Népújság, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-03 / 156. szám

1960. július 3., vasárnap NÉPÚJSÁG o Ülést tartott a TIT agrárssakosxtálya A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat megyei szerve­zetének agrárszakosztálya ülést 'ártott Egerben, a TIT- klubban. Az ülésen Kapor Ta­más szaktitkár számolt be az 1960-as év első felében végzett munkáról. Az agrárszakosz­tály az első félévben összesen 128 előadást tartott, amelyen mintegy 7891 hallgató vett részt. Az előadások látogatott­sága magasan ai országos átlag fölött volt az elmúlt esztendő­ben. Kapor Tamás beszámolója után a szakosztály elnöke is­mertette az őszi-téli előadások programját. Elmondotta, hogy ebben az esztendőben az ezüst- kalászos gazdatanfolyamok tu­dományos ismeretterjesztő, vi­lágnézeti tárgyú előadásokkal bővülnek. A szakosztály főként három­fajta szakelőadás-sorozatot tart az esztendő folyamán, ezek fő témái: az állattenyész­tés, a növénytermelés és a ker­tészet. Az állattenyésztésen be­lül főként a sertés- és szarvas­marha-tartás nagyüzemi mód­szereivel foglalkoznak az elő­adásokon. Kétszeres haszon A forradalmi munkás-pa­raszt kormány termelőszövet­kezeteink gyors fejlődését nagymértékben segíti elő ren­deletéivel. Nemcsak hosszúle­járatú hitelt, adó-, szociális-, áruértékesítési- és egyéb más kedvezményeket nyújt, hanem az égyes n ö vén y véd ős zenek, műtrágyák, szakszerű és ered­ményes felhasználása esetén árvisszatérítést is biztosít ré­szükre. Termelőszövetkezete-, ink vezetősége és -tagsága tisz­tában van azzal, hogy például a műtrágyák és növényvédő­szerek felhasználásával nem­csak közvetlenül járnak jól, tehát árvisszatérítést kapnak,’ hanem, ezek által termésered­ményeiket is nagymértékben tudják emelni. Legjobb példa erre a visznekj Béke Tsz. Itt Held elvtárs, a szövetkezet fő- agronómusa a vegyszeres gyomirtás idején azt mondta, érdemes azt elvégezni, mert a gyomirtásban részesített terü­leten 1—2 mázsa gabonával mindig több termett. De sorol­hatnám1 a megye többi terme­lőszövetkezeteit is. Ez évben megyénk termelő­szövetkezeteiben mintegy 6000 katasztrális holdon végeztek1 vegyszeres gyomirtást, főleg a Növényvédő Állomás, részben a termelőszövetkezetek gépei­vel. A 3004/2/1959. sz. kor­mányrendelet értelmében a si­keresen végrehajtott vegysze­res gyomirtás esetén a nö­vényvédőszer árából 30 száza­lékos árvisszatérítést kapnak a termelőszövetkezetek. Az ér­tékelést végző bizottság az elmúlt napokban fejezte be munkáját és megállapította, hogy az eléggé kedvezőtlen időjárás ellenére is — a vegy­szeres gyomirtás mindenütt si­került. Így megyénk termelő- szövetkezetei, kihasználva az állam által nyújtott segítséget, csak a vegyszeres gyomirtás­ból eredően körülbelül 91 000 forintot kapnak vissza. Leg­többet, mintegy 15 ezer forin­tot a viszneki Béke Tsz kapja, amely csaknem 1000 katasztrá­lis holdon végeztetett vegysze­res gyomirtást a Növényvédő Állomással. Ha azonban ehhez az összeghez hozzávesszük még azt is, hogy termelőszövetkeze­teink a növényvédőszereket nagykereskedelmi — tehát jó­val alacsonyabb — áron kap­ják, láthatjuk, hogly érdemes vegyszerrel védekezni a kárte­vők ellen. A viszneki Béke Tsz a nagykereskedelmi áron való vásárlás esetében további 7686 forint kedvezményt kapott ál­lamunktól. S ha a katasztrális holdanként! egy-két mázsás terméstöbbleteket is figyelem­be vesszük, bátran mondhat­juk, hogy soha ilyen segítséget nem kaptak a nagyüzemi gaz­daságban tömörült dolgozó pa­rasztjaink. Vincze János Mechanikus intéskedések nélkül • •. A Mátravidéki Szénbányászati Tröszt szocialista munkabrigád-mozgaimáról Afrika új független állama 1960. július elsfrí jével — az ENSZ** nek 1950-ben ho­zott határozata alapján — meg­szűnik a 460 ezer négyzetkilométer területű, 1,4 millió lakosú Szomália feletti olasz gyám­ság. A szórnál! nemzeti törzsek Szomálián kívül a környező álla­mokban, így Ke­nya és Etiópia egy részén, valamint a Francia Szórná- lipart és a Brit SzomáJiföld terü­letén élnek. Ez utóbbi országban 1956-tól mozgalom indult meg, mely célul tűzte ki, hogy a 176 ezer négyzetkilométer nagyságú, 600 ezci lakosú területet a függetlenné váló Szomállhoz csatol­ják. E mozgalom eredményeként a2 Adeni-öböl part­ján fekvő brit védnökség 1960. június 26-án el­nyerte független­ségét és lakóinak akarata szerint jú­lius elsején Szo­máliához csatla­kozott. A két or­szág egyesülésé­ből alakuló 636 000 négyzetkilométer kiterjedésű — az­az Magyarország területénél kerek hétszerte nagyobb Í új államalak u- t az EGYESÜLT SZOMÁLI KÖZTÁRSASÁG nevet vette fel. Lakóinak száma 2 míh lió fő. EGYESÜLT SZÓ MALI SÁG J roméJí nép te/róferü/efe rÄ2>néfofvo/to.'<ss:gyámság) /í j/omíü'fo/cWw/? ingó/ t. " jden a), *' Jemen AZ ELSŐ FÉLÉV leteltével megkezdődik a szocialista munkabrigádok versenyének értékelése. Most dől el rövide­sen, hogy kik érdemelték ki a megtisztelő címet. De már el­kezdődött a következő félévre a szerződéseik megkötése: újabb brigádok neveznek be az egyre szélesedő verseny­mozgalomba. Érdekel bennünket. hogy milyen eredmények születtek a szocialista munkabrigádok versenyében, milyen tapaszta­latokat vontak le eddig, és mi­lyen segítséget kell adni a jö­vőben ahhoz, hogy ez a nemes és dicsérendő verseny tartal­mában is teljességben betöltse feladatát. Először Morvái László elvtársat kértük meg, hogy a Szakszervezeti Területi Bizottság nevében mondja el tapasztalatait. Milyen ered­ménnyel működtek a Mátravi- déki Szénbányászati Trösztnél a szocialista munkabrigádok versenyében részt vett bányá­szok? — Azzal kell kezdenem, hogy a tröszt bányászai nagy lelkesedéssel kapcsolódtak be ebbe a verseny mozgalomba. Szép eredményeket értek el. Majdnem minden üzemünk­ben alakultak brigádok, sok­szor nem is egy; azért, hogy el­nyerjék a szocialista brigád címet. Így például a gépmű­helyben 3 brigád 32 fővel, a rózsái IX. aknánál 2 brigád 31 fővel, a szűcsi X. aknánál 4 brigád 64 fővel, a gyöngyösi XII. aknánál 1 brigád 60 fő­vel és a Petőfi-altárónál 12 brigád 447 fővel. Itt az altáró­" __.»«wjíísfev .. ná l már két olyan brigádunk | is van, akik tavaly elnyerték I a megtisztelő címet: Terényi i Mihály és Kotrócz József .bri- ; gádja. Komoly, szép eredmé- . nyékét értek el. és az idén is \ folytatták jó munkájukat, j Megállapításunk szerint a i Petőfi-altárónál foglalkoztak a i legkomolyabban a szocialista t munkaibrigádok versen ymoz- 1 galmával. Minden brigádot . 1—1 műszaki patronál, figye- 3 lemmel kísérik és segítik a bri- j gádok szakmai, politikai és kulturális fejlődését is. Ugyan- i ilyen lelkiismeretességgel fog- ( lalkoznak a szűcsi X. akna ve- | zetői is a szocialista brigádok ; verseny mozgal mával. EZ UTÄN A VÁLASZ után , felkerestük a tröszt versenyfe- ' lelősét, Nagy Ferenc elvtár- , sat, hogy az ő véleményét is | kikérjük a fenti kérdésre vo- , natkozóan. _ < — Az igaz; hogy a brigádok ‘ érdeklődnek egymás eredmé- , nyei iránt is. tehát ’megvan . bennük az eleven versenyszel­lem és megtesznek azért is ( mindent, hogy a brigádon be- , lül is segítsék egymást a szak- j mai, politikai és kulturális fej­lődésben. De azért bizonyos mechanizmusra is felfigyel- ' tünk a brigádokkal kapcsolat- ' ban. Az Üzemi Híradó legutóbbi számából idézi a következőket: — ... Rosszul értelmezett se- gíteniakarás akadályozza a szocialista munkabrigád ver­senymozgalom kiszélesítését. A szocialista brigád célkitűzéseit mechanikusan kiagyalják, és lesokszorosítva kiadják a bri­gád tagjainak, aláírás végett. Érezhet-e felelősséget olyan vállalásért bármely dolgozó, amelyet nem ő gondolt el, és sok esetben az általa aláírt vállalások megszövegezésénél nincsenek figyelemmel az ő munkahelyére vonatkozó adottságokra? Kétségtelen, ez csak arra jó,' hogy megnyug­tassák a helyi vezetők - önma­gukat.: üzemüknél él és vi­rágzik a szocialista brigád cí­mért küzdők versenye. Eddig tart az idézet, amihez nincs mit hozzáfűznünk: az észrevételekkel mi is egyetér­tünk. Nagy Ferenc elvtárs még a következőket mondja: — Havonta értékeljük a bri­gádok teljesítményét. A párt és a szakszervezet, az üzem vezetőségével együtt végzi a brigádok irányítását és segíté­sét. Az Üzemi Híradó minden számában foglalkozunk mi is ezzel a versennyel és őszintén megmondjuk véleményünket, mint az olvasható a híradó leg­utóbbi számában is. A brigá­dok elvárják ezt az elvi segít­séget és megszívlelik a helyes észrevételeket. MIUTÁN MEGKÖSZÖN­JÜK az elhangzott véleményt, elbúcsúzunk. Ügy érezzük, az elmondottakhoz kommentár nem szükséges. És mindezt csak azért mond-' tűk el, mert most folynak a versen yszerződések megköté­sének tárgyalásai, az előbbi gondolatok bizonyára elősegí­tik majd a második félév ered­ményesebb munkáját. ^ G, Molrfár Ferón« Eredmények és hibák a füzesabonyi járás állattenyésztésében baromfitenyésztésről, pedig er­re a járásban igen sok lehető» ség van. Azonban, sajnos, ki­használatlanul, mert a terve­zett 55 ezer baromfi helyett csak 24 000 található a járás szövetkezeteiben. Ezek jó ré­sze növendék csirke, 210 puly­ka, 200 kacsa, közel 1700 liba. Jó példát a besenyőtelki Szabad Föld Tsz-nél találha­tunk, ahol 4000 csibét nevel­nek igen szakszerűen és kevés elhullási százalékkal. A fel- debrői Rákóczi Tsz 3000 csi­bét nevel, a dormándi Vörös Hajnal ötszázat. Föltétien szól­ni kell azokról a szövetkeze­tekről, amelyek korántsem használják ki a kínálkozó le­hetőségeket. Az egerfarmosi Uj Barázda Tsz-nek lehetősé­gei vannak, baromfiólak is rendelkezésére állanak, még- sincs kellő állományuk. Nem folytat baromfitenyésztést a két füzesabonyi termelőszövet­kezet sem, elzárkózik előle a Poroszlói Uj Elet Tsz vezető­sége, de ezekeken kívül a me- zőtárkányi Ezüstkalász, az cl- debrői Uj Élet és még számos más szövetkezet többet tehet­ne a baromfitenyésztés felvi- i rágoztatásáért. don, a Kossuth Tsz-ben 34 sül­dőt vettek ki a hízók közül anyakocának, a feldebröi Rá­kóczi Tsz-ben 24-et, s így ez­zel 74-re szaporodott az anya­kocák száma. A káli Tarna- menti Tsz 20 darabbal szapo­rította ily módon az anyako­cák számát, de jó példaként sorolhatnánk tovább az aldeb- röi Uj Eletet, és a többi szö­vetkezeteket is. Örvendetes dolog, hogy a szövetkezetek a terv szerint megállapított szarvasmarha­állományt számszerűleg is biz­tosították, főleg felvásárlások útján. Csaknem minden szö­vetkezet élt a 3004/2-es kor­mányhatározat által biztosí­tott kedvezményekkel, kivéve a kompolti .Ezüstkalász Ter­melőszövetkezetet, ahol még nincs szarvasmarha-állomany. Jó kezdeményezéseknek lehe­tünk tanúi itt is, mivel több szövetkezetnél a tagok háztáji állományából vásárolnak fel szopós borjúkat. Ujlőrincfal- van az Üj Élet Tsz 14, a Május 1 Tsz 15 kisborjút szerzett ily módon. A mezőtárkányi Ezüst­kalász 12, a sarudi Kossuth 13, a besenyőtelki Béke Útja 9, g dormándi Uj Elet pedig c növendékborjút vásárolt a tag­ság háztáji állományából. Kevesebb jót mondhatunk b Negyvenhét termelőszövet­kezet működik a füzesabonyi járás területén, és ha a szövet­kezetek állattenyésztési mun­káit nézzük, szép eredménye­ket vehetünk számba. Jó ered­mény az, hogy a termelőszö­vetkezetek mindenhol megte­remtették a közös jószágállo­mány alapjait, mindenhol fog­lalkoznak állattenyésztéssel. Számottevő sikerekről lehet beszélni a sertéstenyésztésben, a járásban összesen 5267 ser­tést, ezek között 614 anyakocát tartanak nyilván. Jóllehet az anyakoca-állományt továbbra is fejleszteni kell, így sok szö­vetkezet tagsága igen ügye­sen, még a hízóba állított ál­latok közül is 'kiemeli a to- vábbtenyésztésre alkalmas ko­cákat. Napról napra gyarap­szik ezzel az anyakoca-állo­mány. mely biztosítja a jövő évi hízók utánpótlását. Soru­kat? Pedig a műszaki színvo­nal ismerete nélkül eredmé­nyesen és jól senki sem dol­gozhat, az elavult technológia alkalmazása, a korszerűtlen gyártmányok termelése, a szakmai barbárság nagyon sokba kerül az országnak. Ha nem is általános, de nem ritka az a vélemény, hogy Nyugaton politikai-gazdasági és filozófiai ismeret nélkül is kiváló mérnökök dolgoznak és műszakilag, gazdaságilag egy­aránt jó eredményeket érnek el. Miért tömik a mi mérnö­keink fejét a szocialista újra­termelés, a marxista ideoló­gia, statisztikai és uram bo­csáss! még ügyviteli-számvi­teli ismeretekkel is. A tőkés világban a legjob­ban fizetett mérnök is csak egy-egy részprobléma megol­dását kapja. A tőkés, illetve a piac igényei szabják meg, hogy mit kell gyártani, ott nem szükséges, de nem is nagyon engedik, hogy a műszakiak megismerjék a nagy összefüg­géseket. A tőkés gazdasági rendszer jellegéből követkor en fel sem merül annak mér­legelése, hogy az egyes mű­szaki-gazdasági Intézkedések népgazdasági szempontból gazdaságosak-e. Lényegbevágó különbség, hogy a szocialista országokban egy-egy látszólag műszaki problémának tűnő kérdés el­döntésénél a vezetőnek politi­kai-gazdasági tisztánlátással kell rendelkeznie, mert a mér­nökök és technikusok nálunk szocializmust építenek, min­den intézkedésükkel a nép ügyét kell szolgálniuk és ezt a bonyolult feladatot elvi szi­lárdság nélkül tartósan meg nem oldhatják. A műszaki ve­zetőknek beosztásuknál fogva nevelniük kell a dolgozókat, tehát ma nálunk nagyobb és szebb a műszakiak feladata, mint Nyugaton, azért szüksé­ges, hogy ne csak szakmailag, hanem politikailag-gazdasági- lag is képzettek legyenek. Sok felelősség és nagyszerű hivatás vár műszaki vezető­inkre. Mindannyiunk előreha­■ ladása megköveteli, hogy ná- ; lünk a néphez hű, művelt és | sokoldalúan képzett műszaki - , ak vezessék a termelő mun­■ kát Dr. Fazekas László nyelvismerettel rendelkeznek és fiataljaink előtt túlságosan is nagy és főleg rosszul értel­mezett tiszteletet vívnak ki maguknak. Nem általános jelenség, de előfordul az is, hogy az idő­sebbek magasabb beosztásukat féltik a munkás-parasztszár- rnazású műszaki fiataloktól, és ezért nemhogy segítenék őket, hanem igyekszenek érvénye­sülésüket megakadályozni. Úgy véljük, hogy nem szorul külö­nösebb bizonyításra, hogy mennyire alaptalan és milyen káros ez a jelenség. Nem lehet eléggé hangsú­lyozni, hogy milyen sürgős feladat a művelt, sokoldalú műszaki vezetőgárda kialakí­tása. Az egyetemek nappali ta­gozatai nem tudnak kellő szá­mú szakembert kinevelni, másrészt a diploma kiadásá­val nem ér véget az oktatás, azért társadalmi üggyé keJl tennünk ezt a kérdést. Egyfor­mán fontos és elengedhetetlen a műszaki szakemberképzés minden formája, tehát az es­ti-, a levelezőoktatás, a spe­ciális szakmákra való képesí­tés, a belföldi és külföldi ta­pasztalatcsere és az országosan szervezett műszaki tájékozta­tás. A műszaki tájékoztatás te­rén különösen nagy a lemara­dás és az a fonák helyzet ala­kult ki, hogy az eddigi lehető­ségeket csak kismértékben és gyakran késedelmesen hasz­náltuk ki. Az Országos Műszaki Könyv­tár figyelőszolgálata 1 300 000 forintba kerül — ezt majd­nem teljes egészében államunk viseli —, de mindössze 350 vállalat fizet elő a különböző témákra és az egyéni megren­delők száma is elenyésző. Me­gyénkben a Népszerű Techni­ka 900, a Csehszlovák Techni­ka 362, a Tudomány és Techni­ka pedig mindössze 75 példány­ban jár. Ha figyelembe vesz- szűk Heves megye üzemeinek, iskoláinak és hivatalainak szá­mát, vagy a műszaki beosztá­sú dolgozók létszámát, bizony nagyon kevés műszaki folyó­iratot terjesztenek nálunk. De vajon hány ember olvassa és hasznosítja a folyóiratokbar közölt műszaki ismereteket hányán veszik igénybe rend­szeresen a műszaki könyvtára­Az elektronikus számológé- r pékét, a televíziót, az atom- é meghajtású hajókat és a mes- i: terséges holdat néhány évvel n ezelőtt a legmerészebb fantá- r zia szüleményének tekintet­ték, ma pedig mindez valóság, megteremtette azokat az em­beri akarat, a tudósok, mér'ö- s kök, egyszóval a műszakiak f céltudatos munkája. r Hogyan haladhatunk to­vább, milyen feladatok vár- e nak műszaki vezetőinkre? h Nem a feltalálókra, és a tudó- s sokra, hanem a termelőmunka v hétköznapi harcosaira, me­gyénk mérnökeire és techni- r kusaira gondolunk most. Nagy- r részt az ő tudásukon és segít- 1 ségükön múlik, hogy idejében felépüljenek a megtervezett j lakóházak, fennakadás nélkül £ legyen szén, termelőszövetke- r zeteink határidőre megkapják £ a szükséges gépeket és az üz- g letekben jobb és olcsóbb árut r vásárolhassunk. - r "A budapesti Műszaki Egye- v temen ötezer fiatal tanul, a mérnökképzés folyik az or- t szágban másutt is. Államunk r sohasem költött ennyi pénzt a a műszakiak képzésére, mint az r utóbbi években, és ennek ered- t ményeként elmondhatjuk, c hogy egyetemeink jelentősen t hozzájárultak a magyar ipar p műszaki fejlesztéséhez, egyes s termékeink világviszonylatban t is elismert sikeréhez. A pártkongresszus előtt szé- r leskörű vizsgálatot folytattak c a Műszaki Egyetemen annak i megállapítására, hogy a mási- s dik ötéves tervben szereplő p célkitűzések megvalósítására r elegendő-e a tervezett 30—35 százalékos hallgatói létszám- £ emelés. Arra a megállapításra j jutottak, hogy az országnak r több mérnökre lenne szüksé- , ge, de jelenleg nincs elegendő , tanterem, laboratórium és £ egyéb oktatási kellék, tehát^ a ( hallgatók létszáma egyelőre ( nem emelhető. De az illetéke- j sek felhívták a figyelmet, hogy j nagyobb gondot kell fordítani j az egyetemi oktatómunka ja- j vitására, a szakmai és politi- , kai tudás emelésére. j Nem vitás, hogy egyeteme- i inkről megfelelő elméleti is- < méretekkel kerülnek ki a fiatal : mérnökök, de kellő szakmai j gyakorlattal nem rendelkez- ■ nek. Az első évek gyakorlat; ] munkája, az indulás körűimé- ; nyei, az idősebb műszakiak és ] az üzem kollektívájának segít- ; sége nagymértékben befolyá­solja, hogy a fiatal műszaki mire viszi az életben, önmaga és a népgazdaság számára ho­gyan kamatoztatja az egyete­men tanultakat. Ezért nagy fi­gyelmet kell tanúsítani a „fi­atal műszakiak tanácsának”, mert ez a mozgalom azt a célt tűzte ki, hogy módszeresen se­gítse a fiatal mérnökökét és technikusokat a gyakorlati is­merétek megszerzésében, el­méleti tudásuk fejlesztésében. Együtt, szervezett formában igénylik és valósítják meg a tapasztaltabb műszakiak tá­mogatását. Mindent el kell kö­vetni, hogy a fiatal műszaki­ak ne rekedjenek meg az első — gyakran adminisztratív jel­legű — munkakörben, hanem minél előbb ismerjék meg ala­posan a gyárat és a szakmát. Folyamatosan és rendszeresen tanuljanak, mert az élet nagy léptekkel halad. Az idősebb műszakiak se­gítségéért mit adhatnak cseré­be a fiatalok? Elsősorban az ifjúság hitét és lendületét, a mi társadalmi-gazdasági rend­szerünk legyőzhetetlen erejé­be vetett meggyőződést, min­den új iránt érdeklődést és modern műszaki-gazdasági szemléletet. A kölcsönös és gyümölcsöző kapcsolatok ki­alakításában jelenleg két vég­let érvényesül. Egyik-másik fiatal műszaki ember a nála pár esztendővel idősebbeket „begyepesedett fejű. maradi kispolgároknak” tartja, gya­koriak tanácsot és műszaki segítséget tőlük nem igényel és meggondolatlan magatartá­sával válaszfalat húz a két * korosztály közé. Nem kevésbé káros a másik, véglet sem. Középkorú és idő­sebb műszaki dolgozóink élet- tapasztalatuk, korábbi társa­dalmi-családi helyzetük kö- veli.-0"' ■'“n szakmai tudásuk mellett általában nagyobb ál­talános műveltséggel, idegen Művelt, sokoldalúan képzett műszaki vezetőket

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom