Népújság, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-08 / 160. szám

I960, július 8., péntek NÉPÚJSÁG s A* aratási jókedv két főoka Kitűnően vizsgáznak a szovjet SZK 3-asok, Hevesen Sikerre viszik U 400 holdas mozgalmat . , , A hevesi községháza előtt valódi sárgáhomokot hordott össze a szél, mintegy tájékoz­tatóul talán, hogy mi jellem­zi a tájol, a környéket. Es va­lóban ez itt a legigazibb al­föld az egész megyében, a sík­ság valamennyi földjéből ju­tott erre, homokból is jócskán. Itt korán kezdődött az ara­tás, előbb mint bárhol, a gép­állomás első kombájnja, már június közepén talált munkát a határban és azóta kint dol­gozik valamennyi gép a földe­ken. A munkát mindenütt a derűs optimizmus hangjai kí­sérik, mert... . — Kitűnően vizsgáznak a szovjet kombájnok — mondja Hevér Lajos, a Hevesi Gépállo­más igazgatója. — Eddig ti­zenhat kombájnt é? nyolc ara­tógépet működtetünk a legtel­jesebb sikerrel és bár nagy­szerű új műhelykocsival ren­delkezünk, nagyobb próbaté­telre a kocsi szerelői szeren­csére még nem kényszerültek. Az aratási jó hangulat egyik oka tehát a jól működő gépek. A hevesi gépállomási igazgató véleménye nyugodtan általá­nosítható, a kombájnokkal mindenki nagyon elégedett, a gép azonban magában kevés­nek bizonyulna, ha az előkészü­leteket elhanyagolták volna korábban. A felkészülés egyik objek­tuma az említett műhelykocsi is, azonban még előbb az, hogy mindenütt biztosítottak a munka menetének feltételei. — Eddig mintegy 2100 hol­dat arattunk — hangzik He­ver Lajos tájékoztatója. — összesen 7080 holdat vállat tünk és ennek már kjs híján egyharmada megvan, bár az igazi aratás, a búza betkarítá- sa még most következik. Ti­zenkét községben, harminchá­rom termelőszövetkezetnek dogozunk. A hozzánk tartozó területen összesen 1600 hold árpa termett, ebből 1400 hol* ■dat a gépállomásunk aratott le. Ag érésidő szerint irányí­tottuk a kombájnokat, mindig oda, ahol dolgozni lehetett. Ezek az SZK 3-as típusú gé­pek igen könnyen mozognak, a vontató sebességével közle­kednek és mi ezt ki is hasz­náltuk. Minden kombájn mel­lett egy cséplőgép üzemel, ez — EGER VÁROS Tanácsa VB Kereskedelmi Felügyelösi- ge közli, hogy Egerben 1960. július 11-én országos állat- és kirakodó-vásárt tartanak tisztítja a termést. A szállí­tást két-három vontató Végzi. A szalmát éjjel-nappal taka­rítják a gépek után. 4z új műhelykocsi körülbelül 700 000 forintot ép A gépállomás igazgatójának kissé ironikusan hangzó meg­jegyzése szerint felér a kocsi berendezése az egész korábbi műhelyfelszerelésükkel. A ki­csi súlya hét és fél tonna. Van bepne: esztergagép, futó, villany-, több autogén-he­gesztő, saját áramfejlesztője és így tovább, sok hasznos szerszám­A felkészülés kiváló. A bri­gádok vezetői naponta küldik az eredményeket a központ­nak és ha valahol segítség kell, azt is telefonon jelentik. A gépállomás munkáját in­kább az hátráltatja, hogy a termelőszövetkezetek nem ren­delkeznek elegendő raktárral. Átány községben jelenleg hat kombájn dolgozik, de most még tizet is oda irányítaná­nak, ha a község napi har­minc vagon termény elhelye­zését biztosítani tudná. Ez azonban lehetetlennek látszik. A raktárkérdés különben má­sutt is gondot okoz, a Hevesi Gépállomás jelenleg működ; kombájnjai napi ötven vagon termény learatására és kicsép- lésére képesek, ez pedig nem kis mennyiség, meg kell ke­resni, hogy hová tegyék. A kombájnok száma a na­pokban gyarapodott, a hevesi járás kapott ismét három ßZK 3*as típusú szovjet gé­pet, és ebből kettő a Hevesi Gépállomásnak jutott Most a gépek összeszerelését végzik, majd bejáratásuk után, rövid néhány nap múlva ezek a kombájnok is mennek a búza­mezőkre. A Hevesi Gépállomás összes kombájnosa és aratógépkeze lője csatlakozott a 400 holdas mozgalomhoz. Az emberek rendkívül nagy körültekintés­sel és lelkesedéssel végzik a munkájukat és bátran nevez­hetjük ezt a tényt az aratási jó hangulat második legfőbb okának. A termés nagyebbára jól si került, a termésátlagok a ter­vezett mennyiségek fölött van­nak. 4 betakarítás sikeres lebonyolítása annyit jelent, hogy a termelőszövetkezetek már az első esztendőben re­kordot érnek el, ennek jelen­tőségét pedig nem kell hosz- szan ecsetelni. Különösen fe­lesleges volna a Hevesi Gép­állomás dolgozóinak esetében ők ugyanis munkájukkal már bebizonyították: jobban értik ezt a dolgot mindenkinél. Jelenleg mind a kombájnok­kal, mind az aratógépekkel I csak nappal dolgoznak, el­mondtuk azt is, hogy a búza aratása, tehát a munka dan­dárja még csak ezután követ­kezik, mégis Fehér József, Pg- bar Kálmán, Csintalan Sándor, és mások is, kitűnő eredmé­nyekkel dicsekedhetnék­Az SZK 3-as típusú kom­bájnok, napi lg—20 hold lé- aratására képesek, eredeti ter­vük a? egész idényre 250 hold, A kombájnosok vállalták,'hogy 400 holdat takarítanak be és ez többségük esetében sikerül is. Csintalan Sándor azon az értekezleten ígérte meg a 400 hold betakarítását, amelyen a mozgalom született. Jelenleg 120 holdat aratott le, de Fehér József 145 holddal még köze­lebb áll a vállalása teljesíté­séhez. Az aratógép-kezelők tel­jesítményének csúcsa 200 hold, Pabar Kálmán eddig több mint felét, azaz 115 hol­dat aratott. A 400 holdas mozgalmat sikerre viszik a Hevesi Gép­állomás dolgozói, ez pedig any- nyit jelept, hogy jóval többet aratnak a gépek a termelőszö­vetkezeteknek. mint ameny-. nyit korábban leszerződtek. A 7000 hold helyett könnyen le­het 8000 hold és az ezres több, mint kétszáz ember tíznapi munkája, ha a kézikaszák nyo­mán dől a gabona. Bizony nagy nyereség a gép és hogy a kezelőik átérzik munkájuk fontosságát, hogy becsülettel helytállnak ezek az emberek. — sss — Ebéd a futószalagon J. F.Coales, Anglia egyik leg­nevesebb automatizálási szak­értője kijelentette, hogy rövi­desen az ebéd elfogyasztása a vendéglőkben legfeljebb 19 percet vesz majd igénybe. A vendég leül egy futószalaghoz kötött asztal mellé, és elektro­nikus robot-pincér szolgálja ki. Mihelyt leült, megérkezik a futószalagon az első fogás és annak elfogyasztása után a többi. Abban a pillanatban, ahogy az ebédjét elfogyasztot­ta, — ehhez a kísérletek alap­ján 19 perc szükséges, — eltű­nik előle az asztal és süllyed a szék is, tehát távozni kényte­len. Coales elmondotta, hogy az automatizált vendéglő terveit Amerikában már teljes részle­tességgel kidolgozták. Beveze­tésének az az akadálya, hogy a „maradi” emberek nem is any- nyira életszükségletnek, mint inkább szórakozásnak tekintik az étkezést. Göbbels filmje l\ew Yorkban Huszonhárom évvel a film elkészítése után. New Y°rk egyik mozijában bemutatták azt a göhbelsi propagandafü- met, amely Adolf Hitler köz­vetlen ellenőrzése alatt készült. „Az akarat győzelme” című ná­ci film forgatókönyvét Göbbels írta, á filmet 120 operatőr 30 felvevőgéppel készítette el és a pácik „a világ legnagyszerűbb propaganda-filmjének” hirdet­ték. New Yorkban azért tartották szükségesnek a film bemutatá­sát, hogy „szemléltessék, mi­lyen technikát alkalmaztak a nácik, propagandacéljaik eléré­sére." Ugrás a sztratoszférából Az elmúlt napokban Pjotr Dolgov szovjet ejtőernyős ugrást hajtott végre 12 974, majd néhány nappal később 14 835 méter magasból. Mindkét eredmény Jelentősen meg­közelíti a jelenlegi hivatalos világrekordot. Képünkön a ki­váló ejtőernyős-ugrás után a gép pilótájával és mérnökével beszélget. y000000000000000000000000000000<>300000000000000000000000 céiszőwf, cl mázia Kerékhoszty, író és 3S éves. Az újságok rendszeresen közlik el­beszéléseit, tárcáit és novelláit. Jelenleg az íróasztalánál ill, egy háromf Avonásos szín­padi művén dolgozik... Körülötte könyvektől roskadozik a könyv- állvány és a félig át­böngészett napi sajtó az íróasztala sarkán hever, költői rendet­lenségben. A falon festmények, az ablak­nál virágok. Felesége — aranyszínű, aranyhajú szőkeség — jobbra tő­le az egyik fotelben ül és köt. A látvány ba­rátságos, meghitt a hangulat, ünnepi, mint az ünnepi festménye­ken. érezni, hogy va­sárnap délután van. , — Csrr... csrr... csrr... — zörrent fel ebben a pillanatban érchangjával a telefon. Az író nyúlt a fehér készülékért: — Halló! Tessék! — Igen, igen... Én va­gyok! Szervusz... ér­tem... igen... Hogyne. Természetesen ott k* izek. Sajnos, csak 7 óra felé érek rá. Jó, jó, igyekszem. Szervusz. — Biztos megint az a csámpás Kórósy! Igaz? ö volt? És kártyázni hívott estére? Szokáso­san... — kíváncsisko­dott. rosszat sejtve az aranyszínű, szőke fele­ség. — Igen! Eltaláltad, drágám, ő hívott — fe­lelt a férj udvariasan, őszintén. — S én 'meg- ígérteim hogy egy par­tit lejátszunk. — Megígérted! — utá­nozta férje szavát ide­gesen. — Igen! — ügy! Egyszóval ez azt jelenti, hogy el­mész? — El... Talán meg akarod tiltani? — Meg, ha tudni akarod. Nem fogsz'el­menni. Érted? Én nem egyezek bele. — Ha... ha... ha...! — nevette el magát a férfi. — De elmegyek! — jelentette ki határo­zottan és újra írni kez­dett. Az aranyszínű fe­leség felpattant helyé­ből: — Nem mész el! Utóvégre a feleséged­del is tölthetsz egy va­sárnapot. Vagy nem? De mit törődsz te a fe­leségeddel? Fő. hogy a te szórakozásod megle­gyen. Az asszonyt meg itthon eheti a fene. Tudd meg, nekem eb­ből elegem volt. Érted? Elegem! Vedd tudomá­sul, ha te most elmész, — én is elmegyek. — Tessék! — morog­ta az író, de a másik meg sem mozdult. — Szóval így állunk! Mehetek! Mehetek, ahová jónak látom! Téged ez nem érdekel. Bezzeg amikor udva­roltál, nem így beszél­tél velem. Akkor bez­zeg a kártya, nem ér­dekelt. Kis virágodnak, életednek szólítottál és térden állva ígérted, hogy soha nem hagysz el, mindenhová viszel magaddal... Azt mond­tad, a múzsád vagyok. Hát eddig tartott az egész múzsaság? Bühő- hő... — pityeregte el magát. — De tudom én, hogy most sem a kár­tya miatt mész el. Nem azért lelkesedsz te olyan nagyon. Csak merd tagadni! — Mit kellene tagad­nom?! — Na, tessék! Nem megmondtam... Ugye? Nem is tagadod! Azt hiszed, én . bekötött szemmel járok? Ne­kem is van ám sze­mem. Látom, amit lá­tok! ' — Világos, hogy két szemed van. Látsz is vele. Még ez a szeren­cse... Csak attól függ, mit látsz, milyen idő­ben! — Mit látok?! Azt lá­tom. hogy rám sem né­zel. Azt hiszed, nem vettem észre a múltkor is, hogy majd felfaltad a szemeddel Kórósy- nét? Még rá is kacsin­tottál! — Rá, persze, hogy rá, hiszen egy jó la­pom vqlt. — Jó lapod volt? Ügy! És azért nézed rendületlenül? És azért ülsz állandóan mellet­te, mi? — Ha odaültetnek! De jobb lenne, ha pö- rölés helyett készíte­nél egy feketét. — Megőrülök! Meg- őrü-lök — lihegte arcát két kezével eltakarva, az aranyszínű feleség. — Teljesen megőrülök! „Ha odaültették...” — és elrohant. Tíz perc múlva, kis tálcán feketét hozott be a szobába: — Tessék! — tette az asztalra. — Még min­dig dolgozol? — hajolt férje fölé. — Most már néhány perc és befejezem! — És sikerült? — kí­váncsiskodott. — Egész biztos! A zárójelenet nagyon ha­tásos lesz. — Miért? — Mert előbb a befe­jezésnél te voltál a múzsám! Fazekas István Könyvelési szakemberekre van szükség Hogy a termelőszövetkezet gazdálkodásában milyen nagy segítséget jelent a szakszerű, pontos könyvelés, arról régi termelőszövetkezeteink veze­tői tudnak a legtöbbet beszél­ni■ Nem egyszer elmondják még ma is, hogy a termelési költségek csökkentéséhez, az eredmények pontos felméré­séhez egyaránt nagy szükség van a jobb adminisztrációra. Ugyanakkor, amikor ilyen nagy fontossággal bír a szö­vetkezetek könyvelésének biztosítása, kevés a szakember ehhez. Sok termelőszövet­kezetben még mast sines a kö­vetelményeknek megfelelő ké­pesítésű könyvelő. Államunk sok segítséget ad ennek a problémának a megoldásához. Részben úgy, hogy új, fiatal szakembereket biztosítanak, részben úgy, hagy a régebbi könyvelőknek teremt lehető­séget ahhoz, hagy szakmai tu­dásukat fejlesszék. Ezt a célt szolgálják a már eddig is níegrc .dezett könyvelői tan­folyamok. Például a napok­ban tette le hatvankét hall­gató a képesített könyvelőt vizsgát, s nemrég utaztak el a Szabadszálláson rendezett könyvelői tanfolyamra me­gyénkből is néhányon, Ez a szakmai segítségadás továbbra is folyik. Nem soká­ra előkészítő tanfolyam kez­dődik olyan könyvelők részé­re, akik meg akarják szerezni a képesített könyvelői vizsgát. A tanfolyamon a termelőszö­vetkezeti könyvelőkön kívül más vállalatok könyvelői is részt vesznek, akik a szövet­kezetekben használatos köny­velési teendőkkel akarnak megismerkedni, Termelőszövetkezeteinknek tehát ismét módjuk van arra, hogy tanfolyamra küldjenek néhány arra megfelelő em­bert. És ezt a lehetőséget ér­demes kihasználni, mert a kö- ös gazdaság továbbjavitásá- hoz pontos, szakszerű köny­velésre is szükség van, Levél a megbecsülésről F-edves igazgató elvtárs! Elöljáróban is szeretném, ha elhinné, hogy nem valamiféle kényszerképzet diktálta, hagy levelet írjak Önnek, méghozzá nevének emlí­tése nélkül, s ráadásul ezeket a sorokat egy újság hasábjain tegyem közzé. Levelet írni nem szeretek, s különben is a levél általában magánjellegű dolog, — mit keresne hát a legnagyobb nyilvánosság előtt. Általában magánjel­legű, de ebben az esetben — gondolom — túllépi a ,levél­titok'’ kereteit, már nyilvánosságra, a közvélemény elé kívánkozik. .,. Igaza van. Egy kicsit csalok is, mert mindezt egy­szeril cikkben is el lehetne mou4ani, dehát,., i Ha az em­berek úgy szeretnek levelet olvasni, — már, amikor az más­nak szól. Egy beszélgetésünk kapcsán biztosított engem, hogy ön személy szerint is nagyon megbecsüli a jól dolgozó munka­társait. nem fukarkodik ezt az elismerést anyagiakban sem kifejezésre juttatni, nem egy és nem kettő azoknak a száma, akik az ön személyes felterjesztésére kaptak kormány-, vagy miniszteriális kitüntetést. — Ezek után nem értem, miért nem szeretnek engem az emberek? — tette fel a kérdést, ha nem is pontosan így meg­fog almazva, hisz önnek egy üzem vezetése és nem á fogal- mazás a dolga, de a lényeg ez. Valóban érthetetlen, Illetőleg valóban érthetetlen? Talán egy példát, remélem, nem nagyon sántít majd a hasonlat. Kenyeret kér valaki, S akitől kért, az ad is. őszinte szívvel, igaz segkenl akarással. Ad, szerényen, csendesen, odanyújtva a kenyeret, S van, aki ugyanilyen őszintén, igaz segíteni akarással ad, de nem nyújtja, hanem dobja a ke­nyeret. S a puha kenyér is megsértheti az ember lelkének gyenge epidermiszét. Furcsa a hasonlat? Lehet! S biztos, mint minden hason­lat, valóban sántít is. De a lényeg, talán mégis csak kiérthető belőle. Ó, az emberek olyanok, mint a végtelen mezők1 örökké és mindig szomjúhozzák a jó szó harmatát. A kitün­tetés nem minden. A pénz sem, minden, bár az is igaz, hogy nem is kevés. De a jó szó! A szó varázsa, a hang közvetlen­sége csodákra képes. Hisz szavakkal győztek és győznek a kommunisták ebben az országban is. Hisz szavakkal, jó szóval, lelkesítő szóval birkóztunk meg olyan, de olyan ne­hézségekkel, hogy mikor a szőnyegre léptünk a nagy birkó­záshoz, még azok is kuncogtak, nem is kevesen, akik külön­ben nem ellenségeink, de nem is éppen barátaink. Miért fukarkodik hát az elismerő szóval? Az ember örök gyerek marod, vagy ha úgy tetszik, már kora gyerekkorában ember az ember. Egy halk, elismerő vélemény, s az osztály kicsit irigyli, s kicsit példaképnek tekinti a megdicsértet, aki viszont valósággal megdicsőül, hogy jó szót kapott jó tettéért. Sok dologgal vagyunk úgy, hogy tudjuk, nagyonis tudjuk lényegét, célját, értelmét, s talán, ha álmunkból keltenének fel, akkor is eldarálnánk definícióját. Meg vagyok győződve róla, kedves igazgató elv­társ, hogyha most odaállítanánk önt egy plénum elé, min­den különösebb felkészülés nélkül is, kitűnő, tartalmas és nem is rövid előadást tudna tartani a szürke hétköznapok dicsérő szavainak hatásáról, a szóban is megtett elismerés fontosságáról, mégha kis tettek méltánylására is vonatkozik. Hogy is van gz-a találó mondás? Az emberek tudják, hogy kétszer kettő négy, s mégis, ha az élet teszi fel a kérdést, igen gyakran ötöt mondanak. Hát valahogy így van ez! ön is, kedves igazgató elvtárs, ismeri az élet egyszeregyét, de néha, sőt ebben az esetben inkább gyakran, ötöt mond, s ez a mostani iskolarendsze­rünk idején egyest jelent, — már ami a felelés eredményét illeti. Matematikában is, embernevelésben is. Nos, erről van szó, ezért kellett nyilvánosan is megírni ezt a levelet, nyilvánosan is elmondani azt, amit ön is jól tud egyébként, csak elfelejt éppen akkor, amikor a legna­gyobb szükség lenne rá: a megbecsüléshez hozzátartozik az emberi szó, az igazságos és rendszeres elismerés. Mert ez tt hitele a rendszeres és igazságos bírálatnak is! És, ha netalántán ebből a levélből nem tudódna ki, hogy voltaképpen kinek címeztetett, s véletlenül többen is magukra ismernének — megmondom őszintén csak örülni tudnék neki. Nem annak természetesen, hogy több helyütt is baj van ezzel a „jó szóval”, mint inkább annak, hogy több helyütt is sikerült talán egy kicsit rádöbbenteni néhány vezetőt levelem igazságára. Mert e levél igazságában őszinte szívvel bízik, mint ahogy bízik önben is, kedves igazgató elvtárs: CYURKÖ GÉZA

Next

/
Oldalképek
Tartalom