Népújság, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-05 / 132. szám

1960. június 5., vasárnap NÉPÚJSÁG 3 Fiatalok segítségével Szép Eger • . . HÁROM KÖZSÉGET: Bükk­szék, Szajla és Terpes terme­lőszövetkezeti községeket pat­ronálják a Mátravidéki Fém­művek dolgozói. Községenként két-két dolgozó jár rendszere­sen a termelőszövetkezetekbe. Részt vesznek párttaggyűlései­ken, közgyűléseiken s nincs olyan esemény a szövetkezet­ben, ahol a patronálok vala­melyike ne lenne jelen. Poli­tikai segítségük már eddig is jelentős eredményeket hozott. Bükkszéken például a gyáriak segítségével alakult meg az MSZMP alapszervezete. A termelőszövetkezeti közsé­gek munkáját rendszeresen se­gítik a gyár szakemberei iS. A köny velőség több dolgozója gyakran felkeresi a fiatal ter­melőszövetkezeteket, s több éves tapasztalataikkal segítik a közös gazdaság pénzügyeit intéző embereket. Bankhitel­igénylés, elszámolások, kifize­tések gyakorlati bemutatásá­val könnyítik meg az új tsz- könyvelők munkáit. • A gyár kertészetében egy motoros meghajtású szecska­vágó hányódott kihasználatla­nul. Rendbehozták és odaad­ták a szajlai termelőszövetke­zetnek. Ha valahol elromlik egy gép. szólnak a gyár szak­embereinek, s lehetőség szerint azonnal rendbehozzák a rossz gépet. A Mátravidéki Fémmű­vek dolgozóinak politikai és gyakorlati segítése sokat je­lent a termelőszövetkezetek­nek, a közös gazdaságok egyre jobban megszilárdulnak. A P ÁTKON ALASBÓL, az elvtársi segítségből kivették ré­szüket a gyár KlSZ-szerveze- tének tagjai. Kora tavasszal három délután segítettek a ter- pesi Rákóczi Termelőszövetke­zet istállójának felépítésében. Társadalmi munkájukkal je­lentősen gyorsítani tudták az építkezés munkáit, mert ami­kor a falusiak látták, hogy a gyári kiszesek segítségével mégiscsak lesz valami az is­tállóból, munkába álltak azok is, akik addig húzódoztak. A gyár fiataljai most elhatároz­ták, hogy újfajta segítséget nyújtanak a szövetkezeteknek. Rendezik a kapcsolatot a tsz- ekben most alakuló KISZ- szervezetekkel és segítenek a növényápolási munkában, majd később az aratásban. Persze, minden munkát ma­guk nem végezhetnek, szép szóval, jó felvilágosító mun­kával rábeszélik a tsz-család- tagokat, hogy vegyenek részt ők is a közös munkában. A Mátravidéki Fémművek fiataljait sok helyen ismerik már a járásban. Tavaly, a bá­tort almaszüret után rögtön­zött kultúrműsort adtak. Nagy sikert arattak, s a szövetkezet tagjai 'szerették volna, ha a gyári kiszesek többször is el­látogattak volna hozzájuk. Az újabb találkozóra azonban nem került sor. — Nem azért szakadt meg az ilyen kapcsolat a szövetkeze­tekkel, mintha komoly kultúr- csoportunk nem lenne s nem tudnánk mivel szórakoztatni a szövetkezeteket. Nem. Szép­számú kultúrcsoportunk van. minden támogatást megkap­nak s ezt igyekeznek is viszo­nozni. Április 3-án és május 1- én igazán színvonalas műsort adtak a díszünnepségen. Ezen­kívül havonta nagysikerű „dupla, vagy semmi” játékkal egybekötött esteket rendeznek a lakótelepi kultúrházban és a Parádfürdőn megtartott palóc- napon is nagy sikert arattak fiataljaink — mondja Jebe- lóczki Gyula, a gyár párt­titkára. MIÉRT NEM SZEREPEL­NEK gyakrabban a gyár fia­taljai? — A kultúrcsoport tagjai részben sirokiak, részben a környékről járnak be. A vidé­kieket pedig nehéz összehoz­ni. Próbákra és előadásokra a fiúk még bent maradnának, de a lányokkal probléma van, frrr/6r-L imj 4fivm l Az elmúlt héten a következő kérdést tévé fel hent-cseng tintakuli Fent-leng mandarinnak: — Nagy jóuram, te, aki a bölcsek legbölcsebb mandarin­ja vagy, mondd meg nékem: Miért lehetséges az, hogy én, a beosztott kuli, tizenöt évi szolgálat után, kétszeri igazolatlan távolmaradásért fegyelmit kaptam, addig Han-ta, a főnököm, Vígan végigtraccsolja a hivatalokat, büntetlenül? Fent-leng mandarin végigsimitá néhány szál szőrből álló szakállát, majd imigyen válaszola: — Ez azért van így, fiam, mgrt Han-ta fent ül az uborka­fán és módjában áll a tekergésének hivatalos formát adni. (Pö-ki.) mert műszakváltás után csak 11 óra felé van busz, ezért a szülők nem engedik a lányo­kat, nélkülük meg nem állhat ki a tánccsoport. Jelentősen fejlődik most a gyár, folynak az új munkás­felvételek, Sok fiatal jön a gyárba, ezzel erősödik a gyár KISZ-szervezete is, de míg összerázódnak, megismerked­nek egymással, komoly fel­adatok megoldására még nem vállalkozhatnak. A gyár párt- szervezetének vezetői most a község és a gyári KlSZ-szer- vezet egységesítésén fáradoz­nak. Közös vezetőséget alakí­tanak ki, s közösen rendezik majd minden megmozdulásu­kat és ha majd összeszokik a törzsgárda, nagy terveiket megvalósítják. — Elsőrendű feladatunk a termelőszövetkezetek patro- nálása. Természetesen, a tava­lyihoz hasonlóan, az idén is megyünk aratni. Társadalmi munkára mindig számíthatnak a falusiak, de az idén többet akarunk adni a szövetkezetek­nek, kulturális téren is segíte­ni kívánjuk őket. A közös munka mellett, közös rendez­vények megtartását tervezzük. Szeretnénk, ha a szövetkezeti fiatalok tánccsoportot, színját­szó csopoi'tot hoznának létre. Minden kulturális téren létre­jövő kezdeményezést támogat­ni fogunk. Szajla, Terpes és Bükkszék községeknek hagyo­mányos táncai, érdekes nép­szokásai vannak, ezeket a fa­lusi fiatalokkal közösen fel­dolgozzuk és szórakoztatjuk majd a szövetkezet tagságát és később majd a gyárban is be­mutathatjuk közös műsorun­kat. SZERETNÉNK ELÉRNI, hogy az általunk patronált ter­melőszövetkezetekben elsősor­ban a közös munka kösse ösz- sze a tagságot, a mezőgazdaság és az ipar fiataljait, de jó len­ne, ha kulturális téren is egy­másra találnánk — mondták a Mátravidéki Fémművek fia­taljai. Pilisy Elemér---- , i■■■■■! „G ORDONKAZAS” című el­beszélésében Krúdy Gyula az ő költői ihletettségónek finom művű szavaival „gordonkázik” az emberi érzelmek érzékeny húrjain. Az ő pesti provincia­lizmusával pendíti, zsongitja és szólaltatja múlt századok és korok enyhe nosztalgiával te­lített képeit. „...De jó lett volna akkor tartózkodni a földön, midőn nem volt háború... de jó lett volna akkor élni, amikor a húsvéti reggelnek olyan illata volt, mint a fiatal nők hajá­nak... de jó lett volna akkori­ban Pesten járni, amikor való­di krinolinban repült a dá- md... És egyszer csak felszáll a költő leikéből a még erősebb vágyakozás: „De jó volna ötven esztendő múlva élni... megnézni, milyen a divat és mit játszanak a színházak...” És tegnap, amikor idegen nemzetiségű vendégek járták' a várost és nézték városunk nevezetességeit, az egymás mellé sorakozó barokk épüle­teket, a meleg fürdőket, az egri vár kazamatáit, a rác­templom ikonjait, a török me­csetet és azt a megragadó ősi- séget. amely szerényen húzó­dik meg a történelmi város pa­tinás egyszerűsége mögött... — ...Szép Eger! — mondta az ez alkalomra ellesett tet­szésnyilvánító szócskát az ide­gen ajkú látogató, és én, aki hallom, jólesően veszem tudo­másul az elismerő, tört ma­gyarsággal kiejtett szavakat. És ahogy tovább megyek és én is nézem a Taray-házban a Valide szultána fürdője rom­jait, akkor döbbenek rá, és ébredek tudatára annak, hogy milyen rövid is egy ember éle­te...? Amikorra megismerte az ember az élet értelmét, már el is múlik az élet anélkül, hogy maradandót alkothatna. Az egymásra hulló századok szin­te mindig eltakarják az előző kultúrák értékeit, és egy em­ber élete csak röpke pillanat ahhoz, hogy eleget ismerhetne meg azokból. Így az emberben az egymást kergető gondola­tok és vágyakozások közben önkéntelenül tör elő a kíván­ság és buggyan elő ajkáról a szó: DE JÓ LETT VOLNA akkor az egri völgyben élni. amikor a kelták és az avarok itt tá­jol halad a munka a Heves megyei Villany- és Épületszerelő Vállalatnál A gyöngyösi 102 lakás kábel- és közvilágítás-szerelése jó ütemben halad. A MEGYE- VIL.L legjobb szakmunkásai, a Bata- és a Kelepec-brigád dol­gozik itt. Ecséd, Csány és Heves köz­ség termelőszövetkezeteinek villamosítását befejezték, de a hét végére nem marad már munka Üjlőrincfalván sem. Iparkodnak az emberek, mert Tamamérán a község teljes há­lózatbővítési és felújítási mun­kái várnak rájuk, a Vincze-bri- gád pedig Parádsasváron a nagyfeszültségű trafóállomás szerelésén dolgozik. Ahány brigád, annyifelé dol­goznak az év dolgos hétköz­napjain, de ma délelőtt 10 óra­kor a vállalat központjában együtt ünnepük az építők nap­ját. A családtagok is dolgosnak AMEDDIG CSAK az _______________________ em­beri szem ellát, mindenhol zöld színt öltött a dormándi határ. A gabonatáblák dúsan és tömötten hajladoznak a me­leg szélben, a lucernaföldek zöld gyepszőnyegei, a jól fejlett kapásnövények egyenes sorai, mind-mind a gondos munka jeleit mutatják. Mert akár­merre tekintünk a helybeli Új Élet Tsz ’ földjein, mindenhol sokat ígérő vetések, gondosan megművelt kukorica-, cukor­répa- és napraforgótáblák tűn­nek a szemünk elé. A szép ha­tár képe maga helyett beszél és elárulja, hogy ebben a szö­vetkezetben szorgalmas, mun­kaszerető emberek élnek. — Aki nem látja a mi éle­tünket, az el sem hiszi, milyen nagy fába vágtuk a fejszénket, mennyi a dolgunk, amióta a növényápolási munkák meg­kezdődtek, — mondja Járdán Albert, a szövetkezet elnöke. A sok tennivaló egyik oka, hogy az Üj Élet Tsz tagjai nagy építkezésekhez fogtak. Most építik az új tanyaköz­pontjukat. s már készen állnak az istállók, hodályok, íiaztatók falai. Az építkezés a férfiak jó részét leköti. Fogatok fuva­rozzák a követ, több ember az építőbrigádban dolgozik: kü­lön elismerést érdemelnek, hogy emellett a növényápolási munkákban sem maradtak el. Pedig itt is akad tennivaló bő­ven. AZ IRODÁBAN kiszá­mítot­tuk: több mint 160 hold a ka- pálnivaló, s egy-egy kapásra átlag öt hold jut. Nem csekély mennyiség. Mégis, ha az ered­ményeket nézzük, elégedettek lehetünk. A mákot például már háromszor kapálták, de bekapálták a 64 holdas kukori­catáblát, a takarmányrépát, a hét hold dohányt is. A cukor­répaföldön már a második ka­pálást, s ezzel együtt az egye- lést is elvégezték és ugyancsak kétszer kapálták a borsót. Ahogy járunk-kelünk a fris­sen kapált földeken, Nyizs- nyánszki János brigadvezető- vel találkozunk. Tőle tudjuk meg, hogy a jól végzett munka a tagság szorgalmának, dolgoz- niakarásának tudható be, s itt különösen a nők munkájáról kell dicsérettel szólni. A fér­fiak zöme az építkezéssel van elfoglalva, s itt a növényápo­lásnál az asszonyok állják he­lyettük a sarat. S naponta 25— 30 asszony jelentkezik munká­ra, de nemcsak a szövetkezeti tagok jönnek, hanem hozzátar­tozóik, családtagjaik is. Itt van például Gódó Béláék esete. Godó Béla az építkezésnél dol­gozik, és a felesége, meg a fia jár helyette kapálni. Mészáros Gábornak a felesége és leánya, özv. Vigh Benedeknének pedig a menye jár ki segíteni. Elvég­re, sohasem árt az, ha egy-két rokoni segítőkéz igyekszik fel­szaporítani a szövetkezeti tag munkaegységét. Olyan esetek is előfordulnak, Tari Miklósék és Bukta Rudolfék családjá­ban. Mindkét családból a fele­ség a szövetkezeti tag, a férjek vasutasok, ám ha letelik a szol­gálat és kipihenték magukat, szabad idejükben a szövetke­zet kukoricatábláin dőlgoz- nak. AZ ŰJ TANYA- KÖZPONTBA eppen most fordul be Borsos József fogata. Eke- kapázni volt. — Aranyat ér ez az ember nálunk — mondja a tsz-elnök —, társával, Godó Józseffel, ő ekekapázza meg a földek jó ré­szét. Az ekekapa után a szorgal­mas kézikapások csapata kö­vetkezik, s így naponta 9—10 hold vetés növényápolási mun­káit is elvégzik. Azért persze ne gondoljuk, hogy itt mindent kézierővel végeznek, mert a gép munkája is sokat segít. Már április ele­jén, a kapálások kezdetén ide­helyezte a Füzesabonyi Gépál­lomás Kriston Péter traktorost a Zetorjával és ez sokat jelent. A nagy kukoricatáblát is a gép ekekapázta, s mivel a kukorica négyzetesen vetett: a második és a harmadik kapálást — ke­resztben és hosszában — a gép végzi el. Különösen szorgalmas és se­rény munka folyik most kint a dohányföldeken. Ferenc János, a dohánykertész, külön váloga­tott munkacsapattal dolgozik, hisz a dohánypalánták ápolása külön szakértelmet és fokozott gondosságot igényel. Itt, ebben a női brigádban kapál Oszlán- czi Józsefné, Bukoli Andrásné, Gulyás Irén, Nagy Jánosné. Vfradi Jenőné. A brigádvezető elmondja, hogy a dohány első kapálását még kettő követi, s ugyanígy, háromszori kapálást szánnak a kukoricának is. SZÉP A HATÁR es ez a szövet­kezet tagjainak szorgalmát di­cséri, valamint azt bizonyítja, hogy a közös munka, az össze­fogás, már az első évben is szép ígéretekkel kecsegtet, s gazdagon hozza majd a gyü­mölcseit. Sokat ígér az első ta­vasz, biztató a kezdet. Császár István nyáztak... de jó lett volna Do­bó várában élni a vár megví­vásának idején... de jó lett Volna a Valide szultána már­vánnyal díszített fürdőjét ép­ségben látni... milyen jó lett volna az ipart meghonosító, a mai Dobó utca környékét lakó német iparosokat, a „purger”- okat ismerni... vagy beszélni a város dúsgazdag rác kereske­dőivel, akik szorgalmasan gyűjtögettek és mindennap becsapták egymást azért, hogy vagyonuk gyarapodjék, amit azután ők is itt hagytak és ma már csak egy elhagyott teme­tő és egy csodálatosan szép, ikonokkal gazdagon díszített templom tanúskodik múltjuk­ról. És milyen jó lett volna a varos Szent Miklós kapujában 1705-ben II. Rákóczi Ferenc fejedelem fogadásán ott lenni a sokadalomban... és jó lett volna az 1757. évben pusztító árvíz idején segíteni a város mentésén... de jó lett volna 1815-ben a város határában felakasztott emberektől meg­rémült Dérynét megvigasztal­ni... és jó lett volna 1849-ben a verpeléti csatában megvere­kedni, vagy látni az Egerben vendégeskedő Dembinszki Henrik fővezért... de jó lett volna a század elején látni a várost a maga betokosodott te­hetetlenségében. kuglizó pol­gáraival és a vasárnap délutá­nokat a kiskapuban átülő pol­gárasszonyaival, vagy kint, a „hóstyákon” a kétsoros har­monikán, vagy citerán szóra­kozó „rozmaringos” csizmájú, és „darutollas”, pergekalapú „egri czikrákat”. a festői vise­letű, „tűzről pattant” menyecs­kéket és a keményített szok- nyájú. ingvállas, „koszorúban” éneklő egri lányokat... de jó lett volna 1919-ben felnőttnek lenni... és ha már kívánunk, hadd legyen a kívánságok so­rozata teljes: de jó volna öt­ven esztendő múlva élni! AZ ELMÚLT félévszázad is hozott változásokat a város és lakóinak életében, hiszen új utak nyíltak, egész új vá­rosrészek épültek, szépült, fejlődött városunk szépen, las­san. A felmérhető eredmények azonban az utóbbi évtized nagyarányú fejlődését igazol­ják, amelyek felérnek vagy túl is haladják a megelőző négy évtized fejlődésének eredményeit. Ami pedig a la­kosság műveltségi színvonalá­ban tapasztalható fejlődést il­leti, a második világháború befejezése óta bekövetkezett kulturális felemelkedés egy­szerűen nem mérhető a század első évtizedeinek igen alacsony kulturális szintjéhez; És „ötven esztendő múltán...? Az ország nagy városai met­ropolisokká fejlődnek. A kis vidéki városok, mint Eger, nagy, százezer lakosú, megyei jogú városok lesznek. A száz­ezer lakosú Eger, mint iskola- és fürdőváros, a legkedveltebb és az ország egyik legszebb vidéki városa lesz. A TEFU, TÜZEP, az Autó­javító, Faipari Vállalat és va­lamennyi gyár és ipari üzem a Kerecsenéi út vonalán és a Tangazdaság körüli területe­ken sok ezres létszámot fog­lalkoztató gyárakban folytat­ják majd ipart tevékenységü­ket. Más ipari vonatkozású üzemek, üzemházak a Doná- ton nyernek elhelyezést. He­lyüket technikumok, balett-, zene-, sport- és ipariskolák foglalják el. A Galagonyáson Eger város a SZÜLETTEK: Mirkóczky Zsu­zsanna, Domboróczki Gyula, Bes­senyei Ferenc, Jakab József Fe­renc. Győri Mária, Radácsi Anna Rozália, Oláh Tünde, Berecz Mar­git, Stefán László, Bartók Árpád Ferenc, Lukács Zsuzsanna Éva, Czakó Ágnes Mária, Sárközi Jó­zsef, Nagy Zoltán, Kodai István, Varga Ibolya, Antal Ferenc, Pintér József, Szalóki Miklós, Ambrus Er­zsébet, Kelemen Eszter és Kele­men Judit, Kecskés Agnes, Birin- csik Margit Valéria, Szikla József Bertalan, Juhász Ilona, Előházi Rita Magdolna, Ivády Zoltán, Mol­nár Tibor Tamás, Majoros Mihály, Fodor István, Kere.csendi László Sándor, Lukács Anna Judit. Gál Sándor. Bari Géza, Kovács István, Tóth Gyula, Mirkovszki József. Sramkó Agnes Ilona, Tóth Géza, Farkas Béla és Farkas Géza, Czikó Katalin, Palonai Györgyi, Tóth Zsuzsanna, Hetényi Zoltán, Síkos Éva. Ferencz Zoltán Jenő, Becskei Tamás Zsolt, Kovács Gizella, Sza­bó Éva, Visontai Katalin Tünde, Báder Irén, Tamás Tibor, Henez László, Jónás Béla, Kisbenedek Melinda. Birincsik Róbert István, Danó Mária, Tóth Judit, Oláh Zsu­zsanna, Szabó Mária Ibolya, Zi­több ezres létszámot befogadó színház-, mozi- és hangver­senyépületek díszlenek.. A kül­városokban villamos vasút közlekedik a Felnémet—Haj­dúhegy — Galagonyás—Gépál­lomás—Hajtóműgyár—Egervár állomás és Felnémet útvona­lon. Az Éger-patak Felnémet felvégétől átvág a Szépasz- szony-völgyi í’észnek és csak Andornaktályánál, a füzes­abonyi vasútvonal alatt talál­kozik majd ismét régi medi'é- vel. A városon keresztül a pa­taknak nyoma sem maradt. A városban az öt-hatemelete3 liftes házak lesznek a domi­nálok, amelyekben „működő” liftek a lakók kényelmét fog­ják szolgálni. A lakásokban a legnagyobb „nyugat-európai” luxust is meghaladó „beépí­tett” bútox-ok szolgálnak a la­kók előnyére. A fürdők és strandok a mai vágóhídig ter­jednek és a nyár „öthónapos” lesz. A munkaidő mindössze napi 4—5 óra lesz és így a la­kosság a napnak nagy részét a fürdőkön töltheti. Tüzelő­szükséglete nem lesz a lakos­ságnak, mert mindenütt gáz-' fűtéssel gondoskodik a „gáz­gyár” a lakások fűtéséről. A „foghíjas” parkok megszűn­nek, és nem lesznek csipké­zett és utakkal, gyalogösvé­nyekkel keresztezett parkok. A Népkertben rend és tiszta­ság lesz az uralkodó. Az utak jobb- és balodalán kitaposott másfél-másfél métert majd belepi akkorra a fű, a gyer­mekjátszótér takarítva lesz és a homokozóban friss homok, a fürdőmedencében pedig friss víz várja majd a gyermekeket és ha megkívánnak egy pohár vizet, a csapból ihatnak is. Az üzletekben teljes önkiszolgá­lás lesz, vagyis összesen csak két alkalmazott lesz egy-egy üzletben, egy takarító személy, egy árurendező és a közönség teljes „megbízhatósággal” any- nyi friss élelmicikket visz ha­za, amennyire aznap szüksége lesz. Kofákra már nem lesz szükség. A városnak három napilapja lesz: Egy reggeli hírlap, egy déli bulvárlap és egy délutáni, az aznapi ese­ményeket közlő lap. Ezenkívül két havi folyóirat áll majd az irodalmi körök rendelkezésé­re, egy a kezdőknek és egy a haladóknak. A város teljesen szemét- és pormentes lesz. A portalanításról nagy porszívó­gépek fognak gondoskodni. A líceum és a székesegyház kör­nyékén elhelyezett 21 hulla­dékgyűjtő helyet csak egyetlen egy lesz és abba a közönség már bele is rakja á hulladé­kokat, hajnalban pedig gon­doskodnak majd a kiürítésé­ről is. A VAROS TEREIN és az is­kolák előtt elhelyezett szobro­kon ismertető tábla lesz, amely tájékoztatja majd a polgáro­kat arról, hogy mi volt az al­kotónak műve megalkotásakor az elgondolása művét illető­en. Például az Ady-szobornál majd ez a tájékoztató áll: „Mészáros Dezső Ady fejta­nulmánya a szögletes fej vona­lától kiszélesedő nyakkal, a „nyakas magyart” kívánja do­kumentálni. Szép lesz hát az élet és szép lesz maga a város, Eger. És ezért volna jó ötven esztendő múlva élni, hogy majd láthas­suk, hogy milyen szép ez a város, milyen a divat és mit játszanak a színházak ... Okos Miklós yakönyvéből mándi Zsolt, Fónagy Endre, Zad­ravecz József. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Nagy László és Gál Mária, Bolya Imre és Cziglédi Erzsébet, Sasi Jó­zsef Dezső és Laskovics Margit; Nagy Béla és Lovas Ilona, Czibula Béla és Gácsi Magdolna, Kutasi József és Kovács Anna, Hegyi Ist­ván és Mészáros Terézia, Pál Sán­dor József és Barta Mária Magdol­na, Magyari Sándor József és Ber­ta Erzsébet Jolán, Jani Imre és Gyulai Róza, Majoros Sándor és Molnár Magdolna. Majoros László és Dobicz Klára Erzsébet, Pallagi Gábor és Panigai Judit, Tóth Ist­ván és Nagy Éva, Orosz András és Garabás Ibolya Ilona, Szered! László és Nagy Mária Erzsébet, Loviczár Tibor és Garabás Agnes Katalin, Erdélyi György és Tóthpál Margit, Birincsik László és Bódi Éva Erzsébet. MEGHALTAK: Vass Antalné Ja­kab Etelka, Kozák János József, László Józsefné Majoros Anna, Som Ernő, Csák Veronika, Tatár Edit, Rózsa Béláné Tóth Ilona. Bódi Mihály, Kerecsendi László Sándor. Farkas Béla, Czikó Kata­lin, Soltész János, Klikov Péter«# Slegina Rózái, Gyetvai Károly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom