Népújság, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-22 / 146. szám

NÉPÚJSÁG 1960. június 22., szerda ‘lung! Tovább tanulnak as agrármérnökök Először kicsit furcsának ta­láltuk az elnevezést. Mi az, hogy •agrármérnök? Vagy me­zőgazdász valaki, vagy mér­nök, más a mezőgazdaság és más az ipar. Igenám, de egy esztendő alatt több mint tíz­ezerrel szaporodott nálunk a traktorok száma, gyorsan fej­lődtek a termelőszövetkezetek, és a többezer holdas nagyüze­mi gazdaságokban annyi gép szükséges, hogy oda új szakem­berek: agrármérnökök kelle­nek. Anti tegnap még új volt, előnyt és biztonságot jelentett, az holnap már nem elegendő, mert túlhaladta az élet. Ezt érezte az atkán Új Életben Ju­hász József és a Gyöngyösi Já­rási Tanács mezőgazdasági osz­tály vezetője, Agócs István is. A budapesti egyetemen újabb szakosítást szereznek. Tízhóna­pos, bentlakásos, agrármérnöki üzemszervező továbbképző tanfolyamon vesznek részt. Nagy. szükség lett volna itt­hon is az agrármérnökök mun­kájára, de aztán az illetékesek mégis úgy döntöttek, hogy menjenek és tanuljanak. Itt­hon visszavárják őket és biz­tosra veszik, hogy a tanultakat jól fogják kamatoztatni. F. U. — MEGKEZDIK a borsó aratását ezen a héten a mező- szemerei termelőszövetkeze­tek. A szakemberek vélemé­nye szerint 10 mázsás átlag­termés várható a községben. — A MEGYEI és a járási KISZ-bizottság segítségével rendbehozták, bővítették K1SZ- helyiségüket az ecsédi fiatalok. A segítséget látva, a község KISZ-fiatáljai közül mindig mintegy 25—30 fős csoport dol­gozott a helyiség *és környéké­nek rendbehozásán. — 900 HOLDNYI területen termeltek az idén vetőmagnak való borsót a megye állami gazdaságaiban és termelőszö­vetkezeteiben Anglia részére. — TÉTOVÁZOTT EGY JÁ­RÓKELŐ az úttesten, s miatta az árokba szaladt az egri Út­törő utcában egy teherautó hét­főn délután. Véletlen szeren­cse folytán azonban sem a já­rókelőnek, sem a tehergépko­csiban ülőknek nem történt bajuk. — 15 HOLD GABONA le- aratására tettek vállalást a káli földművesszövetkezet dolgozói a szakszervezeti bi­zottság kezdeményezésére. A 15 holdat a Vörös Hajnal Ter­melőszövetkezetben aratják le. — CIPŐMODELL BEMUTA­TÓT rendez ma délelőtt 10 óra­kor az egri Szakszervezeti Székház kistanácstermében az Északmagyarországi Cipőnagy­kereskedelmi Vállalat egri le­rakató. A bemutatón, amelyen Borsod és Heves megye szak­emberei vesznek részt, felvo­nultatják a negyedik negyedévi cipömodelleket. — 163 EZER FORINT jöve­delmet hozott az idén a pélyi Űj Élet Tsz-bcn a gyapjú. Go­molyából már eddig mintegy 28 ezer forint volt a bevétel. — ÚJ MŰSZERT MUTAT­NAK BE ma délelőtt 10 órakor a Hatvani Cukorgyárban az iparág szakembereinek. Az új műszer neve: Kristalloskop, s alkalmazása nagy segítséget je­lent majd a cukorgyártásban. műsora ■ Egerben, este fél 8 órakor: ELVESZEM a FELESEGEM (Bianco-bérle t.) & 11 pedagógusok munkaterhét csökkenteni, a szülök felelősségérzetét pedig növelni kellene Hozzászólás a „Szabad-e bürokratikusait nevelni ?“ című cikkhez A NÉPÚJSÁG június 10-i számában közölt vitaindító cikkhez kívánok hozzászólni. A cikk írója elvi, síkon vetett fel egy valóban rendkívül fon­tos problémát, az ellenőrző könyvecske jelentőségéről írt, ami fontos kapocs az iskola és a szülői ház között. Gyerme­keink nevelését említi, akik abban a korban élnek, amikor jellemük leginkább formálha­tó, alakítható és amely időben legfogékonyabbak a tudomá­nyok alapvető ismereteinek, a szépnek és jónak elsajátításá­ra, amely kétséget kizáróan egész életükre kihatással lesz. Véleményem szerint ahhoz, hogy általános következtetése­ket vonhassunk le e tárgyban és megkíséreljük a felvetett probléma megoldását, javas­latainkkal is támogatva az il­letékesek munkáját, beszél­nünk kell röviden a peda­gógus és a szülő felelősségéről. Ami a pedagógus felelősségét illeti, elsősorban a nevelés for­májára és lehetőségeire kell terelnünk a szót. A nevelés formáját új típusú államunk kimunkálta és a jelek szerint az alkalmazott pedagógiai módszerek és az oktatási rend­szer beváltották a hozzá fűzött reményeket. Gyermekeink ok­tatása tervszerű és a különbö­ző tudományágakban meg­szerzett jártasságuk mellett egy időben felvértezik magu­kat ideológiánk helyes és szük­séges fegyvereivel is. Neve­lőink tudják, hogy már az ál­talános iskolában meg kell is­mertetni a tanulóifjúsággal a marxizmus—leninizmus ábécé­jét, és ahhoz, hogy ezek a ta­nulók magasabb fokú taninté­zetekben is helyt állhassanak majd, nekik sokat kell tenniük. Érzik fokozott felelősségüket és tudják, mi a tennivaló. Azonban kétségtelen, a neve­lők és a szülők közti kapcsolat még nem kielégítő és ez rá­nyomja bélyegét a gyermekne­velésre is. PEDAGÓGUSAINK áldozat­kész, lelkiismeretes és odaadó munkájának gyümölcse már eddig sem maradt el. A meg­lehetősen széles tananyag át­adása rendkívül súlyos terhet ró vállukra és ha arról aka­runk vitázni, hogy miért nincs meg a kellő kapcsolat a tanár és szülő között, itt kell kezde­nünk. A tanárnak talán nincs ideje rá! — A természettudo­mányok és a technika rohamos fejlődése szükségszerűen a tan­anyagban is évről évre válto­zásokat idéz elő, s az új anya­got előbb annak kell elsajátí­tania, aki tanítani akarja. A pedagógusok politikai tovább­képzése elengedhetetlenül szükséges a gyermek helyes világnézeti neveléséhez, ehhez is idő kell, a különböző érte­kezletek és a széleskörű admi­nisztráció is sok időt vesz igénybe. — Egy-egy óra anya­ga terjedelmes, de le kell adni, mert előírja a tanmenet és ez kötelező! Ügyes időbeosztással alkalom nyílik feleltetésre és magyarázatra egyaránt, de valljuk be őszintén, az órán kevés, nagyon kevés idő ma­radhatna az ellenőrző köny­vecskébe jegyzett figyelmezte­tések megindokolására. S a feladatvégzés tanítás után folytatódik. Vannak általános iskolák, ahol két műszakban, délelőtt és délután is folyik az oktatás. És órák után — folytatódik a munka. Fel kell készülni a kö­vetkező órák anyagából, érte­kezlet, társadalmi munka, is­meretterjesztő előadás megtar­tása, stb. Ilyen körülmények között vajmi kevés ideje ma­radhat családlátogatásra. Egy­szóval, nincs elég ideje az olyan természetű neveléshez, amiről a vitacikk írója meg­emlékezett, és amit társadal­munk joggal várhatna tőle. ÉS AMI A SZÜLŐ felelőssé­gét illeti, ezen a téren már mulasztásról és felelőtlenség­ről is beszélhetünk! Szülői ér­tekezleteket látogattam, ahol 40 hivatalos ízülő helyett csak 8—10 volt jelen. Miért? — Nem értek rá eljönni — vagy nem érdekli őket gyermekük sorsa? Sajnos, sok esetben az utóbbiról van szó. Gyermekük nevelését szeretnék teljesen pedagógusainkra bízni és egy­úttal áthárítani az erkölcsi fe­lelősséget is. A szülői értekez­letekről, tapasztalatom szerint, elsősorban azok maradnak tá­vol, akiknek gyermekeire leg­több a panasz. Tudom, hogy nevelőink alkalmat kerestek az elbeszélgetésre, de a szülők nem járultak hozzá a feltéte­lek megteremtéséhez. Sokan közömbösen viselkednek az is­kola ügyei iránt és közvetve gyermekeik sérelmére, is. Nem követelik meg, hogy gyerme­kük maradéktalanul betartsa az iskola szabályait, sőt! Sok esetben „nem tetszik” egy-egy ilyen szabály. A nevelés rová­sára kifogásolják a szigort, pe­dig fegyelem nélkül gyerme­kükből soha nem lesz olyan ember, akire társadalmunk igényt tart. Meghallgatják, de nem szívlelik meg a pedagó­gus jó tanácsát. összegezve az eddig elmon­dottakat: pedagógusaink mun- katerhén csökkenteni kellene, mert ez a teher a nevelés rová­sára megy. a szülők gyermeke­ik iránti felelősségérzetét pe­dig növelni kellene. Egyetér­tek Sz. S-né nyilatkozatával. S ha már háromszor is beleírták Laci ellenőrzőjébe kifogásolha­tó magatartását, a szülői érte­kezleten mégsem tesznek a fi­úra olyan észrevételt, amely az érdeklődő szülőt eligazítaná! így igaz lehet, hogy a tanár be­jegyzései mögött csupán a pil­lanatnyi bosszankodás rejtő­zött, amely azután bejegyzé­sek formájában öltött testet — és Laci peches volt. hogy pont nála jegyeztek be. mert való­színű, társai is rendetlenkedtek az órán, fegyelmezetlenül za­varták társaik szorgalmas munkáját s nem tartom való­színűnek, hogy a tanár mind­egyik ellenőrzőbe jegyzett vol­na valamit. De ha már Laci ki­fogásolható magatartását soro­zatosan fel kellett róni, úgy gondolom, helyénvaló lett vol­na a szülői értekezleten elbe­szélgetni, az érdeklődő mamá­val, aki, úgy látszik, azok közé tartozik, akik számára nem kö­zömbös, hogy a gyermekből ki lesz. S ha nem így történt, le­het-e másra következtetni Sz. S-né nyilatkozatából, mint ar­ra: nem volt komoly kifogás, a tanár bosszús volt, Laci meg peches. AZ ILYEN BEJEGYZÉSEK­NEK nem sok értelme van — állapítja meg Dargai Lajos — s még hozzáteszi: legcélrave­zetőbb, ha a tanár módot nyújt a szülővel való elbeszélgetésre. — És ez a lényeges! És még csak annyit tennék hozzá: he­lyes volna, ha ezeknél a be­szélgetéseknél jelen volna az érdekelt gyermek is akkor, ha ezt egyébként a nevelési célok megengedik. Nevelőinek intel­mei mély nyomot hagynának abban a gyermeki lélekben, amely fogékony a jóra, szépre is és úgy érzem, a megbánás őszinte lenne sok esetben. Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy az ellenőrző könyvecske nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Hi; szén lényegében a vitaindító is céloz erre. Hány gyermek hamisította már alá szüleinek nevét, vagy tagadta el a figyel­meztetéseket. Rendszerint azok könyvecskéjébe kerül gyakran kifogásolás, akik ma­gatartása már ilyen. S kérdem: vajon ezek a lurkók nem kere­sik-e s nem találják-e meg azt a módot, amely őket a felelős­ségre vonás alól menti?! — Hány szülővel találkoztam s beszéltem, akik semmit sem tudtak gyermekük iskolai vi­selkedéséről. pedig a köny­vecske lassan betelőben' volt már. Vajon lehet-e így ellenő­rizni s felvetődik a kérdés: el­lenőrző könyvecske-e az a kis könyv, amiről írunk? Inkább tájékoztató. Alkalmas lehet ar­ra, hogy a tanár értesítést küldjön a szülőknek például a szülői értekezlet időpontjáról — s a gyermek ezt könnyebben meg is mutatja, vagy alkalmas egy-egy dicséret feljegyzésére, amit nyilván nem tagad el, de semmi másra. Javasolok és vitázzunk to­vábbi A tanár ne sajnálja azt a fáradságot, hogy egy levél ben küld értesítést az érdekelt­nek, hogy itt és ekkor talál­kozni fognak, mert beszélni kell a gyermekről. A POSTÁS BIZONYOSAN kézbesíti. Adminisztratív in­tézkedés, de nem bürokrácia. Több fáradság és pénz. de ne­velés lesz, amire szükség van, nemcsak a gyermek, de egész társadalmunk jövője érdeké­ben. S ha a szülő elbeszélgetve azzal a nevelővel, akivel együtt hívatott a gyermeknevelésre, megértik majd egymást, nem lesz kettős a nevelés, azonos nevezőre jutva a felvilágosult szülő otthon ugyanolyan irány­ban teheti majd meg mindazt, amit gyermekéért az iskolában tesznek közös célért, a gyer­mek, a pedagógus, a szülő és az egész társadalom boldog jövő­jéért! Dr. Rőczey Ödön Hatvan I960. JÜNÍUS 22., SZERDA: PAULINA 15 évvel ezelőtt, 1945. június 22-én halt meg DZSAMBVL DZSABAJEV szovjet-kazahsztáni költő, Kazahsztán népi költészeté­nek és zenéiének legjelentősebb művelője, akinek tehetsége vsak. a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után bontakozhatott ki. Dzsabajev. 1846-ban született. 155 évvel ezelőtt, 1805. június 22-én született GIUSEPPE MAZZINI, olasz polgári-demokrata forradalmár, az olasz nemzeti egység és függetlenségi törekvés (az, un. RISORGIMENTO) jelen­tős Vezetője, Garibaldi harcostársa. Eszméi érdekében sok felke­lést szervezett, több forradalni egyesület megalakítása fűződik ne­véhez. Kossuth-tal és a magyar erhigráció tagjaival állandó érint­kezésben volt. Mazzini 1872-ben halt meg. 85 évvel ezelőtt, 1875-ben született TORDAY EMIL Afrika- utazó és ethnográfus. Belga és angol múzeumok küldötteként Kongót, a busongo. a batela és a bambala törzsek életét kutatta. Művei magyarul is megjelentek (pl. BOLYONGÁSOK AFRIKÁ­BAN). Torday 1931-ben*halt meg. 19 évvel ezelőtt, 1941. június 22-én támadta meg a fasiszta Németország a Szovjetuniót. A támadás első napján 150 hadosz­tály, közte 26 páncélos- és gépesített hadosztály, 1800 repülőgép rontott rá a Szovjetunióra., FILM: Rövidnadrágos ember OLASZ—SPANYOL FILM A film egy kisfiúról szól. aki sok viszontagság után tar lálja meg szeretett édesanyját. , A filmet a gyöngyösi Szabadság Filmszínház mutat­ja be június 23—29-ig. Vizsgáztak az egri zeneóvodások Két fáradhatatlan tanárnő, Pogány Ferencné és Dienes Ti- bomé egész évi lelkes munká­jának eredményét láthattuk az egri Megyei Művelődési Ház színpadán. Mindkét csoport közös, pozitív eredménye az, hogy ezek a gyerekek kicsi ko­rukban sajátítják el azt a kul­turált, tudatosan finom éneklést, amely — reméljük — csak elvezet egyszer az ének­kari kultúra ugrásszerű emel­kedéséhez. Az egyik csoport színes, tar­ka mesejátékkal lepte meg a nagyszámú közönséget. Halasy László: ^Kikelet érkezése című mese játéka szép keretet adott a tanult gyermekjátékoknak. Megelevenedett az erdő, s a Dzsáminál Dzsabajev beszélő mókusokat, lepkéket, virágokat csillogó szemmel fi­gyelték a kicsik, nagyok egya­ránt. Dienes Tiborné nagyot alkotott mint ének-pedagógus* mert a gyerekek olyan tudato­san, szépen játszottak, énekel­tek. hogy műsorukkal valóban kedves meglepetést okoztak mindenkinek. A másik csoport kislányai, fiúcskái verses mondókával kötötték össze kis előadásukat, melyben bemutatták, mit ta­nultak egy esztendő alatt. Meg­állapíthatjuk, hogy sokat, na­gyon sokat tanultak! Elsősor­ban megtanulták azt, hogy mit jelent közösségben dolgozni, közösségben élni. Megtanulták azt. mi a fegyelmezéttség. mit jelent figyelni, és főleg — hogy itt már nem csinálhatják azt, amit akarnak. És a kicsik, a jó vezetés mellett ezt megtanul­ták. Igen fegyelmezettek, ön­tudatosak voltak, de mind­amellett megmaradtak gyerek­nek, aki, ha játszhat, elfelejt maga körül mindent és átadja magát teljesen a játéknak. Még az jutott eszembe az előadás alatt, hogy vajon azok, akik a nézőtéren ülnek, tud­ják-e, mit jelent ilyen apró emberkékkel elérni azt, hogy a szeptemberi kétbalkezes két ballábas kis növendékek az év végén apró ütőhangszereik­kel tudják dalocskáikat kísér­ni? Hogy eligazodnak a bo­szorkányos vonalrendszerben, a maguk kis öthangos világá­ban. Bizony nagy munka ez, amelyről csak a dicséret s az Embernevelés iránti tisztelet hangján illik beszélni! CS. A. É. Mozik műsora SGRI VÖRÖS CSILLAG: Saleml boszorkányok. SGRI BRÖDY: Anyegin EGRI KERTMOZI: Odüsszeusz. GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: A nagy Caruso. GYÖNGYÖSI PUSKIN: Két emelet boldogság. GYÖNGYÖSI KERTMOZI: Rászedett udvarlők IATVANI KOSSUTH: Égrenyíló ablak. ’ÜZESABONY: A csend világa: IEVES: Alvajáró Bonifác. »EtervAsára: Lángok a határon. időre nem szárnyaltak a vég te-> len kazah puszták fölött. < Hetven éves volt, amikor ki-s tört a forradalom, s a szent s láng meghozta Dzsambul né-s pének is a szabadságot. „Meg-s hallottam — olvashatjuk visz-| szaemlékezésében — a hős Le-i nin nevét és tanúja voltam as Vöröshadsereg győzelmes had-s járatainak. Körülöttem az azs élet forott, amelyről legjobb! dalaimban úgy énekeltem, > mint aranyos álomról. Érez-S tem. hogy friss erők áramlanak > belém, kezembe vettem a> dombrát. Visszatért fiatalsá-5 gom, énekelni kezdtem.” > És az agg költő ettől kezdve? soha sem szűnt meg dalaival < dicsőíteni a világ első proletár-< államát és annak nagyszerűi hőseit. Énekelt a forradalom-< ról, Moszkváról, a szovjet ha-4 za hős védőiről, akik halált-s megvető bátorsággal küzdőt- s tek népük és földjük szabadsá-i gáért a hitleri hordák ellen;! írt a két hős város. Moszkva és! Sztálingrád bátor katonáiról; a! Volgaparti ütközetekről, ahol! fia, Algadaj is áldozatul esett. ! Tgy vált költészete a< x szovjet valóság százszí-<, nű tükrének egy mozaikjává,? amely mozaik egy évezredese elmaradottságot legyőző népi életét, harcait, örömeit és bol! dogságát tükrözi. < i hőkös István <. a TIT tagja ! Nagyon ügyesen szerkeszted meg a szöveget, amit énekelsz.” A z elismerő szavak után a mester tanítványává fo­gadta a fiatal Dzsambult, de az igazi tudás megszerzése még így is nagyon sok fáradozást követelt. A valódi akinnak ugyanis ismernie kellett a ka­zah föld történetét, népét, a kazahok hősi eposzát, minden törzsét, nemzetségét, az ősapá­kat és minden híres embert. Ismerni kellett a szegény nép szomorú és nehéz sorsát, amelynek dalbafoglalása az igazság szolgálatát jelentette. Dzsambul itt is az elsők kö­zött állt. „Szegény ember vol­tam — mondja —, jól megértet­tem a szegény népet. Az igaz­sághoz híven csak magamról és a népről tudtam énekelni. Amikor a népről énekeltem, magamról is énekeltem. Ami­kor pedig magamról énekel­tem, egyúttal a népről is éne­keltem. Szívem mélyéből meg­értettem, hogy az akin nem le­het képmutató, hazug, ezért csak az igazságot énekeltem. Mint szabad madarak röppen­tek szét dalaim az egész Dzse- tiszben.” így vált egyszerre híres em­berré egész Kazahsztánban s ötvenöt évig járta a pusztákat, hirdetve dalaival népe igazát. Ekkor egyszerre megbetege­dett, ágynak dőlt, de a sors ke­gyes volt hozzá, itt maradt az élők között. Sajnos, dalai egy \ < T öbb mint egy évszázada, ' < valahol a messzi ázsiai ’^pusztákon egy kicsi pásztorta- ; <nyán született a kazah nép leg­nagyobb költője: Dzsambul. , < Apja Dzsabaj, egyszerű pász- ’ < torember volt. A gyermeket a ' ! nomád élet, az apai ház, a hí- . <res „dombra-játékos” nagybá­csi dalai nevelték a nép, a szü­lőföld, a mai Kazahsztán forró j <szeretetére. ! ! Alig cseperedett fel, nagy­bátyja máris tanulásra fogta, !s rövid idő múltával igen szé- |!pen játszott a dombrán. „Ami­kor kezembe került a hangszer a— olvashatjuk visszaemlékezé­sében —, elfelejtkeztem, a . ^gyermekes csínyekről. Ügy . séreztem, hogy nem a dombra !zeng, hanem fiatal szívem.” ! így nyílott meg előtte a nép- sköltészet mesés világához veze- !tő út. Mesterségét rövid idő ; Salatt» (mindössze tizennégy séves volt) annyira vitte, hogy sönállóan, tanyáról-tanyára jár- Sva adta elő a „Zsarapazant”, a ! mohamedán böjti időszak éne­ikét. Tudásával elbűvölte hall­gatóit, akik hálából ajándékok­kal halmozták el. > A művészi úton való fele- Imelkedés azonban csak később Ikezdődött. Tizenötéves volt, janiikor elment kora leghíre­sebb akinjához (dalos), Szü- pumbajhoz, aki meghallgatva Jénekét, ezeket mondta; „Meg- |van hozzá a tehetséged, hogy lakin légy. Remek a hangod.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom