése, gyilkosságot — mert gyilkosság —, amelyben a halált okozó saját kezet, vagy akaratot a szülői „jószándék” vezette. Ha igaz kiinduló példánk, akkor ebben az öngyilkosságban legalább is bűnrészesek a szülők, felelősek — nem a törvény előtt, nem a bíróság előtt és nem az ügyészi vádbeszéd alapján, de az élet és saját gyermekük ítélkezése alapján. A nevelésnek évezredes és írott történelme, szakirodalma van. De sehol, kezdve a spártaiaktól, végig a középkoron, Comeniuson, Rousseaun, Pes- talozzin, Krupszkáján keresztül — legyenek bármilyen eltérőek, s a szocialista pedagógiáig, idealisztikusak — sehol sem kapott rangot, csak elítélést, az elkényeztetés. Nagy szerű dolog, hogy mi mindent megadhatunk gyermekeinknek, de nagyonis kérdéses, hogy a mindennel nem vesszük-e el tőlük az egészet. Nagyszerű dolog, hogy olyan korban élünk, amikor az álmok kilépnek az ábrándozás légvárai közül és korunk reális alapot, tartalmat ad számunkra, de korántsem biztos, hogy minden gyermekálom beteljesülése boldogságot hoz. Sőt! Valahogy így mondja a biblia: adjuk meg a császárnak ami a császáré, s az istennek, ami az istené. Igazságát ennek most ne vitassuk, de találó voltát felhasználhatjuk: adjuk meg a gyermeknek, ami a gyermeké — de semmivel sem többet. A több. kevesebb. Mert éppen a küzdelmet, az álmodozást, az önállóságot vesszük el tőle! Gyurkó Géza aratással egyidőben megkezdték, s a cséplés beindításával sem késlekedtek. Az eredményekről még tiszta képet nem tudnák adni a járásban, de az az egyöntetű megállapítás, hogy valamennyi termelőszövetkezetben jó termést csépelnek. Előzetes becslések szerint a betervezett termésátlagoknál, valamennyi termelőszövetkezetben jobbak a tények. A búzából tervezett járási átlagnál holdanként egy mázsával lesz jobb az eredmény, az árpánál már jobb a termés, a tervezett átlagtól a termés jóval nagyobb. • munkaviszony igazolása: a második, harmadik és negyedik osztályokba a megelőző sikeres bizonyítvány felmutatása. Bővebb felvilágosításokat a gimnázium igazgatósága ad. Jelentkezési határidő: augusztus 28! Újvári Ottó Jó termést csépelnek a hevesi járás termelőszövetkezeteiben Jelentkezni lehet a Szilágyi Erzsébet Leánygimnázium levelező tagozatára Nem káros a virág a betegszobában Elterjedt szokás, hogy a betegszobából éjszakára kiviszik a virágokát, abban a hitben, hogy „elhasználják” a beteg elől a szoba levegőjét. A düsseldorfi közegészség- ügyi intézet tanára, dr. Grün szerint ennek a széles körben elterjedt tévhitnek nincs alapja. Igaz ugyan, hogy a növények légzés közben oxigént szívnak fel, és széndioxidot bo- bocsátanak ki, de légzésük olyan kevéssé intenzív, hogy lényeges mennyiségű oxigén elhasználódásáról, vagyis a betegszoba széndioxid tartalmának jelentős felfokozásáról nem lehet szó. Az orvos emlékeztet arra, milyen kellemes a szabadban aludni, akár erdőn, akár a virágos mezőn. Logikusan következik ebből, hogy a virágok eltávolítása éjszakára értelmetlen dolog. Csupán abban az esetben indokolt, ha igen erősen illatozó növényekről van szó, például liliomról, jácintról és trópusi orchideákról, amelyeknek illő olajai érzékeny betegeknél fejfájást okozhatnak. Érdemes volt várni Cremona várósában Fhánsesco Ghizaoni 24 esztendeig várt, hogy választottja, Angela Mondi végre eldöntse, hozzá- megy-e feleségül? A hosszú megfontolás nem volt hiábavaló, mert a hölgy végül is kimondta a boldogító nemet. Salát gépeivel szánt a poroszlói Rákóczi Tsz Hamarosan kis gépállomást tudhat magáénak a poroszlói Rákóczi Tsz. A szövetkezet gépeit orvosló szerelőnek igencsak sok munkája van, mert egy Zetor mellett még három körmös traktor állandó karbantartása és javítása is ránehezedik. A gépek jó munkájáról adnak tanúságot, mert valameny- nyi dolgozik most. A három körmös traktor szántja a határt, eddig mintegy 250—306 katasztrális holdon végezték el ezt a munkát. A traktorok nyergében ugyancsak szövetkezetiek ülnek, mégpedig a gépvásárlás előtt traktoros iskolára küldött a szövetkezet néhány fiatalt, hogy sajátítsák el a traktorvezetés ismereteit. A Zetorhoz pótkocsit vásároltak, s szállításnál használják, de a növényápolásnál is nagy hasznát vették, öt lókapát ösz- szefogattak, s ennek vontatására használták az új erőgépet. Hidraulikával felszerelt Zetor- jukhoz az idén még kultivátort és fűkaszát szeretne vásárolni a termelőszövetkezet Visonta kincse Nagy gépekkel jöttek az em- árulhatok, hogy a jelek szerint berek. Alig pár méterre a szél- ez a külszíni fejtés nagyobb ső háztól, ma nagy autódaru lesz. mint a szűcsi, zümmög, jobbra-balra fúróto- A légakna mellett Grün Já- rony ágaskodik - kicsit : W előbbre felvonulási épületek terpeszkednek. teherautók küszködnek az úttal és a teherrel. Az egyik ről bányaiét, idomköveket, és légcsöveket pakolnak le. Mozgalmas, — nyüzsgő élet, a „holnap’’ bányája helyén, kicsit odébb, a levelek alól döbbenten pislognak a karvastagságú ku- kukcricacsö- vek, oltvány lapui- a keskeny parcellákban és hordásra várnak az érett kalászé búzakeresztek, Körülöttük nehezen mozognak az emberek, gumicsizmás lábuk nagyokat cuppan a bokán felül érő sárban. — Mi már megszoktuk, mert többnyire ilyein helyen dolgozunk. A talajvíz és a sár ellen harcolunk. Itt is körülbelül tízkilométeres vízlecsapoló vágatot építünk a három aknapárról. Első és legfontosabb a vízlecsapolás. mórt különben a nagy, nehéz gépek elsüllyednének az ingoványos talajon — sorolja Laczkó Imre üzemnos helyettes üzemvezető, Snakóczki Béla aknásszal megbeszéli a szivattyú szerelését, munkához látnak az emberek és pár nerc múlva a vastag csövön már ömlik a talajvíz. Varga István csoportvezető vájár intézkedik. Csernik István könnyed mozdulatokkal irányítja a darut. — Tizenhét méter mély a légakna, az ütemterv szerint, jól halad a vágat, csille jár már odalent a keskeny sínen. Ez a lignit már mind onnan ’ ’->X<;:öö>ó »:-jdc*n>xí. vezető. Tőle tudtuk meg, hogy a Német Demokratikus Köztársaságból várják a modem gépeket. — Mit várnak, mennyi szén van itt a föld alatt? — A kutatás még javában folyik, a geológusok dolgoznak- Ott, abban a szürkefedelű házban laknak, amott, két helyen is próbafúrásokat végeznek — mutatja előrenyújtott karral az üzemvezető —, de annyit elkerült ki. Hatvan ember dolgozik itt, három műszakban. A lejtaknát összekötjük a légaknával, naég nagyon sok munka vár ránk — mondja a helyettes üzemvezető. A Bányászati Aknamélyítő Vállalat emberei a föld alatt dolgoznak, de majd jönnek a modem kotrógépek. lefejtik a fedőréteget és besüt majd a nap a visontai szénbányába is. Irta: Fazekas László. Foto: Márkusz László. A harc nem volt hiábavaló Egy bélapátfalvi veterán harcos portréja Hosszú, karcsú gyárkémények bodor füst- gomolyai bugyognak óriási gombócokban az ég felé. A tetők olyanok, mintha ezüstpórral szórta volna le őket a tündérsereg. Felhasított gyomorral tátog rá a telep házaira a Bélkő, míg lépcsős teraszainak tetejéről fürge csille- sórok cipelik nyikorogva a cementgyárba a fehér mészkőt, hogy az égető kemencék izzó tűz- gyomrában cementté alakuljanak át a szorgos munkáskezek nyómán. Kéll a cement. Nagyon kell. Építkezünk szérte az órszágban. A munkások keze nyomán gyáróriások, erőművek, lakótelepek, iskolák, kórházak, üdülők és ki győzné felsorolni, hogy ezenkívül még mi épül. A munkások keze nyomán. Igen, a munkásók. Sokszor írtunk már nagyszerű munka- sikerekről, kiváló munkásokról. És hogy élnek azok, akik már nem járnak be naponta a gyárba, a szerszámot már nem markolja nyolc ófán át a kezük? Ezért kopogtatunk be a kis sarki házba, melynek vidám színű falai szinte hívogatják az út mellett elhaladókat. Itt lakik Molnár István nyugdíjas lakatos, aki még csak három évé hagyta abba az üzemi munkát. A ház körül tevékenykedik most is, amikor benyitunk a kis keftkapun. Az arcán kis zavart mosoly ül ki a markáns vonásokra. A kézfogása kemény, a tekintete pedig nyílt. Az első mondatok még botladoznak, a ház körüli munkáról fólyik a szó, amíg a kérdés a nyugdíj iránt nem érdeklődik, s ekkor hangzik el az a mondat, ami megnyitja egy harcos munkásélet élményéinek a sorát. És méghozzá milyen munkásélet! A moödat, illetve a megjegyzés úgy hangzott: — A nemzetközi nyugdíjintézettől is kapók még 100 forintót havonta. — Miért? — bukik ki az érdeklődés újabb kérdése. — Ügy volt, hógy egy napon értesítést kaptam az intézettől — mondja most már az asztal mellett ülve, miután hellyel kínált bennünket. — Ebben a levélben benne vólt azoknak a városoknak a névé, ahol ért is harcoltam az októberi forradalom után néhány társammal. Az ő nevük is ott szerepelt. Kicsit elcsodálkoztam. Én nem kértem, és az intézet mégis kiutalt havi 100 fórint nyugdíjat. Pedig nem ezért harcoltunk mi akkor. Lám, milyen érdekes. Bélapátfalva nyugdíjas munkása valamikor az intervenciósok ellen harcolt a Vöröshadseregben az új szovjet rend győzelméért. Milyen kicsi a világ, ötlik fel önkéntelenül a gondolat. És milyen egyformán gondolkoznak a munkások mindenütt a világon: Bélapátfalván éppen úgy, mint Minszkbem. Hogy mikor kezdődött? Még az első világháború előtt, Újpestén. Már mint ifjú munkás, részt vett a mozgalomban. Aztán jött a háború, Oroszország, majd fogságba került, harcolt a fehérek ellen Moszkvától északra, s hogy 1919-ben a Tanácsköztársaságnak szüksége volt bótorszívű munkásokra, hazajött. Végig- küzdötte a felvidéki hadjáratot, hárcolt Bélapátfalva felszabadításáért is a cseh intervenciósok ellen. Persze, az úri Magyarország börtönnel „fizetett” ezért a forradalom bukása után. Egerben, a várban igyekeztek jobb belátásra bírni, az érvek pedig valóban „nyomósak” voltak: puskavessző, csendőrököl, cséndőrcsizfna. Ahogy kiszabadult. Bélapátfalván a Cementgyárban a szakszervezet tevékenységébe kapcsolódóit bele. Nem volt könynyű munka éz sem. Nagyon kellett vigyáznia. Az első boldog napja a sók-sok év után az volt, amikor az eiső szovjet katonát meglátta. Most már a Kommunista Párt tagjaként, nyílt sisakkal léphetett a tettek színhelyére. Évekig volt UB-titkár. Az ötvenes években azonban ez sem volt könnyű beosztás. A termeléssel bajok voltak. A gépekhez ném volt elegendő alkatrész, a sok javítás miatt termelési kiesések sorozata állt be, és az akkori gyárigazgató nem merte „felfelé” az igazi okot bevallani, inkább a munkásokat szidta. Molnár István ÜB-titkár nem hagyta szó nélkül. Az igazgatónak nem tetszett ez. Elüldözte a gyárból. Még a pártkönyvét is elvetette. És ez a seb, azóta is fáj a párt veterán harcosának. A munkások kiálltak mellette, a legközelebbi választáskor újból megválasztották, de ő már akkor leköszönt. Először a tardosi kőbányába helyezte ki az igazgató, mert. most már tehette. Innen került az ózdi kohászati művekhez. Hívták, mert ismerték. Három évig dolgozott itt. Az ózdiak is, de a bélapátfalviak is megindították a harcot, hogy visszakapja a tagkönyvét. Közben ugyanis, az egykori igazgatóról kiderült néhány dolog, és kiderült az is, miért vetette el a párt- könyvét Molnár Istvánnak. Az ellenforradalom Ózdon érte. Fegyvert fogott a munkáshatalom érdekében. És végre, visszakapta a tagkönyvét. Aztán 57 tavaszán átszervezték a gyárat, csak őt tartották volna meg másodmagával a 300 közül. Ezt nem fogadta eL — Nagyon szégyelltem volna magam — teszi hozzá magyarázatként, csendesen. — Ha a többieknek menni kell, megyek én is. Velem ne kivételezzenek. így került nyugdíjba. Visszajött Bélapátfalvára, de a politikai tevékenységét ma sem hagyta abba. A környező hét községbe jár el, előadásokat tart, szemináriumot vezet, a megyei népfront elnökségi tagja, az MSZBT titkára, és évente egyszer összetalálkoznak a régi elvtársakkal, akik Bélapátfalva felszabadításáért harcoltak 1919-ben. A harcos múlt emlékeit a kitüntetések jelentik. Egyszerű ember, nincs benne semmi hivalkodás,, mindenről úgy beszél, mintha mindaz a világ legtermészetesebb dolga volna. Természetes, hiszen munkásember. Több mint négy évtizednyi mozgalmi múlt áll mögötte, és még ma is aktív harcosa pártjának, osztályának. Tegyük hozzá, nem ő az egyetlen Bélapátfalván, aki ilyen múltra tekinthet vissza. De amikor bekopogtattunk a kis házba, magunk sem gondoltuk, hogy ilyen veterán harcosra találunk. — Másként van már ma sok minden — teszi hozzá a végén. — Nem kell már a munkásoknak arról beszélni, hogy jobban élnek, mint néhány évvel ezelőtt. Már tudják. Megelégedettek az emberek. Elégedett maga is. Újra egy gondolat ötiik fél bennünk: érdemes volt. A harc nem volt hiábavaló. — Tudod, kiknek örülök én ma, öcsém? — néz rám a búcsúzásnál — A fiataloknak. Akik a helyünkre lépnek. Még egy kemény kézszorítás a kiskapuban, aztán tekintete a kémények bodor füstjére kúszik. — A gyár. A mi gyárunk *- int a fejévé! G. Molnár Ferenc
