Népújság, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-16 / 167. szám

4 NEPOJSÄG i960, július 16. szombat luDsIf A mai gyerek Vendég érkezik. Hatéves kis­lányomat megcirógatja és kér dezgetni kezdi: — Hogy vagy, kicsi? — Köszönöm, jól. — Mit csinál öcsike? — Játszik. — És nagymama? „ — Varr. — És anyuka? — Varr. — Most ott ül a fotelban és hallgatja, hogy miket tetszik tőlem kérdezni, aztán a néni­vel fog beszélni, apukám szol­gálatban van, keresztapám Komlón, keresztmami a MO- KÉP-nél dolgozik, több rokon- föl nem tudok! Ejnye! Ma már a gyerek is türelmetlen, ha ostobaságokat kérdeznek tőle?! (á) — Átalakítják a Recs­ki Ércbánya Vállalat ércelő- helyiségének homlokzatát és tetőzetét. A régi tetőzetmeg­oldás rossznak bizonyult, át­engedi a vizet és a tetőzet le­szakadással fenyegette az ércelőben dolgozó munkáso kát. Az átalakítást megkezd­ték a kőművesek. » SZÁNTJÁK a tartlót a hatvani járás termelőszövetke­zeteiben. Amennyiben egy na­gyobb táblán befejezik az ara­tást, s a szalmát letakarítják, a gépállomás azonnal megkez­di a szántást. Eddig már közel kétezer hold tartlón forgatták meg a talajt a gépállomás gé­pei. — EZER ADAGNÁL is több kávét fogyasztanak na­ponta az egri hatos számú eszpresszóban. A kedvelt cukrászdában gyakori a na­pi 1400 adag feketekávé ki­szolgálása is. — EGERSZALÓKON tizen­nyolc pár kaszás vágja nap mint nap a hasza alá érett bú­zát. Az aratásban segítenek a község fiataljai és az asszonyok is, szorgalmasan szedik a mar­kot és hordják kévébe a kalá­szokat. — EGT ÉV ALATT 400 új olvasó. Az egri Megyei Könyvtárban jelenleg 3162 az olvasók száma. Tavaly ilyenkor 2 700 tagja volt a könyvtárnak. Az ifjúsági ol­vasók száma 900-on felül van. * ZARÁNKON, az Űj Ba­rázda Termelőszövetkezetben két új épületet építenek az új. hatalmas szarvasmarha-istálló mellett. Az állatok részére azonban nemcsak a férőhelyet biztosítják, hanem gondoskod­nak azok ellátásáról is, bizo­nyítja ezt a behordott és kazal­ba rakott nagy mennyiségű ta­karmány. — ISMÉT MEGNYÍLT a hatvani Vörös Csillag Film­színház. Több hónapos tata- rozási munkálatok után, csü­törtökön újból megnyüt a mo­zi. A Háború és béke című színes filmet vetítették első­nek. — ÜDÍTŐITAL palackozókat létesít a pétervásári, füzesabo­nyi és a hevesi járásban a MÉSZÖV. A palackozókban csipkeszörp, málna és narancs­ízű szörp kerül palackozásra. Az új palackozók üzemelteté­sét még a harmadik\negyedéy ben megkezdik, a palackok ki­hordását gépkocsik beállításá­val azonnal biztosítják. — JÁRDAÉPÍTÉSEKET végeznek Hatvanban. A váro­si tanács ipari és műszaki osztálya mellett működő út­karbantartó részleg jelenleg a Hatvan főútvonalainak jár­dajavításaival foglalkozik és a külterületeken új betonjár­dákat építenek. A közelmúlt során 1500 négyzetméter be­tonjárda készült eL Ä ELKÉSZÜLT Verpeléten egy modem, vasbetonvázas híd. A Tama egyik holtága felett, jórészt társadalmi munkával és jelentős összeggel új hidat épí­tettek. hogy biztosítsák az al­sótelep lakóinak biztonságos közlekedését, a termények ha­zaszállítását. Az építők befe­jezték a munkát, a hidat átad­tak a forgalomnak. A petőfibányai gyerekek kárán • •. A balatonxamárdi üdültetés sajnálatos körülményeiről Nemrég hírt adtunk arról, hogy a Mátravidéki Szénbá' nyászati Tröszt majdnem 200 bányászgyereket üdültetett a Balaton partján két hétig. Nagy örömmel készültek a gye­rekek és a kísérő pedagógusok az üdülésre, de a szülők és a tröszt vezetői is a várakozás feszültségével tekintettek ások pihenést, szórakozást ígérő két hét elé. Mint utólag a szakszervezeti területi bizottságon megtud­tuk, nem valósultak meg az elképzelések, sőt, olyan körül­mények közé kerültek az üdü­lésre vágyó gyerekek, amidről szólnunk kell. Dénes István, a területi bizottság előadója'hív­ta fel figyelmünket az alábbi tényekre, amiket a bizottság a SZOT tudomására akar hozni. Már a megérkezéskor kelle­metlen helyzet várta a petőfi- bányaiakat. Ügy volt, hogy 170 gyerek lesz az üdülőben, de a szolnoki tröszttől még 20 gye­reket utaltak be, s így a 190 gyerekhez a 6 pedagógus kísé­rő kevésnek bizonyult. Ez a körülmény különösen akkor vált bonyolulttá, amikor bekö­szöntött a hűvösebb idő. Az üdülőben nem volt elég hely, mivel csak hálószobákat és egy kis ebédlőt rendeztek be a gye­rekeknek. A gyerekek reggel­től estig az ágyakra szorultak fel. Játéklehetőség sem volt jó­formán semmi. Alig néhány társasjátékot találtak csak, de még pinpong-labdát sem kap­tak, bár asztal és ütő volt. Tekintettel arra, hogy a két hét alatt ritkán sütött a nap, és terhessé vált ez a szobákba való beszorulás, kénytelenek voltak még 4 nevelőt kérni a tröszttől, hogy a felügyeletet biztosítani tudják. Orvos és védőnő csak 4 nap­pal később érkezett, az üdülte­tés kezdetén tehát nem vizs­gálta meg a gyerekeket senki. De a visszautazás előtt sem volt hajlandó a vizsgálatot sem az orvos, sem a védőnő elvégezni. Az étkeztetéssel is baj volt. Az ételt a 19. számú SZOT- üdülőből lovaskocsival szállí­tották át. Több esetben előfor­dult, hogy az étel úgy kihűlt, mire megérkezett, hogy a gye­rekek nem ették meg. Az egyik napon a ló megijedt egy autó­tól, a kocsit befordította az árokba és a főzelék a süte­ménnyel összekeveredve jutott el az étkezéshez. A megérkezés napján csak teát kaptak délre a gyerekek, pedig hosszú út állt mögöttük Ugyanakkor estére savanyúká­poszta volt kompóttal. Általá­ban szárazfőzelékeket kaptak, a menü nagyon télies jellegű volt. A két hét alatt csak két­szer jutott gyümölcs a gyere­keknek. Amikor a trösztbizott­ság lent járt látogatóba, látva az érthetetlen helyzetet, maga vásárolt a gyerekeknek ősziba­rackot. Az étterem annyira kicsi volt, hogy két turnusban folyt az étkeztetés. A reggelit leg többször kilenc órára, az ebé­det pedig fél háromra fejezték Újdonságok a párizsi áruházakban A párizsi Lafayette áruház a napokban mutatta be a sajtó­nak és a külföldi vásárlóknak az őszi piac újdonságait. Többek között bemutatták azt az októberben forgalomba kerülő iskolatáskát, amelyet az ifjú diáklányok vállra akaszt­va viselnek. A gyártó cég — óh, pedagógia! — az iskolatáská­kon külön zsebeket helyezett el a kozmetikumok részére! Az újdonságok között szere­pel a „fregoli”-golyóstoll: ez az alkalmatosság egyben a kulcs­tartó. az öngyújtó, a levélne­hezék, a hőmérő és az iránytű funkcióit is