Népújság, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-23 / 147. szám

19*0. június 23., csütörtök NÉPtJSÁG 5 A tettek idején... Bárniefre jár-kel az ember ebben az országban, mindenütt tapasztalja, látja, hallja a munka ütemét, zaját. Uj vá­rosokat, falvakat, üzemeket, hidakat építünk, új emberek, új hőstettekkel írják be nap mint nap nevüket az élet köny­vébe. Kint falvalnkban, a föl­deken most van a munka dan­dárja, az az időszak, amikor elsősorban az emberi akarat­tól, a mi munkánktól függ, hogy milyen nagy darab lesz a jövő évi kenyér. Legtöbb he­lyen rrtár új módón, új mód­szerekkel dolgoznak parasztja­ink és a szocialista mezőgaz­daság útját járják. Sehol sem könnyű a kezdet, itt sem le­ányálom, hiszen a mindenna­pok apró-cseprő problémái mellett a jövő, az új holnap gondjai is sok dolgot, töpren­gést, munkát adnak, amennyit csak elbír az ember. Es ebbe a munkába, a mindennapok égető dolgaiba egyre többen és egyre komo­lyabban kapcsolódnak bele if- jaink is, a kis'zesek ezrei szer­te a megyében. — Kapálni kell a kukoricát — szürkén hangzik így a mon­dat. — Több zsír, hús kell jövőre — így már másabb, pedig a kettő . pontosan egyet jelent. — Aratni kell, megérett a búza. — Hétköznapi probléma. — Kenyér kell jövőre is. — Ez már életkérdés. Valahogy így, ezekről a dol­gokról esett szó a napokban a pétervásári járás KlSZ-titká- rának, Sólyom Ernő elvtárs­nak a szobájában. Így hang­zott el a kérdés? — Mit tesz a tettek idején 1418 KXSZ-tag a pétervásári járásban? Nem kellett papír, nem kel­lettek kimutatások a válasz­hoz, hiszen Sólyom Ernő is­meri, pontosan tudja eredmé­nyeiket, hibáikat is. Tudja, hogy a járás KISZ-szervezetei az utóbbi hónapokban nem­csak erősebbek, szervezetteb­bek lettek, de számbelileg is szép számmal gyarapodtak. Az Ifjúság a szocializmusért pró­bák idején csupán március hó­napban hetven fiatalt vettek fel a KISZ-be, akik közül leg­többen ma már szívesen és lelkesen dolgoznak. Büszkén beszélt arról is, hogy a járás KISZ-szervezeteinek döntő többségében jól megy a mun­ka. E gerbocson, Fedémesen, Szederkénypusztán, Bükkszé­ken a kiszesek, a fiatalok igen aktívan kapcsolódtak bele a kulturális seregszemlébe, a közhasznú társadalmi mun­kákba és ugyancsak ezek a szervezetek járnak élen most is, amikor egyre többen és többen vállalnak aratást, ka­szálást a termelőszövetkezetek földjein. A szederkénypusztai fiatalok igen komoly segítsé­get nyújtottak a termelőszö­vetkezetek építkezéseinél és nem kis mértékben a fiatalok munkájának köszönhetők az eddigi eredmények. Az aratás időszakára, tehát a nagy tet­tek idejére már több mint 2U0 hold aratására vállalkoztak a fiatalok. Kézzelfoghatóan bizo­nyítja a pétervásári járás KISZ-fiataljainak egyre lendü­letesebb munkáját áz a tény is, hogy az elmúlt esztendőben mintegy kétmillió forintra te­hető az az összeg, amit a ki­szesek az üzemekben, a ter­melőszövetkezetekben végez­tek el társadalmi munkában. Ez az összeg mintegy tizenöt­ezer munkaórának felel meg, s amelyet ma már konkrét eredményként könyvelhetnek el. Ha az eredményekről beszé­lünk, figyelembe kell vennünk azt is, hogy a pétervásári járásban a most befejezett oktatási évben mintegy kilencszáz fiatal tanult. Tény­ként állapítható meg tehát, hogy a pétervásári járás­ban lényegesen sokat javult a KISZ-munka az utóbbi időben. Nem mondható ez el azon­ban a pétervásári KlSZ-szer- vezetről, amely egy ottani fia­tal szavaival élve: „csak papí­ron létezik”. És, hogy ebben a megállapításban nem kevés az igazság, azt bizonyítja az, hogy a járási székhelyen hosszú hó­napok óta nincs KlSZ-taggyű- lés, a KISZ-titkár lemondott, újat „nem kapnak helyette” és a közel 100 tagot számláló szer­vezettel lényegében nem törő­dik senki. — Még bélyeget se kapunk — panaszkodott egy fiatal. Mi hát a baj, mi az oka, hogy a járás egyik legnagyobb KISZ-szervezete alszik, vagy éppen nem tesz semmit akkor, amikor másutt friss lendü­lettel mutatnak példát a fiata­lok? — Meg kell oldanunk a ve­zetés problémáját. — Ezt a vá­laszt adták a járási bizottsá­gon. De mikor, és eddig miért nem? — kérdezheti bárki. — Nem segítenek a pedagó­gusok? — Nem! — Ez a válasz. Vagy legalábbis nem annyit, amennyi futná erejükből. Pe- dig bizonyos, hogy a pétervá­sári kiszesek, a tagság maga is érzi, tudja, hogy most a munka dandárjában bűn alud­ni, tétlenkedni. Hogy mennyi­re érzik, tudják ezt, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az egyik „vezetősé­gi tag” (hónapok óta nem volt vezetőségi ülés) önszántából harmincöt fiatalt szervezett meg aratási, kaszálási munká­ra. — Csinálni akarunk valamit mi is — így mondta ez a fia­talember és dicséretére legyen mondva, túllépett a szavak ha­tárán és bátor volt cseleked­ni, összefogni a fiatalok ’eg- alább egy kisebb csoportját. Vannak hát szép sikerek, eredmények, de hibák, hiá­nyosságok is még a pétervásá­ri járás KISZ-szervezeteiben. Több helyen születtek tervek, elgondolások is, de ezek még nem értek cselekedetté, noha jól tudjuk, hogy puszta szóval még egyetlen ütközetet, csatát, sem vívott meg senki. Ezért úgy véljük, a járási KISZ-bizottságon, az alapszer­vezeteken a sor, hogy azokon a helyeken, ahol a vezetés hi­bája miatt még csak papíron léteznek a KISZ-szervezetek, gondoskodjanak mielőbb meg­felelő vezetőségről. Kezdemé­nyezzenek egy taggyűlést, ahol őszintén és nyíltan beszéljen 2k a fiatalokkal, hallgassák meg véleményüket és közös elhatá­rozással cselekedjenek. Igen sokat segítene, ha eze­ken a gyűléseken megjelenné­nek a párt, a tanács, az iskolák vezetői és maguk is tettekkel adnának segítséget a fiatalok­nak. Van tehát tennivaló, munka még szép számmal a pétervá* sári járásban. Éá az eddigi gi- kerek, eredmények is csak ak­kor lesznek igazán teljes ered­mények, ha abban a néhány községben (Pétervására, Mát- raderecske, Kisfüzes), ahol je­len pillanatban még Csipke- rózsika-álmot alszik a KISZ, eleven, pezsgő szervezeti éle­tet élnek majd a fiatalok és igazi kiszesekhez méltó tette­ket hajtanak végre a „tettek idején”. Szalay István 11 ezer hold aratását vállalták eddig a KISZ-brigádok Alig egy hónap telt el azóta, hogy a KISZ megyei bizottsá­ga felhívta az üzemek, falvak fiataljait, segítsenek az aratás nagy munkájában a termelő- szövetkezeteknek. A felhívás megyeszerte visszhangra talált a fiatalok között, s már eddig mintegy 11 ezer hold gabona learatását vállalták a megye KISZ-fiataljai, amellett, hogy a termelőmunkájukat is elvég­zik. Felfelé visz az út a pélyi Új Élet Tsz vontatója. Ebben az egyetlen mondatban két dolog is benne van. Az egyik az, hogy a szö­vetkezet, amelyről, őszintén szólva, nem sok jót mondtak az elmúlt években, az idén rendbeszedte sorait, s ott tart, hogy Zetort vásárolt. Árának 25 százalékát maguk biztosí­tották, a többit az államtól kapták kölcsön, törlesztésre. A másik, csinálják a kombájn­szérűt, mert náluk az idén kombájn arat. Egyet kaptak, az addig dolgozik ott, amíg le nem aratják a gabonát. Nagy segítség ez, mert kevés a tag — a falutól 9 kilométerre levő kis tanyaközpont népe dolgo­zik beijne — a kalászos pedig ehhez mérten sok: 570 hold. Igyekeznek is kihasználni minden lehetőséget. Most pél­dául azt csinálták, hogy mi­vel árpájuk hamarabb beérett, mint a község többi részén, kérték: adja oda a gépállomás a kint levő két aratógépet. Megkaptak, s harmadik napja ott aratnak náluk. Sok segít­séget jelent ez, ahol 270 hold aratnivaló vár 15 aratópárra. Legalábbis elvben. Mert a gyakorlat az remélhetőleg más­ként alakul. 570 hold gaboná­jukból háromszázat vág a kom­bájn. Ehhez készül most a he- tonaíjú szérű. Lehet, ha jó kombájnosuk lesz, tán még töb­bet is. Valamennyit lévág a köl­csönben levő két aratógép — éz- 7W] is embCrt spórolnak, s a Hevesi Állatni Gazdaságból is ígérték, hogy amint saját mun­kájuk engedi, segítenek. Eb­ben lehet bízni, két okból is. Az egyik az, hogy amit a gaz­daság igazgatója megígért, azt teljesíti is, a másik az. hogy ott jó kombájnosok, aratógép­kezelők vannak, jut erő a tsz- ek segítésére. 120 holddal meg megbirkózik a 15 saját arató­pár is. Szóval, mindent össze­vetve, elég nyugodtan néznek a betakarítás elé a szövetke­zetben. És ez sokat jelent. DE NEMCSAK f « a szövetkezet szénája egyre jobban rendbejön. A hetven valahány tagból rendszeresen dolgozik 69 és a családtagok is elég gyakori „vendégek” most már a szövetkezet földjein. Hogy mi hozta a változást, an­nak sok magyarázata van, de egy a legbiztosabb: a sok szó végül is megtalálta az embe­rek szívéhez, értelméhez veze­tő utat. Egymásra vannak itt ütalva az emberek, kilenc kilométerre a legközelebbi községtől, Pély- től. Annál is inkább, mert ha leesik az őszi eső, vagy mond­hatnám a tavaszi is, ez a kilenc kilométer szinte leküzdhetet­len akadály. Legfeljebb lóhá­ton lehetne közlekedni — az meg nem megy mindenkinek. Az egymásrautaltságból szüle­tett az a jó is. hogy egyre több a megértés, és egyre kevesebb az olyan ember, akj abból él­ne, amit a másik dolgozik. Mert volt ilyen. Most ott tarta­nak, hogy a rosszak között em­legetett szövetkezet egyre job­ban magára talál, és ez a ma- gáratalálás úgy teljesedik, ahogy látják; érleli gyümölcsét a közös törekvés. — Jó termésünk lesz — mond­ja az elnök —. s valóban szép az árpa, a tervezetten félül ígér a búza. Nem panaszkodhatnak, szép a kapás is, a kukorica, a répa. Nem csóda. a répát négy­szer kapálták meg az asszo­nyok. Asszonyok, mert itt a sok ál­lat sok embert foglal le a kis- létszámú szövetkezetből. So­rolja is az elnök: 1453 juh, 96 szarvasmarha, 243 sertés — és így tovább. Mert van még ló is. Van mivel dolgozni, de van, ami adja a jövedelmet! Csak a gyapjúból 163 ezer forint jött be. Gomolyából újabb 28 ezer, a 20 hízómarha is „hoz a konyhá­ra”, s még ebben az évben 150 sertést hizlalnak meg. a kedvet az is, hogy most már előleget osztanak, ja­nuár óta minden hónapban. Nem sokat még, de az előbbi évekhez viszonyítva a kevés is többet jelent. Most meg, úgy alakult a juhtenyésztésből a bevétél, hogy 9 forint 60 fil­lérre egészítették ki vissza­menőleg az egy munkaegység­re jutó előleget — mondja az elnök, mintegy megmágyaráz­SÓDERT HORD MEGHOZTA Az illetékesek figyelmébe A bürokrácia eilen Ma a TIT-klubban a követ­kező szakosztályok tartják ér­tekezletüket: 9 órakor a peda­gógiai szakosztály, előadó dr. Somos Lajos; délután 15 óra­kor a művészi szakosztály, elő­adó dr. Baskai Ernőné; dél­után 17 órakor a jogi szakosz­tály, előadó dr. Dobozy László. A TIT megyei titkársága kéri a fenti szakosztályok tagjait, hogy az értekezleten szíves­kedjenek megjelenni. özv. Jerehüás Jánosné, Apc: Levelét megkaptuk, s mihelyt módunkban áll, meglátogatjuk. Kivés Sándor, Párád: A letiltással kapcsolatban közöl­te velünk a Parádfürdől Erdőgaz­daság, hogy azt nem egy összegben vonják le, mert meghaladja az al­peres Illetményének 33 százalékát, de minden hónapban törleszti majd. Kérjük értesítését ezzel kap­csolatban, eddig mit kapott kézhez. Pásztor István, Heves: Kérjük, rokkantsági nyugdijához küldje be az SZTK által megjelölt hiányzó okmányokat, mert azok hiányában a nyugdíj folyósítását nem kérhetik. Három fiatal, tavaly ala­kult termelőszövetkezet ké­szül Makiáron az aratásra, amelynek munkáját nehezíti, gátolja a bürokrácia. A Béke Termelőszövetke­zet tagjai munkájuk könnyí­tése érdekében még az év el­ső napjaiban elhatározták, hogy két traktort és egy ara­tógépet vásárolnak, használt állapotban a Füzesabonyi Ál­lami Gazdaságtól. A használt gépek helyébe újat kapott a gazdaság, így nem . tartanak rá igényt, oda is adnák a termelőszövetkezetnek, a szö­vetkezet még a tervkészítés idején be is tervezte a gép­vásárlást, így a pénzügyi fe­dezet megvan rá. Miért nem viszi el a gépet és használja akkor a makiári Béke Tsz? — kérdezheti bárki. A válasz egyszerű és mégis érthetet­len: mert a megyei tanács nem ad rá engedélyt. A termelőszövetkezetnek nagy szüksége volna a gépek­re. Az egyik erőgépet vonta­tásra állítanák be, a másikat — egy körmös traktort — a szántásnál használnák, az aratógéppel pedig, most az arau.s idején mintegy 200 holdról vághatnák le a kalá­szost. Szakembereik is van­nak, akik kezelni, vezetni tudják a gépeket, ugyanak­kor az állami gazdaságnak — ők maguk mondták — nincs szüksége ezekre a gépekre! Ugyancsak a Füzesabonyi Állami Gazdaságból vásárol­nának egy aratógépet a Rá­kóczi Termelőszövetkezet tag­jai. öt aratógépe van a gaz­daságnak, s csak egy arató- gépre van szüksége! A gépvásárlás érdekében megmozgattak mindenkit. Jártak az illetékes miniszté­riumban, felsőbb-alsóbb szer­veknél. Akták születtek, s ezek az akták valahol min­dig elakadtak. Az intézkedések, engedély helyett mindig csak ígéretet kaptak a szövetkezetek, de még most is re­ménykednek. Bíznak ab­ban, hogy az illetékesek vég­re felismerik azt az egyszerű tényt, hogy ígérettel nem le­het sem szántani, sem aratni! (p. e.) Szerbitp nicLQtjM'ű k ! ?... HÁT AMI AZT ILLETI, most aztán' igazán „leleplez­tek’* minket, magyarokat. S ez a nagy, soha vissza nem térő le­hetőség éppen Willems Mathisz úrnak adatott meg, aki sovi­niszta flamand-belga létére el­merészkedett hozzánk, még 1923-ban elszármazott magyar születésű felesége kedvéért. Pedig de sok rosszat hallott az utazást megelőzően esztendők óta a mi kies hazánkról! Olya­nokat, hogy itt nincs mit enni, olyanokat, hogy itt az emberek már nem normálisak az éhség­től, meg ehhez hasonlókat. S lám, a magyarországi tartózko­dás ideje alatt, a négy napon, amit Egerben töltöttek, csak­nem mind beigazolódott. A Park Szállóban vettek ki szobát, s ebben az épületben töltötték idejük legnagyobb ré­szét is. (Bár ne töltötték volna — mondja a szobaasszony, a portás, az összes felszolgáló, de még maga az üzletvezető is, csak úgy mellékesen, s egyál­talán nem azért, mert nem sze­retik a vendégeket.) Az étte­remben étkeztek, mint mások, de nem úgy, mint azok, akik a körülöttük levő asztaloknál ültek. Mathisz úr például már az első napon dühöngve fo­gyasztotta el a magyaros étele­ket. Mert nem volt belga zászló az asztalukon. Ezt a hi­ányt akkor fedezte.fel, amikor a velük egy teremben étkező va ezzel azt is, hogy miért nőtt meg a munkakedv. Le lehet mérni a szövetkezet fejlődését azon is, ahogy épít­keznek. 50 férőhelyes hizlal­dájukat saját erőből építették fel, 20 férőhelyes fiaztatójukat szerfából, saját brigádjuk rak­ta össze. Most készül, mint az elején is írtam, a kombájnszé­rű. És amellett, hogy rendbe- hozták szövetkezetüket, hogy időben és jól végzik a növény- ápolást, még arra is volt ide­jük, segítsék a kultúrház épí­tését. Mert kultúrház épül kint az akólháti pusztán. Olyan, hogy bármelyik község megirigyelhetné. A vályogot úgy verték hozzá még az el­múlt évben az istállóhoz szük­séges vályoggal együtt, a fa­anyagot a szövetkezet gépe fű­részelte fel, a szállítást a szö­vetkezet fuvarja végezte. A szövetkezet részvételét így summázza az elnök: ha nem lett volna, nem állna még a kultúrotthonunk. De áll. Már vakoláshoz ké­szítik a falat. Dolgoznak rajta most is. Kint a határban is se­rénykednek, aratnak, kapál­nak, mások az állatok gondját viselik. min­den­kinek, aki csak dolgozni akar. És a szorgos munka során, új­jászületik az elhanyagolt ta­nyaközpont, felfelé visz a köz­ség útja. És ami a legfonto­sabb, újjáformálódnak az em­berek. Szövetkezeti parasztok­ká válnak lélekben is . Deák Rózsi német turistacsoport asztalán megpillantotta a kis. német, nemzeti lobogót. — Hát ilyen szegények ma­guk — kérdezte egy kicsit saj­nálkozva — nincs belga zászló­juk sem? Már hogyne lett volna. Né­hány perc keresés — az is csak azért, mert elég ritka a belga vendég — s a legközelebbi alka­lomkor már ott díszelgett az asztal közepén a fekete-sárga- piros trikolor. DE AZÉRT MI MÉGISCSAK szegények maradtunk. Mert Mathisz űr az ebédhez egy li­ter bort és egy üveg szódát kért, s a maradék egy decinyi bor, s félüveg szóda délután már nem állt ott az asztalán, ahol hagyta. — Hol a borom? — dörrent rá a pincérre, s az, csakhogy békében hagyja a vendég, az egy deci helyett csaknem fél­litert tett gyorsan az asztalra. Csoda-e, ha ezek után már mindenki rettegett a belga ven­dégtől. csoda-e, ha mindenki megzavarodott már csak pusz­ta látásától is? Nem róható meg ezért senki, még az a fia­tal pincér sem, aki néhány nappal ezelőtt szabadult, s már az egyik reggelinél éppen Mathisz úrék jutottak neki osztályrészül. Szorgoskodott körülöttük, ahogy csak bírt. Mégsem volt jó. s a végén már annyira zavarba jött. hogy a vendég kézmozdulatait látva, vaj helyett egy fenőkést hozott rohanvást a konyháról, azt gondolva, hogy Mathisz úr a kés életlensége miatt lamentál. Jaj. de rettenetes is a ven­déglátás a magyaroknál. Nem tudják még a szállóvendégek igényeit sem kielégíteni. egy ilyen reprezentatívnak kikiál­tót helyen sem, mint a Hotel Park. Merthát, a belga vendég­nek egy nap reggel hat óra­kor négy zsemlére volt szük­sége s nem kapott, a még zárva levő konyhán. De nem volt A Magyar Jogász Szövetség Heves megyei Csoportja és az Egri Ügyvédi Kamara a terme­lőszövetkezeti vezetők és a megye jogásztársadalma részé­re június 25-én, szombaton dél­előtt kilenc órai kezdettel a helyőrségi tiszti klub nagyter­mében (Eger, Kossuth Lajos u. 12.) ankétot rendez. Az ankéton előadás hangzik el a termelő- szövetkezeteket érintő jogsza­bályokról, majd az előadást vi­ta követi. Szombaton este kilenc óra­kor kezdődik a jogászbál, a Park Szállóban. A rendezőség számít arra, hogy a megye jo­utána teljesíthető a másik ké­rése sem. Két tábla csokoládét kért. s azt sem kapott — mivel a konyha csak reggel hét óra­kor nyit s ezt is ott raktároz­zák. NAGYON KÉNYELMET­LEN dolog lehet tudomásul venni azt. hogy étteremnyitás előtt nem vásárolhatja meg az ember kedvenc csemegéjét, a csokoládét. Mathisz úr számá­ra is az volt. összeszedte tehát rövidesen bőröndjeit és indu­láshoz készülődött, még min­dig azon meditálva: hogyan lehet ezt a csokoládé nélküli nyomort kibírni. A portán a bécsi gyors indulása után ér­deklődött. — Nyolc óra huszonöt pere­kor indul, kérem, a Keleti-pá­lyaudvarról. — Honnan? — A Keletiből — Na de kérem, nem akarok én kelet felé menni — hülede- zett a vendég, s kezdődik a ma­gyarázat: Nálunk a Keletiből is indulnak Nyugat felé vo­natok. Mathisz úr végre elutazott. Csend van tehát megint a szabóban, s az étteremben, akármilyen óriási a forgalom. Csak a belga vendég nevét nem szabad kiejtem. Mert akkor mindenki elszomorodik, hogy mi most milyen nagymérték­ben „lelepleződtünk”, hogy nincs belga zászlónk — ami volt. azt biztosan gyorsan csi­náltatták — nincs konyhanyi­tás előtt zsemlénk és csokolá­dénk, s hogy tőlünk Keletre utaztatják azt is. aki Nyugatra szándékozik menni. BORZALMAS DOLOG LE-* HÉT így magyarnak lenni? Borzalmas ez a szegénység s hozzá még az a tudat, hogy mi most már Belgiumba sem me­hetünk, mert ilyenek. mint amilyen Mathisz úr is volt ná­lunk, semmiesetre sem len­nénk. De akkor hogy élnénk ott meg?... Weidinger László gászságán kívül Eger közönsé­ge is részt vesz ezen a bálon. A bálra meghívók igényelhetők és jegyelővétel 10—13 óra kö­zött az ügyvédi kamaránál (Beloiannisz u. 3. I. 91.), jegyek este a bálpénztárnál is váltha­tók. A Jogász Szövetség helyi csoportja és az Egri Ügyvédi Kamara ebben a két megmoz­dulásban, alkalmat lát arra, hogy elmélyítse társadalmi kapcsolatait, dokumentálja azt a fejlődést, amélyet a magyar jogászok és ügyvédek az utób­bi években a szocialista jogá­szi szellem kialakításában el­értek. AKAD ITT MUNKA Június 25-én. szombaton délelőtt 9 órakor: termelőszövetkezeti ankét, este 9 órakor: jogászból

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom