Népújság, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-29 / 152. szám
I960, június 39., szerda NßPÜJSÄG 5 Az elmúlt hét végén Mátrafüreden tartottak értekezletet a gyöngyösi KlSZ-bizott- ság tagjai. Az értekezleten megjelent és részt vett Misi Sándor elvtárs, a megyei KISZ- bizottság titkára, Németh Tibor, a megyei KISZ-bizottság ágit. prop. osztályának vezetője, Boros Vince elvtárs, a Gyöngyösi Városi Pártbizottság munkatársa. Az értekezleten napirendként a nyári aratási munkákba való bekapcsolódás szerepelt. Az elhangzott előadás után az értekezleten részvevő KISZ-vezetők vállalásokat tettek és a Váltó- és Kitérőgyártó ÜV KISZ-szervezete ötven hpld, az Állami Pincegazdaság fiataljai tíz, a Szerszám- és Készülékgyár klszesei húsz hold aratását vállalták. A nyári aratásban komoly részt vállaltak a gyöngyösi tizenkettes akna fiataljai is, akik elhatározták, hogy hatvan holdat aratnak le a termelőszövetkezetekben. _ A gyöngyösi KISZ-szervezetek tenniakarását, segíteni kész szándékát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a város ifjúsága nem kevesebb, mint hétszáz holdnyi terület aratását vállalta és ezzel igen komoly segítséget nyújt a termelőszövetkezeteknek. •Az értekezlet után a fiatalok közös uzsonnán vettek részt. Sz. Dadogásának köszönheti a karrierjét Az öreg Somerset Maugham, aki hosszú és sikeres pályafutása alatt több mint 20 regényt, 30 színművet és számtalan novellát írt, nemrégiben a következőképpen magyarázta meg karrierjének igazi okát. Kijelentette, hogy világsikerét egyedül annak a tényezőnek köszönheti, hogy beszédhibával született: „He normálisan tudtam volna beszélni és nem dadogok, minden valószínűség szerint Cambridgetien végeztem volna tanulmányaimat és időről időre egy-egy unalmas értekezést írtam volna a francia irodalomról, ahogyan azt fivéreim tették”. Emberek az öntödében EGERBEN, a Makiári út végén, a Tihaméri állomástól úgy kétszáz méternyire balkéz felől, eléggé régi gyárépület bamállik. Ne valami hatalmas telepet képzeljenek el, nem nagy területet foglal el, inkább olyan családiás jellegű, kisebb üzem. Szerényen, minden különösebb pőffeszkedés nélkül éli a maga életét, szinte megbújik a szőlődombok aljában. öntöde. Vasöntöde. Reggel fél hatkor motorkerékpárok és kerékpárok döcögnek be a rácsos kis kapun, az öltöző megtelik emberekkel, gyors öltözködés, előkerülnek a portól fekete nadrágok, ingek, papír zörög, egyesek esznek, kopogni kezdenek a fatalpú bakancsok, valaki megszólal: — Gyerünk, emberek, hat óra...! A műhelyekbe beözönlik az élet. Csikorog a daru lánca, a szárítókemence nehéz vasajtaja felemelkedik, néha negyven fokos meleg vágja mellbe az embereket, meg a por, ami bőségesen terem a tetők alatt. A formázók ügyesen és gyorsan mozognak, a grafittal kevert fekete homok a vasszekrényekbe kerül, kézidöngölő puffan, felberreg a sűrített levegővel hajtott döngölő is, a homokkeverőbői magasra púpozott talicskát tol egy ember. MEGSZOKOTT, mindennapi kép. Akik évek óta itt dolgoznak, talán észre sem veszik, amint lassan átizzad a test, s a fogyó percekkel az alvástól- pihenéstől megmerevedett izmok egyre ritmikusabban vég- síik feladatukat. A nyár heve is beözönlik, s a levegőben szállingózó por fekete álarcot von az emberi arcra. Nehéz itt a munka! Negyven—ötven kilónál kezdődik az emelés, s tart a maximális teherbíróképességig! Kéz, láb, derék, s az ész is, közös harmóniába olvadva adják a világ legértékesebb aranyát, az emberalkotta-tervezte munkát. Egymás után telnek meg a formaszekrények. Kisebbek és nagyobbak, a por egyre vastagabb lesz az arcon, az olvasztó- kemencékben tüzesedik a koksz. Az öntvénytisztítók keze alól, homokruhájuktól megszabadítva, szürkén-hidegen lát napvilágot a kész öntvény, az előző napi munka terméke. Az udvar túlsó részén, az asztalosműhelyben duruzsol a faesztergagép, simára beretvált faformák készülnek. Mellette a csiszoló- és öntvénytisztítóban, harsogva zakatol a forgó „vashordó”, gyomrában a homokba ágyazott öntvényekkel. És zúg a köszörű, é§ száll a por, az emberek arca itt már fekete ... fekete ... Egy óra elmúlt. Az ebédlőből tányér és kanál csörgése hallik, a szunnyadó kokszra sűrített oxigén tódul, a kemencében olvad a vas, a testeken izzadság-patakocskák folynak végig, az egyik fiatal magkészítő valami slágert dalol, a segédmunkások egy csoportja az öntéshez készülődik. Még néhány perc... azután vöröses-sárgán megindul a kemence keskeny vályúin az izzó, folyékony vas. Izmos karok emelik fel a vastagfalú vödrökbe csurgatott folyékony anyagot, s öntik a formázószekrényekbe. A meleg perzsel, szikrák pattognak, a csoportvezető utasításokat ad, a vállak megfeszülnek, tompán pufog a fatalpú bakancs... Kint a Nap süt. Bent a hűvös homokkal ölelkezik a folyékony vas... ★ DÉLUTÁN négy órára elhalkul a gyár. Az öltözőszekrényekben feketén gunnyaszta- nak a ruhák-bakancsók — törülközők száradnak. A formaszekrényekben szilárd egésszé válva hűlnek az öntvények, a szárítókemencében izzik a parázs, a kapusfülkében cigaretta füstje száll. A Nap lassan csúszik, az este belopakodik a hallgatag üzembe. Fél tíz után ismét emberek jönnek. Rámolók. És újra megtelik élettel az üzemrész. A még forró öntvények szétrámolása kezdődik. Talán a legnehezebb munka. A por ismét magasra szökken, az izmok megfeszülnek, százkilóssal birkóznak, meg a tenyeret, húst égető forró öntvényekkel. A daru lánca csikorog, a targoncák kerekei agyig süppednek a szétomlott maghomokba, az öntvények egymás után kerülnek a tisztítóhelyre. Éjfél után két óra felé cigarettaszünet. Percek múlva a lapátok csengése hallik. A maghomokot terítik szét, locsolják, majd átrostálják. És hajlik a hát, markol a tenyér, izzad a test, feketévé válik az arc, a láb, a comb... A reggeli hat óra rendben talál mindent. Négy fekete ember fürdik a tus alatt. És újra kezdődik minden ... ★ A RIPORT címe: Emberek az öntödében. Hogy mennyire sikerült érzékeltetnem rövid pillanatképekben az öntödében látott munkát, ennek elbírálása az olvasó dolga. Az én dolgom viszont az, hogyha nem is mindenkiről (sajnos, kevés a hely), de néhány embérről név szerint is beszéljek. Mert az igaz, nehéz, igen nehéz itt a munka, de ezt a nehézségében is nagyszerű teljesítményt, - emberek végzik, idősebbek és fiatalok, s maga az üzem élete nagyszerű! Kis üzem, kis család! S bár a gyár, s a falak öregek, a vezetés fiatalok kezében van. Íme: Nagy József üzemvezető huszonkét éves, Papp János normatechnológus 26, Kriston András, a szigorú MEO-s, talán 30, Gerendái Imre csoport- vezető már idősebb, de mi, férfiak, igazán nem beszélhetünk korról, még ha negyvenévesek vagyunk is. Ismétlem, nehéz a munka, de a poros, izzadt arcokon — és különösen a fiatalokén — sokszor felvillan a mosoly, a nevetés. Na és a dalolás sem • • • ritka vendég. Különösen Miskolcot Józsefnél, aki mellesleg az Egri Vasas-ban játszik. Kéninger György már hallgatagabb (Mába, ha valaki szerelmes!), de a keze annál fürgébb. Természetesen van, akinél szaporábban terem a szó, például Szűcs Lászlónál, aki olyan „ami a szívemben, az a szá- mon”-típusú fiatal. Farmosi István KlSZ-blzalmi, inkább a könyvek barátja, terve: technikusi oklevél. Komoly és megbecsült tagja ennek a kis közösségnek Leisz- ner Sándor pártbizalmi. Jó szakmunkás, halk, megfontolt ember. Gyenes Mihálynak sem kell a szomszédba mennie ügyességért, szorgalomért, emberségért. Szintén gondolkodó, fontolgató és soha hiába nem beszélő ember. Bár harminc éves, mégis a vállalat, a Hajtóműgyár egri telepének futballcsapatában játszik. KESKENY LAJOS bácsi harminc éve jár az öreg falak közé. Formázó, gyorskezű ember, s ha már az „öregek” felé indult a toliam, az öntvénytisztítóban dolgozó Safner Jánosról és Kuzman Gyuri bácsiról is írni kell. Safner. bácsi harminchat éve dolgozik itt, szeretik és tisztelik, de nem is csoda. Ennyi idő még boldogságból is sok, hát még ebből a munkából. Az asztalosműhelyben Deák István csoportvezető irányítása mellett felelősségteljes munka folyik. A finomra csiszolt formák mesterműhelye ez! Popovics Elekről, illetve élményeiről sokat lehetne írni. Veterán, öreg harcos (bocsánat: idős); megjárta Spanyolországot és ő az üzem raktárosa. Galambost Gyuláné kedves, fiatal asszony, adminisztrátor, aki ügyesen és szívesen intézi az emberek ügyes-bajos dolgait. És van egy üde, kedves színe az üzemnek. Kelemen Marika. Barna, hullámos hajú kislány* szívesen beszélő, tizenöt éves, ö a „konyhafelelős”, s őszintén örül, ha jó ebédet tálalhat az asztalra. Természetesen élet, így üzemi élet sincs probléma nélkül. Ez sem kivétel, s az emberek a labdarúgó-mérkőzések heves vitái után (sok itt a futballista* Heninger György is az) beszélnek arról is. És ez így van rendjén. ★ REGGEL hatkor emberek érkeznek az öntödébe. Idősek és fiatalok, gondterhesek és gondtalanok. Van, aki kínt, van, aki örömöt, vidámságot, békés megelégedést hoz a szívében, és úgy fog a munkához. De munkába kezd, és dolgozik becsülettel és szorgalmasan, formázótói, lakatostól, segédmunkástól; — üzemvezetőtől kezdve — Kelemen Marikáig. Az öntvények pedig készülnek, a tervet teljesítik, s ha fáradtan, porosán, feketén is kerülnek elő munka végeztével az öreg falak közül az emberek, mégis van valami nagyszerű ebben az egész embert kívánó, derekas munkában. Az öreg üzem új típusú embereinek közös összefogásában, Holdi János Tanácskoztak a gyöngyösi KISZ-vezetők Cáfolhatatlan tény, hogy csak azokban az üzemekben folyhat eredményes, jó munka, ahol a közösségi érdek egybeesik az egyéni érdekkel, A közösségi érdek képviseli a magasabb szintet, ennek alárendeltje az egyéni érdek, Ha a munkás személy szerint nem érzi, hogy saját könnyebb, jobb és boldogabb életét is szolgálja mindaz, amit a közösség számára dolgozik, akkor sínes lendülete a munkájának, nines ami az áldozatok vállalására serkentené. Mert a közösség olykor az egyént áldozatok vállalására is kötelezi. Természetesen nem hatalmi szóval, adminisztratív eszközökkel, utasításszerüen — hanem az élő erkölcsi normák sólyával. Ha az egyén látja: áldozatvállalásával nemcsak egyedül a távolabbi nagy célokat szolgálja, de saját, személyi céljaihoz is közelebb jut ezáltal, szívesen vállal áldozatokat. Nem mondhatjuk, hogy ez a látszólagos kettősség ami a közösség és az egyén viszonyában fennáll, de valójában a mi társadalmunkban a legteljesebb egys'-ggé olvad össze — ma már minden ember képzetében ilyen egyértelműen úszta és világos fogalmat jelent. Gondolkodásunk sokat fejlődött a felszabadulás óta eltelt másfél évtized alatt, de korántsem tartunk még ott, hogy elhamarkodott és megalapozatlan ítéletet fogalmazzunk, miszerint nálunk már a közösségi ember típusa az uralkodó többség. Az egyéni érdek legtöbbször a múlt körülményeiből .fakadt önzés, a kapitalista társadalom kései hatása gondolkodásunkban. Az emberek sok esetben csak önmagukkal törődnek, mást nem vesznek figyelembe, privilégiumokat, kisebb-na- gyebb juttatásokat követelnek, s mindenütt és mindenben kivételezéseket tételeznek fel. Senki sem tagadja, hogy az Ismeretség — vagy ha Úgy tetszik: a protekció — megszüntethető. Adóz csatát vívunk ellene nap mint nap, évek hosszú sora óta. A kérdés megoldása azonban nem olyan könnyű. Mért emberi viszonyok, emberi kapcsolatok szülték ezt, és ki nem hajlik afelé —. ha választási lehetősége adódik —, hogy a hozzá közelebb állót válassza az ismeretlen ellenében. Vitázhatunk róla, meddig tisztességes és meddig nem tisztességes ez a „szabad választás”. Ha a közösség érdekét sérti, akkor már nem lehet többé vita. Tme IrÁf zacaf A Mátravidéki Szénbányászati Tröszt gépiemében a táppénz-állományban levő dolgozók ellenőrzésekor kiderült, hogy L- J. apci lakos és H. J, buják! lakos a „gyógyulásra1’ adott időt kapálással és tégla- szállítással töltötte el. Mert ez a két ember egészséges volt, a betegség csak ürügynek kellett nekik, hogy nyugodtan dolgozhassanak odahaza és még pézt is kapjanak érte, A gépüzem szakszervezeti bizottsága felelősségre vonta a két munkást, nyilvános dorgálásban részesítette őket, s az üzemi híradó is tudatta mindenkivel önző cselekedetüket- Egyiküknek öt, másikuknak három nap táppénzletiltást javasoltak. A másik eset: visszaélések történtek a rendkívüli segély elosztásánál, olyan személyeknek juttattak pénzt, akik cimboráikkal egyetemben „elbo- rozgatták”. A családjuk egyetlen fillért sem látott a segélyekből. Matusek György segédmunkás esete sem egyedülálló. Matusek állandóan pénzt kért kölcsön társaitól. Az összegek olyannyira megnőttek, hagy Matusek teljesen eladósodott, Megmosták neki is a fejét. Erre, sértődötten kikérte a munkakönyvét. Ezek az esetek is igazolják, mennyire lelkiismeretesen őrködik a munkások kollektívája a közösségi és az egyéni érdek tisztasága fölött- Nálunk minden ember, ha tiszteletben tartja a közösségi élet szabályait, nyugodtan és boldogan élhet Es csak az ilyen ember számíthat támogatásunkra. Pe nem vagyunk hajlandók az emberi önzést és a közösségi érdek megsértését elnézni. Maga a közösség követeli ezt, mikor felelősségre vonja azokat, akik semmibe veszik a közösségi élet normáit. Nincs szükségünk lágyszívűségre, álhumanizmusra, ott, ahol gyökeres hibákkal állunk szemben. Ez nemcsak a közösség érdeke, de mindannyiunk egyéni érdeke is, Cr, Molnár Ferenc Nagy munka az aratás. Régen is szinte ünnepszámba ment az, amikor a határban először lendült meg a kasza, s rendre dűltek a dús kalászok. Az első ünnepi pillanatot azután megfeszített, kemény munka követte, amikor a gazdaember hajnaltól késő estig görnyedt a kasza fölött, asszonya a markot szedte nyomában, ilyenkor kint találta a felkelő Nap már az egész családot a búzaföldön. Még a kisgyerekek is ott tóbláboltak, s gyenge erejükből csak a kalászszedésre jutott ugyan —, de legalább arra befogták őket, mert drága volt a gabona minden szeme. Egy egész esztendő fáradsága volt benne. Palgozott a kisebb földű parasztasszony, de ezekben a napokban dolgozott a módosabb kazépparasztasz- szony is, s az egész család, mert 5—6 hold búza aratásához, rendbetevéséhez kevés volt a gazda ereje. Most ig aratunk. Megyeszer- te elindultak az aratógépek, kombájnok, s dolgoznak a kézikaszások is. Munkájuk nyomán szaporodik a tarlón a kéve, a kombájnok mellől gabonával telt zsákokat hordanak a teherkocsik, vontatók. Megkezdődött a nagy munka, amely az egész ország kenyerének biztosításáért folyik. Pe ha körülnézünk a határban, mégsem a szokott kép fogad, Sok helyen hiányoznak az asz- szomyok. Sok még az olyan községünk, ahol az asszonyok nem vesznek részt teljes számban a munkában. Pedig dolgos kezük hiányzott már a növényápolásnál is, és még jobban hiányzik most, amikor az egész falunak talpén kell lennie. Amikor a? Üzemi munkások százai mennek ki a földekre, hogy a legdrágábbat, a kenyérnekvaló minden szemét megmentsék, akkor nem egy községben hangzik el a hívó szóra: az én feleségem nem megy dolgozni, Pelgozott már eleget. És különösen a volt középparas^-házaknál lehet ezt találni. Pedig az elmúlt évben, amikor még egyénileg dolgoztak, ott volt az asszony is, az embere mellett/ a nagy munkában. Amikor a népnevelők a termelőszövetkezeti gazdálkodás előnyeiről beszéltek, nem hallgatták el azt, hogy lesznek nehézségek is. ArróJ is sok szó esett már, hogy amíg a gépesítés nem tud lépést tartani a rohamosan fejlődő szövetkezetekkel, addig szükség lesz _ a munkáskézre, az asszonyokéra is, Különösen az első évre vonatkozik ez, amikor még egyenetlenek a táblák, amikor a gabona egy része még kispar- cellákban van, és sok helyen, még ha volna elég gép, akkor sem tudnának mindent azzal aratni. Pe beszéltek arról is, hogy minden családnak annyi lesz év végén a jövedelme, amennyiért megdolgoztak becsülettel. Mert a termelőszövetkezetben a végzett munka a jövedelemelosztás alapja. S a középparasztok életszínvonala is aszerint emelkedik, vagy süllyed, ahogyan a közös munkában családtagjaikkal együtt részt kértek. Megnehezíti sok helyen a volt középparaszt-asszonyok bevonásét az is, hogy vagy nem osztották fel a területet, vagy a fogatosoknak nem osztottak. A fogatosok zöme pedig a középparasztokból .érül ki, különösen ott, ahol még mindig nem tudták összehordani a közös állományt. E a te- rületfelosztás el nem végzése, vagy. a helytelen felosztás most azt eredményezte, hogy a sok közópparaszt-asszony nem vesz részt a munkában, még most sem, amikor pedig a kenyérről van szó. Kereesehden például 130 asszony szorgos munkája hiányzik a szövetkezetben. Makiáron nem sokkal kevésbé. Verpeléten is meghaladja a százat az otthon maradó asz- szonyok száma — bár itt példaként meg kell említeni, hogy a Pózsa Tsz-ben 240 kö- zépparaszt-asszony dolgozik szorgalmasan, A nevelőmunka tehát nem hozta meg mindig a kívánt eredményt, de ez nem jelenti azt, hogy abba kell hagyni. Sőt, most kell fokozni, hogy mire a búza aratása következik, minden szövetkezeti tag és családja ott legyen, ahol szükség van munkájára. Most még van idő arra, hogy esténként felkeressék azokat a családokat, ahonnan a családtagok nem vesznek részt a közös munkában, s megmagyarázzák, közös érdekről, de egyben egyéni érdekről 'S van szó; Mert mindenkinek érdeke, az egész közösséggel együtt, hogy a gabona szemveszteség nélkül legyen betakarítva. Annyira közös érdek ez, hogy még az üzemi munkások is megmozdultak, hogy a kezdő termelőszövetkezetek segítségére siessenek. Hát hogyne kellene összevonni minden erőt a termelőszövetkezetekben, ahonnan a jövedelmet, a megélhetést várják a belépett családok. Szükség van most ebben a munkában minden ember helytállására és szükség van az asszonyok munkájára is. Legalább annyira, mint amennyire szükség volt arra, amikor még egyénileg dolgozták meg földjeiket. Mert csak így lehet megalapozni a jövőt, csak így lehet megteremteni annak feltételét, hogy később már kevesebb feladat várjon az aszonyokra. <D. Rú Az asszonyok munkája is Az üzemi közösség és ai egyén felelősségéről
