Népújság, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-12 / 138. szám

1960. június 12., vasárnap NEPÜJSáG 3 LJj vonások a TIT közgazdasági szakosztályának munkatervében A TIT Heves megyei köz- gazdasági szakosztálya meg­tartotta év végi értekezetét. Fehér István elnök beszámolt az 1959—60. évi munkáról, rá­mutatott a nehézségekre, és az elért eredményekre, majd vázolta a jövő évi feladatokat. — Népünk életében döntő az 1960-as esztendő, mert ez az év hároméves tervünk befejező esztendeje, most kell lerak­nunk következő ötéves tervünk alapjait, vagyis jelenlegi mun­kánk sikere határozza meg, hogy milyen biztonsággal, s milyen szintről indulhatunk nagyobb céljaink felé. A TIT munkáját is népünk közös ügyének, a szocializmus építésének szolgálatába kell állítani. Ma már az ismeret- terjesztés a kulturális munka kiemelkedő tényezőjévé vált és az elmúlt évi hasznos, ered­ményes munka a jelenlegi helyzetben még nagyobb fel­adatra kötelezi a TIT közgaz­dasági szakosztályát. Éppen ezért emelni kell a tagság po­litikai-szakmai tudását, idejé­ben, alaposan fel kell készülni a jövő évi munkára. A szak­osztály továbbra is és az eddi­gieknél még nagyobb mérték­ben igényli a TIT-központ tá­mogatását, országos hírű szak­emberek előadóként való le- küldését, szakirodalmat és megfelelő propagandaanyagot kérünk — hangoztatta beszá­molójában az elnök. Dr. Vajda Imre egyetemi ta­nár, Takács Pálné, a TIT-köz­pont közgazdasági szakosztá­lyának titkára, valamint a he­lyi szakosztály tagjainak vitá­ja nyomán egységes álláspont alakult ki. Népünk történel­mében sorsdöntő fordulatot jelent a szocialista mezőgaz­daság megsegítése. A TIT-nek nagy feladatokat kell vállalnia a termelőszövetkezetek meg­szilárdításában. Minden erőt összpontosítani kell, hogy az egyéni kisparcellák tegnapi gazdái minél előbb, s jól meg­tanulják a fejlett nagyüzemi gazdálkodás módszereit. Rend szeres és jól szervezett isme retterjesztő előadások soroza­taival és a fejlettebb, jó ered­ményeket felmutató szövetke­Piaci ellenőr-'n — piaci napon, Egerben RENGETEG az áru és a ve­vők fitymálva válogatnak, tur­kálnak a karalábé-, karfiol-, újburgonya-hegyek és a ten­gernyi gyümölcs között... És mindezt mosolygós, udvarias arccal tűrik az árusok, sőt még hangos szóval is csalogatják az arra_ járókat: — Nézze csak. lelkem, milyen szép cukorborsó ... ennél ol­csóbbat már sehol sem talál. Finom a büszke, büszke tes­sék... A szakemberek ebből álla­pítják meg hivatalosan a piaci helyzetet: a kínálat nagy, a kereslet gyenge... Az Állami Kereskedelmi Fel­ügyelőség munkatársával, Varga Béla kereskedelmi fel­ügyelővel ott állunk a földmű­vesszövetkezet 4-es számú standjának oldalánál. A vá­sárlókat figyeljük. Minket nem láthatnak az eladók... Az egyik asszony nagyobb Eöl dségm enn yisége t vásárol. Káposztát is, _ burgonyát is. Megvárjuk, amíg fizet, aztán odasétálunk. — Csak egy pillanatra... Varga Béla bemutatkozik, •Igazolja magát: — Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség... Szíveskedj ék visszaadni az árut próbamérés­re. Ismét a mérlegre kerül az imént átvett káposzta meg a többi. A káposzta kereken tíz kiló. A burgonya azonban nem egészen két kiló, sok híja nincs: három dekagramm. Nagy Béláné standvezefő egészségügyi könyvecskéje nincs rendben... A földművesszövetkezet piaci standjainak árszabályozó: szerepet keli betöltenie. Per-) sze. gyakran ahelyett, hogy le-: nyomná az árakat, drágábban) adja az árut, mint a magánel-i adók. . ! AZUTÁN van olyan is, mint. most a cseresznyénél. Az fmsz-: nél 4,60 a cseresznye kilója,: másutt 7—8 forintért mérik.: Csakhogy 34 kilogramm cse-) resznyét kapott összesen aj stand. És ez elenyészően ke-) vés. Százötven kilót rendeltek, a MÉK-től. a MÉK azonban] most sem szállította a rendelt) mennyiséget. ] Egyébként ilyen árak voltak, a pénteki piacon: újburgonya: 6 forint, káposzta 4.80, tök. 5.60. karalábé (öt darab) 3,80, | karfiol 4 forint, zöldborsó 3. eg-) res 4,80 forint. _ ■ Most egy magánkereskedőt] nézünk meg. Hatvan város anyakönyvéből \ Születtek: Agócs Tibor, Barabás) István. Zilai Erzsébet, Török Sán-, dór. Túri János Ferenc, Benei Jó- = zsef, Luklider József. Nagy Lajos,: Szabó József, kunyu Vilmos. ; Házasságot kötöttek: Galasi Fe-, renc—Both Ilona. Bata István Emá-f nuel—Bankos Erzsébet, Baranyi Já-- nos—Molnár Rozália. Hajdú Ferenc* —Teréki Erzsébet. Csányi Imre—; Juhász Ilona Margit. Meghaltak: Városi József. Pilisi: Ferenc. Baranyi Mihály, Ferenc: Erzsébet. Nagypál Kálmánná (Tóth] Mária), Bugyi József. A kis táblán név: hintallér Jánosné gyümöcs- és zöldség- kiskereskedő. Bodnár Lajosné a vásárló. Elkérjük a szatyrot, s újra mérjük a vásárolt gyű mölesöt... A két kilogramm cseresznyét gavallérosan adta a kereskedő: legalább öt deká­val több. Aztán megnézzük a súlyokat. Egy kivételével rend­ben. Az az egy azonban hite­lesítetlen. Varga Béla kérdez: — Árubizonylat van a felvá­sárolt gyümölcsről? Lintallémé csodálkozik: — Nekem ugyan nincs. Azt sem tudtam, hogy kell ilyesmi! — Kell bizony, anélkül ho­gyan állapíthatnánk meg, hogy milyen haszonnal adja el a felvásárolt árut? A tapasztalat szerint a vi­szonteladók többségének nincs bizonylata a felvásárolt gyü­mölcs- és zöldségféleségetkről. Ezentúl csak bizonylat ellené­ben vásárolhatnak. Aki elmu­lasztja, azt megbüntetik. Tóth Bernátné egyik kétkilo- grammos súlya hitelesítetlen. Sőt X beütés is van a súlyon: pontatlan! Egy másik kiske­reskedő: Varga Jenöné ipar­igazolványát nem hozta el és az egészségügyi könyvecskéjé­ből már két év óta hiányoznak a vizsgálatok. A HIBÁKRÓL jegyzőköny­vek készültek. A vásárlók ér­dekében. És a jegyzőkönyvek nyomán minden bizonnyal ja­vul a piaci kereskedelem fe­gyelme: s ezt az eladók érdeke is így kívánja. (—szó—) zetekben rendezett tapasztalat- cserével elő kell segíteni me­gyénkben a haladó agrotech­nika alkalmazását, a jövedel­mező nagyüzemi állattenyész­tést, az árutermelés fokozását. Röviden: minden segítséget meg kell adni ahhóz, hogy ter­melőszövetkezeteink többet és olcsóbban termeljenek. De a mezőgazdaság mellett nem mondhatunk le az ipari munkások, a műszakiak és az értelmiség körében végzendő ismeretterjesztő és kulturális munkáról sem, mert a mun­kások egyre szélesebb rétegei várnak választ a nyereségré­szesedés, az életszínvonal eme­lése, tervgazdálkodás, újítás, műszaki fejlesztés, önköltség- csökkentés és a termelékeny­ség kérdéseiben, egyszóval az élet mindennapi problémái­ban, gazdasági és politikai képzésekben egyaránt. A TIT-munka központjában a széles tömegek materialista szellemű nevelésének kell áll­nia. Meg kell vizsgálni, hogy a közgazdasági szakosztály ter­vezett előadássorozatai és a szabadegyetem tematikája megfelel-e ezeknek a követel­ményeknek, a munkaterv elég­gé szolgálja-e a szocializmus éppen soron levő feladatainak megvalósítását. A tudományos ismeretter­jesztő munka minden formá­ját közelebb kell vinni az élet­hez, minden tettnek és elhang­zott szónak népünk közös nagy ügyét: a szocializmus építését és az új embertípus kialakítá­sát kell szolgálnia. F. L. Nem cserélném fel többé a gyárat a kisiparral LEHET-E EGY NEGYVEN esztendős férfire azt mondani, hogy sokat tapasztalt? Csák- falvi János esetében minden bizonnyal igen. Életútja váltó zatos. színes volt mindeddig. Technikumot végzett, kétféle képesítést is szerzett, aztán a háború besodorta katonának. Csak leszerelés után kezdődött meg számára az igazi, a nagy munka. Tervező intézetekben dolgozott, szakmájával, a gépé­szettel foglalkozott, s egy idő után, amikor sor került a Finom,szere] vény gyár tervezé­sére, így került kapcsolatba Egerrel. — Szakmánknál fogva, a mi csoportunk addig mindig ván­dorolt — mondja. — Egerben azonban öten is fogva marad tunk. Megházasodtunk. Itt volt az ideje, meg itt találtunk ma­gunkhoz való feleséget is. A családalapítás megváltoz­tatta a „vándormadarak” élet- körülményeit. Csákfalvi János például letelepedett Egerben. Otthagyta a fővárost, a terve­ző intézetet, s munkát vállalt a Lakatosárugyárban. Évekig dolgozott itt, jó beosztásban, egyszer csak, gondolt egyet, s önállósítani akarta magát. Megkapta az iparengedélyt, A lakás egy részét berendezte háztartási kisgépjavító - és babakocsi-készítő ■ műhelynek. Kisiparos lett. De nem sokáig maradt az. Röpke nyolc hónap és visszaadta engedélyét a ki­állító hatóságnak. Miért? — Nem jó dolog az — emléke­zik vissza. — Mindenről ma­gamnak kellett gondoskod­nom. A nap nagy része elment Eső A kéken ragyogó (látóhatár szélén fodros fehér felhők " sétálnak elő. Nem is nagyon figyel rájuk az ember. Egyszerre csak furcsa feszültség vibrál a levegőben. A me­leg fojtottá válik, tikkadtan pihegnek a kismadarak. A fű­szálak is meghajtják karcsú nyakukat valami láthatatlan erő előtt. Az előbb még fényesen sugárzó Nap elé párafá­tyol kúszik. A bágyadt derengésben fenyegetően szágulda­nak elő tintaszínű felhők, maguk előtt terelve gomolygó fe­hér futárjaikat. A szél először csak végigtáncol a lehajtott fejű virágok fölött, de a kismadarak torkán elnémul az ének. Parányi testük már érzi, hogy menekülni, bújni kell. Aztán végigsöpör az utakon a vihar lehelete. Kavarog a por. Elszáradt levelek boszorkánytáncra, virágszirmokat sodor utolsó keringőre a könyörtelen légár. A sápadt Nap pillana­tok alatt eltűnik. A sötét felhők közül villámok éle cikázik, majd tompa morajlások és hatalmas csattanások váltogatják egymást szinte szünet nélkül. Hatalmas, nehéz cseppekben elered az eső. Itt-ott jégszemek kopognak. Vízerecskék fut­nak a mélyedések felé, ahol lassan kis tavak gyűlnek, ame­lyek tetején nagy buborékokat hajszol a szűnni nem akaró szél. A fák nyögve hajladoznak. A fűszálakat a földre verik a súlyos cseppek. A lejtőkön tajtékozva rohan az áradat, ka­vicsokat, kitépett fűcsomókat sodor. A villámok sértőn ha­sítanak az ember szemébe és utána a dörrenések megremeg tetik az ablakokat. Az esőcseppek egymásbafonódó karikái furcsa mintákat rajzolnak újra meg újra a tócsák tetejére. Aztán lassan szűnik a szél, csendesedik az eső. A tépett fel­hőrongyok közül előkandikálnak a napsugarak is. A víz még csorog, de a fák már lerázzák magukról a kövér cseppeket, a fűszálak felegyenesednek. A levegő tele lesz furcsa, fanyar illatokkal. Ringó ágacskára kis pillangó telepszik és szárít- gatja szétterített szárnyacskáit. Olyan tiszta kék lett az ég, hogy a hegyek ormán álló fákat meg lehetne számolni. A természet nagymosást rendezett... S. Szabó Márta így az anyag utáni szaladgá­lással, s a hivatalos ügyek in­tézésével. Mire pedig már a munkához jutottam, olyan fá radtnak éreztem magam ezek után. hogy legszívesebben hoz­zá sem kezdtem volna. Dol­gozni pedig kellett. Még a fele ségem is beállt segítségnek, s egy-két dologba egész szépen belejött, de még így sem men­tünk sokra. NEHÉZ NYOLC HÓNAP után ezért lett most szövetke zeti dolgozó Csákfalvi János Pedig a környékbeli javíttatok már megszerették pontos és alapos munkáját. Többen még a rádiójukat is vele akarták megjavíttatni. Tevékenyen részt vett az egri Fémtömeg­cikk és Gyerekkocsi Gyártó Ktsz szervezésében és munká­jában. Elnöke, részlegvezetője, majd ismét elnöke lett. Aztán a Bervában folytatta munká­ját. Nagyobb üzem után, „iga­zibb” gépek után vágyott, s azok között van jelenleg is, a Budapesti Hajtóműgyár egri telepén. — MEO-s vagyok itt — s egy Ids büszkeség érződik hang­ján. — A legszebb munkakör­nek tartom valamennyi kö­zött. Járom a nagy forgácsoló- műhelyt. megállók egy-egy gépnél, hogy művelet közben ellenőrizzem, helyesen végzi-e a munkát az esztergályos, vagy a marós, gyalus. Elbeszélge­tünk néhány pillanatra a ta­pasztaltakról. aztán tovább megyek megint egy géppel. — Vagy ott van a végellen­őrzés. Több százféle munka­darab kerül itt a MEO-s kezé­be. s mégsem válik unalmassá, sematikussá sohasem ez a munka. Hogy jobb-e így? Kérdezni sem kell, a felelet magától jön. — Nem cserélném fél többé a gyárat a kisiparral. Itt nem egyedül tengődöm, hanem egy nagy közösségben dolgozom. Segítek és segítenek engem is, ha úgy adja a szükség. Aztán, ha ledolgozom a nyolc órámat, vagy most közös megegyezés­sel a huszonnégy órámat, mint a többi, az enyémhez hasonló beosztású társam, átadom a munkát, s többé nincs semmire sem gondom, csak a családom­ra. a szórakozásra, olvasásra. Ha az idő engedi, és éppen szabadnapos, hatéves kislányá­val a strandra jár. Délután meg megérkezik a felesége a Finomszerelvénygyárból. s hármasban terveznek új prog­ramot. Színházat. mozit, ki­rándulást. vagy otthon marad­nak rádiózni, olvasgatni. ELŐKERÜLNEK ILYEN­KOR a legkedvesebb olvasmá­nyok: a műszaki könyvek. Van ’sok más is, de ezek között érzi magát a legjobban Csákfalvi János. Ezek tartoznak igazán szakmájához, érdeklődési kö­réhez. És olvasás közben néha percekre elgondolkozik. Érthe­tő. a sokat próbált ember gon­dolatai ezek, amelyeket legjob­ban így tud megfogalmazni szavakban: — Nem értem — mert ma­gam is vettem részt belőle —, hogy miért van néhány kisipa­rosnál az a hihetetlen ragasz­kodás a kis műhelyhez, az apró lehetőségekhez, a gondokhoz, az örökös nehézségekhez. A kis műhely és a gyár — két. egy­mástól nagyon távoli világ ma már, s az választ jól, aki a nagyüzem mellé köti életét. Én már mellette maradok, míg csak vasmunkásokra szükség lesz. Azok pedig nélkülözhe­tetlenek. s mind nélkülözhetet­lenebbek lesznek a jövőben is. —ger Nagyobb nyilvánosságot kell adni a munkaversenynek a Hatvani Cukor* és Konzervgyárban le, vagy előzte meg a többie­ket. A múlt évben azért fogtam tollat, hogy megdicsérjem a Hatvani Cukor- és Konzerv­gyár vezetőségét, mert nagy nyilvánosságot ad a munka­versenynek, támogatja, segíti a munkásokat. , A nagy falitáb­lán szinte napról napra, mű­szakról műszakra megjelentek a szocialista munkaverseny eredményei. Ez volt a múltban és mi van most? A nagy tábla ugyanott állj mint egy évvel ezelőtt, csak kicsit lamosta oldaláról a fes­téket az eső. A táblán most is ott vannak a munkaverseny eredményei, csak már nem ép­pen frissek. Mikor ott jártam, az április hónapi kimutatások hirdették az elhagyatottságot. Április már bizony elmúlt, nem ártana, ha az idő múlását figyelembe venné a gyár veze­tősége és a falitábla is friss munkaeredményekről tájékoz­tatná a munkásokat. — Befejeztük a nagyszezont, nincs miről írni a falitáblára — mondhatnák a vezetők és ebben félig igazuk van, már ami a szezon befejezését illeti, de hogy nem történik semmi egy ilyen nagy gyárban, az szinte nevetséges. A szezon előkészületéről, a nagyjavítá­sokról és az itt dolgozó mun­kások eredményeiről — gon­dolom — lehetne írni és ebben az esetben is használna. Ügy néz ki a tábla, mintha gazdáját vesztette volna, el­vesztette komolyságát, hiszen a munkába siető emberek is megállnak előtte, hogy ugrasz- szák a társaikat: na látod, te még mindig csak 98 százalék­nál tartasz!... Nyilvánosságot kell adni a versenyző munkások eredmé­nyeinek — kezdtem az elején és a Hatvani Cukor- és Kon­zervgyár faliújságjának ápri­lisi híreit böngészve csak meg­erősödött bennem ez a gondo­lat. „Nyilvánosságot kell adni a versenyző munkások eredmé­nyeinek, a gyár össz-kollektí- vája előtt a faliújság, a hirde­tő tábla nyilvánosságát is fel kell használni” — hallottam egy munkásnagygyűlésen, ahol azt panaszolták, hogy verse­nyeznek, versenyeznek, de nem tudják az eredményeiket. Ez pedig megtöri versenylendüle­tüket, elvesztik kedvüket. Igazuk volt! Nem valami férfiúi sértett hiúságból be­széltek a munkások, hanem az egyszerű ember igazságával, hogy jólesik azt látni: miként alakul, a verseny, az én nevem hányadik helyre kerül, vagy az üzemünk mennyire maradt ■ iiCiliiIHlllllilllllllllltlIlllüllllliaílllHilllllllllllMIII : belőle, az aztán egyedül a ti­zenkét dühös ember! * Leggyakoribb típusok egyike a bősz olvasó. Akinek egy-két újság kandikál a zsebéből, az általában rendszeres újság­olvasó, aki nem akar kiesni a napi hírekből. Az a legpompá­sabb látvány aztán, mikor va­laki összevásárolja az összes képes- és képtelen lapot, divat­lapot, és „Fülest", „Ludast” és rejtvénykönyvet, aztán a tulaj­donos örömével végigfekszik három ülésen *— és alszik a végállomásig. * Minden utasok utasa azonban a gyermek. A kisfiú és kis­lány, aki állandóan az ülésen és ülések közt mászkál, aki vi- dám csiripelésével mosolyt; csal az arcokra, akiknek isme- i rős és ismeretlen utasok cuk-j rőt, süteményt kínálnak, akit i öten-hatan segítenek mamás-1 tói, csomagostól átszállni, aki- i nek szeszélyeit boldogan elvi-j seli az utasok kilencven száza- ! léka, s mosolyogva válaszolgat j a legképtelenebb kérdések tö- j megére. Aztán ha elalszik a j legkisebb utas, egyszerre! csendbe borul a kocsi, még a) kalauz is halkan kéri a menet- j jegyet, s jaj annak, aki hango-) san csapja be az ajtót! Cs. Adám Éva I kampós végű tűt, kezükben szaporodik a mintás holmi, zsebükből egyre gombolyodik a cérna. Sokan gúnyolják őket, pedig kár. Az unalmas semmit­tevés helyett ezek a nők hasz­nosan töltik idejüket, mert gúnyos mosoly ide, gúnyos mo­soly oda, a lakást mindenki csak úgy szereti, ha az hímzés­sel, párnákkal, térítőkkel van tele. Igaz is, így otthonos. Amellett, hogy kezük alatt új alkotás növekszik, vidáman elbeszélgetnek, s mégis meg­van az a megnyugtató érzésük, hogy nem veszett kárba az az utazással töltött néhány óra. * A veszekedős a legádázabb utazó. Ha fel van húzva az ab­lak — „meleg van”. Ha két ol­dalt van lehúzva — „huzat van”. Ha ^gy oldalon van le­húzva — „nincs légjárat”. Ha valaki feláll — „de sokat mo­corog”. Ha enni kezd a szom­szédja — „na, ez se bír várni azzal a vacak fasírozottal”. Ha nem jön az utasellátó — „Tes­sék! Valahol már elakadt, az ember szomjan dögölhet”. Ha beszélget: — „semmi köze az én dolgaimhoz, mit jár a szá­ja?!” Egyre ritkább, de ami mintapéldány még megmaradt get, se a nőt nem látja meg, hogy áll, se a gyereket nem hallja meg, hogy bömböl, mert nem jut ablakhoz. Hát ezek az ultizók. * Legborzalmasabb típus a „mezítláb utazó”, aki amint belép a vonatba, elhelyezi a csomagjait, aztán „lazít”, övét le, gombokat ki, cipői a pad alá, aztán vagy jámbor férje ölébe, vagy fanyalgó szomszéd­ja mellé dugja az ülésre uta­zástól nem éppen habfehér lá­bát, mondván: — Jaj, ugye meg tetszik en­gedni, hogy egy kicsit kinyúj­tóztassam a lábamat? Annyit szaladtam ma! — Hogyne, csak tessék! — mondja az utas, aztán egész úton őrült ötletei vannak: „Rá­ülök”. „Megszúrom!” „Lelö­köm!” „Leköpöm!” Aztán leg­feljebb elvándorol. Ám a mezítlábas olyan ké­nyelembe helyezkedett, mint otthon soha, s nem látszik ész­revenni, hogy rajta kívül mint­ha mások is volnának a kocái­ban. * A horgoló nők könnyen köt­nek ismeretséget. Amint leül­nek, azonnal bökni kezdik a Utazó típusok Az utazó ember kilép háza kapuján, ezzel egyetemben mintegy önmagából is kilép egy pár lépést. Egy másik em­ber ül már be a vonatba, aki vagy több, vagy kevesebb egy kicsit otthoni, megszokott ön­magánál. * A naponta egy időben uta­zók hangosak, ismerősök, is­merik a kalauz „hákliját”, a menetrendet oda-vissza, le és fel, tudják, melyik mozdony- vezető „húz ki” az állomásból, megmagyarázzák a kocauta­zóknak, hogy nem kell már Füzesabony előtt szedelődz- ködni a leszálláshoz, mert van sok autóbusz, meg taxi az állo­máson, mindenki felfér. Az állandó utazók vidámak, sze­retik a vicceket és napi terefe- réj ükkel sikerül elhomályosí­tani az utazás sok-sok kelle­metlen oldalát. * Külön kategória a kártyázó utazók, akik általában férfiak, legtöbb esetben négyen van­nak, átszálláskor semmivel sem törődve igyekeznek elfog­lalni egy „négyes ülést”, s •az­tán kezdődik a csattogás, kü­lönféle hangzavarral: „... hogy lehetett erre a vacakra bemon­dani az ultit?” .. mért ütsz, ha nincs tovább”-satöbbi. A kártyaklub aztán a végállo­másig se lát, se hall. Se az őre-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom