Népújság, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-11 / 110. szám
8 KfiPÜJSAG 19M», május 11„ eierda Dr, SZOKODI JÓZSEF: Hz osztályharc néhány kérdése a termelőszövetkezeti mozgalom tükrében v. A paraszti individualizmus Az ideológiai munka égyik Igén fontos területe a parasztságban élő kistulajdonosi szemléletmód elleni harc. A reakció ezt a szemléletmódot jól ki tudja használni a maga önző céljaira. A parasztságnak a kistulaj- donhoz való ragaszkodását két belső, Szubjektív szemlélet (vágy törekvés, vagy szándék) diktálja. Az egyik — ahogy ezt az MSZMP VII. kongresszusa megfogalmazta — „a rnegtöHa- södási vágy" mások rovására; a birtok állandó gyarapítása. Ha az állam ebnek a törekvésnek szabad utat engedné, ez egyet jelentene a kapitalizmus felelevenedésével, és fokozatos térhódításával, a kizsákmányolás lehetőségének biztosításával. A másik, a jövőtől való félelem, A kapitalista kizsákmányolás hosszú évtizedéi, a vad természeti erőkkel folytatott elkeseredett küzdelem a parasztságban elültette a holnaptól való félelem érzését Ez a körülmény egy sajátos paraszti életfelfogást alakított ki, amelynek eszmei veleje az individualizmus. Az ún. paraszti individualizmus kétségbeesett ellenállás mindennel szemben, ami csak leheletével is érinti kicövekelt csöppnyi birtokát. Ez érthető, mert nem a szomszéd, hanem a saját földjén termett meg az, amit elfogyasztott, vagy piacra vitt, s ha a földjét parlagon hagyta, koldussá vált. Társadalmi helyzete kényszerítette arra, hogy ellenállhatatlanul ragaszkodjék kis tulajdonához, mert ha az elveszik, elvész ő is. Ez a sajátos paraszti egyéniség, amelyet nálunk sok író „emberi ideállá” formált, nem más mint szembenállás a kor haladó tendenciájával, a szocializmussal. Ennek a paraszti individualizmusnak számos negatív erkölcsi és politikai kihatása van, amelynek legyőzése a szocializmus építésének egyik alapvető kérdése. A burzsoá ideológusók a kónkurrenciában a társadalmi fejlődés egyik fő rugóját látják. S miután a konkurrencia alapja a magántulajdon, ezért annak sérthetetlenségét kiáltják ki. Azzal már azután nem törődnek, hogy a konkurrencia az egyiknek (az erősebbnek, a nagyobbnak, a szerencsésebbnek) életet, a másiknak pedig teljes gazdasági csődöt, megsemmisülést eredményez. Az individualizmus, az „egyéni szabadság” hirdetésével olyan anarchikus illúziókat kerget, amelyek végső soron nem szabaddá, hanem rabbá teszik az egyént. A látszólagosság mögött, az önző, önös érdekeinek érvényrejuttafásában tomboló egyén felszaggat és letarol mindent, ami az emberi tevékenységben a köz hasznát szolgálná. Csak az „ÉN” és mindennek az elvetése, sutbadobá- sa, ami ennek az „ÉN”-nek szabad és „győztes” kibontakozását akadályozza, — ez a magántulajdon eszmei vetülete szűk keresztmetszetben. Az ún. paraszti individualizmus az eddig írottak tükrében konkrétan a „gazdasági” és a „személyi” szabadság jelszava alatt jelentkezik. Az egyénileg gazdálkodó paraszt saját kis parcelláján állva gazdasági sértetlenséget, szabadságot és termelési biztonságot követel. Az a belső kívánsága, hogy hagyják nyugodtan dolgozni, s termelni azt, amit akar, értékesíteni, vagy tárolni felesleges termelvényeit, stb. De ezt akarja minden felvilágosulat- lan parasztember. Ha az állam ezt az anarchikus törekvést nem szabályozza, ha az ilyesfajta „gazdasági szabadságinak nyílt teret engedne, az egész társadalmi élet megrekedne fejlődésében, s a konkurrencia vad törvénye emésztené, ölné a kisgazdaságokat Az állam szabálydzó és irányító szerepe nélkülözhetetlen, s a fenti veszély megszüntetése csakis a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság megszervezése útján lehetséges. Ehhez kapcsolódik a „személyes szabadság” kérdése. Van olyan dolgozó paraszt (én is beszéltem ilyennel), aki azért gondolkodik a tsz-be való belépésén, mert azzal — úgymond —, elveszíti „személyes szabadságát”. Ezalatt ő azt értette, hogy nem akkor kelhet fel. amikor akar, nem akkor mehét dolgozni, amikor akar, s általában nem azt csinálhat, amit akar, hanem amit a tsz- ben megszabnak neki. A szabadság — akár gazdásági, vagy akár személyes szabadságot is veszünk — vi- szonylágos fogalom. Vajon az egyénileg gazdálkodó páraszt — a „gazdasági szabadságot” nézvé —, azt termel, amit akar, akkor adja el feleslegét a piacon, amikor akarja? Nem. Azt termel, ami egyrészt saját élete fenntartásához szükséges, másrészt pedig amiből nénzre tud szert tenni. S addig (tartja vissza felesleges áruját, amíg saját léte fenntartása és gazdaságának funkcionálása nem kényszeríti arra, hogy eladja. S annyiért adja el, amennyiért akarja? Nem, hanem amennyit a piacon adnak érte. A paraszti spekuláció részesíthet egyeseket szerencsében, de a többség nehezen találja meg számítását. Mindéhhez hozzájárulnak az időjárási és egyéb viszonyok, ami együttvéve azt jelenti, hogy a kisparaszt gazdasági szabadsága illúzióba burkolt félelem és bizonytalanság a jövővel szemben. Vágy nézzük az úgynevezett „személyes szabadságot”. Akkor kel fel a parasztember, amikor akar? Akkor szánt, vet, arat, amikor akar? Próbáljon télen kukoricát vetni, vagy tavasszal szüretelni. S mindezekkel szemben a nagyüzemi gazdaság nem jelent-e gazdagabb, igazibb, valóságos szabadságot? A gazdasági létbiztonság, a holnap ás a jövő biztonsága nem több-e, mint a paraszti kisgazdaság szűkreszabott élete? Amint látható, nincs értelmileg bebizonyítható alapja a paraszt kistulajdonhoz való ragaszkodása helyességének. A paraszt egy megkövesedett eszmei kóloncot vonszol, s belegörnyedve keresi annak tökéletességét kicsiny parcellavilágában. S ha nem találja meg számítását, akkor prüszkölve lázong azelten, ami körülötte van; látja a napsütést, ahová az árnyékból ki szeretne lépni, de csak nehezen veszi észre, hogy e lépés megtételére saját kolonca nem engedi. S félve rázza le magáról azt, gondolva, hogy „hátha így mégis jobb”. íme az individualizmus paraszti gyakorlatiassága: távlatnélküliség, fejlődésképtelenség, lezárt, konzervált élet, gazdaság, egyéniség, amely ugyanakkor sosem lehet biztos önmaga biztonságában. Helyesen állapítja meg B. Rjurikov az individualizmussal kapcsolatban a következőket: „Az individualista számára a szabadság a társadalmi kötöttségek lazítása, az erkölcsi kötelesség hiánya, az önzés féktelen tombolása... Az igazi szabadság a természet és a társadalom fejlődési törvényiéinek alapos megértése és a szilárd ismeretek, nemes, haladó meggyőződés által irányított cselekvés lehetősége. A magában álló egyén erőtlen... A magánosság hirdetése nem nyithat meg távlatokat, és nem véletlen, hogy az individualista filozófusok nyilatkozatait olyan mélységes pesszimizmus hatja át... Vaskos fóliánsok és vékony brosúrák szerzői fejtegetik a „történelem végiének”, „az abszolút halálnak” az eszméit, olyan eszméket, amelyeknek az a céljuk, hogy elfojtsák a közösségi érzést, hogy a pasz- szivitást és a végzetszerűség érzését hintsék el.” (Béke és szocializmus. 1960. 1. sz.) Erős gyökerek kötik a parasztot a kistulajdonhoz, s ezért a termelőszövetkezeti mozgalom során a pártnak egyik igen fontos harci feladata e gondolkodásbeli kötöttségek léküzdése. Az osztályharc ném kis, és nem könnyű területe ez. Ezen túlmenően már veszélyesebbek az olyan szociológiai nézetek, amélyek a paraszti álláspontét ideológiai mezbe öl- töztetvé propagálják. Ilyen nézet például, amelyik az önkéntesség igazi értelmezésének igényével lép fel. a következő: várjunk addig, amíg a paraszt gondolkodásában szocialistává válik, és majd utáná önmagától is belép a termelőszövetkezet be. Ennek az álláspontnak — amely színtiszta revizionista álláspont — csupán az elvi tartalmát nézzük meg. A kistulajdonosi létfeltételek csakis kistulajdonosi szemléletet alakíthatnak ki. De Vajon ez jelentheti azt, hogy a kistulajdonos ne lássa meg a fejlődés gazdasági követelményeit? Nem jelenti. A fejlődés útjának felismerésé, még ha azzal pillanatnyilag nem is ért egyet, s ennek a még meg nem értett útnak a követése már a szabadság felismerése. Ezzel még nem szűnnek meg a belső, lelki deféktusók. de politikai értelem-ben kimeríti az önkéntesség fogalmát. Marx találóan írt e kérdésről. amikor Proudhon égjük könyvét bírálta (A nyomor filozófiája): „Az emberék — írja — sohasem mondának le arról, amit már megszereztek, de ez nem jelenti azt, hogy sohasem mondanak le arról a társadalmi formáról, amelyben bizonyos termelőerőket megszereztek. Éppen ellenkezőleg. Hogy az elért eredmény veszendőbe ne menjen, hogy a civilizáció gyümölcseit el ne veszítsék. az emberek kénytelenek valamennyi hagyományos társadalmi formájukat megváltoztatni, mihelyt érintkezésük módja nem felel meg többé a megszerzett termelőerőknek.” (Marx-Engels: Válogatott levelek. Szikra. 1950. 29-30. 1.) így van napjainkban is: az emberek bizonyos formák (termelési, érintkezési,- stb.) között megteremtik anyagi és kulturális életük meghatározott fókát; ezek a fonnák azonban később elavulnak, elégtelennek bizonyulnak, s ha az emberek makacsul ragaszkodnának hozzájuk, elveszítenék addigi vívmányaikat is. Maga az a tény. hogy e gondolkodásbeli kötöttségek ellenére is a termelőszövetkezeti mozgalom tömegmozgalommá vált, azt mutatja, hogy — minden belső vívódás ebemére — a párt helyes politikája és fel- világosító munkája következtében a parasztság széles tömegeiben tudatosodott a szocialista nagyüzemi gazdálkodási forma, mint egyedül járható útja a mezőgazdaság szocialista átszervezésének, a termelés nagyarányú növelésének. A termelőszövetkezeti mozgalomnak tömegmozgalommá való válásában — a párt helyes agrárpolitikája mellett — igen nagy jelentősége van annak, hogy a pártot célkitűzésében a társadalom összes haladó erői egyöntetűen támogatják. A tudatos elem aktív szerepe e mozgalomban igen széles körben olyan kedvező lélektani, vagy tömegpszichológiai hatást váltott ki. amilyennel a párt maga sem számolt. Egy adott mozgalomban igen nagy szerepe van a tömegpszichológiának. A hatás iránya azonban attól függ, hogy ki, vagy kik állnak az élen. E sajátos jelenség, ha a tudatos elem aktív irányító tevékenységet fejt ki, nagyot lendít pozitív irányban a fejlődésen. A tömeghangulat kedvező alakulása nélkül (amit a kedvező küi- és belpolitikai helyzet formált ki) nem következhetett volna be ez a nagy fordulat a mezőgazdaság szocialista fejlődésében. (Folytatjuk.) Hruscsov beszéde a csehszlovák nagykövetség fogadásán (Folytatás az 1. oldalról.) nyös kereskedelemről, arról, hogyan javíthatjuk meg a népek viszonyát, hogyan fejleszthetjük a kulturális kapcsolatokat és az idegenforgalmat. Mennyivel hasznosabb, és nemesebb feladat ez! Ezt minden nép üdvözölné. Amikor a Legfelsőbb Tanács legutóbbi ülésére készültünk, eszünk ágában sem volt katonai kérdéseket megvitatni. Előkészítettük a dolgozók adóztatásának megszüntetéséről, a hét, illetve hatórás munkanap bevezetéséről szóló törvényt. Az ülésszakra olyan javaslatot is hoztunk, hogy 25— 30 milliárd rubellel növeljük a közszükségleti cikkeket termelő ipar előirányzatait, hogy még ebben a hétéves időszakban az első helyre kerüljünk Európában, újabb ót év múlva pedig utólérjük az Egyesült Államokat is. Ezek nemes célok, amelyeknek megvalósítása a világon egyetlen népnek, egyetlen embernek sem okoz kárt! S aztán, ahogy mondani szokás, „a lelkek felvidífására” ilyen agresszív Cselekményt időzítettek május elsejére, a nagy proletár-ünnepre! De az agres&zorok maguk sem várták, hogy valóban felvidítják lelkünket. Amikor május elsején Malinovszkij marsall felment az emelvényre, hogy elmondja beszédét, már gratulálhattam neki a repülőgép lelövéséhez. Azt válaszolta, hogy ezt éppen akkor közölték vele, amikor kijött a Vörös térré. Jó hír vólt a minisztef* nek a május elsejéi díszszemlén mondott beszéde előtt; Hruscsov beszédének befejező részében a győzelem napját méltatta, majd poharat emelt azokra az országokra és népekre, amelyek a hitleri Németország ellen harcoltak és a Szóvjetunióvál együtt kivívták a nagy diadalt. — Arra ürítem a poharam — fejezte be beszédét a szovjet, minisztertanács elnöke —. hogy ne legyen háború, ne legyenek provokációk, a békére és a népek barátsága rá! N. Sz. Hruscsov beszédét a részvevők többször viharos tapssal szakították meg és beszédének végén hosszasan ünnepelték a szovjet miniszter- tanács elnökét. (MTI) Adenauer újabb provokációs beszéde DÜSSELDORF.' Mint a nyugati hírügynökségek jelentik, Adenauer kancellár hétfőn beszédet mondott az „oszthatatlan Németország kuratóriuma” elnevezésű hírhedt revansísta szervezet gyűlésén. A kancellár beszédének bevezető részében a május 16-án kezdődő csúcsértekezlettel foglalkozott és bejelentette, hogy „a nyugati szövetségesek tájékoztatják majd a szövetségi kormányt a csúcsértekezlet menetéről, sőt, szükség esetén véleményét is kikérik”. Adenauer „kielégítőnek” nevezte a csúcsértekezlet nyugati előkészítését. Nem volt hajlandó nyilatkozni az értekezlet várható eredményeit illetően, de kijelentette: „valószínűleg nem ez lesz az utolsó kormányfői találkozó”. Hangoztatta, véleménye szerint a párizsi csúcsértekezlet „nem tart néhány napnál hosszabb ideig”; és hozzáfűzte: „ilyen rövid idő alatt természetesen nem lehet kibogozni a nemHerier és Allen D kongresszus vei Az amerikai külügyi WASHINGTON (MTI): Az UPI jelentése szerint Herter amerikai külügyminiszter és Allen Dulles, a hírszerző szolgálat vezetője, hétfőn másfél órás beszámolót tartott a kongresszus vezetőinek a május elsejei légiincidensről. Az amerikai külügyminisztérium bejelentette, utasítani fogják az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét, kérjen engedélyt arra, hogy találkozhassak Powers-szel, a lelőtt gép pilótájával. Herter amerikai külügyminiszter a kongresszus vezetőivel folytatott zártkörű megbeszélés után nyilatkozatot tett közzé. Elismerte, hogy amerikai gépek élénk légifelderítést folytattak a Szovjetunió határai mentén és többször is előfordult, hogy az amerikai gépek mélyen behatoltak a Szovjetunió légiterébe. Az amerikai külügyminiszter a kémkedést azzal próbálta indokolni, hogy tartani kell a „rajtaütésszerű támadástól”. Tehát az Egyesült Államok „önvédelemből” kémkedik. Herter megjegyezte, a Szovjetunió vezetői nyilvánvalóan régen tudtak arról, hogy az amerikaiak ilyén légifelderítéseket folytatnak. Kifejezte reményét, hogy a légiprovokáció nem árt majd a párizsi csúcsértekezletnek. Ezután ismét magyarázkodni kezdett és hangoztatta, e repülőincidensnek „fel kell tárnia, mennyire fontos, hogy a nagyhatalmak megegyezzenek a rajtaütésszerű támadás elleni hatékony biztosítékokban”. Herter a továbbiakban rátért a szokásos szovjetellenes vádakra. Azt állította, hogy a második világháború után a nyugati világnak állandóan „tartania kellett” a Szovjetuniótól, mert a korszerű szovjet fegyverek fejlődése és a „támadás veszélye” állandóan rettegésben tartotta. Herter szerint az Egyesült Államok és szövetségesei „csökkenteni igyekeznek” a veszélyt és ezért zetközi politika gordiuszi csomóját”. A kancellár végül is kifejtette: Nyugat-Németországnak „minden oka megvan, hogy a legnagyobb figyelemmel és éberséggel kísérje a csúcsértekezletet”. Foglalkozott Adenauer a provokációs amerikai repülőgépincidens kérdésével is. Mint az ADN rámutat, a kancellár igazolni próbálta az amerikai provokációt és figyelmen kívül hagyva annak rendkívüli súlyosságát, „természetes dolognak igyekezett feltüntetni, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetben a nagyhalt amerikai prove! a Szovjetunió nagy szó — írja az MOSZKVA (TASZSZ): „A provokátorokat tetten érték” címmel M. Mihajlov, az Izvesztyija keddi számában ulles az amerikai tetőivel tárgyalt niniszter nyilatkozata terjesztette elő 1955-ben Eisenhower elnök a „nyílt ég”, azaz a korlátlan légifényképezés javaslatát. Herter ezután furcsa logikával azt mondta, lehet, hogy a Szovjetunió vezetői „félnek a nyugati támadástól, de ez a félelem alaptalan”. A külügyminiszter hibáztatta a Szovjetuniót, mert elutasította az amerikai javaslatokat, holott azok csak „a rajtaütés- szerű támadás megelőzését szolgáló hatékony intézkedéseket és a leszerelési intézkedések megfelelő ellenőrzését” célozták. Herter nyilatkozata után Lincoln White-töl a külügyminisztérium szóvivőjétől újságírók megkérdezték1 tesz-e az Egyesült Államok a jövőben is olyan intézkedéseket, mint a múltban, beleértve repülőgépek küldését? „Mint a nyilatkozat megmondja, kötelességünk, hogy minden intézkedést megtegyünk a rajtaütésszerű támadás megelőzésére” — hangzott White harcias válasza. (MTI) Algériai francia sorozatosan köveinek el TUNISZ (AFP): A tunéziai tájékoztatási minisztérium hétfőn este kiadott közleménye megállapítja, hogy május 6-án francia katonai egységek négy harckocsi támogatásával Dzsnan Karuf térségében 5 kilométer mélységbe behatoltak Tunézia területére, majd géppuska-sorozatokat adtak le, és visszavonultak. Thala térségében algériai területről francia harckocsik géppuskatüzet zúdítottak a tunéziai hadsereg Lubirában levő őrhelyére. Május 7-én és 8-án algériai területén levő francia tüzérségi állásokból tüzeltek tunéziai katonai létesítményekre, el Borma, Szidi Manszur, Ilen- sir Amir és Hensir Oszfan el Árba térségében. Május 8-ról talmak. ilyén kémtevékenységet folytatnak”. Adenauer végül visszautasította az NDK-val kötendő különbéke gondolatát és beszédét azzal fejezte be. hogy — mint már a múltban is több ízben — fogadatlan prókátorként „önrendelkezési jogot” követelt Németország és Berlin lakosságának. Az AFP jelentése szerint a bonni külügyminisztérium szóvivője hétfőn délután sajtó- értekezleten közölte, hogy Brentano külügyminiszter a párizsi csúcsértekezleten „kész találkozni” Gromiko szovjet külügyminiszterrel. [áció leleplezésével gáiatot tett a népeknek Izvesztyija megállapítja, hogy Hruscsov- nak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa ülésszakán elmondott zárszava részletes képet nyújtott a világnak az amerikai katonai klikk veszedelmes provokációjáról. Az agresszív cselekmény kezdeményezői és végrehajtói kilátástalan helyzetbe kerültek. Hazug beállításuk ködként szertefószlott. A Szovjetunió ellen elkövetett agresszív cselekményével az Egyesült Államók teljesen leleplezte magát a világ közvélemény előtt — folytatja a cikkíró. Fejvesztett zavar uralkodik az amerikai kongresszusban is — folytatja Mihajlov —, sok szenátor és képviselő, aki arra számított, hogy az amerikai külügyminisztériumnak „időjáráskutató repülésről” szóló hazug verziója mögé bújhat, igen nehéz helyzetbe került. A világ népei ismét meggyőződhettek, mennyire veszélyes az egyetemes béke érdekeit semmibe vevő politika. Ez a politika nem fér össze a nemzetközi feszültség enyhítésével, amelynek érdekében a négy hatalom kormányfői hamarosan összeülnek. A Szovjetunió, a szovjet kormányfő, az amerikai provokáció határozott leleplezésével nagy szolgálatot tett a népeknek, amelyek nyugodt, békés életre vágynak — írja befejezésül Mihajlov. (MTI) katonai egységek agressziót Tunézia ellen 9-re virradó éjjel, az egyik francia katonai egység támadást intézett Ain Szerűi katonai állás ellen. ' A közlemény szerint francia katonai repülőgépek több ízben megsértették Tunézia légi- terét, és „május 7-e óta sorozatosan megismétlődnek idegen repülőgépek engedély nélküli berepülései Bizerta térségébe”. Időjárás: ‘leülés Vá szerda estig: Vált© <. fí.íhí-'LCi, elyenként záporé: ■■■■■•. Gyenge légárán-. » ■•■•rippii felmelegedes kiss^ fokozó- írható legrrtágösa' c : ‘ nérséklét szerdán vá naio legalacsonyabb é.iszs hón. t 3-10 fok között.
