Népújság, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-21 / 171. szám
I960, július 21., csütörtök NÉPÚJSÁG s Még szervezettebb, még jobb munkával építsük az országot — Tanácskozott az építők szakszervezetének megyei választmánya — Kedden az építők szakszervezetének megyei választmánya, a szakszervezeti titkárok és bizalmiak bevonásával megtárgyalta az MSZMP Központi Bizottságának legutóbbi határozatát, megvizsgálták megyénk építőiparának jelenlegi helyzetét és javaslatokat tettek a munka további javítására. Rözsnaki István, az építők szakszervezetének megyebizottsági titkára ismertette pártunk június 29-i határozatát, valamint az építőipari megyei titkárok legutóbbi értekezletén elhangzott megállapításokat és javaslatokat. Nagy feladat hárul a következő esztendőkben építőiparunkra, idejében fel kell készülnünk, hogy második ötéves tervünket teljesíteni tudjuk. Az építőipar a felszabadulás óta eltelt időben jelentős mértékben járult hozzá hazánk gazdasági és kulturális fel- emelkedéséhez. Az elmúlt tíz év alatt több mint 100 gyárat építettünk és száznál több üzemet bővítettek hazánkban, kiépült a gépállomások 'hálózata, évtizedek lemaradását hoztuk be iskolák és kulturális létesítmények megvalósításában és több mint 300 000 lakást épített fel építőiparunk. Különösen kiemelkedő munkát végeztek építőipari munkásaink a termelőszövetkezeti nagyüzemek megteremtéséhez elengedhetetlenül szükséges gazdasági épületek létrehozásában. A következő években még nagyobb munka áll előttünk, mert 1958-hoz viszonyítva, 1965-re az építőanyagipar termelése mintegy 85 százalékkal, az építőipar pedig 80 százalékkal kell, hogy emelkedjék. Ot esztendő alatt mintegy 250 000 lakást kell felépíteni és 150 milliárd forint értékű munkát kell elvégezni a magyar építőiparnak — hangsúlyozta Rozsnoki elvtárs. A* ötéves tervjavaslatok vitájába be kell kapcsolódótok a szakszervezeteknek, mozgósítani kell a dolgozókat, hogy előre gondolkozzanak és gyakorlati javaslatokat tehessenek a munka megjavítására. Elkerülhetetlenül szükség van erre, mert a Központi Bizottság nyomatékosan felhívta figyelmünket, hogy még nagyobb gondot fordítsunk a munka minőségének megjavítására, az anyagtakarékosságra, a költségek csökkentésére, hiszen a megtakarításokból újabb lakásokat építhetünk. A megnövekedett feladatok szükségessé teszik, hogy a műszaki-gazdasági vezetők és minden építőipari munkás tovább képezze magát, mert csak így tudjuk a jelenlegi nehézségeket leküzdeni és az előttünk álló nagy feladatokat sikerrel megoldani. A szakszervezeti bizottságok a vállalatok vezetőségével közösen szervezzenek a dolgozók részére szakmai tanfolyamokat. A szakszervezeti bizottságoknak és a választmány tagjainak sokkal többet kell foglalkozni a szocialista munkaverseny szélesebb körű elterjesztésével, a munkaverseny népszerűsítésével, az újításokban és a műszaki fejlesztésben rejlő kiaknázatlan lehetőségek gyakorlati hasznosításával. Az utóbbi két hónapban előfordult^ hogy rossz műszaki előkészítés, anyaghiányok és helytelen szervezések következtében egyes szocialista brigádokat egyik munkahelyről a másikra irányították, a dolgozók panaszkodtak, hogy ilyen körülmények között a munka jól nem haladhat, keresetük csökken és ez a körülmény egyáltalán nem javítja a dolgozók hangulatát. Műszaki-gazdasági vezetőknek és a szakszervezeti bizottságoknak a jövőben többet és alaposabban kell foglalkozniuk a dolgozók problémáival, jogos sérelmeik elintézésével. El kell érni, hogy az emberek bízzanak az általuk választott vezetőkben, a szakszervezeti bizalmiak intézzék ügyesbajos dolgaikat és ne a munkások töltsék ezzel hasznos munkaidejüket. Elengedhetetlenül szükséges, hogy a következő esztendőben az érdekelt szakmák összefogjanak, fokozzák az előregyártott fal-, födém- és más épületszerkezetek termelését, szélesebb körben alkalmazzák az új technológiai eljárásokat, gépesítsék a munkafolyamatokat, emeljék a munkafolyamatok szervezettségét, növeljék a munka termelékenységét. Az építőipari gépparkot a jelenlegihez képest mintegy kétszeresére emelik. Ez nagymértékben elősegíti az építkezések határidejének lecsökkentését, de már most minden munkahelyen vizsgálják felül a jelenlegi gépek kihasználását. Tűrhetetlen, hogy gépeink jelenleg 28—30 százalékban vannak kihasználva, sok helyen elhanyagolják a gépek karbantartását és nem törődnek a gépkezelők szakmai továbbképzésével. Államunk az utóbbi esztendőkben sokmillió forintot fordított az építőipar gépesítésére, jelentős lépések történtek a technika javítására, és sok hasznos újítást vezettünk be, de elmulasztottuk ezzel egyidejűleg a normák felülvizsgálatát, pedig a laza normák nem hatnak ösztönzően, nem emelik a munka termelékenységét, másutt viszont bérfeszültséget idéznek elő. Nem normarendezésről van szó, senki sem akar — és nem is szabad — indokolatlanul a bérekhez nyúlni, viszont a szükséges és ésszerű intézkedéseket meg kell tennijnk. Sem az újítások, sem a műszaki fejlesztés terén nem haladhatunk nagy léptekkel előre, ha nem támaszkodunk nap mint nap a munkások véleményeire és javaslataira, de fokozottabban áll ez a megállapítás az anyagtakarékosság és az önköltség csökkentésének minden területén — állapította meg az építők megyebizottsági titkára. Ma még idegenkedéssel fogadja építőiparunk a középblokk és nagyblokkos építkezésekre való áttérést, pedig a gyakorlat bebizonyította a budapesti és a szomszédos államok nagy építkezésein is, hogy ezzel a módszerrel nagymértékben le tudjuk rövidíteni a lakásépítkezések határidejét, megkönnyíthetjük a fizikai munkát, és olcsóbbá tehetjük az építőipart. Sürgősen felül kell vizsgálni, hogy milyen munkahelyeken, hogyan lehetne bevezetni a két műszakot, mert ez önmagába véve is javítaná a gépek kihasználását. Rözsnaki elvtárs felhívta a Szerdán, július 19-én termelési tanácskozást tartottak a szarvaskői bányászok. A dél- utánosok részére 1 órától kettőig, a nappalos műszaknak kettő órától fél négyig, az éjjeleseknek pedig este 9 órától műszakkezdésig tartotta meg beszámolóját Simon Sándor elvtárs. az üzem mérnöke. Simon elvtárs beszámolójában értékelte a szarvaskői üzem első félévi munkáját, a balesetek alakulását, beszélt az elő- vájások fontosságáról és a soron következő feladatokról. A beszámolót mindhárom műszak tanácskozásán vita követte. Érsek Lajos elvtárs, az üzem főaknásza az anyagtakarékosságról és a balesetek elkerülésének lehetőségeiről beszélt. Elmondotta, hogy a bányászok túl sok robbanóanyagot használnak el, „túl lövik” a szenet; a bányászok nem szeretik a hosszú feckéket, nem fee- kézik b® az ácsolatokat rendesen, pedig ebből származnak választmányi tagok figyelmét, hogy a termelés elősegítése érdekében a szakszervezeti bizottságoknál és a megyebizott- ságnál létre kell hozni a műszaki tanácsokat, javítani kell a műszakiak és tömegszervezeti funkcionáriusok munkáját. Ha a szakszervezeti bizottság a műszaki vezetőséggel jobban összefog és együttesen Segítik a dolgozók kezdeményezésének kibontakozását, a munka versenyben tett vállalások műszaki feltételeinek biztosítását, akkor megyénk építőipara az első féléves lemaradását behozza, határidő előtt befejezheti éves tervét és adósság nélkül, idejében felkészülhet az építőipar előtt álló még- nagyobb feladatokra. Rözsnaki elvtárs előadását és a határozati jayaslatokat a gyűlés részvevői tetszéssel fogadták. Hozzászólások: Nagy István, a Téglagyári Egyesülés dolgozója, a szakemberképzés elhanyagolásának súlyos következményeire hívta fel a figyelmet. Kifejtette, hogy lehetséges és szükséges is, hogv minél több helyen bevezessék az egyösszegű munkautalványozást, ezt kívánja a munkások érdeke, mert csökken a bérreklamáció és az egytételes utalványozás a vezetőket jobb műszaki előkészítésre ösztönzi. Seregi Ernő, a Közúti Üzemi Vállalat igazgatója javasolta, hogy a választmány tagjai ellenőrizzék saját munkahelyükön a benyújtott, elfogadott és ténylegesen bevezetett újításokat, segítsék és támogassák az újítók munkáját. A szakszervezetek megyei bizottsága tegyen javaslatokat a tervezői munka megjavítására, és végre az illetékes szervek intézkedjenek, hogy a vállalatok idejében megfelelő minőségben és mennyiségben kapják meg a tervdokumentációt. Ezek hiányában nem lehet eredményes a vállalatok műszaki szervezése, a termelési mutatószámok javítása. Ezután Vitányi Imre Bélapátfalvi Cementgyár. Kőteleki Dénes Tanácsi Építőipari Vállalat, Sándor János Állami Építőipari Vállalat, Rózsavölgyi Géza, építők szakszervezetének megyei tanácsa és Kak- nics Ferenc az építők megyei bizottsági elnöke munkaterületük egy-egy sajátos problémáját tárták fel és javaslatokat is tettek a munka megjavítására Rözsnaki István megyebl- zottsági titkár válaszolt a felvetett kérdésekre. Rámutatott, hogy az értekezlet részvevői látják a problémákat, de fokozottabb erőfeszítéseket kéJl tenniök a munka megjavítására, beszélgessenek többet a munkásokkal és a vállalat vezetősége elé terjesztett javaslatukban támaszkodjanak bátrabban a munkások kezdeményezésére. F. L. majd a halálos balesetek. A szarvaskői bányában az első hat hónap baleseti statisztikája szerint az első negyedévben mindössze 5 baleset történt, amely három napon túl gyógyult. a második negyedévben már kettővel emelkedett ez a szám. A második termelési félév baleseti statisztikája elszomorítónak ígérkezik. már most: eddig már 4 baleset történt, ami három napon túl gyógyult. A Vita során javaslatok is elhangzottak a H-es ereszke szállításának megszervezésére, észszerűbb megoldására. Egy szükséges intézkedést is sürgettek a bányászók: szereljenek fel egy védőkötelet a vitlára! A védőkötél ugyanis biztosítja a második csille futását, mert ha az első csillén szétszakad a horog, a védőkötél visszafogja a két csillét, s nem fordulhat elő szerencsétlenség. vagy olyasmi, hogy az elszaladt csillék „berabolják" a vágatot. Termelési tanácskozás volt Szarvaskőben Csak as egységes közösség képes nagy tettekre TJa üzembe helyeznek egy “ új gyárat valahol az országban, vajon a megindulás első pillanatától zökkenőmentesen megy-e ott a munka? Nem bújnak-e elő a legváratlanabb pillanatokban, helyzetekben olyan dolgok, hibák, amelyek javítása, megoldása fejtörést okoz még a leggyakorlottabb szakembernek is? Kétségtelenül előfordul ilyen, még az évek óta precíz pontossággal működő üzemben is. hogyne bajlódnának hát ehhez hasonlítható gondokkal Tarna- örsön, a Dózsa Tsz-ben. Ez a gazdaság egy esztendővel ezelőtt — mint alakulásának nemsokára tízéves jubileumát ünneplő tsz —, még 240 hold földterülettel rendelkezett. Azóta ötezer holdas termelőszövetkezetté fejlődött, amelybe a község lakosságának kilencvennyolc százaléka bevitte földjeit. Óriási különbség van 240 és 5000 hold között, s óriási különbség néhány család munkája, valamint 714 tag tevékenysége között. Ennyi embernél már óhatatlan, hogy az első időben ne legyenek különbségek nézetekben, véleményekben, s még abban is, hogy ki hogyan szeretne dolgozni. A termelőszövetkezetben is megmutatkoztak ezek ez év ta- vászán, amikor a földeken megkezdődött a növényápolási munkák nagyja. S méghozzá a lehető legegészségtelenebb módon. Kialakultak a brigádok az asszonyokból, a csapatok elkezdtek dolgozni egy-egy tábla földön, s csak ekkor figyeltek fel sokan, milyen furcsa helyzet adódott. Az egykori középparaszt asszony ugyanis csak vele valamikor' „egyenrangú- val" állt brigádba, ugyanígy a felszabadulás előtti nincstelen proletárasszony hozzá hasonlóhoz szegődött társul.< Áldatlan állapot volt ez, amelyre elsőként maguk a volt szegényparasztokból álló brigád tagjai figyeltek fel. Megkezdődött a sugdosás, találgatás: a mi brigádunk nekik nem j(i? Még itt is megmarad a különbség közöttünk? Ezen nem segít 'a termelőszövetkezet, akkor miért mondják, hogy a tsz- ben mindenki egyenlő jogokat élvez munkája alapján? Jó származhat az ilyen beszédből? Természetes, hogy nem. Csak törést idéz elő, választófalat emel a tagság között, amelynek sok mindenre, de épp erre nincs szüksége akkor, amikor a hirtelen növekedés amúgy is sok bajával, gondjával kell megküszködni- ök az első időkben. A kialakult helyzetre azonban, szerencsére, a vezetőség Is idejében felfigyelt. Megengedhetetlen az, — állapították meg, különösen annak alapján, hogy az egykori középparaszt asszonyok egy idő után nem is vették ki részüket olyan mértékben a munkából, mint ahogy az szükséges és kívánatos lett volna —, hogy azok, akiknek kamrája az elmúlt év nagyobb termése alapján jobban telt, valamiképp lenézzék azt, aki még nincs ebben a helyzetben. A brigádok ügye, a volt kö- zépparasztasszonyok nagyobb arányú munkábavonása végül a közgyűlés elé került. A termelőszövetkezet vezetősége ezután sem vélte teljesen elinté- zettnek a régi brigádbeosztásból eredő problémákat. Ám, ma már megnyugtatóan állapítható meg, hogy a válaszfal eltűnik. Az első terméseredmények is nagy hatással vannak a hangulatváltozásra. A termelőszövetkezetben hamar híre járt, hogy ritkaságszámba vehető 73-as fajsúlyú őszi árpát arattak, a tavaszi árpaterületek egy-egy részéről pedig 20 mázsás holdankénti termésre is számíthatnak, éppúgy, mint a búzánál, amely egyes területeken ugyancsak 18—19 mázsát ad holdanként. S ez a tudat rendkívül jó gyógyírnek mutatkozott a sebek behegesz- tésénél. A tagok mindegyike látja, hogy már az első év terméseredménye bíztató a kalászosok tekintetében és sokan elgondolkoznak. Ha a kezdeti bajok idején is ilyen a termés, akkor igenis, jó lesz a továbbiakban méginkább együttműködni, az igazán kiváló termésekért, a gazdagodásért, boldogulásért. TJa a termelőszövetkezet LJ. átlagtermését nézzük, az az elmúlt öt esztendő átlagtermésén jóval felül van. S ez megint sokat jelent. A többi között azt, hogy bár nem tervezték, egy kiló árpát is osztanak munkaegységenként gabonaféleségekből. Ennek hallatára azok az asszonyok, akik nem nagyon akarták kivenni részüket a közös munkából, — ugyancsak elgondolkoztak, hiszen a nyilvánvaló dolog ezzel méginkább azzá lett. Nevezetesen pedig az, hogy itt valóban az érvényesül már: ki mennyit dolgozik, annyi jövedelemre számíthat. Az ellentétek eltűnőben vannak Tarnaörsön, egyrészt éppen a jó termés következtében, s mert a hétszáztizennégy tag megtanulja: itt, a közös gazdaságban már nem lehet különbség ember és ember között. Itt csak egységes kollektíva lehet, amely minden munkából a szövetkezés elveinek megfelelően, egyformán veszi ki részét, s ennek alapján eredményeinek összegezése után igazságosan részesül a jövedelemből. Ezt kell megtanulni Tarnaörsön, s ez a lecke nem is olyan nehéz azoknak, akik közös munkájuk első eredményeit is látják már. Weidinger László A dolgozók panaszolják ••• Hetek óta állandó a panasz és a sorbanállás a Széchenyi utcai 21-es számú tejbolt előtt. Sokszor óraszámra állnak sort a tejért a reggelizni szándékozó emberek. De kinek van ideje korareggel arra, hogy óraszám sorba állón? Nagyon helyes volna, ha a tanács illetékes szervei helyszíni szemlén tanulmányoznák a sorbaállás okát és javaslatot tennének a megszüntetés mikéntjére. A sorbaállás ugyanis nem a tejhiány miatt van! A mi elgondolásunk az, hogy a Dobó téren a nyári időszakban megoldható a tej mérés és az „utcánáti” fogyasztás — Pesten igen sok van ilyen —, egy erre a célrá felállított büfében is, mindaddig, amíg megnyugtató módón nem nyer elhelyezést a tejmérés, illetve az idegenforgalom megkívánta reggelizőhelyiség kérdése. Mert tudott dólog és nem hallgatható el, hogy a Dobó téri tejcsárdából — ahol reggel 6-kor nyitottak és tömeges étkeztetésre is alkalmas volt — zenés cukrászdát létesített a Vendéglátóipart Vállalat és így a reggeli nyitás 7 órakor történik és emellett cukrászdái árakat léptettek életbe. Ez az átszervezés annál is inkább helytélen vólt, mivel éppen a Dóbó tér áz első állomása az ideérkező kirándulóknak és diákoknak, akik, mint önálló keresettel nem rendelkezők, valószínű kispénzűek. De az egri dolgozók is panaszolják a 7 órai nyitást, mivel a nyári időszakban többnyire 7 órakor kezdenek a hivatalok — legalább is az üzemi hivatalok —, és nem tudnak hol reggelizni. A helyes sorrend az lett volna, ha először létesül egy legalább százszemélyes téj-presz- szó a Dobó tér, vagy a vár környékén, és csak azután került volna sor a zenéscukrászda létesítésére. Akik a tejboltok kérdésében arra hivatkoznak, hogy ilyen üzlet még van az Űj világ utca sarkán és a Bródy Sándor utca 1-ben is, azok nem tudják, hogy ezek az üzletek annyira kicsik, hogy ezekben tömeges étkeztetésről szó sem lehet. Márpedig ha városunk be akar — és nagyon is akar — rendezkedni az állandósult és sok ezres idegenforgalom befogadására, akkor föltétien meg kell oldani az idegenek étkeztetési problémáit is, mégpedig minél élőbb. Erre többféle szempontból is szükség van, de főként azért, hogy akik itt megfordulnak, azok ne azt újságolják otthonukban, hogy Egerben még csak egy pohár tejet sem lehetett inni, hanem inkább azt, hogy Egerben tiszta, korszerű üzletekben, a leggondosabb és gyorsabb kiszolgálásban volt részük. Az égy napra várost nézni jött idegén ideje kevés ahhoz, hogy mindenhová eljusson és mindenből ki is vegye a részét. Ezért mindegyik siet és a siető ember ideges. És persze, az idegessége annál nagyobb, minél több akadályba ütköznek szándékai. Így mindenekelőtt reggelizni akar, de a tömeges várakozás miatt, már indul is a csoport T- mert múlik az idő — a várba, a múzeumba, a képtárba, a Gárdonyi-házba és a kazamatákba. Irénen még ki sem jötték — már rohanás van a strandra. Utána harc az ebédért. Délután csillagvizsgáló és Rác-témplom nézés és A termelőszövetkezetek pat- rónálási mozgalmát nagyon komolyan veszik a Hatvani Cukor- és Konzervgyárban. Ezt bizonyítja az is, hogy például gazdasági téren minden esztendőben ott segítenek a hatvani Petőfi Termelőszövetkezetnek — amelyet patronálnak —, ahol épp a legnagyobb szükség van rá. Az elmúlt évben a többi között felépítettek számukra egy ötven férőhelyes tehénistállót, végül a Szépasszony-völgyi píncelátogatás, stb., stb'.Y’.. Egyszóval, rohanás az egész napjuk és émiatt persze idegesek is a kirándulók. Hogy a felsorolt program sok, vagy hiányos — nem tudom, de lehetőség volna a változtatására. Ügy gondoljuk, hogy a Szépasszony völgyi pincelátogatások helyett a belvárosban is bőven akadnak piné cék, amelyeket mint látványosságokat is érdemes volna mutogatni. Például a volt Bayer- ház a Lenin úton, a későbbi Kun-féle szanatórium pincéje, amely egybetorkollik a Bútorgyár alatti pincékkel, ahol a tufába képzett tágas és egymás fölötti termek, nagy, tágas előterek és folyosók szinte kínálkoznak az idegenforgalom számára, mint látványosság, amit azután lehetne egy borkiméréssel is hasznosítani. Ügy hiszem, nem vagyunk elég élelmesek ahhoz, hogy kiaknázzuk a számunkra elérhető és kedvező lehetőségeket. Ez azonban, ha ezideig így is vóit, ném jelentheti azt, hogy ezután is így maradjon. Idegenforgalmunk minél jobb és tökéletesebb ellátottságának biztosítása érdekében meg kell tennünk minden tőlünk telhetőt, hogy ha már beszél rólunk „ország-világ”, akkor legalább szépet és jót mondjanak rólunk. Okos Miklós s. ennek külső vakolási munkáit ebben az évben végezték el. Ezzel egyidőben egy régebbi, ugyancsak 50 férőhelyes istállót újítottak fel, falait, tető- szerkezetét rendbehozták, s ugyanígy kijavítottak több sertésfiaztatót, juhhodályt. A gyár építőbrigádja e munkák alatt ebben az esztendőben már mintegy három hetet dolgozott a hatvani Petőfi Termelőszövetkezetben. Báróm hétig dolgozott a Hatvani Cuhor- és Konzervgyár építőbrigádja a helyi Petőfi Tsz-ben c.afc •sí S3
