Népújság, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-02 / 181. szám

I960. angusst«6 2., kedd NÉPÜJSAO fl jubileumi vasutasnap előkészületeiről Egyre közeledik augusztus 14-e, amikor az ország népe köszönti a vasutasokat, közle­kedésünk dolgozóit. A jubileu­mi ünnepre már most meg­kezdték az előkészületeket az állomások dolgozói, a pálya­munkások és a fűtőházi dolgo­zók. A vasutásnapi szervező bi­zottság vezetője Fűzi István, a Miskólci MÁV Igazgatóság osztályvezető-helyettese. Tan­ner Jánossal, a füzesabonyi ál- lomásfőnökkel bejárta az igaz­gatósághoz tartozó állomáso­kat, hogy a vasutasnapi előké­születekről tárgyaljanak. Kál‘Kápolnán.., A legnagyobb forgalmi idő­szakban érkezett meg a vá- gáfiygépkocsi az állomásra, de a rövid beszélgetés alatt Kere­kes József állomásfőnök-he- lyettes elmondta a vasutasnap rövid programját: — Már 13-án délután meg­kezdődnek nálunk a jubileumi ünnepségek. A múlt hónapban történt balesetünk miatt eles­tünk az élüzem címtől. Szom­baton lesz a központi ünnep­ség. Úttörők, szavalatok, ének­számok és az ünnepi beszéd szerepel az előzetes műsorban. Természetes ezen a napon sem hiányzik a vasutas dolgozók szerény megvendégelése és % tánc. Az ünnepséget a kultúrott- honunkban rendezzük. Vasár­nap emlékmű koszorúzás és délután a hagyományos pos­tás-vasutas labdarúgó-mérkő­zésen szórakozhatnak a vendé­gek— fejezte be a tájékoztatót Kerekes elvtárs. bizonyul erre az alkalomra, de azért majd lesz valahogy. Itt még nem tudják melyik napra teszik a nagy ünnepsé­get, de bízva a recski vasuta­sok leleményességében, itt is maradandó emléket nyújt majd a 10. vasutasnap. Nagy ünnepség Füzesabonyhan A jubileumi ünnepségek már itt is szombaton délután megkezdődnek. A központi ün­nepségen az igazgatóság kikül­dötte is köszönti a vasutaso­kat és az ünnepségre szeretet­tel várják Bíró Józsefet, a me­gyei pártbizottság titkárát. Az ünnepségen fellépnek a csomópont kiszistái, az MTH- iskolások és a füzesabönyi da­lárda. Itt ís vidám bórözgatással, tánccal zárul a szombat este és vasárnap délelőtt a vasutasok díszszázada megkoszorúzza a szovjet hősi emlékművet. Dél­után spórt- és kultúresemé- nyek megrendezése szerepel az előzetes programban. Vasutasnapi és alkotmány- ünnepi műszak Hatvanban A hatvani állomás és fűtő- házi dolgozók az augusztusi kettős ünnepre, a 14-i vasutas­napra és a 20-i alkotmány ün­nepére ünnepi műszakot kez­denek, augusztus 8-tól. Ezalatt az idő alatt még fokozottab­ban vigyáznak a vonatok me­netrendszerinti indítására, az állomás tisztaságára, igyekez­nek megjavítani a teherkocsik kihasználását. Az ünnepi műszak megkez­désére készülnek a hatvani vas­utasok. Szép eredményeket akarnak elérni, hogy méltó képpen készüljenek a jubileu­mi vasutasnapra, és augusztus 20-ra. Az ünnepséget vasárnap rendezik meg az új hatvani MÁV dalkör nagytermében, ahol az ünnepi beszéd elhang­zása után majdnem 50 ezer fo­rintot oszanak szét a 72 kiváló dolgozó jelvénnyel és oklevél­lel kitüntetett vasutas között. Ekkor két vasutast részesíte­nek kormánykitüntetésben és 34-en kapnak rendkívüli elő­léptetést. Az ünneplő vasutasok Hat­vanban is megkoszorúzzák a szovjet hősi emlékművet. Az ünnepségre meghívják a város termelőszövetkezeteinek veze­tőit is és a munkás-paraszt ta­lálkozó jegyében zajlik a hat­vani vasutasok jubileumi ün­nepe. Egerben, Gyöngyösön, Vá- mosgyörkön is serényen ké­szülnek az augusztus 14-i va­sutasnapra. Programot dolgoz­nak ki, műsort állítanak össze és a kitüntetettek neveit jegy­zik az előadók. Jubileumi ünnepségre ké­szülnek megyénk vasutasai. Tíz évvel ezelőtt is ünneplőbe öltöztek az állomások és ekkor tüntették ki az első vasutaso­kat, akik a legtöbbet tettek azért, hogy a háború után meginduljon az ország vérke­ringése, meleget adjanak a kályhák, acélt termeljenek a diósgyőri öntők. Forradalmi, ünnepi műsza­kot kezdenek a vasutas ünnep tiszteletére. Két hét választ el bennünket a vasutasnaptól, de az előkészületekből azt látjuk, hogy élményekben gazdag lesz a 10. vasutasnap. A rendezők gondoskodnak róla! (K. J.) Illetékesek figyelmébe ! A hatvani szociális otthon­t-*- ban, az ott elhelyezettek részére nemcsak lakást, de ét­kezést is biztosítanak. A me­leg nyár idején úgy gondolták, az otthon vezetői, nem árt majd, ha a nehezen elálló étel­féleségeket hűtőszekrényben tartják. Meg is vettek egy hű­tőszekrényt 6400 forintért még április 5-én, mert jó az ilyes­miről előre gondoskodni. A hű­tőszekrény másnap felmond1* a szolgálatot. Azóta is teher, mert csak a levelezést, a mér­get szaporítja, hiszen hiába fordul az otthon vezetősége fűhöz, fához, a garancialevél szerint a munkát csak az Egri Finommechanikai Vállalat vé­gezheti el. A sok telefon, írás­beli kérés mind hiábavaló volt, ezért július 25-én az otthon főkönyvelője személyesen jött bo elintézni végre az ügyet. Nyugodt szívvel távozott, mert azt az ígéretet kapta, hogy másnap kiküldik a Szilá­gyi nevű szerelőt. ... Azóta is megy. A hűtőszekrény pedig nem hűt, csak szépséges hófe- hérségévél dühít mindenkit, akinek szüksége lenne rá. — LASSAN befejezéshez kö­zelednek a hatvani vízmű épí­tésének munkálatai. Eddig már 29 millió forintot használ­tak fel beruházásként. A vízmű készültségi foka jelenleg SO­TO százalékban áll. HELYESBÍTÉS Lapunk július 3X-I számában címelírás történt. Helyesen: A „Nagy Komédiás” Hevesen. Ti% nap a A tekintélyes svájci lap ­a Schweizer Illustrierte — kö­zölte: egy amerikai katonát tíznapi áristomra ítéltek. Államtitok kifecsegéséért­Tíz nap... Túlságosan eny­he ítélet. Szerintem semmi­képp sem az U—2 és az RB— 47 repülőgépek legújabb kém-útjáról ejtett néhány meggondolatlan szót a jenki baka, de nem beszélhetett a legújabb hadi támaszpontok­ról sem, nem is említve a Kuba-ellenes provokációk újabb verzióit. Az ügynek, szerintem, nincs katonai jellege. Milyen államtitokról fecseghet hát a katoná, hogy zárkába tették? Az amerikai katona azt a nem túlontúl daliás és kato­nai megbízatást kapta, hogy a golfütők zsákját cipelgesse az elnök után Hawai szige­tén, Ezt a feladatát az ameri­kai fiú halált megvető bátor­sággal, hősies merészséggel, katonás keménységgel hajtot­ta végre, rettenthetetlen ku­rázsival követve tábornokát — a golfpálya széltében-hosz- szában, amerre a labdácska perdült. Még talán a „Signum laudís’‘-t is megkapta volna a tökéletes fegyverhordozásá­ért. Aztán mégsem kapta. Mert­hogy a katona nem volt tisz­tában a szabályzatokkal. Hal­vány fidunciája se volt arról, hogy a játszmák eredménye — államtitok. Es jólelküen tájékoztatta a téma- és szen­záció-szegény újságírókat. Szerintem még most se kö­vetkezett volna be a baj. az elnök eltekint a szolgálati sza­bályzat önkényes áthágásá­nak megtorlásától, ha... Ha mondjuk, ő nyeri a játszmá­kat. De az elnök veszített (— a baka pechjére). Így hát elnö­fogdában kének vereségét kürtölte vi­lággá. Micsoda meggondolat­lanság! Nem tudom, Eisenhower tud-e, szokott-e talonmáriásoz- ni, illetőleg ultizni. Mert ha igen — ez esetben — nem len­nék pincér a közelében. Az ember esetleg álmában, kife- csegt, hogy Ike kezében durchmars lap volt. És máris kész a baj. Meg van sértve az államtitok. Vagy ha malmozik Eisen­hower tábornok és az italos­boy elárulja az ellenfélnek az elnök kibecsukóját. Még el­gondolni is rossz, mi történ­nék akkor... A hűvösre került fickónak — hg jól meggondoljuk — mégiscsak szerencséje van. Mert képzeljük el, ha esetleg magasabb poszton sikerül be­pillantania az elnök külpoli­tikájának titkaiba. És ezt mondja el az amerikai újdon­dászoknak. Nem kétséges, hogy életfogytiglanig kurta­vasba verték volna és most a Csendes-óceán valamelyik börtön-szigetén öregedne. Dehát ezt felesleges lett volna a világ elé tárnia -» mert Eisenhower esztelen, provokációs, békerontó kül­politikáját ismeri a világ. Az amerikai légierők két katonai repülőgépét ripityára lőtték a szovjet tüzérek, vadászgépek; a kalózok nem garázdálkod­hattak büntetlenül a Szovjet­unió légiterében. Talán az amerikai repülők újabb kém- útjáról értesített volna ben­nünket az amerikai katona? Ez is felesleges. Bármikor jönnek, nem jönnek váratla­nul. Következésképpen: a jenki katonának Eisenhower politi­kájával s annak titkaival nincs mit dicsekednie... Pataky Dezső Verpeléten kirándulds le»» A verpelétiek a tanács és a honvédség kezdeményezésére hangulatos kirándulást szer­veznek a vasutasnap tiszteleté­re, ahová meghívják az ün­neplő vasutasokat. A faluhoz nem messze levő erdős völgyben tartják meg a vasutasnapi ünnepséget, ah", a község vezetői üdvözlik az ünneplő vasutasokat. A verpe­léti honvédség erre a napra biztosítja az ünneplők szállí­tását és a falusiak kövér bor­jút vágnak, hogy megvethes­sék ágyát a jóféle verpeléti borfiák. Pénzgondokkal küzdenek a recski vasutasok — Volt itt egyszer kérem, olyán vasutasnap, hogy még mindig emlegetik a dolgozók. Igen, de akkor meg is volt ala­pozva, volt rá fedezet — pa­naszkodik a recsk—parádfür dői állomás szakszervezeti tit­kára, Várkonyi János. — A jubileumi vasutasna­pon szeretnénk mi is megven­dégelni a dolgozóinkat, de a jelenlegi pénzösszeg kevésnek Negyvennégy új pedagógus eskütétele Nagy nap volt tegnap a me­gyei Művelődésügyi osztályon. Negyvennégy most végzett pe­dagógus tette le a hivatali es­küt. Negyvennégy fiatal indul a megye iskoláiba, hogy a sok éven át tanultakat gyümöl- csöztesse. Ezek a pedagógusok már az új szellemű iskola ne­veltjei. A segítség, amelyet idősebb kartársaiktól kapnak, átsegíti majd őket azokon a nehézségeken, amelyet minden kezdet jelent. Az iskolák sze­retettel várják a fiatalokat. A negyvennégy új pedagó­gus közül 23 végzett tanítókép­zőt, de a 21 főiskolát végzettek közül is csak néhányan kerül­nek városba. A megyei tanács folyosóján gyülekeztek az es­kütételhez. Tele vannak mun­kakedvvel, nem irtóznak a fa­lutól, hanem inkább szövik a terveket, készítik az elgondo­lásókat, hiszen tudják ők jól, hogy várja őket a sok kisgye­rek, akiknek nem mindegy az, ki fogja, és hogyan fogja taní­tani őket. Érzik, hogy milyen kevés kell ahhoz, hogy az em­ber nagyot alkosson falun, vagy városon, hisz nem kell hozzá más, mint tudás és szív. Látó szemmel jártak ezek a fiatalok eddig is a világban, jártak falura mint segítő ki- szisták, voltak építőtáborok­ban, ismerkedtek a leendő munkahelyekkel, és az évek során nyilvánvalóvá lett előt­tük az, hogy nem sok idő múl­va valóban eltűnik a színvo­nalkülönbség falu és város kö­zött. Szép és nagy feladat eb­ben a munkában részt venni, szép és felemelő az a tudat, hogy a születendő új körül ilyen fiatalon tevékenykedhet egy nevelő. Vass Gyula az eskütétel után néhány gondolatot adott az új pedagógusoknak ahhoz, ho­gyan kezdjék a munkát, ho­gyan válhat belőlük olyan em­ber, olyan nevelő, aki valóban példaképe lesz a falu fiatalsá­gának, akihez — fiatal kora ellenére — bátran fordulhat tanácsért a falu apraja-nagy- ja. Tiszta élet, feddhetetlen magatartás, tudás és szeretet kell ehhez, s így az iskola ne­velőtestületének ezek az új pedagógusok komoly támaszai­vá, ráépíthető alapjaivá lesz­nek. Még néhány hét, és a fiata­lok megkezdik azt a munkát, amellyel egy életre eljegyezték magukat. Szép és komoly fel­adat, s az eskütétel alatt csil­logó szemek azt bizonyítják, ismerik a feladat nagyságát, szépségét, s minden igyekeze­tükkel eleget tesznek majd a kívánalmaknak, (á) Óvodai hírek a hatvani járásból Bár a meglevő óvodákat a hatvani járásban az elmúlt esztendőben helyrehozták, mégis, az ötéves tervjavaslat három óvoda, a herédi, ecsédi és csányi számára tartogat 50—50 000 forintot, amiből a rossz dolgokat meg lehet javí­tani, helyre lehet hozni. Nagy gondot okozott eddig az is, hogy nem tudtak annyi étke­zést biztosítani, mint ahány gyerek részesült óvodai ellá­tásban. Az ötéves tervjavaslat ezen úgy igyekszik segíteni, hogy az óvodai férőhelynek megfelelően biztosítja majd az étkezési keretszámot is, ahol pedig nincs állandó óvoda, a szükségleteknek megfelelően gondoskodnak a gyermekek­ről. Küzdelem a lepra ellen a barmai unióban lakossága 20 000 000, tehát min­den századik személy ebben a szörnyű betegségben szenved. A leprabetegek kb. egyharma- da a betegség fertőző válfajéi­ban szenved, és különösen megdöbbentő, hogy milyen nagy számban vannak gyerme­kek a leprások között. A burmai közegészségügyi hatóságok a Világegészségügyi Szervezettel karöltve kam­pányt indítottak a lepra leküz­désére. Dr. Tha Szaing, a burmai kormány lepraszakértője sze­rint az országban vagy 200 000 | leprás él. Miután Burma egész Megkezdték a másodvetést a hatvani járásban Gyors ütemben haladt az aratás a hatvani járás termelő- szövétkezeteiben, most ugyan­olyan lendülettel folyik a ga­bona behordása is. A tarlón azonban nem sokáig éktelen­kednek a levágott kalászok rö­vid szárai sem, mert a gépállo­másokkal megkötött szerződé­sek szerint a gépek azonnal megkezdik a talaj felszántá­sát. A legtöbb helyen mélyítő szántást végeznék, hogy a ta­laj jó minőségét tóvábbra is megtartsák. Jól halad most ez a munka is a határban. Eddig körülbe­lül hárómezer hold tarlót szán­tottak fel a járás termelőszö­vetkezeteiben a gépek. Több térmelőszövetkezet megkezdte a másodvetést. Főleg uborkát Vétnek a szövetkezetek, s ed­dig mintegy 4—500 kataszlrá- lis holdon végezték el ezt a munkát A GYURI GYEREK a kavicsot, persze bevitték a rendőrök és csak késő délután engedték ki. A fiú értelmes arcában gúny villan: — Rám akarták verni a be­törést...! — szünet után teszi hozzá büszkén: — De semmit sem tudtak bizonyítani... Anyja — ez a karcsú, bájos, kis asszonyka —, aki nemrég szabadult a börtönből, ahol lopás miatt ült egy esztendőt, méltatlankodik: — Állandóan zaklat a rend­őrség... Ha történik valami, mindjárt Gyurit szedik elő... Már kitették az állásából is... Az apa kontráz: — Mert pajkos a gyerek és kirúgtak rá... — És a vájáriskola? — vá­gok közbe. összenéz a két felnőtt és szemforgatva sóhajtoznak: — Nem lesz abból semmi. Hétből bukott a hetedikben, nem tanul. Minden mást, csak tanulni nem... Egymás szavába vágva, egy­szerre beszélnek; Az anya: — Akár a házat is szétszed­né... Az apa: Pedig mondtuk ne­ki, hogy tanuljon... — Nem fél a munkától, csak tanulni nem akar — így az anya. — Ha este hazajöttem és víz kellett, magam mentem érte, cé Ifqu/i q.qe.wk hadd tanuljon: mondtam a fe­leségemnek... — De Gyuri akarta legjob­ban a vájáriskolát? Bánkódó arcot vág a férfi: — Csak a bíróság előtt. Amikor minden rendbejött, felmentették, megmondta: eszébe sincs tanulni... Hát most ki hazudik? Nem értem ezt az egészét. A gye­rektől kérdem: — Igaz ez, Gyuri? Sunyítva bólint igent. Hát eddig van. Ez a tizennégy éves kis kö­lyök ezek szerint becsapott mindenkit. Hogy szavaival él­jek: átejtette a gyöngyösi rendőrséget, a bíróságot, az ügyvédjét, a városi tanács gyámügyi előadóját... Egyszó­val mindenkit Mindenkit, aki segítségére sietett, aki azt akarta, hogy ember legyen a Gyuri gyerekből, a gyöngyösi Jeruzsálem utca „pajkos” la­kójából. Hatéves volt Gyuri, amikor először esett bűnbe. Az anyja tanította, hogyan kell lopni. Ügyetlen volt a mester, lebuk­tak; KÉSŐBB javítóba került H ______| Gyuri, az inté­zetből a közelmúltban bocsá­tották feltételesen szabadság­ra, A próbaidő alatt, ha valami eltűnt a környéken. Gyurira gyanakodtak. Bizonyíték nem volt, s így mégsem került baj­ba. Egyetlen egyszer állt bí­róság előtt, egy kerékpár és egy pokróc miatt. Bizonyíték azonban ekkor is csak az volt ellene, hogy lát­ták a környéken csavarogni. Kivágta magát, mondván, ka­vicsot szedett a csúzliba. És egyébként is nagyon tisz­tességesen viselte magát a bí­róság előtt Védőjének el­mondta, szeretne szakmát ta­nulni, vájár lenne a legszíve­sebben, s mindent meg is ten­ne ezért. A védő ezzel operált a tárgyaláson. Sőt, Lukács, rendőrszázados, aki a fiatalko­rúakkal, s így Gyuri ügyével is foglalkozott, s tanúként hallgatták ki a tárgyaláson, valóságos védőbeszédet vágott ki érdekében. Ekkor összefogtak az embe­rek. A tanácsi gyámügyes, a védő ét a rendőrtiszt, mindén követ megmozgattak, hogy Gyuri téfve sikerüljön. Két minisztériumból szerezték meg a különleges, kivételes en­gedélyekét, hogy nem bányász- családból származik, nem vé­gezte el a hetedik osztályt, hogy nem érte el a kort, hogy nem... És így tovább A második tárgyaláson fel­mutatták a papírokat, s a bí­róság meghozta felmentő vég­zését. És erre bejelenti a Gyuri gyerek, ő bizony nem tanul. Ezzel szemben Ismét „kavi­csot szedett”, ott, ahonnan el­tűnt néhány száz forint érték. A rendőrök persze bevitték, s csak késő délután engedték ki. Semmit sem tudtak rábizonyí­tani. Majdán doktornak, a fiatal és kommunista ügyvédjelölt­nek, aki az engedélyeket „tár­sadalmi munkában”, tehát el­lenszolgáltatás nélkül szerezte be, elmesélte, miképpen ala­kult az ügy: — Mégsem megy vájárisko­lába a Gyuri gyerek... Elsápadt, aztán vörös lett a haragtól. Alig jutott szóhoz: — De miért? — Nem szeret tanulni... — Hiszen 6 akarta? — Csak becsapott..'. — Az nem lehet, mert ilyen­korú gyerek még nem hazudik ennyire logikusan, ilyen kö­vetkezetesen... valószínű, Mert a vájáriskolában sem­mi gondjuk sem lenne a gye­rekre. Teljes ellátást kapna: kosztot, ruhát, de még zseb­pénzt is... Csak tanulni kell; De Gyuri gyerek nem szeret tanulni. Most a kőművesek mellett dolgozott, hordta a téglát és a maltert és keresett vagy há­romszáz forintot. De kitették, mert „pajkos” volt. Azaz, az apja szerint a rendőrök tönk­reteszik az állandó kísérgetés- sel... Magam előtt látom a szülők méltatlankodó arcát... Persze, nem felejtettem el megkérdezni: — És amit Lukács százados tett a gyerekért? Erre nem szóltak. Mert ez bizony semmiképpen nem il­lett bele a mesébe: pikkelnek Gyurira a rendőrök... A szülők egyébként szeretik Gyurit. Majomszeretettel. És Gyuri is szereti mindkettőjü­ket. Ahogy észrevettem: na­gyon. De mire vezet ez a sze- tetet? Az ilyenfajta családi együttes? Meddig megy a „ka­vicsszedés”? ÉS AZT GONDOLJAK IGEN, NAGYON hogy a érvényesül szülők befolyása ebbén is... És ez, ami a legkevésbé sem érthető, a szülők, hogy ha nem megy vájáriskolába a Gyuri gyerek, otthon maradhat? Az nem lehet. Gyuri érdekébén nem lehet. De ez már a gyámhatóság gondja. Szántó István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom