Népújság, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-13 / 164. szám

1960. július 13., szerda

NÉPÚJSÁG

5

A műanyagoké a jövő

A huszadik században, az atomkorban élünk, még pontosabban a rakéták korában, amikor csodák, mesék és álmok dőlnek halomra, illetőleg válnak valósággá eddig lehetetlennek hitt elképzelések. Űrrakéta a Holdon, nagyított fotográfiák útitársbolygónk titokzatos oldaláról, nagyszerű felfedezések. találmányok, az útjelzői az emberiség, a technika fejlődésének.

Hol vagyunk már attól az Időtől, amikor csak kőből, fából, fémekből tudtunk előállítani használati tárgyakat és fogalmunk sem volt egyéb anyagokról Az idők múlásával új szavakkal gazdagodott szókincsünk. új eszközök, tárgyak jelentek meg olyanok, amelyek megbízhatóan helyettesíthetik a régit, sőt előnyösebbek is azoknál

Nylon, PVC. perion, szálon, kapron, szintetikus szerek ... és ki tudná felsorolni még azokat az újfajta anyagokat, amelyekből napjaink újfajta használati tárgyai, anyagai készülnek. mind nagyobb mennyiségben.

— A műanyagoké a jövő, — állt elém a napokban egy kereskedő és kénytelen voltam igazat adni szavainak, hiszen a műanyagok ma már egyre nagyobb tért hódítanak és valósággal kiszorítják az iparból a „hagyományos1’ anyagokat, közszükségleti tárgyakat. És mindez rövid néhány esztendő alatt, hiszen a nylon ing, nylon harisnya, női fehérneműk, műanyag háztartási cikkek még csak elképzelésként léteztek tíz évvel ezelőtt is.

Az egri Műanyagbolt ez elmúlt év őszén létesült, s egyre emelkedő forgalma is azt igazolja, hogy a műanyagok egyre keresettebb cikkek lesznek, egyre jobban elterjednek, tehát jók. beváltak. A műanyagtárgyak iránti kereslet megmutatkozik az üzlet forgalmában is, hiszen csupán az egri műanyagüzlet az első félévben 275 ezer forintot forgalmazott. Igen jelentős mértékben esik latba az is, hogy a műanyagcikekk használhatóságuk, jóságuk mellett lé íyégésén olcsóbbak is, mint a fémből készült áruk.

Így a 72 forintos lavór műanyagból 40 forint, a gyermek- fürdőkád a 230 forint helyett műanyagból már százötven forintért kapható. Nem is szólva a mokkás, pálinkás, boros készletekről. a dobozokról, kosarakról és más egyéb műanyagból készült tárgyakról. Az üzlet vezetője elmondotta, hogy szinte hónapról hónapra bővül a műanyagból készült cikkek

Uj határosatok, új munka

A Hazafias Népfront városi

bizottsága ülést tartott. Dr. Bakos József elnök megnyitója után Csomó János, a Hazafias Népfront városi titkára tartott kül- és belpolitikai tájékoztatót Napjainkban igen fontos, az, hogy minden ember tisztán lásson, tudja az erőviszonyok alakulását, s ha másként nem is, de legalább saját családjában — politizáljon. Az emberek tudatának formálásában, helyes tájékoztatásában nagy szerepe van a népfront-bizottságnak, és általában a nép- frontosokiiak. Hisz annyi munkahelyen, az élet annyi területén dolgoznak, hogy föltétien szükséges számukra a pontos tájékozódás, és az, hogy esetleges vita, vagy ingadozás esetében határozottan állást tudjanak foglalni, s a véleményeket helyes irányba tudják terelni. Ehhez a munkához adott nagy segítséget Csomó János elvtárs beszámolója Majd a napirend következő pontjaként megtárgyalták a városi bizottság második féléves munkatervét. Az ülés végén bizonyos kiegészítéssel elfogadták a soron levő munkákról szóló határozatokat. (A.)

— AZ ORSZÁG LEGGAZDAGABB betonit lelőhelye van Istenmezején. Ebből az értékes, export szempontjából is jelentős szigetelő és acélöntéshez szükséges

anyagból naponta mintegy száznegyven tonnát termelnek ki az istenmezeji bányászok.

Vérengző természetem miatt, amelyet oly sokan elfelejtettek eddig megróni, — nagyon szeretem a húst. Eme hajlamomat nyilván ósdi őseimtől örököltem, akiknek meg se kottyant két mammut comb uzsonnára és a gímszarvas testét egy főzésre elköltötték viszonylag szűk családjuk körében. Ezek után nem lehet csodálkozni, hogy a minap betértem egy étterembe, amely arra van hivatva, hogy a megéhezett vándort jóllakassa, megitassa és ezáltal boldoggá tegye.

Sült húst kértem. Húst sülve. Nem mam- muthúst, csak sertést, mert az előbbiben még szűkebb a keresztmetszetünk, mint az utóbbiban, s különben is, a mammut az csúnya állat. A disznó is az, de valahogy már megszoktam a disznókat. A húst kihozták, elibém helyezték, s én ott maradtam négy- szemközt a disznósülttel, amely szenv- telenül pislogott rám a tányérból figyelve: mit szólok én hozzál Hát így szóltam:

Ó, disznók disznója, te hús, mitől lettél ilyen kisded, mikor én sertés és nem malac sültet kértem. A malac dz a kicsit, a sertés a felnőtt malacot jelenti, de az étlapon és valóságban, éttermi valóságban — úgy látszik — nem.

Kis disznó malac volt ez, amely összekuporogva hevert a tányéromon és halvány zsírereivel szemtelenül kezdett vigyorogni a szemembe, hogy dühösen mordult fel a gyomrom.

Becsülöm és tisztelem a mikro-tudo- mányt. Becsülöm a mikrofilmet, a mikrobiológiát, a mikrométert, a mikrorádiót,

még a mikro-mikrot is, de nem szeretem a mikro-disznósüllet, amelyet csak mikrométerrel lehet megmérni.

Mikro-szónoklatom után elővettem néhány forintot, ameny- nyit méltónak tartottam ehhez a csöppséghez, hisz kis malacnak nem szabad sok'pénzt adni és fizettem.

Keveselték.

Én a mikrohúst, ők a mikropénzt nem szeretik. Istenem, az ízlések, úgy látszik, különbözőek!

(egri)

emiEfn

a János bácsi,

akit azért, pontosabban, amit azért kellett napirendre tűzni, mert: rettenetes. Ez a János bácsi rövid idő alatt nagyobb karriert futott be, mint a csao bambino, mint a Trubadúr nagyáriája, ez a János bácsi ott harsog mindenütt, óvodában és kocsmában, utcán és kiránduláson: ilyen nagyszájú János bácsival életemben még nem találkoztam, nem beszélve arról, hogy még ráadásul szokeresz a vakeresz.

Ez a népdalba oltott ostobaság, ez az ostobaságba oltott műdal, amelyben kedves anyósomtól, és a keVerttől kezdve mindaz a szellemi és érzelmi bölcsesség elfér, amit csak a szellemtelenség és az érzelmetlenség kitermelni tudott, — szóval ez a János bácsi nem tudom, kinek a terméke. Azt sem, ki a titkos terjesztője, nyilvános népszerűsítője, fizettek-e szerzői jogdíjat érte, vagy sem, — születése, származása, fejlődése a nagy ismeretlent jelenti számomra. De hogy ilyen tűzről pattant szerencsétlenséget dalban, nótában elbeszélve rövid életem évtizedei alatt én még nem nagyon hallottam, arra mérget, vagy legalábbis János bácsit tudok venni.

Jaj: félreértés ne essék, semmi kifogásom az olyan, valóban népajkán termett újsüttetű dalocskák, népdalok iránt, amelyek még új fogalmakat, új szavakat, kifejezéseket is felszínre hoznak. Miért is lenne? De, hogy ez a János bácsi nem a nép szülötte, az olyan biztos, mint ahogy a Jázminvirág című dalt sem távol-keleti szerző szerezte a magyar és dalolni akaró ifjúság számára. Ennek a János bácsinak a bölcsője ott ringott, ahol a végtelen aszfaltmezők felett kavar benzinbűzt a szél, s ez a szag menthetetlenül rátapadt szegény, szerencsétlen Jancsi onklira.

Különben nagyon szép és megható nóta.

Különben egészen megkapó, négy fél kevert után ...

Az ötödiknél már drámai hatása van.

Igenis: halál a János bácsira! (gy ...6)

Melegkonyhát létesítettek, több sört, üdítőitalt árusítanak a mozgóbüfék az aratóknak

Gondoltak a tűző napsütésben dolgozó aratókra a Földművesszövetkezetek Heves megyei Szövetkezeti Központjában, s biztosítják, hogy jégben hűtött sört, üdítőitalt, s több helyen meleg ételt kaphassanak.

A földművesszövetkezeti árudák, italboltok mozgó büféi már évek óta járják a határt, s palackozott, csapolt hideg sört, üdítőitalokat, cukorkát, dohányárut, hideg ételeket, sőt tavaly óta már fagylaltot is árusítanak az aratóknak.

— Az idén már javult az áruellátásunk— mondja Varró Oszkár, a vendéglátóipari szakosztály vezetője —, több sört, üdítő italt tudunk adni az aratóknak, sőt tavaly először Nagyrédén és Vámosgyörkön megszervezett melegétel-ellá- tást, az idén tovább bővíthettük. Csütörtökön kezdjük meg az étkeztetést Hatvanban, s Kerecsenden is. Az itt megszervezett „melegkonyhával” együtt már 14 községben biztosítjuk azt, hogy az aratók a szalonna-kenyér helyett

meleg ételt is kapjanak.

Hús, vaj és tojás viszonylag'öS hiánya, sajnos, érezhető nálunk

ia.i>iiiiiiiiaiiaiiiiiiiiiiiiuiitiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiNiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiuiiiiiiiiiiu»iiiiiiiiiiiiiraitiiiiiiiiiiiiiiiiiiK!iiitiuiitiiiliiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiuiiiiiirmiufHiiiiiiittiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniuiiiliiiiiiuiiiiiiii!iiiiiiiiiiiiiHBiiiiiiiiina‘iiiiiuiii>iiiiiBiiiiiiiiiniiiiii>

BOZSIK IMRE

főaknász bri______________ gádja még a

ta

vasz elején alakult, a har- madjában dolgozó bányászokból. Ä létszám ugyan változik, hol többen jönnek, hol kevesebben, de nagyjából ugyanazok járnak ki. Amikor találkoztam velük, a megszokott „együttes” az árokparton üldögélt, pihentek néhány percet, mielőtt hazaindultak. Mellettük ott a kasza, meg a sarló, a szövetkezet árpáját aratták.

— Segítünk egy kicsit a szövetkezetnek — mondották, mikor munkájuk felől érdeklődtem, s ha megkérdi az ember, hogyan is jutottak erre az elhatározásra, mosolyogva mondják: végeredményben a mi szövetkezetünk. És ebben nemcsak az az igazság, hogy az ő falujukban létezik, hanem az is, hogy ők harminckilencen, akik éppen aznap arattak, teljes létszámmal részt vettek a szövetkezet megszervezésében is.

— Akkoriban megmagyaráztuk nekik, hogy így a jobb. Beszéltünk mi bányászokkal, akik a napi munka után három-négy holdat műveltek meg az asszonnyal, meg parasztemberekkel is, akik csak a földből éltek. Megmondtuk, ha mi naponta több szenet hozunk felszínre, az nekik is jó, de ezért többet kellene termelni a földön is. Ahhoz viszont nagyüzem kell!

Helyettük, vagy velük?

Bozsik Imre főaknász aratóbrigádja

— A tél végén abban segítettünk, hogy megtalálják az utat a nagyüzemhez, most abban, hogy már az első évben rendbeszedjék a gazdaságukat — magyarázták az érdeklődésre.

TAVASZ VEGE FELÉ,

már kapára vártak a vetemé- nyek, kiderült, hogy nem megy a dolog úgy ahogy kellene. Késett a vetés, gyorsan nőtt minden, egyszerre jött a sok kapálnivaló. A bánya pártszervezete, amely felelősnek érzi magát mindenért, ami ebben a községben van — túl a bányán is —, felhívta az embereket: segítsünk a szövetkezetnek. Elsősorban a bányászfeleségekkel beszélgettek, akik földdel léptek be. A túlnyomó többségük jár is dolgozni. Aztán sorra kerültek azok a bányászok, akiknek a felesége tsz-tag. Sokat segítenek, — a munkaegységükkel a feleség jövedelmét szaporítják. De vannak itt szép számmal olyanok is, akiknek nincs egy tal- paltnyi földjük sém. De kijárnak, mert ahogy mondták: a miénk is ez a szövetkezet. Kapáltak, ők kaszálták le a rét nagy részét, a herének, lucerszebeszéltek ketten-ketten, és két férfiből alakulj egy aratópár.

— Az öregapám sem látott ilyet — mondja az egyik bányász kissé bosszúsan, és ez a bosszúság jogos —, hogy meglett, kaszát bíró emberek szedik a markot. Az asszonyok meg, akik esztendőn keresztül ezt csinálták, ülnek otthon. De ez nem a bányászasszonyokra vonatkozik — erősítik meg újból előbbi állításukat. — A középparasztok feleségeire. Hát erről beszélgetünk velük esténként. Mert az sem megy, hogy mi, akik egész héten át lejártunk a bányába, pünkösd vasárnapján dolgoztunk a tsz- nek. Tsz-tagot meg mutatóban sem láttunk — az elnökön, meg a brigádvezetőn kívül. Ha mi el tudtunk menni segíteni, akkor mennyivel jobban el kellene jönni nekik, a sajátu- kat rendben tartani. Ebben igazuk is van a bányászoknak!

Persze, egyszerre nem megy ez magától, nevelni kell az embereket, mert szokatlan még nekik a közös, — védik meg rögtön a szövetkezetieket, még mielőtt mondhatnék valamit.

De majd rájönnek, mit kell tenniük. És hogy erre rájöjjenek, ahhoz a bányászok, kommunisták és pártonkívüliek tettel is, szóval is segítenek.

Van még más is! — folytatják. — Kijövünk segíteni, de kevés a kasza, nálunk nincs otthon. A szövetkezetnek kellene biztosítani több szerszámot. Az sem ártana, ha kijönnének napközben meglátogatni a segítőbrigádot. Mert ha a bánya párttitkára talál időt ehhez, a tsz vezetőinek még jobban kellene találnia lehetőséget erre

Azért nagyobb baj nem lesz itt. Nem marad szégyenben a mi szövetkezetünk — mondják még búcsúzóul.

SZÉP ÉS Jó EZ]—fyéf;

dája annak, hogyan gondolkodnak és cselekednek azok a munkások, akik megértik, mit jelent a szövetkezetek létrehozása. Ezek az emberek mindennapi tettekben mutatják ki; létezik és erős a munkások és parasztok szövetsége.

De a szép példán túl, van ami elgondolkoztató. Es ahogy értesültem, nemcsak ebben a szövetkezetben. Az, hogy a munkások fokozott részvételére azért van szükség, hogy segítsenek a szövetkezetnek az aratást elvégezni, nem azért, hogy helyettük végezzék el Ezen érdemes elgondolkozni!

Deák Rózsi

is. Mi ezen úgy igyekszünk segí- téni, hogy engedélyeztük a helyi árualapokkal való feltöltést. Több termelőszövetkezet maga biztosítja a főzéshez szükséges alapanyagot, mint például Poroszlón. Szihalom már előre készült az aratásra, s tartalékolt 40 hízottsertést, hogy a saját ellátása mellett szükség szerint ki tudja segíteni Mezőszemerét és Egerfar- most.

A jó ebédhez természetesen biztosítjuk a jó hideg sört, üdítő italt és a trafikárut, sőt tavaly óta már

árusítunk fagylaltot is.

Huszonkét cukrászdánk mellett büféink is, ahol fagylaltgép van, mint Recsk, Kere- csend, Csány, Nagyfüged büféiben, sőt még a szezonban Sarudon és Besenyőtelken beinduló gépek is az aratók részére készítenek fagylaltot. Mozgó árusításukat megszerveztük a hevesi, füzesabonyi, bükkszéki, vámosgyörki, pará- di, káli, apci, nagyfügedi határban.

Mint jó hírt, közölhetem: a tavalyi 14 400 hektoliterrel szemben az idén 16 000 hektoliter sört kaptunk az aratási _szezonra, ezen felül a második {[negyedévben 2600 és most a Iharmadik negyedévben 2415 |hektoliter import sört is kap- |tunk.

= A füzesabonyi, hevesi és a fpétervásári járásban üdítő |ital palackozót létesítünk, ah. >1 |csipkeszörp, málna és narancs- |ízű szörp kerül palackozásra. ^Gépkocsikat biztosítunk a szállításhoz. A palackozók üze- fmeltetését még a szezonban |megkezdjük, s így biztosítani ftudjuk az üdítő ital ellátást fis.

| Az aratás idején szükséges Izsákok, ponyvák, kaszák, fenő- |kövek ellátásáról a kereske- |delmi osztály illetékes vezetőije nyilatkozott.

| — Nagy az igény a ponyváiból és zsákból, ezért átmeneti |hiány mutatkr/.ik ugyan, azon- |ban a megyei tanács mezőgaz- =dasági osztálya által megadott jjszükség szerinti ütem alapján jjbiztosítani fogjuk a leszállítá- |sát. A mezőgazdasági nagygépek ellátását a MEZÖSZÖV |biztosítani tudja. Kasza, la- fpát, fenőkó és egyéb aratási |munkáknál szükséges szerszám, munkaeszköz korlátlan fmennyiségben kapható az áHildáinkban.

nának is a javát. Most aratnak. Éppen éjszakások voltak, amikor találkoztam velük. Ledolgozták az éjszakai műszakot, hazamentek enni, aztán irány az árpaföld. Délig arattak, délután alszanak, este újra műszakba mennek.

— Fárasztó? — kérdem, pedig tudom rá a választ is. — Igen — mondják —, de kell! Csakugyan kell, mert a szövetkezet nem mindenben talált még magára.

— Délelőtt mi jöttünk, délután meg azok, akik délelőtt voltak lent a bányában. Naponta nyolcvan-száz bányász arat a szövetkezet földjén.

Szívesen segítenek úgyis, hogy kaszát fognak a kezükbe, úgyis, hogy esténként felkeresik a tagokat, s arról beszélgetnek velük, ami nincs rendjén. Mert ilyén is van.

NAPONTA SZÁZ] a“?£?

nek. Es a tsz-tagok? Bizony elég furcsa helyzet alakult ki. A szövetkezet vezetősége, igén helyesen, felosztotta az aratni valót. Megmondta, kinek mennyit kell betakarítania. Ez eddig jó is lenne, de ami ezután következett, az már nem! Mert a szövetkezet tagjai öszskálája és újabb és űjabb szállítmányok érkeznek a boltba, állnak a vásárlók rendelkezésére.

Érdemes a márkákra is pillantást vetni. Honnan is kapjuk ezeket a műanyagtárgyakat nagyobbrészt? Fördőkádak,

mosdótálak érkeznek Hollandiából. kulacsok, poharak Franciaországból, ételesdobozok

Dániából. Magyar, hazai gyártmányú mű anyagcikkek is kaphatók, de e téren még igen jelentős az importunk és a műanyag szükségleti cikkek jelentős hányadát külföldről vagyunk kénytelenek behozni.

És amikor a műanyagáruk egyre nagyobb keresettségéről beszélünk, értjük meg igazán az MSZMP Központi Bizottságának legutóbbi határozatát, amely többek között behatóan foglalkozik második ötéves tervünk problémáin belül a vegyiipar fejlesztésével is. Néhány mondat csupán a határozatból.

— „Figyelembe véve, hogy a vegyiiparnak hatalmas jelentősége van egész népgazdaságunk műszaki fejlesztésében, hogy olyan hagyományos alapanyagok, mint az acél, a színes fémek, a fa, bőr, a gyapjú mind szélesebb körben helyettesíthetők a vegyiipar által előállítható olcsóbb és előnyösebb tulajdonságú anyagokkal, hogy a vegyiipar számos iparág és a mezőgazdaság nyersanyag-bázisát jelentősen növeli, a Központi Bizottság megállapítja, hogy a második ötéves terv sikeres teljesítéséhez a vegyiipart, az ipar átlagos fejlődését jelentősen meghaladó mértékben kell fejleszt l.”

Az idézett határozatrész utolsó mondata tehát világosan kimondja. hogy a következő

években mind nagyobb mértékben állítunk majd elő műanyag tárgyakat, eszközöket és e óéira igen jelentős összegeket áldozunk. Ez annál is inkább bizonyosnak látszik, miveíl a második ötéves tervben előreláthatólag ipari beruházásaink mintegy egyhatodát fordítjuk a verviipar fejlesztésére, többek között a műszál, a műanyagtermelésre is.

A párt határozata nemcsak- hogy tudomásul veszi a műanyagtermékek elterjedését, hanem azok bevezetését bizonyos terülteken egyenesén előírja. Így a műanyagok és műszálak alkalmazását előírni javasolja a textil, illetve a ruházati iparban, a gépgyártásban, a bútor, — csomagolóanyag, a tömegcikk és az élelmiszer iparban.

A fentiekből világosan kitűnik, hogy mennyire igaz az állítás, hogy a műanyagoké a jövő és ennek érdekében már a második ötéves tervben mindent meg kell tennünk, hogy az e téren mutatkozó lemaradásunkat pótolhassuk. A párt Központi Bizottsága ezért határozatában felhívja a tervezőket, műanyagiparban dolgozókat, vegyészeket, fokozzák erőfeszítéseiket a vegyiipamak az egész népgazdaság érdekét szolgáló, a népgazdaság minden ágának fejlődését meggyorsító, erőteljes fejlesztésére.

És nin. már messze az idő, amikor a hazai műanyagok, közhasznú cikkek itthon termelt tömegeiből hazánk nemcsak a belföldi fogyasztást tudja ellátni, de exportálni is tud.

Lehetőségeink e téren is megvannak és pártunk határozatainak betartásával céljaink reálisan el is érhetők.

Szalay István

Mikro •. •