Népújság, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-17 / 142. szám

2 NÉPÜJSAG 1960. június 17., péntek Három járás tanácselnökei után kutattunk a Mátrában, akik az első oktatási év végén háromnapos „edzőtáborba” vo­nultak, hogy a harmadik nap délelőttjén eldöntsék: milyen felkészültséggel vezetik a köz­ségeik ügyeit? Az ország tetején levő Mát- raszentlmrén találtunk rá a vizsgázókra. Ebben a kis hegyi községben, ahová húsz évvel ezelőtt a tanító is csak sáros ösvényen kapaszkodott föl a völgyből, most gépkocsik sora­koznak a házak előtt, a televí­ziós antennán fütyül a szél. Három járás, a hevesi, hat­vani és a gyöngyösi községi tanácselnökei készültek izga­tottan a vizsgára, szám szerint negyvenketten kerültek a vizs­gáztató bizottságok elé. A vizsgákon megjelent Zagy­ra Imre, a Minisztertanács titkárságának, a tanácsi szer­vek oktatásával foglalkozó munkatársa, dr. Tóth István, a megyei tanács titkára, a me­gyei oktatási bizottság elnöke. Három helyen vizsgáztak az ».öreg” diákok, elsőként a köz­ségi kultúrházba látogattunk el, ahol éppen Gyóni László, adácsi VB-elnök felelt a fede­zet nélküli póthitel-igénylés- ről. Szabatos mondatait nagy fi­gyelemmel hallgatták a többi­ek is, mert még az utolsó perc­ben is tanulhat az ember va­lamit. Gyóni László feleletével nemcsak iskolatársai, hanem a vizsgabiztosok is meg voltak elégedve, ' . Egymás után következtek a vizsgázók és á vizsgakönyvben szaporodtak a bejegyzések. Csabai János, a hevesi községi elnök, Papp Lajos gyöngyös- oroszi, Csintalan József tárná­méra! és Katona László kerek­haraszti elnök kiválóan meg­feleltek a vizsga követelmé­nyeinek. A másik vizsga az óvoda he­lyiségében zajlott le ugyan­ilyen jó eredményekkel, mint a kultúrházban. Itt Raft Mik­lós, Gyöngyös város VB-elnö- ke, Pápai Gyula, a megyei ta­nács pénzügyi osztályának ve- jetője és dr. Komári Endre, megyei jogtanácsos kérdéseire számoltak be tudásukról a vizsgázók. Nyugodtan mondta el a kér­désekre leírt, kidolgozott vála­szait a tanfolyam egyetlen női tagja, Sándor Károlyné, a csá- nyi tanács elnöke. Arra a kérdésre, hogy mi­lyen kedvezményeket kap a tsz a növénytermelésben — ki­tűnően válaszolt, hiszen nem­régen léptek a közös gazdál­kodás útjára Csányban sem és ELÖSZÖB nem vettük komolyan a fejünk felett elte­rülő sötét fellegeket, de ami­kor mélyeket dörrent és na­gyokat csattant az ég és hirte­len támadt szél reszkettette meg az út mellett álló fiatal iákat, fedél után néztünk. Az bizony alig-alig akadt a közei­ben, távol a falutól, kint a sík határban. Végül is a már lezú­duló zápor függönye mögött, egy pajtaféle kínálgatta falait. Alig ráztuk le magunkról a nagyszemű esőcseppeket, sza­ladó lábak, kiabálás, sikongó nevetés hallatszott és vagy tíz szaladó ember bukkant elő és keresett menedéket a pajtá­ban. A közeli termelőszövetke­zet tagjai voltak, itt kapáltak nem messze a pajtától, onnét zavarta őket ide a zápor. Meglepődtek az idegenek láttán, de csak folytatták a már az eső elől szaladáskor el­kezdett évődést, mintha egy­más közt lennének. Két idő­sebb ember egy fiatal, 19 év körüli leányt „cukkolt” állan­dóan, hogy miért nem borítot­ta a szoknyáját a Jóskára, mi lett volna, ha most elviszi a víz. A lány nevetett, a viccet megértve, válaszolgatott a huncutkodó szavakra, csak ép­pen Jóska — pedig jól meg­termett fiatal fiú — volt za­varban, ő bizony nem tudott olyan jól visszavágni a két öreg szavaira, mint a lány ;.. Űgv látszik, kifogytak az él­celődésből, mert felénk for­dulva, érdeklődtek: kik va­gyunk, honnét jöttünk, mi já­ratban vagyunk- errefelé. Aztán mi kérdeztünk és mért a zá­por csak nem csendesedett, tartós beszélgetés kezdődött, a pajta csepegő eresze alatt. Sok mindenről szó esett, az új be­Vizsga az ország tetején most mindennel tisztába kell lenni, ha azt akarják, hogy ősszel legyen mit osztani. Csomós Miklós, a karácsondi VB-elnök már boldogan sétált az óvoda udvarán, túljutott a nehezén, a keddi írásbeli után most a szóbelin is jól vizsgá­zott, az igaz, még csak szerin­te, mert a vizsgabizottság a je­gyeket úgy őrzi eredményhir­detésig, mint valami . haditit­kot. Az egész évi alapos tanulás mellett mégis izgultak a vizs­gázók, de talán a legizgatot- tabb volt Géczi József, a há­romnapos tanfolyam* vezetője. Mindenütt ott szeretett volna lenni, pendlizett a három vizs­gáztató bizottság között. , Alaptalan volt ez a nagy idegesség, mert a tanácsok ve­zető dolgozói kitűnő felkészü­lésről tettek tanúbizonyságot. — Ezen a magas helyen nem csoda, ha magas színvo­nalú a vizsga — mondta mo­solyogva Zagyva elvtárs, az összesített eredményhirdetés után. — Szorgalmasan, becsülettel készültünk egész évben —hal­lom a tiszanánai elnök, Egri Imre bácsi hangját. — Ha kis szabad időm akadt, máris elővettem a könyvet és tanulmányoztam. "Én nem já­rok pecázni, unalmat űzni a Tiszára. Imre bácsi is kiválóan meg­felelt a követelményeknek, pe­dig már az ötvenhetedik élet­évét tapossa. Ez a szorgalom volt a jel­lemző a többi vizsgázóra is. Az első oktatási év befejező­dött, következik a második. TJj és új feladatok foglakoztat- ják a községi vezetőket és ezekre csak úgy tudnak vá­laszt adni, ha rendszeres okta­tásban vesznek részt, állandó­an képezik magukat. A piros vizsgakönyvecskéket féltve őrzik a tanácsvezetők és a kék tinta száradva jelzi, hogy... „Felsőbb osztályba léphet”. A vizsgák feleleteit hallgat­va — megérdemelten. Kovács János Öntözéses bemutató Tarnabodon Szerdán délelőtt Tarnabodon adtak egymásnak találkozót megyénk öntözéssel foglalkozó és foglalkozni kívánó mezőgaz­dasági nagyüzemeinek szak­emberei, hogy részt vegyének a Földművesszövetkezetek He­ves megyei Szövetkezeti Köz­pontjának Igazgatósága és a Heves megyei Tanács VB me­zőgazdasági osztálya által ren­dezett expressz-kutas öntözé­ses bemutatón. Patkó József, a MÉSZÖV mezőgazdasági osztályának ve­zetője nyitotta meg a helyszí­nen a nagy jelentőségű öntö­zéses bemutatót. Külön üdvö­zölte Bíró József elvtársat, a megyei pártbizottság másod­titkárát, Pál Zsigmondot, a SZŐ VOSZ mezőgazdasági fő­osztályvezetőjét, Joó Imrét, a MEZÖSZÖV és Bartolák Mi­hályt, a MÉSZÖV igazgatóját, valamint Vajda Lászlót, a me­gyei tanács • mezőgazdasági osztályvezetőjét, majd rövid ismértetője után Kassa József, a Rákóczi Tsz elnöke ismertet­te a szövetkezet öntözéses rendszerét és az öntözéssel el­ért eredményeket. — A mi öntözött és más ön- tözetlen területek között bárki különbséget tehet — mondta Kassa elvtárs —, ezért csupán néhány eredményt ismertetek. Cukorrépa, kukorica, s a takar­mány termesztésénél több mint a dupláját értük el, az öntözött területeken. A zöld­paprika és egyéb zöldségfélék kiemelkedő hozamát nem is számítva, a cukorrépánál közel hétezer, a kukoricánál nyolc­ezer, a szálastakarmánynál mintegy kétezer, a legelőnél ötszáz forint tiszta jövedelem- többletet jelent- katasztrális holdanként az öntözés. Az ismertetést ezután Nagy István, a MEZÖSZÖV országos központjának műszaki előadó­ja folytatta. Először a szomszé­dos Ezüstkalász Tsz-ben mű­ködő TL 400-as szivattyús gép­egység műszaki adatait ismer­tette, majd ismét a Rákóczi Tsz-ben folytatta az ismerte­tést. Bemutatott egy MIA- motorral hajtott, 800—1200 li­ter teljesítményű gépegységet, amelyet a paprika csatornás öntözésére használnak a tsz- ben, valamint egy TA 1200-as gépegységet, amely három Sz 1-es szórófejet működtet, majd a csövek gyors áthelyezésével bebizonyította azt is, hogy ez a szivattyú 500—600 méteres távolságban is kitűnően mű­ködtet két Sz 1-es szórófejét. A több órás gyakorlati be­mutató, határjárás után a több mint száz résztvevő a község kultúrotthonában hallgatta meg Patkó József és Nagy Ist­ván elvtárs vitaindító előadá­sát. A vitában felszólalt többek között Bíró József elvtárs is, s a pártbizottság részéről ígére­tet tett, hogy megyénk szövet­kezeteiben elősegítik az öntö­zéses gazdálkodós elterjedését. A japán kormány kérte: „Meg nem határozott időpontra*6 halasszák el Eisenhower látogatását A japán kormány döntésének előzményei és az új fejlemények * TOKIO (MTI): Nyugati hír- ügynökségeknek a japán rá­dióra és a Japán Távirati Iro­dára hivatkozó egybehangzó jelentése szerint Kisi japán miniszterelnök kormánya — csütörtök reggeli rendkívüli minisztertanács után — elhatá­rozta, hogy „felkéri Eisenho­wer elnököt, később meghatá­rozott időpontig halassza el ja­pánt látogatását”. (MTI) Tokióban a csütörtökre vir­radó éjszaka után megállapí­tották, hogy a japán parlament előtt lezajlott heves tüntetése­ken a rendőrség beavatkozásá­nak 796 sebesült és egy halálos áldozata volt. Hivatalosan be­jelentették, hogy a csütörtöki esti tüntetésben 11 újságíró és sajtófényképész is megsebe­sült. A hivatalos adatok sze­rint a sebesültek között 272 diák és 524 a rendőr. Az éjszaka folyamán, ami­kor a parlament előtt tartott szétvert tüntetés utolsó részve­vője is elhagyta a parlament környékét, körülbelül éjjel egy órakor mintegy 6000 japán diák ülősztrájkot- kezdett a parla­ment előtt. A csütörtök reggeli órákban már ezrével érkeztek újabb tüntetők a japán parlament elé, ahol a képviselők egyper­ces felállással adóztak a szerda esti tüntetés áldozata emléké­nek. Legújabb jelentések szerint csütörtök reggel körülbelül 4000 rendőr vette körül a par­lament épületét. Különösen erős őrséget kapott a parla­ment megrongált kapuja. A tüntetés, helyi idő szerint, 11 órakor kezdődött, amikor újabb csoportok érkeztek a parlament elé gyászfátyollal átkötött zászlók alatt. A tünte­tők követelték Kisi lemondá­sát, a parlament feloszlatását és hangoztatták: „Végsőkig harcolunk!” A tokiói rendőrség bejelen­tette, hogy csütörtök este 174 diákot és 27 más tüntetőt le­tartóztatott, mert engedély nél­kül léptek be a parlament épü­letébe és megakadályozták a rendőrséget kötelessége teljesí­tésében. A Japán Kommunista Párt nyilatkozatot adott ki, amely megbélyegzi a rendőrség tá­madását, és megállapítja: „semmi sem igazolhatja a vé­res megtorlást és a gyilkossá­got”. A Japán Szocialista Párt reggel kiadott nyilatkozatában a szerda esti tüntetés véres el­fojtását megbélyegezve köve­teli a Kísi-kormány lemondá­sát. A japán egyetemi tanárok egy csoportja csütörtök dél­előtt megjelent a parlament­ben, ahol magyarázatot kért a japán rendőrségnek a tüntető egyetemi diáksággal szemben alkalmazott megtorló intézke­déséi miatt. Takecsijo Macuda japán köz- oktatásügyi miniszter közölte a kormánnyal, nem helyesli Eisenhower látogatásának idő­pontját és benyújtja lemondá­sát. Kisi miniszterelnök a le­mondást nem fogadta el. Miközben csütörtök reggel a japán parlamenthez vezető út­vonalakon a némán tüntetők ezrei szakadatlan áradatban érkeztek a japán parlament elé, hogy követeljék a Kisi- kormány lemondását, a parla­ment feloszlatását és Eisenho­wer meghívásának visszavoná­sát, a japán kormányhoz közel­álló körökből származó ellenté­tes értesüléseik képet adtak a japán kormányon belül ural­kodó fejetlenségről. Míg a kormány hivatalos szóvivője — az AP jelentése szerint — Kisi miniszterelnök, Fuzsijama külügyminiszter és a Liberális Demokrata Párt több vezetőjének tanácskozása után csütörtökön reggel adott nyilatkozatában még azt han­goztatta: „Ami Japánt illeti, semmiféle változás sem lesz Eisenhower látogatásának programjában, csupán teljes mértékben módosítják az Ei­senhower biztonságát szolgáló intézkedéseket”, az AP tudósí­tója úgy értesült, hogy a Libe­rális Demokrata Párt tíz veze­tő tagja saját kezdeményezésé­re táviratban kérte fel a Ma­nilában tartózkodó Eisenho- wert, „Japán és az Egyesült Államok barátságának megőr­zése érdekében” halassza el lá­togatását. A kormány döntése, amely­ben a látogatás elhalasztását kéri, egész Japánban nagy fel­tűnést keltett. A rádió és tele­vízió állomások rendkívüli adásban közölték a hírt a la­kossággal. A parlament előtt tüntetők hamarosan értesültek róla, hogy a sarokba szorított Kisi- kormány engedett a nép köve­telésének. A tüntetők óriási lelkesedéssel fogadták a Japán Szocialista Párt vezetőinek be­jelentését a kormány döntésé­ről. Az AFP jelentése szerint a parlament elé vezényelt tokiói rendőrök látható megköny- nyebbijléssel fogadták a hírt. A parlament előtt összegyűlt tüntetők a meghívás visszavo­násának bejelentése után ének­szó mellett táncolni kezdtek. Kisi miniszterelnök bejelen­tette, hogy fogadja a sajtó kép­viselőit. Mint az AP jelenti, a „komor arcú miniszterelnök” közölte az újságírókkal: „Arra a meggyőződésre jutottam, hogy Eisenhower látogatását el kell halasztani." A minisz- tenelnök beismerte, hogy a népi nyomás bírta rá elhatáro­zására. de a tüntetésekre, amelyben a japán nép minden rétege részt vett, azt állította, hogy „a kommunisták felbúj- tásának következménye.” Kisi ezután bejelentette, hogy érintkezésbe lép Mac- Arthur tokiói amerikai nagy­követtel és átadja neki a japán kormány kérését Elisen hower látogatásának elhalasztása ügyében. Kisi bejelentette, továbbra sem kíméli erőfeszítéseit, hogy minél gyorsabban ratifikáltas- sa az új amerikai-japán kato­nai szerződést, majd megje­gyezte, mindaddig „nem áll szándékában”, lemondani, ille­tőleg a japán parlamentet fel­oszlatni, amíg nem hajszolta keresztül a ratifikálást. A tokiói utcákon összegyűlő tüntetők ma már a „Nem jön Eisenhower — nem jön” jelszó­val vették tudomásul, hogy Ki­si miniszterelnök részben meg­hajlott a japán nép akarata előtt. Az AFP értesülése szerint a biztonsági szervezet Tokió­ban tartózkodó képviselői szor­galmazták az Eisenhower láto­gatásának elhalasztásáról dön­tő rendkívüli minisztertanács összehívását. »♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦»♦♦♦♦♦♦♦♦♦»♦«»♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦» Zápor után lépőkről, az öregekről, az új elnökről, de bennem leginkább ez a két történet maradt meg, amit egy idősebb asszony és egy idősebb férfi beszélt el magáról. — A nyáron lesz *hat éve, hogy itt hagyott az uram, az isten nyugosztalja — kezdte B. Józsefné. — Harminchat évet éltünk együtt, volt nekünk jó sorsunk is, meg rossz is. Az uram nyolc hold földet jus­solt, én rám öt hold jutott az örökségből. Igaz, hogy nem tudtunk hozzá szerezni egy kvadrátnyit se, de elég volt az nekünk. Gyerek kettő van, mind a kettő megházasodott már, gondoltuk, majd csak megleszünk valahogy. Aztán 54 nyarán egyik napról a má­sikra elment az apjuk. Tessék elhinni, nem volt az soha se beteg, nem tudta volna ő meg­mondani, hogy milyen ízű az aszpirin, megfázott és két hét múlva elvitte. Azt mondta az orvos, hogy le volt gyengülve, lehajtotta magát... ELTEMETTÜK tisztessége­sen. Nagyon‘sokan voltak a te­metésén. Jó ember volt, nem bántott ő soha senkit. A teme­tés után ütött aztán be a baj. Mi az öregemmel úgy határoz­tunk, hogy az ő részét, a nyolc holdat, odaadjuk a két gyerek­nek, az öt hóidat, a magamét meg megtartom, amíg élek. Ha felesbe adom, akkor is szépen megélek belőle, nem sok kell már egy ilyen öregasszonynak, és Így egyik gyereknek se le­szünk nyűg a nyakán. Ezért haragudott meg a két gyerek. Hogy miért nem adom oda mind a 13 holdat. Nem adtak igazat nekem, azt mond­ták, majd segítenek ők rajtam, afelől nyugodt lehetek. De én csak nem adtam, mert akár- melyikhez megyek is, nehéz lett volna már megszokni vén- ségemre, hogy nekem paran­csoljanak a háznál, mindig a magam ura voltam én, ki tud­ja, hogy jönnénk ki a me­nyeimmel. Megharagudtak rám, még az átírásnál is veszekedtünk. Majd kisült a szemem szégyen- letemben a falu előtt. Még osz­tón meg ők is összevesztek, a két gyerek. Mert a föld — a nyolc hold — tizenegy tagban volt, oszt nem tudták ponto­san szétírni. Majdnem villára mentek. Nem sírtam én éle­temben se annyit, mint akkor. A két gyerek közül egyik se nyitotta rám az ajtót, egymás­hoz sem szóltak, hárman vol­tunk; háromfelé. A nagyobbik még az unokámat se engedte hozzám. Kiadtam a földet felesbe, a felesem meg becsapott. Aztán annyit beszéltek nekem, hogy 58-ban beléptem a szövetke­zetbe. Itt legalább emberek közt vagyok, hál’ istennek, jól bírom magam, megcsináltam én még 100 munkaegységet is, nem voltam én szűkösen soha. Csak a gyerekek miatt fájt a lelkem, hogy hogyan lehetnek ilyen kegyetlenek, évekig fe­lém se néznek. Más bajom nem volt nekem. Most meg már esen is túl vagyunk. Tavaly mind a két gyerek belépett a szövetkezet­be — egyik abba, amelyikbe mink vagyunk — és az ősszel egyik este már éppen feküdni akartam, egyszer csak kopog­tatnak. Hát a két gyerek, meg a két menyem. Azt hittem, mi­kor megláttam őket, hogy mindjárt meghasad a szívem. Mindnyájan sírtunk, alig tud­tunk valamit is beszélgetnL AZÖTA NINCS semmi baj. Össze-összejövünk a gyerekek­kel, élünk szépen,, békesség­ben. Azt az 54-es dolgot, meg az azutánit, semelyikünk nem veszi a szájára. Hála istennek, rendbe jöttünk.; i Az egyik idősebb ember, aki az előbb még a fiatal lányt és Jóskát viccelte, szól most közbe: — Hála bizony a szövetke­zetnek, nem az Istennek. Ebből aztán jó kis parázs vi­ta kerekedik, és bár többen tromfolnak az öreggel, ő csak nem hagyja magát és hango­san magyarázza: — Én, kérem, mindig vallá­sos ember voltam és az — itt egy kis szünetet tart — va­gyok most is, de már nem olyan, mint régen. Megértem már 65 esztendőt, tudom, mit beszélek. De azt azért nekem senki ne mondja, hogy így meg úgy, kinek hála, meg minek hála. Tíz éve vagyok ennek a szövetkezetnek a tagja. Hét hold földet hoztam én ide, de nem bántam meg. Sokkal ke­vesebb nekem most a gondom, mint akár valamikor is az éle­temben. Egészségem jő, hála a .:. természetnek, még tavalyi kukoricám, búzám is van any- nyi otthon, hogy új utánra is marad. De sokat volt pedig úgy, hogy nem. tartott ki újig. Pedig ott voltam én is minden évben a búzaszentelő körme­neten, 38-ban pedig az enyé­met szentelték meg. Imádkoz­tam én esőért is, meg azért is, hogy el ne verje a jég á veté­semet. Mégis volt úgy, hogy besült a kenyérnekvaló, meg úgyis, hogy kiverte a jég* a szemet. Volt olyan év, hogy a hét hold föld nem adott any- nylt, hogy a vetőmagom meg­maradhatott volna. Miért van az, hogy tiz év óta megvan nemcsak a kenyérnek- valóm, de még el is adhatok? Miért van az, hogy csak az utóbbi tíz évben, öregségemre tudtam a házamhoz ragasztani még egy szobát? Azóta is volt jég is, meg szárazság is, de imádság helyett műtrágyázzuk, meg öntözzük a földet, fohász­kodás helyett háromszor ka­páljuk meg a kukoricát, sóhaj- tozás helyett úgy gazdálkodik a tagság, meg az agronómus, hogy le a kalappal’— mondja nekipirulva az öreg:. i ES KÖZBEN ÉSZRE se vet­tük, elállt a zápor. Az égen felszakadoztak a felhők, a nap már át-áttöri a sötétszürke fellegeket és kapával a vállu­kon, elköszönnek tőlünk új is­merőseink és elindulnak a jó­szágé határba, a kukoricatáb­la felé. Mi pedig örömükből, gond­jaikból egy-egy darabot emlé­keink tárába téve, hosszan né­zünk utánuk; Papp János Í A japán fiatalok az ország minden részében, eredeti ter­vükhöz híven, csütörtökön a helyi idő szerint a délutáni ♦órákban összegyűltek az Ei- Jsenhower látogatása ellen tfl- ♦takozó gyűlésekre, ezeken {azonban a fordulatot és har- ♦cuk folytatását vitatták meg, { A Manilában tartózkodó Ei- ísenhower környezete értesült {a Kisi-kormány elhatározásé­iról. Az elnök kíséretének tag­ijai kijelentették: „Eisenhower a japán kormány óhajának {megfelelően — természetesen ♦lemondja tokiói látogatását”. | A TASZSZ jelentésében ♦megállapítja, hogy á Kisi-kor- |mány e döntésével gyakotlati- !lag beismerte saját csődjét. { (MTI) | Olvasd! j Terjeszd!, I a NÉPÚJSÁGOT 1 yyyyyyvyvyy'vwv időj árás, j e I entés { Vérhati} időjárís péntek estig: ♦Napos Idő, kisebb felhőáfvonülá- {sokkal, de már eső nélkül. A szél ♦tovább gyengül, a nappali íelmele- {gedés erősödik. Várható legmaga­sabb nappali hőmérséklet 23—57, {várható legalacsonyabb éjszakai ♦hőmérséklet 9-14 fok között. { Távolabbi kilátások: a hét vé- ♦gén a felmelegedés fokozódik, t .. (MT5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom