Népújság, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-19 / 169. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESIT * Gyermekparadicsom AZ MSZMP HEVES MEGYEI bizottsága és a MEGYEI TANÄCS NAPILAPJA XI. évfolyam, 169. szám Ara 50 fillér 1960. július 19., kedd Es a város a párt és a nép összefogásának jelképe Kádár János beszéde a szfálinvárosi nagygyűlésen A szocialista építőmunka nagy alkotását ünnepeljük ma Sztálin városban. Tíz évvel ezelőtt szántóföld volt ezen a helyen, ahol ma állunk. Akkor még csak képzeletben láttuk a jövendő vasmű egyes üzemeit, még csak a képzeletünkben élt még ez az új szocialista város. És íme, ma tíz évvel az első kapavágás után diadalmasan áll és dolgozik a Dunai Vasmű, él és fejlődik új szocialista városunk, Sztálinváros. Harcban született építőmunkánk e nagyszerű alkotása, s ez a mai nap: a város alapításának tizedik évfordulója, a vasmű meleghengerművének avatása, egyszersmind a szocialista eszme, a szocialista munka győzelme, s a reakció veresége. Mi, a Központi Bizottság tagjai, a kormány tagjai, megtisztelve érezzük magunkat, hogy meghívtak mai ünnepségükre és örülünk, hogy együtt ünnepelhetünk a sztálinváro- siakkal. Szívből köszönjük a meghívást a vasmű, a város vezetőinek, valamennyi dolgozójának és szívből köszönjük a baráti fogadtatást, amelyben bennünket részesítettek. (Nagy taps.) Máris jól érezzük magunkat itt, s bizonyos, hogy egész nap jól fogjuk érezni magunkat. (Taps.) (Közben eleredt az eső) még ez az eső sem ronthatja hangulatunkat. Mi szeretjük a nagygyűlést, de tudjuk azt is, hogy a kukorica meg az esőt szereti. (Taps.) Inkább ázunk tehát egy kicsit és örülünk annak, hogy az időjárás segíti szocialista építőmunkánkat. (A tribün előtt álló sok ezer ember a zuhogó esőben is a helyén maradt — sokan a szomszédos épület árkádjai alá húzódnak, és onnan hallgatják a beszédet). — és megöntözi szocialista mezőgazdaságunk, nagyüzemeink, s egyéni parasztjaink kukoricaföldjét. (Taps.) Elv társaim! Az ellenség nagyon sokat fecsegett arról, hogy ebbe a városba és a Vasműbe hihetetlenül sok pénzt ölt bele a párt és a kormány. Meg kell mondani elvtársak, hogy néha az ellenség is mond igazat, már csak azért is, mert úgy gondolja, hogy száz közül egyszer igazat mond, a 99 hazugságra is jobban hallgatnak majd. (Derültség.) Nos, igaz az. hogy ebbe a vasműbe, ebbe a városba hihetetlen mennyiségű munkát és értéket fektetett bele dolgoz» népünk. Ezt a várost tíz éven át körülbelül 28 ezer ember építette és több mint hat és félmilliárdba került. De ez a nagy munka és ez a nagy érték hasznos befektetés volt, s a nép boldogulását szolgálja. Büszkék lehetnek munkájukra mindazok, akik a város és a Vasmű építésen dolgoztak, vagy ma fenntartják és üzemeltetik azt. Büszkék lehetnek, mert már áll két nagy kohó. négy martin kemence, a Vasmű további öt nagyüzeme és még vagy három kisebb vegyiüzem, amelyekre a magyar népnek — ha fejlődni akar — olyan szükségé volt már, mint egy falat kenyérre, vagy a levegőre. (Helyeslés: taps.) Elvtársaim! Mi büszkék vagyunk dicső hagyományaink ra. a régi népszokásokra. Büszkék vagyunk például arra, bogy Magyarországon jó gulyást főznek (Derültség.), de mi szocialista nagyipart is építünk és nem történik semmi baj, ha azt a jó gulyást a nagykohó mellett főzzük, s nagykohó tövében fogyasztjuk el. Kedves elvtársak! Azt szokták mondani Sztálinvárosról, hogy szocialista város. Ez nagyon megtisztelő cím. Miért nevezzük mi ezt az új várost szocialista városnak? Mindenek előtt azért, mert olyan öntudatos dolgozói vannak, akik derekasan helytállnak a termelésben. Szocialista városnak nevezzük Sztá- linvárost azért is. mert ebben harmincegyezer lakosú városban tizenháromezer ember tanul. Lakói kitettek magukért a társadalmi munkában is. Fáradhatatlanul dolgoztak önként, társadalmi munkában, a környék dolgozó parasztságának felvilágosításáért. Nagy részük van abban, hogy a szomszédos vidék parasztsága a szocialista termelés útját választotta. A Dunai Vasmű, Sztálinváros dolgozói ma is negyven termelőszövetkezetet és gépállomást segítenek minden téren. Ez a város a párt és a nép összefogásának, az egész szocialista Magyarországnak a jelképe. Itt ez az összefogás, ez az erő teremtett virágzó életet az egykori pusztaság helyén. (Nagy taps.) Ez a város a magyar kommunisták és párton- kívüli hazafiak, az értelmiségiek, a munkások és a falusi dolgozók, a férfiak, ifjak és a nők hősies és áldozatos munkájának közös nagy műve. — Jelképe Sztálinváros a megbonthatatlan magyar— szovjet barátságnak. (Nagy taps.) Elvtársak! Ezt a várost, ezt az üzemet a magyar dolgozók építették. De szovjet testvéreinktől kaptunk hozzá terveket, gépeket, az üzemeltetéshez vasércet. A most felavatott meleghengermű szerelésénél is szovjet emberek segítettek nekünk. Itt vannak köztünk, a gyűlésünkön. (Nagy taps.) Az imperialisták sokféle rágalmat szórnak a szocializmusra, a Szovjetunióra. De hogy a rágalmazásokkal szemben mennyire más a valóság, arra kell-e fényesebb példa, mint a Dunai Vasmű és Sztálinváros? A Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság között olyan együttműködés alakult ki, amelyre korábban még nem volt példa az államok közötti kapcsolatokban: egy iparilag fejlett, erős, hatalmas állam, világszínvonalon álló hatalmas vasmű építésében segít egy olyan országnak, amelyik bizony néhány évtizeddel ezelőtt háromillió koldusáról, no, meg a gulyásról és a csikósról volt ismert. Ezért is mondhatjuk, hogy ez a város a megbonthatatlan magyar—szovjet barátság jelképe is! A Központi Bizottság és a Magyar Népköztársaság forra- radalmi munkás-paraszt kormánya nevében szívből gratulálok mindnyájuknak elért sikereikhez. (Nagy taps.) Gratulálunk és üdvözletét hoztunk a munkásoknak, az alkalmazottaknak, a mérnököknek, a vasmű és a város valamennyi vezetőjének és legegyszerűbb; dolgozójának is. (Taps.) Azok- ‘ nak, akik felépítették és fenn-; tartják ezt várost. Gratulá-; lünk a város, az ország, a sa- ; ját sorsuk alkotóivá, formálóivá, uraivá vált dolgozó embe- ; reknek. Bejelenthetem azt is, hogy Központi Bizottságunk és kor- ■ mányunk elhatározta, hogy ■ nem elégszünk meg az eddigi : eredményekkel. Ma azt ünne- ; peljük, hogy tíz éven át ered- ; ményesen dolgoztunk, a város ; á£j és él. Ünnepeljük, hogy ’ űzembehelyeztük a Vasmű egy • nagyon fontos új részlegét, a ■ meleghengerművet. De tekin- ■ tétünkét már előre vetjük és • azt mondjuk: meg kell és meg fogjuk csinálni a hideghengerművet, teljesen befejezzük azt a vasművet, amelyet tíz évvel ezelőtt elképzeltünk, amelyre szüksége van a Magyar Nép- köztársaságnak. Ezt megcsináljuk az új ötéves tervben és amikor az meglesz, akkor megnézzük, hogyan fejlesszük még tovább a Vasművet is, Sztálin- várost is. (Taps.) Most, a meleghengermű üzembehelyezése után adva van a feltétel, hogy a Dunai Vasmű immár hasznot is hozzon. Azt kérjük a sztálinváro- siaktól, különösen a Vasműben dolgozóktól1 mutassák meg az egész ország népének, hogy a jövőben üzemük már nyereséges lesz. (Taps.) Egyébként az sem fog ártani, ha ezt az ellenségnek is megmutatjuk. (He- lyeslés, taps.) Mészáros Jóska, Szucsik Pista, Fajcsák Sanyi, Paláncz Sanyi figyelik a közelgő „ellenséget”. A hatalmas tölgy kitűnő védelmet nyújt, és ha jön az elővéd, máris fedezékbe vonultak a vastag törzs mögé. (Riport az 5. oldalon) Sztálinvárosban dolgozó elvtársaink! Adjatok több árut az országnak, olcsóbban, és még jobb minőségben. Mutassátok meg a szocialista ipar maga- sabbrendűségét Tömörüljetek még jobban a párt és a kormány mögé, álljatok rendíthetetlenül a szocializmus zászlaja alatt. Gondoskodjatok róla, hogy efelett a város felett évről évre mindig magasabban lengjen a szocializmus zászlaja. (Nagy taps.) És erre a városra; mint példára, tekinthessen dolgozó népijnk. (taps.) Elvtársak! Illik szólni az ország egyéb dolgáról és a nemzetközi helyzetről is. A Magyar Népköztársaság szocialista ipara lés színvonalának emelését is értettük. Különös hangsúly volt a mezőgazdasági termelés gyorsütemű fejlesztésében. Ehhez természetesen, gépek kellenek. A múlt esztendőben a legfontosabb mezőgazdasági gépekből, a traktorokból húsz százalékkal növekedett az állomány, az első félévi tervet 104 százalékra teljesítette, s az egy évvel korábbihoz képest 15 százalékkal növekedett a magyar ipar termelési értéke. A mezőgazdasági termelés idei eredményeiről még korai volna beszélnünk, mert az ilyesmi mindig az évi számvetésnél derül ki. Azt azonban megmondhatjuk, hogy bár az időjárás az idén igen szeszélyes volt, — az eddig látható termésátlagok a kenyérgabonánál nem mutatkoznak rossznak. A búzánál például az országos termésátlag holdanként valószínűleg több lesz, mint 9 métermázsa. A munka normálisan, lendületesen halad. Vonatkozik ez az aratásra is, amely a mezőgazdasági munkák közül az egyik legdöntőbb és legfontosabb. Az őszi árpa aratása országosan befejeződött, a rozs aratása 60 százaléknál tart, a búza negyven százalékát aratták le eddig. Elvtársaim! A termeléssel párhuzamosan fejlődött — mondhatnám lendületesen fejlődött — a fogyasztás is. (Derültség.) Nem akarom itt az összes részleteket felsorolni, de az természetes, hogy a termeléssel együtt emelkedett a dolgozók összkeresete is, növekedett az életszínvonal is. Élelmiszerből például a magyar nép tizenkét százalékkal vásárolt többet, mint a múlt év első felében. Az iparcikkekből általában tizennégy százalékkal, a ruházati cikkekből tizenhat százalékkal több fogyott. Az egyéb cikkeknél pedig olyan számokat lát az ember, mint például: motorkerékpárból tizenöt százalékkal, bútorból harmincöt százalékkal több fogyott, végül a televízióból — úgy látszik, ez is kezd már mindennapi fogyasztási cikk lenni — kétszáz százalékkal több talált gazdára, mint a múlt év első felében. Ami a szocialista mezőgazdaságot illeti, a jelenlegi időszakban bizonyos tekintetben talán még nagyobb figyelmet kell fordítanunk a mezőgazdaságra, mint az ipar kérdéseire. A szocialista mezőgazdaság is fejlődik. A Központi Bizottság múlt év márciusi határozatát egyetértéssel fogadták és teljes erejükkel támogatták a dolgozó milliók. A Központi Bizottság határozata — amelyet a kongresszus jóváhagyott — lényegében azt állapította meg. hogy minden szükséges feltétel megvan hazánkban a szocializmus építésének meggyorsításához, A határozat óta eltelt időben meggyorsult a mezőgazdaság szocialista átalakítása is. Az elmúlt másfél év alatt, 1959 januárjától — a korábbinak négyszeresére növekedtek i termelőszövetkezetek. Jelen leg a magyar mezőgazdaság csaknem háromnegyede már szocialista, csupán egynegyedén van még egyéni gazdálkodás. — Amikor mi azt javasoltuk, hogy gyorsítsuk meg a szocialista fejlődést, ezalatt a termeebben az évben pedig további harminc százalékkal növekszik. Érdemes elgondolkozni azon, mit jelent az országnak, hogy egy év alatt egyötödével növeltük a legfontosabb mezőgazda- sági gépek számát. Az idén pedig további harminc százalékkal növeljük. Ez válóban gyors és lendületes szocialista fejlesztés! De a gépesítésről érdemes még néhány szót szólni. Tudják az elvtársak, hogy nekünk sok ellenségünk van nyugaton, imperialisták, aztán olyan hitehagyottak, akik innen disszidáltak és az imperialisták zsoldjába álltak. Fő foglakozásuk az, hogy figyelik a magyarországi híreket és keresik azokat a pontokat, ahol támadhatnak. Most hallják, hogy nálunk növekszik az aratás gépesítése. Erre azt mondják, hogy a Nyugaton már sokkal nagyobb arányú, mint nálunk. De arról már nemigen beszélnek, hogy miért is nagyobb arányú? A nyugati imperialisták többek között abból is gazdagodtak, hogy az emberiség jelentős részét, állati sorban, rabszolgasorsban tartották, ölték, gyötörték őket, s elrabolták kincseiket. Innen az ő nagy fejlettségük. Nos, a mi eredményeink nem ilyen forrásból táplálkoznak. Éppen ezért az ilyesfajta összehasonlítás nem reális. Arról viszont nem szívesen beszélnek, ami reális és amit tényleg össze lehet hasonlítani. — Gondoljunk csak vissza azokra az időkre, amikor a felszabadulás előtt ők voltak a gazdák Magyarországon. Hogyan állt akkor az aratás gépesítése nálunk és hogyan áll most? Annak idején a megművelt terület két vagy három százalékán arattak géppel, az akkori nagyüzemekben, a nagybirtokokon, a ku- kulákgazdaságokban. Nálunk 1958-ban már a gabona közel húsz százalékát arattuk géppel, idén pedig a mezőgazdaság szocialista szektorában a gabona negyven-negyvenkét százalékát géppel vágjuk. Ez az arány jövőre tovább javul. A múlt héten jártunk aratók között. Megmondtam nekik: testvérek, maguk hovatovább úgy aratnak már, mint azelőtt a gróf: tudniillik lassan az les» a fő munkájuk az aratásnál, hogy megnézik, rendesen vágja-e a gép a búzát. A gróf nem valami hasonlót csinált úgy harminc évvel ezelőtt? (Derültség.) Nagyon jó és helyes az, hogy sokhelyütt már itt tartunk, s arra törekszünk, hogy néhány esztendő múlva az egész magyar szántóföldön gépesítsük az aratást. Ami az állami gazdaságokat illeti, vitatkozunk ugyan még vezetőikkel a gazdaságosságot illetően, de meg kell mondani, hogy egyébként szépen dolgoznak. Nagyon sokat kísérleteznek, bártan keresik a jobb módszereket. Eredményeik nem rosszak és már kezdenek igazi, szocialista nagyüzemekké lenni, olyanok, amelyek áldó jövedelmet hoznak és olyanok amelyeket mindenkinek példaként mutathatunk meg: íme így kell dolgozni a szocialista mezőgazdaságban. A termelőszövetkezetek megszilárdítása összehasonlíthatatlanul jobban megy az idén, mint tavaly. Nem mondjuk, hogy nincs semmiféle hiányosság, de azt igenis mondhatjuk, hogy jól dolgoznak, megszervezték a munkát, megszilárdult a veze- tés is. így minden reményünk megvan arra, hogy ebben az évben még gyorsabbban fejlődnek az új termelőszövetkezetek, mint tavaly. A mező- gazdaságot fel kell emelnünk az ipar színvonalára, s el kell érnünk, hogy együtt fejlődjék a szocialista ipar és szocialista mezőgazdaság. Ehhez azonban beruházások is kellenek. Vannak itt munkások, akik a szövetkezetét más „pozícióból” nézik, mint a szövetkezeti parasztok. De itt vannak a szövetkezeti paraszt testvéreink is. Mi világosan beszélünk mindkettőjüknek: nem térhetünk ki a mezőgazdasági beruházások elől. A népgazdaság számára ez tavaly sem volt könnyű, idén sem lesz könnyű, s még jövőre is jelentős mezőgazdasági beruházásokkal számolhatunk. Minden munkásembernek tudnia kell azon- (Folytatása a 2. oldalon)
