Népújság, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-20 / 170. szám

4 NÉPÚJSÁG 1960. július 20., szerda 1*1 síeli Mostoha utca A ,.mostoha utca”- a Petőfi Sándor utca, Egerben. Az apácák egykori szőlője helyén most új házsorok emelkednek, egy új városrész terebélyesedik, terjesz­kedik. Hetekkel ezelőtt a városi tanács útkarbantartó részlegének munkásai hozzáfogtak itt is az út rendbehozásához. Először az árkokat ásták ki. Aztán a hida­kat csinálták meg az új házak­hoz, betoncsöveket fektettek az árokba. Néhány napja, pontosab­ban több mint tíz napja, elmen­tek innen másfelé dolgozni a munkások. De a föld- és kőbuc­kák ottmaradtak az utca köze­pén. közlekedési akadálynak. Igen, közlekedési akadálynak, mert az új, most épülő házakhoz a buckák miatt nem lehet anya­got fuvarozni. S itt a másik baj is: ha beteget kellene elszállítani az utca végén levő szociális ott­honból, a mentő sem tudna fel­jönni a Petőfi utcán. És ha tűz ütne ki hirtelen valamelyik la­kásban, a tüzoltókocsi sem tudna a helyszínre menni. Mi hát a teendő? Elszállítani az utcából a homokbuckákat, minél élőbb. Ez a városi tanács dolga! (— kyd —) — CSÉPELIK A BORSÓT a recski Alkotmány Termelő- szö. rtkezetben. A tíz hold termését még a hét folyamán elcsépelik. — BEMUTATTÁK az újtípu­sú paradicsomválogató gépet Gyöngyöshalászon. Az újszerű gép exportra válogatja a para­dicsomot. — MEGKEZDTE a burgo­nyabogár második nemzedé­ke elleni védekezést a Heves megyei Növényvédő Állomás a pétervásári járásban. Teg­nap bükkszéken kezdték meg a védekezést, azután Terpes, Szajla, Pétervására, Szeder­kénypuszta, majd az egri já­rás következik. — SZOMBATON tartotta ülését a Heves megyei Jogász Szövetség, ahol a termelőszö­vetkezetek jogi problémáival foglalkoztak. — BEFEJEZTÉK AZ ARA­TÁST kedden a terpesi Rá­kóczi Termelőszövetkezet tagjai. Az aratás befejezése után most a burgonya sze­lektálását kezdték meg a szö­vetkezeti tagok. ^ HÉTFŐN ÜLÉST TAR­TOTT a hatvani nőtanács. Az ülésen részt vett Horváth Nán- domé, a megyei nőtanács el­nöke és megtárgyalták a nőta­nács féléves munkatervét. — AZ EGRI BÚTOR­GYÁRBAN bevált a munka­darabok úgynevezett mű- gyantázás útján történő ösz- szeillesztese. Az új eljárással egy kiló anyag után hat-hét forintos megtakarítást tud­nak elérni, ami havonta je­lentős összeget tesz ki. — KISZ LEÁNYFELELÖSÖK egyhetes tanfolyama nyílt meg Síkfőkúton. — HARMADSZOR OSZ­TOTTAK munkaegység elő­leget a herédi Haladás Ter­melőszövetkezetben. Egy munkaegységre 15 forint elő­leget fizettek a tagságnak, s volt olyan szövetkezeti tag, aki 1800 forint előleget vitt haza. — BEFEJEZTE a borsó csép- pelését a kömlői Haladás Teres lószövetkezet tagsága. A csép- lés befejezése után kitűnt, hogy nagyon szép termést adott a borsó; holdanként hét mázsa volt az átlag. — NYOLC KATASZTRÄ- LIS HOLD búzát arattak le a múlt héten a recski Kékesi Gyopár Termelőszövetkezet­ben a Recski Ércbánya laka­tos műhelyének KlSZ-fiatal- jai. ■ ■ ■ ■ • MM MjäSBHa EGRI VÖRÖS CSILLAG A rövidnadrágos ember EGRI BRODY Az aranyvonat EGRI KERTMOZI Négyszáz csapás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Mindhalálig GYÖNGYÖSI PUSKIN A harmadik HATVANI KOSSUTH Láthatatlan kötelék HATVANI VÖRÖS CSILLAG Nincs előadás FÜZESABONY Szökés a szigetről HEVES Salemi boszorkányok PétervAsara Őfelsége kapitánya Martinovics Ignác Szerb eredetű kispolgári csa­lád sarja volt. ősei még vala­mikor a XVII. század végén menekültek Magyarországra a török elől. Apja állítólag, pesti kereskedő, vagy talán kocsmá- ros, anyja pedig egy szegény­sorsú polgárleány volt. A csa­lád hat gyermeke közül ő volt legfiatalabb, s talán ennek is köszönhette, hogy már tizen­hat éves korában egyházi pá­lyára kellett lépnie. A rideg, aszkéta életet követelő feren­ces kolostor falai azonban csakhamar szűknek bizonyul­tak a jóeszű, tudományokban kiválóan jártas ifjúnak, s örömmel ragadja meg az alkal­mat a menekülésre, amikor nagybátyja és bátyja tábori lel- készi kinevezést szereznek szá­mára egy bukovinai ezrednél. Rendfőnökét meg sem kérdez­ve, azonnal távozott. A bukovinai tartózkodás idején csakhamar kapcsolatba került az 1794-es lengyel sza­badságharc későbbi miniszte­rével, Potoczki Ignác gróffal, aki megkedvelte a művelt, több nyelvet beszélő fiatal tá­bori papot, s meghívja egy európai körutazásra. Ez nagy hatással volt világnézete ké­sőbbi alakulására is. Bejárták Angliát, Németországot, Fran­ciaországot és Svájcot, minde­nütt keresve a kapcsolatot az akkori felvilágosodott világ­nézet apostolaival. Európai útjáról hazatérve Lembergben telepedett le, ahol II. József jóvoltából csakha­mar elnyeri a lembergi főisko­la (később egyetem) termé- szettani katedráját. Itt jelenik meg többek között Dissertatio de harmónia naturali inter bo- nitatem divinam et mala ereata (Lemberg, 1783.) c. filozófiai munkája is, amelyből már ki­tűnik a materialista irodalom­ban való jártassága. Így érthe­tő, hogy 1788-ban — Memoires philosophiqy.es c. munkájából — már ateistának ismerjük meg. A nyolcvanas évek leg­végére tehát már kimondottan antiklerikális felfogású, a pol­gári reformeszmékért rajongó férfiú, ugyanakkor az ún. fel­világosult uralkodó eszméjének a híve. 1790-ben figyelme Magyar- ország felé fordul, s mindent elkövet, hogy Lembergböl ha­zakerüljön. Pályázik a pesti egyetem megüresedett termé- szettani és mechanikai tanszé­kére is, de a II. József halála után ismét hatalmat élvező je­zsuiták kibuktatják. Ezután ke­rül kapcsolatba Gotthardi Fe­renccel, Lipót császár titkos- rendőrségének vezetőjével, aki földije volt. Maga is, sajnála­tosan, egy időre a titkosrend­őrség tagja lesz; kémjelentése­ket küld Magyarországról. De még ekkor is a reformokért küzd, sajnos, hogy csak a maga sajátos módján. A császárt akarja rábeszélni a reformok végrehajtására, akiről azt hi­szi, hogy József reformjainak folytatója. Életében 1793 tavaszán áll be újabb fordulat. Megismeri a magyar „radikális demokra­tákat”, az értelmiségi és köz­nemesi törekvéseket. Soraik közé áll, remélve, hogy tevé­kenységével bosszút állhat az udvaron mellőztetéséért. (Nem érte el az áhított politikai ve­zetőszerepet.) 1794 májusában kezd a hazai „polgári és nemesi elégedetle­nek megszervezéséhez”. Két társaságot alapít, a Reformáto­rok Társaságát és a Szabadság és Egyenlőség Társaságát. Az előbbi „köznemesi reformerek” szervezete, az utóbbi a „jako­binusoké”. Mindkét társaság céljait, alapelveit „kátékban” rögzítette, amelyek szerzője ő maga volt. Mesteri stílusával úgy hangszereli most már va­lóban radikális eszméket tar­talmazó mondanivalóját, hogy az „szent fölkelésre” szólítja még a nemességet is a köztár­saság kikiáltásáért — még­hozzá a lengyel példára. A megvalósítás útját a fegyveres felkelésben látja: „Mihelyt a Reformátorok Társasága ... elég számossá és kiképzetté vá­lik, vagyis az összes vármegyék nemességének előkelőbb tag­jait magában foglalja, titok­ban csatlakozásra kell hívni a nem-nemeseket és közölni kell velük a kátét. Két-három szomszédos megye összefogva nyomassa ki az osztrák ház, a mágnások és a főpapok ellen indítandó fölkelés felhívását, melynek befejezését így fogal­mazzák meg: Polgárok, ragad­jatok fegyvert! Esküdjünk meg, hogy inkább életünket, semmint szabadságunkat ál­dozzuk fel. Inkább meghalunk, semhogy ezután is az osztrák ház parancsoljon nekünk. In­kább vállaljuk a legsúlyosabb szenvedést is, semhogy a ma­gyar állam egységének védel­méről lemondjunk.” A „ma­gyar állam egysége” Magyar- ország „szövetséges köztársa­sággá” alakulását jelentette volna, amelyben „minden nemzetiség külön tartományt alkot, mindegyiknek önálló al­kotmánya” lett volna, „s ezek a tartományok egymással szo­ros szövetséget” kötöttek vol­na. Sajnos, a kátében, hiába ke­ressük a parasztság konkrét követeléseit. Általános értelmű utalásokon (mint „a sok jószág elvétele által a szegényeken való segítés”) kívül mást nem lelünk. Mint később kiderült, magának Martinovicsnak sem volt részletesebb elképzelése a dolgokróL A határozott forradalmi el­veket hirdető szervezkedés vé- gülis gyanússá, sőt, „veszélyes­sé” vált és 1794. július 23-án éjjel a rendőrség rajtaütéssel letartóztatott 9 személyt, köz­tük Martinovicsot is. Megkez­dődött hát a jakobinus mozga­lom alkonya. A letartóztatást több is követte, 1795-ben pe­dig megindult a nevezetes, de annál tragikusabban végződő jakobinus-per, amely 1795. jú­nius 20-án a budai Vérmezőn nyert befejezést. A hóhér pal­lossal vágta le ekkor Martino­vics és négy társa fejét. Marti­novics halt meg utoljára. Vé­gig kellett néznie társai pusz­tulását „Másnap reggel a vesz­tőhelyen rózsa virított. Valaki rózsákat ása le ott csuprok­ban«. Lőkös István Mesterséges eső-kísérletek Észak-Vietnamban Észak-Vietnamban egy me­teorológiai kutatóállomás kínai szakértőkkel együttműködve, az ország északi fennsíkján, si­keres kísérleteket hajtott vég­re mesterséges eső előidézésé­re. A kísérletek során repülőgé­pekkel különböző vegyi anya­gokat permeteztek a felhőkre. A kísérletek mindannyiszor si­kerrel jártak, valahányszor a levegőnek megfelelő volt a pá­ratartalma és a felhőréteg elég vastagnak bizonyult. Egyes he­lyeken a mesterséges esőzés 40—60 mm csapadékot ered­ményezett. A legjobb ered­ményt június 28-án Hanoiban érték el, ahol a kísérletek eredményeképpen 6 centimé­ter csapadék esett. I960. JÜLIUS 20., SZERDA: ILLÉS 15 évvel ezelőtt, 1945. július 20-án halt meg PAUL VALÉRY francia költő, a modern francia irodalom legérdekesebb, nagyha­tású egyénisége. Költészetének a chicagói iparművészeti főiskoláig pesszimista, szubjektivista jellegű, nehezen érthető gondolati líra. Legjelentősebb költeménye a Tengerparti temető. Esszéi közül a Szellem válsága című munkája emelkedik ki. Valéry 1871-ben szü­letett. 65 évvel ezelőtt, 1895. július 20-án született MOHOLY-NAGY LÁSZLÓ festő, grafikus és építész. Ifjúkora óta külföldön élt, né­met főiskolákon, majd 1937 óta a chicagói iparművészeti főiskolán tanított. A grafika minden ágában, valamint az építészeti terve­zésben merész kísérletező és az absztrakt irány jelentős úttörője volt. Moholy-Nagy 1946-ban halt meg. 205 évvel ezelőtt, 1755-ben e napon született MARTINOVICS IGNÁC, a magyar jakobinus-mozgalom vezére, a Habsburg-ellenes összeesküvés szervezője. Eszméit az Ember és polgár kátéja című müvében foglalta össze. Martinovicsot mozgalmának négy vezető­jével együtt 1795-ben a Vérmezőn lefejezték. Július 20-a KOLUMBIA függetlenségi napja: 1810-ben Simon Bolivár vezetése alatt szabadságharcban rázták le a spanyol igát és e napon kiáltották ki a köztársaságot. FILM: Különös hajótöröttek ANGOL FILM Sajátságosán angol hu­morú, szórakoztató film, helyenként moliérei gyilkos szatírával. A filmet a gyöngyösi Pus­kin Filmszínház mutatja be, július 21—27-ig. Csúcsidényben a bükksxéki strandon Mióta elkészült a strandhoz vezető új út, mintha megsok­szorozódott volna a forgalom is a bükkszék! strandon. A főbe­járat előtt autóbuszok, gépko­csik, kissé távolabb motorke­rékpárok sorakoznak utasaikra várva. Nincs olyan nap. ami­kor a látogatók száma ezer alatt lenne. Hétköznapokon 1100—1200 ember keresi fel a strandot, vasárnaponként pe­dig 2700—2800-an keresnek gyó­gyulást, üdülést a nagy gyógy­hatású, vízzel telt fürdőmeden­cékben. De olyan is volt már, három héttel ezelőtt, amikor ooooooooooooooooooo Dolgozó, vagy nem dolgo Hogy mik meg nem történ­nek az emberrel! Ha akkor es­te, amikor gyanútlanul álomra hajtottam a fejem, valaki azt mondja nekem, hogy ebből az éjszakából még „anyag” lesz a Népújságban, kinevetem. Vagy legalábbis felhívom figyelmét az inspekciós orvos tartózko­dási helyére. De az élet nem sematikus sablon, nem követi az egyik éjszaka úgy a másikat, hogy már az első öt percében tudni lehessen, mi lesz az utolsó ne­gyedórájában. Nem bizony! Mert néha olyan meglepetést tartogat, hogy a fantázia szül­te konfliktusokhoz szokott el­me csak szédeleg tőle. Lek­tor legyen az íróasztala mel­lett, aki el tudja fogadni és a hiteles, magasztos jelzőjét ké­pes rá kimondani. Mert mi történt velem? Az, hogy órákon át nyugod­tan aludtam, az semmi, erre kár lenne még két betűt is pa­zarolni. Ez lenne a sematiz­mus. De az élet... lásd: mint fent. Szóval, úgy kezdődött, hogy valami szokatlan dologra éb­redtem, mintha háború lenne és bombáznának. En pedig nem tudok elmenekülni seho­vá, a detonációk robaja már a dobhártyámat szaggatja. Befo­gom a fülem, és erre felébre­dek. Megkönnyebbülve sóhaj­tok: hát mégsem igaz! De mi ez? Valóban ébren vagyok? Lehetetlen! Micsoda pufogás, dübörgés ez? Olykor éles csattanással keverve, mintha repeszgránát freccsen­ne szét. Ez szörnyű. Mégis há­ború? Mégis háború? ... Fülelek és akkor újból meg- konnyebbedik a szívem! Aha! Tegnap reggel hét órakor is erre ébredtem fel. A szomszéd ház bádogtetején dolgoznak a munkások. A bádog pedig még a színházakban is az égzengés segédeszköze, olykor erőteljes fortisszimókra képes. Tehát érthető, hogy felébredtem. Hm! Jól elaludtam. Ki hinné, hogy már reggel van. Nézem az órám: egynegyed öt. Megállt volna az órám? Nem. Ketyeg. Lehetetlen! Már délután len­ne? Szörnyű! Se nem regge­liztem, se nem ebédeltem. Felülök az ágyban és akkor, akkor látom, hogy békésen al­szik az egész család. Ügy lát­szik, mégiscsak álmodom. De ez az ének is. Hogy aszongya: „Dalolj, te ezüstgitár!...’’ A fenét! Csak ne daloljon. Nem az ezüstgitár, hanem az a jó­torkú hazámfia. Hohó! Hát ez meg a tetőről jön, a bádogos biztatja azt a fránya ezüstgi­tárt! Na, most már teljesen összezavarodtam. Nincs más hátra, ellenőriznem kell érzé­keim megbízhatóságát. Nézem az órám: félöt. Kitántorgok az udvarra. A nap még sehol. Valahol az Eged mögött szunyókál, de van viszont két vidám fiatalember a szomszéd háztetőn, s az egyik az öreg Hephaistost irigyelte meg, a másik pedig a nagy Carussót. Különben olyan a csend az egész városban, hogy a Várhegy visszhangozza a haj­nali cavalcadot. Közelebb ballagok a kerí­téshez, hallótávolságra. — Kérem, maguk melyik ktsz-től vannak küldve? — ér­deklődöm a két vidám dolgo­zótól. — Mi nem ktsz-hez, hanem vállalathoz tartozunk! — jön meg a büszke válasz. — Lenne olyan kedves meg­mondani, hány óra van? — bátorkodom tovább. — Miért érdekli? Csak azért, mert nálam há­romnegyed öt lesz öt perc múl­va. — Na és? Mi már négy órá­tól dolgozunk! — mondja a hősök büszkeségével. — Es ezt a munkát föltétle­nül most kell elvégezni? — Ahhoz magának semmi köze. Csak menjen vissza és nyugodtan aludjon! — Mi dolgozók vagyunk! Aha! Értem. Es akkor eszembejutott: a tavasszal Pesten a villamoson, jegyváltás körüli zűrzavarban hallottam az inzultált féltől: hogy mit molesztálják őt, őt a dolgozót. Aztán más alkalom­mal a jegypénztár előtti sorbán- álláskor az előre furakodó is azzal érvelt, a többrendbeli kérdés után, hogy ő nem ér rá, mert ő dolgozó. De volt alkal­mam büfében is hallani attól a kissé ingatag léptű férfitól, akinek nem akart a csapos egy enyhe féldeci rumot már ki­szolgálni, hogy milyen undo­rító Triódon bánliak egyesek a dolgozókkal. A többi hasonló példát most mellőzni vagyok kénytelen. Mindenesetre furcsa. Miért pont ilyen esetekben hivatkoz­nak egyesek a dolgozó mivol­tukra? Meg aztán: a fentiek alapján kik tehát a dolgozók ma, 1960-ban, Magyarországon, nálunk? Elismerem, hogy soha nem végeztem bádogosmunkát. De lehet, hogy még fogok. Soha nem tagadtam, hogy nem va­gyok fizikai munkás. Utoljára ZÓ ? az egri ládagyárban végeztem fizikai munkát 1940-ben, diák­koromban, a nyári szünetben. Kerestem reggel 6-tól este 6-ig 75—80 fillért. Attól függött, hogy mennyi ládát készítettem el. De szerencsére ez már el­múlt. Nem a fizikai munka, hanem az a ládagyár. Ládás- tól, gyárostól. Én nem sajná­lom. Hogy is vagyunk tehát? Kik a dolgozók? Mégiscsak hasznos volt ez a hajnali kioktatás, mert né­hány fontos következtetést vonhattam le: 1. En nem vagyok dolgozó, de aránylag jól fizet ezért az állam. 2. Nem sok eszük van azok­nak a nyugati pénzemberek­nek, hogy örökös rettegésben kénytelenek élni: mi les? a va­gyonukkal, hogy alakul a pro­fit, sztrájkolnak-e majd a mun­kások, stb. Jönnének ide hoz­zánk, nálunk a „nem dolgo­zók’’ is tisztességesen megél­nek, minden idegfeszültség nélkül, mint azt az én példám is bizonyítja. 3. Kedves ismeretlen bádo­gos honfitársam jóvoltából megszületett ez az írásom, ami ugyan semmi munkát nem je­lentett, de azért a honoráriu­mot a szerkesztő elvtárs nyu­godtan utalja ki a részemre, hiszen nálunk a nemdolgozó­kat is fizetik. (Legalább mi tartsunk össze!) 4. Tudja fene! Nekem ez a „dolgozó” kifejezés olykor nem tetszik. Én ezt revolverezésre használni utálom. De arra büszke vagyok, hogy ma ná­lunk majdnem tízmillió dol­gozó él. A dolgozó nép államában. G. Molnár Ferenc 3050 látogatónak kellett helyet biztosítani. Bírja-e ezt a nagy for­galmat a ma még viszonylag kis területű strand? Erre Zagy­va Ottó, a fürdő vezetője vá­laszol: — Különösebb problémánk nincs — mondja —, hetvenegy kationunkban. 270—270 szemé­lyes férfi és női közös öltö­zőnkben, valamint 2000-s nagy ruhatárunkban akár 3000 em­ber holmijának megőrzéséről is tudunk gondoskodni már. Ez minden esetre örvendetes, de ha valaki ellátogat ide, nem csak ruhalera'kási igényei van­nak, fürdeni, enni, inni is sze­retne. — Ezen a téren bizony akad­na még tennivaló. A két me­dence igazi strand-napokon nem egyszer kicsinek bizonyul. Szinte összezsúfolódnak a víz­ben az emberek, mások meg a parton várják, mikor hagy­ják abba néhányan a fürdést, hogy elfoglalhassák helyüket. Egy-egy napon 350—400 ebéd is elfogy, s amint a jelek mutat­ják, rövidesen ez is kevés lesz. Mind többen keresik fel ugyanis a kisvendéglőt a stran­dolok közül. A zsúfoltság elke­rülésére egy mód mutatkozik: a vendéglő kerthelyisége szá­mára biztosított, még üresen levő területre is mihamarabb be kell állítani asztalokat, szé­keket. — Különösen fontos lenne' ez azért is — mondja a strand ve­zetője, mert a víz nagy gyó­gyító hatása mindinkább is­mert lesz a reumás betegség­ben szenvedők körében. Nem egy esetben megható jelenetek­nek is szemtanúi lehettünk már, a hozzátartozók ugyanis nagyon boldogok, amikor csa­ládtagjaikat gyógyultan látják itt viszont. .Amint végezetül megtudtuk, épp a víz nagy gyógyító hatá­sa miatt a Gyógyvíztermelő és Értékesítő Vállalatnál nagyobb szabású tervekkel foglalkoznak Bükkszék strandjának' tovább­fejlesztése ügyében. Gyógyfür­dővé akarják nyilvánítani, ami ugyan több új beruházást ten­ne szükségessé, — elsősorban a kismedence befedését, ami már a közeli jövő feladatai közé tartozik. — de megérné, mert még több reumatikus betegség­ben szenvedő ember térhetne vissza egy idő után munkájá­hoz Bükkszékről, gyógyultan. (W)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom