Népújság, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-28 / 177. szám

2 NÉPÚJSÁG 1960. .július 28., csütörtök Johann Sebastian Bach „Johann Sebastian Bach alakja csaknem kétszáz éves, hatalmas családi tradíció örö­köseként áll előttünk, mint valami • évszázados, hatalmas óriás fa dús virágzásba borult lombkoronája.” 1685. március 21-én született a thüringiai Eisenachban, a szülők negyedik gyermekeként. A család és a város nagy zenei múltú hagyományai voltak a tényezők, amelyek a muzsikus pályára irányították. A legtöbb érdem ezen a téren azonban a híres orgonista nagybácsi, Jo­hann Christoph Bach szemé­lyére jut, aki első zenei okta­tója volt. Feltehetően tőle ta­nulta meg már a gyermekévek alatt az orgonajáték alapele­meit, apjától pedig a hegedűét. Tizenötéves, amikor Lüne- burgban templomi énekes lesz, majd röviddel azután Arm- stadtban hegedűs, későbbMühl- hausenben orgonista, ahol 1707-ben meg is nősül. Itt a vi­szonylag tűrhető anyagi hely­zet lehetővé teszi számára, hogy magasabb művészi célok megvalósítását tűzze maga elé. Még anyagi áldozatokat is kész hozni, s csakhamar nagy fi­gyelmet kelt a városban hatal­mas énekkari kompozícióival. Mühlhausenböl az út Wei- marba vezet, ahol a herceg ud­vari orgonistája és hangver­senymestere lesz. Weimar nagyhírű kultúrája igen jóté­kony hatást jelentett a fiatal orgonistára; megismeri az olasz zenét, Vivaldi műveivel fog­lalkozik. Ugyancsak erre az időre esik a híres francia zon­goraművésszel, Marchand-al való igen sikeres drezdai ver­sengése is. Weimar tehát beváltotta a hozzá fűzött reményeket, Bach elindult a siker útján. Érthető, hogy csaknem tíz esztendőt tölt itt, s csak 1717-bén költözik Köthenbe, Lípót herceg udva­rába, ahol 1723-ig marad. Itt születnek a híres Brandenbur­gi versenyek, amelyeket 1720— 21. között készített el Christian Ludwig brandenburgi őrgróf megrendelésére. A hat concer- to-ból álló sorozat legnépsze­rűbb, legismertebb darabja a III. (G-dúr) concerto, amelyből „Bach művészetének hatalmas életereje, optimizmusa, vérbő energiája” árad. Jellemző egyébként, hogy amikor a sorozat elkészült, Bach elküldte a megrendelő­nek, de hogy bemutatták vol­na, arra semmi megbízható adat nincsen. A gróf halála után elsüllyesztették a kotta­tárban, s csak egy szerencsés véletlennek köszönhető, hogy nem használták fel csomagoló­papírnak. Az árát koncerten­ként négy garasban állapítot­ták meg. 1723-at írtak, amikor a lip­csei Tamás-templom orgonis­tája, Kuhnau elhúnyt, s az örö­kébe Johann Sebastian Bach lépett. A választás, úgy látszik, szerencsés volt, a híres muzsi­kus itt tölti el élete hátralevő 27 esztendejét, s itt írja legna­gyobb. egészében is monumen­tális életművének legszebb da­rabjait. Az akkori Lipcse 30 000-res létszámú lakosságával, virágzó gazdasági életével, híres kul- túrcentrumnak számító egyete­mével, már nagy városnak szá­mított. Bár írásos dokumentu­mok igazolják a mester hosz- szas vívódását a Lipcsébe való költözéssel kapcsolatosan, mé­gis feltételezhető, hogy a wei- mari és kötheni „provinciális zárkózottság” után felszabadu­lást, célt látott megvalósulni életében. Itt nyílik alkalma először muzsikájával a széle­sebb közönség, a városi polgár­ság előtt is bemutatkozni. Sajnos, a városhoz, fűzött re­mények sok tekintetben áb­rándnak bizonyultak, s Bach­nak és családjának sokszor ko­moly megpróbáltatás jutott osztályrészül. Energiáját még- sém veszíti el. Amikor csaló­dik a város, az egyetem veze­tőségében, elhatározza, hogy idejének javát magasabb szin­tű művészi elgondolásainak megvalósítására szenteli. Így születtek meg a lipcsei időszak csodálatos művei, a Máté- passió, Oiasz-koncert, Gold- berg-vatiációk, a Die Kunst der Fuge (A fuga művészete), a Das Wohltemperierte Klavier (A jólhangolt zongora), a Pa­raszt-kantáta és a Kávé-kantá­ta; a nagyszerű oratóriumok és számos kisebb-nagyobb alko­tás, a zenetörténet megannyi gyöngyszeme. S ebbe a nagyszerűen gigászi életműbe belejátszik a kor számtalan társadalmi problé­mája; a feudalizmus omladozó falainak recsegése-ropogása éppúgy, mint a francia felvilá­gosodás nagyszerű eszmeáram­lata. Ez az életmű egy olyan nagy művész életpályájának összefoglalója, aki művészeté­ben kiaknázott minden alkotói lehetőséget, mesterségbeli fo­gást. „Azonban sohasem öncé­lúan, formalista játékként, de mindig kifejező eszközként a lélek legegyszerűbb és legösz- szetettebb érzelmeinek.” Bach művészetében mindig „az ember szólal meg”, aki tiszta, nemes, őszinte igazságra és „puritán erkölcsre” törekszik. Nagy művészet ez, amely a kor minden műfaját magába foglalja, a vokális zenétől a hangszeres muzsikáig. Lőkös István NYÁRI DOLGOK m. A férfi lelkiismeret Vonaton, autóbuszon, de fő­képpen gyalog járásban a fér­fiak az alig titkolt könnyelmű összeesküvés alapos örömével és bizsergésével nézik-figyelik, mit hozott és mit hozhat még az idei női divat. Annyit már zokszó nélkül meg lehet ál­lapítani, hogy a strandon sem tudnak nyilatkozóbbak lenni a lányok-asszonyok, mint ezek­ben a mai, feketeszínű ingvál- lakban. és lobogó szoknyák­ban. A váll és a nyak nemes vonalai — mikor, hogy — a megátalkodott és szokásaiban megrögzött férfiszemeket csá­bítják a. kivágás lélekveszejtő mélységei felé, hogy aztán egy nyelvcsettintéssel, vagy egy félig parazsában elnyomott só­hajjal múljon ki az utcai, sze- mérmetes és szemérmetlen él­mény. A divattal kapcsolatban meg kell még említenem, hogy a női életkorban — az igen tarka és előnyös divat miatt — a leg­vénebb görög isten se ismerné ki magát napjainkban. Leg­alább két évtizede behatóan skatulyázom magamban a nő­ket szimpátia, életkor szerint, de eddigi megszokott mércéim használhatatlanokká váltak. Gyakran rámondom fejbólin- tássál és apró nyögések köze­pette az ötvenen két héttel fe­lüli nőre, hogy harmincöt és a tizenötéves bakfisra, hogy hely­re fiatalasszony, alig innen a harmincon. Példa: Jön az utcán velem szembe egy nevetőén bájos je­lenség. Tűsarkú cipőben libeg az édes, sima arcán a szemte­len f iatalság. Kék szeme nevet. A vállán pattanásig vékony az a kis fekete vállfedő. amit mély kivágás díszít — az any­át neki! Bő szoknyája szélesen és drótosán lóbog, rajta a nagy egyiptomi hieroglifákkal. Az én mohó kíváncsiságom is ilyen hieroglifaszerfivé csavarja az orrom. De nem sokáig. A hölgy szeme nevet. ' Rámnevet. Szin­te biztat, hogy köszönjek neki. Nem merek. Mafla vagyok és elmúltam negyven. Csak egy másodperc és továbbtűnik ez a csodálatos, tűhegyen ringó, délutáni költemény. Szőke ha­ja van, leng, lobog, a szél is cibálja, pedig én nem kíván­tam a szelet és — rámköszön. Azt mondja: Jó napot! Dalla­mosan. ahogyan csak az akác­virág tud hajlani-zson-gani a koranyári világban. Jó napot! — hebegek, s mire elmegy mel­lettem, ocsúdok fel, honnan is­merem a szárazon járó vízi- tüneményt: a feleségem tanít­ványa, talán elmúlt tizenhat­éves. Hosszan elpirulok miatta és magam miatt. (F. A.) Ügy érzem, hogy az idei nyá­ron a férfiak nem a baltánál kezdik az évszázadok óta meg­szokott szemrevételezést — ta­lán a megrögzött filozófia-pro­Megváltozott élet, megváltozott igények fesszorok és karmesterek sem hanem fennen, a nyaknál, a hajnál. Mert ezek, a mai lá­nyok és menyecskék igen ra­vasz módon fésülik meg okos kobakjaikat. Nem akarok pro­fán hasonlattal élni, de az idei nyár időjárása és a nagy földtani változások rendkívü­lisége mérhető csak a férfiak szemléleti és a nők divatbeli változásaival. Azt is meg kell állapítanom, hogy a nők tetsze- nivágyása és öncsomagolása megfelel a sokévi átlagnak és az állatvilág analógiának. Nagy kenguru-zsebeket hordanák, apró vacakokkal hozva moz­gásba térdizmaikat. A feltűnő nagyság és a kiáltó színfolt ki­ugró követelmény — a zsebek­nél. Idő járás jelentés Várható időjárás csütörtök estig: Felhőé tvonulások, néhány helyen esővel, esetleg zivatarral. Mérsé­kelt, időnként élénk északnyugata szél. A hőmérséklet keleten is emelkedik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet 23-27, varható legalacsonyabb éjszakai hőmérsék­let 13-16 fok között. Távolabbi kilátások.: 25 fok kö­rüli meleg, helyi záporok. Csende­sebb idő. (MTI) Nagyot lépett előre az el­múlt esztendőben a hevesi já­rás. A parasztság legnagyobb része magáévá tette a haladás gondolatát, és belépett a ter­melőszövetkezetekbe. Az em­beri formát néha alig körvona­lazó embertelen robotot felvál­totta az a munka, amelyet gon­dos szakemberek készítenek elő, amely nem fosztja még a parasztembert erejétől a mun­ka dandárja idején. Így aztán módja mellett ideje is nyílik arra, hogy kulturális színvona­lát emelje, hogy szórakozzon, hogy megtalálja az életben a szépet és a jót. így vált lehetővé a hevesi járásban, hogy az elmúlt tan­évben Hevesen, T arnamérán, Tarnazsadányban, Boconádon, Kiskörén és Tiszanánán, igen sok termelőszövetkezeti pa­raszt szerezte meg bizonyítvá­nyát az általános iskola VIII. osztályából. Nem nagy dolog ez, hiszen az évek folyamán már megszokottá váltak a ta­nuló felnőttek. Eddig általában munkásemberek végezték el a nyolc osztályt, de most arról számolhatunk be, hogy terme­lőszövetkezeti parasztságunk körében is egyre nagyobb az igény az iskola elvégzésére. Ez mégis azt példázza, hogy a szo­cialista gazdálkodás életbe lé­pésével, ha nem is egy csapás­ra mindenkinél, de változott a tudat. Az embereknek meg kell mutatni az életben a szé­pet, a jót, különösen azoknak, akiket a nehéz munkaévek hosszú során át arra kötelezett, hogy látástól vakulásig dolgoz­zanak, hogy gyűrjék a munkát, mert másképpen élni nem le­het. Ezek az emberek most rá­jöttek, hogy van könyv a vilá­gon, hogy a mozit nem a gye­rekeknek találták ki, hogy a kirándulás nem felesleges idő­töltés, és hogy egy évben két hetet üdülni nem úri passzió. S ha valaki önszántából neki­fogott a nyolc általános iskola elvégzésének, az megízleli azt, mit jelent a tudás, és nemigen áll meg addig, míg meg nem szerzi azt a fokot, amire eset­leg eddig vágyott, de nem en­gedte az ideje. Ez az eredmény — a néhány községben VIII. vizsgát tett termelőszövetkezeti paraszt- ember eredménye —, még nem olyan nagymértékű, hogy ho- zsannázni lehetne, de íme, megtört a jég, és a további eredmény már csak a pedagó­gusok, a tanácsok, és társadal­mi munkások jó munkájától függ. ládám) Szovjet jegyzék az amerikai kormányhoz MOSZKVA (TASZSé): Hét­főn átnyújtották a szovjet kor­mány válaszjegyzékét az ame­rikai nagykövetség július 2-i jegyzékére. A szovjet jegyzék megálla­pítja, hogy az újabb amerikai javaslatok nem célozzák a va­lódi leszerelést, s csupán arra valók, hogy megtévesszék a vi­lágközvéleményt, az új ameri­kai leszerelési terv ugyanis kissé szépített és siejvé össze­tákolt változata a régebbi nyu­gati tervnek, amelyet március 16-án terjesztettek elő a tízha­talmi bizottságban. Célja, be­csapni a népeket és spanyol­falként leplezni az Egyesült Államok kormányának azt a törekvését, hogy folytatja a fegyverkezési versenyt és a nukleáris fegyverek gyártását. Az amerikai terv mindjárt, az első szakasztól fogva, átfogó ellenőrzési intézkedéseket irá­nyoz elő leszerelés nélkül, a fegyveres erők semmiféle csökkentését nem javasolja az első szakaszra, de ugyanakkor külföldi ellenőrzés alá igyek­szik helyezni a Szovjetunió és más államok fegyveres eíőit. Világos, hogy ezzel az ameri­kai vezetőkörök az ellenőrzés leple alatt hírszerzésre törek­szenek. Az amerikai terv — folytató­dik a szovjet jegyzék —, ezen­kívül teljesen figyelmen kívül hagyja a külföldi katonai tá­maszpontok fnegszüntetésének és az idegen csapatok kivoná­sának kérdését. Szó sincs ben­ne a nukleáris fegyverek szál­lítására alkalmas eszközöknek, vagy e fegyvereknek megtiltá­sáról. A szovjet jegyzék bírálja a katonai célú hasadóanyagok termelésének' megszüntetésére vonatkozó amerikai javaslatot. Már most is oly sok atom- és hidrogénbomba halmozódott fel, hogy a meglevő készlettel is egész országokat lehet meg- semmisíteni. Ezért az amerikai javaslat megvalósítása semmi­vel sem csökkentené az ag­resszív atomháború kirobban­tásának veszedelmét. A leszerelés második és har­madik szakaszára előirányzott amerikai intézkedésekről a szovjet jegyzék megállapítja: az amerikai tervet úgy állítot­ták össze, hogy ezekre az in­tézkedésekre sohasem kerülhet sor, mert konkrét határidőt se­hol sem látunk, s az első sza­kaszról a második és harmadik szakaszra való átmenetet több feltételtől teszik függővé. EzeJl a feltételek lehetővé tennék a leszerelés ellenzőinek, hogy a végtelenségig elodázzák a le­szerelés gyakorlati megvalósí­tását. Az Egyesült Államok kor­mánya jobbnak látta, hogy hallgasson a június 27-i szov­jet jegyzékben felvetett fontos kérdések lényegéről — folyta­tódik az új szovjet jegyzék —, és az amerikai kormány mind­össze azt javasolja, hogy foly­tassák a tízhatalmi bizottság­ban a terméketlen Vitát. Ha reálisan nézzük a dolgokat, meg keli mondanunk, hogy az új amerikai javaslatok nertt képezhetnek tárgyalási alapot, nem szolgálhatják a bizottság sikeres munkáját. A szovjet kormány mindig a nemzetközi kérdések tárgyila­gos megoldása mellett foglalt állást — hangoztatja befejezé­sül a jegyzék. — Továbbra is úgy véli, hogy a paritásos kép­viseleti elv elősegíti a leszere­lés kérdésének kedvező meg­vizsgálását. Figyelembe véve azonban a tízhatalmi bizottság vitája során szerzett tapaszta­latokat, felmerül a kérdés, hogy további országokat is be kell vonni a tárgyalásokba. Hruscsov üzenete De Gaulle elnökhöz MOSZKVA (TASZSZ): Nyi- kita Hruscsov szovjet minisz­terelnök üzenetet intézett De Gaulle francia köztársasági el­nökhöz a leszerelés kérdéséről. A szovjet kormányfő rámu­tat: „Az ön július 11-én és 30-án kelt, a nukleáris fegyve­rek szállítására alkalmas esz­közökkel foglalkozó leveleiben a hangsúly nem az eszközök megsemmisítésén, hanem az ellenőrzésen van. A háború ki­iktatásának célját, amelyről oly sok .emberi nemzedék áb­rándozott, csak úgy lehet elér­ni, ha megsemmisül minden fegyver, feloszlik minden had­sereg, másszóval' megvalósul, az általános és teljes leszere­lés.” Hruscsov csodálkozását feje­zi ki amiatt, hogy a tízhatalmi bizottságban helyet foglaló francia megbízott nem arra irá­nyította erőfeszítéseit, hogy építő módon felkutassa a szov­jet és a francia álláspont ha­sonló elemeit, hanem inkább a nézeteltéréseket kutatta. Ezzel a francia megbízott gyakorlati­lag az amerikai képviselő,1 pon­tosabban a Pentagon irányvo­nalát támagatta. Ennek pedig az volt a célja, hogy a tízhatai- mi bizottságot eltérítse felada­tától: a kölcsönösen elfogadha­tó leszerelési megegyezés ku­tatásától. A szovjet korfnányfő emlé­kezteti De Gaulle tábornokot, hogy a szovjet leszerelési ja­vaslatok kidolgozásánál mesz- szemenőén figyelembe vették a francia kormány korábbi ja­vaslatait. A nyugati hatalmak terméketlen szócséplésbe ful­lasztották a tízhatalmi ’bizott­ság munkáját, s magát a bi­zottságot spanyolfalként hasz­nálják fel a fegyverkezési haj­sza leplezésére. Érthető, hogy a Szovjetunió ebbe nem nyugodhatott bele — jelenti ki Hruscsov. A Szovjetunió az ügy érde­kében azt javasolta, hogy a le­szerelés kérdését az ENSZ köz­gyűlésén vitassák meg. A szov­jet kormány, mint eddig is, a jövőben is minden eszközzel elősegíti az általános és teljes leszerelésről szóló egyezmény mielőbbi megkötését, s reméli, hogy a francia kormány építő módon hozzájárul a kérdés megoldásához — fejeződik be a szovjet kormányfő üzenete. A Pravda a kongói eseményekről MOSZKVA (TASZSZ): A Pravda szerdai számában hír- magyarázatot fűz a kongói eseményekhez. Belga, amerikai és más északatlanti „demokra­ták” harca Kongó és egész Af­rika négereinek leigázásáért — egyelőre ez történt a Kongói Köztársaságban, az ENSZ fél­revezető kék zászlaja alatt. A belga agresszorok csapatai to­vábbra is Kongóban vannak, sőt egymásután foglalják el az ország létfontosságú vidékeit. ENSZ-körökben olyan irány­zat mutatkozik, hogy a belga beavatkozók csapatait szinte a Biztonsági Tanács határozata értelmében Kongóba érkezett egységek szerves részeként tüntessék fel. A cikk írója ezután rámutat, hogy ez idő szerint több mint hétezer tagú ENSZ-hadsereg állomásozik Kongóban. E csa­patok ideiglenes parancsnok­ságát, mintegy a józan értelem megcsúfolásaiként az amerikai Bunche. az ENSZ főtitkárhe­lyettese vállalta, de több egy­ség parancsnoka angol, vagy francia tiszt. Az ENSZ-csapa- tok irányítását Kari Von Horn svéd tábornok végzi, aki kon­gói tevékenységét azzal kezd­te, hogy szoros kapcsolatba lé­pett a belga parancsnoksággal és Bunche-csel. Ismeretessé vált. hogy a Kongói Köztársaságba szállí­tott belga csapatok között nyu­gatnémet egységek is vannak. A belga nagykövet — aki Kon­góban maradt, jóllehet a Lu- mumba-kormány bejelentette diplomáciai kapcsolatainak megszakítását Belgiummal — azzal fenyegeti a kongói ható­ságokat. hogy „Belgium NA- TO-hoz tartozó barátai” meg­támadhatják Kongót. Valóban olyan benyomás alakul ki az emberben, hogy az ENSZ zász­lajával most a NATO gyar­mattartó hatalmainak közös, kongói beavatkozását leplezik. Tények bizonyítják, hogy a Kongói Köztársaság kormá­nyának segítségére küldött külföldi csapatokat gyakorlati­lag nem a belgák, hanem a kongóiak ellen használják fel. Alig néhány nappal ezelőtt még össze is tűztek ezek a csa­patok azokkal a kongói egysé­gekkel, amelyek hősiesen véd­ték matadí kikötőt. Hozzátar­tozik a tényékhez, hogy ezt * kongói kikötőt a belga beavat­kozók hasztalan 'próbálták el­foglalni. Másrészt az ENSZ-csapatok parancsnoksága, úgy látszik, nem is gondol arra. hogy ki­vívja a Kongói Köztársaságban garázdálkodó belga beavatko­zók távozását. .** Valójában ez az egész dolog nagyon hasonlít ahhoz a játsz­mához. amely a népszövetség­ben folyt az 1936—37. évi spa­nyolországi fasiszta agresszió idején. Fidel Castro beszéde a kubai forradalom évfordulója alkalmából rendezett nagygyűlésen BAYAMO (MTI): A kubai forradalom évfordulójának megünneplésére kedden nagy­gyűlést rendeztek Bayamoban, ahonnan Fidel Castro hívei hét évvel ezelőtt támadásra indultak a Moncada-laktanya ellen. A gyűlésen Fidel Castro beszédet mondott. Hangoztatta, hogy a Batista- kormány húszezer embert ölt mag a hétéves harcban, ame­lyet a nép zsarnoksága ellen vívott. Azzal vádolta az ame­rikaiakat, hogy ők fegyverezték fel a gyilkos kezeket, kijelen­tette, az Egyesült Államokban uralkodó oligarchák meg akar­ják vásárolni a latin-amerikai kormányokat, hogy csatlakoz­zanak hozzájuk a Kuba-ellenes manőverekben. Fogadjuk meg, hogy hazánkat példaképpé tesszük a többi latin-amerikai ország számára, hogy az ande- sek az amerikai kontinens si­erra maestrojává (a kubai for­radalom szülőföldje) válhas­sanak. Fidel Castro megemlítette a legutóbb kötött kínai—kubai kereskedelmi megállapodást és azt mondotta, ez új piac meg­nyitását tette lehetővé, hogy Kuba sikeresen ki tudja véde­ni azt a csapást, amelyet az Egyesült Államok kormánya akart mérni gazdasági életére. A keddi nagygyűlés az első latin-amerikai ifjúsági kong­resszus jelképes megnyitása volt. Hivatalos megnyitásra csütörtökön kérül sor Havan­nában. LA PAZ: Bolíviai diákok tüntető me­nete La Tazban az amerikai nagykövetség felé indult, de a rendőrség elterítette őket a menetiránytól. A -diákok az utcán elégettek két amerikai zászlót. Egy La Paz-i banképü­letre. ahol az amerikai nagy- követség helyiségei vannak, plakátokat ragasztottak, ame­lyek éltették Fidel Castro ku­bai miniszterelnököt és halált követeltek az imperialista el­nyomókra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom