Népújság, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-08 / 134. szám

4 NÉPÜJSÁG 1960. június 8., szerda Ezek a mai fiatalok ! Ipari tanulók utaznak az autóbuszon a Finomszerel- vénygyárból a városba. A la­kótelepen megtelik a kocsi és a Felnémeten felszálló mama csak állva tudna Egerig utaz­ni, a szoknyájába kapaszkodó négyéves kisfiúval. Előrelépkednek a „kocsi bel­sejében”, mire a kényelmesen helyet foglaló ipari tanulók közül hárman is felugranak, hogy átadják helyüket a kis­mamának és az öcsinek. Há­rom üres hely pillanatok alatt. Az asszonyka leül és szemé­ben boldog mosollyal néz vé­gig az ünneplőbe öltözött ipari tanulókon. Valaki megjegyzi a kocsi­ban: Ezek a mai fiatalok! Igaza volt! (— ács) — A HONVÉD helyőrség közkedvelt zenekara június 12-én 11 órai kezdettel térze­nét ad a Líceum előtt. Vezé­nyel Auth Henrik karnagy.- TEGNAP MEGKEZDTÉK tt zöldborsó szedését a nagykö­kényest Rákóczi Termelőszö­vetkezetben. A szövetkezet a konzervgyári szerződés teljesí­tése mellett naponta szállít ezentúl 4—5 mázsa zöldborsót a petöfibányaiaknak. — BEFEJEZÉSHEZ köze­ledik a négytantermes fel- debrői iskola építése. A mintegy kétmillió forintos beruházással létesült iskolá­ban a tantermeken kívül szertárak és nevelői lakás is helyet kap. — A HATVANI Építőanyag- ipari Vállalatnál 300 facseme­tét. részben nyárt, részben gyümölcsfát ültettek el. A cse­meték megfogantak és szépen lombosodnak már. Társadalmi munkával virágot is palántái­tok a kerítés mellé, hogy kelle­mesebb és szebb legyen a tég­lagyár környéke. — TEGNAP VIZSGÁZ­TATTÁK új Zetorjukat a pé- Iyi akolháti Űj Élet Tsz tag­jai. A szövetkezet részben sa­ját erőből vásárolta az új gé­pet, s ezenfelül most már elő­leget is tudtak osztani a ta­goknak, munkaegységenként 9 forintot. A pénzt nagyrészt a juhsajtból biztosították. — JAVÍTJÁK AZ UTA­KAT. Gyöngyös város határá­hoz tartozó makadámutak ál­lapota közismerten nem ki­elégítő. A lakosság részéről számos kérelem, észrevétel érkezett a tanácshoz azok megjavítása, felújítása érde­kében. A városi tanács ebben az esztendőben a makadám­utak felújítására 270 ezer fo­rint hitelt biztosított, amely­ből 200 ezer forintot már fel is használt. A városi tanács ezen összegre az egri Út­fenntartó Vállalattal kötött szerződést. A fennmaradó 70 ezer forint értékű munkát a városi tanács útkarbantartó részlege végzi el. — MUNKAEGYSÉGEN­KÉNT 5 KILOGRAMM SZÉ­NÁT osztottak az első kaszá­lásé lucernából a komlói ter­melőszövetkezetek, azonfelül, hogy a közös állomány részé­re is biztosították a szálasta- karmányt, _____ Sz ovjet turisták érkeztek a megyébe Kéthetes szünet után ismét három szovjet turistacsoport tekinti meg Egert és a megye nevezetességeit. Az első cso­port, amely harminc részvevő­ből áll, Uzbegisztánból látogat hozzánk. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság találkozót ren­dezett Maklártályán a Béke Tsz tagjai és a szovjet turisták között. A csoport többsége kolhoztag, így a találkozó so­rán tapasztalatcserét is tartot­tak. A találkozó után a község három termelőszövetkezeté­nek vezetői és a tanácsappará­tus tagjai beszélgettek a szov­jet vendégekkel, akik ajándé­kot adtak át: egy leningrádi albumot és népi motívumok­kal díszített virágvázát. A másik két csoport tagjai is .két-két napot töltenek Eger­ben, majd részükre is találko­zót rendez az MSZBT valame­lyik község termelőszövetke- setének tagjaival. Magaménak érzem ezt a várost9 s nincs szándékomban elmenni Beszélgetés Gyulai Gaál Ferenccel, a Gárdonyi Géza Színház karmesterével A SŰRŰN LEFÜGGÖNYÖ­ZÖTT ablakok visszaverik a délutáni Nap fényét, s így benn, a kellemesen hűvös la­kásban sokkal jobb dolgozni. Az ablak alatti nagyasztal mellett, amely tele van kotta­papírokkal, ott áll a pianinó, s Gyulai Gaál Ferenc, az egri Gárdonyi Géza Színház kar­mestere. hol egyikhez, hol má­sikhoz ül le néhány pillanatra. Szabadnapos — a hétfői szün­napot szorgalmas munkával tölti mégis. — Reggel hét óra óta dolgo­zom. A Rádiótól kaptam meg­bízást egy rövidesen bemuta­tásra kerülő rádióoperett zené­jének hangszerelésére — mond­ja —, sokezer kottafejet kell még leírnom addig, amíg elké­szülök a munkával. Erre azt lehetne mondani, hogy 22 esztendős szakmai ta­pasztalat alapján nem lehet ne­héz feladat ez Gyulai Gaál Fe­rencnek, csakhogy a zene ép­pen az a terület, ahol sohasem lehet a rutinra támaszkodni, mert az igazi művészember mindig újat és újabbat keres munkája közben. Pedig Gyulai Gaál Ferenc mögött valóban nagy múlt áll. 1939-ben végez­te el a zeneakadémiát és 1940- ben már megírta első film­zenéjét. — Együtt kezdtem Hegyi Barnabással, az ismert filmope- ratőrrel — mondja. — Neki is az volt az első filmje, amelyik nekem. Azóta azonban hosszú idő telt el és én különösen az utóbbi esztendőkben hűtlen lettem a filmhez. 1955-BEN A SZOLNOKI Szigligeti Színházhoz kötötte magát. Itt működött addig, amíg az elmúlt évad elején Egerbe nem jött, hogy a Gár­donyi Géza Színház zenekará­nak élére álljon, hogy ennek a társulatnak a munkáját segítse zened vonalon. A közönség ha­marosan megszerette Gyulai Gaál Ferencet. Kis létszámú zenekarával „kihozta” a maxi­mumot már az első nagyobb produkciónál, a Hawai rózsa- já-nál, amelynek zenéjét ő ma­ga hangszerelte újra. Színhá­zunk neves karmesterét azon­ban a Rádióból is jól ismeri mindenki. Szimfonikus zene­karra írt könnyűzenei művei sűrű időközökben hangzanak el a Kossuth és Petőfi Rádió adásaiban, s ez arra ösztönzi a művészt, hogy mindig újabb és újabb kompozíció-ötleteket dolgozzon ki — Jelenleg három kompozí- ciós megrendelésem van a Rá­diótól — beszél ezekről. — Hoz­záfogni azonban még egyikhez sem volt időm, mert egyelőre lefoglal a jelenlegi megbízatás, az operett hangszerelése. Egy ötlet azonban már foglalkoztat. Oscar Wilde elbeszélése. A csa­logány és a rózsa fogta meg képzeletemet, ennek a történe­tét szeretném kifejezni zené­ben, nagyzenekari kompozíció­ban. Ha azonban a színházról van szó, minden más mellékessé válik. Azt mondja: — Még nem töltöttem el egy naptári évet Egerben, mégis eddigi tapasztalataim alapján nyugodtan állíthatom, hogy magaménak érzem ezt a várost, az enyémnek érzem minden ódomságát, frisseségét abban a pillanatban, amikor kilépek az utcára. Nincs tehát szándékom­ban elmenni, itt szeretnék dol­gozni, még hosszabb ideig en­nél a társulatnál, ezzel a ze­nekarral. Most ugyan különle­ges helyzet van a színházban. Mindenki várja, hogy melyik pillanatban kezdődnek el az átalakítási munkák, illetve a Rossztemplommal kapcsolatos színházépítési terveik első munkái. Míg ennek ideje nem érkezik él, dolgozom máson, de mindig ugrásra készen, hogy az adott pillanatban félretéve mindent, már a mi színházunk jövő évi tervének szentelhes­sem időmet Arról, hogy milyen zenés műveket szándékoznak az 1960—61-es évadban a Rossz­templom később elkészülő színphdára vinni a színháziak, nem érdeklődünk. Hadd le­gyen az egész műsorterv is­mertetése majd meglepetés a színházat szerető közönség számára. Egy azonban bizo­nyos, Gyulai Gaál Ferenc ezek mindegyikével éppoly lelkiis­meretesen foglalkozik majd, mint az elmúlt, lassan befeje­zéshez közelgő színházi évad zenés darabjaival. Addig azon­ban egy kis pihenő is ráfér a karmesterre a nyári szünetben. — Balatonföldvárra szeret­nénk menni, mint eddig min­den esztendőben, július 26. és augusztus 10. között — tervez­get. Aztán ha mód lesz rá, még valahol másutt is szeretnénk eltölteni néhány napot, de nem többet, mert a sok feladat, a sok elképzelése úgysem hagyja az embert teljes békességben pihengetni. A HÄZISZÖTTES terítővei borított munkaasztal és a ra­gyogó fehér billentyűsorú pia­ninó már a munka folytatásá­hoz várja a karmestert. Ideje búcsúzni, pedig valószínű, még hosszú ideig tudna beszélni Gyulai Gaál Ferenc, több mint két évtizedes színházi élmé­nyeiről, s a jövő elképzelései­ről. Búcsúzóul azonban még csak röviden annyit: további jó munkát, itt a városban, amelyik szereti színházának karmesterét éppúgy, mint a ze­nének élő művészember az „örökifjú” Egert... —ger A nyári ivóvíz A szántóföldeken ma már harminc-negyven főből álló csoport dolgozik és ennyi em­ber jó ivóvízzel való ellátása komoly gondot okoz a terme­lőszövetkezeteknek. Ivásra csak megbízható, jó kút egészséges vizét szabad használni. Ahol nincs a határ­ban, a közelben megfelelő jó vizű kút, oda korsókban, fe­deles kannában, vagy lajtban kell a vizet szállítani. De nagy gondot fordítsunk arra, hogy a vizesedény mindig tiszta, tö­kéletesen szagtalan legyen, minél gyakrabban és alaposan mossuk ki. A dugós, vagy másképpen zárható hordókat és lajtokat a víz elfogyasztása után hagyjuk nyitva, mert a lezárt víztartó büdösödik. Fo­lyóból, tóból sohase merjünk ivóvizet. A nyári melegben a víz könnyen melegszik és poshad. Ezért lehetőleg hűvös helyen tartsuk az edényt, a korsónak, üvegnek ássanak vermet és takarják be. A lajtra, a hor­dóra nedves ponyvát, vizes szalmaköteget, vagy legalább frissen vágott leveles ágat te­gyenek. Hogyan tehetjük ihatóvá a vizet? Nagy szárazságban gyakran kifogy a kutak vize. Ilyenkor a kevésbé megbízható ivóvizet is fel kell használnunk, de előzőleg ihatóvá kell azt ten­ni. Ennek egyik módja a for­ralás. De ez mindig tiszta edény­ben történjék, amelyben még sohasem főztek, mert a forró víz magába vesz minden ízt, szagot és ivásra alkalmatlan­ná válik. Ha egy-két csepp ecetet töltünk a forralt vízbe, akkor az kellemes ízű, üdítő itallá válik. Még jobb megol­dás ha teát főzünk, és citrom­savval, vagy gyümölcsszörppel ízesítjük. A harmadik mód az orvos által receptre írt 1,6 százalékos pokolkő (lápisz) ol­datból literenként egy-két cseppet keverünk a gyanús vízbe és két-három óráig állni hagyjuk. Ülepítés és szűrés után minden veszély nélkül fogyaszthatjuk. Az állami gaz­daságok és termelőszövetkeze­tek vezetői fordítsanak nagy gondot arra is, hogy az iható­vá tett víz később nehogy szennyeződjék és idejében sze­rezzék be a megfelelő meny- nyiségű poharat, mert az sem­miképp sem megengedhető, hogy egy edényből egymás után igyanak a dolgozók. Izzadás, vagy betegség A tűző napon sokat izzad a nehéz munkát végző ember és nemcsak vizet, hanem sok sót is veszít a szervezete. A szer­vezet nedvei felhígulnak és a só hiánya fáradtság érzést, ét­vágytalanságot, levertséget okoz. Nagy melegben és erős szomjúság esetén igyunk vizet, de csak kis adagokban és so­hasem túlságosan hideget. A leves, a híg főzelék, gyümölcs, saláta, kovászos uborka csök­kenti a szomjúságot, javítja a közérzetet. A tűző napon, nagy melegben és nehéz testi mun­kát végző földművesek fo­gyasszanak a szokásosnál ki­csit több sót, esetleg tejet. Ha erre nincs mód, olyan szénsa­vas vizet, amelynek litere egy­két gramm sót tartalmaz. Az ilyen víz kellemes ízű, enyhíti a szomjúságot és pótolja a szervezet megcsökkent só­mennyiségét. Mészáros Albert EGRI VÖRÖS CSILLAG: Két emelet boldogság (széles­vásznú) EGRI BRÖDY: Az út vége GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Tánc és szerelem GYÖNGYÖSI PUSKIN: Az árban (szélesvásznú) EGRI KERTMOZI: A Sas tengeralattjáró HATVANI KOSSUTH: Nyomorultak n. rész FÜZESABONY: Ahol szeretni sem szabad HEVES Kettőnk titka (szélesvásznú) PETERVASARA: Tenger törvénye GYÖNGYÖSI KERTMOZI: Hosszú az út hazáig (széles­vásznú) műsora Egerben este fél i órakor; ELVESZEM A FELESÉGEM (Jókai bérlet) főiskoláé ROBERT SCHUMANN 1960. JÜNIUS 8., SZERDA: MEDÄRD 150 évvel ezelőtt, 1810. június 8-án született ROBERT SCHUMANN, a német romantika legnagyobb zene­szerzője. Munkásságának jelentősé­ge kettős: mint zeneszerző, a ro­mantika programját ültette át a ze­nébe dalaival, zongoradarabjaival, Heine és Chamisso költeményeire írt szimfóniáival és Genovéva című operájával, a zenekritika terén vég­zett munkássága az 1834-ben általa alapított zenei folyóirat körül össz­pontosul. Schumann 1856-ban halt meg, elméje elborult. 335 évvel ezelőtt, 1625. június 8-án született GIOVANNI CASSINI, olasz csillagász. Meghatározta a Nap parallaxisát — azt a szöget, amely alatt a Napról a Föld pályá­jának sugara látszik — felfedezte a Szaturnusz négy holdját és az ún. zodiákus fény jelentőségét. Cassini 1712-ben halt meg. 380 évvel ezelőtt, 1580-ban halt meg LUIS VÁZ DE CAMOES, a legnagyobb portugál költő. Hányatott élete volt: a király száműzte hazájából, megfordult a gyarmatokon, szegénységben halt meg. Luziádák című. 1572-ben írt nemzeti eposza, amelyben Vasco da Gama felfedező útját meséli el, világirodalmi jelentőségű. Camoes 1525-ben született, FILM: Hely a tetőn Egy csinos, de szegény fiatalember karrierjének, tra­gikus szerelmének megrázó történetét mondja el a díjnyer­tes angol film, amelynek főszerepét Simone Signorét és' Laurence Harvey alakítja. A filmet az egri Vörös Csillag Filmszínház mutatja be június 9—15-ig. A vidéki lány Igen érdekes lélektani té­mával foglalkozik ez a film, amely egy kisiklott élet tör­ténetét mondja el. Ameri­kai film, amelyet a gyön­gyösi Szabadság Filmszín­ház mutat be június 9—Iá­ig. (J)iLLajtalkéfL A fűszerüzlet zsú­folásig megtelt. Szom­bat délután van és holnap vasárnap lesz, vásárolnak az> embe­rek. Ki kenyeret kér, ki mirelit-lecsót, má­sok lisztet, sót dug­nak a szatyorba. Én is elmondom kívánsá­gaimat s a kiszolgáló hegyes ceruzával jegyzi egy papírra, majd átadja a blok­kot: tessék a kasszá­nál fizetni. Sorba ál­lok. Talán tizen le­hetnek még előttem. Egyre nő a sor. Van­nak, akik elém állnak s nekem szólnom sem kell, már mondják: tessék csak sorba, nem itt a sor vége! — Egy asszony nem hallja meg s amikor én is figyelmeztetem, végignéz rajtam, s csak ennyit ejt az aj­ka: én nem érek rá! — Hallgatok. s. Mi is sietünk mondja valaki, *= de nem használ. Az asz- szony tovább tolak­szik és folytatja: én évek óta itt vásáro­lok! — Én is — gondolom magamban — azért mégsem tolakszom. Szeretem a rendet. Valamennyien, akik itt szorongatjuk ke­zünkben a kis cédu­lát, sietnénk, — de a társadalom és az együttélés íratlan sza­bályait mégiscsak illő betartanunk... sorba kell állni, mert sokan vagyunk, egyszerre fizetni sem lehet — és hát, mert ez a rend! Senkinek sem tetszik a tolakodó és egyre hangosabb a zaj. A pénztárosnő így szól'­Egy kicsit csende­sebben, mert pénzzel dolgozom, várjon mindenki szépen a sorára. Miért lökdö­sik ezt a szegény kis lánykát? Már régen rá került volna a sor! Es most veszem csak észre, előttem talán három hellyel arrébb, mint a szőke lányka ott szorong, szatyrok és kosarak közt összenyomva, szólni sem mer, csak. tűri, hangtalan a za- jongó felnőttek lök- dösését. Néha lenyúl, hogy megsimítsa lá­bát — valaki biztosan ráléphetett, azután kicsit indulatosan emeli fel kis karját a kosárral s szeméből olvasom: nem értem a felnőtteket! — En nem tolakszom, türel­mesen várok, mégsem tudom fizetni a cek- ket, mert engem to­vább löknek — hiszen gyerek vagyok! Szólok: ne lökdós- sék szegényt! Mintha egy pillanatra megfo­gadnák — de azután Szeretnék odaállni az emberek elé s azt mondani! — Nézzétek, azt a gyermeket bizonyo­san az anyja küldte el, mert más dolga akadt, vagy tán be­teg! Engedjétek, hogy fizesse már ki a kifli­jét meg a citromot! De nem, nem engedik *— és most a kislány — talán mert megso­kallta már, sírva fa­kad, mert igazságta­lanok vagyunk. Egy férfi lép be most az ajtón és tekintete ku­tatva körbe néz. Meg­látja a gyermeket Látszik, hogy izgatott. Kéri a gyerektől a blokkot és fizet: add ide a pénzt ! Katikám, gyorsan, mert édes­anyád láza már ma­gas, és gyorsan vinni kell a citromot! Dr. Röczey Ödön

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom