Népújság, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-11 / 137. szám

/V/

I960. Június 1I„ szombat

NÉPO.T9 ÄO

/

s

Párthatározat és valóság a Hatvani Téglagyárban

Két évvel ezelőtt a párt Központi Bizottsága széleskörű vizsgálatot folytatott a munkásosztály politikai, gazdasági és kulturális helyzetéről. Az adatok és tapasztalatok megtárgyalása után határozatot hoztak a munkásosztály helyzetének megjavítására.

A határozat tömör mondataiban foglalt tennivalók szinte az élet minden területét felölelik, azért nem vállalkozhatunk arra, hogy a két év alatt megvalósított intézkedések gyakorlati kihatásait egész megyénkre vonatkozóan ismertessük. Csupán egyetlen üzem — a Heves megyei Építőanyag- ipari Vállalat hatvani téglagyára — szociális és kulturális fejlődésének egy-két vonását ismertetjük.

A Hatvani Téglagyárat hosz- szabb szünet után, csak 1953- ban helyezték újra üzembe. Berendezése ma már meglehetősen elavult, dolgozóinak száma mindössze 80 fő körül mozog. Gépek, üzemi berendezések és közvetlenül termelési célokat szolgáló beruházások terén volna mire költeni a pénzt, államunk mégis 343 0Ö0 forintot költött fürdő és öltöző építésére.

Miért? Mert a munkások izzadt testét belepi a sár és por, komoly gondot okozott a tisztálkodási lehetőségek hiánya és emiatt taggyűléseken, szak- szervezeti összejöveteleken panaszkodtak az emberek. A Központi Bizottság határozata kimondja: „Odaadó figyelmet

kell fordítani a dolgozók mindennapi gondjaira... a dolgozók körében végzendő úgynevezett apró munkára. A helyi párt- és gazdasági vezetők ebből azt a következtetést vonták le, hogy a munkások szociális, kulturális igényeit, anyagi lehetőségeikhez mérten ki kell elégíteni. Ezért kellett Hatvanban fürdőt építeni.

A legnehezebb fizikai munkák közé tartozik a tégla kihordása. A csilléket két ember tolja, de már nem sokáig erőlködnek vele, mert még ebben a hónapban megoldják a Diesel-motor vontatású nyerstégla-szállítást. A kuligépeket már beszerezték, átépítik a síneket, rendbehozzák a kocsikat és könnyebb lesz a munka. Erre 277 000 forintot költenek ebben a kis gyárban. Nem csákányozzák már az agyagot, kanalas kotrógép Végzi a munka nehezét.

Sokat költöttek az üzem területén levő munkáslakásók felújítására és karbantartására, mindig akad valami javítanivaló, azért jó, ha kéznél van a lakatos, kőműves é3 egyéb mesterember.

Felvonulási épületben helyezték el az irodákat, szűkös a hely, de egy szerény kultúrtermet azért „kiharcoltak” a munkásoknak. Ideiglenesen ez a helyiség szolgál ebédlőként is, mert egyre többen étkeznek az üzemi konyhán, aminek költségeihez a vállalat nem kis mértékben járul hozzá.

A kultúrterem függönyét érdemes elhúzni, mert mögötte a legmodernebb Munkácsy-te- levíziót láthatjuk. Ez is a munkásoké, nekik vette a vállalat. Sokan emlegetik még a gyárban, hogy amikor először bekapcsolták, a Hamlet-ot közvetítettél^ Azóta sok szép előadást és sok izgalmas labdarúgó-mérkőzést láttak a gyáriak, de nagy népszerűségnek örvendenek a modern technikát ismertető tudományos előadások, az opera és a TV mozielőadások. Ha már a mozinál tartunk, említsük meg, hogy a MOKEP hetenként kétszer tart filmvetítést a gyárban. A televíziót vagy a moziműsort gyakran együtt nézik a család és a környékbeli lakók.

Pesten is sok baj van a Patyolattal, ezért a hatvani téglagyáriak csináltak maguknak egyet. A jóléti alapból vettek egy mosógépetf az körbejár a dolgozók között, így könnyíti* az asszonyok második műszakját.

A közös összefogás, a társadalmi munka kézzelfogható jeleit láthatjuk a Hatvani Téglagyárban. Nem vártak mindig állami támogatásra, felsőbb utasításra, röplabda-pályát, kerékpármegőrzőt építettek maguknak és mintegy 300 facsemetét ültettek el a gyár területén. Szépen lombosodnak a fák és a tavasszal palántáit virágok a nyáron már illatozni fognak. Az emberek két kezük munkája nyomán sajátjuknak vallják a gyárat és otthonosan érzik magukat ott. Ez pedig egyáltalán nem lebecsülendő eredmény, még akkor sem, ha nehezen tudnánk eldönteni, hogy ezt a tényt a párthatározat politikai, gazdasági, vagy kulturális feladatkörébe soroljuk-e?

Lehetséges, hogy az országos nagy célok és komoly feladatok mellett a Hatvani Téglagyár eredményei nem tűnnek jelentőseknek, túlságosan hétköznapiak. A párthatározat után rendezték a béreket, emelték a nyugdíjakat, és a többgyermekesek családi pótlékát — ezek közismert tények. Most talán arról kellett volna elméleti vitát folytatni, hogyan érvényesül ebben az üzemben a munkásosztály vezető szerepe, érzik-e a dolgozók a hatalom helyes gyakorlásáért, a nemzeti vagyon kezeléséért, a szocialista társadalom felépítéséért való felelősségüket? Előrehaladt, ösz- szeforrt-e itt a tömegszervezetek munkája, érvényesül-e a párt vezető szerepe? Mint cseppben a tenger, a hétköznapok kicsiny dolgaiban éppúgy tükröződik a közösség nagy ügye.

Az utóbbi években megvalósult, több száz munkást foglalkoztató gyáriakat már a jelenlegi követelményeknek megfelelő szociális és kulturális berendezésekkel tervezték és a kényelmesebb, kulturáltabb élet előfeltételeit ott a munkások készen kapják. De sokan azt mondanák, hogy ez talán kivétel, azért szándékosan választottunk egy régebbi, kisebb üzemet, ahol sok volt a teendő. Zökkenőkkel, fáradságos utánjárással, komoly anyagi erőfeszítésekkel és a dolgozók személyes munkájának hozzájárulásával valósították meg a közösség célkitűzéseit, azaz a párt határozatát aprópénzre váltották és saját üzemükben helyesen alkalmazták az országos feladatokat.

Itt, elevenen él még a sivár tegnap emléke, tehát jobban tudják értékelni a jelen eredményeit és lelkesedéssel vállalják a holnap merészebb célkitűzéseit.

Fazekas László

A hó jelentéstől a meszelésig

A KPM KÖZÜTI Igazgatóságának munkájáról meglehetősen homályos elképzelése van mindenkinek, aki még nem került közelebbi kapcsolatba vele. Azt persze sokan tudják, rádióban elégszer hallották és gyakran olvashatták az újságokban is, hogy ők adják a — hójelentéseket.

Ilyesfélére gondolok:

— Gyöngyös és Hatvan között a hármas számú országos főközlekedési út járhatatlan. Hótorlaszok a 68-as és a 70-es kilométer között...

Az igazgató műszaki helyettese, Hársi főmérnök erre mondja:

— Ha csak ennyi lenne a feladatunk!... A hóviharok és az árvizek idejét kivéve bezárhatnánk az irodát és sétálni mehetnénk és pihenhetnénk.

De nem tehetik mert...

Az Egerben székelő Közúti Igazgatósághoz tartozik Heves megyén kívül egész Nógrád megye és Szolnok megye két járása is. Tehát összesen 2200 állami közút kezelése. És minden ezzel kapcsolatos munka: fenntartás, forgalom biztosítása, burkolatjavítás, az útron- gálások ügye, az útmenti építkezések helykijelölése, de még a kerékvetők meszelése is.

ök készítik az újonnan épülő utak terveit. Most például az egri Mekcsey utcát korszerűsítik: a Szarvas-tértől a várállomásig kiépítik, hogy a társasgépkocsik feljárhassanak a vár északi bejáratáig. A Gárdonyi-ház előtt pedig parkírozó helyet képeznek ki.

KORSZERŰSÍTIK a Szarvaskő, Mónosbél, Egeresein—Tamalelesz közötti utakat, rendezik Noszvaj belterületét, pormentesített utakat terveznek.

Az országos jelentőségű közlekedési utak közül hamarosan elkészül a Füzesabony Tiszafüred közötti 32 kilométeres korszerű útszakasz és a Gyöngyöst és Hevest összekötő most épülő 14 kilométeres út is. Aszfalt-burkolattal látták el a galyatetői gyógyüdülőhöz vezető utat és a mátraszent- imrei üdülők környékét.

Hozzájuk tartoznak a hídépítések1 mintegy kétmillió forintos beruházással létesítik a kompoltl és a tamamérai Tarna-hidakat, valamint a máklárt Rima-hidat. Mindhárom húsz méternél nagyobb nyílású híd lesz.

A gépkocsivezetők jól ismerik a Hatvan közelében levő, úgynevezett kísérleti útszakaszt. A salgótarjáni út kezdete néhány száz méteren döcögős, szinte járhatalan volt. Sőt, még most is az, hisz a kísérleti burkolatot felszedték, de a végleges még nem készült el.

A kísérleti útburkolattal kapcsolatban ezt mondta Hárst főmérnök:

— A korszerű útburkóló anyag a bitumen. Olcsó, praktikus. Az utakat most ezzel készítik. A bitumennek azonban hátránya, hogy csakis száraz úttestre rakható, mert a víz ledobja. Tehát szezonmunka a bitumennel való útépítés. Az USA-ban, Franciaországban, de másutt is foglalkoznak a hideg-aszfalt elnevezésű módszer használatával. Nedves útra is leteríthető és hidegben is megköt. Az Ütépítő Vállalat éppen novemberben próbálta ki a módszert. De nem vált be. Ügy látszik, a túlságosan nagy nedvesség és az erős hideg ennek is ártalmára van. Ezért kellett felbontani, s a közeljövőben a nálunk jól bevált aszfalt-szőnyeggel borítjuk be ezt az útszakaszt is.

A föld Heves megyében is megmozdult: a közelmúltban volt Mátrában, a mátraházi Honvédüdülő közelében jelentős hegycsuszamlás. Harmincöt év alatt ez a második eset, s mintegy 100 ezer forintos kárt okozott.

A Közúti Igazgatóság évente 20 millió forintot költ a Heves megyei utak építésére, karbantartására, ebben persze benne van még a falujelző táblák és a kilométerkövek festése is.

A KÖZUTAK MENTÉN fákat telepítenek. A föld minőségétől függően, kanadai nyárfát, vagy gyümölcsfákat. Gyöngyös és Karácsond között például kétezer barackfát ültettek el, míg a Budapest—Miskolc útvonal Heves megyei szakaszán a két év alatt 10 ezer cseresznyefát.

A Közúti Igazgatóság tervei között szerepel a géppark növelése, korszerűsítése. Jelenleg egyetlen útgyalu dolgozik, az ötéves terv első évében azonban már beszereznek korszerű aszfalt útépítő és javító gépeket, ügyes földmunka-gépeket, és szállító járműveket is.

(— szó —)

11 művészet meg a gverek

"péterke félig tátott szájjal, ahogyan csak egy két és féléves gyerek tud bámulni érdeklődése tárgyára, nézte a térzenét vezénylő katonatisztet. A mozdulatait, az arcát, a pálcát, ahogyan a lányosképü fiatal tiszt vezényelt. Édesanyjától megkérdezte, mit és miért csinál a katonabácsi. Az anya gépiesen válaszolt, hogy: a bácsi vezényel és a katonák játszanak, azért szól olyan szépen a muzsika. A párbeszéd a bámulás séta közben abbamaradt. Péter és édesanyja újabb érdekességeket fedeztek fel, amikre valóban kíváncsi lehetett fia és anyja egyformán. Nézték a kirakatokat.

Este, a vacsora utáni családi hangulatban Péterke Odabújt apjához, akivel falrengető dolgokat szokott közölni el- alvás előtt. Péterke így szólt:

— Apuka, láttam a katonabácsit vezényelni. Én is akarok vezényelni! Az apa röviden tájékozódott az anyánál Péter kívánságát illetően, majd megfogta a fia kezét és a Boci- boci-tarka dallamára integetni — vezényelni kezdett a fia kezével, miközben énekelte a dallamot. Amikor az apa befejezte a dalt az utolsó sorral, amely kérdéssel végződik, mondván: hol a piros alma? — Péterke megismételte a kérdést: — Hol a piros alma?

Péterke arca és két tágranyílt szeme nem hagyott kétséget aziránt, hogy a vezénylés bódulatából kiesett és az alma kell neki. Alma nem volt a kamrában, mert éppen május végén járt az idő. Az apa vissza akarta vinni a fiát a karmesteri foglalkozáshoz, de Péterke nem tágított: toporzékolt, hogy ő nem akar vezényelni, neki alma kell, piros alma kell. S eme követelés túlharsogott a szülői türelem határán, az apa megrakta Péterkét.

Az anya azért anya, hogy kímélettel lerakja a háborgó ifjút a rácsos ágyba és megcsókolja. Péterke — újabb verés miatti félelmében — tűrte az agressziót, de amikor anyja a villanyt kikapcsolta, Péterke kiszólt az orra alól:

— Nem kell, a vezénylés, a piros alma kell! (f. a.)

í \ LG A 20 ÉVES VOLT, csinos és . tüzesvérű. Olyan csinibaba-féléje volt a gyárnak, díszes kis pillangó, aki húsz éve minden bájában pompázva röpködött. Látványos szépség volt, s mélyen ülő. kék szemeiben lenyűgöző, varázslatos fény bujkált. Alakja, természetes göndör haja, kicsit fitos orrocskája szinte mágnesként vonzotta maga után a férfiakat. Hangja kellemesen lágy, hízelkedő, doromboló muzsika, de ha a helyzet úgy hozta, éppen az ellenkező. És ez már nem volt az előbbi Olga, a kedves, a bájos, szívet olvasztó, hanem a gúnyos, a kacér, a macska-egeret játszó nő.

Olga tudta, hogy szép és akarta, hogy még szebb legyen. Külön gyönyörködött benne, amikor futottak utána a férfiak és amikor ujjai köré csavargathatta őket. Árvalány volt, korán jutott a maga kenyerére és 14 éves korától dolgozott a gyárban. Munkáját szerette, ilyen vonatkozásban nem is volt rá sohasem panasz, hanem az élete, a viselkedése egyre több gondot okozott.

— Olga! Komolyodjék meg egy kicsit, mert az élet nem mindig... — próbált lelkére beszélni az öreg főmérnök.

— No, de miért, János bácsi? — vágott vissza ilyenkor csodálkozva. — Én senkit se bántok és nem tehetek róla, hogy ezek a férfiak... meg aztán úgysem akarok férjhez menni. Minek? Minden fiú egyforma, csak az egyik szőke, a másik barna, de egyik se különb a másiknál.

É

S HA AZ ÖREG FŐMÉRNÖK még valamit mondott, akkor Olga cicáskodva nyaka köré fonta két gömbölyű karját és nagyot sóhajtott:

— Hej, szép ám az élet, Janos bácsi, bizony szép — csicseregte és gyöngyszem fogai vakítóan csillogtak elő eperajkai közül. És ilyenkor János bácsi dühösen ment a párttitkárhoz, a KlSZ-titkárhoz.

— Csináljatok, amit akartok! Ördög ez, valóságos ördög, egy angyal bőrébe bújtatva... Neveljétek! Én már vén vagyok, aztán ha valamit

SZALAY ISTVÁN:

mond neki az ember, akkor csak a szeme közé nevet, hogy — szép ám az élet, János bácsi, meg hogy... mintha én nem is lettem volna soha fiatal. Szóval, semmi közöm hozzá! Nem vagyok én pedagógus, se... mert ha teszem azt, a munkájával lenne baj, akkor majd a sarkamra állnék, majd megmutatnám, de így ez nem az én szakmámhoz tartozik.

De Zódor Feri, a KISZ-titkár is csak a fejét vakargatta.

— Olga? Hm. Hát az bizony kemény dió. Hanem?

— Hanem, hanem! Tehetetlenek vagytok! Érted. Férj fiam? — füstölt az öreg mérnök, aztán rosszkedvűen faképnél hagyta őket.

És Olga élte tovább a maga megszokott életét, azzal szórakozott, kísértette magát haza, aki éppen kedvére volt. vagy aki keze ügyébe került, és végtelenül mulattatta, hogy utána futnak a fiúk.

Egy nyáron, úgy július közepe táján, fiatal csiszoló került a gyárba. Komoly, jóvágású barna legény, kicsit zárkózott, kicsit visszahúzódó természetű. Olga már a második nap belebotlott a cukrászdában, de nem vetett különösebben ügyet rá. Néhány nap múlva egy társaságban találkoztak, de Drótos Laci, az új szakmunkás szinte állandóan nézte. Olgát mintha kígyó csípte volna meg.

— Mi az? Talán nem tetszem neki? — villant fel a gondolat, aztán máris elhatározta, hogy egy kicsit „rászáll" a fiúra.

— Laci... Szép neve van, és van benne valami különös, gőgös büszkeség, ami... próbálta szavakba önteni gondolatait, de lelke mélyén végtelenül sértette és bosszantotta a fiú hidegsége. Lacinak Kormos Pista volt a barátja, akit már régebbről ismert és aki tulajdonképpen ide hívta ót az üzembe.

CÁ plUoJUjÁ

TVAGYSZERÜ FÜRDŐNK

^ ' VAN, sport, keresni is lehet, aztán csinosak a lányok — írta Lacinak utolsó levelében, aki két hét múlva már meg is érkezett hozzájuk.

— Na, mit szólsz a kis fruskához — kérdezte Pista, amikor először találkoztak össze a cukrászdában?

— Csinos — válaszolta egykedvűen Laci, aztán határtalan nyugalommal szürcsölte tovább kávéjét.

— Fából vagy te, barátom, az utóbbi tíz évben semmit sem változtál. Nyimnyám, anyámasszony katonája, aki még egy ilyen nőt se vesz észre, mint Olga. Hát nézd meg ezt a szemet, az alakját és neked mindehhez nincs egy szavad? — Laci vállat vont, rágyújtott egy cigarettára, majd elgondolkodva, hosszan fújta a füstkarikákat maga elé.

Egy forró, nyári estén, a két barát a sörkertbe indult. Leültek egy asztal mellé, aztán a kedves, suttogó zene hangjai mellett kortyolgatták a habzó, jéghideg sört. Néhány perc múlva Olga lépett be az ajtón. Egyedül jött és tekintetével egy pillanat alatt felmérte a helyzetet. Egyenesen Pistáék asztala felé vette az irányt és kínálást is alig várva, gyorsan melléjük telepedett.

— Halló, egy pohárral! — intettek a pincérnek, aztán beszélgettek.

— És maga? Maga miért olyan szomorú és kedvetlen, mint akinek nem jutott dinnyeföld? — vetette oda a szót Lacinak Olga. Laci kicsit gondolkodott, aztán kérdéssel válaszolt:

— És maga miért olyan, amilyen?

— Hát én milyen vagyok?

— Csak olyan, amilyen — nevetett Laci és érezte, hegy sikerült feladnia az első találós kérdést.

("kLGA ALIG TUDOTT azon az estén elaludni. Folyton Lacit látta maga előtt, barna, hullámos haját és úgy érezte, hogy ez a fiú valahogy más, mint a többi. Nem ug•

rótt az első szemvillanásra, nem fut utána, szemeivel sem méregeti, valahogy egészen más. Tűnődött, álmodozott egy darabig, aztán már tudta, hogy szerelmes a fiúba.

Később már többször találkoztak és a lány kimondhatatlanul boldog volt, hogy Laci jól érzi magát a társaságában. Esténként sörözgettek, sétálgattak és nagyon sokat beszélgettek. Olgának feltűnt, hogy Laci még csak a kezét se fogja meg, s mindig többet és többet kérdezget múltja, gyermekkora felől.

— Mi az? Csak nem káderezni akar?

— Nem kell válaszolnia.

És Olga mégis válaszolt, őszintén, egyre őszintébben.

A gyárban feltűnt a két fiatal barátsága, de az is, hogy Olga egyszerre megváltozott. A folyton röpködő kis pillangóból csendes kislány lett, akit Lacin kívül nem érdekelt a világon senki. Mindenütt együtt látták őket és néhány ismerős fiú összekuncogott az üzemben.

— No, beesett a csőbe az új srác is. Két hét, aztán „lekoptatja” az Olga, légy nyugodt — válaszolt egy veresképű és biztos tudattal rántott egyet a vállán. Egy hónap múlva Zódor Feri találkozott Lacival.

1VÍ ÁR RÉGEBBEN is beszélni akartam veled, új fiú vagy nálunk, látom, megbecsülöd magad, nem büdös a munka se, hanem az a lány... tudod, az Olga. Szóval... sok bajunk volt az Olgával és már ott tartottunk, hogy odébb küldjük, de most. amióta veled jár, mintha kicserélték volna. Tudod... hogy is mondjam... olyan más lett, szóval olyan, amilyennek eddig is kellett volna, hogy legyen. De most az igazat megvallva, téged féltelek, pajtás. Derék srác vagy, komoly, rendes gyerek, igazán kár lenne érted, ha...

— Köszönöm, hogy szóltál, de

nem kell engem félteni, Ferikém, Nekem tetszik ez a lány és sok mindent elmesélt már az életéről. Árva. Apjára, anyjára nem emlékszik. Sok szeretője volt már, de még senki sem szerette igazán. Hidd el, pajtás, nem is olyan rossz lány ez... Szóval, nincs még minden veszve. Most a közeli időben még sok mindennek kell történnie, de azért ne féltsetek engem. Aztán Olgával se igen lesz ezután sok bajotok.

A lány szerelmes volt és boldog. Egyszer, egy esti beszélgetéskor zokogva mesélt Lacinak az életéről:

— Rossz voltam... nem tagadom, nem érdemiem meg, hogy szeress, hogy szóba állj velem...

Már három hónapja ismerték egymást egyetlen csók nélkül. Laci többször próbára tette, egyszer sikerült távolléte alatt elcsalni egy társaságba, de Olga szerényen viselkedett és nem is ivott. Tizenegy után megkérte Pistát:

— Légy szíves, kísérj haza. Te vagy a Laci barátja, nem maradhatok tovább.

Elmúlt a tél, eljött a tavasz is. Egy szép márciusi napon, Olga születésnapján, Laci gyűrűt húzott ujj ára. Csillogó karikagyűrűt Vőlegény, menyasszony lettek s a hírrel tele lett az egész gyár. És a két fiatalon kívül talán senki sem volt, aki igazán hitt volna ebben az eljegyzésben, lyf ÉRNÖK ELVTÁRSI Én hi- iTA hiszek ennek a lánynak; Úgy gondolom, mindent tudok a múltjáról, életéről. Hosszú hónapok alatt változott olyanná, amilyen. Hiszek neki és mi szeretjük egymást és én most az életemet készülök rátenni erre a bizalomra, feleségül akarom venni Olgát.

Az öreg mérnök sokáig nézett maga elé, aztán csak ennyit mondott:

— Lehet, hogy igazad van, fiaim Azzal a lánnyal szinte csodákat műveltél, s most már csak az a kérdés, hogy vannak-e igazán csodák. Te hiszel benne, hiszel neki, én... én... mindent megpróbáltam előtted, de talán a szerelem, az igazi nagy szerelem mégis csodákat művel,