Népújság, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-03 / 130. szám

I I960. JSüius 3., péntek REPÜJSÄ6 3 Bemutatjuk SIMONE SIGNORET-t, a Hely a tetőn és a Salemi boszorkányok főszereplőjét Nevét nálunk is jól ismerik, sőt, őt magát is, hiszen férjé­vel, Yves Montand-nal már járt Budapesten. A francia ne­vű filmszínésznSD Wiesbaden- ban született 1921-ben. Eredeti neve Simone Kaminker volt. Korán Párizsba került, ahol hamarosan összeköttetést ta­lált a művészvilággal. Gyer­mekkorában megtanult ango­lul, s Párizsban angol órák adásával tartotta fenn magát. Gépírónőként is dolgozott, de ■Vágya a színház és film felé vonzotta. Egy, nálunk is régebben be­mutatott francia filmben, a Lehull az álarc-ban még csak statisztált. Első igazi szerepét 1946-ban kapta a Le couple ideal című francia filmben. Következő filmjét Yves Allegret rendezte. Signorét ha­marosan a rendező felesége lett. Legnagyobb sikereinek egyikét Bertold Brecht Curage mamó-jában aratta. Partnere a nálunk ugyancsak népszerű Bemard Blier volt. Kiemelke­dő szerepet játszott még a Pá­rizsi alvilág-ban is. Tehetségével és munkasze­retetével tört elő az ismeret­lenség homályából Simone Signorét, a színpad és a mozi­vászon egyik legnagyobb fran­cia színésznője. A nagy fran­cia rendezők kedvence, meg­bízható művész és ember: még soha sem késett a stúdióból, szerepeit becsülettel % tudja. Rengeteget olvas, szünet nélkül képezi magát, minden iránt ér­deklődik, kiválóan sakkozik, jelenleg már öt nyelven be­szél, köztük oroszul is. Művészetéért megkapta a legnagyobb elismerést, többek között két Oscar-díjat, a Hely a tetőn című angol filmben nyújtott alakításáért pedig az 1959. évi cannesi filmfesztivá­lon a „legjobb női alakítás” di­ját. Simone Signoret-t korábban együtt láttuk Yves Montand- nal az ÖT ORSZÁG, ÖT ASZ- SZONY című DEFA filmben, a következő héten pedig a SA­LEMI BOSZORKÁNYOK-ban. Ezt a világhírű drámát nem­csak a filmen, hanem, koráb­ban színpadon hosszú időn ke­resztül játszották együtt. Signorét második férjével, Yves Montand-nal már több mint tíz éve tökéletes házas­ságban él. Mindenhová együtt mennek, együtt utaznak, s amikor lehet, együtt is szere­pelnek. Egy alkalommal Signorét így nyilatkozott az újságíróknak: „Boldog vagyok — mert imádom a férjemet, a kislányomat, a mesterségemet és ráadásul a Szajna partján lakom!” Most újból találkozunk ezzel a nagyszerű színésznővel a Hely a tetőn című filmben. Jack Clayton rendezőnek ez a filmje világszerte hatalmas fel­tűnést és sikert aratott. Külön­leges témája, a kitűnő színészi alakítások egész sora és Clay­ton különös rendezési stílusa az Oscar-díjat is biztosították számára. A kulturált, végtelen finom eszközökkel játszó színésznő — Alice szerepében — felejthe­tetlen élményt nyújt. Egy-egy mozdulattal, szemének csodá­latos kifejező erejével, arcjáté­kával az érzelmek hatalmas viharát és legkisebb rezdülé­seit tudja feltárni. Méltó part­nere a filmben a fiatal Laurence Harvey, aki a Romeo és Júlia klasszikus szerepe óta tehetségének új irányú kibon­takozásáról tesz tanúságot eb­ben a szerepben. Kíváncsian és szeretettel várjuk Simone Signorét továb­bi filmjeit is. Reméljük, még ez évben újból találkozunk ve­le ... (murai) Dormándon most nyírják a juhokat A termelőszövetkezetben gaz­daságos és kifizető a juh­tenyésztés. A dormándi Üj Élet Tsz példája legalábbis ezt bizonyítja, mert itt a szövetke­zet tagságának jelentős haszna származik a juhállományból. Vona István juhász szakszerű gondozása mellett szépen fej­lődött a juhok gyapja, és a ta­vasz kezdete óta mindennap jelentős mennyiségű juhsajtot, úgynevezett gomolyát készíte­nek. A juhsajt egy részét a szö­vetkezeti tagok kapják, a vég­zett munkaegység arányában. A szövetkezet tagsága a na­pokban kezdi meg a juhok nyírását. A nyírások szakszerű elvégzésére Kömlőről szerződ­tettek hozzáértő asszonyokat. Az előzetes becslések szerint egy-egy juh átlag négy kilo­gramm gyapjút ad le és a 312 juhnál ez összesen 1250 kilo­grammot jelent. Az idei juh- nyírás több mint hatvanezer forint jövedelmet hoz a közös­ség pénztárába. Ki a felelős * Szabó Magda a kedvenc Elfogyott még t Heltai, Quasimodo és Aragon Igen nagy érdeklődés nyil­vánul meg Egerben, az idei ünnepi könyvhét könyvei iránt. Még csupán az első na­pok forgalmát tudták össze­síteni az egri könyvesboltban, ám így is meglepően jó az eredmény. A bolt forgalma az eltelt né­hány nap alatt mintegy tizen­ötezer forint, a könyvsátoré hatezer, míg az üzemekben A Crrrrcr-ur/or-Hrvmi Az elmúlt héten a következő kérdést tévé fel Lent-cseng tintakuli Fent-leng mandarinnak: — Nagy jóuram, te, aki úgy látsz át a képmutató, a tör- leszkedő embereken, mint más egyszerű halandó a tiszta üve­gén, mondd meg nékem: Su-li mandarin miért fuvolázza fölytón az émelyítő hozsannáit a városatyák gyülekezetében a Mennyei Birodalom mellett, amikor arra semmi szükség nincsen? Pent-leng mandarin végigsimítá néhány szál szőrből álló szakdllát, majd imigyen válaszolta: — Azért, fiam, mert Su-li mandarint a hozsannái tart­ják fenn a víz színén. (Pö-ki) négyezer forint a forgalom a könyvheti könyvekből. A külföldi írók közül külö­nösen nagy az érdeklődés Tho­mas Mann most megjelent könyve, a Varázshegy iránt. Százhúsz darabot kapott be­lőle az egri könyvesbolt, s az egész készlet az első két nap teljes egészében elfogyott. El­kelt még a Világjárók című sorozatban megjelent Molnár Gábor-könyv: a Jaguárország­ban, pedig viszonylag sokat kaptak ebből is, éppen a vár­ható nagy kereslet miatt. Heltai Jenő Néma levente és más színművekből csupán huszonöt érkezett, már a má­sodik napon hiába keresték: mind megvették, s ugyancsak sokat megvásároltak a Jókai- sorozatbői is. Sok fogyott Tolsztoj Hábo­rú és békéjéből, Kölcsey ösz­szes művéből és Petőfi prózai írásait tartalmazó kötetekből. Az idei könyvhét kedvence azonban elvitathatatlanul Sza­bó Magda. A sajnálatos csupán az, hogy a Disznótoron és if­júsági munkáján, a Szigetké­ken kívül semmi sem érkezett a kedvelt írónő műveiből. Si­kere van még Kodolányi Víz­választó című könyvének és a Hazáért harcoltak című Solo- hov-műnek is. A külföldi írók közül Tho­mas Mannon kívül legkedvel­tebbek Hamingway és Vidor Hugo, de sajnos, az ő műveik­ből is minimális mennyiség ér­kezett, s ugyancsak szinte órák alatt elkapkodták Aragon most megjelent könyvét, a Nagy hét című alkotást. Az ismeretterjesztő munkák közül keresletnek örvendett a Kossuth kiadásában megje­lent A vallás titkai című könyv. A másik keresett is­meretterjesztő mű az Ismerke­dés a művészettel. Olcsó és népszerű módon ad ízelítőt a művészetekről. A költők közül Quasimodo Hazatérések című kötetét ke­resik, sajnos, ebből sincs már. Végül pedig az idei könyv­hét tapasztalatai alapján ta­nulságképpen elmondhatjuk: könyvkiadásunk még nem tart lépést a közönség igényeivel, mert a keresett könyveket az olvasók egyre népesebb tábo­rához mérten kis példányszám- ban adják ki. Reméljük, egy év múlva e téren is újabb lé­péseket tehetünk előre. A társadalmi tulajdon az egész nép közös vagyona, amelynek megóvása, gondos kezelése döntő fontosságú népgazdasági érdek. Sajnos azonban, sok esetben még mindig tapasztalható me­gyénkben. hogy egyes válla­latok nem veszik elég komo­lyan a társadalmi tulajdon kezelésével és megőrzésével kapcsolatos jogszabályi ren­delkezéseket. A hatvani járás területén is vannak még sú­lyos hibák. Ezeket a hiányos­ságokat talán a bíró tudja legjobban érzékelni akkor, amikor egy-egy bűnügy kap­csán módja nyílik a bíró­ságnak arra, hogy beha­tóbban megvizsgálja és legapróbb részleteiben is fel­tárja azokat a hibákat, me­lyek kiküszöbölése népgazda­sági, vállalati érdek egyaránt. A hatvani járásbíróság a közelmúltban tárgyalta a Fű­szer és Édességkereskedelmi Vállalat egri központjának feljelentése folytán hatvani fiókjának ecethiánnyal kap­csolatos ügyét. A tárgyalás során adatok merültek fel arra nézve, hogy a fiókvezető és a szakraktáros sorozatosan bejelentett észrevételezései ellenére sem tett megfelelő intézkedést a vállalat köz­pontja arra nézve, hogy a vál­lalat hatvani fiájának Hor­váth Mihály u. 64. szám alatti raktárhelyiségében levő meg­hibásodott. állandóan csepe­gő ecetes kádak kicserélést nyerjenek. A járásbíróság áltál foga­natosított helyszíni szemle során megállapítást nyert, hogy a fenti raktárhelyiség­ben levő ecetes kádak álla­pota tarthatatlan. A káéak abroncsai nincsenek megfele­lően felszerelve, a kádak ol­dalán bitumenes tömítéssel igyekeznek mérsékelni az ecet szivárgását, a kádak alatt tócsákban áll az ecet: körben ötliteres hefőttes üve­geket helyeztek el. melyekbe állandóan csepeg az ecet, a talaj teljesen át van itatva a folyadékkal, naponta sok li­ter ecet megy veszendőbe, amely szivárgó és csöpögő ecetmennyiség hónapok fó- lyamán hektoliter számra semmisül meg. A vállalatnak ilyen körül­mények között ecethiánya ke­letkezik. több ezer forint ér­ték megy veszendőbe, megká­rosul a társadalmi tulajdon. Adat merült fel arra vó- ngtkozóan is, hogy a vállálát központja az elmúlt évek so­rán komoly összegeket fordí­tott a régi, meghibásodott hor­dók kijavítására, figyelem­be véve a vállalat anyagi ka­pacitását, ez az összeg glo­bálisan talán nem olyan nagy, arra azonban minden­féleképpen elegendő lett vol­na, hogy a csöpögő, szivárgó, egyre nagyobb mértékben hasznavehetetlen dongák he­lyett újakat szerezzenek be a vállalat hatvani fiókjának ecetraktára részére. Ha a vállalat vezetősége nem tesz sürgős intézkedéseket, a ká­dak egyre hasznavehetetle­nebbé válnak, egyre több ecet megy tönkre, egyre több lesz a leltárhiány, sok lesz a panasz de a felelős nem a szakraktáros, vagy fiókveze­tő. hanem maga a vállalat ve­zetősége lesz. Dr. Rőczey Ödön Olcsóbbak az órák Tegnap reggel már az új árakat tüntették fel az óra- és ékszerboltok kirakataiban el­helyezett órákon. Az árleszál­lítás jelentős: több esetben meghaladja még a huszonöt százalékot is. Lapunk munkatársa ez al­kalomból felkereste az egri Óra- és Ekszerbolt vezetőjét: Vadász ' Károlynét és az árle­szállítás iránt érdeklődött. A boltvezető a következő­ket mondta: — A pontosságuk, megbíz­hatóságuk miatt közkedvelt szovjet gyártmányú órák árát szállították le. Az árleszállí­tás tetemes, hiszen például a anker női óra, á „Zarja” 630 forint helyett ma már 440 fo­rintba kerül, a kis másodperc­mutatós, 15 köves „Popeda" 620 helyett 440 forintba, a 660 forintos, 16 köves „Leningrád” 470 forintért kapható. Olcsóbb lett a „Moszkva” és a sötét számlapos „Néva” is, 180 illet­ve 160 forinttal, a 17 köves „Sport” pedig most 520 fo­rintért vásárolható, akárcsak a „Káma”, amely szintén 700 forintba került a leszállítás előtt. — Különleges szovjet óra árát nem szállították le? — De igen. Például a na­gyon korszerű „Kirövs^tei*- karórát is, 700 forintról 520 .forintra. Az automata „ftó- |gyina”, amelyet nem kell fel­ihúzni, mert a kar mozgásától ^önműködően húzódik fél, 980 |forint helyett a mostani, le­szállított áron már 740 forin- =íérí kapható. | — Mi újdonság kapható az fékszerek közül? | — Vietnami ötvösmunkák. "Nagyon finom ezüstáruink ^vannak: karkötők, kézelő­gombok és nyakkendőtűk, "Nagy az érdeklődés irántuk. |Négy napja kaptuk a szálíít- Imányt, de már több mint a |fele elfogyott, ugyanígy nagy •a kereslet a cseh bizsuk iránt =is. A tarka, üde színekből ál- fló divatos, tarka nyaklánco­dat sokan vásárolják. A viét- inami áruk közül a napokban fújabb szállítmány érkezik: fapró vitorlás csónakok, halak, rgyöngyházberakásos tárgyak, |aprólékos munkával készült ^figurák. I Jól sikerült az egri I általános zeneiskola hangversenye 1 Az egri I. számú általános ■iskola zertei tagozatának 1.— |IV. osztályos növendékei rttá- -jus 30-án a Zeneiskola díszter­emében jól sikerült har.gver- Sseny-estet rendezett. I Az est keretében a tanulók |megyénkben egyedülálló, rrtá- igasfoku zenei hozzáértésről ád- |tak tanúbizonyságot. Pogány §Feréncné, Maskovszky. Víhcé- \né pedagógusok és a zeneiskó- |la szaktanárainak íáradhátát- |lan munkásságát, valamint a |„kis művészek” igazán elragá- |dó muzsikáját és énekszámait |az egybegyűlt nagyszámú kö­zönség nemegyszer nagy tábs- |sal jutalmazta, i (köttet) Paraszti sors Egerben — 1922-ben Most, amikor minden paraszt asztalára bőven jut fi- notn fáiét, mikör egyre jobban telnek az éléskamrák, ajftíikor a ruhaszekrények is teltek s a kultúrának teljes jogú részése parasztságunk — érdemes lesz visszanézni a múltba, de nem is a távoli világba, hanem csak 1922- be, mikor Horthy lovastengerész-kormányzó „keresztény kurzus”-ának „áldásait” nyögték országszerte a dolgo­zók milliói. Szólaljon még hát saját hangján a múlt s ültesse vád­lottak padjára a létűnt világ urait és milliók nyomorá­nak okozóit. Megszólalt a múlt a maga saját hangján, hogy hallják a könnyen felejtő öregek, akiknek ma tele van kamrájuk, pincéjük, szekrényük és hallják a tapaszta­latlan fiatalok, akiken ma divatos a ruha és nem isme­rik a korgó gyomor kínzó szavát s a mezítlábasság ci- pőtlenségét. Az Egri Szegénygondozó Bizottság meg is állapítot­ta: „SZEGÉNYSÉG ÉS ÉLETKÜZDELEM .ÁLLANDÓ JELLEGE TÁRSADALMI BERENDEZKEDÉSÜNK­NEK!” Ezért döntötte meg a dolgozók összessége Horthy úri Magyarországának korhadt társadalmi-politikai és gazdasági rendszerét. De azért kell emlékezni és emlékeztetni... SUGÁR ISTVÁN Mit is írt a MAGYAR SZÖ?’! „Ha valaki olvasott rabszol­gaságról, az el tudja hinni, hogy a ma nincstelen summá- sának helyzete sem sokkal jobb, mint a rabszolgáké volt és csak a földreform által re­mélhetik, hogy sorsukat meg­változtathatják és ők is meg­érdemelt, nyugodt életnek le­hessenek az élvezői..Még a hírhedt Nagyatádi-féle un. földbirtokreformot sem fo­gadták szívesen a nyomor fe­lett krokodilkönnyeket hulla­tó papi vagyonok letétemé­nyesei. Ezt olvassuk erről 1922 nyarán a „MAGYAR SZÖ”-ban: „Azok, akik tör­vény nélkül is kötelesek let­tek volna földet adni... ide­genkedve és felháborodással fogadták a törvényt, a forra­dalom vívmányai közé sorol­ták azt és bizony még ma sem tartják törvénynek a tör­vényt .. 1922 nyarán azután végsó elkeseredésükben egységesen próbáltak uraiktól kenyerei szerezni. Egy augusztus 8-i tu­dósítás így ír erről: „Augusz­tus 7-én de. az egri városhá­zán az egri föld nélküli föld­munkásoknak 60 tagú küldött­sége jelent meg, akik mintegy 2500 földműves-napszámos ne­vében arra kérték a helyettes polgármestert, hogy járjon közbe, miszerint ők akár itt, akár másutt... földhöz jussa­nak. Kijelentették, hogy lete­lepednek akárhol, ahol földet adnak nekik... a küldöttség szónoka Csanády Ignác egri földműves. Elmondták a föld­művesek, hogy helyzetük a legaggasztóbb ... mintegy 2500-an kereset nélkül állnak. Azt hallják, hogy még a köz­ellátásból is ki akarják őket vonni. Elmondták azután, hogy az idén még kaptak egy- nyolcad hold földet bérbe a káptalantól, de most azt be­szélik, hogy jövőre még any- nyit sem kapnak.” Még egynyolcad holdat is sokalltak a százezer holdak urai — pedig Eger város köz­ellátása tragikus képet muta­tott. Ezt olvashatjuk 1922 ta­vaszán az „EGER”-ben: Köz- ellátásunk helyzete a lehető legszánalmasabb, különösen liszt tekintetében. Eger váro­sának havonként 18 vagon lisztre volna szüksége. És ja­nuár havában nem kaptunk egy kanál lisztet sem, sőt, ed­dig a februári kiutalásról sincs semmi hir.” Ezért írta a helyi lap március 25-én: „ ... Ezer és ezer család várja a gyors segítséget: a nyomor napról napra fokozódik .. Néhány nap múltán pedig be­lesüvölt a kétségbeesett felhí­vás: „Kenyeret az éhező ma­gyar testvéreiknek!" De kenyér helyett botot kap­tak — s nem is a szó képletes értelmében, de a maga rideg középkori valóságában. Horthy parlamentje ugyanis megsza­vazta a botbüntetést. így írt erről a borzalmas törvényről — megszavazásakor ■— az „EGER” újság: „Ne riadozzunk a sötét középkorba való visz- szaesés vádjától... Azért hát vegye csak kezébe Justitia (az igazság) istenasszonya bátran a farkast s üssön szét... Ne nagyképűsködjünk hát! Csali követeljék bátrhn a nemzet- gyűlési képviselők a botot, mert mögöttük áll a nemzet, vagyis a nép érdemes fele.’’ A keresztény felebaráti szere­tet fennén hangoztató! nem átallották papírra vetni e bor­zalmas sorokat, amelyekhez nem is kell kommentárt fűz­nünk. így festett hát a paraszti ssnrs Enérhen anno domini 1922, sem jut, cipó is kellene, itt a tél, nem lehet többé mezítláb járni, ruha is melegebb kelle­ne neki és családjának is. Ks- nyérnekvaló is megjárná, ha nem volna oly elérhetetlen magasságban, mit csak a vas­kasszák tetejéről lehet felérni. Mindezek oly iszonyú össze­geket igényelnek, hogy három nyár napszámja is kellene hozzá... Mi lesz télen? Ez olyan kérdőjel, ami előtt elké­pedve áll a szegény földmű­ves munkás. Megszűnnek a napszámok és élni kell a készből, ha ugyan lesz.” Nem mi, egy felvilágosul: kor szabad fiai, de az 1922-: egri sajtó vádol kegyetlen sza­vakkal. A szavak mögött azon­ban nincs szív és őszinteséf — csak kongó üresség és fül­nek tetsző tett nélküli szavak 1922-őt írtak, amikor a klé­rus lapjának, az „EGER”-nek a hasábjain napvilágot látott az alanti helyzetkép: „Mert szükséges tiidni, hogy a föld­műves és földműves között kü­lönbség ván. Az egyik gazda, aki a megélhetés gondjait többé-kévésbé könnyen veszi fel, mert termelő. A másik pedig csak munkás a gazdá­nál, aki a végzett munkájáért bizóhyós napszámot kap. Eh­hez azután több nincs, mert földje nem lévén, a gazdáktól kénytelen méregdrága árön egy kis földeCskét bérelni... AZ a nagynak nevezett nap­szám még a nyáfón elfogy... viszont jobban is kellette a nagy munkához étkeznie, ha futná. Azután beszerezni a télié egy kis fűtőanyagot, mi­hez ma már méregdrága áron

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom