Népújság, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-17 / 142. szám

4 NÉPÚJSÁG 1960. június 17., péntek fiiüsf Szabad-e bürokratikusán nevelni? Alom Vásárolni akartam. Betértem az üzletbe, kezembe fogtam a kis kosarat, alaposan körülnéz­tem. Szemügyre vettem a sze­geket, csavarokat, csöveket, de mivel egyikre sem volt éppen szükségem, tovább ballagtam, a karomon a kosárkámmal. Az üzlet egyik sarkában gyönyörű zománcos tűzhelyek álltak. Az egyiken piros rózsák virítottak, a másik zöld volt, olyan szép fényes széllel, ami a háziasz- szonyok öröme, mert minden­nap smirglizni kell. Nagyon megtetszett a kis tűzhely. Kosárkámba raktam, s indultam a pénztár felé. Mentem, mentem. Vállam húz­ta a kosárkában levő tűzhely, verejték ütött ki a homloko­mon, hangosan sóhajtoztam. Végre felébresztettek. Megnyu­godott sóhajjal néztem körül. Álmodtam az egészet. Bár va­lóság is lehetne. Éppen nem­rég értesültem róla, hogy önki­szolgáló bolt lett a vasüzlet is. — JÓ ÜTEMBEN halad a tarnazsadányi orvosi lakás és rendelő építése. A Hevesi Já­rási Tanács építőbrigádja igyekszik, hogy határidő előtt átadja rendeltetésének az új épületet.- TERMELŐSZÖVETKE­ZETI ankétot rendez a Magyar Jogász Szövetség Heves megyei csoportja Egerben, a június 25-i kezdettel tartandó jogász­napok keretében. Ugyanezen a napon tartják a Park Szálló helyiségeiben a hagyományos jogászbált is. — ÖTLETES ÚJÍTÁSSAL szerkesztették meg a munka­verseny eredményeit hirdető táblát a gyöngyösi XII-es ak­nánál. A felolvasóterem osz­lopaira keretbe helyezve, üvegre festik a legfrissebb eredményeket, amelyek he­lyére egyszerű lemosás után újakat írhatnak.- MEGYEI TÜZOLTÓVER- SENY lesz június 19-én Abasá- ron. A versenyen a járások legjobb önkéntes és ifjúsági tűzoltócsapatai vesznek részt az állami tűzoltókon kívül. — A GYÖNGYÖSI Vak Bottyán Gimnázium érettsé­gizett tanulói szerdán este a mátrafüredi Benevár Étte­remben rendezték meg az érettségi bankettjüket.- ÜLÉST TARTOTT tegnap az egri zenei napok rendező bizottsága. A városi tanácson rendezett megbeszélés során a zenei napokra érkező vendé­gek fogadását és elhelyezését vitatták meg. — MAR EDDIG közel két­ezren tekintették meg a ked­den megnyílt első politechni­kai kiállítást. A látogatóké nagy érdeklődéssel tanulmá­nyozzák az egyes közép- és7 általános iskolák tanulóinak- kiállított munkáját.- EJTÖERNYÖSNAP leszl vasárnap Makláron. Az MHS; ejtőernyős szakosztálya össze-2 vont ejtőemyősnapot rendez megye összes ejtőernyőseinek= részvételével, s ez egyben meg-l nyitója lesz az egyhetes mak-t lári ejtőernyőstábornak is. 2 — MEGKEZDTÉK az ubor-i ka és a tök szállítását a hat-? vaui termelőszövetkezetek. ­- TANULMÁNYÚTON vol-\ tak a Heves megyei vezető óvó-l nők. A Borsodban járt óvónő-r küldöttség a miskolci óvodákul társadalmi támogatásának ér­tékeit tanulmányozták. ~ — 20 FORINTOT osztottak"! munkaegység-előlegként aj hatvani Búzakalász Termelő-,! szövetkezetben. * LAPUNK június 10-i számá­ban fenti cím alatt két interjú jelent meg gyakorló pedagógu­sok részéről, Az ellenőrző könyvecskével kapcsolatban felvetett probléma azóta is gyűrűzik az olvasók között és nem egy igen érdekes hozzá­szólás érkezett mindkét oldal­ról: a szülők és a nevelők ol­daláról. Még mielőtt a szülői hozzászólásoknak helyt ad­nánk, felkerestük az Egri Pe­dagógiai Főiskola lélektan tan­székének adjunktusát, dr. So­mos Lajost. A több évtizedes gyakorlattal rendelkező tariár- ember az alábbiakat mondotta lapunk munkatársának e je­lentős nevelési problémáról: — A kérdés jogos: szabad-e bürokratikusán nevelni? Első­sorban az a hiba, hogy a taná­rok, nevelők egy része nem tisztázta, mi tartozik az ő ne­velői hatáskörébe. Nem tudja a határt, sem egyes esetekben, sem általában, mikor kell más személyeket bekapcsolni az órákon felmerülő nevelési­fegyelmi kérdések elintézésé­be. Itt nemcsak arra gondolok, hogy írjon-e a szülőnek, .ha­nem arra is, hogy egy-egy adott esetben az osztályfőnö­köt, vagy az igazgatót behív­ja-e egy fegyelmi kérdés elbí­rálásába. Véleményem szerint a tanár igyekezzék saját ha­táskörében megoldani a prob­lémákat, ne jussanak el az ügyek szükségtelenül az osz­tályfőnökhöz sem, az igazgató­hoz sem, a szülőkhöz sem. Ha a tanár saját maga intézi el a fegyelmi kérdéseket, nem zak­lat másokat, a gyermeket is megkíméli olyan kellemetlen­ségtől, amely a fegyelmi ügy jelentőségén túlnőtt elintézés miatt már-már igazságtalanul éri a gyermeket. Meggyőződésem, hogy ilyen megoldás mellett a tanuló és a tanár viszonya meghittebbé válik, mélyebb kapcsolat ala­kul ki a nevelő és a fejlődő gyermekegyéniség között, szó-, lidarftás keletkezik a felnőtt és a nevelendő között. Ta­pasztalatom szerint a gyermek hálás a nevelőnek azért, ha nem viszi tovább az ő ügyét és ezzel a továbbadással nem te­szi újból pellengérre téves ma­gatartását. Ha ez a bizalmas kapcsolat a tanár és a tanít­vány között kialakul, a peda­gógus magától értetődően na­gyobb hatást ér el a gyermek­kel szemben és munkája sike­resebb lesz. MIKOR szükséges a fegyel­mi ügyek továbbvitele? Ha a hiba állandósul, ha a gyermek­ben az ismétlődő fegyelmi ügyek már jellemhiba kiala­kulására utalnak. Itt gondolok a lopásra, a durválkodásra, a tanulás elhanyagolására, a ki­rívó fegyelmezetlenségekre. Ilyenkor az szükséges, hogy a gyermek összpontosított, egy­séges hatás alá kerüljön: nem elég tehát bejegyezni- az éllen- őrző könyvbe, hogy ekkor és ekkor a gyermek fegyelmezet­len volt, vagy durván bánt osz­tálytársaival, hanem a szülők­kel találkozót kell megbeszél­ni, keresni kell az alkalmat, hogy a szülő segíthessen a hi­ba kiküszöbölésében. Meg kell vitatni az eset körülményeit és a javítás útjából az esetle­ges akadályt el kell háríta­ni. Példával tudom leginkább illusztrálni a helyzetét- — Kar­csi jókötésű gyerek. Minden­kivel szemben, aki útjába akadt az iskolában, durván viselkedett. Amikor az isko­lából hazafelé tartott, a lá­nyokat meg'cibálta, a fiúkkal kötözködve verekedett. Az osz­tályfőnöki intés, az igazgatói megrovás mitsem használt. Az üzenetek mentek haza a szülőkhöz, azok dühösen po­fozták meg mindannyiszor a gyermeket — az eredmény nulla. Sőt a hibák szaporodtak. Karcsi lopott is. A nevelők tudták, hogy valami fel nem fedett ok lappang a fiú maga­tartása megett. A tanárok Kar­csi áthelyezését kérték más is­kolába. Változás, semmi. Végül is az új iskola tanárai környe­zettanulmányozást végeztek a fiúnál és megállapították az alábbiakat; Karcsinak kishúga van, akit a szülők elkényez­tettek. A kislányt elhalmozták ajándékokkal, amíg a fiú csak akkor kapott ruhát, amikor ar­ra már feltétlenül szükség volt. Ajándékot Karcsinak so­hasem vettek. Így fejlődött ki benne lassan, de bizonyosan a kisebbségi érzés. Először csak a húgával szemben akarta megmutatni egyenértékűségét azzal, hogy verte a húgát. Las­san átterjedt egész viselkedé­sére a mindenáron bizonyítani akarása annak, hogy őt otthon igazságtalanul nézik le. ö meg tud verni fiúkat is, lányokat is. Dacból és sértett világrendjé­nek szemszögéből durvaságok­kal és meghökkentő cseleke­detekkel akarta felhívni ké­pességeire a‘ figyelmet. A vé­gén már lopott is. — AZ ESET SZÉLES kivizs­gálása tapintatosan folyt. A ta­nárok megvitatták a szülők­kel az eddig elkövetett szülői nevelési hibákat és megálla­podtak abban, hogy visszave­zetik az egészséges szemlélet­hez a fiút. A javulás türelmes munka eredményeként jelentkezett. A fiú megszelídült, bízik ta­náraiban, megváltozott visel­kedése otthon is. Az osztályban megbecsült hely az övé és fé­lig próbaképpen az osztály­pénztárosi feladatot is ő látja el — hibátlanul. Karcsi abban a tanárában, aki ezt a vissza­vezető utat számára megtalál­ta, ragaszkodva hfzik, és ez a ragaszkodás tanulmányi ered­ményén is fényesített. — A példán túl azt is meg kell mondanunk, hogy más a szülők pedagógiai nyelve,, mint a tanáré. Azt sem tudja kellő­képpen megérteni a szülő a be­jegyzés olvasásakor, mi a ta­nár szándéka az írásbeli köz­léssel. És hogyan válaszol a szülő a tanári figyelmeztetés­re. Legtöbbször ideges verés­sel. Ezért a gyermek igazság­talannak érzi a feje fölött levő felnőttek világát. S ha a gyer­mek igazságtalanságot állapít meg magában az eljárásról, vagy azért, mert kétszer bün­tették egy hibáért, vagy azért, mert jobban büntették, mint amit a hiba súlya szerint érde­melt volna, a tanár elveszti a neveléshez szükséges bizalmat a fiú részéről. Ezért a tanár­nak az a kötelessége, hogy a visszatérő és jellemi elferdü- lésre mutató hibát feltétlenül alaposan beszélje meg a szü­lővel. Így elkerülik azt a ve­szélyt, hogy a gyermeket ha- zudozásra kényszerítsék a könyvecskével kapcsolatban. Mert a gyermek letagadja al­kalmasint a könyvecskéjét a tanár előtt, vagy ha a tanár beírt, otthon tagadja le. Ha le­tagadni nem tudja, hazudik esetleg akkor, "mikor esete kö­rülményeit ismerteti a szülő előtt. — AZ IS BAJ, hogy az egyik nevelő a legelső, megmozdu­láskor általános szólammal fi­gyelmezteti a szülőt, míg a másik tanár rendszeres fegyel­mezetlenség után sem nyúl a könyv után. így komolyságát veszti ez a hasznos könyvecske. — Véleményem szerint a könyvecskére szükség van, de azt jól kell használnia a tanár­nak, nevelőnek. írja be az osz­tályzatokat, de ne írjon be ál­talános szólamokat („a gyer­mek rossz volt”, stb.l, hanem a könyvecskén keresztül — ha arra szükség mutatkozik — ke­resse a személyes kapcsolat megteremtésének a lehetőségét a szülői házzal. Csak a szemé­lyes kapcsolat megteremtése útján lehet harmonikussá ten­ni az iskolai és szülői nevelést' és csakis a közös nevelési el­vek és a gyakorlati formák hatnak jól a fejlődő gyermek érzékeny lelkivilágára. A bü­rokrácia le nem mérhető kárt okoz a gyermek fejlődésében és nekünk az a feladatunk, hogy a jövő nemzedéke egész­séges lélekkel készüljön nagy feladataira. Egymagában az' írott megjegyzés csak szélve­tés, amely . sokszoros vihart arathat — fejezte be kérdése­inkre válaszát dr. Somos Lajos, Farkas András I960. JÜNIUS 17., PÉNTEK: TÖHÖTÖM 150 évvel ezelőtt, 1810. június 17-én született FERDINAND FREILIGRATH forradalmi német költő, Marx munkatársa. Elvei miatt hazájából menekülnie kellett. Lírai versei mellett jellemzőek egzotikus balladái. Visszhangra talált műveiben a Vormärz korának (a múlt század 40—47-es éveinek a feudális abszolutizmus ellem forradalmak előkészítése) eszményei (Ca Ira, Uj politikai es szoci­ális költemények) Freiligrath 1867-ben halt meg. 60 évvel ezelőtt, 1900. június 17-én született HERMANN REUT- TER német zeneszerző. Operái (Doktor Faustus, Oűysszeusz,) zenés színdarabjai, balettjei, valamint, dalai és hang verseny darabjai si­kert arattak. 30 évvel ezelőtt, 1930-ban e napon kezdte meg termelését a Szov­jetunió egyik hatalmas ipari üzeme, a sztálingrádi TRAKTOR­GYÁR. Június 17-e IZLAND NEMZETI ÜNNEPE. 1944-ben az addig Dániával perszonálunióban levő állam önállóvá lett és ekkor kiál­tották ki a köztársaságot. Jóga a ío van mindenkinek a lótuszüléshez, amely kiválóan al­kalmas az elmé­lyülésre, a problé­mák alapos vizs­gálatára és arra a körültekintő óva­tosságra, amely­ből meglehetősen szűkében állunk, s amelynek fi­gyelmen kívül ha­gyása enyhébb esetben is boka­ficamhoz vezet­het. Távol álljon tőlem, hogy a „hatha-jóga” em­ber- és jellem­alakító hatását a legkevésbé is két­ségbe vonjam, sőt, annak idején ol­vastam, tehát val­lom is: ez az in­diai szokás soha­sem volt talán annyira szüksé­ges népünk fel- emelkedése szá­mára, mint éppen napjainkban. Lelki szemeim­mel már előre lá­tom, amint házi­örömmel érte­sültem, hogy a magyar—indiai kapcsolatok to­vábbmélyítésének nem is egy, de szá­mos új állomása nyílt meg hazánk kies fekvésű fővá­rosában: jóga-is­kolákon edzheti mindenki testét, aki csak egy kicsit is ad arra, hogy teste szép és ed­zett legyen. Nem lebecsülendő do­log ez, már csak azért sem, mert a mai széptest-szűke világban minden magyar honpol­gárnak becsület­beli kötelessége, hogy ma szebb teste legyen, mint tegnap volt és hol­nap még ennél is szebb legyen. Külön örvende­tes a dologban, hogy ma már, mint annyi más területen, úgy a jóga terén is joga asszonyok és nagypapák, fiatal lányok és fürge legények, sová­nyak és izmos at­léták . lótuszülést lótuszüléshez vet­ve jógáznak és gyermekeink a já­rás és a szobatisz­taság alapelemei­vel együtt sajátít­ják el a jógázás titkait. A fejlődés nyilván odáig fog vezetni, hogy a déli harangszóra egy ország mere­vedik majd Éuddha-ülésbe, fél szemmel a nirvá­nára kacsingat­va, szemlélődve és közben légzés­gyakorlatokat vé­gezve, mert a jel­szó, ép testben jó­ga lélek, s ki mint veti jóga-ágyát, úgy fizeti iskolá­ját. Mert azért a jó- gázást sem adják ingyen! (egri) A TERMETHEZ MÉRTEN — Egy törperádiót kérnék... •i.iaiiiuaiiiitiiiiiiaiiiiiiiiijiiiiii.iaiii;iiii«iiiiiiiiiiiiuiiiiiiaiMiiflii«i(iiiiiiaiiiHiiiaiiaiiiiiiiiiiiiuiii»iiiiiiiiiiiiii«iniiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii laiiBiiaiiaiiaiiBiiaiiammaiiaLiiiiaMaiiaiiaiiBiiaiiBiiBUBitiiiaiiBiiaiiiiiBiiBiiaiiiuaiiBtiaiiaiiaiiaiiaiiBiia'iaiiBitaiiBitaiiaiiaiiaiitiiaiiiiw HOLDI JÁNOS: A SEGED EGRI VÖRÖSCSILLAG: Salemi boszorkányok EGRI BRÓDY: Anyegin EGRI KERTMOZI: Odüsszeusz GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Hálátlanság GYÖNGYÖSI PUSKIN: Két emelet boldogság HATVANI KOSSUTH: Égrenyíló ablak FÜZESABONY: Nincs előadás HEVES: Három csillag PÉTERVÁSÁRA: Nincs előadás GYÖNGYÖSI KERTMOZI: Rászedett udvarlók JJ ÉGEN TÖRTÉNT, ép­-*-*■ penhogy kicsöppentem az ötödik elemiből. Kora nyár volt, friss, erős zivatarok sza­ladtak végig a városon. Egy szép napon haragoskedvű nagyanyám, miután nem győ­zött elég karaj kenyeret szel­ni csekély nyugdíjából, kifutó­nak adott, az Űri utcai „Han­gya” fióküzletébe. Nem túlzot­tan forgalmas bolt, üzletveze­tővel, egy idős segéddel és Til­da kisasszonnyal a pénztárban; Engem már nagyon vártak: Két napja hirdették az állást az újságban. Különösen Lusz­tig úr, a létramagas, zörgőcson- tú, kajlaorrú segéd veregette meg barátságosan a hátamat, a fülembe súgván: — Jó hely ez, bikfic! Borra­való is akad, csak ezután sok lesz a szaladgálnivaló. Nem is volt abban hiány; Tudniillik eddig / két kifutót tartottak, míg csak valamelyik kopasz, nagyhasú részvényes ki nem találta, hogy elég lesz egy is. Egyszóval, rámszakfidt a töméntelen munka, vége lett a csavargásnak, nem bámész­kodhattam hosszú délutánokat a Popescu tata hírhedt kocs­mája előtt. A szilvási gátaknál sem fürödhettem, amikor ked­vem szottyant rá. Nem izgul­hattam végig a sátor előtti mély vízen csendesen ringató­zó, kerek cipócska útját, égő gyertyával a közepében, amint sírő-rivó román szülők keres­ték így vízbefúlt gyermekük holttestét. (Mindenki tudta, ahol a vízbefúlt -van, ott elme­rül a kenyér.) Elmúlt tehát a derűs világ. Reggel nyolctól este nyolcig hurcoltam a hátikbsarat, só­val, paprikával, liszttel, kávé­val, meg mindenfélével alapo­san megpakolva. Volt vagy húsz állandó, mindennapos ve­vő,- ezeket végig kellett jár­nom, akár rendeltek árut, akár nem. Nagy út, az ördög­be is! Aki ismeri Váradot, el­képzelheti, fel a Kanonok-so­rig, aztán neki a Füzes utcá­nak, onnan átvágtam a Sza- niszló utcára, míg végül dél­felé, megürült hátikosárral és a noteszomban feljegyzett újabb rendeléssel jelentkez­tem Lusztig úrnál. Ezután jött a nehezebb munka. Délutánra jutott a farendelések hazaszál­lítása. (Azt is tartottunk.) Sok bajom volt a fával, s bár nyur­ga, erőteljes kamaszként éltem világom, a sok emelet bizony alaposan kifárasztott estére. Egyáltalán nem dicsekedhet­tem rózsás élettel! Tövises élét azonban a borravalók letóm- pították. Esténként, vasárna­ponként mem okozott gondot a mozi, a Helymánt, meg a Sás­palota -i Fórumot sokszor lá­togattam. Akkpriban már ví­gan pöfékeltem, sosem voltam cigaretta nélkül, s kissé lené­zően emlékeztem a Popescu tata kocsmájában töltött idő­re, amikor két National ciga­rettáért a „szálloda” kövét fel­mostam. (De sokáig tartott a mosás, és milyen hamar elpá­rolgott az a két vékony do­hányrudacska!) TÁÉLBEN NEM JÁRTAM haza ebédelni (ennek meg nagyanyám örült), a fő­utcán, a Plessz hentesüzleté­ben mindig megtudtam venni a magam „keverékét”; Ajaj! A keverék! — Csodálatos eledel! Volt abban minden: szalá­mi- és kolbászvég, szalonnada­rab, rosszul metélt felvágott, égett tepertő, szotykos disznó­sajt. Néha hurka is akadt és... és mi kell még egyéb egy su- hancnak, akinek jó gyomra és ép foga van! Ilyenkor enyém volt a világ, meg az egész zegzugos Kőrös part, meg a Garasos-híd mel­letti sétány. Ide járogattam, itt töltöttem egy órától háromig a déli ebédidőt, a fél vekni és a keverék társaságában; Meg volt nekem más társa­ságom is. Hétpróbás gonoszte­vők, vad banditák, öreg kasté­lyok, titkos ajtókkal és sül­lyeszthető padlóval: És volt egy félistenként tisztelt és bá­mult, nagyhírű, sastekintetű, félelmet nem ismerő, roppant okos defektivem: Sherlock Holmes. Hogy milyen ügyes volt ez, Istenem! Megtalát egy törött gombot a tett színhelyén és máris sejtet­te, hogy a félszemű Teddy a gyilkos.' Vagy parányi nagyí­tójával megvizsgálta a kabát­ra tapadt hajszálat és, tudta, hogy a betörő csak a Vasöklű Bili lehet. S ha elraboltak egy pocakos milíomost, akinek mellesleg májbaja is volt, rá­talált az utolsó percben, ami­kor a titkos, Themze alatti pin­cében már az álláig ért a pisz­kos, szürke, patkányszagú lé... Csodálatosan izgalmas per­cek! Fogyott a keverék, a kenyér, zöldellt a fű a Kőrös partján, a sétányon csinos dadák sétáltat­ták a szerencsés csillag alatt született lurkókat, a nap me­legen, szegénytvédően sütött. A közelben izmoskarú fuvaro­sok rostálták a Kőrös lágy ho­mokját, lapátjuk csengése és lovaik horkantása a sétányig hangzott. Ám egyszer csak, zúgva-kongva fél hármat ütött a toronyóra. És éppen a legiz­galmasabb fejezetnél, már öt ember feküdt holtan a titokza­tos Themze parti házban... ti ÄROMRA AZÉRT mégis az üzletben voltam, s nosza Bikfic, eridj. szedd nya­kadba újra a várost, lesd a borravalót és álmodj arról, hogy az ajtónyitó szobainas egy álruhás detektív, s a szoba­lány, körözött kémnő. De hát volt nekem már eszem akkor is, (több mint ma!) ki­találtam, hogy útközben, míg a hátikosarat cipelem, olvasni is lehet. Megyek szép csendesen az utcán, hol jobbról, hol bal­ról taszítanak oldalba, de mit törődtem én azzal? Jól 'ismer­tem Váradot, nem kellett kér­dezősködnöm és lehetőleg a néptelenefcb utcákon igyekez­tem a vevőkhöz. Akkor is éppen a Csenged utcán bandukoltam, kezemben szinte remeg a könyv, annyira izgulok, na, most még egy ho­rog az áliára, rajta! kihúzni a gengszter lába alól a szőnye­get és... és paff! hirtelen olyan nyaklevest kapok, hogy kirepül kezemből a színes fü­zet. S utána mindjárt hallom is Lusztig úr jól ismert basszu­sát: — Hát ezért várunk ml any- nyit utánad, Bikfic? Hát ezért kell nekem is a fájó lábammal a rendelések után járni. Na, majd megkapod a magadét, imposztor kelyke! Hadd lás­sam, egy-kettő, hogy miből táplálkozik a lelked. Felvettem a füzetet, s da­dogva nyögtem ki néhány su­ta szót: — Sherlock Holmes, a nagy defektiv, tudja, Lusztig úr... öt halott... három gyilkos... — Ejnye, te gyilkos csemete; te, hát erre költöd a pénzed, ahelyett, hogy nadrágra gyűj- tenéd! Nemsokára elhagy a fi- tyegőd, Bikfic! No, majd én referálok a főnök úrnak! — Ne tessék, Lusztig úr!... kirúgnak... — rimánkodtam. — Lódulj a dolgodra. A de­tektív pedig itt marad nálam. Éretted? /ÁRAS ELŐTT ÉRTEM az üzletbe. Fejemet jól á vállam közé húzva, sietősen

Next

/
Oldalképek
Tartalom