Népújság, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-17 / 115. szám
lf>69. május 17., kedd NÉPÜJSAG 3 Hatvan város tsz-ei az iparvidékek közellátásáért . . . HOGYAN SEGÍTIK az iparvidék közellatását Hatvan város termelőszövetkezetei? Tavaly sokat panaszkodtak a közeli Petőfibánya munkásai, hogy nincs elegendő zöldségféle az üzletekben, mit tesznek a termelőszövetkezetek, hogy az idén hasonló panaszra ne legyen ok? — Másként is lehet kérdezni: Mit tesznek a felvásárló vállalatok, hogy a termelőszövetkezetek termését át tudják venni? Mert a termeléssel itt nem lesz hiba, mint ahogy nem volt tavaly sem, de bizony köszönjük szépen, ha megint előfordul, ami 1959- ben, hogy vihetjük az árut saját magunk, ahová beengednek vele, vagy silózzuk a zöldségfélét, mert nem viszik el tőlünk. így is lehet kérdezni ... Es Magabíró Mihálynak, a hatvani Kossuth Tsz elnökének igaza van, valóban feltehető így is a kérdés: eljut-e a környező iparvidékekre a hatvani termelőszövetkezetek áruja? Az elmúlt esztendei eset minden bizonnyal szolgált annyi tanulsággal, hogy most már másként fognak a termés átvételének szervezéséhez. A hiba korábban onnan eredt, hogy a leszerződött árut a földművesszövetkezet nem tudta átvenni, mivel raktár- helyiség dolgában igen szűkösen álltak. Az iparvidékek üzletei — függetlenül attól, hogy áruhiánnyal küszködtek — nem vásárolhattak a termelőktől, így előállt az a furcsa és zavaros helyzet, hogy itt mint felesleg, a pár kilométerrel arrébb hiánycikként nyilvántartott áru tönkrement. felszámolása | A RAKTÁRHIÁNY nem könnyű dolog és a meg értéssel sincs baj, ha a keletkezett gondok okait vizsgáljuk, mégis igazat kell adni a termelőknek, amikor panaszkodnak, mert ha helyet nem is tudott biztosítani áruiknak a kereskedelem, legalább a piacot ne zárta volna el. Mindez persze csak amolyan bevezetés, helyesebben szólva, idejében elhangzó jó tanács a jövőre vonatkozóan: gondoskodjanak a felvásárlók a termelőszövetkezetek árui - bak átvételéről, azaz arról, hogy a termelt árufélék értékesítése ne okozzon semmiféle gondot. Ami a fő dolog, hogy a hatvani termelőszövetkezetek sók zöldségfélét termelnek ez esztendőben, a környező iparvidékek ellátása bőségesen biztosítottnak látszik, ha a szükségletet és a termelési területeket, méreteket vizsgáljuk. A város négy termelőszövetkezeté összesen 483 holdon termel zöldségfélét, ami a tsz- ek tavalyi termelésének éppen háromszorosát teszi ki. Igaz ugyan, hogy az elmúlt esztendőben Hatvan még nem tartozott a tsz-városok közé és a szövetkezetek jóval kisebb földterülettel rendelkeztek, mint most. Am Henter Béla, a városi tanács megbízott mezőgazdasági osztályvezetője elmondta, hogy a zöldségtermő terület akkor is nagyobb ebben az esztendőben, ha az elmúlt év egyéni termelőinek területét is figyelembe vesszük az összehasonlításnál. Miért növekedett zöldségtermő terület? meg ÍME MINDJÁRT az ok: _________r-T—._____ azért, ho gy a szükségletet ki tudják elégíteni. A nagyüzemi gazdálkodás mellett szól ez a tény; nagyobb igény jelentkezett és szocialista szektor már most is képes az igényekhez alkalmazkodni. Persze túl mindezen, a zöldségtermelés igen jövedelmező dolog és a termelőszövetkezetek ezért is foglalkoznak vele szívesen. Az 1250 holdas Kossuth Tsz például a 140 hold kertészetéből 600 000 forint bevételre számít, amiből minden bizonnyal jelentős nyereség származik. Foglalkoznak ezek a. termelőszövetkezetek sokfajta kertinövénnyel. Igaz ugyan, hogy paradicsom terem a terület nagyobb részén, de paprika, uborka, főzőtök, dinnye is lesz jócskán. A Búzakalász Tsz hagymát, petrezselymét és sárgarépát is termel, egyszóval mindent, amit a piac igényel, ami szükséges a közellátáshoz. Most, amikor beszámolhatunk arról, hogy minden nagyszerűén halad, hogy felnevelték a szükséges palántákat, megkezdődött idejében és azóta is nagyszerűen megy a palánták kiültetésének munkája, most, amikor szólunk erről, ide kívánkozik, hogy mindez az akadályok tömegének sikeres leküzdését jelenti. Nem volt melegágyi keret, üveg, szükségmegoldásokon töprengtek, ami sok embernél elkedvetlenedéssel járt, mégis eljutottak idáig: a környék iparvidékének ellátásához elegendő zöldségfélét termelnek. Sokat tesznek a közellátásért, a munkájuk eredménye már most, ebben az esztendőben is érezhető. A PETŐFI Termelőszöveí- ____________ kezet melegházaiból már viszik a piacra a zöldpaprikát, de ez a mennyiség a közellátás szempontjából nem jelentős. A nagyarányú zöldségszállítás egy hónap múlva, körülbelül június közepén kezdődik. Es most fejeződjék be ez az írás a termelők kívánságával: a felvásárlók a helyszínen, tehát a földeken vegyék át az árut és ugyanott, azonnal minősítsék. Jogos ez a kérés... A szövetkezetek termelnek, nagy kédvvel dolgoznak az emberek és a munkájuk méltó eredményét akarják látni: hogy eljut a termés a rendeltetési helyéré, hogy megkapják érte a legjobb ellenértékét. Kiss János ... hogy vasárnap hajnal óta négy és féltonnás, ember szállítására is alkalmas szovjet szputnyik kering a Föld körül. A csúcstalálkozó előtt röppent világgá a hír, amelyet kitörő örömmel fogadtak i békét óhajtó embermilliók. Kedves szokássá vált, hogy egy nagyobb rendezvényen vagy gyűlésen felröppenő galambok köszöntik az összegyűlt sokaságot. Ez a kép kívánkozik most ide, amikor a nagy találkozó előtt szputnyik űrhajót bocsátottak fel, hogy köszönlse a világ népét, jelképezze a rabszolga láncaitól szabadulni igyekvő gyarmati népek szabadság utáni vágyódását Galambok helyett, szputnyik űrhajó. Hiába. a. technika fejlődésének korában élünk, az atomkorban. ________ (—ács) Az l'ag*'i Bútorgyár bé lejesete a hároméves tervéi Az Egri Bútorgyár igazgatóságától örvendetes eseményt közlő levél érkezeit szerkesztőségünkbe: Csík Bálint igazgató közölte, hogy az Egri Bútorgyár május 12-én befejezte a hároméves tervét és év végéig még 7 100 000 forint értékű bútort gyártanak a vásárlóknak. A szép eredmény eléréséért köszöntjük a bútorgyár valamennyi dolgozóját és bízunk abban, hogy a vállalt túlteljesítésről is decemberig még hallani fogunk. Futball is, esztrád is, s nem volt sok... Természetesen csak azoknak az embereknek nem adott okot a mérgelődésre a vasárnap délelőtt Egerben a stadionban megrendezett Focisztrád. akik nem valami magasra srófolt igénnyel igyekezték a fővárosi és egri színészek egyszerre két- pályán is bemutatott, vidám parádéjára. De hát ki is gondolt ilyesmire a több mint kétezer ember közül? Amikor helyet, foglalt a stadion lelátóján, az első igazi, derűs, nap- sugaras májusi vasárnapon, — egészen bizonyosan nem sokan. Nem volt valami „falrengé- tő” müsör. Nem hallhatott, láthatott a szép számmal ösz- azegyűlt közönség natgyszéni, új számokat, s valami váratlan összeállítást. Egynek azonban örülhetett. Annak, hogy a már szinte megszokott rohanás helyett. azt tapasztalhatta, hogy ezúttal szívesen időznek városunkban a fővárosi művészek. Egy kicsit kirándultak a fővárosból Egerbe, a májusi napsugarakat élvezni, egy kicsit íutballozgafcni, s egy kicsit színházat játszani, — ez volt a közönség érzése, s nem alap nélkül. t)r. Hegedűs János szellemes bevezető konferansza után Laboeh Gerard énekszáma és Mednyámzku Ági és Gál csíki János kettőse még nem teremtett hangulatot. Vidámságot az utánuk színpadra lépett Kardos Magda hozott magával, amit aztán a későbbiek folyamén nem rontott lé Radics László elég gyenge Mississippije, s Sárdy János oly sok éve műsoron szereplő, s itt-ott már unalmassá váló Kukorica Jan- esi belépője sem. hiszen a temperamentumos operett- szubrettöl voltaképpen Kazal László és Kftbos László vették át a botot, ugyancsak wsm új, de alapjában szellemesnek motidható magánszámaikkal. A műsor első félideje után került sor a futballmérkőzés első félidejére is. A aöld gyepen ezúttal ugyancsak a fővárosiak jeleskedtek, A budapesti színészválöga lőtt ban játszó FiUessy Ottó révén 1 ;0-ás vezetésre tettek szert az egriekkel szemben. A szünetben ezért az egriek a színpadon kipótolták magukat. Szabadi József énekelte elsőként a „Mondd meg. hogy imádom...’“ című részletet a Marica grófnőből. t> sikerrel. Utána Csonka Endre, Záruy Márta, Vámosi János számai veién Ismét egrj mű vésitek léptek színpadra: stefantk Irén, Gyurieza Ottó s Kanalas László, Ez a müsomám viszont nyugodtan él is maradhatott volna, hiszen gicCset láthat a közönség nemesak az egri színészektől... Valamennyire vigasztaló volt azonban a mér kóré» második félideje. Ebben a harminc pereben ugyanis a második fővárosi goi után, amelyet Rá- dics László Szerzett, legalább az egri színészek is rúgtak egyöt Pusztái Péter révén... — m Aludt a folyó. Mint valami soványra fogyott óriás, aki zöld ágyában, habtakaro alatt piheni ki hósszú útja fáradalmait. A magasban gólya körözött., lassan, alig febbentVé szárnyát, csak a fecskék suhantak Cikázva a sugárzó fényözönben, örök fáradhatatlansággal, a nyártól részeg bogarak gyanútlan kórusában. En is aludtam. Mint a folyó és a végtélen csendet, nyugalmat dajkáló tájék: elringatott a nap, a víz meleg-fanyäf illata, a halkan susogó fák árnyéka. Álmodtam. Valaki kiáltott. Mintha felhők ringatták volna és a földről kanyargóit volna fel a hang. De Oly puha volt á félhőbódrok háta, hogy nem tudtam mozdulni. Valaki kiáltott. A hang riadt volt, könyörgő, kétségbeesett. Mozdulni akartam, de kötött az 61öm béklyója. Ereztem, hogy ébrednem kellene, de nem voltam képes. A hang újból ott gyűrűzött álmom szélén és én már tudtam, hogy fel kell ébrednem, izmaimmal kell megbirkóznom az álom erejével, mert valaki kiáltott. Hirtelen felültem és bambán, káprázó szemekkel néztem körül a vakító képen. Es ebbén a pillanatban, 'Igen, á folyó félől újból, de most. mér kétségbeesetten harsant fel a •ikoly: GTTJRKÖ GÉZA: cA'í iuialk&zá Láiuj, — Segítség,,. Segítség’. Felugrottam és leszaladtam a partra. A fölyó közepén apró kis örvényt vetett a víz; ember volt. Kétségbeesetten kapkodott kezével, időnként eltűnt egy pillanatra a sima folyó színe ílá, hogy újból felbukkanjon és bugyborékoló hangon könyörögjön embernek, Víznek, mindennek: segítség... segítség! Fuldokló. Egy nő. Görcsöt kaphatott, vagy valami más baja van, nem tud úszni, belefullad és a szőke, csendes íó- lyó habjai valahol lejjebb szépen partra teszik merev, üres szemű testét. A következő pillanatban már a part sekély vizét tapostam. A fuldokló észrevette, hogy közeledik a segítség, már láttam az arcét is, amelyen a rémület kendője mögül kivillant a remény arca, aztán szétcsapta karját és eltűnt a habok alatt. Hirtelen valaki megragadta a lábam: ő volt. Még viaskodott benne az élét, az ujjak még kapaszkodni tudtak, talán mér teljesen akaratlanul is és húztak, húztak lefelé, a halak világába. Fuldokolva buktam ismét á víz színére, de már a lány karját fogtam, a feje kibukkant egy pillanatra a víz színére, láttam, hogy mély lélegzetet vesz és mér bukik újból a mélybe és húz magával lefelé, a halálba. Már megbántam, hogy életet akartam menteni, már feltámadt bennem iS az életösztön, amely mindig vadul és öhzően válaszol a halálnak, mát én is ittam a folyó iszapos vízéből és fuldókőlni kezdtem. Menekültem volna, de a kéz, amelyet az előbb fogtam, most engem fogott és nem engedett. Húzott, egyré húzott le s most már ketten birkóztunk egymással, az életért. Vonszoltam kifelé, mert nem tudtam elengedni, ragadott lefelé, mert nem akart elengedni, A tüdőm rrtajd kiszakadt, szemem már képrázott, valószínű kiáltozhattam is, a lány is sikoltozott, s aztán nem bírtam tovább, utolsó reményvesztett, kimerült hörgéssel lebuktam én is a víz alá: földet érzett a lábam. Felrúgtam magam. A víz a vállamlg ért. Tartottam a lányt és lassan húzni kezdtem a part felé. A megmentett arcán most semmi ijedtséget nem láttam, Delley József zongoraestje >».l|llllUHlU»lHlllíllllÍlllllllllUllll!llll|ll|UIIIIII»IIIU»lllll4lllUÍ!lllllllllllllÍllllillllllillH,llllllilllllllllllllll«<ltltlllllllllllllll»tllll«lllltllllllllU"« A TAVASZ BEÁLLTÁVAL csappannak az egri utcákon is a komoly muzsikát ígérgető plakátok — inkább szaporodnak a könnyű múzsa különböző színei. Mégis sokan örültünk, amikor' ízlésesen rajzolt lapok kezdték hirdetni Delley József zongoraestjét. Nemcsak azért, mert a jól megformált műsor szép, értékes műveket hirdetett, hanem azért is, mert egy hozzánk közelálló ifjú muzsikus újabb fejlődésének lehettünk tanúi. Akik ilyen reményekkel mentek e] zeneiskolánk kellemes termébe szombaton este, nem csalódtak. Egy éven belül immár harmadik Ízben jött haza Delley József az „Alma Mater” pódiumára, hogy tanúságot tegyen azok előtt, akik őt pár éve őszinte bizakodással engedték magasabb tanulmányainak útjára: tanárai, tanulótársai. nemkülönben azok előtt is, akik mint kis honfitársuktól, meleg érdeklődéssel várták és fogják várni — ezután még több kíváncsisággal — a zenei előadó-művészföt magasra vezető garádicsain való felfelé haladását. A zsúfolt ház képe mutatta, hogy sokan érdekeltek ebben a kérdésben. A műsor alkata előre is mutatta, hogy nemcsak külső siker érdekében kerültek oda a nagy nevek, hanem itt értékes muzsika fog elhangzani. Az első számként Bach nagyigényú művének, a „Wohltemperirtes Klaviér” hatalmas sorozatának egyik legbensőségesebb tartalmú számét hallottuk, a cisz- moll prelúdium és fúgát. A preludium dallamos, szinte lírikus hangjai meleg színekkel szólaltak mag, anélkül, hogy a stílus parancsát valami túlzott elremantizálás rontotta volha meg. A Bachnál megszokott szigorú szerkesztésnél még zsúfoltabb ötszólamú fúga minden tematikus anyaga kifejeződött a gondosan értelmező előadásban, ami még sem vált tudálékosan szárazzá. Már a műsor képe is éreztette: most jön a csúcs-szám. Beethoven 32 szebbnél sz?bb szonátájából egyik legpoétikusabb, a szerző állal is program zenének szánt „Lés Adieu” (\ búcsúzé») címmel is ellátott remekmű. Ifjú előadónk teljes átértéssel és elmélyedéssel muzsikálta el mindhárom tételt. Tálén a ma Mxtikná! volt. még egy kis hiányérzetünk, a méla szomorúság fojtott hangulata még nem tudott, egészén elömleni benne —, de annál fényesebben sikerült a harmadik tétel, a „Viszontlátás” ujjongó boldogságot sugárzó csapongásának ér- Békéltetése. A KÖVETKEZŐ SZÁM Chopin daloló hangjait rendítette még a legbájosabb etűd színesén Zsongó .szest-torlódásainak igen finom fonadékában, Ezután kaptuk a legnagyobb meglepetést.: a Bartók-számot. Valljuk b«. a ttiuisika-szereböknek csak kis töredéke jutott el a zseni megértéséhez, ez a világszerte nagy név még mindig valami idegen, viszolygás-féle érzést kelt az emberekben. Még a lázongás, az új utak keresésének éveiben komponálta Bartók a »14 ba- gateli” című sorozatót. mely minderr számában frappáns meglepetésekkel szolgál a hivatásos muzsikusoknak is. Szerencsés választás volt ezt a X. számot műsorra tűzni, mert lenyűgöző orgiasztikus tobzódása felkorbácsoja a hallgatót, új vizekre vezeti azokat is. akik a muzsikától csak ..szépet” várnak. Ifjú előadónk a monumentálisán vad. motorikusán robogó művei minden nehézséget legyőző fényes technikával adta elő — és a felkorbácsolt hallgatóság óriá s) tapsviharral adózott ezért az új-ízű élményért,. Ilyen úton és módon közelebb jutottak a még meg nem értett bartóki zseni elfogadásához. Szünet után egyetlen hatalmas mű hangzott el. Schumann egyik nevezetes ciklusa, a „Kreisleraina". A 150 évvel ezelőtt szülelett. lobogó fantáziájú muzsikus, a zenei roman tika nagy alakja ebben a nyolc tételes sorozatban a fantasztikus költő-muzsikus, E. T. A. Hoffman egyik fantasztikus elbeszélésének hőse. Kreisler karmester szenvedélyek között hullámzó alakja köré szövi a csapongó érzelmek dús skáláját felölelő hangulatképeket. Ezeknek változatossága pompásan érvényesült ifjú művészjelöltünk sokrétű előadásában. A hatás legjobb mércéjeként említhetjük, hogy a félórás mű egy cseppet sem lazította hallgatóságunk figyelmét, ezt jellemezte a fergeteges taps, amely köszönetét mondott a szép muzsika ajándékáért. Ezt viszont ráadásokkal köszönte meg Delley, egy pazarul finom kis klasszikus művel. Da- quin „Kakukk”-jával és még tovább a közismert chopiiii „Forradalmi etűd” előadásával. Itt, ebben örömmel tapasztaltuk előadónk technikai erejének nagyszei*ű állóképességét, hogy ilyen nagyigényű műsor utón egy jottányit sem csappant ujjathak energiája, amellyel a mű lázasan rohanó iramát nagyszerű lendületben tartotta az utolsó 'akkordig. mindent Összefoglalva, sokrétű örömmel gazdagodva távoztunk a fórró hangulatú estéről. Fokról fokra bontakozik ki előttünk a tehetséges fiatalember művészi ■fejlődésének emelkedő útja. |Látszik, nagy ambícióval U- ,hUl, jő irányító kezekből kánya a szükséges technikai é* esztétikai tanulmányokat. Re- iméljük, hogy egri hívei és ?«• !nőiskolánk büszkén fogja a ■jövőben is magáénak tekinteni | Dei ley Józsefet. HUttSthy Zoltóil | i ’Távlati tervet Hénítenek a községek , Az egri járás községi tanácsai ezekben a napokban készítik az ötéves távlati kőzség- ‘íejlesztési. terveket. A kőzség- ifejlesrtésl tervekben azok » [nagyobb beruházást igénylő (létesítmények szerepelnek, ■amelyeket 1961 és 19Ö3 között 'építenek fel. A tervek készítésénél térmészetesen, figyelem* Ibe veszik a fontossági, illetve ‘sürgősségi sorrendet. ‘ Az egri járás községeire •összesen mintegy 20 millió fo* Cint jut, ezekből és a kiegészítésre felajánlott társadalmi [munkából főként utakat, járdákat, hidakat, művelődési ott.* 'honokat és artézi kutakat létesítenek egyebek között. sőt, mintha valami funyores fintor villódtott Vólrta rajté végig. — Mi a fenének megy a mély vízbe, ha nem tud úszni? — mordultam rá mérgesen, még mindig kegyetlenül zihál va és minden szégyen nélkül egyszerűen lerógytam a homokos partra. A lány állva maradt. Nem látszott fáradtnak. — Mert szeretem a veszélyt — jegyezte meg hanyag nyugalommal. — Akkor ugorjon ki ejtőernyő nélkül egy repülőgépből, az lesz az igazi veszély — mondtam dühösen. — Talán megköszönné, hogy megmentettem ... Utóvégre ennyivel legalább tartozik, nem? — Nem hívtam, hogy jöjjön ... Maga vállalta a veszélyt, győzött, köszönje meg saját magának — mondta fintorogva és kényelmeden mellém telepedett. Térdét egészen felhúzta az arcához és úgy nézett rém, kimondottan gúnyosan. Csinos volt! De csak hápogni tudtam ekkora szemtelenség hallatán. — Hát ez.,. est, hát én még Ilyet néfn hallottam... Hógy győztem és magamnak köszön-1 jem meg... Mi a fészkes fe-. nét köszönjek meg? Hogy; majdnem belefulladtam én is,; a maga ostobasága miatt? Es j ha nem megyek be a folyóba? j — Akkor kiúszóm — tán-; tóttá meg a vállát és elnevette; magát. — Kiúszik? Mondja, magá-i nak van még kedve tréfálni, • amikor egy perce ott fuldok-' lőtt a folyó közepén — intet-1 tem teátrélis mozdulattal a; sima hátú vízre — és ha nemj megyek magáért, már rég’ a; halak falatozzák... Hisz nem i is tud úszni.., — Tudok. . nyugodjék i meg, hogy tudok... Annyi eszem nekem is van, mint tisztelt uraságodnák ... Ne bámuljon már olyan értelmetle-; ntil, az istenért 1 Olyan édes- déden aludt itt a parton, bogy direkt megirigyeltem,.. Unatkoztam, na,.. Tréfa volt az egész, jó hecc... Hisz úgyis olyan unalmas az élét — legyintett, mint aki már szemmel láthatólag unja az egészet. Felugrottam. Egy pillanatig azon gondolkodtam, hogy most, itt a parton agyonütöm. Addig verem, amíg nem kö-. nyörög, nem esik térdre élőt- ■ tem. Neki hecc volt! En meg; egy hété tanultam csak meg | úszni! i
