Népújság, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-20 / 197. szám

I960., augusztus 20.; szombat NÉPÚJSÁG 5 Jog a művelődéshez Kitárni mind szélesebbre a művelődés kapuit a dolgozók tömegei előtt: ez a feladata an­nak a kulturális forradalom­nak, amely felszabadulásunk után a párt, a munkásosztály győzelmével kezdődött meg hazánkban és folyik ma is. Va­lóságos forradalom volt ez: el­ért gazdasági-társadalmi ered­ményeink alapján bontakozott ki, vált szerves részévé általá­nos előrehaladásunknak. For­radalom volt, mert lerombolt minden gátat, amely hajdan a dolgozó népet elzárta a kul­turális felemelkedés lehetősé­geitől; megszüntetett minden akadályt, amely hajdan millió­kat és milliókat gátolt abban, hogy áttörjék azt a mestersé­ges szellemi sötétséget, ame­lyet az uralkodó osztály borí­tott a városok és falvak dolgo­zó népére. Petőfi jövőt előrevetítő örö­kébe léptünk: Ha majd a szellem napvilága — Ragyog minden ház ablakán — Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, — Mert itt van már a Kána­án.” A mi Kánaánunk a szo­cializmus — az a társadalmi rend, amely valóban Emberré teszi az embert: felszabadítja alkotó energiáját, teremtő ere­jét és az igazi boldogulás meg­teremtésének szolgálatába ál­lítja — feiragyogtatva a szel­lem napvilágának csodálatos fényességét. A munkásosztály forradalmi harcának — amelyet az elnyo­más ellen a felszabadulásért vívott — egyik alapvető jelsza­va volt a művelődéshez való jog. A doi_;jzók felszabadítá­sáért vívott harc elválasztha­tatlanul összeforrt a kultúra felszabadításával. A küzdelem győzelmét a felszabadulás, az azóta eltelt több mint másfél évtized hozta meg az életnek ezen a területén is, amelyet alkotmányunk - így fogalmaz meg: a Magyar Népköztársa­ság minden polgára számára biztosítja a művelődéshez való jogot... Az alkotmány ezen a téren is az elért eredményeket rög­zíti: népi hatalmú '? nemcsak lerombolta a sorompókat, a gá­takat a kultúrforradalom har­cai közepette, hanem széleskörű lehetőségeket is teremtett arra, hogy a művelődéshez való jog ne puszta deklaráció, hanem kézzelfogható valósággá le­gyen. Nézzünk körül akárcsak a mi megyénkben is. Az általá­nos és középiskolák, a főiskola padjaiban elsősorban azok a munkás- és parasztgyerekek ülnek, akiknek szülei nem vé­gezhettek annakidején maga­sabb iskolákat. A múltban nagyon sok gyerek még a hat- osztályos elemi iskolát sem Vé­gezhette el, mert dolgoznia kellett, szüksége volt a család­nak a gyerek kevés keresetére is a megélhetéshez. Aki beju­tott a köznépnek kreált kö­zépiskolába”, a polgáriba, an­nak ez már agy dolog volt. S ezzel szem' - esupán az elmúlt évben 3350 gyerek vé­gezte el megyénkben az általá­nos isk 'a nvolcadik osztályát, 630-a~ kerültek ki a középis­kolák. 116-an pedig a főiskola padjaiból. Az általános iskolát végzetteknek nagy lehetőségük volt és van arra, hogy tovább­tanuljanak: ez év szeptembe­rében 1056 diák kezdi meg az I. osztályt a megye középisko­láiban. Népi rendszerünk a felsza­badulás óta közei ISO tanter­met épített a megyében, közöt­tük új középiskola nyílt meg megyénk egyik községében: K álban. Ebben az évben is több új tantermet, illetve isko­lát adnak át rendeltetésének, közöttük a besenyőtelki új, ál­talános iskolát, amelyet a köz­ség nagy szülöttéről, dr. Berze Nagy János világhírű néprajz- kutatóról neveznek majd el. Ezek a tények a kulturális forradalom vitathatatlan ered­ményei. — Művelődéspolitikánk — az alkotmány betűjét megvaló­sítva — igyekezett és igyekszik pótolni a múlt mulasztásait is. Megteremtettük az esti- és le­velező-tagozatokat az általános és középiskolákban, felsőokta­tási intézményeinkben. Az el­múlt tanévben a megye általá­nos iskoláiban 2000, a középis­kolákban 914 felnőtt dolgozó tanult. A művelődéshez való jog különös kifejezője a társadal­mi ösztöndíjak rendszerének megteremtése is. A megye üze­mei, gazdaságai társadalmi ösztöndíjjal segítenek a fiata­loknak felsőfokú tanulmányaik végzésében, hogy majd elvé­gezve az egyetemet, a főisko­lát, hazatérjenek és segítsék, jó munkával szolgálják meg taníttatóiknak az értük hozott anyagi áldozatokat. A kulturális forradalom nagy vívmánya a megyében a városi, falusi könyvtárhálózat, a városi, falusi művelődési otthonok hálózatának megte­remtése, a népművelés minden ágának széleskörű kiterjeszté­se. Az elmúlt évben a megye művelődési házaiban több ezer ismeretterjesztő előadás hang­zott el, amelyet több tízezer részvevő hallgatott meg. A mű­velődési otthonoknak több ön­tevékeny művészeti csoport­juk van és működnek ered­ményesen. Az egri, hatvani irodalmi színpadoknak, a He­ves megyei irodalmi körnek immár jó híre van. Színhá­zunk is a dolgozók művelődé­sének szolgálatában áll, az el­múlt évadban nem kevesebb, mint 112 előadást tartott a megyeszékhelyen kívül, a vi­déki városokban és községek­ben. Mindezek a számok és ada­tok világosan mutatják: éíni tudtunk alkotmány-adta jo­gunkkal, a művelődés jogával. Kell élnünk vele a jövőben méginkább, hiszen azok a fel­adatok, amelyeket a párt he­tedik kongresszusa népünk elé tűzött, megvalósításuk során a dolgozók még magasabb színvonalú műveltségét felté­telezik. A művelődés joga még inkább kiszélesedik, még ha­tékonyabbá válik az elkövet­kező időben: a szellem napvi­lága mind fényesebben ragyog be a munkásházak ablakain. (D. F.) A jövő gyára Szovjet konstruktőrök meg­tervezték a belsőcsiszoló szer­számgépek „füstmentes” gyá­rát: nem lesznek benne meleg­üzemek, kovácsműhelyek és öntödék. A termeléshez szük­séges összes félkész gyártmá­nyokat és alkatrészeket, egyéb szakosított vállalatok szállítják majd a jövő gyárának. A gyár egész termelése egyetlen helyiségben történik, egyetlen egység látja el a szál­lítást. A gyárban nyolc futó­szalag fog működni. Különleges elektronikus szá­mológépekkel végzik a munka elosztását, az eredmények fel­mérését és egyéb gazdasági számításokat. Automatikus és telemechanikai távdiszpécser segítségével állandó ellenőrzés alatt tartják a szalagtermelés egész folyamatát. Beszélnek a számok Tizenöt esztendő telt el felszabadulásunk óta és most tizedszer ünnepeljük a taná­csok megalakulásának évfordulóját. Szokássá vált, hogy az évfordulókon visszatekin­tünk, az elmúlt idők harcait és a jelen eredményeit idézzük, hogy a könnyen feledőket emlékeztessük, a csüggedőket biztassuk. Jelenünk Múltunk A felszabadulás után Heves megyében mintegy 100 ezer hold földet osztottak ki. Huszonnyolcezer ember részesült földjutta­tásban, a kis- és Uözépparasztok 36 száza­léka. Ezenkívül 7800 személy kapott házhe­lyet és 660-an házat, vagy egyéb ingatlant. 1959. évi átlagos búzatermésünk 9.5 mé­termázsa. A mezőgazdasági termelés 15—25 százalékkal nőtt. Új ipari létesítmények: Mátravidéki Erő­mű, Gyöngyösoroszi Ércbánya Vállalat, Mát­ravidéki Szénbányászati Tröszt, Gyöngyösi MÁV Kitérőgyártó Üzemi Vállalat, Szer­szám- és Készülékgyár, Egri Hajtóműgyár, Finomszerelvénygyár, Mátravidéki Fémmű­vek .,, 1950—54. között több mint másfélmilliárd forintot ruháztunk be, ennek 60 százalékát az ipar kapta, ezen beiül és a legnagyobb volt a nehézipar részesedési aránya. 1959-ben az ipari termelés értéke csak­nem négyszerese, a foglalkoztatottak száma háromszorosa volt az 1950. évinek. Ma ötször annyi munkást foglalkoztat az ipar, mint a felszabadulás előtt. Az ipari munkások átlagos keresete ta­valy 1636 forint volt, az 1950. évinek 238 szá­zaléka. A munkások keresete ma már nagy­ságrendileg közvetlenül a műszakiak jöve­delme után következik, megelőzi az admi­nisztratív, az állami szervek és az egyéb dol­gozók átlagos jövedelmét. Ma a tanuló ifjúság mintegy 60 százaléka munkás-paraszt származású. Megszüntettük az analfabétizmust. Ma a nyolcosztályos álta­lános iskolákban mintegy 42 ezer gyermek tanul, a megye lakosságának 12 százaléka. 1953. és 1958. között 24 új iskolát építettek megyénkben, 74 korszerűen berendezett tan­termet létesítettek és jelenleg is több iskola épül. , Most 159 mozi működik megyénkben, évenkénti látogatóinak száma eléri a négy­milliót. 1959-ben a Gárdonyi Géza Színház 140 ezer néző előtt 428 előadást tartott. A munkabérek, a felszabadulás előttinek tizen­ötszörösére, a színház- és mozijegyek ára csak 4—5-szörösére emelkedtek. 1959-ben 330 orvosa volt megyénknek, 10 ezer lakosra 9,5 orvos jutott, a kórházi ágyak száma a felszabadulás óta 1723-ról 2766-ra emelkedett. Mindkét egri kórházat és a gyön­gyösit is bővítették, korszerűsítették, Hatvan­ban új kórházat építenek. 1958-ban 100 élve született közül csupán 7 egy éven aluli gyermek halt meg. Jelenleg az átlagos életkor nálunk 59 év. Heves megye földterületének 64 százaléka (425 ezer hold) az uradalmak és kplákgazda- ságok birtokában volt Az ezer holdon felüli gazdaságok száma 68 volt. Az egri papok 105 ezer hold földet birtokoltak 1940-ben 8 ezer summást tartottak nyilván megyénkben. 1938-ban a férfi napszám 1,50—2 pengő volt, de a nők és a gyerekek sokkal kevesebbet kerestek, Ugyanekkor a Bélapátfalvi Cementgyár igazgatójának több mint 50 ezér pengő évi fizetése volt. A kisgazdaságok holdanként! átlagtermé­se alig érte el az 5,6 mázsás, átlagot; 1938- ban az iparban foglalkoztatottak szá­ma mindössze 5000 volt. A bányászok és vas­ipari szakmunkások havi keresete 100 pengő, de a faipari és betonipari munkásoké csak 70—80 pengő. A rossz, egészségtelen munka­helyek következtében a bányászok nagy része az 50 éves kort sem érte meg. A megye mun­kásainak helyzetét a nyomor, a kizsákmá­nyolás és a jogfosztottság jellemezte. A me­gyei törvényhatósági bizottságban, a járási­községi képviselőtestületekben a papok, föld- birtokosok, gyárosok és kulákok ültek. A második világháború alatt a frontokon több mint 2000 halott és több ezer rokkant áldozat volt, a megyében 50 község és város szenvedett légitámadást, több mint 19 ezer lakóház sérült meg, súlyos károkat szenved­tek az ipari üzemek, a közlekedés és a keres­kedelmi hálózat. Az állatállomány több mint fele, a juhállomány 80 százaléka elpusztult. Az 1937—38-as tanévben mindössze 3,5 százalék volt az egyetemen tanuló . munkás- paraszt származásúak aránya. Az egri’ cisztercita rendi gimnázium 509 tanulója közül csak 10 százalék volt munkás­paraszt származású, ezek közül is sok járt be vonaton és kerékpárral a környékről, mert a papi internátus magas díját nem tudták megfizetni. Az 1941-es népszámlálás szerint a megye lakosságának 11 százaléka analfabéta volt. A 38-as években megyénkben 100 olyan tante­rem volt, ahol 70—80 gyermek tanult, na­gyobbrészt osztatlan iskolában. A tanköteles gyerekek több mint 20 százaléka nem része­sült iskolai oktatásban. Megyénkben 1939-ig mindössze 17 mozi volt, a felszabadulás előtt állandó színházunk nem volt. 1939- ben megyénkben 190 orvos volt, 10 ezer lakosra 6 orvos jutott. 1928-ban 100 élve születettre jutó egy éven aluli elhaltak száma: 21,7 százalék. A felszabadulás előtt az átlagos életkor nálunk 48 esztendő volt. Ilyen tömör, jóformán csak számadatokat tartalmazó összefoglalásban teljességre nem törekedhettünk. Nem akartunk különösebben politizálni, csak a tényekre mutattunk rá. Ha mégis agitációs munkát végeztünk, az nem a mi érdemünk, nem mi, hanem a lények beszélnek. ÖTVENÉVES ■ fennállását Ünnepli ez év augusztus 20-án a Bélapátfalvi Cementgyár. A szakirodalom szerint ötven esztendő egy cementgyár éle­tében annyi, mint 70—80 év az ember életében. És a gyár mégsem érzi az idő súlyát, egyetlen munkása sem gondol az elmúlásra, sőt inkább fiata­los tűzzel teljesíti egymás után az egyre inkább feszített ter­veket: dübörög a gyár a gépek termelő zajától, hangos a dol­gozók munkakedvétől, szinte lázban ég a munkaverseny tempójától. Honnan jött és ho­vá megy ez az élőlényhez ha­sonló géptömeg, hová űzi és merre hajtja az emberi akarat, az emberi tettvágy, az alkotó tevékenység? A Bélkő jóminőségű mész­kövének kihasználására 1908- ban lovag Wessely Károly bé­csi építészeti tanácsos, nagy­vállalkozó alapította a cement­gyárat, akinek tulajdonában volt Bélapátfalva község szom­szédságában mintegy 9000 ka- taszti’ális hold szilvásvárad) erdőbirtok is. Mivel ennek az erdőbirtoknak nem volt vas­útja, Wessely azon fáradozott, hogy tőkét hozzon össze Eger és Putnok városokat összekö­tő vasútvonal építésére, amely azután az ő szilvásváradi bir­tokát is érintse. Ez a tőkés vál­lalkozás sikerrel járt. 1907- ben az egercsehi kőszénbánya létesítésére sikerült egy belga pénzcsoportot megnyerni. Ré­gebben megfogalmazott tervé­nek: a Bélkő szinte kiapadha­tatlan mennyiségű, csaknem tiszta kalciumkarbonát tartal­mánál fogva cement gyártásá­ra kiválóan alkalmas mészkő- vagyonának * hasznosítására Bélapátfalván cementgyárat • • ' Ötvenéves jubileumi évforduló létesített. Az építkezések 1908- ban kezdődtek és az új üzem 1910-ben indult meg. Wessely Károly alapítása ti­pikus, haszonra épített tőkés vállalkozás volt, ami azonban maradandó értéket adott a ma­gyar gazdasági életnek. Az Munkaalkalmat biztosítottak a környékbeli munkavállalók­nak, akik az itt terpeszkedő eg­ri káptalani és egyéb nagybir­tokok miatt éhbérért is vállal­ták a munkát, mivel más lehe­tőség nem volt. így Wessely Károly alapításával ország >s és 15 év a népi demokráciá­ban. Ez a két szakasz felismer­hető a gyár fejlesztésében is. A tőkés rendszer minden gondja a profithajsza volt, hogy a gyár alapvető termelő kapacitását minél magasabb­ra emelje. A fejlesztést fokoza­eger—putnoki vasút, az Eger­csehi Kőszénbánya, a Bélapát­falvi Cementgyár fontos gaz­dasági tényezőkké fejlődtek. Lehetővé tették az Egertől északra, Putnokig terjedő, ad­dig gazdaságilag teljesen el­maradt vidék ipari feltárását. érdekeket támogatott, mivel azok saját érdekeivel is meg­egyeztek. A GYÁR ÉLETE két sza­kaszra bontható: megindulás­tól a felszabadulásig és a felsza­badulástól napjainkig. Har­mincöt év a tőkés uralom alatt tosan ebben az irányban haj­tották végre, a beruházásokat erre a célra összpontosították. A népi demokratikus szakasz­ban inkább a meglevő gépek korszerűsítése, azok jobb ki­használása, a nehéz fizikai munkának gépekkel való pót­lása jellemző. Kapacitástöbb­letet a mészüzem felépítése je­lent. A szocialista jellegű terme­lés hatalmas arányokban meg­növekedett a régi termeléshez képest. Amíg például a fel- szabadulás előtti idők évi leg­nagyobb mészkő- és márgater- melése alig ütötte meg a 190 000 tonnát, addig a szocia- listajellegű termelés útján je­lenleg a 380 000 tonnás terme­lésnél tartunk. Amíg a nyers­őrlő üzemrész termelése a tő­kés világban legfeljebb 190 000 tonna őrleményre rúgott, addig ez a szám a szocialista terme­lési rendben 270 000 tonnára emelkedett. Ugyanígy a szén- előkészítő üzemrész évi maxi­mális 68 000 tonna őröltszén termelését 100 000 tonnára, a klinkerégetés 143 000 tonna évi termelését 162—163 000 tonná­ra, a cementtermelés 120 000 tonnát kitevő évi maximális mennyiségét 182—183 000 ton­nára emelte fel a szocialista módszerekkel dolgozó üzem. A GYÁR állóeszköz vagyona az 1959. év végére 255,5 mil­lió forintra emelkedett, amely­ből 77,5 milliót már a népi de­mokrácia ruházott be. Ennek a 77,5 milliós beruházásnak 14,1 százaléka szociális és kul­turális jellegű.'Jeléül annak, hogy a szocialista társadalom nem elégszik meg a gyárak épí­tésével és korszerűsítésével, egyszóval a munkaalkalom és a munkalehetőség szaporításá­val, hanem gondoskodik arró) is, hogy a megnövekedett fel­adatokhoz a dolgozók megfele­lő szociális és kulturális ellá­tottsága is kapcsolódjék. En­nek érdekében a gyár 63 laká­sos, modern lakótelepet épí­tett, valamint a nem családos dolgozók részére két darab, egyenként 52 személyes le­gényszállást. A tőkés világ úri kaszinója és munkás kan­tinja helyett 500 személyre fő­ző, gépekkel felszerelt üzemi konyhát, 55 személyes óvodát, 1060 kötetes üzemi könyvtár­ral, televízióval felszerelt mű­szaki és újítókört, továbbá sportotthont, 500 férőhelyes előadóteremmel, színpaddal, olvasóteremmel, 1800 kötetes szépirodalmi könyvtárral, bi­liárdszobával, televízióval, le­mezjátszóval, zongorával, film­vetítő berendezéssel, tera­szos kerthelyiséggel rendelke­ző kultűrotthont létesített. Ezek óriási eredmények és hová jutunk még? A kilátások mérlegelése képzelet dolga. Megfontolt, reális terveink vannak: a gyár felfutása 300 000 tonna klinker, illet­ve 350 000 tonna portlandce- ment gyártására — rekonst­rukció, vagy a régi gyár mellé épített teljesen űj gyár útján. Hogy ez a cél is megvalósít­ható, arra biztosíték pártunk és kormányunk munkája, a szocialista termelés fölénye, a népi összefogásban rejlő orő és a dolgozóink eddig is meg­nyilvánuló, akadályt nem is­merő, tervszerű munkája. A MUNKAVERSENY új .őr- májának a szocialista brigádok segítségével fel hát az újabb harcra a második ötéves terv­ben újabb sikerekért, pártunk VII. kongresszusa határozatai­nak végrehajtásáért! Barta Károly ágit. prop. titkár

Next

/
Oldalképek
Tartalom