Népújság, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-04 / 183. szám
/ 1960. augusztus 4., csütörtök NÉPÚJSÁG Útépítők között . . . (Tudósítónktól.) | GYORSAN ROPOGNAK J a járművek ä Füzesabonytól Debrecenig vezető út kezdeti szakaszán. Tehetik, hisz az abonyi felüljárótól egészen Dormándig sima, egyenes az út, nemrég jártak erre az útépítők. Am Dormánd után ismét poros, rázós útszakasz következik egészen Besenyőtelekig, mígnem az ötkilométeres lassúságot jelző tábla és az ÚTÉPÍTÉS felírás mindenkivel észrevéteti, hogy itt is útépítők dolgoznak. A poroszlói Laskó-hídtól haladnak errefelé, s nap mint nap újabb és Újabb útszakaszt javítanak meg, tesznek korszerű, modern közlekedési útvonalláOrszágszerte nagy szükség van a munkájukra, nagy szükség volt már itt.is, hisz utaink jó része még mindig nem felel meg a modern közlekedés követelményeinek. Igen rossz volt eddig ez az útszakasz is, mígnem az Egri Közúti Üzemi Vállalat a Hajdú megyeivel közösen hozzálátott a 33-as útvonal modern, korszerű kiépítéséhez. Hogyan is megy itt a munka? A felületesen szemlélődő ember nem is gondolná, milyen sok bajjal, fáradsággal jár egy-egy útszakasz megépítése. — Maga az útépítés már ezelőtt jónéhány hónappal megkezdődött — mondja Farkas Ferenc munkavezető. — A régi makadámúiét először úgynevezett vizeshengerléssel javítottuk meg annak idején, most Sédig erre tesszük rá az úgynevezett bitumenes hengerlést. Í A MUNKA I tehát úgy kezdő- I A MUNKA j dött hagy meg. jelentek az úgynevezett mackó-ekék. Ezek a hatalmas gépmonstrumok felszántották a régi útburkolatot, ugyanakkor a négyméteres szélességű útszakaszt ki is bővítették hat, helyenként pedig hét méterre, A szántás helyére nagy köveket, darabos zúzalékot terítettek, 8 centiméteres vastagságban. Ezt nyomatták le a hengerrel, majd két centiméteres apró zúzalék kavics, és két- cehtiméteres homokréteget nyómött rá a henger. Ezt nevezték vizes hengerlésnek. Teltek a hónapok, a forgalom közben kikoptatta az utat, s így vált szükségessé a munkafolyamat második részének elvégzése. Sűrűn fordulnak a teherautók, általában 6—8 gépkocsi szokott itt rendszeresen fuvarozni, hordják a követ a füzesabonyi állomásról. Van olyan nap, hogy 30—40 vagonnal elszállítanak. Szükség is van rá, mert a hengerek előtt 15 ember teríti le a zúzott követ, hétcentiméteres vastagságban. Ekkor a súlyós, több tonnás vashengerek egymáshoz lapítják, szinte belepréselik az alapzatba a rakoncátlanul elhelyezkedő hegyes köveket. Ezután ismét zúzalék, majd a bitumen bepréselése következik, mégpedig úgy, hogy az útra zúzalékot, erre négyzetméterenként három kiló bitument, tetejére ismét zúzalékot, végül ismét másfél kilogramm bitument préselnek. A HÁROM ÜTHENGER korszerű és modern gép, diesel motorosak, öt henger dolgozik ezen a szakaszon, kettő Poroszlón, a sarudi elágazásban van. — A gőzhengerek lassan kimennek a divatból — mondják a gépészek — nem is gazdaságos az üzemeltetésük. Amíg a dieselek megelégszenek napi 30—10 kiló gázolajjal, addig a gőzös megeszik 7 mázsa csehi szenet, 30—40 kilogramm fát. Az útépítők életéhez hozzátartozik az állandó vándorlás, költözés. De hogy ez elviselhetőbb legyen a számukra, itt van három lakókocsi, rendes ágyakkal, tűzhelyekkel ellátva. Itt laknak a hengerek vezetői, az ifjú és az .idős Dobányi Mihály, valamint Jarálik Gyula és Dezső. Dobányiék egy gépen dolgoznak, apa és fia egymást váltogatják a napi 12 órás műszak alatt. Jarálikék testverek, ők is jól megértik egymást. Munkájuk nem könnyű, hisz nem is olyan egyszerű dolog naphosszat a nagy hőségben és zajban oda-vissza kötött útszakaszon járni a hengerrel. Naponta 300 métert haladnak előre, s a munka nagyságára jellemző adat, hogy egy 100 méteres szakaszón 300 tonna követ kell a két hengerlésnél elhelyezniük. Ezen az útszakaszón Tiszafüredig 130 ember dolgozik, s egy-egy ember naponta 10 köbméter követ terít el a hengerek alá. Nehéz ez a munka, de a kőte- rítők becsülettel helytállnak. Veréb Béla és Kobolák Lajos brigádja Kömlőről jár ide dolgozni, a Vincze-brigád tagjai pedig besenyőtelkiek. A MUNKAVEZET"Ö~j még azt is, hogy államunknak közpl egymillió forintjába kerül egy kilométer útszakasz megépítése, tehát igen sokat áldoznak arra, hogy jármüveink modern, korszerű úton szaladjanak. S a további tervek? — Nemsokára elérjük Dor- mándot, onnan visszamegyünk a poroszlói Laskó-hídhoz, és egészen a Tisza hídjáig haladunk. Onnan kezdve a Hajdú megyei útfenntartó építi tovább az utat, s ha minden jól megy, október végére kiépül az út, mint ahogyan azt a tervünk is előírja — mondja Farkas elvtárs. Közben újabb szállítmány kő érkezik. Egy-kettőre a földre kerül a teherkocsiról, a térítők nekirugaszkodnak, elhelyezik az úttesten, s máris indul a henger. Roppan a kő a hatalmas súly alatt, de mégis engedelmeskedik, s amint jár- kel a henger, úgy igazodik, úgy lapul széles sima úttá a mótorosok és autósok nagy- nagy örömére. Mert nagy öröm az, amikor a rázós, poros, bak- kanós utak helyett egyenesen siklik a jármű. Vezetője ilyenkor hálával és sok szeretettel gondol az útépítés szorgalmas, derék munkásaira. Félévi közgyűlés az Egri Cipész Ktsz-ben I960, július 29-én tartotta félévi közgyűlését a központi üzemház kultúrtermében megyénk egyik legnagyobb szövetkezetének — az Egri Cipész Ktsz-nek —, tagságaA szövetkezet féléves tervét 127,7 százalékra teljesítette; kiegyensúlyozottan, egyenletesen fejlődik a szövetkezet. Kedves, megható jelenet játszódott le a közgyűlésen a termelési beszámolók, a gazdaságossági mutatók ismertetése után: a ktsz nyugdíjba menő elnökét, Sebestyén Andrást búcsúztatták. Sebestyén elvtárs alapító tagja volt a szövetkezetnek, majd négy évig üzemvezetője, és nyolc esztendőn át, mint elnök irányította a szövetkezetei. Fáradhatatlan munkásságának nagy része van abban, hogy az Egri Cipész Ktsz ma az ország egyik legjobb szövetkezete. A tagság ajándékokat nyújtott át „Bandi bácsinak” és kérték, hogy nyugdíjba menetele után is segítse nagy élet- tapasztalatával, szakmai tudásával a szövetkezeti dolgozók nagy családját. Sebestyén András elvtárs meghatottan köszönte meg az Ünneplést, a tagság szeretetét és ígérte, hogy ezután is rendszeresen részt vesz a szövetkezet munkájában. Nyáron pihenni kell l Ezt % jelszót általában a pedagógusok szokták kiadni, mert egyöntetűen a nyári két hónap alatt csak ők veszik ki a szabadságukat, A pihenésnek aztán mindenkinél más és más ismérvei vannak. Van, aki úgy pihen, hogy elvonul néhány napra a hegyekbe, és nem akar maga körül hangot hallani. Van, aki gyerekekkel megy táborozni, mert az jelenti számára a kikapcsolódást. Van, aki beutalóval üdül az ország valamelyik gyönyörű táján, s aztán amit látott, hallott, szorgalmasan, szinte ön- tudatlanul raktározza, gyűjti, mert tudja, hogy az elkövetkezendő év folyamán szüksége lesz rá. Olyanok is vannak, akik a nyarat arra használják, hogy bejárják az országot, turistáskodnak, amíg idejük és pénzük futja. Különben az országjárást nem a pedagógusok találták ki, mégis azt lehet mondani, hogy mióta „kitalálták” a szervezett tanítást, a pedagógusoknak jő része beleesett ebbe az átkosnak éppen nem mondható, sőt jó betegségbe: menni, látni, hallani, tapasztalni! Ezért szervezte meg a Pedagógus Szakszervezet megvei elnöksége nevében Dobó Zoltán tanár azt a két országjáró túrát, mely az ország nyugati és déli vidékeivel ismertette meg a jelentkezőket. Az egyik csoport Budapestről Győrbe, majd Sopronba, onnan Szombathelyre, végül Kőszegre ment. Gyárakat, történelmi nevezetességeket látogattak meg, kirándulásokat tettek a természeti szépségekben bővelkedő nyugati országrészen, és természetesen arról sem feledkeztek meg, hogy ez azért mégsem teljes egészében tanulmányút, ezért jól el is szórakoztak a kilenc nap alatt. A pécsi csoportot a szervező, Dobó Zoltán vezette. Huszonkilenc részvevője volt a nyolcnapos túrának, köztük nyugdíjas nevelők, gyakorlóévesek, iskolaigazgatók és szakfelügyelője. Az utazgatás, a látnivalók, a közös élmények jól ösz- szekovácsolták a kis együttest, és a megye minden részéből jött pedagógusok megismerték egymást, közben-közben tapasztalatcserére is került sóf, és ami igen lényeges dolog — jókedvűen, a nyár örömeit és az országjárás adta lehetőségeket kihasználva érkeztek meg Újra Egerbe, Közben meglátogatták a pécsi bőrgyárat, a majolikagyárat, a múzeumot, kirándultak Abaligetre és Harkányfördő- re, megnézték Péesett a budapesti jégrevűt. A szegedi látogatás egyik lényeges része volt az, hogy részt vehettek a szegedi ünnepi játékok keretében rendezett Hunyadi László és Csínom Palkó előadásán. Megtekintették a kiskundorozsmai szövőgyárat, no meg a híres szélmalmot. Ez a csoport is gazdag élményekkel megrakodva tért meg, és bizonyára szeretettel gondol a szakszervezetre, amely íme — nemcsak tagdíjbeszedéssel törődik, hanem amit csak meg lehet tenni, mindent megtesz tagjai érdekében. (A. £.) Elio Blanca és a „világvége“ A? újságok írtak már róla: letartóztatta a rendőrség dr. Elio Bianca orvost, mert a „valóságnak meg nem felelő híreket” terjesztett. Azaz: megjósolta a világ végét! Bianca minden bizonnyal sokat búvárkodott a jövendőmondás történetében, előtanulmányokkal végzett saját hipotéziseinek alátámasztására. Bizonyára ismerte az ógörög jósok módszereit, akik mérgező gőzöktől és italoktól bódultán szóltak a várható eseményekről. Ismerte a rómaiak tapasztalatait is, akik leölt állatok zsigereiből következtettek a jövőre. Bianca doktor hallott a keleti regékről is, tudta, hogy létezett valamikor egy Mohamed nevezetű ember, aki 19 szöget vert egy drágakőbe, s azt mondta, mikor a szegek mind kihullanak a kőből — akkor érkezik el a világvége, A La Paud-i férfiú ismerte elődei munkásságát, de eredeti egyéniség lévén, nem az ismert módszerekkel lépett nyomdokaikba. A szektavezér Bianca nem húzott planétát se, nem figyelgette az üstökös-vonulást, a nap- és holdfogyatkozásokat. Mást annál inkább... Hallatlan szorgalommal tanulmányozta Rockefeller, Allan Dules, Adenauer, Nixon és más hasonszőrű nyugati politikus tevékenységét, megjegyezve azok minden hidegháborús kirohanását, az utóbbi időkben elhangzott kijelentéseket. Nem turkált hát leszúrt állatok belei között, szöget sem vert a drágakőbe — minek a kincseket tönkretenni? A könnyebb dolgot kereste 6. És a háborús uszítók megnyilatkozásai nyomán elkészítette a hajszálpontos horoszkópot: 1960. július 14-én 13 óra 45 perckor vége lesz a világnak... A katasztrófa egyetlen pontot kerül el, La Paud hegyi falucskát (itt lakott ugyanis a doktor úr!). Bianca úr a nagyközönséggel is tudatta horoszkópját... Sajtóértekezletet hívott össze, ahol ismertette „megérzéseit". A burzsoá lapok és rádiók munkatársai sietve megírták a szenzációs anyagot. „ .. .abban a pillanatban (mármint 1960. július 14-én déli egy óra után 45 perckor! — A szerk.) váratlan atomháború rendíti meg a világot. Az atomháborút katasztrofális földrengések és áradások kísérik majd. A katasztrófát mindössze tizenkétmillió ember éli túl” — írta az egyik bécsi lap, a milánói jós horoszkópját magyarázva. Sőt, a lapok többször megírták, hogy Bianca atya sokat álmodott rég elhunyt nagyságokkal, filozófusokkal, politikusokkal, művészekkel, akik szintén megerősítették az ő állításait. Bianca úr még azt is elárulta a kíváncsi újságíróknak, hogy az arkangyalok is hasonló üzeneteket postáztak címére. Most tessék megmondani: kételkedhetett-e egyetlen burzsoá újságíró is, ilyen megcáfolhatatlan tényekben? Nem, természetesen nem! A kételkedésnek halvány árnyéka se borult agytekervényeikre. Inkább siettek közzétenni ezt a nem mindennapi szenzációt. És elkövetkezett július 14-e, a jelzett nap ... Bianca és meghibbant követői — szektájának fanatikus tagjai — összepakolták holmijaikat, eladták ingóságaikat és felvonultak az Alpok egyik magaslatára, olyan helyet választva maguknak, ahonnan jó kilátás nyílik majd a pusztuló világra — és ők is ott lehetnek a megmaradt tizenkétmillió ember között. A társasággal ment, a Münchner Illustrierte munkatársa is. így számolt be útjuk- ról: „Lélegzetelállító csend honolt a zarándokok és a megjelent kíváncsiak körében, amikor a megjósolt időpont közeledett. De lám, a kitűzött pillanat bekövetkezett és nyomtalanul elmúlt... Az álpróféta kínosan mosolygott. Tévedtünk — mondotta —, de hitünk nem, ingott meg”. Bianca atya tehát „tévedett”* de „hite nem ingott meg...” a világvége elkövetkezik egyszer, csak az időpont kitűzése volt téves. „A világvége meghatározatlan időre elhalasztódott” — közölte híveivel a doktor. Szerencsére, nem Bianca atya és híveinek „hitvallása” dönt a világ sorsáról — csakhogy erről igen gyakran megfeledkeznek a hidegháború politikusai, a militarizmus eszmei prófétái. Pataky Dezső ^Pilicuiatkéjfi Heves megyeiek a mecseki üdülőben \ A JÚLIUSI vibráló meleg hatalmas dolgozó tömegeket vonzott az ország különböző részein létesült 'üdülőkbe. A távolmúlt évszázados emlékeit Őrző Pécs, s a fölötte emelkedő romantikus Mecsek égyike országunk egyik legkedveltebb nyaralóhelyeinek. Az ősi város fölött ott trónol a „Mécsek”* üdülő, mely ma teljes luxusával és pazar kényelmével a dolgozók felfrissülését pihenését szolgálja. Pompás panoráma tárul elénk a teraszról. Alattunk a város, kőbemerevedett emlékeivel, s ma lüktető életet sugárzó üzemeivel, keletre a hatalmas hőerőművel, nyugatra a pazar „Uránvá#ós”-sal, Pécs, ez az ősi és mégis fiatal város, évről évre vonzza az üdülést kereső dolgozók széles tömegét. Minden emberben megvan az a tulajdonság, hogy az idegenben. néhány nap múltán, valahogyan keresi a kapcsolatot otthonával, saját vidékével, vagy ahogyan az öregek mondották: „szűkebb pátriájával”, így én is, néhány nap múltán felfedeztem.' hogy az üdülő mintegy 150 lakója közül akad Heves megyei is. AZ ELSŐ, akire ráakadok, A.rmos Éva, ez a barna, mosolygó szemű és örökké jókedvű egrj kislány. Éppen a teraszon napozik. — Az Egri Einomszerelvény- gyár dolgozója vagyok — mondja — gyártáselőkészvtő. Amikor a Heves megyeiek után érdeklődöm, nagyot kacag a barna Éva. és a mellette napozó szőke Pál Istvánnéra mutat. Kérdő leg nézek rá, de még mielőtt szólni tudnék hozzá, mosolyogva megszólal: — Vagyunk itt petőfibinyai- ak is többen. És elkezdi sorolni. Megtudom, hogy szőke informátorom, Pál Istvánné, és vele élvezi a nyár örömeit a Mecsekben Oláh Erzsébet. Mindketten a bányász szak- szervezet aktívái. Velük van még Kláber Sándor és felesége, úgynevezett bányászati elsősegélynyújtók Petőfibányán. — Nagy élvezetet jelentett részünkre — mondja Pál Istvánné — Pécs évszázados műemlékeinek hosszú sora. kezdve a másfélezeresztendős katakombán, az ezeréves székesegyházon, a Zsolnay-múzeum csodás zománcú kincsein keresztül. a nagyszámú és rendkívül érdekes török emlékekig. ELMONDJA, hogy az „édes semmittevés" kellemes percei mellett igyekezett időt találni arra Is, hogy megismerje a modern várost, — Igyekeztünk alaposan megismerni a vidéket — sorolja. — Jártunk a Mecsek azon részében. honnan gyönyörű kilátás nyílik az országos hírű pécsi szénbányákra. Aknatornyok hosszú sora emlékeztetett bennünket Petőfibányára. Közben megérkezik Kláber Sándorné is, arra a hírre, hogy megyebeliekkel találkozhat. — Feledhetetlen élményt jelent részemre — mondja — az a két hét, amit ezen a helyen tölthetek férjemmel együtt. Egész esztendei munka után jólesik itt felfrissülni, felüdülni. Véleményem szerint népi rendszerünk magasrendűségét mj sem fejezi ki jobban, mint az. hogy egy olyan egyszerű munkásember, mint mi vagyunk. ilyen helyen töltheti szabadságát. Jólesik látni, hogy az üdülőkben testvéri megértésben találkozik a fehérasztal mellett és minden szórakozásban, az egyszerű parasztember, az állami gazdaság dolgozója, a pedagógus, a tisztviselő és a fizikai munkás. Ma már hazánkban a gondtalan, nyári üdülés n«m a gazdagok kiváltsága, hanem a dolgozók alkotmányban biztosított joga — ezt most itt mindnyájan közvetlenül tapasztaljuk, érezzük. Megtudom, hogy vannak még itt mások is Heves megyéből. Például Horváth Katalin, a gyöngyösi AKCfV-től. NAGT ANNA, aki az egri Felsőmagyarországi Üzemi Vendéglátó Vállalat tisztviselőnője, aki nem tagadta meg önmagát — mint a pincértől megtudom —, nyaralása első napjaiban érdeklődött a hatalmas üdülő konyhája, felszerelése és működése felől. A pécsi városnézés, a harkányi és sikemdai fürdőzés, a pompás mecseki körutazás, a sok-sok pihenés és még több, finom falat, a magaslati napozás és a sok erdei séta után, tudom, hogy otthon még hat- ványozottabb energiával látunk majd munkához. Sugár István A hajnalt hirdető kakas álmosan jelzett ébresztőt. A távolból tehén kolompjának kongatása hallatszott, s betegesén nyikorgó hangon tülökszó szállt végig a falun. Indult a csorda a mezőre. Megnyíltak az olajozásra áhító drót- fonatos kertkapuk, s a zöld fű zama- tát már szájukban érezve lassú, tempós léptekkel csatlakoztak megszokott, mindennapi társaikhoz a tarkafoltos tehenek. A nagy állótok békés nyugalommal érték el a falu szélét. Aprócska ember lépkedett utánuk. Vállán karikás oítór, melyet pajkos jókedvvel levett onnan, s csak úgy szökésből, megmegforgatta maga körül, s élvezte annak határt betöltő pattogását, Mellette göndör- szőrű puli ment nyugodt, öreges komolysággal, mintha csak tudná, hogy gyerekember mellett neki kell helyt állnia, ha. netán az állatok közt nyugtalanság lenne. Most is, hogy úgy véli, hogy fölöslegesen pattog az ostor, rosszallóan vakkant egyet, s fölugrik kis gazdájára. Ekkor a legényke, ezért-e, vagy eszébe jutott valami más, a nyakéban függő csíkos tarisznyájába nyúl bele, olyan mélyen, hogy szinte elvész benne a karja, s előhúz be- b előle egy, még szinte párolgó karéj fehér kenyeret. Megszagolja nagy élvezettel, de aztán, hiába van a pulinak kérlelő nézése, visszahelyezi a tarisznyába. Csak meg akart felőle bizo■ nyosodni, megvan-e? Teljes nyári ■ fénnyel kacag már a nap, mire kiérnek a legelőre. Az állatok nemsokára nagy étvágy- gyal harapják a növő füvet, a kis csordás meg sütkérezve, ledobja magáról viseltes gúnyáit, s egy szál gatyácskában vé- gigheveredik a fü- vön, nézi nagy bol- dogsággal az égen kergetőző bárányfelhők vidám játékát. Nagyon jól érzi magát, övé az egész világ ... Keskeny Ilona Négytantermes iskola épül Besenyőtelken i Úthenger egyenletes pöfőgé- "sétől, zajától hangos Besenyő- ételek fűütja, új, az eddígiek- -nél jóval szélesebb, hatméte- |res út épül itt, magjavítva -egyrészt a falu közlekedését, fmásrészt az áthaladó forgal- |mat is jelentősen meggyorsítja. | Nemcsak új utat kap azon- iban Besenyőtelek az idén, halnem már hamarosan elkészül a ^község új, emelete* iskolája i*. ÍA több millió forintos költség- igei épülő négytantermes isko- fla falait már elkészítették az lÉM Heves megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói, sőt már a messziről pirosló tető i* elkészült. Most már a vakolás, festés és a sok apró munkát jelentő belső munkálatok elvégzése van hátra. A négy tanterem mellett külön úttörőszobát, igazgatói lakást, valamint 8 tanítást megkönnyítő előadó termet is építenek a besenyőtelki gyerekeknek. Az új iskola átadásának határideje az év utolsó napja, azonban az építőipari vállalat dolgozói körülbelül egy hónappal előbb átadják rendeltetésé, nek.
