Népújság, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-12 / 138. szám
1960. június 12., vasárnap NGPOJSAG 5 Az időjárásra sokat panaszkodnak: előbb a szárazság, majd most már a sok eső — egyik sem kedvez a növényvilágnak. Nem lehet azt mondani azonban, hogy rosszul állnak a vetések, csak éppen hátráltatja az időszerű munkákat a gyakori esőzés. Megnyugtatásul mindjárt ide kívánkozik, azért kapálatlan, gyorrios földeket sehol sem látni, mindössze arról van szó, hogy az időjárás miatt néha bekényszerülnek a határból, ahol pedig manapság nem lehet eleget dolgozni. A nyár küszöbén állunk és Péter Pál előtti számadás A nyugdíjas Kristóf Jánosné kapálni megy a fiával. eljutunk lassan az esztendő első feléig. Nincs a megyében olyan termelőszövetkezet, amelyiknek ez az esztendő ne a kezdést jelentené, még ha régi tíz—tizenkét éves szövetkezet, akkor is kezdés ez az év, újrakezdés, mert megnövekedtek, felfejlődtek a régi termelőszövetkezetek is. Az igazi nagyüzemi mezőgazdasági termelés első esztendejét éljük, ahol minden mozzanatnak jelentősége, érdekessége van. Már tűnnek az aggályok, a kishitűség megnyilatkozásai és minden szépítés nélkül elmondhatjuk — ha végigjártuk a megyét —, hogy eddig minden jobban sikerült a vártnál, és bár a kezdet kezdetén is merészen gondolkodtunk, ekkora eredményekre nemigen számított senki. Sokat hallottuk: jó, jó ez a tsz, csalc várhattak volna még vele, mert visszaveti az árutermelést az első időkben. Erre ezt a választ adta a párt és a kormány: Ügy kell átszervezni a mezőgazdaságot, hogy az árutermelés ne csökkenjen, sőt növekedjék ... Most az esztendő derekán, úgy látszik, hogy sikerül, sőt, a vártnál jobban sikerül. Milyen példák bizonyítják «2d legjobban? A kerekharaszti Alkotmány Termelő- szövetkezet tagsága, csaknem kivétel nélkül az a fajta agrárproletár, akinek nem volt egy talpalatnyi földje sem. Cselédked- tek, majd a grófok, bárók birtokából kaptak néhány holdat a felszabadulás után. Ke- rekharaszt nem számított korábban községnek, afféle nagy tanya volt csupán, amire azt mondták: országos szempontból jelentéktelen. Ezek az emberek itt négy—öt holdakkal sem boldogultak, mert Kszlba János az uradalomban nem ezt tanulták. Korán kibontakozott a termelőszövetkezeti mozgalom, azonban gyámoltalanul, tapasztalatlanul fogtak a munkához és mindeddig ez sem ment. Most az egész mezőgazdaság első nagy esztendejében, Kerekharaszt jelentősége is meg- növekedett. Talpraállt itt is a termelőszövetkezet, ' olyannyira, hogy a járási székhelyen is mint mintaszerű termelőszövetkezetet emlegetik. Kovács István, az elnök, nagy, magas ember, mégis a derekán túl ér a gabona, sehol olyan szép cukorrépa nincs a környéken, mint az Alkotmány Termelőszövetkezeté, de a kukoricájuk is ígéretes. Az elnök maga, gyakorlott, tanult mezőgazdász, ért a vezetés módszereihez, de a szakmai dolgokhoz is. őszinte hite, hogy a mezőgazdaságban csak a nagyüzemeknek van jövője, és a kerekharaszti határ 1100 holdján, alig 100 ember élén, egy ilyen mintaszerű nagyüzem kialakításán fárad. Emlékszem, egyszer azt mondta ez az ember, hogy ezért jött ebbe a termelőszövetkezetbe, mert itt nagyon elhanyagolt gazdaságon, rendetlen álla-», pótokon kellett változtatni. Az emberek anyagi gondokkal küszködtek és már nem tudtak hinni, le- gyintgettek * az ígéretekre, veszekedések, torzsalkodások váltakoztak naponta. Meddig jutott velük Kovács István? — Ma már megfordult a zat. Pénzt, előleget kapnak, ezenkívül látják az eredményt. Bizakodás, bizalom, ez a munka előfeltétele és a munka eredménye adja a bizalom alapját. Körforgás ez, amely ha elindul egyszer, megy és gyümölcsözik. Az Alkotmány Tsz 275 hold kapásnövényt vetett, van ebben kukorica, cukorrépa, borsó, mák, hogy csak a nagyobbakat említsük. Jellemző adatként érdemes leírni, hogy a 40 hóid cukorrépát már negyedszerre kapálják, de 20 hold mákot is megkapáltak négyszer. A 150 hold kukoricájukat kétszer kapálták eddig és ez a magyarázata annak, hogy még Hatvanban is emlegetik, milyen nagyszerű a kerekharasztiak vetése. Hogyan boldogulnak? — kérdezheti ezek után bárki, ha összehasonlítja a tagság létszámát és a földterületet. Mert igaz, kevesen vannak a több mint ezer holdhoz, mindössze 40 ember dolgozik a növénytermelésben, 25-en az állatállománnyal foglalkoznak, a többiek öregek, vagy csökkent munkaképességű emberek. Másutt is sok baj van ezzel a létszámkérdéssel. Sok a föld. kevés az ember — mondogatják sokfelé és tudjuk, hogy ez egyike az átmenet nehézségeinek. Később már a gépesítés korában, aligha lesz emberhiány, most azonban kétségtelenül fennáll. Kerekharaszton úgy segítettek ezen a dolgon, hogy nemcsak a termelőszövetkezet tagjai, hanem a családtagok is részt vesznek a munkában. Ozv. Kristóf Jánosné nyugdíjas tsz-tag, mégis megkapált már az idén 8—10 hold földet. A fia gépkocsivezető, de a szabadidejében kijár kapálni. Ebédidő. Pihennek a kerekharaszti Alkotmány Tsz asszonyai. helyzet, az emberek bizakodnak. Néha hallom, hogy tervezgetnek, számolnak, nagy számokat emlegetnek, most rül a piacra. De hizlalnak marhát is, huszonkettőt elvittek már a felvásárlók, év végéig ötven megy a fogyasztókhoz. Most talán azt mondhatná valaki, hogy a túlzott optimizmus hangján íródnak ezek a sorok, és nem beszélnek a baaz Alkotmány Tsz malacait eteti. már én mondom: várjunk még azzal emberek, ők meg aztán leállnak velem vitázni: meg lesz az, nézze csak meg elnök elvtárs, hogy meg lesz ... Így beszél Kovács István, az elnök, arról, hogy mit változott az emberek hite és hogy ez a v:1 minek köszönhető, arra is megvan a magyaráElőfordul, hogy hatan dolgoznak kint a mezőn a családból, holott csak egy aktív tsz-tag van köztük, Imre Jánosné, Kristóf néni lánya. Kiosztották a földet mindenkinek, megvan, mennyit kell megművelni, aztán mennek családostól és csinálják. Kristóf Jánosné felül a fia mögé a motorra, kimennek a táblára és dolgoznak kint, amíg az idő, ,meg a kar engedi. Azt mondja az idős asszony, hogy nem is tudna munka nélkül élni, annyit dolgozik, amennyi jólesik, ők is jobban járnak így, meg a termelőszövetkezet is. Íme, tehát a siker titka. Föntebb szó esett arról, hogy Kerekharaszt korábban tanya volt csak, országos szempontból jelentéktelen ... No, ebben a mondatban már benne foglaltatik valami, hogy mindaz a múlté... Tanya volt, és bizonyára most már más, szóval benne van ebben a mondatban, hogy magyarázat következik ... Igen, Kerekharaszt ma már község és országos szempontból sem jelentéktelen, sőt, ha úgy tetszik: egyenesen komoly jelentőségű. Az Alkotmány Tsz ebben az esztendőben már átadott 70 hízott sertést és noha csak 150 átadása szerepel a tervükben, év végéig meghizlalnak több mint kétszázat, mert már most újabb 130 sertést állítottak be. Gazdasági szempontból kell vizsgálni a község jelentőségét, hiszen régebben húsz hízott disznót sem vittek el, és ma már ennek a tízszerese keA rendsodró a tsz takarmányát gyűjti. Kétszáz hold lucernát és 16- herét kaszáltak le eddig. Kétezer csirkét egykilós kor- jókról, góndokról. Kétségtelen ban adnak át, 200 kacsát meg- igaz, hogy gondok és bajok is hizlalnak, felnevelnek 300 akadnak, ám elég látni, hogy pulykát is. Az árutermelés ad- milyen igyekezettel próbálják ja meg a község jelentőségét, a megoldást megtalálni a terEzen írás beSövetefw! kor^^ ^ ^ kozáson felül segített. Minden gépállomás kapott kombájnokat. Most mi a helyzet? Kerekharaszton 420 holdat kell learatni, és most kezdték az ötven hold borsó szedését, ami ugyancsak nagy munka. Mint mondtuk, kevés az ember, mindennek ellenére az aratással mégsem lesz baj. Kovács István elnök elmondotta, hogy a Horti Gépállomás ad egy kombájnt, egy aratógépet és a Selypi Cementgyárban szerveznek egy harminc fős aratóbrigádot, aikik eljönnek majd segíteni. Mindössze 150 hold gabonát kell kézi erővel learatni, ami viszont már könnyebben megoldható. Az esztendő tehát jobban sikerül, mint számítottuk, a dolgozó parasztságban bíztunk, de egyben nagy akadályok megjelenését is vártuk, amelyeket már nagyobbrészt legyűrt az akarat és a szívós munkakedv. Boldog községből is van erre példa. Emlékezzünk vissza, hogy mekkora gondot jelentett a tavaszi készülődés idején a me- legágyi keret: az üveg és a A boldogi Béke Tsz háromezer naposcsibét nevel föl az Idén: Rácz Andrásné és Malatlnszki Jó- zsefné a gondozójuk. melőszövetkezetek tagjainak többsége és az ember mindjárt jókedvre hangolódik. Boldog mindig jelentős község volt. A Béke Tsz 650 tagja hogyha már megvolt gondolatban is, akkor most növekedjék ez a gazdasági jelentőség. Lukács Dezső elnök megmutatta az építkezést. Volt egy hetven férőhelyes istállójuk, hozzáragasztanak még vagy 80 férőhelyet. A termelőszövetkezet kőművesei, Laczkó János húsztagú brigádja végzi a munkát, így 300 ezer forintba kerül az egész. De épül más is, két húsz férőhelyes sertésfiaz- tató, 100 férőhelyes hizlalda, egy másik 100-as tehénistálló, ezenkívül kukoricagóré és magtár. Fő jövedelmi forrás a paprika, azonbán Boldogon is fellendül a termelőszövetkezetben az állattenyésztés. Ez a község is bekapcsolódig abba a mozgalomba, amely az ország húsellátási gondjait hivatott megoldani. Itt is foglalkoznak sertéshizlalással, tenyésztéssel. Megmarad ugyan, sőt tovább fejlődik a növény- termelési kultúra, azonban hozzákapcsolódik ehhez az állattenyésztés is és tulajdonképpen ez jelenti a fejlődést, az emelkedést. Foglalkoznak baromfival. Fölnevelnek háromezer naposcsibét és 500 kacsát. Ez is új dolog Boldogon, a termelőszövetkezet, az új gazdálkodási forma hozta. Elgondolkodtató, hogy itt'is mint Kerekharaszton, ugyanaz elmondható: minden időszerű munkát elvégeztek. A földeken családtagok is dolgoznak. Nagyobb csoportokat nem látni együtt, mert a földeket egyénekre osztották szét és mindenki külön a saját területét műveli. A lényeg itt is az: eddig nincs ok a panaszra, a nyitány jól sikerült. Ha továbbmegy az ember és a hatvani Petőfi Termelőszövetkezetnél érdeklődik, itt is csak az a válasz: lényegében jól mennek a dolgok. Az aratás Boldogon, de Hatvanban sem gond. A boldogiak külön aratnak, mindenki any- nyit, amennyit elvetett. Itt ugyanis a tél folyamán alakult a termelőszövetkezet és az ősszel még ki-ki magának vetett, most tehát az aratás is külön-külön egyénenként történik. A hatvani Petőfi Termelőszövetkezet 700 hold területen kezdi meg az aratást, körülbelül két hét múlva. A kétezer holdas Petőfi" Tsz naKapálnak a boldogí paprikások. A paprika nagyon igényes növény, bat kapálást is igényel, amíg beérik. A boldog! asszonyok mindennap kint vannak a földeken. 3500 holdat művel. Katona József, a kertészeti brigád veze- _ _ tője, azt mondta, hogy leszedeszka. Baj volt ezzel Boldog dik a borsót, mert kapnak érte községben is és most mégis 300 ezer forintot és az is pénz Dolgozik az épftöbrigád. Saját erőből kibővítik az istállót, így ugyanis sokkal olcsóbb, több, mint 320 hold paprika (í). Igen, itt hozzászoktak a sok ápolását végzik kint a község pénzhez és jellemző az a nagyhatárában. Felnevelték a pa- vonalűság. Mégis emelkedés lántákat. várható Boldogon is. Várható, gyobbrészt géppel arat, kapnak egy kombájnt és egy ara- tógépet a gépállomástól. Különösebb akadályra itt sem számítanak. Ha összehasonlítást akarunk tenni, mondjuk a boldogiak és a hatvaniak között, lényeges különbséget éppen a paprikatermelésben találunk. A boldogiak ugyanis csak július 5-e körül kezdik meg a paprika szállítását, a hatvaniak pedig már hónapok óta hordják a piacra. No, az igaz, kevesebb sokkal a hatvaniak paprikája, hiszen az üvegházból nem mehetnek el vagonos tételek, azonban nyolcvanezer forintot így is jövedelmezett a termelőszövetkezetnek, mert ilyenkor még nemcsak az íze csípős a paprikának, hanem az ára is. Ez még hozzátartozott a beszámolóhoz... Csak az időjárásra panaszkodnak mindenütt: hátráltatja a munkát, mennének most is ki a földekre, és nagy bosszúság ha esik az eső, mert ilyenkor odakint nem lehet eleget dolgozni... Ez a fő hiba; az eső... Irta: Fényképezte: Kiss János Márkusz Lásaió
