Népújság, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-19 / 169. szám

1960. július 19., kedd NÉPŰJSAG Nagyüzem! módszerekkel arat a Füzesabonyi Állami Gazdaság Aki igazán korszerű és mo dern gépesített aratást akar látni, az ne kerülje el a Füzes­abonyi Állami Gazdaság gabo­natábláit. Nem győzzük cso­dálni a szinte hihetetlennek tűnő új módszereket a modert' gépek gyors és praktikus mun­káját. — Emberi kéz nem is nyúl a gabonához egészen addig, míg a zsákok száját be kell kötni — mondja Kelecsényi György fő- agronóríius, mert itt a levágás­tól kezdve egészen a magtisz- tításig mindent a gépek végez­nek el. A dolog érthető is. Ez a gaz­daság vetőmagtermelő nagy- ■ zem, ahogyan az itteniek mondják „gabonagyár” és ezek- után nem is lehet elmaradott módszerekkel, költségesen dol­gozni. Lássuk hát, mi ennek az újszerű munkának a menete, mi a nagyszerűsége? A gazdaságban még a múlt hónap 25-én megkezdték az őszi árpa aratását. Kétmene- tes aratást végeznek. Lényege a következő: először rendvágó géppel haladnak végig a táb­lán. Ennek közel 4,5 méteres vágószerkezete rendre vágja le a gabonát, viaszérésben. A le­vágott gabona 2—3 napig he­ver renden, ezalatt a szem a kalászokban tökéletesen beérik és ekkor következik a második menet. Megindul a kombájn rendfelszedővel, felszedi és el­csépeli a felszedett gabonát. Több mint 300 hold őszi ár­pát arattak le és csépeltek el ezzel a módszerrel. Termésátlaguk 16 mázsa A tavaszi árpa jó része szin­tén az új módszer szerint ke­rül learatásra és ebből idáig már 340 katasztrális holdat ta­karítottak be. A gépek ezután az őszi búza aratásához láttak hozzá. Tíz kombájn dolgozik a közel ezer katasztrális holdas vetésterületen, ebből 7 saját gépük, hármat pedig a Detki Gépállomás kölcsönzött. Ha végeztek, majd visszasegítik, ezenkívül a gazdaság gépei a szomszédos tsz-eknek és az or­szág északibb részén levő álla­mi gazdaságoknak segítenek majd. Az ezer katasztrális holdról 15,5 mázsát várhatnak, de min­den bizonnyal még ennél is több lesz. A gépek tehát dol­goznak, ahogy az érés követ­kezik, napi 150—200 katasztrá­lis holdat aratnak le. Ha min­den jól megy, napokon beiül befejezik az aratást. Megkérdeztük még azt is, hogy sikerült az olasz búza? A gazdaság főagronómusa a következőket válaszolja: A gazdaságban az idén 41 ka­tasztrális jioldon termettünk olasz búzát. Ez a vetésünk a té­len erős fagyveszélynek volt kitéve, 40 százalékos fagykárt szenvedett, mégis ennek elle­nére 20—25 mázsa átlagter­mésre számíthatunk. Az olasz búza is a napokban érik be. Learatjuk és a magját jövőre ismét elvetjük még nagyobb területeken, hisz az idén a nö­vény fagyállósága is kiállta a próbát, jövőre még jobban tud alkalmazkodni éghajlatunk­hoz. Itt különben minden gabona fémzárolt lesz, minőségileg tiszta, kifo­gástalan állapotban kerül majd a tsz-ekhez és az állami gaz­daságokhoz vetőmagnak. A nagyüzemi aratásra jel­lemző, hogy jóformán mindent kombájnnal aratnak, így a csépléssel nem is lesz külön gondjuk. Igen jól és ügyesen megoldották a kombájnszalma összeszedését és kazalozását. A földeken szétszórt szalmaku­pacokat közrefogja két Super- Zetor. A két gép között drót­kötelek feszülnek, egyszerre megindulnak a gépek és a dróthálók egy csomóba húzzák össze és egy kazalba tolják fel az összes szalmakupacot. Ez is nagyüzemi módszer. A gépi munka fontosságára jellemző adat, hogy az egész gazdaság aratását 10 kombájn, két Zetor és öt teherautó, il­letve ezek kiszolgáló személy­zete bonyolítja le. Ha már a gépek munkájáról beszélünk, dicsérjük meg a leg­jobb kombájnvezetőket, Perge Istvánt és Bakos Sándort, akik a versenyben élen járnak. Igazi nagyüzemi munka fo­lyik a kombájnszérűn is. Egy évvel ezelőtt itt még régi mód­szerekkel, kézierővel dolgoz­tak. 30 ember lapátolta, tisztí­totta, szárította a gabonát Szinte hihetetlen: ma két fia­tal lány végzi a gépek mellett ezt a nagy munkát. Természe­tesen itt is a gépeké a döntő szó A kombájnokról teherautókon szállítják ide a kicsépelt bú­zát. Itt két tisztítót hajt egy villanymotor és ezektől hosszú csőrendszereken jut a magtá­rakba, tárolóhelyiségekbe. Em­beri kéz hozzá sem nyúl, ez a munka is szinte automatikus. Villanymotorral működő gé­peli, csőrendszerek, magasnyo­mású fúvószerkezetek szállít­ják, továbbítják a gabonát egyik helyről a másikra. íme a nagyüzemi módszerek a mezőgazdaságban: — álla­pítjuk meg a séta végén mind­annyian, és azokra a tsz-ekre gondolunk, akik még kézierő­vel, fűkaszákkal dolgoznak. Rájuk gondolunk, de nem szo- morkodva, hanem remények­kel teli, mert a Füzesabonyi Állami Gazdaságban tapasztalt aratás az ő jövőjüket is meg­mutatta. Császár István A »savakat tett kötette a makiári fiataloknál A makiári KISZ-fiatalok el­határozták, hogy pénteken egésznapos aratással segítenek az Üj Elet Termelőszövetkezet aratási munkáinak elvégzésé­ben. Az elhatározást tett kö­vette, és 35 fiatal indult el a munkára, Juhász József KISZ- titkár vezetésével, a tsz búza­táblájába. Ezen a napon már csatlakozott hozzájuk az egri MÁV állomás KISZ-csapata is, és így együttes munkával si­került megbirkózni a ledőlt táblával. 28 fokos hőségben, egész nap dolgoztak, de most elmaradt a hűsítő ital, mivel a földművesszövetkezet összes készletét, 11 üveg sör képezte. Jó vona, ha a szövetkezet gon­doskodna ebben a nagy me­legben hűsítő italokról, azon­ban nem csüggesztette a fiata­lokat, s elhatározták, hogy szombaton és vasárnap dél­után a Rákóczi Tsz-nél fognak aratni. Juhász Ferenc, MSZMP-titkár, Makiár. ... hogy az Egyesült Álla­mok és Kanada fokozza együttes háborús előkészüle­teit. Kanadában most építe­nek a Bomarc típusú rakéták kilövésére alkalmas két tá­maszpontot, az Egyesült Álla­mokban újabb területeket je­lölnek meg a támaszpontok számára a hadi térképeken. Míg az amerikaiak így vál­toztatják az országuk térké­pét, nagyon megváltozik a világ politikai térképe is. A gyarmati országokban egy­más után lángol fel a felsza­badító mozgalom, Kuba sza­badságszerető népének moz­galma, Belga-Kongóból érke­ző hírek mind az erőpolitika változását mutatják. A népek békét akarnak, még Amerikában is. S ha a nagy fegyverkészítési zajban nem hallják meg a népek hangját az amerikai vezetők — ám magukra vessenek. A kis országok egymás után jelentik be, hogy nem kérnek az amerikai rakéta- támaszpontokból, nemzetkö­zi bonyodalmakat előidéző, felelőtlen légi repülésekből. A fegyverkező amerikai vezetők sok mindennel szá­molnak, de ha a népek béke­óhaját nem veszik figyelembe, végzetesen Csalódhatnák. A kiváló munkájáról híres CIC közléseinek ellenére is. (— ács) Veteránok és úttörők találkozója Felsőtárkányban Több mint egy hete táboroz­nak már az egri Úttörőház út­törői a félsőtárkányi dombo kon. Az úttörő-kiképzőtábor- ban jelentős esemény zajlőtt le a minap: veteránok keres­ték fel az úttörőket A vete­ránok életükről, mozgalmi em­lékeikről beszéltek a. fiatalok­nak. A baráti beszélgetés a ké­sei órákban, az úttörők és a veteránok közös szalonnasüté­sével ért véget. Gyermekparadicsom Valóságos paradicsom a pa- felejthetetlen élményekkel tér* * rádi és a parádsasvári gyér- nek majd haza, a hegyek fcö- meküdülő. Körülötte a Mátra zül. A két üdülőben mintegy rengetege, fölöttük a felhőkbe hatszázötven gyerek üdül, és nyúló Kékes, s sok-sok erdei kéthetenként váltják egymást Az erdei tisztáson folyik a íutbc!i mérkőzés, a csapatokat Szenvedélyes hangon buzdítják a drukkerek. réttel, tisztásokrMl, amelyeken a csoportok. Vannak itt Heves­millió vadvirág illatozik. Es- bői, Borsodból, Békésből, még ténként hús szellő bujkál áfák Bács-Kiskdn megyéből is, so- hözöit és tisztp, friss levegő kan közöttük olyanok, akik árasztja el a tájat. életükben csak most látnak | A KIS VILLAMOSVONAT | percek óta már egyhangúan zotyög velünk a Petőfi-altáró „alagútjában”, ahogy itt neve­zik a tárnát a bányászok Pető- fibányán. A kis „népes”-kocsi- ban kevesen vagyunk. Néhány karbidlámpa pisla-fénye eről­ködik a sötéttel, a felparázslott cigaretták is valóságos esthaj­nal csillagnak tűnnek. Velem szemben ül Surá- nyi Gyula mérnök, az al- táró vezetője, akivel a mai bá­nyajárásra együtt elindultunk. A bányászlámpa alulról vilá­gítja meg az arcát, amire fe­lülről a bőrsisak kupolája te­rül. Fiatal arc, nyugodt, férfias vonásokkal: a kontúrok ebben a „reflektori'-fényben még ha- tározottabbakká válnak. Ke­vés beszédű ember, most is hallgat Ritkán mosolyog, csak a szemében gyúllad ki a mo­soly fénye, ha megszólal. Végre erőteljes rántás a vil­lamosmozdony irányából, éles füttyszó harsan mellé és a „pá­lyaudvar” gyér fényei kúsz­nak elénk. A II. Déli-gerinc nyugati fővégatnál álltunk meg. Innen már gyalog me­gyünk tovább, hogy a 67-es frontra jussunk el. Itt Langa Sándor frontmester irányításá­val 18 bányász dolgozik a 44 méter homlokszélességű fron­ton. Ez a front már 2200 mé­terré van benn a föld mélyé­ben. Nemrég robbantottak. Egyszerre háróm fülkében. Most szeneinek. A kaparó éles csikorgással gyűri előre a sö­tét, csokoládé színű lignitdara- bökat. Hatalmas tenyerű szív­lapátok lendülnek a kemény- markú kezekben, a vállizmok kúpja szoböfba illő vonalakkal ugrál a mozdulatok ütemére. A bordákon feszülő izmok kö- tege acélként fénylik. A munka szépsége, művésze­te: jut eszembe a gondolat, s A föld mélyében ... Bányajárás Petöfibányán kicsit szégyenkezem, hogy én csak szemlélője vagyok mind­ennek. De nincs idő a töpren­gésre. — Jó szerencsét! — hallom a köszöntést — Mehetünk tovább — szól rám Surányi Gyula. Majd hoz­záteszi — minden rendben. Végig bukdácsolunk a fron­ton, kerülve a szénkupacokat, a serényen dolgozó bányászo­kat, miközben halkan percen felettünk, mellettünk az ácso- lat. Majd a front szállítóvága­ta következik, s eljutunk az I. Déli-gerincre. Itt egy kis, négy főnyi csapatot találunk. A mozdonyvágatot ellenívezik, főidomokkal. Másfél méter előre és egy métert lefelé a talpból fognak fel egyszerre, ■könnyű munkának látszik, pe­dig nem az. Az iránytól még centimétereket sem szabad el­térni az egymás mellé ágyazott betonidomokkal, mert akkor félre menne a vágat. ■rr sincs | indulunk is az I. Déli-gerinc nyugati fő-anyagellátó vágatá­hoz, ahol hasonló munka fo­lyik. A vágatot 4,40 méteres átmérőjű körszelvényre bőví­tik ki, hogy két vágány fér­jen el benne. Ahogy mondják: kitörésben vannak. Egy kitö­rés három méteres előrehala­dást jelent. Felülről kezdik a bővítést, gerendákkal biztosít­ják a vágatot Három műszak kell hozzá, hogy elkészüljön. — Ez a fő-anyagellátó vágat körülbelül 1100 méter hosszú lesz — magyarázza Surányi elvtárs. — Legalább két évig eltart, amíg kész leszünk vele, Ezzel a vágattal hat évre ele­gendő szér.területet kapunk, amit 13 frontfejtéssel szedünk le. Egy frontunk már befejezte működését, most már a máso­dik front dolgozik. Alig jövünk vissza 100 mé­tert, befordulunk a Délire, a 122-es front anyagszállító vá­gatán, be a frontra. Itt is sze­neinek, 22 ember dolgozik. A műszak elején szereltek: a ka- parót állították be az új mező­be és a mögöttük levő lefejtett részt omlasztották be. Eltar­tott négy és fél órát ez a mun­ka. A front 62 méter hosszú. A szenet a belső kaparó innen a külső kaparóra viszi, onnan a szállítószalagra kerül és vé­gig, összesen 3700 méteren át, szalagon utazik a szén az osztályozóig: a napra. Mi is ilyen szállítószalag mellett folytatjuk utunkat. A vágat széles, rit.kásan villany­lámpák sárga fényköre terül szét. A gumiszalag halkan „sír” a görgőkön, alig-alig hallani cuppanó lépéseink zaját. A 67-es front szállítóvágatánál felcsörög a telefon: a diszpé­cser keresi Surányi elvtársat. No, lám: ebben a földalatti la­birintusban a hozzáértőknek semmi a tájékozódás! Én csak szédülök a tájékozatlanságban. — Az Északi II. gerinc 142-es frontelőkészítő vágatán bejött a víz — néz rám Surá­nyi elvtárs, amikor a kagylót visszaakasztja. indu­lunk GYORS LÉPTEKKEL máris a „tett-helyre”. Közben elmondja Surányi Gyula, hogy ott is feltárás foíyik, de, sajnos, a felszabadulás előtti térkép rossz, pontatlan. A régi V-ös akna területétől a térkép- sze­rint a 95-ös frontelókészítő vá­gat a bejelölt vízvédelmi pillé­ren kívül merőlegesen is 70 méterre, tengelyirányban pe­dig 230 méterre volt, amikor először vizet kaptak. Ezért fúr­tak most előre a 142-es front­előkészítőn a Craelius-féle fú­róval 38 métert, és az óvatos­ság helyénvaló volt. Húsz percig tartott az út. Az F—4-es gép biztonságban, hát­rább vonult már a fúráskor, a vágatvégnél szivattyú dohog, a fúrólyukba ekkor került bélé az ideiglenes fadugó, még egy kicsit szivárog a víz, aztán megszűnik a vékony spriccelés is. — Elég bőven jött — mutat az egyik bányász a fúrólyuk felé. Percenkét volt 150 liter is. A fúrógép szivattyúját használ­tuk fel először ideiglenesen. Még jó, hogy ez a fúróberen­dezés vízöblítésés. És úgy mosolyog, mintha va­lami sportverseny győztese len­ne. Ezt a vágatot 540 méter hosszúra tervezték, a régi tér­kép szerint tehették is, de csak 300 métert hajthattak ki. a víz miatt. A 143-as vágatót is te­hát, ami a 142-essel párhuzo- mosan fut, de 50 méterrel ar­rébb, csak 300 méterig hajthat­ják ki, ott előrefúrnak a Crae- lius-szal. és majd akkor dől el: mehetnek-e tovább. Szeretnék a tervezett 500 méteres front­előkészítő vágatot végig előké­szíteni. Minden fantáziát, gyermek álmodozást túlszárnyal a Mát ra szépsége és azok a gyere kék, akik hazánk különböze vidékeiről nyaralni érkeztet ide, a SZOT-üdülőkbe, örökn Nem könnyű mesterség a korbacsíonis. Jancsi tudja a mottóját és szívesen mutatja meg pajtásainak is. először igazi nagy erdőt, he­gyeket. A parádsasvári üdülőben su­sogó fenyők lombjai alatt gond­talanul játszik a gyerekek egy csoportja. Van itt minden já­ték, lehet válogatni bőven. Két ílurfcó sakkozik, mások ping­pongoznak, kézilabdáznak, ug­rálnak, kergetőznek, de olyan ígyerek is akad, aki valami iz- fgalmas könyvvel a kezében Ifélrehúzödva olvas, a gyanta- rszagú öreg fenyőfák alatt. Visszafelé a Réded -duplává- j gánynái szálltunk fel a népes- '■ re. Együtt jöttünk ki a műszak ; végén a bányászokkal. Az úton! most nem volt csend. a bánya- j szók az üzemvezetőjükkel be- ; szélgettek. Hogy miről? Arról, I hogy az Erőmű nem veszi át a \ szenet. Naponta kettő, kettő és ■ fél óra kényszerállás van j emiatt átlagban. A múlt hónap. 25-ón csökkentett termelést; végzett a bánya azért, hogy az. Erőmű a szállító kötélpályáján; karbantartást tudjon végezni. . És mi lett az eredmény? A; karbantartást csak 27-én vé- • gezték el. s ezért újabb 12 óra' termelési kiesés volt a Petőfi- \ altáróban. | aOOVEZNEM|„^^: Ez érthető. Nemcsak azért, ■ mert a kényszerpihenő alatt a; kereset is csökken, hanem, azért is, mert a leállás a bá­nyát is megrongálja. A nagy: nyomás mitt veszélybe kerül- « nek a frontok, ami újabb tete-; mes kárral fenyeget. Az Erőmű tudja: mit tehet a' kényszerpihenő megszüntété- j séért. Nem egészen egy tnűszakot' tartózkodtunk bent A bánya- ] nak csak egy kis részét láttuk. ; Valami kevés ízelítőt kaptunk; a bányászok nehéz, de szép; munkafolyamatából. M A ROvro I bhotÄs: talán ahhoz, hogy elismeréssel; gondoljunk azokra, akik a föld. mélyéből az erőműveknek, a; gyáraknak és az egyre meghit-, tebbé, boldogabbá váló családi; otthonoknak a részére kibá-. fiyásszák a szenet, a tűz táp%' anyagát. ! G. Molnár Ferenc; ■ Fácán Tibi Rózsaszentmár- [tonból jött. Édesapja bányász kés bizonyára sokat gondol fiá­ra, aki Parádsasváron nagyon [jól érzi magát • Heves megyei gyerekeket "keresünk az üdülőkben, Körül- .belül százan lehetnek a két ‘üdülőben, többnyire bányá- ,szok, munkások, vasúti dolgo­zzák fiai. Legtöbbjüket a sport­pályán találjuk meg, focizás ■közben. Kormos Józsi, Szucsik .Pista, PalánCz Sanyi, Fajcsák Sándor egriek, Mészáros Jóska [.Hevesről érkezett. I Egyikük legkedvesebb élmé­nyét meséli, a számháborút, ■aihikor teljes fél napig küz­dött egymás ellen a két tábor. ! És sorra jönnek elő az él- ’.mények, a kedves történetek ■amelyek talán egy életre fe­lejthetetlenek lesznek a Mát- ■rában üdülő gyermekek részé­re. írta: Szalay Is tvár Foto: Márkusé László

Next

/
Oldalképek
Tartalom