Népújság, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-31 / 205. szám
1980. augusztus 31., szerda NEPOIS4G 5 Hz ígéret csak szé m,„H n„ moiHíb9 II paradicsom meg eladatlan mara^* me^ B ■ Jó híreket írni most a Mezőgazdasági Termékeket Értékesítő Szövetkezeti Központ munkájáról, ugyancsak nehéz lenne. Nem azért, mert ilyen nincs, hanem mert az itt dolgozók közül azok, akik ezekről beszélhetnének, csak gyorsan felsorolják: görögdinnyéből, körtéből, főzni való tökből és még néhány gyümölcsből, zöldségből nem tudunk annyit szállítani, hogy ne vennék át. Egy dekát sem hagynak az átvevők soha raktárainkban. Ezzel vége is az információnak, s mindenki újra a levelek, kimutatások, számoszlopok halmazába bújik, — megoldást keresni. Mert baj van a paradicsommal. Nem megy az exportszállítás, s nem megy a belföldi piacra, de az ipar számára sem. Keserves dolog ezt bevallani akkor, amikor a termelőszövetkezetek földjein viszont legalább még ötszáz vagonnyi paradicsom szedetlen. A káli, meg a gyöngyösi átvevőhelyeken meg 60—65 vagonnyi várja a megrendelést a felsőbb elosztó szervektől, s szállításuk mind sürgősebbé válik. Augusztus elején még nem volt semmi baj. Húsz-harminc vagonnyi tételek mentek exportra, a belföldi kereslet is nagy volt, a Budapesti Konzervgyár és a hatvani is egy szó nélkül átvette a számukra diszponált tíz vagonnál mindig több paradicsomot. Augusztus 20 óta azonban mintha minden megváltozott volna. A Hungarofiuct mindössze tíz vagonnyi paradicsomra tartott igényt, s az átvevőhelyeken a feldolgozó ipart képviselő szakemberrel folytatott mindennapi megbeszélések is így végződtek: augusztus 18-ig napi huszonhat vagon paradicsom kellett a konzervgyáraknak, az elmúlt hét csütörtökén már csak tizennégy, szombaton tíz, hétfőn pedig nyolc. De az is csak a teljesen friss, aznapi felvásárlásból. Másból nem. Mi itt a teendő? A MEK vezetői gyorsan a felsőbbséghez fordultak. A Hungarofructhoz ezzel: augusztus 22-én a külkereskedelmi cég egyáltalán nem fogadott Heves megyéből export-paradicsomot. De amit 22-e előtt rendeltek a MÉK-től, annak szállítása is nem egy esetben szinte teljesíthetetlen volt. íme egy példa: augusztus 19-én délben érkezett diszpozíció a külkereskedelmi vállalattól négy vagon export-paradicsom 20-i szállítására. A kérést lehetetlen volt teljesíteni. A termelőszövetkezetek tagjai mindenütt az alkotmány ünnepi nagygyűlésre készülődtek már, de ha lett volna szedett paradicsom, s ember is, aki a vagonokat megrakja, akkor sem tudták volna időre szállítani, oly sok különvonat közlekedett ugyanis 20-án a megyében, hogy a tehervonatokat mindenütt késleltette. Miért van ez a szervezetlenség a Hungarof ructnál ? A kérdés nem volt nagyon eltérő a belföldi és ipari átvétellel kapcsolatban a SZOVERT-hez sem. S a válaszok? fl fővárosban „nem értik“ az átvételek megszűnésének okát. A MÉK megyei képviselői tehát ígéretet kaptak: a konzervgyárakkal kapcsolatban biztosítják a napi 12—12 vagonos átvételt, exportra pedig újra nyolc vagonos tételeket küldhetnek Hevesből. Ez volt az ígéret, s nyomában semmi más. A Hatvani Konzervgyárban még nem kaptak azóta sem utasítást erről, s az exportszállítások sem haladják meg a napi 120—140 mázsát A MÉK megyei vezetői, amit lehetett, megtettek. A paradicsomot felajánlották Borsod és Nógrád megyéken kívül még a Dunántúlnak is. Zala megye egy alkalommal kért nyolc vagonnyit, Borsod és Nógrád viszont mind kevesebb mennyiségre tart igényt. A termelőszövetkezetek tagjai meg csak csodálkoznak és érthetően elszomorodnak. A káli vasútállomáson például nem tudnak kenyérgabonát rakodni, mert a sok felhalmozott paradicsomtól egyszerűen nem fémek a vagonokhoz. Nem egy tsz-tagban merült már fel a kérdés: Hát ezért termeltünk annyi paprikát, paradicsomot ? Mert nem sokkal ezelőtt még a paprikával is baj volt. Szép, nagy terméssel dicsekedhettek mindenütt a közös gazdaságok, de örömükbe ürömként csöppent az, hogy nem kellett az átvevőknek már a másodosztályú paprika sem. Azóta e téren már van változás. A paprika bármilyen mennyiségben elfogy. De a paradicsommal is így lesz-e? Annak idején tavasszal a SZÖVÉRT termeltetési osztálya sürgette a MÉK-et: nem elég az a 1100 holdnyi terület. amelyen paradicsomtermelésre szerződtek a termelőszövetkezetekkel. Még több kell. Még 100 holddal többre kötöttek tehát szerződést ennek alapján a megyében. így a felvásárlási terv is 1350 vagonnyi lett. Ezen belül az exportterv 1120 vagon volt. S jelenleg így alakult a teljesítés: exportra eddig mintegy 500 vagonnyi paradicsom ment, az összes szállítás pedig nem több kilencszáz vagon- nyinál. A MÉK üzleti levelei között halmazával találunk olyant, mint a Budapesti Konzervgyáré: az Önök rendelkezésére bocsátunk öt vagon paradicsomot. Tehát nincs szükségük a leszállított mennyiségre, s így visszaadják a „feladónak“. Paksi, szigetvári, nagykőrösi, kecskeméti és még más posta- bélyegzővel érkezett levelekben meg ezt írják a konzervgyárak: Paradicsomot nem fogadunk. Nyilván azért mert teljesítették terveiket, s ez nagyon szép. Csakhogy a termelőszövetkezetek tagjainak, akik lelkiismeretes gonddal ápolták, nevelték a kiváló termésű paradicsomot, nem mondhatja a MÉK: elég. ne tovább, külföldre nem kell, belföldi fogyasztásra ugyancsak ne küldjenek, mert a Budapesti Nagyvásárte- lepen, a közös raktárban jelenleg is öt-hat vagonnyi hever eladatlanul, az ipar meg beszüntette a paradicsomkonzerv gyártását. Sürgős megoldásra van szükség inkább, mert a már leszedett paradicsom elszállítása, s a még a földeken levők szedése nem várathat sokáig magára. A MÉK, a MÉSZÖV vezetői is tudják ezt, s gondjaikkal ismét a felsőbb kereskedelmi szervekhez fordultak. Remélhetőleg találnak megoldást a baj orvoslására, de egyben a Hún- garofruct. s a SZÖVÉRT levonhatja a tanulságot is: a leszerződött paradicsomot nem azért fermelik a tsz-ek tagjai, hogy piacbiztosítás hiányában árkot rekesszenek vele, hanem, hogyha egyszer 1200 holdnyi területről kiváló minőségű paradicsomot kértek tőlük — akkor azt értékesíteni is tudják. Weidinger László Építőipari munkások panaszai „A Heves megyei Állami Építőipari Vállalat cukorgyári és a hatvani Béke Tsz építkezésein a normások é$ a bérosztály súlyos szabálytalanságokat követ el. Ennek tisztázása végett, kérem, sürgősen jöjjenek ki...” így kezdődött a levél, amelyet szerkesztőségünkhöz címeztek és utóirat is volt: „Ügyünk sürgős intézkedést igényel.” Körülvettek a munkások és megindult a panaszok áradata. Cserháti Sándor segédmunkás júliusra mindössze 440 forintot kapott. Hetven munkaóra teljesítményét nem számolták el, mert elveszett a munkautalvány, az irodán azóta sem találják. Barunyi István pótlólag igazolta a teljesítményt, de augusztus 23-án még nem fizették ki a júliusra járó bért. Nagy Ilona a cukorgyári építkezésen júliusra még egyáltalán nem kapott bért. Jánosi Istvánnénak négy nap igazolatlan mulasztást írtak be, pedig a brigád minden tagja egybehangzóan állítja. hogy sohasem hiányzott, csak a cukorgyárban rosszul siktázták. Üsztöke Lajos július 13—28- ig aratási szabadságon volt, de július 12, 13. és 29-re sem számfejtették bérét. A normásnak több mint két hete odaadta a szabályszerű igazolást. Zsiska György építésvezető megígérte, hogy a jogos reklamációkat haladéktalanul kifizetik, de sem a Tóth-brigád, sem Nagy Ilona. sem Jánosiné. sem Üsztöke egy fillért sem kapott. De akad még nagyobb sérelem is. Ügy tudják az emberek, hogy májusban nagyon is jól kerestek itt egyesek. A kétezer, meg a háromezer forint közötti bérekre nem panaszkodtak az emberek, a műszaki vezetők és a normások csak utólag állapították meg, hogy valami nincs rendjén. Az akkori normás gyakorlatlan volt, hozzánemértés, és felületesség miatt gyakran tévedett. A munkások nehezen megértenék, hogy az egyszer már kifizetett bért „téves számfejtés” miatt Utólag levonják, de az már nagy felháborodást okozott. hogy Kancsár Antaltól és Üsztöke Lajostól is jelentékeny összegeket visszatartottak, pedig ők májusban még nem is dolgoztak ezen a munkahelyen. — Tudják ezt igazolni? — kérdezem a méltatlankodó embereket. — Hát hogyne tudnánk! Itt a munkavezető, megmondhatja, hogy így történt. Meg írást is adott már róla. — A vállalat központjában eddig nem tettek panaszt? — Hiába megyünk mi oda, levonták a pénzünket és ncs tovább. Elibém teszik a Csíkibrigád K. 17. sorszámú munkautalványát. 1072 forintot mutat a végösszeg, rajta az építésvezető igazolása, mégis jú- niiv« óta hiába járnak az összeg után. Sok a számfejtési hiba. Ezt mutatja a vállalat központjának levele is. Éder György igazgató aláírásával egy íúli- us 26-án keltezett levelet adtak át a munkások. Egyetlen levélben három tévedésre hivatkozhatnak. Akad itt rossz szorzás. téves mennyiség, tizedespont helytelen av-almazása. A kilenc sorból álló levél így végződik: „Az összes levonás 460 90 forint, a'ne’uet az 1960. július havi nyerskeresetükből levonásba helyezünk. Kérjük a fentiek tudomásul vételét.” Hát a munkások nem vették tudomásul. Mi sem. mert a levélből egyáltalán nem derül ki. hogv mennyi volt a va'ódi teljesítménv hogyan számították ki a közel 500 forintos levonás végösszegét. Kanc^’- Antal bizonygatja, hogv a Cukorgyárban 600 köbméter sódert raktak dömperre, de csak 300 köbmétert számoltak el. Keresték az igazukat és a pénzüket, de az irodában elveszett a fuvarigazolás, rek'a- mációjukat meg elutasították— Hogy történuet ennyi tévedés? Valóban elvesznek az okmányok? — faggatom a munkavezetőt. A munkások közül egyszerre többen is felelnek: — Két hónap alatt három normás is volt itt. Milyen iroda az, ahol minden elvész? Dühös felkiáltások és szitkok követték egymást, nagy az elégedetlenség. — Hat ács egyszerre elment erről az építkezésről, a Cukorgyárban is sokan kikérték a munkakönyvét. Én is elmegyek. még akkor is, ha önkényes kilépést írnak a könyvembe — keseredik neki az egyik munkás. Jól tudjuk, hogy nincs építkezés. ahol egyszer-másszor tévedés ne csúszna be a bérelszámolásba. Az is tény, hogy akkor nem nagyon szólnak az emberek, ha többet számolnak el nekik. De a cukorgyári, a Béke Tsz-beni építkezéseken nem véletlen tévedésekről van szó, mert azt emberi gyarlóságnak vélné az ember és megbocsátanák a munkások is. Ete a sorozatos tévedések, a jogos követelések elintézésének heteken át való halogatása már több a tévedésnél, az nagyfokú kötelességmulasztás és felelőtlenség a munkásokkal szemben. Kérdezzük az ÉM Heves megyei Áll. Építőipari Vállalatot,- hogy az utóbbi két hónap alatt hányán fordultak bérügyi panasszal a központhoz és kinek intézték el ügyes-bajos dolgát? Az építésvezető által igazolt munkák bértételeit mikor akarják kifizetni? Hány ember kérte a munkakönyvét ezen a két építkezésen és hány munkás ment el július-augusztus hónapban? Az önkényes kilépések, a dolgozók csökk«--* munkakedve és rendkívül rossz hangulata. valamint a sorozatos bérelszámolási tévedések között vajon nem látnak közvetlen összefüggést? Vészül, a vállalat vezetősége mit szándékozik tenni a hibák kijavítására? Fazekas László Uj szovjet elektronikus gépek a gyógyítás szolgálatában A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Sebészeti Intézetében a közeljövőben új elektronikus gépet állítanak munkába. A gép telemetrikus műszerek segítségével műtét alatt figyelemmel kíséri az operált beteg legfontosabb szerveinek működését, érverését, lélegzését, vérnyomását, hőmérsékletét, elemzi a beérkezett adatokat és jelzéseket ad az orvosnak a szükséges intézkedésekre. Egy másik elektronikus gép segítségével az orvosok köny- nyebben határozhatják meg a páciens betegségének természetét. A gép elektronikus agyában elraktározzák az egyes betegségek tüneteit, a vizsgálati eredmények elemzése alapján a gép automatikusan megadja a diagnózist. Szovjet turisták Petőfibányán Két csoport szovjet turista látogatta meg az elmúlt napokban Petőfibányát. Az egyik csoport Moszkva környékéről indult el, a másik Kárpát- Ukrajnából: Ungvár és Munkács környékéről. A szovjet turisták először üzemlátogatáson vettek részt. Különösen érdeklődéssel szemlélték a különböző bányagépeket, amiket a gépüzemben volt alkalmuk látni. Végigsétáltak a lakótelepen, és bekopogtattak az egyik lakásba is. Bár a háziak nem számítottak a látogatásra, szívesen feleltek a látogatók kérdéseire. A szovjet vendégek pedig örömmel fogadták a válaszokat, amiből kiderült, hogy a magyar bányászok nemcsak jól keresnek, hanem rendezett, modem körülmények között laknak. A pártbizottság, a tröszt és az MSZBT helyi szervezete befejezésként megvendégelte a szovjet turistákat, akik megköszönték a szíves fogadtatást, és éltették a szovjet—magyar barátságot. Nagy Andor: II. Bratislava Praha Ax aranyareú Prágában A tizenhárommilliós Csehszlovákia gyönyörű fővárosa igen hasonlít a mi Budapestünkhöz. A Vltava folyó éppúgy két részre osztja a várost, mint a Duna Budapestet. A „budai” rész itt is hegyes. Rajta magaslik a hatalmas televíziótorony, amely egyben kilátó is. A mesterségesen duzzasztott folyón hajók viszik rakományukat. A város két oldalát 12 híd köti össze, melyek közül a legszebb és talán legrégibb az 1309—1507 között épült szobrokkal és híd- tomyokkal díszített, várba vezető Károly-híd. A városnak vannak igen modern kerületei (Podbaba városrész), épületei, a legtöbb idegent azonban az óváros és a volt királyi vár vonzza. Turisták százai és ezrei gyönyörködnek nap mint nap a Staré Mesto szűk utcáiban, középkori tornyos palotáiban, gótikus épületeiben. A Húsz János téren minden órában óriási tömeg áll a torony oldalán elhelyezett óra alatt, amelynek játéka világszerte ismert. Óránként a torony két kis ablaka megnyílik, és a 12 apostol sorba jelenik meg a nézők előtt. Meghajolnak, majd tovább mennek, végül fináléként az ablakok között a kakas kezd el kukorékolni. A torony, amelyen az óra áll, arról is nevezetes, hogy ezen a helyen kezdődött el tulajdonképpen a 30 éves háború. A járdakockákon kirakott keresztek jelzik azokat a helyeket, ahová az ablakon keresztül kidobálták a városháza tisztviselőit. A városház előtti téren áll Húsz János szobra, de ugyanitt áll az az épület is, amelynek erkélyéről Klement Gottwald 1945-ben először szólt Prága népéhez. Szinte az egész városnegyed muzeális, de ezt lehet mondani a várra és környékére is. Az Aranycsinálók utcája és a boszorkányok börtöne a középkori vallató eszközökkel Ugyancsak sok érdeklődőt csalogat. A templomok is szinte kivétel nélkül műemlékek. Legtöbbje a gótika remeke. Igen ügyesen, a templomokban is kalauzolják az idegeneket. Az állam nagyon nagy súlyt helyez az idegenforgalommal kapcsolatos intézményekre, műemlékekre. Az idegenek által is jól ismert Vencel térnek mintegy éke, koronája a Nemzeti Múzeum. A tér egyébként alig szélesebb, mint a mi kőrútunk, de központi fekvése, valamint a Vencel-szobor és nem utolsósorban a múzeum épülete, igen impozánssá teszi. A múzeum belül is csodálatosan szép. A bejárati részen tiszta márvány, csupa szobor minden. A termekre, a tárgyak elhelyezésére azonban — különösen az állatgyűjteményt tekintve —, nagy zsúfoltság jellemző. A prágai múzeum óriási értéket őriz, de egy kissé egybefolynak a különböző szekciók. Csodálatos egyébként az ásványgyűjteménye. Itt viszont egy igen érdekes technikai fogásra figyeltünk fel, amelyet szöveget. Nem hallottam ugyan cseh nyelvű szövegen kívül mást, de az a véleményem, hogy magnetofon segítségével lehetséges volna az idegen nyelvű tárlatvezetés is. Milyen hatásos lenne, ha saját anyanyelvén hallaná az illető a magyarázatot egy-egy nagyobb csoport látogatásakor! Prágában múzeummá vált az az épület is, ahol az 1912-es konferencián a bolsevik párt Lenin elvtárs irányításával önálló párttá alakult, muzeális A Húsz János tér Prágában mi is -*- akár Egerben is —, tudnánk hasznosítani. A tárlók, vitrinek, szekrények fölött hangszórók vannak elhelyezve, és azokon keresztül magnetofonról játsszák a magyarázó értékű azonban a városi tanácsterem is, amelyben a jelenlegi városi tanács tartja üléseit. A hatszáz éves Károly Egyetem ugyancsak említésre méltó látványossága a városnak, de hisz ki tudná valamennyit elsorolni? Prágai este Mint általában a nagyvárosokban, úgy Prágában is akkor kezdődik a szórakozás, amikor az utcákon is, házakban is kígyóinak a fények. Az utcák ízléses, korszerű megvilágítása szinte nappali fényt kölcsönöz, de a tengernyi neonreklám ragyogása, csillogása is éke az esti Prágának. Gyönyörűen világítják meg a Nemzeti Múzeumot, a várat, a Nemzeti Színházat. Gyönyörű Prága, este is. Ilyenkor megtelik a tengernyi mozi, a sok-sok színház és nem utolsósorban megtelnek a kávéházak. Kávéházból is akad bőven Prágában is. Jut azonban vendég a bárhelyiségekbe is, sőt, a szigetek, parkok, a folyópart is megtelik. Estére a munkaruhát felváltja az „ünneplő”. Bár nappal is igen csinosan, igen ízlésesen öltözködnek a nők és férfiak egyaránt. Divatjuk, öltözködésük a mienkhez nagyon hasonlít. Talán náluk még népszerűbb az alsószoknyás, krinolinos ruha, valamint a nylon-féleségek, mint nálunk. A szórakozóhelyek igen szépek, modern berendezésűek, hangulatos világításúak. A kiszolgálás gyorsabb és pontosabb, mint általában nálunk. A borravaló sem kötelező! Prága népe vidáman, boldogan él, dolgozik', szórakozik ... Következik: A KIÁLLÍTÁSON.