Népújság, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-14 / 165. szám

1960. július 14., csütörtök

NÉPÜJSAG

3

Munkásmódra gondolkodni a tanulásról

Egy budapesti pedagógus barátommal találkoztam tegnap Gyöngyösön. A KISZ Központi Bizottságának megbízásából járt a Mátrában és ellenőrizte az ifjúsági táborokat. Ö mesélte, hogy a közeljövőben egy magyar pedagógus küldöttség tagjaként a Szovjetunióba indul, ahol a nevelés problémáiról, a magyar, a szovjet iskola- reformról tanácskoznak majd szovjet kollégáikkal. Elmondotta azt is, hogy a küldöttség több hetet tölt a Szovjetunióban és a szovjet pedagógusok igen nagy érdeklődést mutatnak máris a tizenkétosztályos magyar kísérleti iskolák eredményei, tapasztalatai iránt és mint nyilatkoztak, sokat akarnak tanulni magyar barátaiktól.

Pedagógus barátommal olvastuk el ugyanez alkalommal N. Sz. Hruscsov elvtárs beszédét is, amelyet az OSZSZSZK pedagógus kongresszusán a köznevelés feladatairól mondott. Közös, egyértelmű megállapításunk szerint ez a beszéd a szocialista pedagógia vezérfonala, amely nagy távlatokra irányt mutat a legfontosabb kérdésekben, mindenekelőtt azonban teljes nyíltsággal tisztázza az alapproblémát, amely szerint1 — „Munkás módra kell gondolkodnunk a tanulásról.”

— „Non scholae séd vitae discimus” — jut eszembe diákkorom latin mondása, amelyet ugyan tanítottak annak idején iskoláinkban, csak éppen nem alkalmaztak és a sokat és méltán dicsért humán műveltség mellett éppenséggel mindenről megfeledkezett kultuszkormányzatunk, aminek csak legkisebb köze is volt a gyakorlati élethez, a munkához. És így vált hazugsággá a latin mondás, amelyet, ha elfelejtett bemagolni az ember, jogosan kapta meg érte a szekundát, de belső tartalmával, értelmének megvalósításával keveset törődött a kultuszminiszter.

A szocialista társadalomnak új típusú emberekre van szüksége, akiket új módon, új eszközökkel lehet kinevelni, a társadalom hasznos tagjává tenni. Ezért fontos, elsőrendűen fontos számunkra a nevelés, ezért szólott Hruscsov elvtárs oly terjedelmesen és alapos megfontolással* e problémáról a szovjet tanítók és tanárok kongresszusán, ezért kapott teret e kérdés a nagy, hatalmas nemzetközi kérdések mellett olyan súllyal, mint amilyet joggal elvárhat az egész pedagógus társadalom. Hruscsov- nak az említett beszéde ékes bizonyítéka annak, hogy a Szovjetunió, a világ első szocialista országa — ahol ma már igazán közkincs a tudás, mindenki számára könnyen hozzáférhető a tanulás —, mily nagy gondot fordít a szovjet ifjúság nevelésére, azokéra, akik már a kommunista társadalmat lesznek hivatva felépíteni.

— Az élet megmutatta, hogy egyáltalán nem csökkenti a humánképzés színvonalát, ha a tanulókat bevonják a termelő munkába — jelentette ki a kommunista párt első titkára. És ezzel a kijelentésével egyúttal választ adott azoknak, akik a gyakorlati életre való neveléstől, a politechnikai oktatás bevezetésétől éppen a tanulók humán műveltségének szilárdságát' féltették. Nyíltan és világosan beszélt arról is, hogy még a Szovjetunióban sem minden szülő értelmezi helyesen a problémát, az oktatást, a pályaválasztás jelentőségét és úgy vélik, hogy talán az a leghelyesebb, ha a középiskola holmi „íróasztalmunkára” képesít továbbra is.

Hangsúlyozta azt, hogy a szülőknek meg kell érteniök, hogy a megkezdett úton tovább kell lépni és aláhúzottan kijelentette: „Munkásmódra

kell gondoskodni a tanulásról.”

Igen. És ez a legfontosabb, a döntő nemcsak a Szovjetunióban, hanem mindenütt, ahol szocialista társadalmat építenek. Ennek a társadalomnak művelt, intelligens és nem utolsósorban szakképzett munkásokra, bányászokra, esztergályosokra, parasztokra, mérnökökre, orvosokra, jószággondozókra, vasutasokra van szüksége, akik tisztán látnak Ss biztosan eligazodnak tudásuk segítségével az életben, a munkában. Nincs és nem lehet ma már lenézett foglalkozás, alan- tos munka, holmiféle „szolgai elfoglaltság”. Ez idegen lenne ettől a társadalomtól.

— Úriembert, láttam egy úriembert — hallani még ma is leginkább öregek szájából, noha már-már ott tartunk, hogy sértésnek számít e szó.

Ur? Mosolyogni való. S e szót az elmúlt tizenöt év alatt alaposan megrágcsálta már az idő. Dolgozó ember, munkásember, ezek a szavak a mieink és ezekre joggal lehet büszke bányász, orvos, pedagógus, paraszt egyaránt. A mi társadalmunk egyaránt becsül minden embert, aki hasznos tagja akar lenni, illetve hasznos tagja is ennek a társadalomnak. Hasznos tagja pedig csak tanulás útján lehet, legyen bármilyen elfoglaltságú.

— Egyformán kell a tudomány mindenkinek — mondotta Hruscsov és itt nem felejtette el hangsúlyozni a család nevelő szerepét, felelősségét

— A szülők és az idősebb családtagok példamutatása igen fontos a nézetek, az eszmények, a törekvések, szokások kialakulása szempontjából — mondotta. És mivel ennyire fontos a családi nevelés, a pártszervezeteket bízta meg azzal, hogy folyjanak be bátran a nevelés ügyébe és ne tartsák azt kizárólag a szülők magnáügyének. Szavaiból az is kitűnik, hogy egyetlen szülőnek — bármilyen magas beosztásban is legyen — nincs joga társadalmi munkára hivatkozva, kivetni nyakából gyermekei nevelésének ügyét, gondját.

— Akik így gondolkodnának, azokat keményen meg kell bírálni — jelentette ki N. Sz. Hruscsov és végezetül kérte a pártszervezeteket, kerüljenek közelebb a pedagógusokhoz, ismerjék meg őket jobban és gondoskodjanak róluk.

Néhány hét múlva az ország népe elé kerül megvitatásra a magyar iskolareform. Mi magunk mondhatjuk meg őszintén véleményünket majd róla, mi tetszik, mi nem, mivel értünk egyet, mivel nem. És a dolgozó milliók megvitatása után, a szülők fórumának elfogadása után születnek majd meg törvényeink, amelyek újabb lépéssel viszik majd előre a szocialista úton a magyar nevelésügyet.

Szántó István

Uj térkép a Holdról

A szovjet csillagászati és geológiai társaság üzbég tagozata háromszínnyomású térképet adott ki a Holdról. A térkép a Hold terepalakulatainak valamennyi elnevezését tartalmazza. Szemléltetően bemutatja a „tengereket”, hegyvonulatokat, krátereket és a holdfelszín más képződményeit. A térkép feltünteti a „Lunyik—II” becsapódásának helyét is.

VAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA

rj;rófi SAHpoe eibeszélŐ eóoesttfvvÉMe* Caozos tmbtSzenr

Fordítsanak nagyobb gondot a bizonylati fegyelem betartására a termelőszövetkezetekben

MOST, AMIKOR a több hónapos nehéz munka a mező- gazdaságban is meghozza gyümölcsét, az úgynevezett „papírmunkák” is megnövekednek. A magtárba szállított gabonaféléket, a leszedett zöldségfélét, lenyírt gyapjút, stb., — számba kell venni, le kell mérni, s mint gazdasági eseményt, megfelelően bizonyla- tozni és a könyvelésben rögzíteni kell. Ezek igen fontos tennivalók, és hogy miként hajtják végre a termelőszövetkezetekben, az elsősorban a termelőszövetkezeti vezetőkön múlik. A mezőgazdasági munkacsúcsok idején még inkább meg kell követelni azon feladatok végrehajátását, amit a termelőszövetkezet tagsága a számadási felelősökre bízott.

Tapasztalható megyénk egyes termelőszövetkezeteinél is, hogy a nyilvántartások, a bizonylatolások és a könyvelés területén nincs minden rendben, kisebb-nagyobb hiányosságok mutatkoznak. Nincs meg a könyvelésben a naprakészség, és utólagos visszaemlékezésből sok esetben a valóságot elferdítve történik meg a könyvelés. Éppen ezen okok miatt igen fontos, hogy beszéljünk a bizonylati rend és okmányfegyelem betartásáról. Mint általában a számvitel, a termelőszövetkezeti számvitel is, bizonylatokra épül fel. Éppen ezért annak pontosnak és rendszeresnek kell lennie. Különösen fontos a bizonylatok formai és tartalmi kitöltése, az utalványozó, átvevő, vagy befizető, stb. aláírása, ami nem egy esetben felületességből elmarad.

IGEN SOKAN HOZZA nem

értésből a bizonylatolást felesleges rossznak, bürokráciának minősítik. Ott, ahol így vélekednek erről, nincs vagyonbiztonság, nincs elszámolási fegyelem, és megvan a lehetőség a közös vagyon megkárosítására. Nem egy helyen lebecsülik az úgynevezett számadási felelősök (pénztáros, raktáros, magtáros, stb.) munkáját. Pedig a számadási felelősök igen felelősségteljes munkát végeznek, mert ők kezelik a termelőszövetkezeti vagyon jelentős részét, és ezért felelősek a termelőszövetkezet tagsága előtt

A termelőszövetkezeti vezetőknek, de a tagságnak is, meg kell követelniök, hogy minden gazdasági esemény úgy kerüljön bizonylatolásra, ahogyan azt a pénzügyi fegyelem és ügyviteli rend megköveteli.

Jogosan merül fel a tagság részéről kétség például olyan esetben, mint a ta maörsi termelőszövetkezetnél, ahol az eladásra elszállított borsó árát az eladással megbízott személy egy összegbe leteszi a tsz asztalára és nem tudja, mennyi volt az elvitt borsó mennyisége és hány kilogrammot adott el, csak azt, hogy azért 1200 forintot kapott. Helytelen az is,

hogy például a domoszlói termelőszövetkezettől Ózdra értékesítésre elvitt áru mennyiségéről nincs tudomása a főkönyvelőnek, vagy raktárosnak. A termelőszövetkezetből elszállított árukról minden esetben bizonylatot kell kiállítani, mert megfelelő bizonylatolás esetében akár a tagoknak, akár az ellenőrző szerveknek, azonnali és megnyugtató választ tudnak adni, nem történik meg rosszindulatú feltételezés.

Nagyon helyes és követendő, ha a termelőszövetkezeti elnökök ellenőrzik, és ha kell, felelősségre is vonják azokat, akik a közös vagyon őrzését nem megfelelően végzik.

A SZÁMADÁSI felelősök, akik a gazdasági eredményekről először értesülnek, a tagság bizalmából lettek helyükre állítva, és a tagok el is várják, hogy a gazdasági eseményeket a közösség érdekében megfelelően rögzítsék. Jó munkájukkal meg tudják akadályozni a közös vagyon elherdálását és biztos őrei lehetnek a termelőszövetkezeti közös vagyonnak. Hanyag, nemtörődöm munka esetén azonban lehetőséget adnak a közös vagyon elfecsérelésére, hűtlen kezelésére. Éppen ezért szükséges, hogy a termelőszövetkezeti vezetők sok munkájuk mellett is nagy gondot fordítsanak a bizonylati fegyelem j betartására.

Innen — onnan

Olvasom, hogy Kari Frisch, neves müncheni méhészszakember megállapította, hogy a méhek ugyanolyan ízeket éreznek, mint mi, — az emberek. Ragyogó. Már hallom a párbeszédet köztem és egy méh között:

Én: Na, mit szól, kedves Posz űr, milyen remek íze van ennek a kacsasültnek. .Posz úr (kissé re- zignáltan): Remek...

remek, de azért a sertéscsülköt valahogy jobban szeretem. ,

•

A párizsi Lafayette

áruház sajtóbemutatóján, mint őszi újdonság keltett nagy feltűnést a „Fregoli” golyóstoll, amely egyben kulcstartó, öngyújtó, levélnehezék, hőmérő és iránytű — is.

Primitív jószág: pe- dikűrözni nem is lehet vele!

*

Hannoverben ül össze a vegetáriánusok világkongresszusa. '

Nagyszabású és nagy jelentőségű lesz ez a kongresszus, amelyre már az öt világrész vegetáriánusai kijelölték küldötteiket is.

Meg vagyok győződve róla, hogy ez a kongresszus nem fog szűkölködni a táviratokban sem. öt világrész sültnekvalója kíván minden bizonynyal szerencsés munkát eme kongresszusnak. Még a békák is, csigák is, osztrigák is.

A tök és a karfiol tiltakozni fog!

•

Az angliai étteremben felemelem a piros korongot, a pincér jön és hozza az étlapról megjelölt ételt. Ha a vendég a zöld korongot emeli fel, a pincér jön, mert tudja, hogy fizetni

akar a fogyasztó.

Kitűnő újítás, méltó a szigetország előkelő éttermeihez.

További javaslatom: a pincér felemel egy sárga korongot, jelzi, hogy esze ágában sincs jönni.

*

Romolo Cortí olasz zeneszerző „E^zpresz- szó” címmel zenedarabot irt, amelynek zenéjét kávéfőzőgépek, kóktélkeverők, ventillátorok, wurlitzerek és egymáshoz ütődő kávéscsészék hangjából komponálta.

Íme: a szférák és az ostobaság zenéje.

(egri)

Az eddig közölt rész tartalma:

Kukorica Jancsi nyáját legeltette, ám nem vigyázott rájuk, hanem subáján heverészve szerelmesét csalogatta magához. Iluskája mellett megfeledkezett a nyájról...

Esteledett már, amikor a nyáj megmaradt juhaival hazaballagott. Gazdája, szokás szerint, számolni akarta a juhokat, ám annak legnagyobb része hiányzott. Első felindulásában elzavarta Jancsit a háztó L

Jancsi megölelte, megcsókolta kedvesét, és elindult idegenbe, hogy hirt, nevet szerezzen a csorba

kiköszörülésére. Éjszaka zslványok közé került, tanyájukat felgyújtotta, majd találkozott a huszárokkal, akik a francia király megsegítésére indultak. Közéjük állt ö is,, és mikor megvívtak a törökökkel, megmentette a francia királylány életét, és épségben átadta királyi apjának.

Hogy az öreg király leányát meglátta, Reszkető örömmel borult a nyakába,

S csak azután mondta a következőket.

Mikor a lyány ajkán tőle sok csók égett:

,Jdost már örömömnek nincsen semmi híja; Szaladjon valaki, s a szakácsot híja, Készítsen, ami jó, mindent vacsorára,

Az én győzedelmes vitézim számára."

Járta már a kancsó isten igazába’,

Ekkor a királynak ily szó jött szájába:

„Figycímezzetek rám, ti nemes vitézek,

Mert nagy fontosságú, amit majd beszélek.”

^... Derék János vitéz, halld most beszédemet: Minthogy megmentetted kedves gyemekemet Vedd el feleségül, legyen ö a tied,

És vele foglald el királyi Székemet...”

„Köszönöm szépen kelmed j&lcaratját,

Amely rám nézve nem érdemelt jóság; Egyszersmind azt is ki kell nyilatkoztatnom, Hogy én e jóságot el nem fogadhatom.. ”

„Nos, hát János vitéz, lyányom megmentője”. Beszélt a király, „ez legyen tetted bére,

Vidd el mindenestől ezt a teli zsákot,

És boldogítsd vele magadat s mátkádat...”

... Búcsúzott a király-lyánytól érzékenyül; Aztán a tengerhez ment és gályára ült... ...A király s a sereg elkísérte oda.

Tőlük sok „szerencsés jó utat” hallhata ..,

(Folytatjuk.) , Pásztor Péter rajzai

t