Népújság, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-26 / 175. szám

I960, július 26., kedd NÉPÚJSÁG s A gyarmati rendszer alkonya Az elmúlt hét mozgalmas politikai eseményeinek közép­pontjában az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülése állt az ame­rikai imperializmusnak Kuba ellen készülő beavatkozása és a gyarmatosítóknak Kongóban végrehajtott provokációival kapcsolatban. Mindkét ügy az imperialista kalandorpolltika •zégyenteljes megnyilvánulásai sorába tartozik és az ENSZ- ben lefolyt vita során leleple­zett sötét mesterkedéseket a nemzetközi felháborodás hul­lámai követték. A Biztonsági Tanács egyhangú határozatal- , val kötelezte Belgiumot csapa­tainak kivonására a Kongói Köztársaság területéről. A tel­jes összeomlás előtt álló, a szá­zad szégyenének tekinthető gyarmati rendszer e megnyil­vánulása tehát nemzetközi fó­rumon is osztatlan elítélésre talált. Remélhetőleg egy szégyenle­tes rendszer utolsó vonaglásai sorába tartoznak azok az ese­mények, amelyek Kongóban kirobbantak. De ha az immár világszerte felszámolásra ke­rülő, a haladás által halálra ítélt gyarmati rendszert végső fázisában mutatják is a gyar­matosítóknak legutóbb Kongó­ban felsötétlő bűnös tervei, ugyanakkor mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy e rendszer hívei és haszonélve­zői elszántan és minden esz­közzel fenn kívánják tartani ma is középkori rabszolga­rendszerüket. Az afrikai konti­nens nagyrészét továbbra is szabad prédának tekintik, amelynek természeti kincseit tovább szeretnék fosztogatni, népét függőségben akarják tartani. A. Biztonsági Tanácsban elhangzott felszólalások lelep­lezték a belga gyarmatosítók szándékát, provokációs kísér­leteit, amelyekkel újra gyar­mati igát akartak rakni a hosszú ideig tartó elnyomás alól alig felszabadult fiatal köztársaságra. A kongói nép azonban végleg meg akar sza­badulni elnyomóitól. Saját ke­sébe kívánja venni sorsát, megteremteni az új életet, sa­ját javára fordítani országa gazdag természeti kincseit. És ebben a küzdelemben segítik nemcsak a már függetlenné vált afrikai országok, hanem segíti minden elnyomás ellen, függetlenségéért küzdő nép nagy barátja, a Szovjetunió, — a szocialista tábor országaival együtt. És hasztalan követnek el mindent a külföldi monopo­listák, mint Kuznyecov a Biz­tonsági Tanácsban elhangzott beszédében rámutatott, nem lehet többé gátat vetni a né­pek harcának, amely a gyar­matosítás, a XX. század eme szégyenletes jelensége ellen Irányul. A kongói eseményeket, 8 gyarmatosítók szégyenletes intervencióját tehát felháboro­dott tiltakozás visszhangja fo­gadta . A gyarmatosítók arra törekszenek, hogy Kongóban visszaállítsák a régi rendet. Ez azonban már nem áll többé módjukban. A kongói nép út­jában, a gyarmati rendszer sú­lyos következményeként, sok nehézség áll, ezeket azonban elhárítják. A gyarmatosítók­nak pedig semmi keresnivaló­juk azon a földön, amelyet a kongói dolgozók vére és verej­téke öntözött — írta Leontyev a Krasznaja Zvjezdában. Más lapok rámutatnak, hogy a Kongó elleni agresszió mögött az imperialista monopóliumok állnak, amelyeknek ereje ma még nem lebecsülendő. A szocialista tábornak, a bé­keszerető népek egységfront­jának ereje azonban még na­gyobb, arra kényszerítheti az agresszorokat, hogy hagyjanak fel sötét terveikkel. Nem két­séges, hogy a békeszerető álla­mok egységes ereje megvédi Kongó szabadságát és függet­lenségét minden támadás ellen. De a Biztonsági Tanácsban lehullott a lepel egy másik be­avatkozásról is, amelyet az amerikai imperializmus készí­tett elő Kuba ellen. A Bizton­sági Tanács ülése, noha a sza­vazatok többségét az Egyesült Államoktól többé-kevésbé füg­gő országok adták le, megmu­tatta, hogy az ilyen sötét ter­veket nehezebb végrehajtani, mint azt a Pentagon forrófejű politikusai eleinte elképzelték. Kuba népének több barátja van. mint amennyire az ameri­A szakmában nem jártas ember előtt kicsit hihetetlenül hangzik, hogy úthálózatunk korszerűsítését és folyamatos karbantartását nem a munka­erő, nem a gépek, mégcsak nem is a pénzfedezet hiánya akadályozza, hanem az a tény, hogy nem áll rendelkezésre elegendő kő, bányáink nem győznek elegendő zúzottkövet termelni. Ez a helyzet me­gyénkben is, a Mátra és a Bükk tövében. Annál nagyobb örömmel fo­gadtuk az Építésügyi Minisz­térium legújabb verseny­híradóját, amelyben arról ér­tesültünk, hogy valamennyi mélyépítési kőbánya vállalat teljesítette az eredeti II. ne­gyedévi tervét és egyetlen kő­bánya kivételével féléves ter­vüket is teljesítették a kőbá­nyászok. Szép sikereket ért el a recs­ki 3. sz. Kőbánya Vállalat is. A II. negyedévi zúzottkő ter­melési tervét 111,7 százalékra, féléves tervét pedig 112 száza­lékra teljesítette, és ezzel pon­tosan egyforma eredményt ért el a 2. sz. Kőbánya Vállalattal. A fej-fej melletti verseny megy tovább. Nem volt könnyű dolguk a legutóbbi műszaki értekezleten a részvevőknek. A párt-, a kai katonai klikk számított és teljesen helytálló Walter Lipp- mann amerikai publicista fi­gyelmeztetése, aki felszólítja a washingtoni politikusokat: néz­zenek szembe a tényekkel. Lás­sák be a világ helyzetében be­állt gyökeres változásokat. Lippmann emlékeztet arra, hogy „Castro forradalma“ a 40 év előtti mexikói forrada­lommal ellentétben, olyan Idő­ben zajlik, amikor a világ je­lentős részén a hatalmas for­radalmi orosz és kínai kor­mány tölt be Irányító szerepet, s amikor Afrika és Ázsia több országában a Kubaihoz na­gyon hasonló forradalmak ját­szódnak le. A helyzetet finoman úgy jel­lemezte Lippmann, hogy „az Egyesült Államoknak politiká­ja meghatározásakor tekintet­tel kell lennie a kellemetlen valóságra” —vagyis arra, hogy ma már nem rendelkezhetnek azokkal a lehetőségekkel, hogy bármikor és bárhol beavatkoz­hassanak a dolgok menetébe, amikor érdekeikről van szó. Ma már a gyarmati rendszer elérkezett alkonyához, a kis népek nem kiszolgáltatott sza­bad zsákmányok többé. A Szovjetunió és a szocialista tá­bor országainak léte olyan erőt jelent, amely útjában áll az agresszoroknak és meggyor­sítja az emberiség szégyenének nevezhető gyarmati rendszer teljes felszámolását. szakszervezet vezetőinek, a műszaki osztály dolgozóinak és a bányamestereknek dönteni kellett a vállalaton belüli IX. negyedévi munkaverseny ada­tainak értékelésében. A gyöngyösi üzem készáru termelési tervét 106,9, a so­moskői pedig 105,3 százalékra teljesítette. De a somoskőiek érték el a legnagyobb ered­ményt az önköltségcsökken­tésben, 220 ezer forintos meg­takarítással dicsekedhetnek, míg Gyöngyösön 25 ezer forin­tos túllépés jelentkezik. Ezért az üzemek közötti el­ső helyezést és az ezzel járó 15 ejer forintos jutalmaid a so­moskői kőbányászok nyerték, második a gyöngyösi kőbánya, ahol tízezer forint jutalmat oszthatnak szét a dolgozók kö­zött. Harmadik helyen a recs­kiek végeztek, ötezer forint jutalmat kapnak. Az EM 3. sz. Kőbánya Vál­lalat dolgozói az első félévben becsülettel helyt álltak. Július hónap nem valami jól indult, visszaesett a termelés. Remél­jük, ez csak átmeneti megtor­panás, vagy erőt gyűjtő pihe­nés volt és újra lendületes munka indul az éves terv si­keréért. ... hogy az aberdeeni kö­zépiskola egyik tanulója sót szórt az iskolaigazgató kávé­jába. A feldühödött igazgató erre nem adta ki a diák bizo­nyítványát — büntetésből. Az illetékes szervek azonban, akik ezt az ügyet vizsgálták, így vélekedtek az esetről: „a diákcsínyt nem kell annyira tragikusan felfogni”... S az iskolaigazgatót azonnali ha­tállyal elbocsátották hivatar Iából. Mennyire könnyű az aber­deeni diákok dolga... Ha nem tetszik nekik az igazga­tójuk. akkor segítenek magu­kon. Egy marék só a kávéba, az igazgató dühös lesz, bün­tetni akarja a diákot és köz­ben azon veszi észre magát, hogy kipenderitették állásá­ból. Hát nem isteni dolog diáknak lenni A'oerdeenben?! — kyd — — JÓL FIZETETT a gabo­na a tenki Béke Termelőszö­vetkezetben. A tavaszi árpa holdankénti átlagtermése 19 mázsán felül volt, az őszi ár­páé 17 mázsa, de kiváló ter­méseredményt hozott a búza Is. Holdanként 16 mázsa volt az átlag. Itt az „utánpótlás“! Csend. A levegő alig mozog, olyan rekkenő hőség van. Cso­dálatosképpen, hangját sem hallani két eleven csemetém­nek. Keresésükre indulva, a vaskorlátos teraszon a követ­kező kép tárul a szemem elé: — Csak lassan, csak lassan, nem szabad sietni! — Jaj! Leesik! — Aki néző, az ne kiabáljon bele és ne zavarja az előadást. Kedves közönség, most zsák- bamászás következik! Zsuzsi, eredj, kérjél mamától valami rongyot, mert nem tudom mi­be csavarni Jutkát! Aki nem tudja, annak el­mondom, hogy ezek a Baldió utánpótlások, akik iránt re­mélhetőleg hamarosan érdek­lődni fog a cirkusz. A terasz vaskorlátja közé kifeszítve a drága vasalózsinór, nézőközön­ség vagy hat gyerek, I drága leányom pedig a babáit sétál­tatja a dróton. No jó, hadd játsszanak, otthagytam őket. Néhány pérc múlva kavarodás, zűrzavar és ordítás, az egyik néző kedvet kapott a kötél­tánchoz, és maszatos arcocská­ján, lábszárán, térdein árulko­dik a sikertelen próbálkozás. Igen jámboran kérdeztem: — Mondd meg Katika, miért kellett neked felmászni arra a kötélre, vagy drótra? — Valahol csak el kell kez­deni ...! ■— és a komoly gon­dolkodású hölgy végigüvöltötte a jódozás kellemetlen szertar­tását. (á) A kőbányássok sikere »S*g30COOOOOOC/XX^COOOOOOCXD<X)OOCOCOO<X030COOCX>OOOOCOCOCOOCOC^^ DOOCOC A szappanbuborék A szappanbuborékot a gyerekek fújták szép­re, nagyra. Egy ideig, s mintha azon töprenge­ne, mihez is kezdjen lé­tével, ott tűnődött a a szalmaszál végén, re­megve az izgalomtól, amelyet már a követ­kező pillanat ígérhet a számára. A szalmaszál hosszú volt és sárga, a szappanbuborék úgy Ült a végén, mint buzo­gány nyelén a vasököl, — dehát ez csak ha­sonlat, hogyan is lehet­ne a félelmetes buzo­gányhoz hasonlítani a buboréknövesztö vé­kony alkalmatosságot. A kisfiú, aki gömbö­lyű hősünket éUtreva- rázsolta, még egy ap­rót, egy leheletnyit be- lésóhajtott a szalma­szálba és a szappan­buborék, mint a pille, elröppent a messzi vég­telen felé. — 0, milyen, csodás is ez a repülés — sóhaj­tott fel a szappanbubo­rék és egy kicsit gőgö­sen nézte a szürke ve­rebet, amely nem mesz- sze tőle hussant odább egy másik ágra. Az utca forgatagában az első pillanatra fel sem tűnt a szivárvány­bőrű, áttetsző, hatal­mas szappanbuborék. Az emberek siettek dolgaik után, az autók úgy rohantak, mintha elkésnének egy távoli randevúról, a gyerekek is új, más szappanbu­borékot varázsoltak elő az üvegből, — egyszó­val, a szivárványos bu­borék még ismeretlenül libegett, lebegett, for­gott a levegőben, be­telve léte boldogságá­val. Nézd csak, szap­panbuborék — mondta egy férfi a másiknak, csak úgy odavetve, nem tartva fontosnak az egészet, mint ahogy nem is volt fontos a buborék, sem az ő szá­mára, sem társának. A buborék büszkén for­dult egyet tengelye kö­rül, lám, észrevették, lám, felfigyeltek rá: lássák hát minden ol­dalát, szivárvány bőré­nek minden simaságát, puha testének minden könnyedségét. — Jaj, de szép... lá­tod, szappanbuborék! — ezt egy lány mondta a fiúnak, aki azonnal megállt és csodálni kezdte a buborékot, pe­dig semmi szépet, ér­dekeset nem látott raj­ta. De csodálta, mert a lány így akarta. — Igen, nagyon szép — válaszolta, s hogy lássa a lány, véleménye is van a dolgokról, megjegyezte —: szap­panból készül, s csodás színeket ölt magára.,, lm, erre képes az em­ber.,, De te szebb vagy — tette hozzá kü­lönösebb összefüggés nélkül. A buborék mérges lett. Először szivár­vány színei még vidá­mabban peregtek tes­tén, hogy szépségét di­csérték, most már csak a vörös szín tolult elő: elpirult mérgében. Hogy nála szebb le­gyen valaki? Lehetet­len! És ráült egy csöppnyi szellő hátára, s fensőbbségesen, mint valami pilleki­rálynő, tovasuhant. Nem, senki sem le­het nála szebb és érde­kesebb sem, és fonto­sabb sem. Lám, most már mások is észrevet­ték, emberek, kicsik és nagyok figyelik őt, egyedül csak őt, amint ott suhan az utca fe­lett, átragyogtatva testén az ég szépségét, megnyújtva, mint va­lami torzó, az utca ké­pét. Kit vesznek eny- nyien észre? Ki az, akit ennyien csodálnak és ki az, akit ennyien követnek, ujjúikkal mutogatva: — Ott van,.. — Nézd, hogy szállI — Szappanbuborék... — Milyen, de milyen szép ... Elhatározta, hogy le­száll az emberek közé. Ott az úttesten pihen mg,jd meg, s miatta megáll majd az utca forgataga, megállnak az emberek, körülve­szik, úgy csodálják, s Qooocoooooooooooeooooocooúoooooc hiába nagyok, szemre 5 oly hatalmasak az em- l berek, még hatalma- 1 sabbak a házak, azért t mégis ő, a szappanbu- e borék lesz a leghátul- § masabb, mert ő a leg- § szebb.,, — Köszönöm, ne fá- g radj tovább — suttog- 8 ta fensőbbségesen a § szellőnek, és egy köny- g nyed, bubarékmozdu- 8 lattal lehuppant a há- 8 tárói. Sikolya olyan halk § «olt, hegy csak egy kis § bogár hallotta meg, Ú amely épp ott mene- g kült riadtan az em be- g rek lábai elől. — Elpukkadt a szap- § panbuborék — mondta g valaki nevetve. — Sebaj — tette hoz- § zá más — sorozatban 8 gyártják a gyerekek —, s intett az emeleti ablak- s ra, ahol egy vékony, 8 sárga szalmaszál vé- g gén, remegve az ízga- § lomtól, s tűnődve, ho- 8 vá, merre induljon, ott § pihent indulásra ké- g szén egy újabb szap- 8 panbuborék, Gyurkó Géza í „Alszunk, kérem, alszunk?! Festői völgyben kanyarog a szarvaskői bányához vezető kisvasút sínpárja. Viszi, hord­ja a szenet, a műszakba és a műszakból igyekvő bányá­szokat a kisvonat. Rendben is lenne ezzel minden. Csak­hogy most mégsem erről van szó.., Július 19-én történt, ked­den ... Termelési tanácsko­zást tartottak a bányászok­nak: a délutánosok részére kezdés előtt, a reggeli mű­szakban dolgozók részére ket­tő óra után. A kisvonat be­érkezett a szénosztályozó alá, pontban egy órára. Két és fél óra hosszat tartózkodott te­hát a vágányokon, várva, bogy a termelési tanácskozás véget érjen, s hazaszállítsa a bányászokat. Vége volt a ta­nácskozásnak — az emberek felszálltak a kocsikba. Aztán a vonat nem indult- Hiba volt a motorral, azt „bütykölte” a masiniszta; akkor kezdett a hiba kijavításához, mikor már indulni kellett volna a szerelvénynek visszafelé. — „Mi az, kérem, alszunk, alszunk?!” — -kérdezték a bá­nyászok a masinisztát. De a vonat csak nem indult. So­káig. A bányászok szitkozód­ni kezdtek — és jogosan. Jo­gosan, mert már nem az első eset, hogy a masiniszta akkor kezdi a motort babrálni, mi­kor eljön az indulás ideje. Másfél óra, két óra alatt bő­ven megjavíthatott volna — ez esetben is — minden hi­bát. Súlyosbítja az eset jelen­tőségét az is, hogy nemcsak a környező falvakból műszak­ba járó bányászokat szállítja a vonat, de a Mezőkövesdre valókat is. ők nagyon későn érkeztek haza ezen a napon. A masiniszta kényelmeske­dése miatt. Sürgősen javítani kell ezen a tarthatatlan állapoton, s odáig hatni, hogy a vonat valóban induljon a bányá­szokkal akkor, amikor annak elérkezett az ideje! (pataky) Fiatalodik a bélapátfalvi cementgyár Bányarekonstrukció, pakuratüzelés, gépesítés és sok helyi kezdeményezés ötvenéves a bélapátfalvi ce­mentgyár. A szakmában ez tisztes időnek számít, mert a nyersmalom, a szénőriő beren­dezés és a gépek nagy munkát végeznek, gyorsan kopik a gyár, elavulnak a gépek. Bármerre járunk az ország­ban, mindenütt utakat, gyárat, iskolákat, istállót és magtára­kat építenek, ehhez pedig ce­ment és mész kell. Második ötéves tervünk és a párt Köz­ponti Bizottságának határo­zata szerint mintegy 85 száza­lékkal emelni kell az építő­anyagipar termelését. Bírja-e a tempót a bélapátfalvi „öreg” gyár? — kérdeztük Horváth Jenő főmérnöktől. — Bizony, öreg a mi gyá­runk, de szégyent eddig nem vallottunk, évről évre több ce­mentet és meszet adunk az or­szágnak — summázza az ered­ményeket a főmérnök. Aztán kimutatást terít az asztalra és a mutatószámok, a százalékos adatok tömören beszélnek az utóbb} esztendők nagy erőfe­szítéseiről Év Mésg Cement 1958. 160 100 1960 123,8 114,4 1965! 130,3 117,6 — A 85 százalékos termelés emelését a mi gyárunk vem érheti el. Köztudomású, hogy ez országos adat és a termelés ilyen nagy mérvű emelésénél a most építendő váci gyárat vették figyelembe. De a 17 és 30 százalékos termelés emelé­séhez sok mindent kell építe­ni, új gépekre, sok szervezési intézkedésre van szükség — so­rolja a főmérnök. 1961 és 1965 között nagysza­bású bányarekonstrukciót vé­geznek Bélapátfalván. Bizton­ságosabbá teszik a bányaműve­lést. megvalósítják az előírá­sos falképzést és tartást. Első­sorban elengedhetetlenül szük­séges a korszerűbb és nagyobb teljesítményű kötélpálya meg­építése. Az Iparterv készíti a terveket. Tizennyolc milliót fordítanak a munkálatokra. A legfontosabb, hogy a tervek idejére elkészüljenek, erről be­szélnek a gyárban a műszaki­ak és munkások egyaránt. Szén helyett minél előbb át­tér a gyár a pakulatüzelésre. Távvezetéken jön majd az olaj, az elosztó helyekről MÁV tartálykocsik szállítják Bél­apátfalvára. de sokkal olcsóbb lesz & termelés, lényeges mennyiségű vülamosenergiát tudnak megtakarítani. Meg­szüntetik a nehéz fizikai .mun­kát, nem lesz többé szénlapá­tolás. szivattyúk dolgoznak nemsokára Bélapátfalván. Ez újabb 18 millió beruházást je­lent. Talán a legnagyobb erőki­fejtést és a legnehezebb mun­kát a bányai kőfejtők végzik. Korszerű fúróberendezéseket kapnak, de ezzel egyidejűleg a műszakiaknak alaposan fel kell készülni nagyobb szerve­zettségre, alaposabb műszaki tudásra van szükség. A palabá­nyában lapáttal. csákánnyal dolgoznak, a munkások izmai kidagadnak csillézés közben. Vonóvedres gépet terveznek ide. ami a palát behúzza, hét ember fáradságos munkáját S gépkezelő végzi el majd. Két tételben 36 milliót költ államunk a bélapátfalvi ce­mentgyárra, de nézzük, hogy mit terveznek az itteni dolgo­zók? Hogyan használják fel a helyi lehetőségeket, saját erő­ből mit tesznek, hogy megifjod- jék az „öreg” gyár. Az éjjel-nappali állandó üzemelés, a karbantartások, és a nagyjavítások, a TMK-rész- leg. lakatosok, esztergályosok, asztalosoknak sok munkát ad egész évben, a művezetőknek és a műszaki osztály dolgozói­nak is ezer gondjuk van. külö­nösen. amióta rendszeres kí­sérletezés folyik a gyárban, korszerűsítenek, és a termelés költségeit csökkentik. Az öt­éves terv során további egye­di meghajtásokat valósítanak meg, jelenleg négy malomba ^pitének osztályozó páncélt, hogy a szokványosnál keve­sebb energiával dolgozzanak. Az eddigitől eltérően 14 száza­lékos mangánöntvény helyett fehéröntvényből készítették a páncélokat, mert annak kilo­grammja 22 forint helyett csak 7,30. De az öntvényekkel sok baj van Bélapátfalván is. A mi- qisztérium Diósgyőrben bizto­sított aeélöntvény-keretet. de ot| nem vállalják n munkát, mert nincs kapacitás. A Ganz- Mávag nem dolgozik Bélapát­falvának, mert ott nincs anyagkeret. A múlt év első ne­gyedében volt, de még mindig nem öntötték le hiánytalanul a munkát. A kötélpálya és az elevátor alkatrészeit megren­delték rrfár most. de a kiskun­félegyházi Bányagépgyártó V. és a Dimávag már 1961-re sem vállal munkát, a bélapátfalvi gyár megrendelését 1962-re je­gyezték elő. De mi leisz. ha a kötélpálya végleg felmondja a szolgálatot? A július havi terv- teljesítésben is zavart okozott a másodikai súlyos üzemzavar. — Leállt a osmentüzem is? — Szerencsére nem. s munkásaink hősi helytállásá­nak köszönhetjük. Pályafenn­tartó lakatosok, esztergályosok, asztalosok és minden épkézláb ember megfeszített erővel dol­gozott akkor. Tudták az embe­rek, hogy miről van szó. Leg­alább 100 vagon cement terme­lés-kiesést és 15 vagon szén­többlet eltüzelését akadályozta meg a gyár kollektívájának összefogása. Ez az eset azt bi­zonyítja. hogy igen nagy tet­tekre képesek a ml munka-- saink. Sok feladat, nagy mun­ka vár ránk. de bízunk az em­berek helytállásában, egymás kölcsönös segítésében. Fazekas László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom