Népújság, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-04 / 183. szám
1M0. augusztus 4., csütörtök NSPÖJSA6 5 99Békés egymás mellett élésÄ — a saját portánkon L evelet kaptunk a minap. I mint illenek, bizonyos mérté1Saoníofú, könnyízű levélét egy asszonytól, aki bele- őntötte a leírt sorokba minden bánatát, fájdalmát, Íme, néhány mondat e levélből: s — Lakók vagyunk. Háiigaz- dámékkal évek hosszá során elég jól megvoltunk, de egy idó óta mér szinte tűrhetetlen az együttélés. Tálán éppen most egy esztendeje, valami* lyen apró, jelentéktelenségen kaptunk össze, de azóta áliart- dóan mérgesedett köztünk a viszony. Tegnap este tíz után újra bömböltették a rádiójukat, mi átszóltunk, hogy legyenek szívesek halkítsák le a készülékét, mert nem tudnak aludni a gyerekek. Mi szóltunk és ő .., Ő megütött. Orvosnál is voltam. Érzem, hegy ezt már nem bírjuk sokáig, tönkremennek idegeink, nem ér az életünk egy fabatkát se. Eddig ez a lévél és ha a leveleknél tartunk, néhány mondatot még egy másikból iS: A lapjában véve néni ^ rossz asszony az anyósam, csak.,. ideges, néha kibírhatatlan természetű. Ilyenkor dobálózik a szavakkal és vérig tudja sérteni az embert. En se vagyok birkatürelmű, s ebből jönnek a veszekedések. A műit héten már férjemmel is összevesztünk miatta, pedig a férjem nagyon jó ember, és szeretjük egymást... szörnyű így élni, pedig.., Pedig, és e pedignél nem jutott tovább levélírónk sem. És most, e sorok olvasása közben gondolkodjunk csak egy kicsit! Az ember társas lény, s kig egymásra is vágyunk utal va. A munkahely, ahol dolgozunk, a közösség, ahol élünk, a lakás, a család lehet a béke és barátság hona, de lehet a meg nem értés, a ,.poklok pokla” is, mondjuk ki bátran a sZőt: ha azzá tesszük. I? gy apával beszélgettem ' a napokban, aki közismerten „jó édesapa, gondos szülő, példás férj” hírében éli. Sok minden szóbakerült, többek között a harmonikus családi élet is. Egy hózzáintéaett kérdésemre így válaszolt: — Ja, barátom, szépén élni, jól élni tudni kelj! Ez is művészet ... Sokat gondolkodtam azóta is a szavain, Kicsit nagy- képűnek tartóm még ma Is kijelentéseit, de azért Van bennük sok igazság is. Élni, békességben, egymás mellett élni, tudni kell. Még kell tanulnunk a békés egymás mellett élést. A mi közösségeinkben, gyárban, üzemben, iskölában, családban nincsenek kibékíthetetlen ellentétek, sőt közösek Ügyeink, gondjaink, örömeink is, de a napi élét mégis felszínre hoz millió olyan problémát, amelyet türelemmel, több ember- szeretettel és elnézéssel kellene megoldanunk. Azért, hogy ne légyenek megvert lakók, könnyező, síró anyák, megbántott, jogtalanul megsértett emberek, rokonok, szomszédok, ismerősök. És itt van, ebben van a mi békés egymás mellett élésünk kulcsa. — Érzékenyek vagyunk? Igaz. önérzetesek? Igaz. Idegesek, lobbanékony vérüek? Míndéz lehet igái, dé senkit se mentesít attól a kötelességétől, hogy Ismerje, jól, helyesen ismerje a társadalmi együttélés szabályait és alkalmazza is azt. És ha mégsem sikerült? Akkor is vah még egy út. Szembenézni, önmagunkkal, ás megmondani becsülettel: nem volt igazam. Igaz, ez nem könnyű do- lög. önfegyelem, önuralom kérdése. És mégis úgy kell magunkat nevelni, hogy légyen bennünk erő minderre. Meg kell tahulhunk magunk között Is a békés egymás mellett élést és nem szabad engednünk, hogy nagyon sokszor valóban apró, jelentékteleh dolog miatt boruljon fel egy kis Vagy nagyobb közösség békéje, nyugalma. És most tegyük fel azt a kérdést Is, hogy miért fontos annyira mindez? E kérdésre bárki válaszolhat, saját tapasztalatból. Mert ki né bosz- szanködott Volna már órákat ázott, hogy „kerésZtülnéztek” rajta, hogy nem köszönt a szomszéd, hogy goromba volt a férj, vagy éppen elfelejtették egy névnapot. Nos? Nem nagy dölgok ezek, de mégis ezekből, ilyenekből tevődik össze az élet, s ezért kell ügyelnünk ezekbe nagyon. s Végezetül szóljunk az emberi jogról, méltóságról, egyre erősödő öntudatunkról is, amelyet senki sem szerét, ha mások megsértenék. Igén a szó nemes értelmében emberszámban, méghozzá érző. gondolkodó, fejlődő emberszámba kell venni mindenkit. A múltban ä jobbágy, a páIlletékesek figyelmébe Hatvanban a Csaba utcában és környékén települt Iákők fégi kérelme, hogy a strandfürdő mellett, áz ÉMÁSE szomszédságában levő közkutat javítsák meg. igen jó, ártó* vize vmt e a vízre nagy szukáéi lenné, hiszen több száz csálái Vízellátásáról Van szó! Annák idején ígéretét kaptunk arra a városi tanács és a Csaba utcai lakók képviselője, Róhány élvtárs részéről, hógy a kutat a lehető legrövidebb idő alatt rendbehozzák. Nagy öröm ért bénnunket, amikor az ígéretet követő néhány hét múlva valóban meg is javították a kutat - ez még télén veit —. s nem kellett hóban, sárba«, hordanunk a Vizét messziről. És ami a legfontosabb: megszűnt a vízhiány! örömünk azonban ném tartott sokáig, mert a kút motorja leégett. Érdeklődésünkre Léttért elvtárs. az ÉMAS2 üzemágve- zetője közölté, hogy a kűthóz két motor szolgáltatja a viaet, az egyik a városi tanácsé, a másik az ÉMASE tulajdonát képezi. Jelen alkalommal a tanács motorja mondta fél a szolgálatot Kálváriát jártunk, s újra volt vizünk, mert a kfez dolgozója. Mányi elvtárs megjavította a motort, de közölte velünk, hogy a kát vizét nem fogyaszthatjuk sokáig^ inért a motoráilvány igen melyen van, a motor víz alá kerülhet, Űjra le fog égni. Ez be is kővetké- kett, a kút hamarosan ismét felmondta a szolgálatot. A váfordul- äz S rosí tanács elnökéhez tünk panaszunkkal, s _ gyors i ntézkedésére újra volt Vizünk — de Csupán két napig. Móst a kúteeő végén levő szelep romlott él. A városi tanács műszaki osztályán iSásdi élv- társnál érdeklődtünk, aki úgy nyilatkozott, hogy a ktsá igen lassan mozog, s nem túdrti. mikor tesz újra vizünk. Kérjük áz illetékesekét, foglalkozzanak végre komolyan ezzel, hiszen nagyon sók család vízellátásáról van szó! Br. RöCzey Ödön raszt, a kisemmizett munkás sokszor atinyi megaláztatásban, sértésben, lenézésben részesült ufai részéről, hogy mér már szinte fásultan tűrte az „életet”. A mi társadalmunk, a boldog, életörömtől teli emberek közössége kell, hogy legyen, nem pedig a megbántot- také, rnegalázottaké. Es hogy ez ilyen legyén, az mi tőlünk függ, az ország gazdáitól. Röviden így Is megfogalmazhatnánk a mondanivalót: tartsuk be a szocialista együttélés szabályait, s dkkór kerekebb lese & panasz, a megbán* fás, ft keserűség, szebb lese áz életünk. Es mihdezt ném elég csalt megfogadni... Élfti kell 6 törvény szerint, még akkor is. ha nem megy könnyen, egyszerre, máról holnapra. Ez nem szívesség, hanem kötelessége mindenkinek, aki égy szocialista állam, egy nagy közösség tagja, aki előtt szent az emberi jog, a szocialista öntudat, akinek nagyon sókat jelent fez á szó: ember. Szalay István- JÓ TERMÉST takarítanak be a hatvani járás termelőszövetkezetei a gabonából. Ae elcsépelt és eddig próbaképpen lemért gabona szerint áz árpa válamennyi termelőszövetkezetben 12—13 mázsás holdam kénti átlagtermést mutat, bU- 2áből 12 mázsa holdankénu átlagot mérték a járásban. Csépelnek, vetik a másodnövényt szűcsi Bajza József Tsz-ben A szűcsi Bajza József Termelőszövetkezetben az aratás befejezése után sem Csökkent a munka lendülete. Most folyik a hordás, s azonnal csépelnek is. A csépléssel és hordással egyidőben végzik a tarlók sZáhtását, vetik á másödnö- vényt. A szorgalmas munka eredményéként megkezdték az előlegosztásokat. — Búzából két kilogrammot, árpából fél kilogrammot osztanak munkaegységenként. Sees Erzsébet Szuezi Jól halad a cséplés, törik a dohányt besenyőtelki Honfoglalás Tsz-ben Az idén igén sok aratnivsló várt a besenyőtelki Honfoglalás Tsz tagságára is- Szerencséjükre azonban segítségükre sietett égy kombájn, amely a gabonaterület egv részét levágta és elcsépelte, ezenkívül a Poroszlói Állami Gazdaság is két aratógépet kölcsönzött nekik négy napra. Így az arató- pároknak már csak 64 holdat kellett levághiuk. s a segítség eredményeképpen időben learattak. Most a cséplőgép zúg a szövetkezet szérűjén. A faZ tagsága saját munkacsapattal állt ki dolgozni. Hasznos dolog ez, mert minden löö mázsa elcsépelt termény után öt és fél mázsa cséplőrész a szövetkezetben marad. A gép igen jól dolgozik, napi 160—180 mázsás teljesítménnyel, s ha minden jól megy. ezen a héten be is fejezik a csépiért. Jól fizetett az idei termés, tavaszi árpából 10 és fél mázsa volt a holdanként! átlag, búzából Í1 mázsa, s ézek Után szépen tudnak előleget osztani a tagságnak. Minden hónapban megkapnak 12 tonnt bö fillért munkaegységenként, azonkívül búzából 5 kg-ot. borsóból és árpából is szépen osztottak. Igen szép a szövetkezet dohánytermése. A 16 holdas s:a- bolcsi tábla minden bizonnyal a várakozáson felül jövedelmez majd. Megkezdték a dohány alj-levelek szedését. s idáig már mintegy 100 kötél’el szárad a pajtában. A dohány* törés most már folyamatosan megy tovább egészen késő őszig, A szövetkezét vézetől 10— lt mázsás holdankénti átlagtermésre számítanak, az össztermésből pedig 20Ö000 forint bevétél Várható. Másik fontos bevételi fórrá* suk a lucecnamagtermesztés lesz. Negyvenkétholdas lucernatáblán hagyták meg a harmadik kaszálást magnak s ennek termését szállítják májd el a Mezőmag Vállalatnak. Érdemes a lucecna-fnagfogést végezni — ezt tartják a szövetkezet tagjai, hisz mázsánként 3200 forintot fizetnek érte. A* idei lUCernamag-termeBítés előreláthatólag 140 Ö60 fortrtt Jövedelmet jelent majd a közösségnek. Kibővített bizottsági ülé»t tartott a pétertanári járásti KlSZ-bizottnág Kedden délelőtt 9 órai kezdettel a járási KISE-bizottság tanácsferníébén ülést tartott a kibővített, járáal KÍBZ-bizott- sdg. AZ ülést Bőd{ Imre, a járás úttörő-titkára nyitotta meg, majd Sólyom Ernő járási KISZ-titkár tartotta meg beszámolóját. A beszámolóban két napirendet tárgyaltak. Elsőként szóltak a KIBE-kongressZue előkészítéséről, a második öt* éve^ terv feladatairól, majd részletesen ismertette az alap- szérvezetek napirenden tevő problémáit. A beszámoló különösképpen kihangsúlyozta azt a munkát, amit áz aiäpsZervezeteknek el kell végezni a kongresszus előtt, szólt a vezetőségi választásokról, ahnak idejéről, a járási küldöttértekezletről. Az alapos, értékelő beszámolóhoz felszólalt Misi Sándor, a KIBE megyei bizottságának titkára és Nedélicki Pál, a pé- tervásári járás MsEMP-titkára és á megjelent bizottsági tagok közül is sókan jelentkeztek szólásra, hogy felmondják véleményüket. A KlSE-bizottságj ülés a déli órákban ért véget. EGY KIS SZÁMVETÉS • • « Qfii^moLitak. Minekutána a család eldöntötte azt, hogy nagymamának is pihenésre van szüksége, csft- ládos beutalót kértek, nagymamát pedig elengedték a fiához egy kicsit pihenni. — Aztán meg ne fázltsátok elzókát a gyerekeket! Még nehogy Ott hagyjátok valahol aludni őket, aztán ti meg hajrá, mulatni! Vigyázz lányom, mért a kisgyerek nem szereti a paradicsomlevest, el ne rontsa a gyomrát.., Valahogy így indult a nyaralás. Mikor aztán eljött a bü- tsúzás napja, a két gyerék nem akart Mami nélkül menni, a mama „meggondolta” a nyaralást, inkább hagyják csak itthon a gyerekeket, de végül is minden maradt az eredeti megállapodás szerint, A család elment, a mama még berakta a barackot, aztán szépen kitakarított, és elutazott a Dunántúl- rá. A nyaraló család második éjszakát töltötte a festői szépségű Pécsmecséken. — Anyúú! Kérek vizet! — így az egyik gyerek. .Idő, éjjel két óra. — Anyúúú! Valami mászkál az ágyam mellett! Éjjel három óra. — Anyuka! Alszol? Én nem tudok aludni, mesélj valamit! Éjjel, illetve hajnal. — Reggel aztán anyu fáradt, mint a megvert kutya, apuka egyszer sem ébredt fel, és nem tudja micsoda ostoba faxni az, hogy nejének nincs hangulata öt-hat kilométert gyalogolni, valami barlangot megtekinteni. Ezért aztán kitört a háború, és a vége az lett, hogy a nagyobb gyerekkel köszönés nélkül faképnél hagyta az asszonyt. A kicsi aztán „nyugodt" délelőttöt jelentett anyukának. Anyuka vizet hordott a ki esi által ásott kútba, megcsinálta a kis kapát, háromszor oda- vissza elolvasta CiftHOs és a tejeSbögré-t, felmosta az étkezde egy pontját, ahol az asztaluk állt, mert a kisasszony lesodorta az egész menüt. Még három nap eltelt hasonló kedves körülmények között, aztán végkép összeveszve, a gyerekek legnagyobb bánatára, megköszönték az üdülő személyzetének gondosságát és szívességét, és hazautaztak. Amint mondtam, a nagymama is elment. Első nap vízzel álmodott, második nap véres hússal, harmadik nap meszelt álmában, így aztán negyedik nap fogta magát, felpákolt egy kis „harapnivalót” és megjelent Pécsmecseken, megnézni, mit csinál az a két szeles felnőtt az ő drága unokáival. Mert ugye, a hús, meg a Víz, meg az a meszelés!? Nem jó dolog. Óriási volt első megdöbbenése, , mikor meghallotta, hogy hazautaztak. — Ugye megmondtam én? Nem tudnak azokra a gyerekekre vigyázni! A mai gyereknek alig van apja, anyját Mondja lelkem, melyik beteg a két gyerek közül — kérdezte siránkozva a takarítónőt. — Egyik se beteg, csak hazautaztak. — Ahál — derült fel a nagymama. — Rohanok akkor haza, mért tudja lelkem —* én nélkülem nem tudnak ezek az én lányomék még nyaralni se rendesen! (á) Zsúfoltak az égrt piác elárusító asztalai. Az egyik soron á paradicsom, paprika, uborka, tök, zöldség halmozódik egymásra nagy kupacokban, a másikon a kajszibarack őszibarack, ringló, körte, alma képez különválaszthatátlan hegyeket. Egerszalóki, szólátii baktái, felnémeti, makién asz- szonyök állnak egymás mellett aZ áruhalmazok mögött kora reggeltől, s kínálják hangos szóval a városi asszonyoknak pórtékájukat. Minden szép itt, úgy, hógy a kicsit is hozzáértő számára szükségtelen a rábeszélés, választhat mindenki magának a legjobban tetsző zöldségféléből, vagy gyümölcsből. Az asszonyok, akik közül sokán már hajnalhasadáskor felvették a „hátit", ráérnek egy kicsit beszélgetni Is. Leginkább arról, hogy ki mit akar Vásárolni, ha itt végez, addig amíg nem indul hazafelé az autóbusz, vagy a vonat. Egy idősebb felnémeti asz- szöny tójást árul. Vigye már el leikecském ezt a tizenötöt, ne kelljen itt állnortt sokáig — szól egy gondolkodó háziasszonynak, s míg választ nem kap, gyorsan ódasúgja szomszédjának: — hoztam még magammal egy kis pénzt, félcipőt szeretnék venni. És mások? Aligha van itt olyan asszony, aki nem akar vásárolni valamit az üzletekben. Nagyon természetes ez, de itt az egri piacon más is tapasztalható. Mintha az úgynevezett „régi” árucsere változott volna. A mezőgazdasági termények értékesítésük után nemcsak iparcikkeket vásárolnak, hanem más mezőgazdaságit is. A tójást áruló néhi például cipőt szeretne vásárolni. Fűzős félcipőt, be a többiek nemcsak Cipő-, vagy rtiháVásárlá- són gOndólkóanák, égy tejet áruló fiatalasszony paprikát, paradicsomöt Vásárolna már, csak fogyna él a még meglévő két litér tej a kannából. Es kenyeret, húst, vajat. A városból visznek kenyerét a falura? Néhány héttel ezelőtt például az egri üzletekben úgy délelőtt kilenc, tíz óra tájban, amikör már sokan végeztek a piacon, nem lehetett mozdulni a falusi asszonyoktól. A legtöbben vajat vásároltak. 10 dekát 3,80-ért — miután 4 forintért eladták a tej literét, öt-tízesómag számra Vitték, süteményekbe, tortákba. A pénteki, szombati napokon ugyanilyen nagy számmal találhatók meg a húsra váfő tömegben, a hentesüzletekben. Sertés-, vagy marhahúst akarnak vásárölni. Félreértés ne essék, serikinek semmi kifogása nincs az- ellen, hogy ma már a falusi ember is vásárol egyre nagyobb mértékben olyan élel- miCikkekét, amelyeket eddig főként csak a városiak szoktak. De Vessünk számot! Mit ad a falu t a városnak, a munkásságnak a rengeteg iparcikkért? A cipőért, a ruháért, a télikabátökért, amelyek oly nagy keresletnek örvendenek a falusiak körében, a rádióért, a különböző háztartási gépekért, a mosógépért, amelyek közül az 1500 forintosak épp a falusiak vásárló tehetségé révén nagy tömegben kelnek el az egri üzletekben? Adnak búzát az új kenyérhez. sértéseket, marhákat — s ez jő. öe nem jó az, hógy nagy részét vissza viszik, hogy amit hoznak, drága. A felnémeti asszony 1,50-ért adja a tojást, kihasználva a lehetőséget, hogy több egri üzlet a harmadik he- gyedévre egyetlen darab tojásra sem kapott „keretet". Nem jó az sem, hogy a piacra jóformán senki nem hoz vajat **- csak tejet 4 forintért —, az üzletekben pedig olyan mennyiségekben követeli magának, amilyenben egyetlen városi ember sém vásáról. S nem jó, hogy a szezon elején négy deka gombát hét forintra tartottak a piacon, s most is tizenöt forintért akarják adhi kilóját, csak azért, mert az Erdei Mel- léktermékgyűjtő Vállalat nem árusítja ezt a Csemegét, s nincs aki letörné az árakat. De ugyanígy nagyon rossz az, hogy az őszibaracknak — akkor, amikor hatalmas mennyiségben tornyosul a piaci asztalokon — hét forint kilója, nem beszélve a rántani való csirkéről, amelynek párja 70— 80 deka —- s 60—80 forint. A húsért álló falusi asszonyok 30 forintért kapják a legdrágább sertéshús kilóját itt a városban, ugyanakkor csirkéjüket, amelynek párja sem üti meg ezt a súlyt — s felnevelése nem kerül többé 25—30 forintnál — 86 forintért adják. Elgondolkoztató számadás ez, s az első kérdés így következik belőlük: ml ez, olthatatlan nyerészkedési vágy, vagy lélkiismeretlenség? Magasak túlságosan a piaci árak, pedig a falun minden van, méghozzá bőségesen. Jól fizetett a kenyérgabona, lesz kukorica, s á régi mindenütt kitart az újig, van gyümölcs, zöldségféle a kertekben. S ez csak az egyik oldal. A másik oldalon ott vannak ismét a tömött üzletek, amelyek ugyancsak a falusi emberek jólétét szolgálják áruikkal. Azokkal, amelyekét a városok munkásai készítettek, s küldték el az üzletekbe, földműves- szövetkezeti boltokba, ezzel Iá bizonyítva: mind komolyabban veszik a kölcsönös árucserén is alapuló segítséget. A falusi emberek egy része azonban még nem tart itt. A* iparcikkekre igényt tart, várja, hogy még olcsóbb legyen, de a piaCón mint eladó, bizöny a legtöbbet kéri. A felnémeti asszonytól valaki l,3ó-ért kérte a tojást. — Nem adom én, Csak 1,sóért. Mit gondol?... — csattant fel a hangja. Be mi lenne ha a város munkáfta igy válaszolna: Mi is akkor adjuk olcsóbban az iparcikket, ha olcsóbban kapom a piacon a kónyhára valókat. Erre természetesen nem kerül sor. Az üzemek munkásai igyekeznek egyre többet, jobban és olcsóbban termelni. S ha lassan Is, de változást hoz az is, hogy az egyéni piacotokat égycé jobban felváltják a termelőszövetkezetek, akii- már a munkásság ellátását ti figyelembe véve termélik még áruikat. De amíg ez teljes mértékben megtörténik, addig nem árt számöt vetni ezzel a próblémával: ne vigyen el többet a falu, mint amennyit megtermel, s ha egy ország azon dolgozik, fárad,, hogy minden olcsóbb legyén, akkor ne legyen niódia néhány embernek nyerészkedni. Weídinger László
