Népújság, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-17 / 142. szám

4

NÉPÚJSÁG

1960. június 17., péntek

fiiüsf

Szabad-e bürokratikusán nevelni?

Alom

Vásárolni akartam. Betértem az üzletbe, kezembe fogtam a kis kosarat, alaposan körülnéztem. Szemügyre vettem a szegeket, csavarokat, csöveket, de mivel egyikre sem volt éppen szükségem, tovább ballagtam, a karomon a kosárkámmal. Az üzlet egyik sarkában gyönyörű zománcos tűzhelyek álltak. Az egyiken piros rózsák virítottak, a másik zöld volt, olyan szép fényes széllel, ami a háziasz- szonyok öröme, mert mindennap smirglizni kell.

Nagyon megtetszett a kis tűzhely. Kosárkámba raktam, s indultam a pénztár felé. Mentem, mentem. Vállam húzta a kosárkában levő tűzhely, verejték ütött ki a homlokomon, hangosan sóhajtoztam. Végre felébresztettek. Megnyugodott sóhajjal néztem körül. Álmodtam az egészet. Bár valóság is lehetne. Éppen nemrég értesültem róla, hogy önkiszolgáló bolt lett a vasüzlet is.

— JÓ ÜTEMBEN halad a tarnazsadányi orvosi lakás és rendelő építése. A Hevesi Járási Tanács építőbrigádja igyekszik, hogy határidő előtt átadja rendeltetésének az új épületet.- TERMELŐSZÖVETKEZETI ankétot rendez a Magyar Jogász Szövetség Heves megyei csoportja Egerben, a június 25-i kezdettel tartandó jogásznapok keretében. Ugyanezen a napon tartják a Park Szálló helyiségeiben a hagyományos jogászbált is.

— ÖTLETES ÚJÍTÁSSAL szerkesztették meg a munkaverseny eredményeit hirdető táblát a gyöngyösi XII-es aknánál. A felolvasóterem oszlopaira keretbe helyezve, üvegre festik a legfrissebb eredményeket, amelyek helyére egyszerű lemosás után újakat írhatnak.- MEGYEI TÜZOLTÓVER- SENY lesz június 19-én Abasá- ron. A versenyen a járások legjobb önkéntes és ifjúsági tűzoltócsapatai vesznek részt az állami tűzoltókon kívül.

— A GYÖNGYÖSI Vak Bottyán Gimnázium érettségizett tanulói szerdán este a mátrafüredi Benevár Étteremben rendezték meg az érettségi bankettjüket.- ÜLÉST TARTOTT tegnap az egri zenei napok rendező bizottsága. A városi tanácson rendezett megbeszélés során a zenei napokra érkező vendégek fogadását és elhelyezését vitatták meg.

— MAR EDDIG közel kétezren tekintették meg a kedden megnyílt első politechnikai kiállítást. A látogatóké nagy érdeklődéssel tanulmányozzák az egyes közép- és7 általános iskolák tanulóinak- kiállított munkáját.- EJTÖERNYÖSNAP leszl vasárnap Makláron. Az MHS; ejtőernyős szakosztálya össze-2 vont ejtőemyősnapot rendez megye összes ejtőernyőseinek= részvételével, s ez egyben meg-l nyitója lesz az egyhetes mak-t lári ejtőernyőstábornak is. 2

— MEGKEZDTÉK az ubor-i ka és a tök szállítását a hat-? vaui termelőszövetkezetek. - TANULMÁNYÚTON vol-\

tak a Heves megyei vezető óvó-l nők. A Borsodban járt óvónő-r küldöttség a miskolci óvodákul társadalmi támogatásának értékeit tanulmányozták. ~

— 20 FORINTOT osztottak"!

munkaegység-előlegként aj hatvani Búzakalász Termelő-,! szövetkezetben. *

LAPUNK június 10-i számában fenti cím alatt két interjú jelent meg gyakorló pedagógusok részéről, Az ellenőrző könyvecskével kapcsolatban felvetett probléma azóta is gyűrűzik az olvasók között és nem egy igen érdekes hozzászólás érkezett mindkét oldalról: a szülők és a nevelők oldaláról. Még mielőtt a szülői hozzászólásoknak helyt adnánk, felkerestük az Egri Pedagógiai Főiskola lélektan tanszékének adjunktusát, dr. Somos Lajost. A több évtizedes gyakorlattal rendelkező tariár- ember az alábbiakat mondotta lapunk munkatársának e jelentős nevelési problémáról:

— A kérdés jogos: szabad-e bürokratikusán nevelni? Elsősorban az a hiba, hogy a tanárok, nevelők egy része nem tisztázta, mi tartozik az ő nevelői hatáskörébe. Nem tudja a határt, sem egyes esetekben, sem általában, mikor kell más személyeket bekapcsolni az órákon felmerülő nevelésifegyelmi kérdések elintézésébe. Itt nemcsak arra gondolok, hogy írjon-e a szülőnek, .hanem arra is, hogy egy-egy adott esetben az osztályfőnököt, vagy az igazgatót behívja-e egy fegyelmi kérdés elbírálásába. Véleményem szerint a tanár igyekezzék saját hatáskörében megoldani a problémákat, ne jussanak el az ügyek szükségtelenül az osztályfőnökhöz sem, az igazgatóhoz sem, a szülőkhöz sem. Ha a tanár saját maga intézi el a fegyelmi kérdéseket, nem zaklat másokat, a gyermeket is megkíméli olyan kellemetlenségtől, amely a fegyelmi ügy jelentőségén túlnőtt elintézés miatt már-már igazságtalanul éri a gyermeket.

Meggyőződésem, hogy ilyen megoldás mellett a tanuló és a tanár viszonya meghittebbé válik, mélyebb kapcsolat alakul ki a nevelő és a fejlődő gyermekegyéniség között, szó-, lidarftás keletkezik a felnőtt és a nevelendő között. Tapasztalatom szerint a gyermek hálás a nevelőnek azért, ha nem viszi tovább az ő ügyét és ezzel a továbbadással nem teszi újból pellengérre téves magatartását. Ha ez a bizalmas kapcsolat a tanár és a tanítvány között kialakul, a pedagógus magától értetődően nagyobb hatást ér el a gyermekkel szemben és munkája sikeresebb lesz.

MIKOR szükséges a fegyelmi ügyek továbbvitele? Ha a hiba állandósul, ha a gyermekben az ismétlődő fegyelmi ügyek már jellemhiba kialakulására utalnak. Itt gondolok a lopásra, a durválkodásra, a tanulás elhanyagolására, a kirívó fegyelmezetlenségekre.

Ilyenkor az szükséges, hogy a gyermek összpontosított, egységes hatás alá kerüljön: nem elég tehát bejegyezni- az éllen- őrző könyvbe, hogy ekkor és ekkor a gyermek fegyelmezetlen volt, vagy durván bánt osztálytársaival, hanem a szülőkkel találkozót kell megbeszélni, keresni kell az alkalmat, hogy a szülő segíthessen a hiba kiküszöbölésében. Meg kell vitatni az eset körülményeit és a javítás útjából az esetleges akadályt el kell hárítani. Példával tudom leginkább illusztrálni a helyzetét- — Karcsi jókötésű gyerek. Mindenkivel szemben, aki útjába akadt az iskolában, durván viselkedett. Amikor az iskolából hazafelé tartott, a lányokat meg'cibálta, a fiúkkal kötözködve verekedett. Az osztályfőnöki intés, az igazgatói megrovás mitsem használt. Az üzenetek mentek haza a szülőkhöz, azok dühösen pofozták meg mindannyiszor a gyermeket — az eredmény nulla. Sőt a hibák szaporodtak. Karcsi lopott is. A nevelők tudták, hogy valami fel nem fedett ok lappang a fiú magatartása megett. A tanárok Karcsi áthelyezését kérték más iskolába. Változás, semmi. Végül is az új iskola tanárai környezettanulmányozást végeztek a fiúnál és megállapították az alábbiakat; Karcsinak kishúga van, akit a szülők elkényeztettek. A kislányt elhalmozták ajándékokkal, amíg a fiú csak akkor kapott ruhát, amikor arra már feltétlenül szükség volt. Ajándékot Karcsinak sohasem vettek. Így fejlődött ki benne lassan, de bizonyosan a kisebbségi érzés. Először csak a húgával szemben akarta megmutatni egyenértékűségét azzal, hogy verte a húgát. Lassan átterjedt egész viselkedésére a mindenáron bizonyítani akarása annak, hogy őt otthon igazságtalanul nézik le. ö meg tud verni fiúkat is, lányokat is. Dacból és sértett világrendjének szemszögéből durvaságokkal és meghökkentő cselekedetekkel akarta felhívni képességeire a‘ figyelmet. A végén már lopott is.

— AZ ESET SZÉLES kivizsgálása tapintatosan folyt. A tanárok megvitatták a szülőkkel az eddig elkövetett szülői nevelési hibákat és megállapodtak abban, hogy visszavezetik az egészséges szemlélethez a fiút.

A javulás türelmes munka eredményeként jelentkezett. A fiú megszelídült, bízik tanáraiban, megváltozott viselkedése otthon is. Az osztályban megbecsült hely az övé és félig próbaképpen az osztálypénztárosi feladatot is ő látja el — hibátlanul. Karcsi abban

a tanárában, aki ezt a visszavezető utat számára megtalálta, ragaszkodva hfzik, és ez a ragaszkodás tanulmányi eredményén is fényesített.

— A példán túl azt is meg kell mondanunk, hogy más a szülők pedagógiai nyelve,, mint a tanáré. Azt sem tudja kellőképpen megérteni a szülő a bejegyzés olvasásakor, mi a tanár szándéka az írásbeli közléssel. És hogyan válaszol a szülő a tanári figyelmeztetésre. Legtöbbször ideges veréssel. Ezért a gyermek igazságtalannak érzi a feje fölött levő felnőttek világát. S ha a gyermek igazságtalanságot állapít meg magában az eljárásról, vagy azért, mert kétszer büntették egy hibáért, vagy azért, mert jobban büntették, mint amit a hiba súlya szerint érdemelt volna, a tanár elveszti a neveléshez szükséges bizalmat a fiú részéről. Ezért a tanárnak az a kötelessége, hogy a visszatérő és jellemi elferdü- lésre mutató hibát feltétlenül alaposan beszélje meg a szülővel. Így elkerülik azt a veszélyt, hogy a gyermeket ha- zudozásra kényszerítsék a könyvecskével kapcsolatban. Mert a gyermek letagadja alkalmasint a könyvecskéjét a tanár előtt, vagy ha a tanár beírt, otthon tagadja le. Ha letagadni nem tudja, hazudik esetleg akkor, "mikor esete körülményeit ismerteti a szülő előtt.

— AZ IS BAJ, hogy az egyik nevelő a legelső, megmozduláskor általános szólammal figyelmezteti a szülőt, míg a másik tanár rendszeres fegyelmezetlenség után sem nyúl a könyv után. így komolyságát veszti ez a hasznos könyvecske.

— Véleményem szerint a könyvecskére szükség van, de azt jól kell használnia a tanárnak, nevelőnek. írja be az osztályzatokat, de ne írjon be általános szólamokat („a gyermek rossz volt”, stb.l, hanem a könyvecskén keresztül — ha arra szükség mutatkozik — keresse a személyes kapcsolat megteremtésének a lehetőségét a szülői házzal. Csak a személyes kapcsolat megteremtése útján lehet harmonikussá tenni az iskolai és szülői nevelést' és csakis a közös nevelési elvek és a gyakorlati formák hatnak jól a fejlődő gyermek érzékeny lelkivilágára. A bürokrácia le nem mérhető kárt okoz a gyermek fejlődésében és nekünk az a feladatunk, hogy a jövő nemzedéke egészséges lélekkel készüljön nagy feladataira. Egymagában az' írott megjegyzés csak szélvetés, amely . sokszoros vihart arathat — fejezte be kérdéseinkre válaszát dr. Somos Lajos,

Farkas András

I960. JÜNIUS 17., PÉNTEK: TÖHÖTÖM

150 évvel ezelőtt, 1810. június 17-én született FERDINAND FREILIGRATH forradalmi német költő, Marx munkatársa. Elvei miatt hazájából menekülnie kellett. Lírai versei mellett jellemzőek egzotikus balladái. Visszhangra talált műveiben a Vormärz korának (a múlt század 40—47-es éveinek a feudális abszolutizmus ellem forradalmak előkészítése) eszményei (Ca Ira, Uj politikai es szociális költemények) Freiligrath 1867-ben halt meg.

60 évvel ezelőtt, 1900. június 17-én született HERMANN REUT- TER német zeneszerző. Operái (Doktor Faustus, Oűysszeusz,) zenés színdarabjai, balettjei, valamint, dalai és hang verseny darabjai sikert arattak.

30 évvel ezelőtt, 1930-ban e napon kezdte meg termelését a Szovjetunió egyik hatalmas ipari üzeme, a sztálingrádi TRAKTORGYÁR.

Június 17-e IZLAND NEMZETI ÜNNEPE. 1944-ben az addig Dániával perszonálunióban levő állam önállóvá lett és ekkor kiáltották ki a köztársaságot.

Jóga a ío

van mindenkinek a lótuszüléshez, amely kiválóan alkalmas az elmélyülésre, a problémák alapos vizsgálatára és arra a körültekintő óvatosságra, amelyből meglehetősen szűkében állunk, s amelynek figyelmen kívül hagyása enyhébb esetben is bokaficamhoz vezethet. Távol álljon tőlem, hogy a „hatha-jóga” ember- és jellemalakító hatását a legkevésbé is kétségbe vonjam, sőt, annak idején olvastam, tehát vallom is: ez az indiai szokás sohasem volt talán annyira szükséges népünk fel- emelkedése számára, mint éppen napjainkban.

Lelki szemeimmel már előre látom, amint háziörömmel értesültem, hogy a magyar—indiai kapcsolatok továbbmélyítésének nem is egy, de számos új állomása nyílt meg hazánk kies fekvésű fővárosában: jóga-iskolákon edzheti mindenki testét, aki csak egy kicsit is ad arra, hogy teste szép és edzett legyen. Nem lebecsülendő dolog ez, már csak azért sem, mert a mai széptest-szűke világban minden magyar honpolgárnak becsületbeli kötelessége, hogy ma szebb teste legyen, mint tegnap volt és holnap még ennél is szebb legyen.

Külön örvendetes a dologban, hogy ma már, mint annyi más területen, úgy a jóga terén is joga

asszonyok és

nagypapák, fiatal lányok és fürge legények, soványak és izmos atléták . lótuszülést lótuszüléshez vetve jógáznak és gyermekeink a járás és a szobatisztaság alapelemeivel együtt sajátítják el a jógázás titkait. A fejlődés nyilván odáig fog vezetni, hogy a déli harangszóra egy ország merevedik majd

Éuddha-ülésbe, fél szemmel a nirvánára kacsingatva, szemlélődve és közben légzésgyakorlatokat végezve, mert a jelszó, ép testben jóga lélek, s ki mint veti jóga-ágyát, úgy fizeti iskoláját.

Mert azért a jó- gázást sem adják ingyen!

(egri)

A TERMETHEZ MÉRTEN

— Egy törperádiót kérnék...

•i.iaiiiuaiiiitiiiiiiaiiiiiiiiijiiiiii.iaiii;iiii«iiiiiiiiiiiiuiiiiiiaiMiiflii«i(iiiiiiaiiiHiiiaiiaiiiiiiiiiiiiuiii»iiiiiiiiiiiiii«iniiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii laiiBiiaiiaiiaiiBiiaiiammaiiaLiiiiaMaiiaiiaiiBiiaiiBiiBUBitiiiaiiBiiaiiiiiBiiBiiaiiiuaiiBtiaiiaiiaiiaiiaiiBiia'iaiiBitaiiBitaiiaiiaiiaiitiiaiiiiw

HOLDI JÁNOS:

A SEGED

EGRI VÖRÖSCSILLAG: Salemi boszorkányok EGRI BRÓDY:

Anyegin

EGRI KERTMOZI: Odüsszeusz

GYÖNGYÖSI SZABADSÁG:

Hálátlanság

GYÖNGYÖSI PUSKIN:

Két emelet boldogság HATVANI KOSSUTH: Égrenyíló ablak FÜZESABONY:

Nincs előadás HEVES:

Három csillag PÉTERVÁSÁRA:

Nincs előadás GYÖNGYÖSI KERTMOZI: Rászedett udvarlók

JJ ÉGEN TÖRTÉNT, ép-*-*■ penhogy kicsöppentem az ötödik elemiből. Kora nyár volt, friss, erős zivatarok szaladtak végig a városon. Egy szép napon haragoskedvű nagyanyám, miután nem győzött elég karaj kenyeret szelni csekély nyugdíjából, kifutónak adott, az Űri utcai „Hangya” fióküzletébe. Nem túlzottan forgalmas bolt, üzletvezetővel, egy idős segéddel és Tilda kisasszonnyal a pénztárban; Engem már nagyon vártak: Két napja hirdették az állást az újságban. Különösen Lusztig úr, a létramagas, zörgőcson- tú, kajlaorrú segéd veregette meg barátságosan a hátamat, a fülembe súgván:

— Jó hely ez, bikfic! Borravaló is akad, csak ezután sok lesz a szaladgálnivaló.

Nem is volt abban hiány; Tudniillik eddig / két kifutót tartottak, míg csak valamelyik kopasz, nagyhasú részvényes ki nem találta, hogy elég lesz egy is. Egyszóval, rámszakfidt a töméntelen munka, vége lett a csavargásnak, nem bámészkodhattam hosszú délutánokat a Popescu tata hírhedt kocsmája előtt. A szilvási gátaknál sem fürödhettem, amikor kedvem szottyant rá. Nem izgulhattam végig a sátor előtti mély vízen csendesen ringatózó, kerek cipócska útját, égő gyertyával a közepében, amint

sírő-rivó román szülők keresték így vízbefúlt gyermekük holttestét. (Mindenki tudta, ahol a vízbefúlt -van, ott elmerül a kenyér.)

Elmúlt tehát a derűs világ. Reggel nyolctól este nyolcig hurcoltam a hátikbsarat, sóval, paprikával, liszttel, kávéval, meg mindenfélével alaposan megpakolva. Volt vagy húsz állandó, mindennapos vevő,- ezeket végig kellett járnom, akár rendeltek árut, akár nem. Nagy út, az ördögbe is! Aki ismeri Váradot, elképzelheti, fel a Kanonok-sorig, aztán neki a Füzes utcának, onnan átvágtam a Sza- niszló utcára, míg végül délfelé, megürült hátikosárral és a noteszomban feljegyzett újabb rendeléssel jelentkeztem Lusztig úrnál. Ezután jött a nehezebb munka. Délutánra jutott a farendelések hazaszállítása. (Azt is tartottunk.) Sok bajom volt a fával, s bár nyurga, erőteljes kamaszként éltem világom, a sok emelet bizony alaposan kifárasztott estére. Egyáltalán nem dicsekedhettem rózsás élettel! Tövises élét azonban a borravalók letóm- pították. Esténként, vasárnaponként mem okozott gondot a mozi, a Helymánt, meg a Sáspalota -i Fórumot sokszor látogattam. Akkpriban már vígan pöfékeltem, sosem voltam cigaretta nélkül, s kissé lenézően emlékeztem a Popescu tata kocsmájában töltött időre, amikor két National cigarettáért a „szálloda” kövét felmostam. (De sokáig tartott a mosás, és milyen hamar elpárolgott az a két vékony dohányrudacska!)

TÁÉLBEN NEM JÁRTAM haza ebédelni (ennek meg nagyanyám örült), a főutcán, a Plessz hentesüzletében mindig megtudtam venni a magam „keverékét”;

Ajaj! A keverék!

— Csodálatos eledel!

Volt abban minden: szalámi- és kolbászvég, szalonnadarab, rosszul metélt felvágott, égett tepertő, szotykos disznósajt. Néha hurka is akadt és... és mi kell még egyéb egy su- hancnak, akinek jó gyomra és ép foga van!

Ilyenkor enyém volt a világ, meg az egész zegzugos Kőrös part, meg a Garasos-híd melletti sétány. Ide járogattam, itt töltöttem egy órától háromig a déli ebédidőt, a fél vekni és a keverék társaságában;

Meg volt nekem más társaságom is. Hétpróbás gonosztevők, vad banditák, öreg kastélyok, titkos ajtókkal és süllyeszthető padlóval: És volt egy félistenként tisztelt és bámult, nagyhírű, sastekintetű, félelmet nem ismerő, roppant okos defektivem: Sherlock Holmes.

Hogy milyen ügyes volt ez, Istenem!

Megtalát egy törött gombot a tett színhelyén és máris sejtette, hogy a félszemű Teddy a gyilkos.' Vagy parányi nagyítójával megvizsgálta a kabátra tapadt hajszálat és, tudta, hogy a betörő csak a Vasöklű Bili lehet. S ha elraboltak egy pocakos milíomost, akinek mellesleg májbaja is volt, rátalált az utolsó percben, amikor a titkos, Themze alatti pincében már az álláig ért a piszkos, szürke, patkányszagú lé...

Csodálatosan izgalmas percek!

Fogyott a keverék, a kenyér, zöldellt a fű a Kőrös partján, a sétányon csinos dadák sétáltatták a szerencsés csillag alatt született lurkókat, a nap melegen, szegénytvédően sütött. A közelben izmoskarú fuvarosok rostálták a Kőrös lágy homokját, lapátjuk csengése és lovaik horkantása a sétányig hangzott. Ám egyszer csak, zúgva-kongva fél hármat ütött a toronyóra. És éppen a legizgalmasabb fejezetnél, már öt ember feküdt holtan a titokzatos Themze parti házban...

ti ÄROMRA AZÉRT mégis az üzletben voltam, s nosza Bikfic, eridj. szedd nyakadba újra a várost, lesd a borravalót és álmodj arról, hogy az ajtónyitó szobainas egy álruhás detektív, s a szobalány, körözött kémnő.

De hát volt nekem már eszem akkor is, (több mint ma!) kitaláltam, hogy útközben, míg a hátikosarat cipelem, olvasni is lehet. Megyek szép csendesen

az utcán, hol jobbról, hol balról taszítanak oldalba, de mit törődtem én azzal? Jól 'ismertem Váradot, nem kellett kérdezősködnöm és lehetőleg a néptelenefcb utcákon igyekeztem a vevőkhöz.

Akkor is éppen a Csenged utcán bandukoltam, kezemben szinte remeg a könyv, annyira izgulok, na, most még egy horog az áliára, rajta! kihúzni a gengszter lába alól a szőnyeget és... és paff! hirtelen olyan nyaklevest kapok, hogy kirepül kezemből a színes füzet. S utána mindjárt hallom is Lusztig úr jól ismert basszusát:

— Hát ezért várunk ml any- nyit utánad, Bikfic? Hát ezért kell nekem is a fájó lábammal a rendelések után járni. Na, majd megkapod a magadét, imposztor kelyke! Hadd lássam, egy-kettő, hogy miből táplálkozik a lelked.

Felvettem a füzetet, s dadogva nyögtem ki néhány suta szót:

— Sherlock Holmes, a nagy defektiv, tudja, Lusztig úr... öt halott... három gyilkos...

— Ejnye, te gyilkos csemete; te, hát erre költöd a pénzed, ahelyett, hogy nadrágra gyűj- tenéd! Nemsokára elhagy a fi- tyegőd, Bikfic! No, majd én referálok a főnök úrnak!

— Ne tessék, Lusztig úr!... kirúgnak... — rimánkodtam.

— Lódulj a dolgodra. A detektív pedig itt marad nálam. Éretted?

/ÁRAS ELŐTT ÉRTEM

az üzletbe. Fejemet jól á vállam közé húzva, sietősen