Népújság, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-16 / 141. szám

1980. június 18., csütörtök

NEPÜJSAQ

8

t

Aratás előtt

Kombájnonként a Horti

400 hold levágását vállalták Gépállomás dolgozói

Tizenháromezer hóid kalászost érlel a nyári meleg a hatvani járás termelőszövetkezeteiben. a szövetkezetek vezetőinek is, de a járás párt- és tanácsi vezetőinek is sok gondot okoz a gabona időben történő learatása. A problémát igyekeznek megoldani, s máris több, igen jó kezdeményezés bizonyítja, hogy ebben a járásban sok embernek vált szívügyévé, hogy a termelőszövetkezetek első nagy erőpróbáját, az első közös aratást segítsék.

Komoly segítséget nyújt elsősorban a Horti Gépállomás, amely az idén 19 kombájnnal és három kévekötő aratógéppel a kalászos terület mintegy 50 százalékának learatását vállalta. A gépállomás gyakorlott, régi kombájnosai, ígéretet tettek arra, hogy gépeikkel átlagosan 400 hold gabonát vágnak le. A kombájnvezetők a gépek kijavításánál és összeszerelésénél , maguk is állandóan részt vettek, így jobban megismerhették, kipróbálhatták gépeiket.

A terv szerint részben nyújtott műszakban, részben váltott műszakban dolgoznak, hogy minél több kalászost vágjanak le.

A megegyezések szerint a saját kalászosaik levágása után segítik a termelőszövetkezetek betakarítási munkáját az állami gazdaságok is, s a tangazdaság gyakorló gépeivel az idén a hallgatók a termelő- szövetkezetekben dolgoznak.

Már megtették az előkészületet arra is, hogy a fűkaszák egy részét aratásra átalakítsák.

Mindent összevetve: előzetes számítások szerint a gabonaterület mintegy 50—52 százalékát aratják géppel a hatvani járásban. A megmaradó hat és fél-, hétezer holdnyi terület levágása is nagy feladatot jelent azonban, mert a termelőszövetkezetek többségében kevés a munkaerő, s a munkaerő- hiányt fokozza az is, hogy erre az időszakra esik a kertészet néhány sürgős' munkája. A szövetkezetek azonban elsősorban saját erőből igyekeznek

megoldani a betakarítás nagy problémáját. Igen jó kezdeményezés Boldogon, hogy minden termelőszövetkezeti tag vállalta annyi terület learatását, amennyit elvetett.

Az aratáshoz segítséget ígértek a járás üzemei is, elsősorban a patronált termelőszövetkezeteknek. A segítség természetesen nem ingyenes, hanem munkaegységre vágják a kaszások a gabonát. A Mátravi- déki Erőműből 3Ö0 ember jelentkezett eddig aratási munkára. Az üzemben azok, akiknek családtagjaik a termelő- szövetkezetekben dolgoznak, kikapják évi szabadságuk egy részét, s otthon aratnak. Munkaegységüket a feleség munkakönyvében írják jóvá. Az

Aratásra készülnek a péter- vásári járás termelőszövetkezeteiben is. Az elmúlt héten a járási tanács mezőgazdasági osztályától, valamint a gépállomástól keresték fel a termelő- szövetkezeteket, hogy felmérjék a rendelkezésre álló munkaerőket, az aratásra váró kalászos területet és megállapítsák: munkaerőhiány vagy felesleg jelentkezik-e a szövetkezetben? Komoly felkészülésre van szükség a járásban, mert a termelőszövetkezeteknek nem kevesebb, mint 6458 ka- tasztrális hold kalászost kell betakarítaniok. Több mint háromezer hold kalászost a termelőszövetkezetek saját munkaerejükből betakarítanak, de ahhoz, hogy a jövő évi ke- nyémekvalót idejében learathassák, szükségünk van a gépállomás, sőt, még a patronálók segítségére is. Tizenegy aratógépet és egy kombájnt kapott a Pétervásári Gépállomás, ezzel jelentős segítséget tud nyújtani a termelőszövetkezeteknek. Mintegy 1600 katasztecsédi külszíni fejtésen dolgozók közül az előzetes felmérés szerint 100 ember segít a nyáron aratni.

Rózsaszentmártonban negyvenöt tagú bányászbrigád alakult, amely a helyi termelőszövetkezetnek segít már most a növényápolásban, később az aratásban, természetesen munkaegységért.

Az aratás gyors elvégzéséhez az üzemek, községek KISZ- szervezetei brigádok szervezésével akarnak hozzájárulni. Rózsaszentmártonban 50 tagú KISZ-brigád alakult az aratáshoz, Petőfibányán hasonlóképpen a KISZ-szervezet szervezi az aratóbrigádokat. Ecséden 50 tagú aratóbrigád alakult ki- szistákból, s úgy tervezik, legarális holdon tudják a gabonát learatni. Kombájnnal a kevés munkaerővel rendelkező recski Kékesi Gyopár és az Alkotmány termelőszövetkezetekben dolgoznak, s mintegy 300 ka- tasztrális holdon vágják le és csépelik el a gabonát. A patronálók közel 1000 katasztrális hold aratását vállalták, de még így is marad 892 hold gabona, — főleg a mátraderecs- kei, pétervásári, szajlai és az egerbocsi termelőszövetkezetekben — amelynek betakarítására nagyon kellene az ember.

— Ez a 892 katasztrális hold gabona sem marad learatlanul —, ezt a járási KlSZ-bizottsá- gon jelentették ki. A járás KISZ-szervezeteinek tagjai elhatározták, hogy az aratás idején veszik ki szabadságuk egy részét, s kaszát véve a kezükbe, segítenek.

Míg az aratásra való felkészülés folyik, a járási tanács szakemberei az aratási munka sikeres lebonyolításának megszervezésén fáradoznak, addig a termelőszövetkezetekben is

lább hatvan holdat aratnak le. Az így keresett pénzen — munkaegységért aratnak — a KISZ-szervezet közös kirándulásra megy. Csányon a KISZ- titkár — Mák Sándor — vezetésével szintén alakult egy brigád, amely 30 hold aratását vállalta.

Nagy munka lesz a hatvani járásban az idei kenyér betakarítása, hiszen először aratnak a közősben a termelőszövetkezetek többségében, de nagy munka lesz azért is, mert az idén megnövekedett kertészetek az eddiginél több munkaerőt kötnek le. Mindenesetre bizakodnak abban, hogy amikor kasza alá érik a búza, késedelem nélkül learatják mindenütt.

serényen folyik a munka. Valamennyi termelőszövetkezetben kapálnak, vágják a takarmányt, hogy az aratási munka megkezdésének idejére semmi sürgős munka ne maradjon már.

A több mint 1700 katasztrális hold kukoricából már mintegy 1000 holdon elvégezték a kapálást, a burgonyát pedig hatvan százalékban kapálták meg, a' cukorrépát teljes egészében kiegyelték már, több mint 80 százalékán pedig elvégezték a mélykapálást is.

A takarmány betakarításánál is jelentős segítséget nyújtottak az ipari üzemek dolgozói, kiemelkedően sokat a Mátra- derecskei Téglagyár. Nagyrészt a patronálók segítségével 421 hold lucernát, vörösheréből pedig 1000 holdat kaszáltak le. Megkezdték a rét kaszálását is, s a jelenleg folyó munka üteme biztosíték, hogy a termelő- szövetkezetekben az aratás idejére már nem marad sürgős takarmánybetakarítási, vagy növényápolási munka hátra.

A patronálók közel 1000 hold aratását vállalták

— Készülnek az aratásra a pétervásári járásban is —

Törő Barnabás

már a közösség embere

(Tudósítónktól)

TÖRÖ BARNABÁST, a mezőszemeröi Kossuth Tsz brigádvezetőjét hiába'is keressük a lakásán, nem találjuk odahaza napfelkeltétől a késő esti órákig. Rengeteg a dolga, elfoglaltsága, amióta a volt egyéni parasztemberből a szövetkezet brigádvezetője lett, amióta nyolc hold földje, kis gazdasá- sága gondját és bajait felcserélte egy sokkal nagyobb gazdaság, egy nagyobb közösség ügyeivel.

Egyenesen a szövetkezet tanyaközpontjába visz hát az utunk, ahol Törő Barnabás található. Az esti órákban is a közösség ügyeit intézi éppen. Az emberek munkaegységkönyvébe jegyzi be, ki mit végzett aznap, hány munkaegység jár érte.

Törő Barnabás az elmúlt év tavaszán lépett a szövetkezeti gazdálkodás útjára. Érdekelt a kérdés, hogyan, és miért brigádvezető, erre nemsokára választ is kaptam. Már egyéni gazda korában is szerette a földet, jól gazdálkodott, szorgalmas volt. Afféle gazdaember a javából, kevés földdel ugyan, de annál több szorgalommal, szakértelemmel. Jól igazgatta kis birtokát, értette a módját miként kell gazdálkodni. Ehhez járult az a jó tulajdonsága is, hogy szereti az embereket, bármikor kész volt és most is kész a közösség ügyéért fáradozni. A tanácsrendszer fennállása óta tanácstag, a Kossuth utca lakói a legutóbbi választásokon is mellette állottak, s így hát nem is csoda, hogy az alakuló közgyűlésen egyöntetűen követelték: Törő Bamus legyen a brigádvezetőnk!

MÉG EL SEM KEZDŐDÖTT a közös munka, amikor az új brigádvezető már bebizonyította: rászolgált a bizalomra. Bár az elmúlt nyáron még a saját földjét művelte, már akkor is igen sokat tett a közösségért. Vetette a szövetkezet vörösheréjét, hordta a trágyát, részt vett az állatok vásárlásában, szervezte, lelkesítette az embereket a közös munka kezdetén.

Most nyolc hold föld gondja helyett 600 hold és az egész állattenyésztés gondjaival kell nap mint nap megbirkóznia,

saját ügyei helyett 60 ember munkabeosztásával kell törődnie. Két férfi és négy női munkacsapat tartozik hozzá, s bizony ennyi ember dolgát intézni nem egyszerű feladat. De az eltelt idő alatt Törő Barnabás hozzászokott a nagy számokhoz és tervezésekhez, szeme megszokta a nagy táblák hatalmas méretét, megtanulta az emberek irányítását, felelősséget érez a közösség iránt: jé brigádvezetővé fejlődött.

A KELŐ NAP SUGARAI már régen a szövetkezet tanyáján találják őt. jóformán ő az első érkező. Az elnökkel rövidesen megbeszélik a napi munkák menetét, ki hova megy, mit akarnak elvégezni. Azután megérkeznek az emberek is. Ekkor kezdődik a munkabeosztás. Napközben a munkacsapatokat látogatja meg künn, a földeken, felméri, feljegyzi az aznap végzett munkát.

Este következik az iroda! munka, az elszámolás, a napi teljesítmények, munkaegységek bejegyzése.

— Sok a kapálni való és ehhez viszonyítva kevés a munkaerő — mondja. — De szerencsénkre, lemaradás nincs, eddig még minden dolgunkat időben és megfelelően el tudtuk végezni.

Nemcsak a növénytermelési munkák irányítása, hanem az állattenyésztés is Törő Barnabáshoz tartozik. Vezetése mellett szépen fejlődik és gyarapodik a jószágállomány. Jelenleg 41 fejőstehén, 30 növendékmarha, 31 sertés tartozik az állományba és most készülnek Nyíregyházára, hogy ott ismét 50 sertést vásároljanak.

Azt is jól tudja, hogy a további jó munka előfeltétele a tanulás. Az elmúlt télen részt vett Gyöngyösön egy állattenyésztési tanfolyamon, azonkívül odahaza munkaegységszámítási tanfolyamot végzett — de ez még csak a kezdet volt.

TOVÁBBI TANULÁS, gondos munka, az emberekkel való törődés — ezek Törő Barnabás további tervei. A tagság pedig bízik abban, hogy ’a jövőben is jó gazdája, vezetője lesz a reá bízott brigádnak.

SALLŐS FERI már második hónapja, hogy otthagyta a falut s így most már az ő neve is rákerült arra a papírra, amelyet a tanácselnök Dárius kincseként őrzött a páncél- szekrényben. Néhány hónapja vették számba a falu vezetői azokat a fiatalokat, akik búcsút mondtak a földnek és a város felé fordították a szekerük rúdját. Eleinte csak fehérholló volt egy-egy „kivándorló”, de most már a Sallós Feri neve éppen századiknak került a névsorba.

A hír akkortájt futótűzként kapott szárnyra és esténként a nagy kerekeskút körül szinte egymás szájából vették ki a szót az asszonyok:

i- Hallottátok? A Sallós gyerek is elment. Ügy mondják: Barcikára, Valami építkezéshez.

— Sallós Feri, a KISZ-titkár — jegyezte meg csípősen valaki.

— Bort ivott és vizet prédikált...

Kazincbarcikán több mint százhúsz fiatal dolgozott a „D” jelzésű lakótömb, építkezésein. Ferinek se ment nehezen az elhelyezkedés, hiszen jóvágású, derék gyerek volt. aztán első útja a KISZ-bizottsághoz vezetett, ahol készségesen ajánlotta fel segítségét. Azt ugyan nem mondta — igaz nem is kérdezték —, hogy otthon, a falujában KISZ-titkár volt, és az igazat megvallva mindenki örült, hogy egy talpraesett fiúval gyarapszik a szervezet. Az első napok kicsit szokatlanul nehezen teltek, de azután megszokta a munkát. A daruról szedte le az építőanyagot és sokszor elbámulta az ormótlan alkotmányt, amint könnyű labdaként magasba emelte a sok mázsa súlyú terhet. Ismerősök, barátok is akadtak szép számmal, hiszen Feri víg kedélyű, könnyen barátkozó fiú volt, akit nem volt nagy dolog megszeretni.

NAPKÖZBEN rendben is volt minden, hanem este, amikor elcsitult a 2aj a munkásszálláson és magára maradt, akkor aztán esőstől szakadtak rá a gondolatok. Az apja jutott legtöbbször eszébe, az öreg Sallós János, aki nyolc holdjával az ősszel állt be a szövetkezetbe. Az apja szavai. amikor egy szép napon ő maga is .elébe állt a nagy elhatározással. Szinte látta maga előtt mélyen ba- tázdált homlokát, a ráncokat, amelyek között kigyöngyözött a verejték, amikor az ő fia is kimondta a szót:

— En is elmegyek, édesapám.

Nem válaszolt mindjárt az öreg.

Keményen, szúrósan a fia szeme közé nézett, és csak ennyit mondott, kicsit rekedtes, tompa hangon:

— Szóval, itt hagyod te is a földet? — Ennyit mondott, nem marasztalta fiát egyetlen szóval se, úgy tett, mintha ez valami rendelés lenne, aminek nem lehet ellene mondani.

— Hatvannyolc esztendős, most tölti éppen Péter Pálkor — tűnődött Feri, amint ágyában fekve, a levegőben megjelent lehúnyt szemei előtt az édesapja képe.

— A századik voltam — cikázott át agyán a másik gondolat.

— Az öregjei maradtak otthon, az ő nyakukba, meg az asszonyokéba szakadt a föld ...

Esténként egyre csak kínozták, marták a gondolatok, míg végül is meg nem szánta az álom. A napok gyorsan teltek és Feri megkapta az első fizetését is, aminek felét hazá akarta küldeni az édesanyjának, aki két levelet is menesztett utána, amióta a városba került. A fizetés utáni szombaton kimaradtak. Cimborákkal, jó ivós fickókkal került ösz- sze, akik kereken kijelentették:

— Üj ember vagy, fizetni fogsz! És a biztatás, a férfidac, meg a virtus végül is elvitték a kétheti keresetet és másnap zúgó fejjel, karikás szemekkel ment föl a falakra dolgozni.

JÚNIUSBAN, egy szép napon levelet hozott Sallós Feri címére a posta. Az első pillantásra ráismert a Tóth Marika írására. Igaz, egyszer írt még csak neki a kislány, de azokat a formás, gömbölyű betűket, meg a lila bélésű borítékot akár ezer levél közül is kiválasztaná.

— Irt. Mégiscsak írt — dobbant nagyot a szíve, aztán egy csöndes helyet keresett, ahol nyugodtan végigolvashatta a levelet. Am ahogyan

SZALAY ISTVÁN:

As első fecske

fogytak a sorok, úgy ülte meg az ő szívét is a szomorúság, meg a bánat.

— Még 6 is csak keserít — csapott ki belőle az indulat és dühösen gyűrte zsebébe a borítékot.

Ettől kezdve már a munka se úgy ment, ahogyan kellett volna, és amikor este Csoltó János bácsi, az öreg szakmunkás hogyléte felől érdeklődött, csak ennyi volt a válasz:

— Sehogy, János bátyám!

Másnap megint csak posta érkezett. Az öreg Sallós János írta a fiának. Irt, de csak három sort, aztán a sorok végére minden búcsúzás, tiszteltetés helyett ennyit kanyarí- tott: „Apád”. A nagy „A” betűnél megugorhatott egy kicsit a toll az öreg kézben, mert ugyancsak félreszaladt az egyik szára, mintha nem találná meg az irkalap keskeny sorai között a helyét.

— „A pénzt, amit küldtél, anyáddal egyetértésben postára tettük. Futja még annyi, hogy kettecskén megélhessünk, meg aztán egy paraszt se halt még éhen a szövetkezetben, mink is csak megleszünk valahogy a magunk lábán”. — Ennyi volt az írás. meg az a négy betű a legvégén búcsúzás helyett...

FERI NAPOKIG olyan volt, mint akinek valami rettenetes nagy vétek nyomja a lelkét. Keveset beszélt, aztán ha szólt is, csak félvállról, ím- mel-ámmal. Az egyik délután meg éppen hogy baj nem esett, amikor a daruról le akarta szerelni a hatalmas betongerendát. Az utolsó pillanatban sikerült csak elugrania a szörnyű nagy cementböhönc alól. Egy percre meg is állt a munka, és Feri érezte, hogy ebben a pillanatban őt lesi, figyeli az egész építőbrigád.

— Sallós! Ne aludjon... azt a keserves... vagy azt hiszi, hogy most is otthon van a szénás kazal tövében — ordított rá dühösen, tele torokkal a darus, aki arról volt híres, hogyha felbőszítik, három percig egyfolytában mondja a huszármiatyánkot:

Este Feri kiült a munkásszálás elé.

Az égen ’ szépem ragyogak a csillagok és a Göncölszekér rúdja éppen az ő faluja, a Tisza felé mutatott. A szálló előtti kis kertben csodálatos illatot árasztott az estike és szentjánosbogár világított a füvek között. Marikára gondolt, a kékszemű, szőke kislányra, amikor valaki váratlanul vállára tette a kezét:

— Maga az, János bátyám? — szólította meg az Öreg Csoltót, aki fejével biccentett csak, aztán leült mellé egy kőre;

Rágyújtottak, hallgattak egy ideig, majd az öreg megjegyezte:

— Kévésén múlt az életed, gyerek.

— Van így néha az ember, János bátyám;

— Van, fiam, különösen, ha nem ott jár az ember esze, ahol kelle*nej

— Százan hagytuk ott a falut...

— Hát ez fúrja az oldalad?

— EZ. ÉPPEN EZ, ha tudni akarja — indulatoskodott a legény. — Magam voltam éppen a századik.

— Szöktetek a föld elől, büdös volt a szövetkezet, mi?

— Neméppen. Ezt nem lehet mondani. De ott még csak most kezdenek, néha a fejünk sem látszott ki a gondok közül, itt meg ha minden jól megy, ezernégyet, ezerhatot is összeverhet az ember havonta. Fiatalok vagyunk, ruha, motor is kellene, aztán... otthon várni kellett volna legalább a zárszámadásig.

— Azt mondják, két levelet is kaptál hazulról — vágott a fiú szavába Csoltó.

— Kaptam. Az egyiket a kislány írta, a másikat meg az apám;

— Az csak jó dolog, ha levelet kap az ember — vélekedett az öreg és nekivetette a hátát az épület falának.

— Hát aztán mit írhatott az a kislány, hogy annyira búsulásnak adtad a fejed?

Feri egy ideig gondolkodott, majd mégis elkezdte:

— Nem írt ő semmi különöset, csak éppen azt, hogy érik a határ,

aztán az öregek nemigen bírják majd az aratást. Kapnak kombájnt, de jócskán kell kézierő is; Meg aztán arról is írt, hogy a nánai kiszesek ígérték, hogy elmennek mihozzánk aratni...

Csend volt egy darabig; Feri sem szólt többet, az öreg Csoltó is hallgatott. Az eget bámulták mind a ketten, meg a füvet, ahol cirpelve kezdte el muzsikáját valahol egy tücsök;

— Adjon tanácsot, János bátyám — fordult váratlanul az öreghez Feri;

— Tanácsot? Hm. Minek adnék én neked tanácsot, fiam? Jobban tudod te magad, hogy mi a tennivalód* meg ott van tanácsnak az a két levél is, amelyikről az előbb beszéltél. Hanem, ha szívesen meghallgatsz, tanács helyett mégiscsak mondanék neked valamit. Én már megettem a kenyerem javát ebben a szakmában, de annyit mondok neked, hogy minden gyümölcsnek meg kell érnie egyszer. Mert ott van, teszem azt, a cseresznye. Ugye, zamatos, ízletes portéka, de ha akkor szeded le, amikor még zsendül, akkor savanyú, félrehúzza az ember száját. Hát látod, édes fiam, úgy vagyunk mindennel; Megalakítottátok otthon a szövetkezetét, de türelmetek már nem volt kivárni, hogy megérjen a gyümölcs. Kaptátok magatokat, aztán hűbele- balázs módjára otthagytatok csapot- papot. Te paraszt vagy, látom, nem is utálod a munkát, csak éppen azt szeretted volna, ha máról holnapra tele legyen a bukszád. Meg az is furcsa dolog, hogy másfalubeli legények arassák le a nánai határt... a ti búzá- ' tokát... Nem küldeni akarlak, Feri fiam. Mert ha te nekem most azt mondod, hogy János bátyám itt maradok maga mellett, kitanulom a szakmát, akkor én melléd állok, jó szakmunkást csinálok belőled, de ha mást gondoltál... akkor az is a te dolgod, csinálj mindent úgy, ahogyan jónak látod...

ELMENT az öreg Csoltó. Feri még egyszer előszedte Marika levelét, aztán olvasni, betűzni kezdte á fényes holdvilágnál. Olvasta,' olvasta és mire a végére ért, már tudta, hogy ő lesz az első fecske, aki hazafelé veszi . az irányt.