betölti. A párizsi televízióban nagy sikert aratott „Ivanhoe" című ifjúsági sorozat hatására a já­tékiparban újból divatba jön­nek a „középkori” játékok: a legkülönfélébb várakat, felvo- nóhidakat, régimódi ágyúkat és egyéb fegyvereket dobnak piacra. A legmodernebb tech­nika is képviselve van azon­ban, így pl. kibocsátásra kerül egy játékautó. amely benzin­motorral működik és óránkét 50 kilométeres sebességgel ha­lad. Ennek az ára egyébként ezer új frank lesz. EGRI VÖRÖS CSILLAG Végállomás: szerelem (szélesv.) EGRI BRÖDY Az aranyvonat EGRI KERTMOZI Négyszáz csapás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Párizsi balett GYÖNGYÖSI PUSKIN Üdülés pénz nélkül HATVANI KOSSUTH Csodagyerekek FÜZESABONY Felhívás táncra HEVES Virrad FÉTERVASARA Vörös tinta HATVANI VÖRÖS CSILLAG Háború és béke (I,—XI. rész) be. A visszautazáskor kapott úticsomag kevés élelmet tar­talmazott. A kapott főtt tojás nagy része romlott volt. Mindezek a tények rossz fényt vetnek az üdültetésre. A SZOT sok évre visszamenően is kivívta az üdülők elismeré­sét, nemcsak az üdültetés kul­túrált, minden igényt kielégítő körülményeivel, hanem az ét­keztetés színvonalával is. Márcsak emiatt is érthetet­len az az állapot, ami Bala- tonzamárdiban uralkodott. Amikor ezt a véleményünket kifejeztük, Dénes elvtárs a kö­vetkezőket mondta: — Mi nem a SZOT-ot hibáz­tatjuk, hanem a 19. számú SZOT-üdülő konyhavezetőjét. A konyhavezetőt még Gyön­gy ösorosziból ismerjük. Azért kellett elbocsátanunk, mert túlságosan szereti az italt, ami miatt az üzemi étkeztetést tel­jesen elhanyagolta Gyöngyös- orosziban is. Csak azt nem értjük, hogy a SZOT hogyan alkalmazhatta ezt az embert ilyen beosztásba. Bízunk abban, hogy a pető- fibányaiak kárán tanult a SZOT, és megvizsgálja a kö­rülményeket Balatonzamárd'- ban is. A SZOT-üdülők jó hírneve is ezt kívánja. G. Molnár Ferenc I960. JULIUS 16., SZOMBAT: VALTER 70 évvel ezelőtt, 1890. július 16-án halt meg GOTTFRIED KELLER, svájci költő. Humoros novelláiban a kispolgárokat gú­nyolja ki (Seldwylai emberek, Zürichi novellák). Martin Salander című regénye a kor anyagias gondolkodását támadja. Jelentősek balladái és lírai költeményei. Főműve a Zöld Henrik című re­gény, melyben önéletrajzát adja. Keller L819-ben született. 105 évvel ezelőtt, 1855. július 16-án született GEORGES RODEN­BACH, belga—francia író. Előbb a parnasszistákhoz, majd a szim­bolista Irányzathoz tartozott. Művei misztikus, pesszimista jellegű­ek (A csend birodalma, a holt Brugge). Rodenbach 1898-ban halt meg. , 15 évvel ezelőtt, 1945. július 16-án dobták le az első kísérleti atombombát az USA Üj-Mexikó államában, Los Alamos mellett; Ezt a kísérletet egy hónapon belül követte a Hirosimára és Naga- szakira (Japán) ledobott atombomba, amely az emberiség történe­tének legnagyobb tömegpusztítását végezte. Az amerikai szenátusi bizottság kimutatása a fiatalkorúak bűnözéséről 1958-ban az Egyesült Álla­mokban 600 000 17 éven aluli gyermek került a bíróság elé különböző bűncselekmények miatt. Ez a szám háromszorosa a 10 évvel ezelőttinek. Az autó­lopásért, zsebtolvajlásért, kü­lönféle erőszakos cselekménye­kért elítélt fiatalkorúak egy- harmada kábítószerekkel élt. A megdöbbentő adatokat tar­talmazó 129 oldalas beszámo­lót Thomas C. Henninge de­mokrata párti szenátor terjesz­tette a szenátus elé. A szenátusi bizottság a be­számoló megvitatása után ja­vaslatot tett a szociális gondo­zók számának növelésére, to­vábbá az eddiginél megfele­lőbb gyermekbíróságok létesí­tésére. Megállapították azon­ban. hogy ez igen hosszúlejára­tú program, mivel jelenleg az országban nincs elegendő ki­képzett szakember, aki vállal­hatná a megtévedt fiatalok ne­velését. A demokrata párti szenátor előterjesztését a szenátus egyes republikánus párti tagjai „hisz­tériás túlzásnak” minősítették. Äz aranyvonat A napokban kerül bemu­tatásra a Bródy-moziban „Ax aranyvonat’* című, ma- gyárul beszélő szovjet film. Ebből az alkalomból közöl­jük az alábbi sorokat. ... 1919. TIZENNÉGY állam hadserege támad Szovjetorosz- országra. Ellenség fenyegetett a tenger felől, már elég nagy területet el is foglaltak. A fia­tal szovjet köztársaság tűzgyű- rűbe került. Angol, amerikai, francia és japán csatahajók hasították a tenger vizét, közel az orosz partokhoz, özönlöttek az ágyúkkal, golyószórókkal és töltényekkel megrakott hajó­karavánok Európából, Ameri­kából, Japánból. A rakomá­nyok oroszlánrészét vonatok szállították Vlagyivosztokból Omszkba, az álfőparancsnok- nak, Kolcsak admirálisnak. 1918 őszétől kezdve Omszk lett Kolcsak fővárosa. Ott szé­keltek az idegen katonai követ­ségek. A monarchista Kolcsak admirális volt az antant leg­hatalmasabb ütőkártyája. Szovjetoroszország, megaka­dályozva az ellenség előrenyo­mulását, fő erőit keleten össz­pontosította. „Kolcsak az ellen- forradalom fővezére... A szov­jet köztársaság sorsa Keleten dől el!” — írta ekkor V. I. Le­nin. A fehéroroszok félmilliós hadserege és az intervenciósok Szibériában gyülekeztek akkor. Ahogy a hollók ereszkednek le zsákmányukra, úgy szállták meg Kolcsak parancsnoki sát­rát az angol, francia, japán tá­bornokok és pénzemberek ban­dái. Kinyújtották csápjaikat Szibéria arany- és ólombányái felé, meg akarták kaparintani, Szibéria gazdagsága elvakítot­ta az intervenciósok falánk te­kintetét. Churchill, Anglia ak­kori hadügyminisztere, azt mondta azokban a napokban, hogy Szibéria Amerika felfe­dezése óta a civilizált világ számára a legnagyobb zsák­mány. De LEGINKÁBB Kolcsak aranytartaléka érdekelte az antantot. 1918 tavaszán, ami­kor Moszkva különösen veszé­lyes helyzetben volt, a szovjet kormány Lenin javaslatára, el­rendelte, hogy a köztársaság aranytartalékának egy részét szállítsák el a fővárosból Ka- zanyba. Az aranyat nagy titok­ban el is szállították Kazany- ba és ezt az ottani várban he­lyezték el. De az eszereknek és a fehérekkel együttműködő cseheknek sikerült magukhoz ragadniuk ezt az aranykészle­tet, amelyet először Szamará­ba, majd Omszkba vittek. Amikor 1919 telének a vé­gén a vöröshadsereg támadás­ba ment át Kolcsakék ellen a Volgánál, az omszki „kor­mányzó” 1236 láda rúdaranyat indított útnak Vlagyivosztok felé. A fehérgárdisták összesen 651 millió 632 ezer rubel érté­kű aranyat és ezüstöt szállítot­tak el Kazanyból. Az elszállí­tott arany és ezüst összsúlya 30 563 púd volt. E készletből a franciák 676, az angolok 516 pudot kaptak a fegyverszállí­tásokért. Ezenkívül az angolok és franciák együtt kaptak még 698 pud, a japánok pedig 11 442 aranyat és ezüstöt. Ilyen bősé­gesen fizetett Kolcsak a nép aranyával az antanttól kapott fegyverekért. Időnként Kolcsak ékszer­kiállításokat rendezett, hogy egy kicsit megcsiklandozza a szövetségesek idegeit és meg­mutassa nekik pénzügyi hatal­mát és fizetőképességét. Az antant képviselőinek: a fran­cia, az angol tábornokoknak, a japánoknak és amerikaiaknak saját szemükkel kellett meg­nézniük Kolcsak aranykészle­tét. 19Í9-ben a Kazanyban össze- rablott arany mintegy kéthar­mad része újra szovjet kézbe került, és ennek a merész vál­lalkozásnak történetét vitték filmre a nálunk is jól ismert Túr testvérek. „AZ ARANYVONAT” a pol­gárháború komor napjait, a bolsevikok bátorságát, párthű­ségét mutatja be. Műfajara nézve nem pszichológiai drá­ma, inkább izgalmas, kalandos történet, amely főleg azért is számot tarthat érdeklődésünk­re, mert főhősét, Istvánt, Zalka Máté alakjáról mintázták a szerzők. Dr. Bihari József FELSÖTÁRKÁNY FELETT, a csodás szépségű Bükkben, az egykori katonai tábor helyén, megkezdődött Eger város úttö­rői Kolacskovszky Lajos őrs­vezető csoportjának táborozá­sa. Néhány napja, hogy meg­érkeztek a táborozok, s már büszkén feszülnek neki az ég­benyúló fák lombjain át-incsel- kedő szélnek a körben sorako­zó sátrak falai. A sátorváros főterén, magasra kúszva, leng nemzeti lobogó, s fölötte, messzehangzóan hirdeti az is­merős jelvény az úttörőkö­szöntést és jelszót: Előre! Dél­után öt óra van. A tábor olyan, mint valami nyüzsgő hangya­boly. Itt fürge úttörőkezek te­lefonkábelt húznak, ott hang­szórókat szerelnek a „műszaki­ak”, a „kultúrsátor’’ fölé most szökkentik magasba a televí­zió ezüstcsillogású antennáját, amott tábori zuhanyozót il­lesztenek össze, szinte verse­nyezve a fenyegetően gyüleke­ző esőfelhőkkel: vajon melyi­kük kezdi előbb a zuhanyo­zást. A sátrak is megkapják a végső simítást, hiszen már is versenyben áll az öt raj: me­lyiknek körlete lesz a legízlé­sesebb, s leggyakorlatiasabb kivitelezésű? Mindenkit ser­kent az első helyezés kiérdem- lése, no és az első díjat jelen­tő 50 csokiszelet. Látogatás egy korszerű úttörfi-kiképzőtáborban DE NÉZZÜK KÖZELEBB­RŐL, kik is a táborlakók, s milyen célt szolgál ittlétük? Ez a kiképzőtábor alapvetően különbözik a szokványos út­törőtáborozásoktól. Amíg azok elsősorban a szórakoztatva ne­velés, vagy éppen az üdülés szolgálatában állnak, s ott még a „komoly” napirendi pontok is inkább játékos megoldáso­kat kívánnak, ez a kiképzőtá­bor tanfolyamszerű foglalko­zást jelent, megvalósítandó szo­ros programmal s konkrét ki­képzési anyaggal... Az a 120 úttörő fiú és leány, aki Eger különböző úttörőcsapataiból ide érkezett, a kéthetes turnus után, mint kiképzett őrsvezető kíván „leszerelni”, s maga a tábori kiképzés szerves gya­korlati kiegészítője és befeje­zése a tanév alatti elméleti ok­tatásnak. A szó valójában most válik életté és valósággá: a furcsa kis térképjelekből most lesz csobogó patak, hegyi ösvény és megmászásra váró hegyorom, s magára az egész természetre most kezd igazán rálátni a sok öntudatosodó kis úttörő szeme... Ez a kiképzés is az élet egy kis előiskolája. A tábor programja sokkal többre terjed ki, mint amit természetszeretet, turisztika, táborozás, portyázás általában jelenteni szoktak. A gyerekek megismerkednek a legkülön­bözőbb technikai fogalmak ízé­vel is: televíziót, magnetofont kezelnek, „munkába veszik” a tábori mopedokat, telefont sze­relnek, s egyszer legalább megpróbál mindenki (a fiúk is!) varrógépen varrni! — Kü­lönös találkozása ez itt, a ter­mészet ölén a technika vívmá­nyainak s az ősi fák kultúrá­tól nem érintett világának! Es milyen finom tapintattal tör­ténik egybehangolásuk! — A táborban például villanyfény is van, de az elektromosság inkább csak energiaforrás: a sátrakba nincs bevezetve, még csak a főtéren sem ég villany­égő: a tábor romantikáját bűn lenne elrabolni, hát még a tá­bortüzek szent áhítatát; mint ahogy a hangszórók is inkább csak a hírközlés szolgálatában állnak s nem akarnak verseny­re kelni a legszebb dallal és zenével — a madárcsicsergés­sel... S a portyázások célja is már nemcsak az erdők járat­lan sűrűjének felkutatása. Út­törőink kis csapatokba verőd­ve „megszállják” a közeli fal­vakat. Megfigyelik az ébredő falut, beszélgetésbe elegyed­nek az aratókkal, vagy éppen ők is bekapcsolódnak a mezei munkába, közben dalokat, me­séket gyűjtenek, fényképeznek, jegyzetelnek s miközben egy későbbi úttörőkiállításhoz gaz­dag anyagra tesznek szert, ész­re sem veszik, mint jutottak egyre közelebb ők maguk is — a dolgozó emberhez. Ter­mészetesen itt sem hiányoznak a tábori élet szokásos szórako­zási lehetőségei: számcsaták, tábortüzek, sportversenyek, sakk, pingpong, könyvtár stb. teszik lehetővé a komoly fog­lalkozások mellett megmaradó szabad idő kellemes eltöltését. ENNEK a KÜLÖNÖS, nem­csak tagjai szerint, de jellegé­ben is úttörő sátorvárosnak életét irányítja, mint táborpa­rancsnok, Király Gyula elfogy- hatatlan munkakedvvel, őszin­te gyermekszeretettel, s a fel­adat komolyságához mért ön­tudattal. Munkájának támoga­tója az a lelkes fiatalokból álló „vezérkar”, amelynek minden tagjáról, önzetlen munkaválla­lásukról csak az elismerés hangján lehet szólni. A látott sok dicséretes ered­mény mellett, e sorok írója hadd mondhassa el mégis két hiányérzetét — tanácsadás­ként. A táborvezetőségek felé: — Bármennyire is kívánatos if­júságunknak az életre való előkészítése, az életrenevelés törekvésének sohasem szabad elszakadnia a gyermek életko­rának figyelembevételétől. A megvalósítandó nemes cél egy­magában nem döntő kritérium a megvalósításhoz: nevelőmun­kánk egyetlen mozzanatában sem hiányozhat a „mit” mellől a „mikor” mérlegelése. A pe­dagógusok felé: az egyre jelen­tősebben kibontakozó úttörő- mozgalom nem nélkülözheti a sok évi gyakorlattal rendelke­ző pedagógusainkat sem. Ne tagadják meg ezt a közremű­ködésüket a mozgalomtól. Az ő nevelői tapasztalataikra csakúgy szükség van, mint a fiatal úttörővezető lelkes oda­adására. Csak e kettő össz­hangjával valósítható meg en­nek a nagyszerű ifjúsági moz­galomnak végső célja: különb ifjúság — különb nemzedék! Abkarovits Endre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom